Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)

1990-08-02 / 102. szám

1990. augusztus 2. NÉPÚJSÁG 3 Nyugta-lan maszekok Megelőzte a szekér a lovat? (Folytatás az 1. oldalról.) A maszekok mintha egyszerűen elen­gedték volna a fülük mellett a jogsza­bályt, egyelőre nem vesznek, meg sem rendelik a külföldi csodamasinákat. Miért? - kérdeztük dr. Fischer Sándort a KISOSZ megyei tittkárát.- Feleslegesnek tartjuk, hiszen a nyugta nem helyettesíti a számlát, a ve­vőnek gyakorlatilag nincs is rá szüksége. Hiszen ha áfát akar visszaigényelni, ah­hoz számla kell, amit különben is köteles adni a kereskedő, ha a vásárló kéri. A nyugta csak az adóhatóságnak kell, de meggyőződésünk, hogy ez az intézkedés nem fogja növelni az adóbevételeket, sőt, a költségvetésnek jelent többmilliárdos többletkiadást. Méltánytalannak tartjuk azt is, hogy a szoros elszámolású állami és szövetkezeti boltokban csak 1996-tól lenne kötelező a nyugtaadás. Ez nem a szektorsemlegességet szolgálja, mone­táris szemléletet tükröz, amely nem veszi figyelembe, hogy a rendelkezés milyen gazdasági következményekkel járhat. Szerintünk a szekér megelőzte a lovat, azaz úgy született egy döntés, hogy an­nak végrehajtásához nem teremtették meg a feltételeket. Először csökkenteni kellene az adókulcsokat, a TB-elvonást (vagy legalábbis csak a vállalkozó bérére vetíteni), több költséget elismerni, és csak utána kötelezni a kereskedőt a gép­vásárlásra. Mert így egy csomó üzlet in­kább be fog zárni.- Ennek némileg ellentmond, hogy egyre-másra nyílnak a butikok, kisebb- nagyobb árudák...- Erre a magyarázat a növekvő mun­kanélküliség is, hogy az első félévben rengeteg újrakezdési hitelt fel lehetett venni. Azonban mióta ez leállt, jócskán csökkent a vállalkozási kedv, nincs elég induló tőkéjük az embereknek. A kisiparosok körében ugyancsak nagy az ellenállás, mint a KlOSZ-ban megtudtuk, tiltakoznak a maszekok a pluszmunka ellen, s főleg azok, akik nin­csenek benne az „áfakörben” azaz 300 ezer forint alatt van az évi bruttó jövedel­mük, s nem számolnak fel, de nem is kapnak vissza áfát, így eszük ágában sincs drága külföldi gépeket venni. Számlát ők is adnak, ha a megrendelő kéri, de e téren rengeteg ellentmondást is szült a rendelkezés. A cukrász ugyan­is, ha üzletében méri a fagyit, köteles nyugtát adni róla, ha ablakon át árusítja, akkor nem. Az autószerelő, ha műhelyé­ben javít meg egy kocsit, nyugtát kell ad­nia, ha egy út mellett lerobbant autóhoz hívják ki, akkor nem. Megint más a hely­zet például a villanyszerelőknél, szoba­festőknél, akiknek a telephelye rendsze­rint a lakásuk, a munkát viszont nem itt végzik, tehát ők nem adnak nyugtát. Hra- dek Károly, a KIOSZ megyei alelnöke, húsz éve gyakorló kisiparos, megyeszer- te ismert órásmester. Most mégis azt fon­tolgatja, vagy ablakot nyit üzletére, legfel­jebb sorban állva várják meg az embe­rek, míg megjavítja a meghibásodott órá­jukat, vagy abbahagyja a szakmát és bérbe adja műhelyét.- A kuncsaftok többsége meg se várja, míg megirogatom a nyugtát sőt van aki zaklatásnak veszi, ha a nevét kérdezem, hiszen manapság elég sok óra a vámha­tóság megkerülésével kerül az országba - mondja. Szerintem a láthatatlan jöve­delmek nem a kézimunkával dolgozó iparosoknál keletkeznek, hanem a bank­ügyletekben. A pénzügyi kormányzatnak erre kellene inkább odafigyelnie. Hisz amíg jobban keresek azzal, ha beteszem a pénzem a bankba és elmegyek hor­gászni, minthogy ülök a műhelyben és bütykölök, addig a szolgáltatások nem javulni, hanem szép lassan megszűnni fognak. A kép tehát elég változatos. A KIOSZ az ügyben interpellált az or­szággyűlésen, a kérdésre valószínűleg szeptemberben térnek vissza. Az adóha­tóság addig hallgatólagos haladékot adott, nem ellenőrzi a nyugtaadást A kozmetikusok, fodrászok azt mondják, kár is lenne, hiszen azt egyetlen szépit- kezö vendég sem igényli. Mások kiska­pukat keresnek, az egyik jó nevű autóal­katrész-kereskedő például ajándék­tárgy-árusításra is kiváltotta az iparenge­délyt, mivel ez utóbbi tevékenységre egyelőre nem vonatkozik a rendelet Egy élelmes géemká pedig állítólag már kitalált egy olyan szerkentyűt, amely a nyugtát adó, adatokat rögzítő szuper­gépek „fekete dobozát” is be tudja csap­ni... Az egyik oldalon tehát nincs hiány öt­letekben... A következő lépés a parlamenté.- CSER ­A modern pénztárgép a BNV-n már látható volt, a kiskereskedőknél, iparosoknál egyelőre nem Kermi-vizsgálatok tapasztalatai A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet az elmúlt fél évben a forgalomba hozatalt megelőzően csaknem 8 ezer új terméket vizsgált meg; ennek több mint fele import elő- minta volt. Megállapították, hogy az újdonságok 61 százaléka minden tekintetben megfelelt a követelményeknek, a minták 28 százalékát a vállalatok csak bizonyos fel­tételek teljesítése után hozhatták forgalomba, s a termékek 11 százaléka értékesítésre alkalmatlannak bizonyult. (Ez az arány egyébként évek óta változatlan.) A már forgalomban lévő áruk minőségét az intézet országszerte összesen mintegy 1200 boltban, raktárban, vendéglátóhelyen és Tüzép-telepen ellenőrizte. Az élelmi­szerboltokban az volt a legfeltűnőbb, hogy míg a lakosság igényeit szolgáló kisebb üz­letekben csökkent a választék, egyebek közt sajtból és felvágottfélékből, az idegenfor­galmi szempontból kiemelt területeken minden igényt kielégítően széles az áruskála. Általánosítható tapasztalat az is, hogy mind több az olyan élelmiszer a kisebb üzletek­ben, amelynek lejárt a minőségmegőrzési ideje. Valamelyest javult viszont a tőkehú­sok minősége, bár továbbra is gond, hogy sok helyütt a zsírt is a hús árában adják el. Több alkalommal előfordult, hogy húsipari vállalatok az árakból időszakosan kedvez­ményt adtak, ez azonban végül is a kereskedelem haszna lett, mert a vásárlók már nem részesültek az engedményből. A vevők megkárosítása miatt az ellenőrzött húsboltok 18 százalékában szabálysértési eljárást kezdeményeztek az ellenőrök. A különféle kenyerek minősége általában közepes színvonalú, némi javulás azon­ban tapasztalható a péksütemények súlyában és méretében. A sütőipari termékek mi­nőségét továbbra is csökkenti, hogy már melegen megkezdik a szállítást, s nem áll rendelkezésre elegendő konténer sem. Általában megfelel a minőségi előírásoknak a forgalomban lévő hazai és import ház­tartási gépek döntő többsége. Az import villanysütők, mikrohullámú grill- és olajsütők minden esetben megfeleltek a követelményeknek. Ugyancsak nem merült fel minősé­gi kifogás az ellenőrzött híradástechnikai cikkekre, amelyekből a választék jelentős mértékben bővült a korábbiakhoz képest. A vásárlók reklamációi miatt háromféle vi­deokazettát vizsgált meg a Kermi, s megállapította, hogy ezek valószínűleg hamisítvá­nyok, a feliratok megtévesztik a vásárlókat. Emiatt mind a háromféle videokaettát kivonatták a kereskedelmi forgalomból. A félév során forgalmazott bútorok minőségét igen változónak találták az ellenőrök, összes­ségében azonban nem tapasztaltak javulást. A bútorok mintegy 40 százaléka minő­séghibás, árusításukat csak 10-30 százalékos értékcsökkenéssel engedélyezték. Sok a nem megfelelő minőségű termék a vegyi áruk körében. Gyakran tapasztalha­tó, hogy - elsősorban a gmk-k, kft-k, kisiparosok, illetve magánkereskedők - előzetes kötelező vizsgáltatás nélkül árusítják a vegyi árukat. A minőséghibás, illetve lejárt sza­vatosságú termékek szinte csaknem kizárólag kozmetikai és testápolási cikkek. A Kermi azt tapasztalta, hogy a nemrégiben alakult üzletekben a tulajdonosok, illetve a bérlők nem is ismerik az előírásokat, illetve azokat nem tartják magukra nézve kötele­zőnek. A vásárlók reklamációi miatt több mint 17 ezer termékről adott szakvéleményt fél év alatt a Kermi. A legtöbb panasz ezúttal is felsőruházati termékekre és cipkőre érkezett. De változatlanul sok kifogásra adnak okot a személygépkocsik. A kifogások 66 száza­lékában a panaszokat megalapozottnak ítélte az intézet. A tapasztalt hiányosságok miatt a Kermi 49 esetben szabálysértési eljárást kezde­ményezett a hatóságoknál, 9 alkalommal pedig az illetékes kereskedelmi felügyelősé­geknek javasolták az eljárás lefolytatását. Óriásmolekula a világűrben A csillagászoknak ismét sikerült bo­nyolult felépítésű szénhidrogénláncokat kimutatniuk a világűrben. A Halley-üstö- kös anyagában formaldehidalapú ve- gyületre: polioximetilénre bukkantak - metilén építőkövekből és oxigénatomok­ból álló láncra. Az újabb világűrben óriás­molekulát annak a Giotto űrszondának a műszerei mutatták ki, amely alig 600 kilo­méternyire haladt el az üstökös magjától. A költöző madarak izomzata A költöző madarak szárnyizmainak föl­építése szorosan összefügg azzal a tá­volsággal, amelyet a madarak a vándor­lásuk során megtesznek. Svéd kutatók megállapították, hogy azoknak a költöző madaraknak, amelyeknek nagy távolsá­got kell berepülniük, jóval rövidebbek az izomrostjaik, mint azoknak a madarak­nak, amelyeknek közelebb van a téli szálláshelyük. Ezek szerint a rövidebb rostú izomzat összefügg a nagyobb teljesítőképesség­gel. A magyarázat az lehet, hogy az izom­rostokat a vérerek finom hálózata veszi körül: belőle kapják a működésükhöz szükséges oxigént és tápanyagokat. Mi­nél rövidebbek az izomrostok, annál sző­kébb érhálózat fonja be őket, s annál gyorsabban jutnak az őket éltető anya­gokhoz. A kutatók tizenöt rövid, illetőleg nagy távolságot berepülő madárfajnak a vizs­gálatából jutottak erre az eredményre. Az előbbiek között volt például a vörösbegy, az utóbbiak között a nádirigó. Utolérési törekvéseink és a kudarcok (II.) „1950-es évek”: az erőltetett utolérési kísértet kudarca Nehéz lenne az okokat, körülmé­nyeket mind számba venni, de tény: Európában Magyarország fejezte be elsőként a háború utáni helyreállítást. Itt előbb szűnt meg az élelmiszer-jegy- rendszer, mint Nyugat-Európában; a magyarok előbb ettek húst és fehérke­nyeret, mint a dánok és a hollandok; végrehajtjuk elsőként a pénzreformot, amely ráadásul a világtörténelem egyik legnagyobb inflációjának vet vé­get (ehhez már 1946. augusztus else­jén komoly árufedezetnek kellett len­nie!); páratlanul hamar helyreáll az inf­rastruktúra, gondoljunk csak a Duna- hidak és a vasúthálózat gyors újjáépí­tésére. Döntő szerepet játszott a töme­gek mozgósítása: a „hídcsata”, a „széncsata”, az „arccal a vasút felé” mozgalom stb. mind, mind eredmé­nyesen mobilizálta a kisember tartalé­kait, beleértve ebben a biológiai-fizikai erőtartalékokat is. Volt program, volt cél, hajtóerő. Ugyanakkor, szinte csak úgy „mellé­kesen” megold a magyar társadalom évszázadok alatt felhalmozódott hatal­mas problémákat: lezajlik az egyik leg­radikálisabb európai földreform, 640 000 parasztcsalád kap földet, 3,2 millió hektárt érintenek az intézkedé­sek, azaz a szántóterület felét. Úgy tűnik, páratlan lehetőség kínál­kozik a magyar nép előtt a történelem­ben! Az újabb kudarc Nehéz erről a korszakról, az „50-es évekről” ma még felelősséggel írni, hi­szen bármit is emel ki az ember, az egyoldalúság hibájába esik, és bárki jogosan megbírálhatja egy eltérő (és jogos) nézőpontból. A teljesség igénye nélkül, vázlatszerüen szeretném érzé­keltetni, hogy az utolérés kérdés­komplexuma szempontjából miért ér­tékelem kudarcnak azokat a bizonyos „50-es éveket”. (A politikai és morális kérdésekkel most nem foglalkozom.) Előrebocsátom, hogy a nehézipar erőltetett ütemű fejlesztését, a kohá­szat akkori kiépítését el lehet ugyan marasztalnunk, de nem iparszerkeze­tünk akkori kialakulását kell mai prob­lémáinkként okolnunk, hanem a ké­sőbb elmaradt szerkezetváltást. A ma­gyar iparszerkezet önmagában nem volt az 1950-es években korszerűtlen (legfeljebb egyoldalú), megfelelt egy extenziv ipari felhalmozási szakasz­ban lévő társadalom igényeinek. Az egyes gyárak, üzemek viszont korsze­rűtlenek voltak; ideértve az újonnan születő óriásvállalatokat is. Általában a Szovjetunió háború előtti technikáját és technológiáját vettük át és a gazda­sági növekedés egyáltalán nem a technikai fejlődésen, hanem a mun­kaerőforrások extenziv módon való termelésbe vonásán alapult. A nyugati tőkésországokban ekkor már nagya­rányú technikai fejlődés vette kezdetét az egyébként a mienkéhez hasonló szerkezetű nehéziparban, valamint a miénktől jóval fejlettebb könnyűipar­ban. Nagyobb gazdasági növekedésünk eltakarta a lényeget: a technikai fejlő­dés periférikus szerepét ebben a nö­vekedésben. Igaz, hogy Mari néni be­kerülése a kapanyél mellől a textilgép mellé nagy történelmi ugrás volt önma­gában, de az utolérés szempontjából már elkésett és nem értékelhető ugrás volt. (Mert az a textilgép akkorra már elavult.) Történelmi tapasztalat, hogy a társa­dalmi fejlődés döntő tényezője a tech­nika fejlődése. Ha az extenziv növeke­dés (tehát nem technikai fejlődésen alapuló növekedés) erőforrásokat ké­pes a társadalom számára föltárni, ak­kor az alapvető kérdés az, hogy a tár­sadalom a föltárt erőforrásokat a tech­nikai fejlesztésre képes-e fordítani, vagy pedig kezdetét veszi a termelés a termelésért ördögi körforgása és az erőforrásokat elnyeli az eKtenzív fel­halmozás öncéllá vált folyamata. Ma­gyarországon és a többi „szocialista” országban, sajnos, ez utóbbi történt. Sikeres extenziv növekedés, értelmes cél nélkül. Értelmes cél nélkül, mert az értelmes cél éppen a technikai fejlődés meggyor­sítása lehetne. Önmagában tehát nem lett volna az utolérés szempontjából probléma az akkor már elavult szovjet technika átvétele (a Szovjetunió a hely­reállítással volt elfoglalva és nem a tech­nika fejlesztésével), hanem hogy ez a technika, illetve az erre alapozott exten- ziv felhalmozás nem vált a technikai fej­lődés forrásává. Nyugaton viszont az extenziv növeke­déssel párhuzamosan futott a technika megújulása kezdettől fogva. Részben ez is magyarázhatja a fejlett tőkés országok akkor alacsonyabb növekedési ütemét, hiszen míg mi minden kifejlesztett erőfor­rást az extenziv felhalmozásba, annak fokozásába fektettünk, ők a kevésbé lát­ványosan manifesztáló (mert önmagá­ban kisebb növekedési ütemet eredmé­nyező) technikai fejlesztésre fordították erőiket Megtévesztő növekedési ütem Rá kell mutatni arra is, hogy a techni­kai fejlődéstől függetlenül megtévesztő lehet az eltérő növekedési ütem. Az egyenlőtlen fejlődés törvénye azt sugall­hatja nekünk, hogy a gyorsabb terme­lésnövekedés egyben automatikusan utolérési effektust is eredményez. Csak­hogy ez nem így van. Az ipari forradalom óta exponenciális növekedési trendek­ről beszélhetünk, azonban az exponen­ciális görbe tartalmaz egy minőségi pon­tot amelyet elérve kerül egy ország az utolérési sávba. Egy magasabb bázisról induló 1%-os növekedés többszöröse lehet egy alacsonyabb bázisról induló 5%-os növekedésnek, abszolút érték­ben. Márpedig a gazdasági teljesítőké­pesség az abszolút számok iránt érzé­keny és nem a viszonyszámok iránt Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az „1950-es évek" (1949-1956) az utol­érés kérdésköre szempontjából kudarc volt az extenziv gazdaságfejlődési sza­kasz látszólagos sikeressége ellenére; mert nem volt képes kiaknázni a hely­reállítási periódusban rendkívül hatéko­nyan mozgósított tartalékokat és hajtó­erőket. A politikai felépítmény súlyos tor­zulásai, a gazdasági életben uralkodóvá váló dogmatizmus, a művészeti-szellemi életben megnyilvánuló sematizmus, a törvénytelenségek, a mezőgazdaság­ban bevezetett kötelező beszolgáltatás elsorvasztotta minden technikai-társa­dalmi fejlődés alapját: az egyéni kezde­ményezőkészséget A helyreállítási pe­riódusban (1945-1948) döntő szerepet játszott az alulról jövő kezdeményezés, a mikroközösségek önszerveződésének mechanizmusa. Az egyes gyárakat min­den felsőbb parancs nélkül kezdték meg helyreállítani a túlélő dolgozók; gyakran napi 15-16 órás megfeszített munkát vé­gezve fél liter olajért, illetve valójában nem is azért. A vállalatok szinte automati­kusan szerveződtek újjá; a mérnökök, munkások maguk indították be a terme­lést, a kommunális szolgáltatásokat. Ezt az önszerveződési mechanizmust fojtja meg a sztálinista-bolsevik diktatú­ra, a magyar nép szellemétől teljesen idegen politikai-hatalmi struktúra. Visszatérve gondolatmenetünkhöz: Magyarország néhány évig (1945— 1950) potenciálisan az utolérési sza­kaszban volt; az utolérendő államok többségét figyelembe véve, egy valós utolérési szakaszban: csakhogy elsza­lasztottá ezt a lehetőséget Mert a fejlett, de romokban heverő nyugat-európai államok és Japán nem egyszerű extenziv fölhalmozással foly­tatták a helyreállítást, hanem azzal pár­huzamosan intenzív technikai megújí­tásba kezdtek. Mint említettem, éppen ezért (is) volt alacsonyabb az ő növeke­dési ütemük a miénknél; hiszen erőfor­rásaiknak csak egy részét fordították a termelés volumenének növelésére, a másik része a technikai megújulásra ment el. Nálunk viszont csak extenziv fel­halmozás folyt ekkor, amely éppen a technikai fejlesztéstől vonta el az erőfor­rásokat. (Folytatjuk) GAZDAG LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents