Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-13 / 85. szám
1990. július 13. Képújság 3 Bethlen Istvánnak adósa a német állam A nyugodt erő a nyugodt tőkét várja Már működik a Budapesti Értéktőzsde Érdemes-e részvényt venni? (Folytatás az 1. oldalról.)- Bethlen István hazajövetele óta szerepel a sajtóban, cikkek születtek zavaros pénzügyeiről, arról, hogy nem ismeri Magyarországot, mert hosszú ideig Nyugaton élt. S tényleg van bátorsága tanácsot adni a kormánynak?- Zavaros pénzügyeimről ma már nem lehet beszélni. A Magyar Hírlap kénytelen volt visszavonni vádjait helyreigazítás formájában. Rendezetlen anyagi ügyeim abból állnak, hogy még mindig, az 1988- as évre, nekem tartozik több ezer márkával a német állam. A tanácsadásról: a Magyar Demokrata Fórum elnöksége felkérésére vállaltam el január 7-én a gazdasági és pénzügyi szaktanácsadó szerepét. Úgy érzem, hogy a megbízatásnak eleget teszek, és ehhez tartom magam.- Az IBUSZ-ügy kapcsán az a gyanú is felmerült, hogy ön csak azért támadja Tömpe urat, mert nem annak a banknak adta a megbízatást, amelyikben ön érdekelt...- Sajnos, nem vagyok egyetlen osztrák bankkal sem üzleti kapcsolatban, osztrák bankrészvényem nincs, soha nem voltam egyiknek sem szaktanács- adója. Tehát a vád nem igaz.-A gróf úr elment a bányászok közé, ők hűségnyilatkozatot tettek a kormánynak, majd megkapták végül, hogy törvénytelen volt a sztrájkjuk. Ez pedig nem becsületes eljárás az ön részéről...- Szóval a gróf úr elment a bányába... A gróf úr abba a kitüntetésben részesülhetett, hogy először segédmunkásként, később óriási karriert csinálva daruvezetőként építhette a szocializmust. így aztán elég régi kapcsolatai vannak a munkássághoz. Ellentétben a vagyonügynökség vezetőjével, aki a néphez való ► tartozását a magyar televízióban próbálta igazolni anélkül, hogy az igazi problémákról beszélt volna. Én nem kokettálok a munkássággal, hanem hosszú-hosszú évek óta vagyok szolidáris velük. A bányászok a hűségnyilatkozatot nem azután tették meg, miután én ott jártam, hanem már a legelső kiáltványukban leszögezték, hogy nem a kormány ellen sztrájkolnak. Ők a még mindig hatalmon lévő alkalmatlan vállalati vezetők ellen léptek fel. A sztrájkot nem a kormány tagja nevezte törvénytelennek, ő az illető minisztérium legmagasabb rangú hivatalnoka, de nem a kormány tagja.- Önt nem szeretik itthon. Bizonyos körök azt mondják, hogy nincs szükség idegenből jött prófétákra. Most pedig már az SZDSZ-szel is összeveszett.- Kezdetektől fogva nem törtem semmiféle politikai karrierre Magyarországon. Engem a Magyar Demokrata Fórum elnöksége, nagyon kedvesen, de ebbe a szerepbe belekényszerített. Hogy mennyire szeretnek, nem szeretnek? Ezt ítéljék meg mások. Meglepő eredménynyel választottak be az MDF elnökségébe, az érvényes szavazatok 87 százalékát megkaptam. Nagyon sokat jártam az országot, különös szeretettel a vidéket, az itt szerzett tapasztalatok nem azt a képet mutatják, hogy nem szeretnek az emberek. Az SZDSZ-szel nincs problémám. Soós Károly Attila bolsevizmussal vádolta meg a kormány egy tagját, akit természetesen nekem meg kellett védenem. Azóta van feszültség közöttünk. Az újságíró-társadalomban van egy maroknyi csoport, akik engem a legigaztalanabb rágalmakkal illetnek. Ez megint nem győz meg arról, hogy a magyar újságírók nem etikusan járnak el.- Mégis ön az a politikus, akit támadnak.- Engem azzal is vádolnak, hogy népi- nemzeti-piros-fehér-zöld álmokat kergető romantikus, nacionalista - a Bíró-szárnyat - képviselő személy vagyok az MDF-ben. Azt is mondják, hogy mi a nyugati tőkének a lehetőségét meg akarjuk nyirbálni, mások pedig azt mondják, hogy kiárusítjuk az országot. Nem akarjuk a karvaly, a gyorsan meggazdagodó tőkét. Félünk a konjunktúra és a rablólovagoktól. Máskülönben az országot a nyugodt nyugati töke hathatós, hosszú távú támogatása nélkül fölépíteni, fölvirágoztatni nem tudjuk. Hazafi József Ugye, nem nagyon tudunk mit kezdeni a részvények, a tőzsde fogalmával? A lakosság túlnyomó részének a túl idegen, távoli, szokatlan. Ha valakinek komolyabb megtakarítása van, az többnyire bankba teszi, kötvényt, letéti jegyet, kincstárjegyet, vagy más hasonló értékpapírt vesz, amelyek hosszabb lekötés estén többé-kevésbé az infláció mértékének megfelelően kamatozik. Ha még hosszabb távra szeretné az értékmegőrzést biztosítani, akkor esetleg ingatlanba, valutába, aranyba fekteti a pénzét. Részvénybe semmiképpen. Igaz, eddig nem is lehetett, nem volt sem lakossági részvény, sem tőzsde. Most viszont már van tőzsdénk és a részvénykibocsátások is erőteljesen növekedni fognak, elősegítve, hogy a lakossági megtakarítások, a „matrac alatti” magántőke működő tőkévé váljon. Ez lendületet adhatna a gazdaságnak. No persze csak akkor, ha a lakosság hajlandó lesz részvényekbe fektetni a pénzét. És nyilván akkor lesz hajlandó, ha az üzlet előnyösnek ígérkezik. De miért is előnyös részvényt vásárolni? Ma 25-26 százalékos évi kamat mellett helyezhetjük el a pénzünket a bankokban, a részvények osztaléka viszont átlagosan csak 10-15 százalékos. Hol itt az Látszólag nem nagy ügy egy buszmegálló áthelyezése. Esetünkben is egyszerű tanácsi döntés született a távolsági megálló Hunyadi térről a Teleki-Ady-Népköztársaság úti csomópontba kerüléséről. Ez a döntés azonban a reggeli és a délutáni csúcsforgalomban több száz bejárónak okozott kényelmetlenséget, s a lehetetlen utazási körülményeken felháborodva Katona Sándorné attalai olvasónk levelet küldött szerkesztőségünkbe. „A bejárókról akik általában korán reggel jönnek és későn érnek haza, elveszik azt a lehetőséget is, hogy a bevásárlást abban a fél órában végezzék el amikor a csatlakoüzlet? Nos, az évente kifizetésre kerülő osztalék csak egy része a befektető nyereségének, ennél fontosabb a részvény értékemelkedése, vagyis az árfolyam- nyereség. Maga a tőzsde, mint tőkepiac azért fontos a kisbefektetőknek is, mert ez az intézmény méri nap mint nap a részvények értékét. Vegyünk egy példát. Alakul egy cég, amely a tőkéjét tízezer darab tízezer forint névértékű részvény kibocsátásával biztosítja. A cég vagyona tehát induláskor százmillió forint, amely - tegyük fel - három év múlva a jó gazdálkodás eredményeképpen egymilliárd forint lesz a tőzsde értékelése szerint. Ekkor egy részvény értéke is a tízszeresére nő, tehát százezer forintot zsebelhet be a részvénytulajdonos, ha egy részvényét a tőzsdén eladja. Amellett természetesen, hogy az illető a társaság közgyűlése által megszavazott osztalékot is megkapta minden évben. A tőkenövekedés persze csak ritkán ilyen gyors, bár van erre gyakorlati példa. Gondoljunk csak a néhány éve pár fős kisvállalkozásként indult, ma már milliárdos forgalmat bonyolító számítás- és irodatechnikai cégekre (Kontrax, Microsystem, Novotrade, stb.). Az induló kis társaságokban megvan a gyors növekedés, zásra várnak. Ök azok, akik otthon a kis falujukban reggel még nem, délután már nem találják nyitva az élelmiszerboltokat. Ők azok, akiknek nem telik gépkocsira, kénytelenek buszozni, s rohanni a csatlakozásra. Az idős emberek akik a kórházba mennek, eddig csak átszálltak egyik buszról a másikra, most gyalogolhatnak, botorkálhatnak a helyi járat után, ha egyáltalán tudják, merről-mikor indul.” Olvasónk nyomatékül a sok-sok aláírást tartalmazó íveket is elküldte hozzánk, melyeket az illetékes fórumokhoz is eljuttattak. A tanácsi intézkedés okáról Csillag László elnökhelyettes elmondta, hogy a dalmanmagas árfolyamnyereség lehetősége, ám a befektetés kockázata is nagy. Előfordulhat, hogy aki ilyen részvényt vásárol, az elveszíti a pénzét, mert tönkremegy a cég. Biztos befektetés, ám kisebb árfolyamnyereséggel kecsegtet a nagy tőkeerős cégek, bankok részvényeit vásárolni (OKHB Rt., IBUSZ Rt.). Aki nem dörzsölt pénzügyi szakember, az jobban jár, ha ez utóbbit választja, mint ahogy Nyugaton is a hozzá nem értő lakosság ilyen részvényeket vásárol. Valódi piacgazdaságot szeretnénk, amelynek elengedhetetlen része a jól működő tőzsde. A részvény mögött az azt kibocsátó cég tőkéjének értéke áll. Ha tehát ez az érték növekszik, akkor nő a részvények értéke is. A nagy nyugati tőzsdék sok évtizedes tapasztalata mutatja, hogy hosszú távon a részvények átlagértéke az inflációt meghaladó ütemben emelkedik. Mindez azt bizonyítja, hogy érdemes stabil részvényekbe fektetni megtakarításainkat, bár a bérből élő kisbefektetők ma még - érthető módon - idegenkednek ettől. Igaz, kockázatokkal jár ez, hiszen bármilyen stabilnak tűnik is a cég, amelynek részvényét megvesszük, az árfolyamnyereséget semmi sem garantálja. - áa diák, s a gyulajiak kezdeményezésére történt az áthelyezés. Tény azonban, hogy az új helyen nincs fedett, illetve fűthető váró, egyéb mellékhelyiségekről nem is szólva - jelenlegi állapotában a csomóponti megálló alkalmatlan a nagy forgalom bonyolítására. Az idő előrehaladtával az indulatok sűrűsödtek, s egy június végi tanácsülésen ismét napirendre került az ügy. Bödör István, a dombóvári üzemegység igazgatója már korábban elmondta, hogy ők készek az előző forgalmi rend visszaállítására, megszervezésére. E fórumon tettek végül is pontot az ügy végére: az utazóközönség kérésére-kiván- ságára ismét a régi helyen bonyolódik a forgalom, megszüntetve ezzel a korábbi balesetveszélyt, mely gyerekeket, időseket egyaránt fenyegetett a nagy forgalmú kereszteződésben. - csefkó Tiltakozó aláírások nyomán Visszavont tanácsi döntés Dombóváron Energetika: lignit helyett biomasszát! Minden évben újratermelődik Magyarországon az évente megtermelt 22 millió tonna szén és lignit átlagos energiatartalma 10-11 gigajoule tonnánként, míg egy tonna gabonaszalma és kukoricaszár átlagos energiatartalma 13-14 giga- joule/tonna. termék Ha csak a lignitet nézzük, annak fűtőértéke mindössze 5-6 Gj/t. A megtermö és az energetikailag hasznosítható mező-, erdőgazdasági és faipari hulladék volumene évenként a következő, a számításaim szerint: energetikailag megtermö hasznosítható 1000 tonna 1000 tonna gabonaszalma 7 000 3000 kukoricaszár és csutka 14000 7000 napraforgószár, héj, tányér 1210 200 gyümölcsfanyesedék 300 250 szőlővenyige 450 400 erdőgazdasági hulladék 490 450 faipari hulladék 480 450 összesen 23 930 11250 I Kerekítsük az energetikailag hasznosítható mennyiséget 10 millió tonnára, és ezzel számoljunk a továbbiakban. A gabona- szalma több mint a felét az állattenyésztés használja el, -és ez az istállótrágya részeként visszakerül a földbe. A kukorica esetében a közép és késői, zöld száron érő hibridekkel nem számolunk, ennek jelentős része szintén a talaj szerves anyagát növelheti. A napraforgószár kis fűtőértékű, szintén érdemesebb talajbiológiai célokra hasznosítani. A héjat viszont érdemes energetikai célra felhasználni. Ha összegyűjtjük a javasolt 10 millió tonnányi mennyiséget, akkor elmarad a talajéletet károsító és a közlekedést veszélyeztető, valamint tűzveszélyt okozó tarlóégetés, csökken a szármaradványok bedolgozásával járó többlet gépkopás és vonóerő fel- használás, valamint kevesebb nitrogén- műtrágyát kell adni az ún. „pentozánhatás” elkerülésére. Vagyis a mezőgazdaság a betakarítás többletköltségének jelentős részét visszakapja megtakarítás formájában. Környezetvédelem A szalma, a szár, a nyesedék kén- és salakmentesen ég, míg a szén kénnel, salakkal szennyezi a környezetet. Erőműveink *■ kénmentesítése kb. 150 milliárd forintba kerülne, ennek felét megspórolhatjuk, ha szén és lignit helyett legalább részben biomasszával tüzelünk. A levegőbe jutó kén a csapadékkal kén- sawá és kénessavvá egyesül, a kénsavas esők okozta károk az ország területén évente tízmilliárdokban mérhetők. Egyrészt fokozzák a fémek korrózióját, rongálják az épületek kő- és cementanyagát, másrészt pusztítják az erdőket és fokozzák a talajok savasodását. Ez utóbbi pedig a mezőgazdaságban ma már igen súlyos probléma, és kétszeresen is károsít: csökken a termésátlag, romlik a műtrágyahatékonyság, valamint a meszezés nem olcsó művelet. Hazánk aláirt egy olyan nemzetközi egyezményt, amelynek értelmében 1992- ig egyharmaddal csökkentenie kell a levegőbe jutó kénkibocsátást. Ennek betartása fizikailag képtelenség, hacsak nem fordulunk fokozott érdeklődéssel a biomassza felé. A10 millió tonna szalma, szár, nyesedék fűtőértéke 20-25 millió tonna lignitével egyenértékű. Csak a nagyságrend érzékeltetésére: ma hazánk lignittermelése 9-11 millió tonna évente. A külszíni fejtéssel termelt lignit tönkreteszi a környezetet. Visontán a történelmi borvidéken számoltuk föl szőlőtermelést, és a lignit önköltségébe senki sem számítja bele a minden évben elmaradó szőlő-és bortermés kieső hasznát. Holott manapság az „opportunity cost” (kieső haszon, mint költség) fogalma centrális jelentőséggel bír a modern közgazdaságtanban. A bükkábrányi lignitmező a festői Bükk tájait fogja tönkretenni, az erőmű pedig a nemzeti parkként számontartott Bükk- fennsíkra fogja ontani a pernyét, a kénsavas esőket. A felszín alatti szénbányászat a vízháztartást bontja meg, emlékezzünk csak a kudarcba fulladt eocénprogramra! A biomassza összegyűjtésekor, feldolgozásakor és hasznosításakor nem merülnek föl ilyen problémák. Az olyan érvekkel, miszerint néhány mikrowatt összegyűjtésével négyzetméterenként nem érdemes foglalkozni, már nem is vitatkozom, mert enyhén szólva nincs tisztában az ilyen érvek hangoztatója a realitásokkal. Mennyivel könnyebb 50-100 méter meddőt eltávolítani egy lignitmező fölül, vagy több száz méter mélyre vágatokat vágni a szénért, mint a már megtermett, és minden évben megtermö szalmát, szárat, stb. összegyűjteni, olyan bálázókkal ráadásul, amelyeket a mezőgazdaság a zöldtakarmány összegyűjtésére egyébként is beszerezne. Decentralizált energiatermelés A gazdaságosság fokozása érdekében komplex villamosenergia- és hőtermelő megoldás javasolható, mégpedig a helyszínen, a szállítási költség megtakarítása érdekében. A mezőgazdaságnak jelentős a hőenergia-igénye. (Szárítók, kertészeti üvegházak, kommunális létesítmények.) Ezt az igényt ma az agrárszféra gázzal, szénnel, olajjal elégíti ki, miközben a tarlón elégeti a szalmát Célszerű tehát a mezőgazdasági nagyüzemekben minicentrálékat, a most kialakuló farmokon pedig mikrocentrálékat építeni, amelyekben a fő termék a villamos energia lenne, és a hulladékhőt hasznosítanák szárító, istálló, fóliaház, lakás, kommunális létesítmény stb. fűtésére. Ma 1300 mezőgazdasági nagyüzem van az országban, és valószínűleg a szántóföldi növénytermelés megmarad a nagyüzemi keretek között, a hatékonysági követelmények miatt. Egy átlagos mezőgazdasági nagyüzemben évente 7500 tonna energetikailag hasznosítható szalma és szár képződik. 7500 tonna biomassza energiatartalma, 13 Gj/t átlaggal számolva 97500 Gj. 50000 Gj/MW villamosenergia-kihozatalt alapul véve 1,95 MW kapacitás nyerhető üzemenként. Ezt nyugodtan kerekíthetjük 2 megawattra, a szőlőnyesedéket, a gyümölcsfanyesedéket, egyéb hulladékot alapul véve. Az 1300 mezőgazdasági nagyüzemben tehát összesen 2600 megawatt erőművi kapacitás létesíthető, ami közel duplája a bükkábrányi erőmű tervezett teljesítményének. Az egy erőműves megoldás (pl. Bükkáb- rány esetében) úgyszólván teljes egészében veszni hagyja a hulladékhőt, míg a decentralizált megoldás esetén ez hasznosul. Márpedig itt óriási volumenről van szó. A mezőgazdasági üzemek a saját villa- mosenergia-igény kielégítésén túl áramot táplálhatnának be az országos hálózatba. Egy nagyon rugalmas rendszer egészítené ki a nagy erőművek igen sebezhető hálózatát. Gondoljuk meg, hogy mekkora probléma egy paksi blokk meghibásodása és kiesése télen, a kritikus időszakban! A bükkábrányi ligniterőmű a bányával együtt mai árakon 100-120 milliárd forintba kerülne. Ebben nincs benne az infrastruktúra (bányász-és erőművi lakások építése, kapcsolódó létesítményeik, úthálózat stb.) költsége, ami viszont a decentralizált megoldásnál elmarad. A mezőgazdaság a bükkábrányi beruházásra szánt pénzből két bükkábrányi erőmű kapacitását tudná megoldani, úgy, hogy az ehhez szükséges bálázógépeket másutt is tudná hasznosítani. Az USA-ban az összenergia-felhasz- nálás 5%-át már biomasszából nyerik, a farmerek nagy mennyiségű villamos energiát is szolgáltatnak, a magyarországinál jóval kisebb üzemméretek mellett (185 hektár átlagterületű farmok). Az 5% talán nem tűnik soknak, ám a volumen óriási, hiszen az Egyesült Államok lakossága fogyasztja el a földön megtermelt energia 37-40%-át. Költségvonzat Csak a legmodernebb óriásbálás technológia javasolható a begyűjtésre. Üzemenként 2 db Hesston-4800-as számolva, összesen 2600 gépre van szükség. Az ára áfa, vám, illeték nélkül 5 millió forint. Ne felejtsük el, hogy környezetvédelmi jellegű beruházásról van szó, amit a világon mindenütt vám- és adóelengedéssel, stb. támogatnak. Országos szinten a mezőgazdasági üzemek lefedése 2-2 komplett gépsorral 13 milliárd Ft. Egy MW villamoserőművi kapacitás létesítése ligniterőműben, mai árakon 70 millió Ft. Az említett dán technológia, amely hihetetlen egyszerűségével tűnik ki, forintra átszámolva ennek feléből oldja meg a feladatot: 35 millió Ft. Az összes beruházás tehát 100-105 milliárd Ft lenne, ami a bükkábrányi beruházás nagyságrendje, viszont kétszer annyi teljesítmény kihozatallal. Távlati célok A mezőgazdaságot rövid idő alatt nettó energiaszolgáltató ágazattá tudnánk fejleszteni, jelentősen csökkentve input energiafelhasználását (olaj, gáz, szén, input villamos energia). A farmokon kisbálás technológiával mikrocentrálékat kellene létesíteni, hasonló elvek alapján. A biomassza egy részét briket- tálni lehetne, lakossági tüzelőanyag céljára, amire különösen alkalmas, hiszen salakmentesen ég. Teljesen ki lehetne biobrikettel váltani a lakossági célú szénimportot. Kommunális fűtés céljaira szintén felhasználható a bálaégető technológia, városi hőközpontokban. Kiépülhetne vidéken egy bioenergetikai ágazat, lekötve másutt nem használható munkaerőt. Ki kellene fejleszteni az energetikai célú növénytermelést, különös tekintettel a másra nem hasznosítható területekre. Ka- rancslapújtőn, a Karancs Mgtsz-ben dr. Gergely Sándor elnök évek óta folytat eredményes kísérleteket energiaerdő telepítésével. Mindenképpen szükség van a szén- és lignitbányászat nyílt és burkolt támogatásainak leépítésére, valamint arra, hogy egy Gj energia ára egységes legyen, függetlenül attól, hogy miben ölt testet. DR. GAZDAG LÁSZLÓ
