Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-07 / 80. szám
Két jégtábla koccant össze, amikor a Rómaiparton megállva néztem a Dunát. Csönd volt, korai, tavaszi. Ébredt éppen a parti sétány, és a folyó is vele lett egyre hangosabb. Folyó? Milyen sorsa van a folyónak? Lapozgattam földrajzi ismereteimben, hogy hányadik helyre is soroljam - a legnagyobbak kategóriájában - a Dunát? Nílus, Amazonas, Mississippi, Sárga-folyó, Jenyiszej, Ob, Volga, Eufrátesz, aztán nem jutott több az eszembe, de ekkorra már messze is úszott - szinte egybeolvadva - a két jégtábla. Próbáltam követni a tekintetemmel és elképzeltem, hogy mire szülőmegyém -Tolna - hátárába érnek, erről a két jégtábláról már senki sem tud. Vajon mennyivel gyarapodott tőlük a Duna? * Ez a jeges kép jutott eszembe, mikor a Duna Menti Folklórfesztivál ez évi előkészületeihez kerültem közelebb. Folyó és a fesztivál. Nem tudtam különválasztani őket, sőt, egyre több szerepet fedeztem föl mindkettőjük létében, .amivel embereket sodorhatnak, kapcsolhatnak egymáshoz. Ha a fazék beszélni tudna A nagy folyók tehát nemzeteket mosnak össze, de egy országon belül is meghatározói - mondjuk - a kereskedelemnek. Ha kereskedelem - akkor itt Szekszárd és közvetlen környékén - a fazekasság előbb-utóbb szóba kerül idegen és e vidék lakói között. A beszélgetők a fazekakat faggatva, hamar eljutnak az Árpádkorig, amikor a Duna menti Sárköz már bekapcsolódott az ország vérkeringésébe. A Dunával párhuzamosan, annak jobb partján vezetett Itália felől a Dráva-Száva közén át Aquincumba irányuló egyik kereskedelmi főútvonala Pannóniának, egyben a rómaiak limes menti hadiútja is volt a török hódoltságig. Az a tény is igazolja Szekszárd, a Sárköz és környékének fontosságát, hogy ezen az aránylag nem nagy területen három apátságot is alapítottak az Árpád-házi királyaink. Szekszárdon 1061-ben, Bátán 1092-ben és Bátaszéken 1142-ben. Akik a múltat kutatják - gondoljunk most a muzeológusokra - bizonyítják, hogy a Sárközben elpusztult települések helyén, az ártéren, különösen nagy számban találtak olyan középkori grafikus edényanyagot, melyeket Ausztria különböző városainak perembélyegével láttak el. Az ásatások során ezekből az edényekből olyan éremleletek is előkerültek II. Ulászló, I. Ferdinánd, II. Lajos arcképeivel, amelyek nyugat-európai pénznemnek minősültek. Ezek Ausztria, Csehország, Lengyelország, Litvánia, Karintia, Szászország, Németalföld, Poroszország, Stájerország, Szilézia, Tirol, Velence és más város veretei is voltak. Bányász kopogós és az anyós gyertyája Az iménti felsorolástól a gondolat szárnyalásával eljuthatunk egy olyan névsorig, mely a X. Duna Menti Folklórfesztivál külföldi vendégegyütteseit szólítja: Anglia, Bulgária, Csehszlovákia, Franciaország, Görögország, Jugoszlávia, Lengyelország, Németország, Norvégia, Románia, Svédország, Szovjetunió, Törökország. Ök valamennyien népük hagyományait őrző, ápoló, továbbadó együttesek. A fesztivál helyszínein így találkozhatunk azzal a sajátos formájú, ritmikájú tánccal, amit karácsony tájékán az angliai Northumbria és Durham vidékének bányászai táncolnak száz éve. Kérdezhetnénk, hogy a Dunához mi fűzi őket. Ilyen tapintatlan kérdést nem tesz fel, aki nyomon követi a Duna menti fesztivál útját, mert tudja, hogy az emberi, baráti kapcsolatok, amelyek mögött értékmentő, teremtő szándék is meghúzódik, eltörölnek logikátlan korlátokat, határoHa tehát elfogadja a címzett a meghívást, ami a Duna menti népek békéjének, barátságának szimbólumát is jelentő fesztiválra, ezen belül Sárköz ünnepére szól, úgy járul hozzá e rendezvény sikeréhez, miként a tengerbe siető Duna vizét gyarapítja a két jégtábla. DECSI KISS JÁNOS Hogyan öltöztetik a menyasszonyt, milyen búcsúdalokat énekelnek? Milyen játékot kell bemutatni az anyósnak égő gyertyával? A gyümölcsös leányka A Duna Menti Folklórfesztivál háromévente lendít a népek művészetét közvetítők hitén. A korábbiakban szó volt kereskedelemről, ami pénz nélkül elképzelhetetlen. A fesztivál sem nélkülözheti ezt. Számszaki adatokat most ne hozzunk, mert vannak értékek melyek nem fejezhetők ki semmilyen pénznemmel. A fesztiválra való készülődés Sárköz falvaiban és Kalocsán, Baján, Szekszárdon abban is megmutatkozik, hogy az utcaképek megtisztulnak, frissebbé lesznek a parkok. Háromévenként megújul egy-egy népi együttes is, hiszen kitűnő alkalom a fesztivál a bemutatkozásra, megmérettetésre. Ez egyik célja a rendezvénynek. Napjainkban olyan jelenségnek is tanúi lehetünk Sárközben, ami egyet jelent a népviseleti divat reneszánszával, feltámadásával, újraéledésével. Leányok, asszonyok ismét előkerítik sublótok, szekrények, ládák mélyéről a féltve őrzött, titkolt ruhaneműket. Ha nincs ilyen a háznál, akkor - valamilyen belső indíttatásból - új anyagot vásárolnak és igyekeznek hasonlót, de inkább szebbet varratni, mint a régiek. Van minta, hogy milyennek kell lenni a most készülő ruháknak. Fényképek is példáznak ilyeneket. Igazolja ezt az idei fesztivál egyik legszebb plakátja, ahol az ismertető szöveg között egy gyümölcsöstálat tartó leányka ül talpig pompában. A vendégváró érett gyümölcsnél - valljuk meg - szebb 9 leányka és az ő vi selete. A tornyosbársony fejdísz alá rejtett csábító, hívogató tekintet mozdulásra készteti a nézőt, hogy részesüljön a felkínált gyümölcstál javaiból. kát. Örvendve köszönti inkább például a franciaországi Mondragon (falu) együttesének, a fegyverforgatás és a klasszikus tánc lépéseit, mozgáskultúráját egyesítő produkcióit. Hasonló lelkesedésre számíthat a törökországi Ankara harminckét táncosa, akik e fesztiválra elhozták a titokzatos, varázslatos keleti táncok világának ízét. A bolgár hagyományőrző szokások közül azokkal ismerkedhetünk meg, amikor énekkel, tánccal mesélik el, a nyári napfelkelték mágikus szertartásain résztvevő lányok érzéseit, a termékenység, a virágok gyógyító hatásának hitét. Levelet írt az elnök A Duna menti országokban olyan események zajlanak napjainkban, amit a történelem külön fejezetben tárgyal majd. Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig hullámzik a jobblétet, biztonságérzetet követelő társadalmi változások sorozata. Fogalmak tűnnek el és régiek újulnak. Tanácselnöknek mondjuk ma még egy település közigazgatási felelősét, de holnaptól már polgármesternek szólítjuk azt a képviselők élén állót, aki lakóhelyének ügyes-bajos dolgaival oly módon foglalkozik főállásban, ami a község javát, a város gyarapodását szolgálja. Ezekben a napokban több az intéznivalójuka tanácselnököknek is. A sok-sok aláírandó levél között akadt egy feltűnő, ami formailag, de tartalmilag is eltér a hétköznapitól. A levél jobb felső sarkában egy díszes embléma áll, amelyen a hímzésmotívumok alatt ez olvasható: SÁRKÖZI LAKODALOM. Idézet a levélből: „A rendező szervek nevében tisztelettel meghívom a X. Duna Menti Folklórfesztivál keretében megrendezésre kerülő XIII. Sárközi Lakodalom valamennyi programjára, az ünnepi fogadásra, amely a Faluház nagytermében lesz 1990. július 15-én 14 órakor. A fogadás után vőlegénykikérés, menyasszonyöltöztetés, lakodalmi felvonulás lesz... A meghívás elfogadásával kérem szíveskedjék a sárközi ünnep sikeréhez hozzájárulni.” Kelt Decsen, üdvözlettel a tanácselnök. A két jégtábla
