Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-07 / 80. szám

1990. július 7. NÉPÚJSÁG 3 Kényszertevékenység és vállalkozás Mit hoz a Jövő a közüzemek számára? A költségvetési üzemek bizonyos mér­tékig kiváltságos helyzetben vannak a je­lenleg hatályos jogszabályok szerint, hiszen.- tekintve, hogy közüzemi felada­tokat látnak el - nem tartoznak a vállalko­zási nyereségadó-törvény hatálya alá. Ezek - ugyanúgy, mint a városgazdálko­dási vállalatok - jelentős állami dotáció­kat is kapnak bizonyos tevékenységek (pl. távfűtés, melegvíz-szolgáltatás, álla­mi ingatlanok kezelése) után. A költség- vetési üzemek és városgazdálkodási vállalatok életében minden bizonnyal je­lentős változások lesznek, mert egyrészt teljes mértékben, vagy részben a leendő önkormányzatok tulajdonába kerülnek majd, másrészt pedig a rájuk vonatkozó gazdasági szabályozók is módosulnak. Ezért érdeklődtünk e cégek jövője iránt Pakson és Szekszárdon. Csibi Ambrus, a paksi KVÜ igazgatója:- Az önkormányzati törvény határozza majd meg a jövőnk kereteit, ezen belül konkrét döntéseket a szervezeti, tulaj­donjogi és egyéb fontos kérdésekről helyben kell meghoznia a leendő önkor­mányzati testületnek. Ezenkívül valóban. várható az is, hogy a ránk vonatkozó gaz­dasági szabályozórendszer változik január 1-től, ami azt jelenti, hogy a mos­tani felemás helyzet helyett egységes, te­vékenységi körök szerinti besorolás lesz. így adózás szempontjából egy cégen be­lül is más elbírálás alá esik majd a köz­üzemi szolgáltatás, mint a kimondottan profitorientált vállalkozói tevékenység. Jövőnk meghatározója végeredmény­ben az önkormányzat, vagyis a település érdeke lesz. Ez az érdek egyrészt nyil­vánvalóan az, hogy a településüzemelte­tés, a kommunális tevékenység zökke­nőmentes és színvonalas legyen, másrészt pedig az, hogy a cég ügyes vál­lalkozásokkal minél nagyobb nyereséget érjen el és ezzel az önkormányzat bevé­teleit növelje. A lakosság számára persze az első a fontosabb, ennek látja közvet­len jeleit és természetesen nekünk is presztízskérdés, hiszen a városkép mi­lyensége, a gondozottság színvonala a mi nevünkhöz fűződik. A két dolog azon­ban összefügg. Mi időben léptünk, vállal­koztunk, sikerrel. Ez tette lehetővé, hogy az utóbbi három évben 60 milliót köphet­tünk a kommunális tevékenység fejlesz­tésére, korszerű gépek, eszközök vásár­lására. Ezt a pénzt más tevékenységek nyereségéből pumpáltuk át. Kedvezőek tehát az induló feltételeink ahhoz, hogy a jövő önkormányzati rendszerében is színvonalasan ellássuk a településüze­meltetéssel kapcsolatos kötelezettsé­geinket és ugyanakkor profitorientált vállalkozásokkal eredményesen gazdál­kodjunk. Orbán György, a szekszárdi VGV igaz­gatója:- A közüzemekre mindig is más gaz­dasági szabályozók vonatkoztak, mint az egyéb gazdálkodószervezetekre. Érthe­tő módon nem is várható el igazi nyere­ségre irányuló gazdálkodás, hiszen ez végül is kényszertevékenység a vállalat számára. De ez csak egy része a mun­kánknak, szerencsére sok egyéb do­loggal is foglalkozunk, mégpedig eredményesen. Komoly tartalékokkal rendelkezünk és azt hiszem senkinek sem mindegy, hogy sikeres, vagy esetleg eladósodott cégként állunk majd a leen­dő önkormányzat elé, amelynek amúgy is súlyos gazdasági problémákkal kell majd szembenéznie. A megfelelő anyagi tartalékok egyébként a biztonságos mű­ködés érdekében is szükségesek. Gon­doljunk csak arra, hogy egy meghibáso­dott távfűtővezeték cseréje tízmilliókba kerülhet. Hogy a jövő mit hoz a VGV számára, azt nehéz lenne most megjósolni. Az önkor­mányzati törvény önmagában nem sokat mond, más, később várható jogszabá­lyok adják majd meg gazdálkodásunk kereteit, bár a jövőnket meghatározó leg­fontosabb kérdésekről helyben szület­nek meg a döntések. Nem látható előre például a tulajdonviszonyok pontos ala­kulása. Valószínű, hogy a VGV egész vagyona önkormányzati tulajdonba ke­rül, de bizonytalan a több önkormányzat területén működő kezelőszervezetek sorsa. Mi is ezek közé tartozunk, hiszen például végzünk szemétszállítást a Szek- szárd környéki községekben, vagy táv­hőszolgáltatást Bonyhádon és Dombó­váron is. Elképzelhető, hogy a megyei önkormányzat alá tartozunk majd. Nagyon sok tehát ma még a válaszra vá­ró kérdés. Véleményem szerint azonban nem lenne szerencsés az ilyen nagy, komplex közüzemeket feldarabolni, mert ezzel az ellátás biztonságát kockáz­tatnánk. - áa ­Fotó: Kpm Nitrogénből is megárt a sok? A Közös Piac brüsszeli bizottsága olyan törvényeket javasol elfogadásra, amelyek hosszú távon korlátoznák a nit­rogéntartalmú trágyák alkalmazását. Bebizonyosodott ugyanis, hogy ezek a hathatós terméshozam-javító szerek ká­rosítják a környezetet: elpusztítják a vizek élővilágát, fokozatosan csökkentik az egészséges, nitrátmentes ivóvizállo- mányt, és savas esők kialakulásához vezetnek. A nitrátok, akár műtrágyából, akár ha­gyományos istállótrágyából származnak, nem bomlanak el, hanem beszivódnak a földbe, onnan a talajvízbe, valamint a ten­gerbe. Azok növényvilágára pedig ugyanolyan serkentőleg hatnak, mint a haszonnövényekre. Ennek egyik, már is­mert, katasztrofális következménye volt az olasz tengerpart algásodása az elmúlt nyáron. A Párizsi-medencében és Kelet-Ang- liában, ahol intenzív gabonatermesztés folyik, a nitrát-túladagolás máris bekö­vetkezett. A franciák ezért egyrészt köte­lezővé tették a gazdák számára a téli talajvédő növényzet termesztését - ez csökkenti a nitrátok beszivódását a föld­be -, másrészt környezetvédelmi adó be­vezetését tervezik 1992-től. A britek a leginkább veszélyeztetett területeken kí­sérletképpen pénzzel kívánják arra ösz- törfözni a termelőket, hogy eddigi módszereiken változtassanak., Bretagne-ban, Dániában, Hollandiá­ban és Belgiumban, valamint az NSZK egyes részein a fő gondot az intenzív ál­lattenyésztés és az ebből származó hatalmas trágyamennyiség okozza. Hollandiában, ahol az 1960 óta megöt­szöröződött sertésállomány ma 14 milliósra tehető, a helyzet rendkívül sú­lyos. 1987-ig a földekre és a vizekbe szórták az évente keletkező 93 millió tonna trágyát, ami 35 millió tonnával ha­ladta meg az országban biztonságosan elhelyezhető mennyiséget. A trágyaszó­rást ma már törvény szabályozza, trágya­bankokat létesítettek, és egyes városok­ban a trágya tüzelőként való felhasználá­sával kísérleteznek. Dánia 1986-ban vezetett be trágyázást szabályozó törvényeket. A gazdák se­gélyt kapnak tárolók építéséhez, trágya­szórási kvótákat léptettek életbe. Hason­ló intézkedések történtek az intenzív állattenyésztést folytató északnémet tar­tományokban is. Ez a súlyos állapot nem egyik napról a másikra következett be, hanem a 10-20, sőt 30 évvel ezelőtt foly­tatott gazdálkodásra vezethető vissza - mondják az EK szakemberei. A trágyázás csökkentése hosszú távon nemcsak az EK törvényei által szankcionált túlterme­lés megoldásában segítene, hanem egy- harmadával csökkentené a gazdák trágyázási költségeit is. A Közös Piac 1980-ban alapította meg ivóvízszabványait. A tagországok jelen­leg csak az emberi fogyasztást megelőző utolsó fázisban kötelesek a vizet meg­tisztítani. Tervek szerint azonban a jövő­ben közvetlenül a nitrátszennyeződést kiváltó okokat kell majd megszüntetni. A HIT VILAGA „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Wagner Antal: Hiszek hitetlenül Istenben Ady Isten-képe versei tükrében A dolgozat elején kérdést tettem fel ma­gamnak: vallásos költő volt Ady? Mint ahogy a fentiekben megrajzolt Isten-ké­pe, úgy az e kérdésre adható válasz sem egyértelmű. A szó hagyományos ér­telmében nem. Modern értelemben azonban igen. Távol állt a tételes val­lástól, az egyház intézményétől. Véle­ményem szerint közel állt viszont Is­tenhez. Sokkal közelebb, mint mindazok a szemforgató farizeusok, akik őt életé­ben és halálában istenletennek, haza­árulónak bélyegezték, bélyegzik meg. A papok Istene vímű versében így ír erről: „Kell a hit, de ne higyjetek / Soha a papok istenének.” Ady Istenes költészetével, Isten-képé­vel ugyanúgy huszadik századi és mo­dern, mint egész munkásságával. Méltó gyermeke korának, s társa a legnagyob­baknak Európában. Ahogy Németh László írja: „Adyban is hadakozik a racio­nalista szellemi alap és az Isten-igény. De hol az a költő, aki ilyen élesen állította egymás mellé a hit teljes lehetetlenségét és abszolút szükségét?” Ady személyes kapcsolatban van saját Istenével. Verseit át- meg átszövik egyéni életének mozzanatai. Válságkorszak ter­mékei, de megújulásért kiáltanak. Min­„Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű - és nyugalmat találtok telketeknek.” (Máté 11, 29.) A boldog étet építéséhez Jézus az alá­zatosság és szelídség erényét ajánlja, azt a két erényt, amelyet a mai világ lenéz, mert erőtlennek tart. Csakugyan, min­dennapi életünkben éppen az ellenke­zőik hatnak: a törtetés, a kíméletlenség, a durvaság, az erőszak és a harc. Azt érez­zük sikeres embernek, akiben van erő mások félreállításához, tervei keresztül­viteléhez mindenáron. Aki szelíd és alá­zatos, az alulmarad az étet küzdelmei­ben, életképtelen, enervált, pipogya alak. Sokan, sajnos, így gondolják. És mégis érezzük és tudjuk, hogy szelíd és szép életre vágyunk és éppen az erőszaktól és den személyes vonatkozása ellenére Ady Isten-képe valahol rokona korának, hű tükre a magyar és európai értelmiség akkori - és talán mai válságtudatának, tudatválságának. Nehéz feladatra vállalkoztam, amikor megpróbáltam megrajzolni az Ady-port- ré sokszínűségének egy árnyalatát, a költő Isten-képét. Talán sikerült. A beve­zetőben megfogalmaztam kételyeimet, amelyek a munkában előre haladva csak egyre nőttek, s mind igazabbnak bizo­nyultak. Mint ahogy igaznak érzem Lu­kács György ideillő szavait: „Aki az Ady Isten-szimbólumát bármilyen egységben akarja látni, feloldhatatlan ellentmondá­sok tömkelegében vész el. Aki a magyar tragédia szimbólumokba torzult tükörké­pét keresi bennük, megérti ezeket az el­lentmondásokat is.” Végezetül: úgy érzem, közelebb kerül­tem kedves költömhöz. Bebizonyosodott előttem, hogy Adyt megismerni, meg­érezni csak művein keresztül tehet, s ka- tartikus élmény volt érezni, hogy „üzene­tei” milyen mélyen érinthetik a ma, a századvég emberét aktualitásukkal. Érdemes volt az Istenes-verseket fel­lapozni, gazdagodtam általuk. (Folytatjuk) durvaságtól félünk és szenvedünk a leg­többet. Olyan érdekes a televízióban vagy a rádióban hallani egy-egy nagy tudóst beszélni életéről és munkájáról. Minden­kit meglep az a szelíd egyszerűség, ami­vel életükről és roppant tudományukról szólnak és tehetetlen meg nem érezni annak a nagy alázatnak a szellemét, ami­vel tudományuk birtokában is a valóság hatalmas világával szemben viselked­nek. És nem a törtető, az erőszakos em­berek, hanem ezek a bölcsek viszik előre a világot. Jézus ígérete az, hogy erőszak és küz­delem nélkül is meg tehet találni az étet értelmét, tehet teljes és boldog életet élni, rátalálni a Megváltó bölcsességére. PÁPAY JÓZSEF Mindenütt - mindig Éppúgy jelen van ezen a mezőn, az idejétmúlt, elhasznált, eltüntetésre váró telefonpóznák fölé magasodva, amint jelen volt 1945-ben Nag-Hammadiban, Egyiptomban. Abban az agyagkorsóban, amely az ókor óta elveszettnek hitt Tamás evangéliumát rejtette magában. Az üzenet akkor is, most is, mint mindig, azonos. „Jézus mondta: Én vagyok a fény, mely minden fölött van. Én vagyok a mindenség és a mindenség tőlem jött ki és hozzám tér vissza. Hasítsatok fát, én ott vagyok. Emeljétek meg a követ, ott találtok engem.” (Tamás evangéliuma, 77. szakasz) Ezzel az üzenettel tekintetében néz te az útmenti, kőből faragott Krisztus a te­lefonpóznák múlandóságára. Fotó: Gottvald Károly Búcsújárók Máriazellben Amikor a stájer hegyekben a pásztorokat vezető fiatal szerze­tes - a Szűzanya buzgó tisztelője - eltévedt az úttalan völgyek­ben, és őserdők, hatalmas sziklák zárták el a kilátást, letette Mária szobrát, térdre borult előtte. Kérésére Szűz Mária vakító fénnyel hasította ketté az előtte tornyosuló sziklát, utat nyitott a túlsó oldal zöldellő dombjai felé. A névtelen barát kis kápolnát épített ezen a helyen, kegyelmei révén már ismert és tisztelt bú­csújáró hely volt. Mária dicsérete Máriához imádkozott később Nagy Lajos királyunk is a török elleni döntő csata előestéjén, s imádsága közben megjelent a Szent Szűz, hogy vigasztalja, bátorítsa; Istenben bízva bátran szembeszállhat a törökkel. A diadalt aratott király nem feledkez­vén meg a háláról, elzarándokolt Máriazellbe. Ott kincseket hagyott, hogy díszes templomot építsenek. A századok alatt magyar hívek százezrei, királyok, bíborosok, püspökök, hercegek zarándokoltak a zelli Máriához, hogy kö­nyörögjenek kegyelméért. Mindszenty sírjánál 1975. május 15-e óta már másért is érkeznek ide magyarok. Ezen a napon helyezték el a szélfújta, hideg völgyben Mind­szenty József bíboros érsek hamvait. S ide érkezett sok - emig­ráns - magyar is, vízum híján - a közös sorsra gondolva - itt megerősíteni magyarsághoz tartozását. A bíboros sírjához, ki gyenge fizikuma ellenére szigorú asz­kéta volt, következetes és szilárd, semmi nehézségtől meg nem riadó. Kinek kitartása és akaratereje ritka példa. Életének má­sodik fele következetes harc a diktatúra elten, s egyben elszen­vedett vereségek, meghurcoltatások sorozata is. A bazilika Szent László-kápolnájában, hol nyugszik, ezernyi koszorú, virág, zászlócska és gyertya emlékeztet a sírjához láto­gatók szeretetére, tiszteletére. Sok szalagon csak ennyi áll: Hazavárunk. Most már várhatja az ország katolikus népe, hiszen végren­deletében ő is így kívánta. Ha majd Szűz Mária országának egéről, a mi hazánkról leesik a vörös csillag, akkor haló porai­mat vigyék át a hazai földbe, Esztergomba, hogy ott pihenjenek a föltámadásig. Magyar mise Kriptájának márványlapja előtt fejkendős nénike magyarázza a két unokának, ki is volt Mindszenty József. Vagy félezren ér­keztek a múlt szombaton, hiszen a pécsi gyárvárosi plébánia felhívására csatlakoztak a vidéki plébániák hívei is: Királyegy­házáról, Sunonyból, Bánfáról, Szentlőrincről, Szigetvárról, Sze­derkényből, Birjánból, Olaszból, Pécsváradról, Ellendről. Már itthon készültek az útra, böjtöléssel, gyónással, vagy azért indultak, hogy a kegyhelyen gyónhassanak, hogy megtér­jenek, a jó elhatározására jussanak Szűz Mária segítségével. Az út során imádkoztak, s Mária-énekeket énekeltek. A díszes barokk bazilikában a szlovák misét követő német nyelvű szertartás utolsó mozzanatainál már magyarul szól Má­ria dicsérete, a Felvidékről is jöttek magyarok, s Magyarország­nak számtalan helyéről. Együtt vesznek részt az igeliturgiában, éneklik el az ősi magyar Mária-éneket, a Boldogasszony Anyánkat, járulnak a szent áldozáshoz, koszorúzzák meg Mind­szenty sírját, éneklik el végül a Himnuszt. A befejező áldás előtt Gulner János, a gyárvárosi plébános is szól a hívekhez: Szent István királyunktól, példaképünktől örö­költük Mária-tiszteletünk. Emlékezünk Mindszenty József halá­lának tizenötödik évfordulójára. Hálát adunk, hogy népünk és egyházunk visszanyerte szabadságát. B B Évközi 14. vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents