Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-30 / 99. szám

1990. július 30. NÉPÚJSÁG 5 A kifejlett virágzati tengely és a virágzat Botanikai érdekesség Iregszemcsén Ez év májusában az egyik számúban írtak a kaktuszokról, mint a félsivatag lakóiról. Ezért sze­retnénk egy másik pozsgás növényfaj, az Agave (Agave americana) egy botanikai érdekességét a figyelmükbe ajánlani. Iregszemcsén a Takar­mánytermesztési Kutató Intézetben a park díszí­tésére már régóta felhasználjuk az Agave növé­nyeket. Ezek a növények a teleinket nem bírják, ezért üvegházban, fóliasátorban teleltetjük át a növényeket. Az Agave egyedek között vannak olyanok, melyek már több mint harminc éve megvannak. E növények hazánkban általában levélrózsás állapotban vannak. Ez év tavaszán meglepetésünkre az egyik több mint harminc­éves egyed levélrózsájának közepén egy virág­zati tengely kezdett kifejlődni, mely aztán több méter magasságban virágzatot bontott, jelenleg is virágos állapotban van. A szakirodalom szerint az Agavék eredeti hazájukban, Mexikóban 5-10 éves korukban virágzanak, Magyarországon ez 30-40 éves korukban következik be. A virágzási tengely és a virágzat kifejlesztéséhez a levelek­ben tárolt tápanyagot a növény felhasználja és a virágzás után az anyatő elpusztul, csak a sarjhaj- tások maradnak életképesek. Mivel ez a jelenség nálunk ritkán látható, küldünk pár felvételt a nö­vényről, és virágzatáról. FODOR JÁNOS Ireg szemcse A virágzati tengely, fejlődésének kezdetén Szálkai évforduló (TUDÓSÍTÓNKTÓL.) Szálka. Tíz éve született ez a víztározó Szekszárdtól 18, Bonyhádtól és Báta- széktől 15-15 kilométerre egy olyan te­rületen, ahol egyébként kevés a horgá­szati lehetőség. A hegyekkel övezett völgyteknőben 3 millió köbméter víz gyűlt össze 57 hektáron. A városok közelsége egyértelműen a horgászok „kezébe” ad­ta át ezt a vizet, melyet a MOHOSZ Tolna Megyei Intéző Bizottsága kezel. A vizterü- let igen népszerű, sok vendéghorgász keresi fel távoli vidékekről is, mivel az in­tenzív gazdálkodás nem írja elő a ponty fajlagos tilalmát. Néha ez feszültségek­hez is vezet. A fogási eredmények változóak ugyan, de mégis nagy szerepet játszanak ab­ban, hogy Tolna megye fogási eredmé­nyei az elmúlt öt évben l-ll-lll. helyen szerepeltek a megyék között. Fő hala ter­mészetesen a ponty, de az utóbbi időben erőteljesen elszaporodott a törpeharcsa is - kinek-kinek bosszúságot, vagy örö­met okozva. A rablóhalazók is megtalálhatják szá­mításukat, hiszen kiváló balinállomány- nyal is rendelkezik ez a víz, de a süllő és a csuka is gyakori zsákmány. A vízterület ma még „szűz”, nincsen igazán felfedezve. Reméljük, hogy a vizet környező domboldalak soha nem lesz­nek beépítve, megőrizve így az érintet­lenséget és a frissességet. Természetesen a horgászturizmus már megindult és egyre jobb lehetősége­ket kínál a sporthorgászoknak és a ter­mészet kedvelőinek. A szálláslehetőségek korlátozottak, de a faluban már egyre többen tudnak ilyen jellegű szolgáltatást is biztosítani. A napi­jegy-árusítás is megoldott. Hadd tájé­koztassunk minden kedves érdeklődőt, hogy hol nyílik lehetőség a napijegyek beszerzésére. Bátaszéken Császár Jó- zsefné horgászcikk-kereskedőnél, Bonyhádon Barsi Józsefné díszállat-ke­reskedőnél az autóbusz-pályaudvaron, Mőcsényben Városi András bácsinál a Béke u. 9. sz alatt, Szálkán a halőröknél, a Horog Csárdában és Várfy Tibornál a Kossuth L. u. 71. sz. alatt, ahol szállásle­hetőség is van, mégpedig 2-3-4 ágyas szobákban (telefon: 74-31-113), a víz­parthoz mintegy 100 méterre. Szekszárdon, az Intéző Bizottság iro­dájában vásárolható napijegy (Rákóczi u. 46.). Ez a vidék nemcsak a horgászoknak, hanem a családtagoknak is kikapcsoló­dást nyújt, hiszen a környező erdők sétá­ra, gombászásra, napozásra kiválóan al­kalmasak. A táj szépsége olyan magával- ragadó, hogy aki egyszer idejut, az meg­látogatja máskor is. SZEGEDI LÁSZLÓ Barlang­terápia A lillafüredi Szt. István barlang tiszta, pormentes levegője jótékony hatással van a légúti megbetegedésben szen­vedőkre. Az idén először fogadtak betegeket a barlang Fekete termében, az első, három hétig tartó turnusban gyerekek alhattak napi három órát a gyógyító hatású levegőn. Fotó: Kozma István Fluorozott ivóvíz-ellenálló fogak Aránylag rövid dombóvári iskolafogá­szati gyakorlatom során meglepetéssel állapítottam meg, hogy a gyerekek között milyen magas a carieses fogak száma. Bevallom, azért vagyok fokozottan érzé­keny e témára, mert Marosvásárhelyről származom, ahol 1961 óta az ivóvíz fluo­rozása révén jó eredményt értek el a fog­szuvasodás megelőzésében. Ismert tény, hogy a fluor a szervezetbe jutva beépül a fogzománcba, fluorapatit keletkezik, amely ellenállóvá teszi a foga­kat a különböző károsító hatásokkal szemben. Helyileg hatva, a fluorid ion mint antiszeptikum gátolja a szájüreg vál­tozatos baktériumflorjának tevékenysé­gét, mely során a szénhidrátokból zo­máncot megtámadó tejsav keletkezik. Ki­mutatták, hogy a fluor előbbi, általános hatása lényegesebb a caries profilaxis szempontjából. Ezért fontos, hogy a fluort már kisgyerekkorban a fogak fejlődésé­nek idején jussanak be a szervezetbe, megfelelő mennyiségben. A fluorbevitel lehetőségei közül Dom­bóváron és környékén a Dentocar tablet­ta adagolását alkalmazzák. Ez a módszer a gyerekek, szülők és pedagógusok ré­széről cselekvő közreműködést, lelkese­dést, valamint kitartást igényel. A másik fluorbeviteli lehetőséget, ön­működőnek, közösséginek nevezhetjük, mert a hatás eléréséhez az egyén közre­működése nem szükséges. Ilyen az ivó­víz és a konyhasó fluorozása. Az ivóvíz­ben caries profilaxis szempontjából az optimális adag 1,0 mg fluor/liter, a kony­hasóban 250-400 mg/kg. Marosvásárhelyen az ivóvíz fluorozása céljából nátriumfluorszilikátot (Na2SiF6) használnak. A tervezéskor tekintetbe keli venni a nyersvíz természetes fluortartal­mát, valamint az ivóvíz optimális fluor­koncentrációját: 0,8-1,0 mg/l nyáron, 0,9-1,1 mg/l télen. A fluorozás első évtizedében összeha­sonlító fogorvosi vizsgálatok, amelyek Marosvásárhely és Kolozsvár (ahol nincs fluorozás) között folytak, megállapították, hogy a fogszuvasodás intenzitásának mutatója a 3-5 év közötti gyermekeknél 60%-os, nagyobbaknál 30-50%-os csökkenést eredményezett. Az ered­mény még jelentősebb, ha figyelembe vesszük, hogy Kolozsváron az említett mutató ugyanabban az időszakban közel 50%-kal emelkedett. Az ivóvíz fluorozásának bevezetése és ezáltal egy tömegmegelőzési módszer kialakítása nemcsak egészségügyi szempontból jár figyelemre méltó ered­ményekkel. Belátható időn belül kirajzo­lódik a gazdasági vetülete is, hisz fogá­szati anyag-megtakarítást is jelentene. A fluorszegény ivóvizü és központi víz­hálózattal rendelkező városok esetében, a marosvásárhelyi tapasztalatok áttele­pítése, az ottani szakemberek segítségé­vel megoldható és főleg hasznos len­ne. Dr. Szabó Attila fogorvos Érdekes szájhagyomány Petőfi haláláról Mintegy harmincöt évvel ezelőtt, az MTI Békés megyei tudósítójaként, érdekes szájhagyományt jegyeztem fel Petőfi Sándor haláláról. Zsadányban ismer­kedtem meg a szinte parasztírói talentu­mokkal bíró Tóth Sándor juhászgazdá­val, akit dr. Oláh Andor, a neves orvosi néprajzkutató szerző is nagy megbecsü­léssel idéz több könyvében, Jurán Vidor szolávikai magyar vadásziró pedig az 1966-ban magyar nyelven kiadott Kárpá­ti ordasok című könyvének X. Kissárréti nádi farkasok című fejezetében teljes egészében leközli Sándor bácsi csak­nem 12 oldalt kitevő eredeti feljegyzését a hajdani farkasveszedelmekről, dr. Győrffy István 1955-beli gyűjtéséből. Nos, az ötvenes években Juhász Tóth Sándor bácsi (a hajdani pásztor) a követ­kezőket mondta el nekem a költő halálá­ról; amit érdekes információként felad­tam sajtóhirügynökségi központunknak: „Petőfi Sándor haláláról érdekes száj- hagyományt őriznek Tóth Sándor zsadá- nyi juhász családjában. A 68 éves Tóth Sándornak tízéves korában, ötvennégy esztendővel ezelőtt a 97. életkorában meghalt nagybátyja: Fazekas Sándor csikós, volt negyvennyolcas népfelkelő honvéd mondta el a történetet, amely még ma is elevenen él az öreg juhász emlékezetében. Fazekas Sándor - mint egykor elbe­szélte - ott volt a segesvári csatában Bem és Petőfi seregében. Az ütközet után gyalog maradt és egy kukoricásban bújt meg. Amint ott rejtőzött, egyszer csak zörgést hallott, s látta, hogy lovaskozák a gyalogosan menekülő Petőfi Sándort ül­dözte, s beszorította a kukoricaföldre. Petőfi fejét fölszegve állt az utolsó pilla­natban az ellenség gyűrűjében. Az őt kö­rülvevő kozákok rátámadtak s egyszerre hárman is karddal sújtottak rá és szúrták, ahol érték. A költő véresen bukott a földre, s amint ott haláltusájában vergődött, az egyik ko­zák leszállott a lováról, és levágta Petőfi fejét, majd a holttesttől távolabb rúg­ta. Amikor a kozákok elvágtattak, a nép­felkelő előjött rejtekéből. Megnézte kö­zelről a levágott fejet és megbizonyoso­dott arról, hogy az Petőfié, mivel szemé­lyesen jól ismerte. Az is megerősítette ebben, hogy a költő egyik foga kissé kij­jebb volt nőve. Juhász Tóth Sándor azóta elmesélte ezt a történetet unokáinak és ismerősei­nek.” Ennyi a történet, melynek telexgépen írt szövegét megőriztem emlékeim között. Ballabás László Budapest, Budapest de csodás... ...avagy valóban van új a Nap alatt Ez a hétfő nem kezdődik valami jól. Először is azért, mert ha reggel kilenckor a Nemzetközi Kapcsolatok Minisztériumának protokollterme előtt szeretnék toporogni, akkor meglehetősen korán kell kelnem. (Igen, tudom. Budapest sokkal közelebb van Szekszárdhoz, mint fordítva, ezért csak vidéki rendezvények időpontjának megválasztásakor kell tekintettel lenni a messziről érkezőre.) Másodszor azért, mert az európai integrációról be­szélő közös piaci szakember szavait bizony senki sem tolmá­csolja. Több időt kellene nyelvtanulásra fordítani - állapítom meg, amikor néhány órányi feszült figyelem után megkönnyeb­bülve kilépek a minisztérium épületéből. Estig még rengeteg időm van. Vajon miféle meglepetésekben részesít még ezen a napon szép fővárosunk? Szép, haszontalan és méregdrága A francba! - mérgelődök, hiszen többszöri fogadalmat meg­szegve már megint a Váci utcában flangálok. Bundákra, sely­mekre, pehelykönnyű cipőkre - s az árcédulákra - pillantani sem merek, csak egy harisnyáspult előtt időzök. Egy látszólag teljesen közönséges üvegnejlon harisnyának - ára a Korzóban úgy 120 forint körül lehet - a gumírozását ízléses csipke fedi. Kérdő pillantásomra az eladónő közli; háromezerkettőszáz fo­rint.. Mielőtt újra levegőt kapnék, megszán és hozzáteszi; van ezerkilencszázért is. Ha a combközépen végetérő holmi - amihez ugye harisnya­tartó is dukál, ami szintén nem két fillér - egy kisebb havi magyar fizetéssel egyenértékű, akkor mibe kerülhet a... Nem, szeren­csére annak a fehér harisnyanadrágnak az árát nem kérdeztem meg, ami csak a nevében nadrág, hiszen amitől valóban az le­hetne - nos, ott semmi nincs. Tipikus példája annak a fehérne­műnek, amit Murphy (kis)asszony szerint csak az orvosához vagy a szeretőjéhez vesz föl a nő. Szerencsére ízléstelennek tartom tízéves kor fölött a fehér ha­risnyanadrág) viseletét. Ez lesz a végső(?) Régiposta utca. Meggyőződésem szerint az ország egyik leg­jobb bizsuárusító helye - mondhatnám, szaküzlete - található itt, ezúttal mégis egy utcai könyvárus standja vonja magára a fi­gyelmemet. Na, nem az éppen divatos Tiffany, sem egy orvoskri­mi. A könyvkupac tetején néhány konzervdoboz áll. Látszólag, mint a kis sűrített paradicsomok. Ám a felirat szerint ezekben a kommunizmus utolsó leheletét árulják. Nem vettem meg, megfe­lelő kopzervnyitót ugyanis nem kínáltak hozzá. Ha pedig közön­séges eljárással nyitom ki - gondoltam - esetleg elillan, s ki tudja, hogy palackba (akarom mondani, dobozba) lehet-e ismét zárni? Ha nem nyitom ki? Sohasem tudom meg, hogy nem ver­tek-e át, nem üres dobozt vettem-e? S ha nem üres is, ha való­ban benne is van a kommunizmus lehelete... Ki garan tálja, hogy ez biztosan az utolsó? Műélvezet Nagykörút. Eszembe jut lányom minapi öröme. De jó, hogy nem két nappal előbb születtem - mondta néhány hete, én pedig helyeseltem. Nem lehet könnyű elviselni az osztálytársak csip­kelődését annak, aki éppen április elsején látta meg a napvilá­got. Ám kiderült, hogy gyermekem nem a cikizéstől félt (volna, amennyiben két nappal előbb születik), hanem attól, hogy tréfá­ból esetleg gumitortát kapna ajándékba. Vagy műcsokit - tehe­tem most már hozzá az egyik nagykörúti kirakatban látottak alapján. Bizonyára a műcsokit is tetemes raktározási költség terheli, azért árulják így nyár közepén féláron, potom huszonöt forintért. Hiába, soká lesz még április elseje. Magyarország? Budapest! Elég az üzletek és kirakatok okozta bosszúságból, na meg a délelőtti nehézségekből is okultam. Irány a Danubius nyelvisko­la. A szimpatikus nyelvtanár beszélgetés közben - le kell mér­nie, milyen szinten tudok németül, ettől függően oszt be egyik vagy másik csoportba - úgy mellékesen megkérdezi; merre is van Szekszárd? Néhány héttel korábban Budapesten már volt hasonló „élmé­nyem”, akkor egy - ugyancsak nagyon szimpatikus - taxisofőr kérdezte meg ugyanazt Jó, jó, egy gépkocsivezetőtől még elnéz ilyesmit az ember, de egy művelt tanártól mégiscsak sok ekkora tájékozatlanság - do­hogok a második eset után, s alig menti a velem szembenülőt, hogy annak idején a sofőr még azt is megkérdezte; valahol északon, ugye? Lévén szép fővárosunkból és lakóiból egy napra elegem, megkönnyebbülten ülök be a hazafelé tartó autóbuszba. De egy meglepetést még tartogat számomra a pesti - azaz a budai - ut­ca A Bartók Béla úton egy üzlet előtt sor kígyózik. Mások is sze­retik a szilvás- és lekvárosgombócot, fölfedezhettem volna előbb is ezt a helyet - gondolom magamban, s közben az üzlet fölötti betűket olvasva azt is megállapítom, hogy Lőrincze pro­fesszor vagy Grétsy László véleményét aligha kérték ki az üzlet elnevezése előtt a tulajdonosok. Gombócda - hirdeti a neonrek­lám. A sort éppen otthagyja az elöl álló. Nem lekvárosgombóccal. Fagylalttal. Nekem a rekkenő hőségben csak a torkomban van egy apróbb gombóc.- ri -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents