Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-30 / 99. szám

1990. július 30. Képújság 3 Ezt olvastuk Kelet-Európábán most jön a neheze Ígéretes kapcsolat Egy város, mely okosan és jól gazdálkodik Interjú Bietigheim-Bissingen főpolgármesterével Bővíteni, szélesíteni a kapcsolatot immár a politikai tényezőkkel is, ugyanakkor szoro­sabbra tűzni a barátságot a két város polgárai között. így fogalmazta meg a közeljövő célkitű­zéseit Manfred List úr, Szekszárd NSZK-beli testvérvárosának, Bietigheim-Bissingennek a főpolgármestere. List úr a hét végén tett láto­gatást a megyeszékhelyen, s ez alkalomból ta­lálkozott a városi tanács elnökével, Kovács Já­nossal, illetve több Tolna megyei országgyűlé­si képviselővel és a különböző pártok helyi képviselőivel is. A bietigheim-bissingeni fő­polgármester röviden tájékoztatta a résztve­vőket a Baden-Württemberg tartományban ta­lálható, 38 ezer lakost számláló város politi­kai-gazdasági életéről. A település elsősor­ban a fémiparáról nevezetes, jelentős mennyi­ségű gépjárműalkatrészt szállítanak többek között a Daimler-Benz és a Porsche autógyá­raknak. A városban összesen 22 ezer a mun­kahelyek száma, s a virágzó gazdaság titka: nem feltétlenül sok pénzből, hanem okosan és jól gazdálkodni. Manfred List úr 1975 óta tölti be a főpolgármesteri tisztséget, s mint a társa­ságában lévő Adam Sháffer, a bietigheim-bis­singeni ipartestület elnöke mondta: egészen biztos, hogy a jövőre esedékes választásokon ismét bizalmat kap. A két város jövőjét reményteljesnek nevező főpolgármester kifejezte készségét a segít­ségadásra, s külön kiemelte a szekszárdi Né­met Színpad támogatásának szándékát. A pártok képviselőivel való találkozó kérdés-fe­lelet formájában zajló kötetlen eszmecserével folytatódott, majd végezetül dr. Pálos Miklós, megyénk kereszténydemokrata országgyűlé­si képviselője, miniszterelnöki államtitkár tett hitet a kapcsolatok elmélyítése mellett. A főpolgármester párttagként is pártatlan- Manfred List, Bietigheim-Bissingen fő­polgármestere immár tizenötödik éve tölti be városában ezt az első számú hivatalt. Egy kicsit a közelgő hazai helyhatósági vá­lasztásokra is gondolva tettük fel az első kérdést: mi a titka ennek a hosszú időnek?- Az, hogy mindenekelőtt ismerni kell a vá­ros lakosságának, polgárainak az érdekeit, s nem felettük, hanem velük együtt kell élni - adta meg az egyszerű receptet a főpolgár­mester. Í- S vajon hogyan zajlik Bietigheim-Bis- singenben egy helyhatósági választás?- Ebben sincs semmi különös. Nálunk ma­gukat arra érdemesnek tartó személyek pá­lyáznak a polgármesteri tisztségre, a szava­zásra jogosultak pedig közvetlen módon vá­lasztanak. Tehát a polgármester független a tanácstestülettől. I- Előfordulhat az, hogy bizonyos pártok szövetséget kötnek egymással valamely más párt ellen?- Erre eddig még nem volt példa. Minden ilyen csoport önálló és független, s ennek megfelelően indítják jelöltjeiket, akik nyilvá­nosságra hozzák a városfejlesztéssel kapcso­latos elképzeléseiket. Az álláspontok között természetszerűleg vannak eltérések, s ezek alapján hozzák meg döntésüket a polgárok, s ezek alapján derül ki, hogy kit tüntetnek ki bi­zalmukkal. I- Főpolgármester úr a Kereszténydemok­rata Unió tagjaként viseli ezt a tisztséget, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy városvezető­ként meg kell őriznie pártatlanságát. Miként lehetséges ez?- Úgy, hogy a polgármester-választás nem egy párt, hanem egy személy vezetövéválasz- tása. Ennek minden esetben a város, és soha­sem egy párt érdekeit kell szolgálnia. I- Mennyire van alárendelve a helyi ön- kormányzat a központi német kormányzás­nak?- A bietigheim-bissingeni önkormányzat - akárcsak bármely ilyen önkormányzat - telje­sen független a központtól. A szövetségi veze­tés egyedül a jogi részre, a törvényesség be­tartására felügyel. Manfred List tizenöt éve tölti be a főpol­gármesteri hivatalt I- Az önök tanácsának éves összháztar- tása 200 millió márka. Mely területek van­nak előnyben a költségvetés elkészítése­kor?- Sok pénzt költöttünk az utóbbi években szanálásra és városépítésre, szociális létesít­ményekre, például a kórház és az idősek ott­honának a fenntartására. Ám nem feledkez­tünk meg a kultúráról, az oktatásról, az átkép­zésről sem, mely területek szintén komoly ösz- szegeket emésztenek fel. Persze, minden vá­rosnak saját magának kell látnia, hogy melyek a prioritások. I- Magyarországon gyakorta éri kritika a tanácsokat, egyebek mellett azért, mert ma­gas az apparátus számaránya. Önöknél ha­sonló a helyzet?- Nálunk a tanácsi igazgatás ezernégyszáz főből áll, ám ennek fele, hétszáz fő a tanácsi fenntartású kórházban dolgozik. Ötszázötve­nen különböző szolgáltatási tevékenységeket végeznek, így gyakorlatilag a fennmaradó százötven dolgozó tekinthető az apparátus tagjának. (Összehasonlításképpen: a hasonló lélekszámú Szekszárdon a tanácsi apparátus létszáma kilencvenkét fő - a szerk.).- Lothar Späth, Baden-Württemberg tar­tomány miniszterelnökének a neve hazánk­ban sem ismeretlen. Mint megtudtuk, ko­rábban ő Bietigheim-Bissingenben volt pénz­ügyi polgármester. Tartományi szinten is ki­emelt feladat ezek szerint tanácsi tisztséget viselni ebben a városban?- A miniszterelnök úr valóban figyel váro­sunkra, annál is inkább, mivel Bietigheim-Bis­singenben született. Ugyanakkor elmondha­tom, hogy különösen odafigyel a testvérvárosi kapcsolatokra. Kifejezetten támogatja az ilyen kezdeményezéseket, s az elképzelések sze­rint a magyarországi testvérvárosok egy olyan hálózatot képeznének, melyet a barátság szá­lai erősítenek meg. SZERI ÁRPÁD Fotó: KISPÁL MÁRIA A szocializmus az elmegyógyintézet közgazdaságtana - idézi szovjet radiká­lis közgazdászok véleményét az Econo­mist, a kelet-európai térség gazdasági válságát elemző tanulmányában. Az írás a piacgazdaságban élő szakértők egyre nagyobb megdöbbenését tükrözi, annak felismerését, hogy a volt szocialista or­szágokban a kommunista hatalom meg­döntésével még semmi sem oldódott meg, sőt, most jön a neheze. A szerző szerint a szocialista országok nem egyszerűen rosszul irányított piac- gazdaságok voltak, hanem egészen más elvek, módszerek szerint működű gazda­ságok. Következésképpen az olyan fo­galmak, mint az ár, a profit, a tulajdon, a hitel ezekben az országokban a mai na­pig egészen mást jelent mint a Nyuga­ton. Ebből az a legfőbb és leginkább ag­gasztó tanulság, hogy ezeket az orszá­gokat az árrendszer, vagy a bankrend­szerátalakításával nem lehet megmente­ni - csak egy alapjaiban új gazdaság lét­rehozása teheti őket működőképessé. Az Economist a meglehetősen borúlá­tó körképben minduntalan kiemeli Ma­gyarországot, hiszen nálunk 1968-ban valóban elkezdődött a központi tervuta­sításos gazdaságirányítás átépítése, s azóta is a reformok élén jár az ország. Ám ennek ellenére a lap úgy véli, hogy Ma­gyarországon sem történt meg az áttörés a gazdaságban. Az állami tulajdon ará­nya ma is elsöprő, a komoly infláció és a termelés visszaesése egyszerre lépett fel, ami nem sok jót ígér, teljesen szétzilá­lódtak a létfontosságú rubelexport kere­tei és mindennektetejébe szinte remény­telen több száz ipari vállalat sorsa. Még a legjobb helyzetben lévő Ma­gyarországon is olyan sok, egymásba fo­nódó és az egész gazdaságot alapjaiban megrendítő átalakításra van szükség, amely a gazdaságot alapjaiban megren­dítő átalakításra van szükség, amely a gazdaságtörténetben szinte példátlan. Ráadásul mindezt egy frissen kialakított politikai pluralizmus játékszabályai sze­rint kell végrehajtani az elkerülhetetlen népszerűtlen intézkedések bevezetését kétségkívül megnehezíti. Ráadásul ha nem is tündököl régi fényében, de Ma­gyarországon is még igen jelentős hata­lommal bír az a bürokrácia, amely a vál­tozások lassításában, ha nem elszabotá- lásában érdekelt. Az Economist szerint a kelet-európai reformkormányok ma már tisztában van­nak azzal, hogy a gazdaság átépítésének kockázatai félelmetesen nagyok. Ha ugyanis ez az átépítés tévútra jut, az nemcsak a gazdaságokat dönti romba, az országok népeit nyomorba, hanem a politikában is beláthatatlan következmé­nyekkel járhat. A lap szerint nem a ve­szély, hogy a volt szocialista országok a kapitalizmusból kiábrándulva esetleg vissza akarnának térni a sztálini rend­szerhez. Ennél sokkal nagyobb a düh és az elkeseredettség a kommunizmussal szemben. Sajnos azonban egy jobbolda­li diktatúra veszélye nem lebecsülendő - gondoljunk csak az elmúlt évtizedek dél­amerikai diktatúráira, amelyek szinte ki­vétel nélkül a szabad piacgazdaság „vadhajtásainak”, a szegénység felszá­molásának jelszavával kerültek hatalom­ra. Márpedig a szabad piacgazdaság „vadhajtásait” és a szegénységet aligha tudják elkerülni az átépítés ideje alatt a kelet-európai országok - írja az Econo­mist. P. É.--------------------------------------------------------------------------------------------Í—i---------------­----------------­K ovács János tanácselnök köszöntötte a pártközi találkozón megjelent, mellet­te helyet foglaló Manfred List urat Pénzügyi egyensúly és infláció Az államháztartás növekvő hiánya Tovább növekedett az államháztartás nettó adóssága: összege eléri az 1244 milliárd forintot. A múlt év végén az államadósság 1188,7 milliárd forint volt. A Pénzügyminisztériumban az MTI munkatársának elmondották, hogy az államház­tartás nettó adóssága 1985 óta két és félszeresére növekedett. Öt évvel ezelőtt még csak 498 milliárd forint volt az állam tartozása. Az ilyen nagymérvű hiány kialakulása alapvetően két tényezővel magyarázható. Magyarország ebben az időszakban egyre gyorsuló ütemben adósodott el külföldön, s ugyanebben az időszakban jelentősen megnőtt a költségvetési mérleg hiánya is. Magyarország bruttó adósságállománya 1985-ben 13,9 milliárd, nettó adósságállománya pedig 8 milliárd dollár volt. Az akkori nettó adósságállomány 43,2 milliárd forinttal terhelte az államháztartást. Időközben az eladósodás növekedése és a forint többszöri leértékelődése miatt a külső eladósodás következtében az államháztartásra háruló teher 517,6 milliárd forintra emelkedett. (A múlt év végén Magyarország bruttó adóssága 20,6 milliárd dollár volt, a nettó adós­ságállománya pedig 15,1 milliárd dollár körül alakult.) Az elmúlt öt esztendő során a költségvetési mérleg hiánya is jelentősen megnöveke­dett. Míg a deficit 1985-ben 15,8 milliárd forint volt, 1986-ban 46,9 milliárd forintra emelkedett, s 1987-ben is 34,9 milliárd forint volt. A következő esztendőkben viszony­lag kisebb, 19,7 milliárdos hiánnyal zárt a költségvetés, ám a múlt esztendőben a defi­cit rekordméretűvé vált, 54 milliárd forint lett. Többek között az államháztartás nagymértékű eladósodásának lassítása miatt is szükséges, hogy az idén a költségvetési mérleg hiánya - az év végén - ne haladja meg a 10 milliárd forintot. Mivel a féléves deficit már 13 milliárd forint körül van, a kormány rákényszerült a fogyasztói áremelésekre, a költségvetés kiadásainak lefaragására, bevételeinek terven felüli növelésére. A program végrehajtása - bár jelentős terheket ró a lakosságra - fontos a pénzügyi egyensúly javítása szempontjából. Kedvezőtlen vi­szont, hogy bizonyos mértékben növeli az inflációt. A fogyasztói árak fél év alatt, vagyis december végéhez viszonyítva 22 százalékkal emelkedtek. (M-m Kevesebb a sertés, a szarvasmarha Az állatállomány Tolna megye nagyüzemeiben Hírek a világgazdaságból A Volkswagen konszern 60 millió dol­lárt fektet be a sarajevói Unis vállalattal közösen létesítendő üzembe, amely a tervek szerint 45 ezer VW személygép­kocsit bocsát majd ki. A Volkswagen nem „levetett ruháit” adja át a jugoszlá­viai összeszerelő üzemének, hanem a Golf és a Jetta legfrissebb, 1992-ben piacra dobandó modelljét fogja gyártani az üzemben. A termelés 2 év múlva indul. (AP) * Az amerikai Coca-Cola cég felfüg­geszti 100 millió dolláros piaci kampá­nyát, mert panaszok érkeztek termékei­re. A cég szóvivője elmondta, hogy leg­feljebb 70-75 fogyasztójuk jelezte: igen rossz ízűnek találja dobozos üdítőjüket. Kiderült, hogy poshadt víz került egy 200 ezres szállítmány több dobozába. A Co­ca-Cola azonban ad magára, s mint a szóvivője tudatta: egyetlen panaszos fo­gyasztó is elég lenne ahhoz, hogy piaci tevékenységük módosítását határozzák el. (Reuter) * Kubának fel kell készülnie arra, hogy a kelet-európai országokkal folytatandó kereskedelmében már ez év végétől át kell térnie a dollárelszámolásra - közöl­ték különböző kelet-európai források. A változások elsősorban a cukor árát érintik, amelyet egyébként 30 éven ke­resztül titkosan kezeltek. Nem hivatalos források most felfedték: miközben a múlt hónapban a cukor világpiaci ára tonnán­ként 250 és 300 dollár között mozgott, Kuba a Szovjetuniónak tonnánként 850 rubelt, a többi kelet-európai országnak pedig 450-470 rubelt számíthatott fel. 1990. június 30-án a megyében ösz- szesen 71 125 szarvasmarhát és 306947 sertést tartottak a nagyüzemek. A termelőszövetkezetek szarvasmarhá­ból a nagyüzemi állomány 68%-át, ser­tésből pedig valamivel több, mint a felét mondhatják magukénak. A szarvasmarha-állomány az állami gazdaságokban, kombinátokban és egyéb gazdasági társaságokban 3,2%- kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A mezőgazdasági termelőszövetkeze­tekben még erőteljesebben csökkent a szarvasmarhák száma, 4,8%-kal. Orszá­gos szinten a visszaesés mértéke minde­gyik nagyüzemi formában nagyobb volt, mint megyénkben. A Tolna megyei ter­melőszövetkezetek esetében a csökke­nés jórészt a hízómarha-állomány 17,3%-os fogyásának tudható be. A ta­valyi félév adataihoz viszonyítva az egyes nagyüzemi formákban némileg mérsék­lődött a tehénlétszám. Az állami gazda­ságok és kombinátok állománya teljes egészében tejelő hasznosítású. A terme­lőszövetkezetekben a teheneknek alig több, mint fele tejelő, egyharmada kettős, és a maradék része pedig húshasznosí­tású. A sertések száma az elmúlt egy évben az állami vállalatok körében 2,8%-kal csökkent. (Országos szinten a fogyás mértéke csak 1,6% volt.) A továbbtartás alapját képező anyakocaállomány szá­ma nőtt ugyan 1,5%-kal, de mégis a visz- szaesés a meghatározóbb, ami az 50 kg feletti hízósertések tekintetében a leg­szembetűnőbb, több mint 25%-os. A me­gye termelőszövetkezeteiben a sertés­létszám alig változott, országos viszony­latban viszont 3,5%-os csökkenést jelez­tek. Ebben a körben ugyan majdnem 13%-kal fogyott az 50 kg feletti hízóserté­sek száma, de ezt ellensúlyozta az, hogy csaknem az összes többi tenyésztési iránynál gyarapodott a létszám. Anyako­cákból is mintegy 2,9%-kal többet jelen­tettek, mint egy évvel korábban. A szarvasmarha-, illetve sertésállo­mány a II. negyedévben mindegyik nagyüzemi formában a korábbi évek ten­denciáinak megfelelően alakult. A kistermelők körében június 30-án nem volt összírás, tartási kedvük változá­sára csak a nagyüzemek kihelyezései alapján következtethetünk. A tavalyi fél­évhez viszonyítva mind szarvasmarhá­ból, mind sertésből kevesebb került ki a kistermelőkhöz. Mindez annak az ered­ménye, hogy az érdekeltség mindkét ol­dalon erősen megcsappant (az emelke­dő takarmányozási költségek, illetve a ki­helyezéssel járó kockázat miatt). Szarvasmarhából a termelőszövetke­zetek a tavaly I. félévi 25%-kal kevesebb állatot helyeztek ki, az állatok kihelyezé­se pedig töredékére csökkent. A sertéskihelyezések - melyeknek 80°/o-a állami vállalatoktól származik - szintén visszaestek, az állami vállalatok 35, a termelőszövetkezetek 25%-kal ke­vesebb sertést adtak ki bérhizlalásra a kistermelőknek. KSH Tolna Megyei Igazgatósága

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents