Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-28 / 98. szám

6 KÉPÚJSÁG 1990. július 28. Abortusz - tiltani veszélyes AIDS- a New York-i örömlányok nem adják tovább (1.) A világon évente nem kevesebb, mint 50 millió abortuszt végeznek s legalább felét illegálisan. A beavat­kozás, vagy a szövődmények kö­vetkeztében 200 ezer nő veszti éle­tét. A megdöbbentő adatok már ön­magukban is indokolják, hogy a terhesség művi megszakításának megítélése körül sosem szűnt meg a vita, sőt az utóbbi egy-két évben mind Nyugat-Európában, mind az Egyesült Államokban, de Magyar- országon is megélénkült. A napokban hozta nyilvános­ságra Washingtonban az abor­tuszkérdésre vonatkozó világmé­retű felmérésének következteté­seit egy kutatóintézet, amely az ENSZ szakosított szervei és ameri­kai magántámogatással végzi vizs­gálatait. Első és legfeltűnőbb megállapí­tása szerint a művi vetélés törvényi tiltása nem csökkenti az abortu­szok számát, sőt növeli a belőle fa­kadó veszélyeket azzal, hogy na­gyobb arányban tereli illegális kö­rülmények közé. Ez a közvetkeztetés egyértel­műen levonható annak ellenére, hogy az abortusszal kapcsolatos korlátozások tényleges hátrányait, beleértve az egészségügyi, emberi jogi, és szociális kihatásokat, egy­fajta morális köd veszi körül és lep­lezi el leginkább éppen azokban az országokban, ahol tiltják az abor­tuszt. Kivált a fejlődő országokra igaz Spanyolországban tombol a nyár, turisták tízezrei lépik át a szá­razföldi és a tengeri határokat, a városok kiürülnek. Annál zsúfol­tabbak az autóutak és a híres üdü­lőhelyek. Nemcsak a várhatóan 40 millió körüli vendég, az üdülőhe­lyek közbiztonsága okoz gondot ebben a két nyári hónapban a rendőrségnek. Mindezzel párhu­zamosan megsokszorozódik az országba különböző utakon és csatornákon becsempészett kábí­tószer mennyisége is. A rendőrség már hónapokkal ezelőtt különleges egységeket ve­tett be a szervezett csempészet és drogkereskedelem cápáinak ár­talmatlanná tételére. Munkájuk eredménye, hogy számos spanyol kokainbáró került lakat alá, közöt­ez, ahonnan egyébként is nehéz megbízható adatokhoz jutni. A független kutatóintézet vizsgá­lódását összegző tanulmány szer­zője, Jodi Jacobsen végsősoron arra a megállapításra jutott, hogy az abortusszal kapcsolatos halál­esetek számának csökkentése ér­dekében a leghelyesebb, a művi vetélést a családtervezés elfoga­dott elemévé tenni. A tapasztalatok is ezt támasztják alá, mert az abor­tuszok aránya éppen azokban az országokban csökken látványo­san, ahol a legális abortuszt beépí­tették az önkéntes családtervezési programokba - hangsúlyozza a ta­nulmány, s Dánia, Franciaország, Olaszország, Hollandia és Izland példájára hivatkozik. A fellelhető adatok szerint az abortusz ezek­ben az országokban a negyedik helyen áll a születésszabályozás­ban sorrendben a nők sterilizálá­sa, a méhen belüli és szájon át szedhető fogamzásgátlók után. Ott viszont, ahol - akár a hiányos ellá­tás, akár tájékozatlanság miatt, vagy vallási okokból - nem terjed el a fogamzásgátló használata, az abortusz jelenti a születésszabá­lyozás legfontosabb módját. A Szovjetunióban évente hétmillió terhességmegszakítást végeznek, miközben az élveszülések száma csak hatmillió volt 1987-es adatok szerint. Miközben a fejlett ipari orszá­gokban a tizenévesek és a 20-24 éves egyedülálló nők körében leg­tük a medellíni maffia spanyolor­szági összekötője. A küzdelem nem könnyű, mert a csempészeknek sok útvonal áll rendelkezésükre, és úgy tűnik, hogy a rakományok nagy része a nehezebben ellenőrizhető tengeri útvonalakon érkezik. Új jelenség, hogy Gibraltár lett a hajókon érke­ző kábítószer fő központja. A csempészek leleményesek, de a rendőrök sem tétlenek. A tele­vízió nap nap után mutatja be a le­foglalt hasiscsomagok, kokain­szállítmányok, a marihuánabálák mázsáit. A csempészek a legkü­lönbözőbb fegyverekkel igyekez­nek" védeni a szállítmányt, nincs nap, hogy a híradóban ne mutat­nának be egy-egy arzenált. Az elkobzott pénz már jó helyen magasabb a művi vetélés aránya, a fejlődő országokban inkább a többgyerekes asszonyok vetik alá magukat a műtétnek. Az előbbi esetben az első gyerek születése azért nem kívánatos, mert nincs férj vagy diákokról van szó, akik­nek be kell fejezniük tanulmányai­kat. A harnadik viágban ezzel szemben azért nincs más válasz­tás, mert már sok a gyermek a csa­ládban, viszont elérhetetlenek a megfelelő fogamzásgátló módsze­rek. Latin-Amerikában éppen emiatt a 35 éven felülieknél kétszer olyan gyakori az abortusz, mint a 20-34 éves korosztályban. A világ össznépességének 75 százaléka él azokban az országok­ban, amelyek törvényei, egészség- ügyi, szociális és gazdasági indo­kok alapján megengedik az abor­tuszt. Ugyanakkor nem téveszthető szem elöl, hogy a világon négy nő közül egy számára a terhesség művi megszakítása csak nagy ne­hézségek árán vagy egyáltalán nem megoldható. Ez a helyzet Afri­kában, Latin-Amerikában, és kivált az ázsiai iszlám országokban, ahol a megbízható fogamzásgátlók is elérhetetlenek. A törvény betűje és a tényleges gyakorlat azonban szinte sehol sem fedi pontosan egymást. Szá­mos országban tiltott ugyan az abortusz, de a tilalom betartását nem kényszerítik ki szigorú szank­van. De keresik azokat a dollár- és más valutakötegeket, amelyek a zsebekben maradnak. Ezeknek a pénzeknek a tisztára mosását a pénzintézeteknél szokatlan esz­közzel próbálják most megakadá­lyozni. Rendelet született arról, hogy az egymillió pesetánál na­gyobb betéteknél, a bankoknál és a takarékfiókokban igazolni kell a személyazonosságot, és gyanús esetekben a pénz eredetét is. Megvan persze a kiskapu: a jám­bor kokaincsempész az ötmillió pesetáját hat különböző helyen vagy néven is elhelyezheti. Miközben a spanyol rendőrség erejét megfeszítve harcol az or­szágban egyre nagyobb mérete­ket öltő kábítószer-kereskedélem ellen, sajnálatos, a mundér becsü­ciók, másutt a törvény liberális ugyan, de nincsenek meg a feltéte­lek, hogy azzal biztonságosan és olcsón élni is lehessen. Indiában például 1971 óta legális az abor­tusz, de azok, akik a beavatkozást végezhetik, a nagyvárosokba tö­mörülnek, így a vidéki asszonyok csak üggyel-bajjal juthatnak el hozzájuk. Kolumbia az ellenpélda, ahol az abortuszt ellenzők követe­lésére a kormány elrendelte a tilal­mat, de elnézi, hogy a klinikákon korlátozás nélkül elvégezzék a műtéteket. A fejlett ipari országokban - ki­véve az Egyesült Államokat - vala­milyen formában az állami pénzből is finanszírozott biztosítók megtérí­tik az abortusz költségeit, legalább abban az esetben, ha a nő egész­ségének védelmében van szükség rá. Az amerikai törvények azonban még abban az esetben is tiltják, hogy szövetségi pénzekből ilyen segélyt nyújtsanak, ha az abor­tuszra erőszakos cselekmény, vagy vérfertőzés miatt nem kívánt terhesség megszakítása végett ke­rül sor. Az Egyesült Államok szövetségi bírósága tavaly lehetővé tette, hogy az egyes államokban meg­szigorítsák az abortuszra vonatko­zó szabályokat. Jacobsen ezt különösen ag­gasztónak ítéli, mivel az amerikai példa kihat a világ más országai­ban uralkodó szemléletre. letét sértő tényekre derült fény. Ki­tudódott ugyanis, hogy a testület tagjai között olyanok is vannak, akik „eladták magukat az ördög­nek”, vagyis lepaktáltak a kábító­szer-maffiával. A hét végéig tíz ren­dőrt tartóztattak le a narkóklánok- kal való együttműködés alapos gyanújával. A korrupt rendőrök letartóztatásá­ról kiadott belügyi közleményből ki­derül, hogy az érintettek jelentős ré­sze a Gibraltár körzetében működő csempészek és kereskedők üzel- meit fedezte vagy hallgatta el. Tették ezt anyagi előnyszerzés okán. Rács mögé került azonban olyan rendőr is, akit az elfogott kábítószer-keres­kedőkkel szemben alkalmazott kivé­telesen brutális fellépése miatt „von­tak ki a forgalomból”. A New York-i éjszakában, East Harlem utcáin prostituáltak kis csapata kínálgatja magát az arra gördülő autósoknak. Az egyik ut­calány - fenekén fehér nadrág fe­szül - kicsit távolabb kelleti magát. Tekintetéből kiszolgáltatottság árad, jobb kezét kihívóan csípőjén pihenteti. Szeme körül karikák árulkodnak: nem ártana már egy újabb adag fű... A sarok mögül egy mikrobusz kanyarodik most a kihalt utcára. A lány odafordul, talán horogra akad egy gyors menet. De a fehér kis­busz sofőrje más szándékkal érke­zett. Kocsija oldalán a felirat: Li­festyle Condoms - egy gumióv­szer védjegye. A férfi vérmintát kér AIDS-vizsgálatra, és néhány kér­dést tenne fel. Cserébe egy karton óvszert és tíz dollárt kínál. De ami fontosabb: értékes kapcsolatot te­remt az AIDS szabad vadászterü­letének tekintett világgal. „Már vártam” - lép oda a 37 éves Vanessa, és beül a kisbusz hátsó ülésére. A gyors kereset reményé­ben perceken belül még öt-hat éj­szakai pillangó csoportosul „párt­fogóival” a kisbusz köré. Vanessa arca kissé megrándul, amint Karen Heagarty nővér karjába szúrja az egyszer használatos tűt. John Reid, a sofőr közben szexuális és kábítószeres szokásairól kérdez­geti. A tetoválások Vanessa karján elmondják élete történetét, egyben jelzik, hogy 50 százalékos eséllyel az AIDS-vírus hordozójának tud­hatja magát. Vanessa egyike annak az 1600 New York-i prostinak, akiket Joyce Wallace doktornő stábjának sike­rült eddig megvizsgálnia. A hattagú stáb rendszeresen járja a város pi­roslámpás negyedeit. Vizsgálataik kimutatták, hogy az Államok legna­gyobb városában minden harma­dik kurva AIDS-fertőződött, és ami szintén fontos: háromnegyedük közös injekciós tűkből, egynegye­dük intravénásán kábítószerező barátaitól kapta a fertőzést. Másfe­lől, ötszáz, 1978 óta prostikkal kapcsolatba lépett férfit tesztelve, mindössze három AIDS-fertőzöttet találtak. (Mindhármukról kiderült, hogy több százszor volt dolguk hi­vatásosokkal, és óvszert sosem használtak.) Más amerikai kutatá­sok is megerősítik: az AIDS-t rit­kábban adják át nők férfiaknak, mint fordítva. A tudósok azonban még adósok ennek egyértelmű magyarázatával. 1988-ban a Lifestyle gumikat gyártó Ansell cég adományozta a csoportnak a fehér kisbuszt. Ta­valy az Egyesült Államok járvány­ügyi központja és az egészségügyi minisztérium 140 ezer dolláros adománya révén Ms. Wallace stábja elkezdhette heti háromszori őrjáratát New York leglátogatot­tabb éjszakai negyedeiben. A kis­busz most is harcra kész, polcain a kotonok és injekciós tűk mellett a közösülés biztonságos módjait is­mertető füzetek tornyosulnak. „Ezek alkalmi kurvák” - mondja Ms. Wallace. „Kapcsolatuk a ható­ságokkal csak egy bíró vagy egy rendőr, akik el akarják tüntetni őket az utcasarokról, s egy iskola, amelyből kimaradtak.” Wallace asz- szony csoportja rendszeres kap­csolatra törekszik: plusz 20 dollárt kap a prosti, ha legutóbbi AIDS- tesztje eredményéért benéz Ms. Wallace Greenwich Village-i irodá­jába. A tavaly megvizsgált 950 prosti­tuált tesztjein megdöbbentő kép raj­zolódik ki: 45 százalékuk hajlékta­lan; 48 kivételével mindannyian ká­bítószer-fogyasztók; 88 százalékuk anya (90 százalékuk gyermeke álla­mi gondozásban vagy a rokonokkal él); 50 százalékuk nem fejezte be az iskolát; 49 százalékuk fekete bőrű; 27 százalékuk spanyol ajkú és egy- harmaduk AIDS-fertőzött Az egyik legkeményebb kábító­szer, a crack rabjául esett „amatőr” prostituáltak egyre népesebb nemzedékének tagjai azonban a többieknél gyakrabban és olcsób­ban (egyes környékeken mindösz- sze három dollárért) kénytelenek testüket áruba bocsátani, hogy új­ra és újra megfizethessék szenve­délyük tárgyát. A fertőzés kocká­zata náluk sokkal nagyobb, a kap­csolatok rendkívül nagy száma miatt. „A férfiak ennek ellenére ma is ódzkodnak az óvszertől, és in­kább többet fizetnek" - állítja Joel- len, a prostituáltakat támogató vá­rosi szervezet tagja. A prostituáltak védelmében fellé­pők néhányan azt állítják, hogy az idevágó tanulmányok többet árul­nak el a drogfogyasztásról mint a hi­vatásos kurvák munkájáról. Mint mondják, a profik a közösülés biz­tonságos módjait régen elkezdték alkalmazni, még mielőtt a fogalom közismertté vált volna, és kerülték a kemény drogokat hogy megóvják jövedelmük forrását - saját testüket „Akik a pénzre mennek, nem akarják azt a karjukba fecskendezni” - mondja Arlene Carmen, az egyik Greenwich Vilage-i templom prosti­tuáltakat gondozó szolgája. Caroline, az Upper East Side-i call girl, aki évi 40 ezer dollárt keres adó­mentesen, üzletemberekből álló klientúrával büszkélkedik, és állítja, hogy kockázata nem több mint egy kórházi nővérnek. A vékony Vanes­sa pedig Ms. Wallace fehér mikrobu- szából óvszerekkel kiszállva örül, hogy megszerezte egy drogosok­nak indított rehabilitációs program telefonszámát felvetetheti magát a hosszú várólistára, és egyszer, ha minden összejön, talán sikerül az életét elölről kezdenie. Harc a kábítószer ellen Vállalkozó vadászrepülők A kecskeméti vadászrepülők technikai színvonaluk és a személyi állomány ellátásának szinten tartása érdekében forintokat hozó vál­lalkozásba fogtak. Polgári szállító repülőgépek repülési feltételeit biztosítják saját re­pülőterükön. Elsőként az Aeroflot IL-76 szállítógépei szállítottak konténerbe rakott gyümölcsöt, Kecskemétről külföldre a vadászre- pülő-osztály segédletével. MTl-fotó

Next

/
Thumbnails
Contents