Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-28 / 98. szám

1990. július 28. NÉPÚJSÁG 3 16 keréken a Kárpátiéval (12.) Hazafelé A fáradtság fokozatai Hazafelé állítólag a fuvarosló is jobban húz, amiben kétségtelenül lehet valami. Domsa Pista valószerűtlen teljesítmé­nyeket csihol ki a lehetetlen utakat egyre rosszabbul bíró, újdonatúj Rábából. A megállító lámpa és az irányjelzők szere­lése szinte napi szórakozás, és az is, hogy tartalék ivóvizünkkel kell locsolni az egyik füstöt és szikrákat hányó akkumu­látort. Minden szétrázódik, a vezetőfülke tetején lévő cégembléma-tábla (szép szakkifejezéssel: a „spejler”) is, igy majd­nem sikerül a Kárpátokban hagyni a Kár­pátiát. Ami nem veszélytelen, mert ha a súlyos tábla netán lezuhan és egy mö­göttünk haladó személykocsit minde­nestől lesodora Latorca 40 méterrel alat­tunk kanyargó vizébe, a következmények beláthatatlanok. így is látunk karambolt épp eleget, hármasat Bresztnél és nyolc továbbit Lemberg és Lvov között. Bizony­ságául annak, hogy azért nem egészen hiábavalók a nálunk megszokott, itt majdnem kizárólag csak áthágott köze- lekedési szabályok. A fokozott sebességben természete­sen az is részes, hogy az utat ismerjük, így Lucknál már partizánkodni merünk és az előírt 110 kilométeres rovnói kerü­lőt vakmerő húzással 47-re rövidítjük. Zuhog az eső, ilyenkor remélhetőleg fi­gyelmetlenebb a rendőr, aki valóban an­nak bizonyul. Meglepetések azonban adódnak. Ugyanott, ahol jövet az éjszakai sasliksütés örömeiből nem vettük ki a ré­szünket, most megállunk, mert Pista fá­radt és egy órát szundikálni akar. Én a Katalin cárnő korabeli régi postaállomást szemlélgetem, amikor előkerül egy ro­konszenves férfiember és sörre invitál. Azt hiszem, hogy rosszul hallok, hisz ilyen nedűt Záhony és a finn határ között egyáltalán nem láttunk. Kiderül, hogy moldáviai konyak is van. Mindez egy szép, régi parasztházban, ahol az utcai szobában japán tv, súlyos és ízléses ülőbútorok fogadnak. Odébb öt, 2 és 4 ágyas, minden hazai igényt ki­elégítően bútorozott faház. Oroszom an­golul gagyogó lányainak segítségével megtudom, hogy egy vállalkozás szüle­tésének vagyok tanúja. Ez a bjelorusz kemping, melyet két éve bankkölcsönnel teremtettek meg és ami a környező szép tavak vizimádó vendégeire épül. Követ­kező lépésként Katalin cárnő postaállo­másából alakítanak éttermet. Mosdó és WC egyelőre csak egy van, de tiszta és ez meglepő. Sikerül megszabadulnom utol­só 10 rubelemtől, ami Domsa Pistának hazáig se, mert nem tudja mire elkölteni. A másik meglepetés éjszakai és Breszt előtt a pihenőben ér bennünket Kemé­nyen megverik a vezetőfülke ajtaját. Nem ököllel, hanem valamilyen fém tárggyal. Információink szerint ez a „kamionbará­tok” első próbálkozása annak kipuhato- lására, hogy vannak-e odabenn. Vannak. Mezítláb és tréningruhában ordítva ug­rok ki az esős orosz éjszakába. Aztán Pista is felébred és utánam nyújtja a zseblámpát Vendégeink eltűntek, felöl­tözöm, bicskát fogok és körülvilágítom a kamiont Minden sértetlen, de ki tudja meddig lesz az. így valóra válik korábban elvetett örállási tervem és jó másfél órán keresztül csinálhatom azt amit utoljára 39 éve - a honvédségnél. Igaz, akkor géppisz­tollyal. Alig kezdem el a cigarettám para­zsával érzékeltetni jelenlétemet, tőlünk 30-40 méterre váratlanul kigyullad a pihe­nőben egy személyautó reflektorja és a jár­mű teljes sebességgel eltűnik az éjszaká­ban. Valószínűleg ők voltak puhatolódzó vendégeink... Ami a határon vár bennünket az tulaj­donképpen már nem is meglepetés. 8-án este érünk Csaphoz, besorolunk a már is­mert végtelen autókaravánba és másnap reggel 6-kor lépünk magyar földre. Közben a Szovintemes árukezelö felháborodik azon a magyar szemtelenségen, hogy mi éjnek évadján is képesek vagyunk a határ­ra érkezni és nem hagyjuk aludni. A csapi (csopi) átkelőnek hivatalosan éppúgy éjjel-nappal nyitva kellene tartani, mint ahogyan a záhonyi nyitva is van. Mindeközben fáradtságunk eléri az elvi- selhetőség határát 50 kilométert még ván- szorgunk, mert a handléturizmus minden talpalatnyi parkolót lefoglal. Aztán a már is­mert nyírturai étterem mellett letaglózottak- ként alszunk. Felébrendve módom van né­mi összegezésre, elsősorban a skizofrén szovjet valósággal kapcsolatban. A számításaim szerint 6916 kilométeres utat (légvonalban ennyi választja Budapes­tet Zambia északi határától) elsősorban az ismeretszerzésért volt érdemes megtenni. Aki szervezett turistacsoportokkal utazik, annak minden országban csak a szépet mutatják meg. Természetesen nálunk is. Az Ermitage, avagy a Kreml azomban még nem a Szovjetunió. Sok tízmillió ember éle­te egyáltalán nem idegenforgalmi reklám színvonalon zajlik, amit a legfőbb vezetők (például Sevardnadze) elismernek. A min­dennapi kis és éppen ezért kellemetlenül emberközeli hatalmasságok, határőrök, rendőrposztok és szappanért többlet üzemanyagot adó korrupt benzinkutasok, sokkal kevésbé. Sejthetőleg nem egyköny- nyen lehet túljutni azon a lelki traumán, me­lyet 70 év nevelése nemzedékeknek oko­zott Ha valaki folyton azt hallja, amit már az öregapja is, miszerint ő az egész világ pél­daképe, pártja élcsapat, minden szem csak az ő hazája felé fordul és a világ népei epedve várják, hogy az övéhez hasonló szabadsághoz jussanak, az előbb-utóbb hajlamos ezt el is hinni. Hisz nem ismeri se a világot se annak népeit A csalódás ke­serű és mi éppen a keserű csalódás terje­dése idején vágtunk át a Szovjetunió euró­pai, mondjuk úgy, hogy idegenforgalmilag kevéssé preferált részén. A packázás, me­lyet az idegen unos-untalan érez (de csak a hatóságoktól!), olyasfajta gondolkodás- módot tükröz, hogy „Mi nem hívtunk, örülj, hogy itt lehetsz!” Az élmények, az emberek, tájak, életfor­mák, életmódok megismerésének öröme kétségtelen. A Kárpátja segített benne, hogy megszerezhettem. A szekszárdi 17- es bolt melletti gyógyszertár vezetője pedig- aki egy kisebb tábori kórháznak elégsé­ges medikamentummal látott el bennünket- abban, hogy a 6916 kilométer során egyetlen betegségünk volt csupán: - a fá­radtság. Ez pedig gyógyítható. ORDAS IVÁN .Az OTP első félévi mérlege Az OTP-től kapott tájékoztatás szerint a pénzintézet fiókjainál elhelyezett lakossági betétek összege június 30-án 216,6 mil­liárd forintot tett ki, ez 12,1 milliárd forinttal kevesebb, mint az év elején. (A múlt év első felében a csökkenés még mindössze 7,5 milliárd forint volt hat hónap alatt) A deviza­betét-állomány növekedett A félév végi ösz- szege megközelítette a 38,5 milliárd forin­tot E növekedés 12,8 milliárd forintnak felel meg. Az elmúlt év első félévében csak 3.7 milliárd forintnyi devizamegtakaritás -nö­vekedést regisztrálhattak. Az új feltételű - magasabb kamatozású - hosszú lejáratú hitelállomány június 30-án 40,2 milliárd forint 11,2 milliárd forinttal több, mint az év elején. A régi - kedvezmé­nyes kamatozású - hitelek állománya vi­szont csökkent a jelenlegi 215,2 milliárd forint 17,9 milliárd forinttal kevesebb, mint egy félévvel ezelőtt Ez abból adódik, hogy a kamatadó bevezetése előtt nagyon so­kan visszafizették tartozásukat‘A rövid lejá­ratú hitelek - áruvásárlási és személyi köl­csönök - állománya a félévvégén 22,1 mil­liárd forint volt 2,5 milliárd forinttal több, 'mint az év elején. A viszonylag kismértékű növekedésnek a kamatok emelkedése az oka. Az OTP az első félévben 0,8 milliárd fo­rintnak megfelelő szocialista valutát érté­kesített 319 ezer ügyfél részére. (Tavaly 240 ezren, 0,4 milliárd forint értékű valutát vásároltak ugyanennyi idő alatt.) A konver­tibilis fizetőeszközök értékesítése jelentős mértékben csökkent míg tavaly csaknem í,5 millióan 10,5 milliárd forint értékben vá­sároltak konvertibilis valutát, idén az első félévben a korlátozó intézkedések miatt mindössze 328 ezren tudtak az OTP-hez fordulni valutáért, s összesen 1,3 milliárd forint értékű fizetőeszközhöz jutottak. Az OTP vásárlása és visszavásárlása a szo­cialista valutákból félév alatt 0,2 milliárd fo­rint értékű volt szemben a múlt évi 0,6 mil­liárd forinttal. Konvertibilis valutát viszont az OTP az elmúlt év első felében 0,6 milliárd, az idén 1 milliárd forint értékben vásárolt a lakosságtól. Az értékpapír-forgalom a takarékpénz­tárakban számottevően növekedett. Félév alatt letéti jegyből 4,7 milliárd forintnyit ad­tak el, és 2,5 milliárd forint értékben vásá­roltak vissza. Évközi 17. vasárnap Az elrejtett kincs (Máté 13,44-6) Furcsán festhetett Jézus példabeszé­dének kincskereső embere. Tudták, hogy gazdag ember. És egyszer csak kezdte eladogatni a vagyonát egy darab földért, amelyről senki sem tudta, hogy miért érdekes a számára. Senki sem tud­ta, hogy a földben elásott kincs van, még­hozzá olyan, amiért ő érdemesnek tartot­ta mindenét odaadni. Az emberek bo­londnak gondolták, de neki megérte. A keresztény ember a mindennapi életben gyakran kap lesajnáló ítéletet. Aki az önzés áradatában meg tud ma­radni önzetlennek. Aki a szex sodró ere­jével szemben megmarad tisztának. Aki a szerzés mammonjának ellen tud állni. Aki a válások özönével szemben tud hinni a szeretet erejében. Aki az emberek gú­nyolódása közben meri vállalni a szerze­tesnői vagy papi hivatást. Aki a gúnyos megjegyzések ellenére is meri vállalni a sokgyermekes édesapai és édesanyai hivatást. Vagy a társada­lom javára lemondva a szórakozásról és pihenésről végzi mint orvos, mentős, vagy bármilyen más hivatásban a szere­tet szolgálatát. Mindez úgy hat, mint az evangéliumi kincskereső a társai között: fejcsóválva néznek rá, megmosolyogják vagy kigúnyolják. A keresztény ember azonban tudja: a megtalált kincs indokolja ezt a különös magatartást. Jézus mondta: „Amit egy­nek tesztek a legkisebbek közül... nekem teszitek.” Jézus szeretetéért érdemes mindent megtenni. PÁPAY JÓZSEF Egyházi hírek Református ünnepség Londonban Nemrégiben kerti ünnepélyt ren­dezett a vasárnapi istentisztelet után az Angliai Magyar Református Egy­ház. Ezen az ünnepségen köszöntöt­ték egyik hívüket, Baracsi Józsefet, aki negyven éve teljesít kántori szol­gálatot. Ezenkívül alapító vezetője az 1952-től sikeresen működő londoni magyar néptánccsoportnak is... A labdarúgó- világbajnokság imája Paridé di Luca jezsuita páter, haj­dani csatára a bergamói Atalanta csapatának írta a világbajnokság imáját, amelyet két és fél millió röp­cédulán terjesztettek az olaszok. Az ima így kezdődik: „Jöjj, Uram, és kí­sérd figyelemmel a labdarúgó-világ­bajnokságot!”, majd kéri Isten segít­ségét, hogy a pályán és a nézőtéren egyaránt a tisztesség, a sportszerű­ség és az ellenfél megbecsülése ér­vényesüljön. Ez az az ima, amelynek elhangzása bármelyik mérkőzés előtt indokolt továbbra is. Országjárás - templomjárás A lébényi Szent Jakab-templom A nemzetségi monostornak nevezett templom- és kolostortipus egyik első ki­forrott példája a Szent Jakab apostol tiszteletére szentelt lébényi bencés apát­ság, melynek alapítói 1208-ban kikérték a király Írásos hozzájárulását, megerősí­tését is, amit II. András jóváhagyott. A nemzetség őse, a német származású Győr lovag és Rába menti tartományt kapta István királytól uralma megszilárdí­tása körül szerzett érdemeiért. A monostort először a tatárok, majd 1271-ben a csehek dúlták föl, a XV. szá­zadban a németek gyújtották fel. A hely­reállítás érdekében Mátyás 1478-ban visszaadta az apátság birtokait. Ekkor még ismerték az alapítók nevét. De folytatódnak a viszontagságok: 1529-ben a törökök égetik fel az apátsá­got, melyet, minthogy beomlik a boltoza­ta, elhagynak a bencések. A győri vár építéséhez akarják elhordatni a köveit 1536-ban - de az olasz munkások a templom szépsége miatt megtagadják a munkát. Győr is török kézre kerül. A törö­kök kiűzése után a jezsuiták kapják meg az apátságot azzal a kötelezettséggel, hogy rendbe hozzák a romos templomot. Valószínűleg ekkor épül dongaboltozata. Aztán 1638-ban a Bécs ellen vonuló tö­rökök újra fölégetik. A jezsuita rend 1773-ban, feloszlatá­sakor elveszti Lébényt és a templom 1838-ban plébánia lesz. Majd ismét leég, ekkor kapják tornyai a barokk sisakokat. A magyar műemlékvédelem történeté­ben is szerepel: Artur Essenwein, a nürn­bergi Germanische Museum igazgatója 1862-65 között a belsőt, majd 1872-79 között a templomkülsőt is helyreállította. Új belső berendezéssel látták el ekkor a Szent Jakab-templomot, egy Klein nevű bécsi festő pedig üvegablakokat készí­tett, és mozaikkal díszítette a főkapu orommezejét. Ekkor készült a ma itt álló szárnyasoltárszerű színes főoltár, ame­lyen Szent Jakab szobra áll, valamint a mellékapszisban lévő oltárok, melyek a Boldogságos Szűz, illetve a vértanú Szent Margit tiszteletére állíttattak. Vala- menyi oltárt és a szószéket Essenwein tervezte, és Münchenben készítették. Az apszisok színes üvegablakait Innsbruck­ban készítették Klein bécsi festő tervei szerint. A mellékhajók színes üvegabla­kai a II. világháború után készültek Ár- kayné Sztehlo Lili tervei nyomán, és a magyar szenteket ábrázolják. A lébényi templomot különleges hely illeti meg Ár- pád-l$ori építészetünk történetében. Aki a festői szépségű Szigetközbe kirándul, vagy akár ott nyaral, ne hagyja ki élmé­nyei közül a hasonlíthatatlan szépségű templom megtekintését. d. e. A HIT VILÁGA „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeííekhez, 14,10. Rendszeres zarándokút MARIAZELLBE autóbusszal 750 forintért Szekszárdról Zomba, Hőgyész, Dombóvár érintésével. Érdeklődni a 74/15-330-as telefonon. (3/20) Négy évszázad egyházi zenéje Kedden a szekszárdi evangéli­kustemplomban minden helyet el­foglaltak a hívők. Este 7 órakor magyai: és német nyelven hangzott az ige, majd a Bachot korban megelőző szerzők műveitől egészen napjaink mo­dern templomi zenéjéig terjedő hangversenyt hallgatták az evan­gélikus közösség tagjai. Az előadók, a fiatalokból, gyer­mekekből álló bremenvegesacki hitközségi együttes, az ifjúsági kó­rus, furulya- és fuvolazenekar igé­nyes, kifinomult játéka, a gyermek­hangok kristálytiszta intonációja felemelő, ugyanakkor meghitten szép élményt nyújtott a templomi hallgatóságnak. d. e.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents