Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-27 / 97. szám
6 NÉPÚJSÁG 1990. július 27. Olajsokk Mi várható az energiapolitikában? A bejelentés, amely szerint a Szovjetunió az év hátralevő részében kevesebb olajat szállít, ismét a közérdeklődés homlokterébe állította az energiagazdálkodást. Ahogyan az már lenni szokott: erre az ágazatra leginkább akkor figyelünk, amikor hiányzik. Nem mintha valóságos hiány fenyegetne - az elhatározás, hogy megvesszük a kieső olajat, már megszületett. (Hogy miből, az más kérdés, a vásárlás a költségvetés egyensúlyát könnyen felboríthatja, hiszen a világpiacról megvett olaj drágább.) Lesz tehát üzemanyag az autósoknak - a szovjet szállítások bizonytalanná válása azonban kikényszerítheti egész energiapolitikánk újragondolását. Az olajszállítások csökkenése ugyanis nyomatékossá tette azt a szakemberek körében már korábban is megfogalmazódott felismerést, hogy milyen sebezhetővétesz bennünket az energiaellátás erős függősége. A magyar energiafelhasználásnak körülbelül fele ugyanis importból származik. Az arányok persze nem egyformák. Szénből szerény mértékű a behozatal. A nem egészen 2 millió tonnás hazai kőolajtermeléshez mintegy 6,5 millió tonna import járul. A 4 milliárd köbméter körüli földgáztermelés 6 milliárdos importtal egészül ki, és az 1850 megawattos áramimport a hazai fogyasztásnak nagyjából a harmadrészét fedezi. Az import aránya tehát eleve magas, ráadásul az importált energia majdnem teljes egészében egyetlen országból, a Szovjetunióból származik. Ez az egyoldalú függőség hosz- szú ideig még előnyösnek is mutatkozott. Már ha azt nem vészük figyelembe, hogy az olcsó energiáért cserébe hogyan torzult, s mekkora károkat okozott hosszú távon a magyar iparszerkezet. A több oldalú függőség szóba sem jöhetett, amíg „tökéletes”/bizton- sággal működtek az országainkat összekötő vezetékrendszerek, s az import mögött ott volt fedezetül a szilárdnak mutatkozó szovjet gazdaság. Csakhogy ez a biztonság tovatűnt. Nem kell ehhez politikai megfontolás, a terhelést fizikailag nehezen bíró villamos távvezeték szétesése, az egyre nehezebb olajkitermelés, egy bányászsztrájk, a számos sebből vérző szovjet gazdaság szükségképpen pocsékoló energiafelhasználása gyorsan szétfújja az energiaellátás korábbi biztonságát. Mindez pedig alapvetően megváltoztatja a magyar energiagazdálkodással szemben támasztott követelményeket. Rendezni a szénbányászat helyzetét Mindenekelőtt persze azt kell meggondolni, hogyan alakul a következő években az ország energiafogyasztása, mekkora igények kielégítésére kell felkészülni. Különösen fontos ez a kérdés a legkevésbé rugalmas energia, a villamos energia esetében, amihez több tízmilliárdos erőművek építésére kell vagy nem kell felkészülni. Ami ebből biztos: a korábbi koncepciók évi 1,5 százalék körüli növekedéssel számoltak. Az élet azután alaposan alulmúlta a terveket - az év során nemhogy nőtt, de ép- penhogy körülbelül fél százalékkal csökkent az áramfogyasztás. Amiben bizonyos szerény szerepe a jó időnek is volt, ám lényegében annak tudható be, hogy jelentősen csökkent az ipari termelés. Ha ez folytatódik, az persze jó az energetikának de nem jó a gazdaságnak. Kérdés: mikor következik be az élénkülés, mi növelné az energia- igényeket - s bekövetkezik-e végre egy olyan ipari szerkezetváltás, ami háttérbe szorítja a nagy energiafaló ágazatokat, mint a kohászat, a nehézvegyipar vagy az építőanyagipar. Ettől függ ugyanis, mikor kell egy új alaperőmű építésére sort kerítenünk. Mit tudunk ehhez itthon megtermelni? Mindenekelőtt szenet. Ehhez azonban először rendezni kell a szénbányászat helyzetét. A szakemberek abban nagyjából megegyeznek, hogy a hazai, 2000 megawattos szénerőműpark kihasználását hazai szénre célszerű alapozni. (Ez persze hosszú távú program, ma ugyanis, az alacsony áramigények miatt az egyébként is magas önköltséggel dolgozó szénerőművek csökkentett kapacitással dolgoznak.) Ahhoz azonban, hogy a szükséges mennyiségű szenet a hazai szénbányászat valóban a felszínre tudja hozni, rendbe kell tenni, azaz fel kell emelni a szénárakat - a szén ugyanis ma alulértékelt -, hogy reális mérce mérje a gazdaságosságot, s el kell engedni a szénbányászat 41 milliárdos adósságának egy részét - legalább azt a harmincmilliárd körülire becsült részét, amit központi döntések nyomán, elhibázott bányaópitésre fordítottak, s amit a vállalatok képtelenek visszafizetni. Hogy ez hogyan történik meg, az egyelőre bizonytalan, ami biztos az egy ígéret: az ipari és kereskedelmi miniszter a bányásznapra döntést ígért. Európai csatlakozás, vezetékekkel Itthon tudjuk megtermelni szénhidrogén-szükségletünk egy részét is - bár készleteink a maihoz képest csökkenő kitermelést tesznek lehetővé. Importfüggőségünk ezen a területen továbbra is megmarad - az egyoldalú függőség azonban mérsékelhető. A földgázimport biztonságosabbnak Ígérkezik: a Szovjetunió többet is szállítana, mint amennyit át tudunk venni. A földgázszállítások további sorsa attól is függ, hogyan tudunk végül is megállapodni a Jamburg-Tengiz beruházásról. Az ellátás több lábra állítására is van lehetőség - szakértők véleménye szerint egymilliárd forintos beruházás árán rá lehetne csatlakozni arra a gázvezetékre, amelyen a Szovjetunió Nyugat-Európának szállít, s amelynek még van szabad kapacitása. Bekapcsolódhatunk az európai gázrendszerhez úgy is, hogy például Norvégiából importálhatunk. Az olajimport több lábra állítására már ma is megvan a technikai lehetőség: a hetvenes években megépített, sokáig elhibázott beruházásnak minősült Adria olajvezetéken akár teljes olajimportunk is biztosítható, ugyanis éves szállítási kapacitása Százhalombattáig 10 millió tonna. Problematikusabb a helyzet a vil- lamosenergia-import esetében. Itt az a kulcskérdés, hogy bár a nyugati és a keleti villamosenergiarendszer elvileg azonos, 50 herzes frekvencián működik, a gyakorlatban a kelet-éurópai rendszer erősen ingadozik, ezért csak egy speciális műszaki megoldás, az egyenáramú betét megépítésével kapcsolhatók össze. Az elhatározás tehát, hogy ezentúl A MAGYAR VILLAMOSENERGIA-RENDSZER NÉMA KELETI, HANEM A NYUGATI VILLAMOSENERGIA-REND- SZERREL JÁR EGYÜTT, NEM ELEGENDŐ — ilyen kuplungok létesítésére is szükség van. Az áttérésre többféle lehetőség is van - erről majd azzal összefüggésben kell dönteni, hogy mikor lesz szükség egy új alaperőműre, s melyik legyen az. De mindenekelőtt az áttérést segítheti egy olasz-szovjet üzlet, amely szerint olasz cégek részt vesznek a szovjet erőművek rekonstrukciójában, s cserében 15 éven keresztül mintegy 1500 megawatt áramot kapnak a Szovjetuniótól. (Összehasonlításul: a magyar áramimport 1850 megawatt.) A tranzitútvonal Magyarországot is érintené, s ez azt jelenti, hogy a nyugat-európai rendszerhez szükséges távvezetékek, valamint a szükséges egyenáramú betét megépülne az olasz üzlet keretében. (Ez esetben persze a kuplung a magyar-szovjet határon létesülne.) Ugyancsak ígéretes elképzelés a villamosenergia-rendszerekösz- szekapcsolására egy új magyar alaperűmű létesítése külföldi közreműködéssel. Erre több lehetőség is van. Az egyik a Francia Elektromos Művek ajánlata, amely szerint két, egyenként 900 megawattos atomerőművi blokk létesülne. Felépítését 70 százalékban a franciák, 30 százalékban mi finanszíroznánk. Az előállított áramból fele-fele arányban részesülne Magyarország és Franciaország, s az árammal mintegy 15 év alatt fizetnénk vissza az erőművet. Az áramexport miatt a beruházás a szükséges egyenáramú betéteket, a magyar rendszer frekvenciaváltását is tartalmazná. Ez ugyanakkor csak az egyik ajánlat, hasonlót kaptunk Kanadából is, s a Magyar Villamos Művek több külföldi ajánlatot kapott további atom-és szénerőmüvek létesítésére is. Végezetül meg kell jegyezni: az a legolcsóbb energia, amit nem keli megtermelni. A magyar energiaprogramnak ezért csak egyik, bár ma a legfontosabbnak tűnő eleme az importfüggőség csökkentése, illetve több lábra állítása. Legalább ennyire fontos az energiaigényesség csökkentése, s ennek érdekében az energiatakarékos technológiák bevezetése, a takarékosság. K. J. PÁRATLAN HŐSZIGETELÉS; KIVÁLÓ FALAZHATÓSÁG; JUTÁNYOS ÁR és mindez A PINCÉTŐL A PADLÁSIG az általunk gyártott beton és könnyűbeton termékeinkből HABISOL 30 45x30x22 cm, ár: 64,80 Ft/db 615,60 Ft/falm2 +áfa FALAZÓBLOKK 45x30x22 cm, ár: 49,40 Ft/db 469,30 Ft/falm2 +áfa VÁLASZFALELEMEK 50x10x22 cm, ár: 19,80 Ft/db 178,20 Ft/falm2 50x12x22 cm, ár: 24,20 Fl/db 217,80 Ft/falm2 +áfa SZÁMOLJON! NÁLUNK MEGÉRI! Pécs, Edison u. 36. 7630 Telefonszám: 72/27-101 FÖDÉMBÉLÉSELEM 60x19x25 cm ár: 28,60 Ft/db + áfa PINCEFALAZÓ 38x30x22 cm, ár: 39,60 Ft/db 435,60 Ft/falm2 +áfa ZSALUZÓELEM 50x30x25 cm, ár: 33,40 Ft/db 267,20 Ft/falm2 50x25x25 cm ár: 30,00 Ft/db 240 Ft/falm2 +áfa Nyitva tartás: hétfő-csütörtök 7-15 óráig péntek 7-13 óráig szombat 7-12 óráig A Szekszárdi Bútoripari Vállalat KEDVEZMÉNYES BÚTORVÁSÁRLÁSI AKCIÓT RENDEZ 1990. július 30-tól a vállalat Szekszárd, Epreskert u. 5. sz. alatti mintaboltjában. Kárpitozott garnitúrák, heverők, gyermekheverők, fotelágyak, fotelek termelői áron vásárolhatók, amíg a készlet tart. Kínálunk továbbá lambériát 500 Ft/m2+áfa egységáron. Igényelhető: a szolgáltatóműhely vezetőjénél. Uj jogosítványok a Környezetvédelmi Minisztériumban Hölgyek, csak nem félni! A bűnügyi statisztikák szerint terjed a nőkkel szemben elkövetett erőszak. Itt az ideje, hogy újra értelmezzük a „gyenge nő” fogalmat, talán úgy, hogy az olaszországi Collegano egyik városanyája tette. Silvana Accossato, az agresszivitás láttán szövetségre lépett a helyi karateklubbal, azért, hogy indítsanak tanfolyamot a helybéli lányoknak, asszonyoknak, írja a La Re- pubblica. A helyzet nem tragikus, de számolni kell a veszély erősödésével, s ezért időben kell cselekedni, nyilatkozta a bájos és törékeny középiskolai tanárnő. Meghirdették tehát az önvédelmi tanfolyamot, szigorúan önköltséges alapon, s néhány nap alatt több mint negyven, különböző korú hölgy kezdte meg a test test elleni harc fortélyainak elsajátítását. „Ha csupán annyi történik, hogy elhisz- szük magunkról, hogy többé nem vagyunk kiszolgáltatottak, már ez is fokozza a biztonságérzést” - mondta az egyik szorgalmas tanuló. Márpedig a hit képes ledönteni a tornyokat is. Miért ne dönthetné el a hústornyokat?! Immáron nemcsak a földművelésügyi tárca illetékes beleszólni a hazai erdőgazdálkodás ügyeibe. A Minisztertanács is jóváhagyta a Földművelés- ügyi, illetve a Környezetvédelmi Minisztérium erről szóló megállapodását - mondotta Biró László, a környezetvédelmi tárca osztályvezetője az MTI-nek. A „rablógazdálkodás” szót a korábbi erdőhasználatra kicsit erősnek találta az osztályvezető. Abban viszont egyetértett a környezetvédő mozgalmakkal, hogy rendkívül nagy gondokat okozott az erdőkben az eddig alkalmazott felügyeleti szisztéma. A korábbi mezőgazdasági tárca ugyanúgy felelős a talaj-, a víz- és a levegővédelemről, a növény-és állatvilág szempontjairól megfeledkező, csak a fatermelésre koncentráló gyakorlatért, mint az erdőgazdaságok. A minisztériumnak és a gazdaságoknak egyaránt az volt az érdeke, hogy minél több fát termeljenek, exportáljanak. Ezért a gyors növekedésű fenyő és nyárfélék telepítését szorgalmazták ott is, ahol egészen más fajták, így például a bükk, a tölgy volt őshonos. Ehhez járult hozzá a növény- és állatvilágot kímélő erdőművelési formák helyett a tarvágások alkalmazása. Ilyenkor az ösz- szes fát kivágják az adott területről. Mivel az újratelepítések ellenőrzése során sem elsősorban az ökológiai szempontok érvényesültek, nagy területek maradtak parlagon. Az indokoltnál jóval alacsonyabb az újratelepítés. A Környezetvédelmi Minisztérium harcba szállhat mindez ellen, hiszen nincs közvetlen érdekeltsége a fatermelésben. Már az erdőhasznosítási módot sem lehet ezentúl megválasztani nélküle. Együttműködik a földművelésüggyel, az erdészeti üzemtervek irányelveinek kidolgozásában, a tervek elfogadásában, a tervek betartásának ellenőrzésében és adott esetben az erdőgazdálkodók tevékenységének felfüggesztésében. E munkára külön részleget hoznak létre a minisztériumban, illetve a tájegységi környezetvédelmi hatóságoknál, de számítanak a társadalmi környezetvédelmi mozgalmak segítségére is. Már az eddig felsoroltak sem ígérkeznek könnyű feladatnak - hangsúlyozta Bíró László - de még ezek megoldásánál is nehezebb lesz az erdőtelepítéseket letaroló, egyes becslések szerint a természetes eltartóképesség ötszörösét, tízszeresét elérő vadállomány visz- szaszorítása. A nagyvadállomány évente több ezer hektáron teljesen eltünteti, tízezer hektárokon pedig annyira megrongálja a friss telepítéseket, hogy azokból sohasem lesz rendes erdő. Mindez 100 millió forintokba kerül az országnak, s további 100 millió forintokba azoknak a mező- gazdasági termelőknek, akiknek terményeit tönkreteszik az éhes állatok. A vadászat mindig státus- szimbólum volt. Arra az esetre, ha az új elit is igényt formál erre a passzióra, s meg is szerzi magának, tudnunk kell, hogy a néhány tízezer vadász politikai súlya régen is nagyobb volt, mint amennyire azt létszámuk indokolta. Reméljük, nem fordulhat elő, hogy ők határozzák meg mi történjék a mindany- nyiunk vagyonát jelentő erdőkkel. Azért, hogy az erdővédelem nagyobb szerepet kapjon ebben az erdészek és vadászok közötti vitában a Környezetvédelmi Minisztérium segítségére lehet a több minisztérium vezetőiből megalakítandó tárcaközi, erdővagyon-védelmi kollégium is - mondotta Bíró László. A Tolna Megyei Tanács Kórtiáz- Rendelőintézetének keretes, kör alakú, 45588 számú, Tolna megye orvosa feliratú személyi specifikus bélyegzője ELVESZETT. A bélyegző lenyomata 1990. július 18-tól ÉRVÉNYTELEN. Két irodahelyiség KIADÓ Szekszárdon, a Kiskorzó 3. III. emeletén, az AH felett Érdeklődni: az Autóközlekedési Tanintézetnél. Telefon: 74-16-322 (161)
