Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-25 / 95. szám

2 KÉPÚJSÁG 1990. július 25. Tovább folytatódik a Duna-gate? Az SZDSZ és a Fidesz sajtótájékoztatója Tömegsír Horvátországban Jazovka, Jugoszlávia: Emberi csontok tömege tölti ki egy barlang üregét, ahová a második világháború alatt a nácikkal kollaboráló, majd a partizánharcokban győztes kommunisták által ezrével kivégzett horvátok tetemeit temették. A tömeges kivégzé­sekre 1945 júniusában került sor. A sír mintegy 60 kilométer távolságban van a hor- vát tagköztársaság fővárosától, Zágrábtól. (TELEFOTO - MTI Külföldi Képszerkesztőség) Nem jó gombot nyomtam meg Miként az a keddi lapokból ismeretes­sé lett, a legfőbb ügyész ismét vádat emelt Végvári József rendőr őrnagy, az emlékezetes Duna-gate ügy kirobbantó­ja ellen. Az újabb bírósági eljárásról érte­sülve tartott rövid sajtótájékoztatót a par­lamentben az SZDSZ és a Fidesz néhány képviselője. Demszky Gábor (SZDSZ) felelevenítve a Katonai Főügyészség által februárban lezárt ügyet, elmondta, Végvári József el­len az év elején államtitoksértés bűntette miatt indítottak eljárást, s akkor csupán megrovásban részesítették az egykori tit­kosszolgálat munkatársát. Mindehhez az SZDSZ-es képviselő hozzáfűzte: a nem­régiben kinevezett legfőbb ügyész, Györ­gyi Kálmán szerint elkerülhetetlen Vég­vári József büntetőbíróság előtti felelős­ségre vonása - elsősorban nem törvé­nyes eszközök alkalmazása, illetve a tes­tületi fegyelem megsértése miatt. A leg­főbb ügyész érvelése szerint ugyanis a rendőr őrnagy ugyan alkotmányellenes tevékenységet leplezett le, csakhogy eh­hez nem a törvényes utat választotta. (Folytatás az 1. oldalról.) Az interjú bevezetőjében utalt arra, hogy Bush amerikai elnök a Gorbacsovval megtar­tott legutóbbi csúcstalálkozón világosan ér­tésre adta, hogy a szovjetek csak abban az esetben számíthatnak az Egyesült Államok pénzügyi támogatására, ha felhagynak Castro segélyezésével. A Kreml ezzel abba a helyzet­be került, hogy keresni kell a módját annak, miként távozhatna komplikációktól mentesen Castro. Mas Canosa hozzáfűzte: Kína s a lí­biaiak nem hajlandók adni, marad tehát az egyetlen lehetőség Castro számára, Észak- Korea. A szovjet segítség apadásával, és a Szov­jetunión belüli liberalizálódási folyamat kibon­takozásával, s nem utolsósorban a nyomás­sal, amit a szovjetek Castróra gyakorolnak, a kubai vezető zsákutcába került. Ä kiút hasonló lehet, mint Nicaraguában, de nem ugyan­olyan. Kuba ugyanis nem Nicaragua és Castro nem Ortega. Másfelől Castro rabiátus termé­szete kizárja a kelet-európai országokéhoz hasonló megoldást. Nem szabad elfelejteni, hogy Castrót három dolog érdekli: a hatalom, a hatalom és a hatalom. Az Egyesült Államokban élő kubaiak egyik legbefolyásosabb vezetője elmondta: a szov­jet anyagi eszközök megvonásával Kuba totá­Demszky Gábor kifejtette, hogy a sza­baddemokraták elhatárolják magukat a legfőbb ügyész határozatától és az újabb vádemeléstől, s Végvári József továbbra is szolidaritásukat, jogi védelmüket élve­zi. Mindehhez a képviselő hozzáfűzte: a mostani vádemelésben foglaltak már csak azért sem helytállóak, mivel a Vég­vári által nyilvánosságra hozott adatok és bizonyítékok segítettek abban, hogy még választások előtt megszűnjön egy inlegi­tim, a békés átmenetet akadályozó szer­vezet. Fodor Gábor a Fidesz parlamenti kép­viselőcsoportja nevében ugyancsak el­ítélte a Végvári őrnagy ellen kezdődő újabb bírósági procedúrát. Úgy vélte: fé­lő, hogy az ügy hátterében voltaképpen az húzódik meg, hogy a titkosszolgálat belső stabilitása érdekében kell példát statuálni. Ugyanakkor rávilágított arra: amennyiben folytatódik a már egyszer lezárt vizsgálat, úgy azt ki kell terjeszteni mindazokra, akik politikailag felelősek a titkosszolgálatnál történt alkotmánysértő cselekményekért. lis csődbe jut. Az északon élő kubaiak ezért a Wall Street pénzügyi szakembereinek bevo­násával létrehoztak egy 16-20 milliárd dollá­ros alapot. Ez lehetővé fogja tenni Castro bu­kása esetén, hogy Kubából a proletárok álla­mából a vállalkozók országa legyen. Ez a pénzügyi alap garantálja azt is, hogy Kuba ne függjön se az Egyesült Államoktól, se a Szov­jetuniótól. Az amerikai kormánytól majd csak azt kérik, hogy engedélyezze kubai áruk ex­portját. Egy feltételezett, Castro nélküli helyzetben az új kormány egyáltalán nem kívánja meg­szakítani a kapcsolatokat a Szovjetunióval. Mas Canosa emlékeztetett arra, hogy a szov­jetek évi négymillió-ötszázezer tonna cukrot vásároltak Kubától, és egy új kormányzat kon­vertibilis valutában fizetne a szállított kőola­jért. Utalt arra, hogy a szovjet gazdasági válto­zások, a keleti és a fejlődő országokkal a kon­vertibilis valuta elszámolásra való áttérés fo­lyamata készületlenül éri Kubát, amely a Pári­zsi Klub legutóbbi jelentése szerint mindössze 79 millió dolláros valutatartalékkal rendelke­zik. A nyilatkozó véleménye szerint a szovjetek a változások irányába ösztökélik a kubai veze­tést, de legnagyobb akadály maga Castro. Samir támogatja a német egységet Jichak Samir izraeli miniszterelnök szerint az eljövendő egyesült Német­ország erős demokrácia és a szabad világ egyik fő támpillére lesz. Európa demokratikus jellegének fenntartá­sához szintén hozzájárul majd, és el­mélyíti baráti kapcsolatait Izraellel - jelentette ki az izraeli államférfi a Hamburgban megjelenő Bild-Zei- tung című napilapnak nyilatkozva. A lap szerdai számában napvilágot látó interjút előre ismertette a Deutschlandfunk, az NSZK országos rádióállomása. Izrael elfogadja a né­met egységet - hangsúlyozta Samir. A miniszterelnök úgy vélte, hogy az NSZK-nak erősebb befolyást kelle­ne kifejteni az Európai Közösségek Izraelhez fűződő kapcsolatainak ala­kítására, mivel ezen a területen prob­lémák tapasztalhatók. Samir kijelentése szerint még nem érett meg az idő arra, hogy Jeruzsá­lem diplomáciai kapcsolatokat léte­sítsen Moszkvával. Sok ország - egyebek között Spanyolország, ahonnan 240 millió dollárt fektetett be a vara­déról szállodahálózat bővítésébe - invesztá­cióit kidobott pénznek tekintheti. Kuba már Kolumbiának és Perunak sem tud törleszteni. Mas Canosa egy-két évet ad Castrónak. A Radio Marti alapítója röviden értékelte a spanyol-kubai kapcsolatokat. Ezek különle­gesek - mondotta -, hiszen Latin-Amerikában egyetlen ország népe sem áll olyan közel a spanyolokhoz, mint a kubai nép. így tehát - mondotta - ha kubai részről megsértenek egy spanyol vezetőt (Ordonez spanyol külügymi­niszterre célzott), akkor magát a kubai népet is megsértik. Jorge Mas Canosa álláspontját így össze­gezte: Kubában nincs ellenzék, minthogy az ellenzékiek vagy börtönben vannak, vagy emigrációba kényszerültek. A kubai Lech Walesák Miamiban élnek. A szovjet támogatás csökkenése, az Egye­sült Államokkal való megbékélés reménytelen volta, a kubai gazdaság alacsony fokú haté­konysága, a gazdaságban tapasztalható zűr­zavar a kormány gazdasági és politikai összeomlásához vezet. Ez az első eset, hogy a Miamiban élő ku­baiak rokonszenvvel tekintenek a szovjet poli­tika legutóbbi lépéseire. (Folytatás az 1. oldalról.) Mint ismeretes, az Országgyűlés rend­kívüli ülésszakán felhívást fogadott el, amelyben a szovjet parlamenthez fordult, hogy nyilatkozatban minősítse törvény­telennek és ítélje el a Szovjetunió 1956- os magyarországi beavatkozását. A felhí­vást az Országgyűlés 250 igenlő szava­zattal elfogadta, ellene csupán Gerbovits Jenő szavazott. A tárca nélküli miniszter állásfoglalá­sáról a következőket nyilatkozta:- A szavazás pillanatában hátrafordul­tam, még gondolkodtam is, hogy hozzá­szólok az előterjesztéshez. Most sem tu­dom megmondani, hogy a gép fogott mellé, vagy valójában én nyomtam meg a rossz gombot. Történt, ami történt, én igennel akartam szavazni, tehát nem po­litikai megfontolásból lett a szavazatom­ból nem. Ha azonban már lehetőséget kaptam arra, hogy megmagyarázzam, valójában mi történt, megragadom az alkalmat hét­főn el nem mondott gondolataim kifejté­sére is. Engem - hiszen magam is részt vettem az 1956-os forradalom esemé­nyeiben - nem kell meggyőzni arról, hogy mi történt akkoriban, és azt miként kell megítélnünk. S bár, mint mondtam, én is azonosulok azzal, hogy kérjük szov­jet részről az 1956-os forradalom átérté­kelését, nem értek egyet teljesen ennek időzítésével. Mint ismeretes, a honvédel­mi miniszter nehéz tárgyalások előtt áll a szovjet csapatok kivonulása miatt kért 50-52 milliárd forintnyi fizetési kötele­zettségünk ügyében. Látszólag egy ilyen határozattal nagyon impozáns és könnyű a népet elragadtatni, de megnehezítheti az egyeztető tárgyalásokon pozíciónkat. Gondoljunk csak arra: tárgyalópartne­reinknek is vannak otthon opponenseik. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy ami­kor a Szovjetunióval tárgyalunk, már nem egy sztálinista rendszerrel állunk szem­ben, a gorbacsovi vezetés nem zavaró tényező országaink viszonyában. Meg­beszéléseket kezdünk a magyar-szovjet kishatárforgalom napokban történt indo­kolatlan mértékű korlátozásáról is. Számba kell vennünk azt is, hogy ener­giagondjaink vannak, s óráról-órára is még alakulnak szovjet üzleti kapcsola­taink. Mindezekhez a tárgyalásainkhoz, megbeszéléseinkhez nem a legszeren­csésebb pillanatban született meg ez a határozat, úgy gondolom, egy kicsit még várhatott volna, amikor pozícióink már kedvezőbbek. Véleményem szerint a po­litikai, diplomáciai lépéseket tehát sokkal jobban végig kell gondolni, s tudatosab­ban megtervezni az ilyen határozatok időzítését. Ha valaki ezzel nem ért egyet, nagyon sajnálom, hangsúlyozva még egyszer azt, hogy elvben, lélekben igennel sza­vaztam hétfőn - mondta Gerbovits Jenő. A Radio Marti alapítója Kubáról, Castróról A régi-új keletnémet tartományok Visszhang A sajtó szabadságáról Az egységes Németország csakúgy, mint a Német Szövetségi Köztársaság fö­deratív állam lesz. Ennek érdekében a pénzügyi gazdasági terület után a köz- igazgatásban, területi tagolódásban is hozzáigazítják az NDK-t az NSZK-hoz. A berlini parlament legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy visszaállítják az 1952- ben megszületett tartományokat, ame­lyek a nyugatnémet tartományokhoz ha­sonlóan saját parlamentet választanak, saját kormánnyal rendelkeznek majd. (Az egyelőre nem dőlt el, hogy az egyesí­tett Berlin önálló tartomány lesz-e, vagy Brandenburg része.) Mecklenburg-Pomeránia tartomány az ország északi részén, Rostock és Schwerin megyékből jön létre. Az or­szágnak ez a legkevésbé feljett vidéke, gazdaságát a mezőgazdasági termelés jellemzi. Az ország más vidékein élők szerint Mecklenburgban lassabban jár­nak az órák, mint másutt. A 650 tó tarto­mányában kétmillióan élnek. A helyi la­kosok töbtfcsége az irodalmi németet be­szélők számára alig érthető „platt­deutsch" nyelvjárást beszéli. A tarto­mány volt fővárosa, Schwerin mellett e tartományhoz tartozik Rostock, az NDK legnagyobb tengeri kikötője, valamint a tengerpart olyan igazán nagymúltú váro­sai, mint Wismar és Stralsund. A tenger­parti üdülőhelyeken évente hárommillió nyaraló keres felüdülést. Az alacsony szintű iparosításnak köszönhetően itt ká­rosodott legkevésbé a természeti kör­nyezet, s a sok tó, folyó, erdőség kiváló életfeltételeket biztosit a vadaknak és madaraknak. Brandenburg tartományt Cottbus, Odera-Frankfurt és Potsdam megyék összevonásából hívják újra életre. Az egykori Poroszország szívében - Berlint leszámítva - mintegy két és fél millióan élnek. Az északnémet síkságnak ezt a ré­szét, amely az Uckermarktól Alsó-Lausit- zig terjed homokos talaj, fenyőerdők, ta­vak és mocsarak jellemzik. Potsdam, Frankfurt és Brandenburg fontos ipari központok, ugyanakkor a tartomány te­rületén jelentős agrártermelés is folyik. Egykori fővárosa, Potsdam Nagy Fri­gyes idejében fejlődött a leggyorsabban. „Díszes építmények vegyenek körül” - adta ki a jelszót a porosz uralkodó és 1745-1747 között megépíttette a barokk életvidámságot tükröző Sanssouci kas­télyt, amely a város több más kastélyával, palotájával, látványos diszkertjével együtt minden évben turisták tízezreit vonzza a városba. Szász-Anhalt tartományhoz az eddigi Magdeburg és Halle megyék tartoznak. Erről a vidékről származik Georg Fried­rich Händel, a zeneszerző és Hans-Diet­rich Genscher külügyminiszter, aki az el­múlt évtizedekben is szinte egyik évben sem mulasztotta el, hogy felkeresse szü­lőföldjét. A Harz-hegységet és vidékét magában foglaló tartomány területén ta­lálhatók az NDK legfontosabb iparvidé­kei. A hárommillió lakosból a többségnek a vegyipar, a káli- és kősóbányászat, a gép- és járműgyártás ad munkát. A tarto­mányhoz tartozó két nagyváros - a volt főváros Halle, valamint Mandeburg - kö­zött éles harc folyik, hogy melyik lehes­sen a székhely. Türingia tartomány Erfurt, Gera és Suhl megyéket egyesíti magában. Az er­dőkben rendkívül gazdag területet „Né­metország zöld szívének” is nevezik. A Türingiai erdő a kirándulások, a téli spor­tok rendkívül kedvelt helyszíne. Eisenach (Wartburg) révén a keletnémet autóipar egyik központja, s számos mikroelektro­nikai üzemet is ezen a vidéken létesítet­tek. A két és fél millió lakosú tartomány nagyon gazdag kulturális hagyományok­ban, s ennek bizonyítására most csak Weimart említjük, ahol Goethe és Schiller élt, alkotott. 1919-ben Weimarban ta­nácskozott a Nemzetgyűlés, s innen ered a nácik uralomra jutásáig terjedő kor­szak neve. Fontos történelmi emlékhely az Eisenach melletti Wartburg-vára. Szászországhoz Drezda, Chemnitz (Karl-Marx-Stadt) és Lipcse megyék tar­toznak. - Bárhová is mész a világban, biztosan találkozol egy szásszal - mond­ják magukról, s ha másról nem is, de a rendkívül jellemző dialektusról valóban könnyű megismerni őket. Ötmillió lako­sával a legnépesebb a keletnémet tarto­mányok közül. Az ország gazdaságában játszott szerepét tükrözi, hogy Chemnitz a gépgyártás, valamint a textil- és ruha­ipar egyik központja, Zwickauban gyárt­ják a Trabantot, Meissenben készülnek a világhírű porcelánok és Drezdában talál­ható a számítógép- és írógépgyártásban nevet szerzett Robotron központja. Drezda nevezetességei, a Szász-Svájc természeti szépségei, az Elba völgye minden évben turisták sokaságát vonzza a világ minden tájáról. Míg Lipcse, a vá­sárváros öt világrész üzletembereinek találkozóhelye. Szászországból szárma­zik a zeneszerző Carl-Maria von Weber és Richard Wagner, a filozófus Leibniz és Erich Kästner, az író. PACH FERENC MTI-Panoráma Aminta parlamenti tudósításokból is jól­ismert, a sajtószabadsággal kapcsolatban a legkülönbözőbb vélemények, javaslatok hangzanak el. Ezúttal MDF-véleménynek adunk helyet. Az SZDSZ Tolna Megyei Egyeztető Bi­zottsága a Tolnai Népújság 1990. július 24-i számában egy félrevezető szándékú fikciót közöl, melyre véleményét is építi. E szerint a kormány saját hatáskörébe vonná vagy újra központosítaná a nagy sajtóvállalatokat és a nemzeti médiák irá­nyítását. A feltételezés zavartkeltően rossz szándékú. Aki az Országgyűlést fi­gyelemmel kiséri, tudja, hogy a feltétele­zés egyike azoknak a minden alapot nél­külöző populista állításoknak, melyekkel a fiatal magyar demokrácia gyanússá te­hető. Az igazság - a fikcióval szemben ­az, hogy a nemzet demokratikusan létre­hozta új kormányát, (melyből története­sen kimaradtak a szabad demokraták), s ez a kormány mint a nemzet által törvé­nyesen felhatalmazott testület, köteles a nemzeti tájékoztatás objektivitására, (nem „irányítására”) gondot fordítani. Ez minden európai szabad demokráciában az adott kormány feladata. A Tolna me­gyei szabad demokraták ezt elfelejtik vé­leményükben közölni. Az SZDSZ Tolna Megyei Egyeztető Bizottságának közzé­tett véleménye egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a szabad demokraták - mint a parlamenti obstrukciók is jelzik - a mozdulatlan struktúra gondos őrei kí­vánnak lenni. MDF Szekszárdi Szervezetének Elnöksége Ráírtok hírei MDF Uj helyiség A Magyar Demokrata Fórum Szekszárdi Szervezete új irodahelyiségbe költözött. Cí­münk 1990. július 25-től kezdődően: Szekszárd, Bezerédj u. 2. szám I. emelet. Telefon­számunk változatlanul: 16-921. SZDSZ Barcza Imre országgyűlési képviselő fogadóóráit minden pénteken 9-10-ig tartja Bonyhádon, a városi tanács „B” ép. fsz.

Next

/
Thumbnails
Contents