Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-20 / 91. szám

6 NÉPÚJSÁG 1990. július 20. A csúcstechnológia egyik feltétele Felületkutatás Magyarországon Az anyagok felületével naponta találkozunk. Amikor különböző anyagok egymásra hatnak, leg­többször felületükön játszódnak le a jelenségek. Ugyanakkor az anyagfelületek sok jellemzőjükben eltérnek az anyagbelsöktöl. Érthe­tő ez, ha meggondoljuk, hogy kife­lé nem önmaga molakuláival, atomjaival érintkezik egy-egy anyag, hanem más közeggel. Fél­oldalasán működnek a közöttük fellépő kölcsönhatások, hiszen a határfelületi részecskék csak be­felé hatnak. Ugyanakkor aktívan érintkeznek egy másik közeggel, a levegővel vagy vízzel, amely ké­miailag is hathat rájuk. Különösen fontos tudni, milyen az egyes anyagok felülete, hiszen a mai technológiák sokasága kapcsoló­dik a felületi jelenségekhez. Hogyan alakult ki ez a tudomány? A felületi jelenségekkel már rég­óta foglalkoznak a kutatók. Külö­nösen azóta, mióta a makrotulaj- donságok vizsgálatán túl a mikro- tulajdonságok megismerése a cél. Néha nem is a felületvizsgálattal foglalkozó kutatók találtak ki olyan módszert, amely ma már a felület­kutatásban nélkülözhetetlen. Az ötvenes években például Sieg­bahn és munkatársai észlelték, hogy röntgensugárzásnak kitett vastag anyagmintákból kilépő fo- toelektronok között kellően precíz berendezések segítségével jól megkülönböztethetők azok, ame­lyek a felületről vagy csupán né­hány atomnyi vastagságú rétegből energiaveszteség nélkül lépnek ki. Ezen fotoelektronok energiájának pontos mérésével nemcsak a felü­leti rétegben lévő elemek koncent­rációja, hanem sok esetben azok kémiai kötési állapota (például tiszta fémes vagy oxidált állapot) is meghatározható, annak ellenére, hogy a fotoelektronok nem a ké­miai kötéseket létrehozó külső, ha­nem belső atomi héjakról szár­maznak. Ez a módszer a felületku­tatás alapvető módszerévé vált. A felületkutatás tehát egy úgy­nevezett interdiszciplináris tudo­mány. Kémiai, fizikai módszerek­kel is folytatható, s újabban pél­dául a számítógép alkalmazása is új eredményekhez segíti a tudóso­kat. Jelentősége egyaránt fontos a fizikában, a kémiában, a biológiá­ban és a műszaki tudományokban. Ráadásul az elért eredmények igen közvetlenül hatnak az ipar és a mindennapi gyakorlat sok terüle­tén. Az anyagok kölcsönhatása, amely a felületen megy végbe, nagy szerepet játszik az életfolya­matokban, a legkülönbözőbb technológiákban, például a félve­zetők gyártásakor. A felületkutatás eredményei nélkül nem állna a mai színvonalon a mikroelektronika, a korrózióvédelem, a katalizátor­technika, a szerszámélek élettarta­mának növelése, a kopásálló felü­letek létrehozása, kenési problé­mák megoldása, és a modern energetika, amely atomerőművek­ből, napelemekből táplálkozik, és sok más terület. Összefoglalóan: a felületkutatási eredmények nél­kül ma nem lenne modern csúcs- technológia egy sor területen. A felületkutatás mai eredményei A tudományterület az utóbbi időkben minőségileg új szakaszá­ba érkezett, hála két körülmény­nek. Az egyik a komputerizáció, amelynek a segítségével az itt szükséges nagyszámú matemati­kai formalizmus gépi úton, szinte egyszerűsítések nélkül megoldha­tó. S e megoldásokhoz szükséges paraméterek az analitikai, szerke­zetvizsgálati módszerek fejlődésé­nek eredményeképpen pontosab­ban állnak rendelkezésre. A technológiai kutatások szintén a komputerizáció segítségével léptek új szakaszba. Az úgyneve­zett technológiai szimulációs programoknak köszönhetően a különféle technológiai variánsok a számítógéppel előre lejátszhatók, és megtakarítható a nagy anyag­felhasználású előkísérletek jelen­tős része. Ismeretes, hogy a félvezetők, in­tegrált áramkörök gyártásánál mesterségesen ültetnek be, imp- lantálnak idegen atomokat. Ilyen technológiákban a folyamatokat leíró egyenleteket egy-két dimen­zióban alapelvekre visszavezetve, ötven-száz lépés után is jó közelí­téssel megjósolható a megvalósu­ló szerkezet végállapota. Tehát meg lehet tudni, hogy a szimulált kísérlet végén milyen tulajdonságú anyagot kapunk. Ha ez nem meg­felelő, el sem végzik a költséges kí­sérletet. Említettük már, hogy kifejlődtek a felületkutatás különleges mód­szerei. Az alkalmazott eljárások attól is függenek, milyen mélységig kíván­csiak a kutatók a felület tulajdon­ságaira. A vizsgálatok előkészítése érdekében például olykor külön­böző sugárzásokkal meg kell tisz­títani, le kell maratni a felülete­ket, mert azok a levegővel való köl­csönhatás következtében szeny- nyezettek. Arról is gondoskodni kell, hogy a vizsgálat közben ne szennyeződ­jék az anyag, mert ez is meghami­sítja az eredményt. Például igen nagy vákuumban kell végezni a kí­sérletet. Ehhez természetesen megfelelő berendezések szükségesek, ame­lyek előállíthatják ezt a nagy vá­kuumot. Az eddigi kutatási eredmények szépen fejeződnek ki például egy új eljárásban, a tribológiában. Ma­napság a legfejlettebb technoló­giákhoz gyakran van szükség arra, hogy olyan alkatrészeket, szerszá­mokat állítsanak elő, amelyek egyidejűleg sokszor egymásnak ellentmondani látszó követelmé­nyeknek kell, hogy eleget tegye­nek. Legyen például egy alkatrész szívós, nem törékeny, de ugyanak­kor kemény és kopásálló is. Ezen­kívül elvárják tőle, hogy a felülete korrózióálló legyen, s ne kerüljön túl sokba. Ilyen követelmények tel­jesítéséhez a test legnagyobb ré­szét kitevő anyag hordozza az egyik tulajdonságot, például a ru­galmasságot és szívósságot, s a felületét alakítják úgy, hogy ke­mény, kopás-és korrózióálló le­gyen. Korábban is volt ilyen technoló­gia, például a vonatkerekek felületi edzése, cementálása izzó grafit­ágyban. A mai technológiákban ion-imp­lantációval vagy a felületre felvitt anyaggal dolgoznak. 2005-ben felszáll a Super-Concorde Amikor a Concorde, a sokat ün­nepelt csodarepülőgép 1976-ban megnyitotta a szuperszonikus légi utasszállitás korszakát, a British Airways és az Air France me­nedzserei cseppet sem voltak vi­dámak. Az amerikai Boeing repü­lőgépgyár, amely ugyancsak fog­lalkozott egy szuperszonikus utas- szállító repülőgép létrehozásával, jobban megértette az idők szavát: az egyre nyomasztóbb üzem- anyaghiány miatt leállította a fej­lesztést, míg a franciák és az ango­lok vakon tovább költötték a mil- liárdokat. A nagy üzemanyag-fogyásztású Concorde-ok járatása az első pil­lanattól kezdve milliós vesztesé­gekkel járt. Üzemeltetésük csak akkor kezdett hasznot hozni, ami­kor később ismét olcsóbb lett az üzemanyag. A hangsúly itt az üze­meltetésen van, mert a csaknem 30 milliárd francia frank fejlesztési költség legnagyobb része sosem fog visszatérülni. A Concorde-nak, a világ leg­gyorsabb utasszállító repülőgépé­nek utasai azzal a csiklandós ér­zéssel ihatják pezsgőjüket, hogy 16 ezer méter magasan, óránként 2200 kilométeres sebességgel, te­hát a hangsebesség több mint két­szeresével repülnek az óceán fö­lött. Jegyükért 25 százalékkal töb­bet fizetnek a más repülőgépek el­ső osztályán szokásosnál, viszont a Párizs-New York repülőút így mindössze három órát vesz igény­be. Az Air France öt Concorde-ja 14 év alatt csaknem 1 millió utast szállított át az Atlanti-óceán túlsó partjára minden baleset nélkül. A mégis előforduló kisebb hibák egy leszakadt oldalkormányra és né­hány szétpukkadt gumira korláto­zódtak. Az öt Concorde egyikét, amelyik 12 000 órás repült idejével „leélte” élete felét, most a párizsi de Gaulle repülőtéren töviről-hegyire átvizs­gálják és generálozzák. Annyit máris megállapítottak, hogy a gép meglepően jó műszaki állapotban van. Burkolata alatt alig találtak korrózió okozta károsodást, és egyáltalán nem a konyha padlója alatt. Ez azért roppant kényes pontja a gépnek, mert a tálalás közben lecsöppent, kiömlött folya­dékok pusztító hatással vannak a könnyű műanyag- és alumínium­szerkezetre. A legagresszívebb fo­lyadék a Coca-Cola, utána pedig a kávé. A külső burkolat alatti korró­zió hiányának oka a repülőgép nagy sebessége. Hangsebesség feletti repülésnél ugyanis a gép külső burkolata jóval 100°C fölé melegszik, és a víz szabályosan el­forr róla. A Concorde másik kritikus pont­ja a futómű. Az indulás előtt telje­sen feltankolt, 185 tonnás gépet felszállás előtt 360 kilométeres se­bességre kell gyorsítani, de a több mint 300 kilométeres sebességgel történő leszállás is erősen igénybe veszi a futóművet. Ennek következ­tében a Concorde több ezer frank­ba kerülő gumiabroncsai ritkán bírnak ki 30 repülésnél többet. Ösz- szehasonlításként: a Boeing 727 gumiabroncsait csak 200-250 re­pülés után kell cserélni. Annak idején a szakemberek fe­szülten figyelték, hogyan válik be tartós igénybevétel esetén a Con­corde vezérlőrendszere. A rend­szer elektromos impulzusokkal működik, amelyeket rézdróton to­vábbítanak a kormánylapátokat mozgató szervomotorokhoz. Biz­tonsági okokból még egy régimódi - kormányhuzalokkal működő - vezérlőrendszere is van a gépnek. A Concorde-ot kifejlesztő fran­cia Societé Nationale Industrielle Aérospatiale és a British Aerospa­ce most bejelentette, hogy 2005- re, amikor a Concorde jelenlegi példányait ki kell selejtezni, repü­lésre kész lesz a gép modernizált változata. Ennek a Super-Concor- de-nak a kifejlesztésére 85 milliárd frankot irányoztak elő. A 76 méter hosszú Super-Con- corde 2,4-szeres hangsebesség­gel fog repülni, tehát alig gyorsab­ban a réginél, amelyet azonban minden egyébben felül fog múlni. 225 utas számára lesz benne hely, az eddigi 128 helyett. 12000 km­es hatótávolsága kétszerese a ré­giének, és elegendő ahhoz, hogy Los Angelesből leszállás nélkül Tokióba repüljön. Utasonként a 100 kilométerre számított üzem­anyag-fogyasztását 10 literről 4,5 literre csökkentik. így sokkal ke­vésbé fogja szennyezni környeze­tünket és nem károsítja annyira az ózonréteget. A gép zajszintjét any- nyira mérséklik, hogy szárazföld felett is repülhet. Nem lesz rajta fe­délzeti mérnök, és mindössze két­tagú személyzet fogja irányítani. Teljesen új lesz a Super-Con- corde „Fly-by-wire” vezérlőrend­szere, amely az elektromos impul­zusokat üvegszálkábelen továb­bítja, s így teljesen védett a külső elektromos zavarokkal szemben. Hogy ez mennyire fontos, az egy kellemetlen incidens kapcsán de­rült ki. 1985-ben Mitterrand elnök egy Concorde-on akart Dél-Ame- rikába utazni, hogy jelen legyen az Ariane eurorakéta kilövésénél. A repülőgép azonban nem jutott messzire, mert már az indulóállás­ba való gördülése során kénytelen volt a kapitány visszafordulni. Az ok: hibás fékezés. Az elnöknek egy tartalék repülőgépre kellett átszáll- nia. A technikusok csak hetekig tartó munkával tudták kideríteni a hiba okát: az elnök titkosított rádió­beszélgetéseinek megfejtését végző dekóder megzavarta a fék- berendezést. G. A. Jászsági paprikás szalámi az NSZK-ban Maszek vágóhidat épített Jászberényben Konkoly József hentes- és mészárosmester. A napi 50 állat feldolgozására képes, nyugati színvonalú vágóhídról az idén már az NSZK-ba is szállítanak, mintegy 300 ezer márka értékű jászsági paprikás szalámit. Konkoly József vállalkozó *0NK0<i, * W JÓZSEF “ % X JÁSZSÁGI PAPRIKÁS HENTES ís MÉSZÁROS MESTER *£NY LENIN <*■ y Vágóhídi környezet Érlelőben a valuta G. J. A vágóhíd

Next

/
Thumbnails
Contents