Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-19 / 90. szám

1990. július 19. Képújság 5 Száz óra a Sváb-Alpokban Degenfeldi szállásunk, a Szarvas Hotel Ami a Sváb-Alpokban legelőször feltű­nik, az a csodálatos hegyvonulat az égig magasodó fenyőkkel, melyek addig nyújtózkodnak, hogy kibökik a felhők be­gyét. Ezután permetezni, majd nagy cseppekben esni kezd. Ezért olyan üde zöld minden, az erdők alatti legelők, a ka­szálók, a kertek. Úgy tűnik - ezt Orbán Sándor fogalmazta meg -, mintha a fű mindig frissen vágott lenne, s a völgyek­ben megbújó piros és barna tetős, há­romszintes házak, gazdasági épületek mintha most épültek volna. Betonút min­denütt, száguldó autók, jő levegő, tisz- taság(l), madárdal - ez az, ami legelőször feltűnik. Ami pedig a felszín alatt van, az a rengeteg munka, a tervszerűség, a preci­zitás. Mindez már az Ulm és Stuttgart kö­zött épülő autópálya forgalomnak átadott szakaszán fogalmazódik meg, miközben a tartományi minisztériumba robogunk Hermann Schur és Martin Schabel autó­ján. A minisztériumba könnyen bejutunk, s aztán dr. Schuler Wedeln az agrárpoliti­kai osztály vezetője közénk telepedve bemutatja a tartományt, dr. Benkő And­rás pedig megyénket és Tamásit, majd átadja a megépítendő gyógyszálló német nyelvű tanulmánytervét azzal, hogy szí­vesen vennék, ha segítenének vállalko­zót találni. A bemutatás után Magyar Ist­ván kérdez először. Elmondja, nálunk na­pirendre került a mezőgazdaság újrapri- vatizálása. Ezzel kapcsolatban némely pártoknak fals elképzeléseik vannak. Ilyenek: kinek mennyi földet kell visz- szaadni és a városi munkanélkülieket vissza kell telepíteni a falvakba, mivel ez megoldást jelenthet. Kérdezi - figyelem­be véve, hogy a nyugatnémet mintát nem lehet egy az egyben a magyar viszonyok­ra alkalmazni, mivel más a gazdasági háttér -, mekkora az a terület, amiből főállásban meg lehet élni. A válaszban el­hangzik, hogy szántóföldi gazdaságnál kb. 100 hektár az a terület, ami a megél­hetést biztosítja. Ezeket a gazdaságokat az állam támogatja, hogy meg tudják mű­velni a földet. Bevételeik 2/3 része az el­adásból, 1 /3 része pedig különböző csa­tornákon érkező támogatásból tevődik össze. Lényeges, hogy az egyéni gazda­ság ütőképes, az ipar minél jobb legyen. Természetesen a farmergazdasághoz terület kell, ki kell számítani, mit kell ter­melni, vagyis nélkülözhetetlen a piac is­merete. Ennek egy előnye van: nagyon érzékeny a különböző változásokra, tud változtatni. A másik oldalon viszont ott a rizikó: a farmernek kell kutatni, tájéko­zódni, hogy hol,-mit tud eladni. Schuler úr hangoztatja, egy agrártelepülés csak ak­kor életképes, ha ott ipari tevékenység is van. Dr. Benkő András szerint Baden-Würt­temberg tartomány környezetvédelme a legmagasabb színvonalú Európában, ezért kérdése arra irányul, melyek azok a legmodernebb módszerek, amelyekkel egy tízezres város szemetét el lehet tün­tetni. Milyenek a költségek? - kérdezi. A válaszban elhangzik, hogy a környezet- védelmi miniszter az illetékes ebben nyi­latkozni, de az is szóba kerül, régebben < minden településnek megvolt a szemét­telepe, ma már csak járási szinten lehet ezt megoldani. Egyre többet próbálnak elégetni és egyéb úton hasznosítani. A tartományban is a szeméttelep eltünteté­se a legnagyobb probléma és rengeteg pénz kell hozzá. Orbán Sándor arról érdeklődik, a fiata­lok mennyire választják életcélul a mező- gazdaságot és ehhez milyen képzés van. Az agrárpolitikai osztály vezetője arról tá­jékoztat bennünket, hogy számuk csök­kenő tendenciát mutat - ez hasonló a többi tartományhoz -, néhány éve még ezer, most pedig csak 300 fiatal választja munkahelyéül a mezőgazdaságot. A cél azonban az, hogy ezt a kis rendelkezésre álló területet továbbra is megműveljék. Itt kapcsolódik be a beszélgetésbe Martin Schabel, aki szerint külföldről kel­lene munkaerőt vinni a tartományba, olyanokat, akik nemcsak a gépfenntar­táshoz, a gépjavításhoz értenek, hanem agrárszakembereket is, akik vezetnék a mezőgazdasági üzemeket. Aki meg akar felelni a követelményeknek, annak magasan kvalifikáltnak kell lennie, han­goztatja, majd elmondja, a farmerok kö­zül mindenkinek van valamilyen képzett­sége. Az előző gondolatsor újabb kérdést fo­galmaztat meg dr. Benkő Andrással. Ta­másiak és barátaik kérdezik - mondja -, milyen lehetőségeik vannak a szakem­bereknek a tartományban végzendő munkához? Schuler úr válaszában elbe­széli, idén megkeresték az illetékes ma­gyar minisztert és felajánlották, hogy ti­zenöt fiatal fél évig a tartományban dol­gozhat, de még a találkozásunk időpont­jáig nem kaptak választ az ajánlatra. A munkavállalás nemcsak a tartomány ügye, a szövetségi kormány koordinálja azt. Háromhavi szezonmunkára lehető­ség van, de ehhez alapvető követelmény, hogy a foglalkoztató ismerje az illetőt és ö hivja meg dolgozni. Állandó munkaenge­délyt kapni nagyon nehéz - ez összefügg a munkanélküliséggel -, de továbbkép­zési célra van lehetőség. 1. A jóízűen elköltött ebéd után a csodá­latos környezetben lévő Überkingen für­dőhelyet látogatjuk meg - nem véletlen -, hiszen a tamási gyógyfürdő jobb hasz­nosításához kívánunk tapasztalatokat szerezni. Először az üdítő és ásványvíz­gyártó üzemben nézünk szét, megfigyel­jük a teljesen automata, sokat tudó gép­sorokat, azt, hogy az üvegekről lemosott címkéket gyűjtik, összepréselik és papír- hulladékként hasznosítják. így vannak a kupakokkal is: a jót ismét felhasználják, a rosszat összepréselik és fémhulladék­ként értékesítik. Ugye, mennyivel más ez, mint nálunk? Még egy fontos dologra felfigyeltünk: a szállítójármüveket este úgy irányítják, hogy azok ne zavarják a lakosok pihenését... Az üzemlátogatás után a fürdő hangu­latos szállodájában a tulajdonos fogad minket. Érdekli a tamási gyógyszálló ta­nulmányterve, a víz összetétele, a palac­kozási lehetőségek, a strand. Az ősz úr a lehetséges üzlet reményében érdeklő­dik, s kifejezi nemtetszését a strand Szekszárdról történő irányításával kap­csolatosan. Tizenöt kilométerről sem le­het irányítani - mondja -, nemhogy öt­venkettőről. Biztosan igaza van. A következő nap délelőttjén Unterkin- genben Kari Götz sörgyárát látogatjuk meg. A sörkirály, így nevezik Götz urat, amiért a család 1686 óta sört gyárt, fiára bízza az üzem bemutatását, mondván, érteni kell neki hozzá, hiszen nemrég üzemelt be Namíbiában egy sörgyárat. Azt is hozzáteszi, majd a sörivásnál át­vesz bennünket. A fiatalember végigve­zeti a csoportot az üzemen, s elmondja 9- 12-féle sört készítenek búzából, árpá­ból, komlóból, kukoricából, egy kis rizst is adagolnak hozzá. Ezenkívül üdítőitalt és ásványvizet is gyártanak. A termelés­ben, a szállításban és az értékesítésben 10- 15 ember dolgozik állandó jelleggel. A csúcsidőben ez a létszám negyvenre emelkedik. Mindig annyi embert foglal­koztatnak, amennyi szükséges. Az üzem érdekessége, hogy ötemeletes, felfelé terjeszkednek, a technológiát pedig úgy alakították ki, hogy az elmenő hőt, a mo­sásnál hasznosítható vizet a folyamatba visszavezetik, a visszamaradó törkölyt etetésre, földfrissítésre hasznosítják. A keverőüstök - 25 ezer literesek - világvi­szonylatban is egyedülállóak, hiszen rézből, kézi munkával alakították ki azo­kat. A közeli vendéglőben, ahol Götz úr sörét mérik, jó alkalom kínálkozik az is­merkedésre és a tamási fürdővel kap­csolatos elképzelések ismertetésére. 2. A fürdő még néhányszor előjön, hiszen kell a tapasztalat, a jó módszer Tamási­ban. Ezért a sörgyár után a lautersteini strandot látogatjuk meg (itt jegyzem meg, vendéglátóink többségében ebből a vá­rosból valók). A fürdő gondozott pázsit­ján és három medencéjében 2000 em­ber fér el naponta. Egy ember főállásban, egy takarító pedig napi két órában dol­gozik. A jegykiadást a teljesen önálló el­számolású, független büfés végzi, ennek fejében nincs bérleti díj. A jegy nélkül be- lopakodók ellen automata jegyváltással védekeznek és a tanács illetékesei is rendszeres ellenőrzést tartanak a legkü­lönbözőbb időpontban. Az öltözők és a szociális helyiségek kialakítása prakti­kus - sok a műanyag, a csempe -, a zu­hanyozó automata vízaadagolóval mű­ködik - egy márkáért négy percig tusol­hat állandó vízfolyás mellett -, a büfé bérbeadásánál feltételként kikötötték, hogy semmiféle ellátási probléma nem lehet, mert visszavonják a szerződést. A medencékbe olajos testtel bemenni nem lehet, ezt szigorúan ellenőrzik. Fe­szített víztükör van, s a kicsapódó vizet a gyűjtőrácsozaton át visszavezetik a gép­terembe, majd tisztítás után újra a me­dencébe kerül. Az esetleges vízhiány ki­küszöbölése érdekében tartalék kútról gondoskodtak, hat kilométeres csőrend­szer útján biztosítják a folyamatos víz­utánpótlást. A tartalék kútrendszert egy tartományt érintő vízgazdálkodási szer­vezeten belül oldják meg, s ez a rendszer kiterjed a Bodeni-tóig. Egy nappal később történik ugyan, de témájában ide tartozik, hogy meglátogat­juk az aldebergi hullámfürdőt, s a hozzá kapcsolódó tornacsarnokot, amiben nemcsak fallabdázhatnak a fiatalok, ha­nem gördeszkával bravúroskodhatnak is. A polgármestertől megtudjuk, nem a strand, hanem a mellette elterülő tiszta kemping hozza a hasznot. Az a terület, ahol nemcsak a villanyt vitték oda a lakó­kocsikhoz, de az ivóvíz- és szennyvízhá­lózatba is bekapcsolták a pihenőhelye­ket. Itt is a több lábon állás hozza az ered­ményt, állapítjuk meg. 3. Michael Mangold, Lauterstein polgár- mestere húsz éve tölti be ezt a funkciót, s most nemrégiben újabb nyolc évre meg­választották a település első emberének. A náluk elfogyasztott kávénál megígéri, hogy az esti tűzoltóünnepség előtt - megalákulásuk 125. évfordulóját ünnep­ük - beavat bennünket a tanácsi munká­ba. így is van. A temperamentumos pol­gármester elmondja, minden lakott terü­leten működik tanács, ezek közül több alkotja a járást, amely az egészségügyet, az oktatásügyet és a környezetvédelmet veszi át a kistelepülésektől. A többi fel­adatot az önálló tanácsoknak kell megol­daniuk. Ilyenek a vízellátás, a szennyvíz- elvezetés, az összes út - kivétel a főútvo­nal - rendben tartása - az oldalát is tisztí­tani kell. Az 1986-ban épült óvoda, az ál­talános iskola -1 -4. osztály számára -, a tanácsház, mellette van a vízvezeték­szerelő egység, s a tűzoltóság épülete, mind tanácsi fenntartású. A tanács minden lakosságot érintő üggyel foglalkozik, így személyi igazol­vány kiadásával, nyugdíjjal, biztosítással, bonyolítják az adó és egyéb juttatások pénzügyeit, vezetik az anyakönyveket. A két tanult szakember mellett - gazdálkodási főiskolát végzett a polgár- mester és helyettese - 3,5 munkarővel intézik az ügyeket. Számítógép, te­lefon, telefax segíti a mun­kát, bármelyik miniszté­riumból rövid időn belül le tudnak kérni anyagot. Naprakészen dolgoznak, bármikor ellenőrizhetik anyagi helyzetüket. A kar­bantartók mellett más cé­geket is alkalmaznak sür­gős feladatok elvégzésé­re, minden munkát ver­senytárgyalássai hirdet­nek meg. Hogy annyi le­gyen a munkadij, ameny- nyiben megállapodtak, azt a beruházási fegyelem biztosítja. Ugyanis ha csú­szik a határidő, akkor napi 1500 DM késedelmi ka­matot kell fizetnie a mun­kavállalónak. Lauterstein tanácsa évi nyolcmillió márkából gazdálkodik, a tar­tományi minisztériumtól megkapják a bért, ezenkívül állami támogatásban is részesülnek. Hogy mi határozza meg azt? A népesség. A befolyó adót kiegé­szíti a minisztérium, mert nem éri el az or­szágos átlagot. E fölött minden bevételt a tanács határoz meg. A tanácstestület havonta egyszer ülé­sezik - este nyolctól kezdve hajnalba nyúló vitával -, a hatszemélyes bizottsá­gok pedig háromhetenként jönnek ösz- sze. A városban a pártok delegáltjai még nincsenek a tanácsban - a polgármester úgy érzi, a CDU most hoz először listát -, a nagyobb városokban viszont pártok nélkül nem megy. ök biztosítják az infor­mációt. A polgármestert egyébként a nép vá­lasztja - közvetlenül. Kiírás megy, bárki jelentkezhet, aztán kemény választási harc következik. Nyerni 50% +1 -gyei le­het. Michael Mangold e rövid tájékoztató után meghív bennünket a tűzoltóünnep­re, ahol a nyolcszáz személyes sátorban eredeti burgerlandi zenekar és kiváló konferanszié szórakoztatja a közönsé­get. A polgármester amellett, hogy velünk foglalkozik, minden másra is figyel, s mindig ott van, ahol lennie kell. Addig is, míg nincs köztünk, kedves felesége veszi át a vendéglátó szerepét. 4. Nem lenne teljes a program, ha a ha­zaindulás előtti napon nem látogatnánk meg egy szövetkezetét, a WLZ Raiffein- sent. Fő irány: a gyümölcspiac, a táp­szerek, a vetőmagpk, a gabona, a fűtő­olaj, a dízelolaj, a növényvédő szerek, a kerti- és mezőgazdasági gépek, a szer­számok, a berendezések értékesítése és ezekre a gépekre a szervizhálózat meg­szervezése. Nem túlzás, ha azt mondom: a kaszakőtől a kombájnig minden meg­vásárolható náluk. Jó dolog, ha valaki beviszi a régi gépet, annak értékét be­számítják az új árába. A központjuk Stutt­gartban van. A körülnézés után a szövetkezet veze­tője fogad, s aztán miközben német ven­déglátóink tapasztalataival is kiegészül a mondanivaló, hol megelégedéssel bólint, hol elismerően csettint, hol pedig a fejét rázza, vagy pedig mutatja, hogy égnek áll a haja. Mindezek akkor következnek be, amikor a világhírű magyar termésátla­gokról, a csapnivaló felvásárlási árakról - nagyjából a világpiaci fele az nálunk - esik szó. Erre mondja a szövetkezeti ve­zető, hogy ilyen termeléssel és NSZK árakkal milliomosoknak kéne lennünk. Nálunk a mezőgazdasági termékek árá­ban egyharmadrész az állami támogatás és van külön lehetőség a beruházásokra, valamint a vásárlásokra. Az NSZK-ban 7-8-10 százalék kamatra kapják a pénzt (hitelt), nálunk ez már 30 százalék fölött van. Kész öngyilkosság pár hektáron gazdálkodni - állítja a derék úriember -, ezért nem is célszerű ilyenekre átalakíta­ni a magyar mezőgazdaságot. Az alacsony felvásárlási árak és a ma­gas hitel mellett nem lehet gépet vásárol­ni - summáz, majd hozzáfűzi: a jelenlegi magyar törvények értelmében a hasz­náltgép-akciót nem lehet megvalósíta­ni. A szövetkezet után Gerhard Wörner és Hermann Schur gazdaságát is megte­kintjük, s most már sokadszor csodálko­zunk el a magasfokú gépesítettségen, a korszerű, több lábon álló gazdálkodá­son. E találkozások után kérem meg Or­bán Sándort és Magyar Istvánt arra, mondják el tapasztalataikat. Megnyerte tetszésüket - közük félig tréfásan kezdve- a csavaros paradicsomkaró, az elekt­romos tehénnyugtató - az állatok fölött az istállóban elhúzott drót, amibe néhány volt áramot vezetnek azzal a céllal, hogy az ugráló tehenet megfékezze -, és tet­szett az a komplex ellátás, amit a szövet­kezet nyújt. Amit hallottak az az átalakuló helyzetben támpontot ad ahhoz, hogyan lehet a kisüzemeket működtetni. A mező- gazdaságról szerzett tapasztalataik azt bizonyítják, mondják, hogy a Magyaror­szágon tervezett területnagyság, a városi munkanélküliek falun történő foglalkoz­tatása olcsó propaganda. Az NSZK-ban egy ember száz hektárt el tud látni, s ha nincs állattenyésztés, ebből él meg. Ha csak harminc hektárja van - ebben az esetben csak takarmányt termel -, akkor kell foglalkoznia állattenyésztéssel, vagy munkát kell vállalnia. Zárszóként Orbán Sándor az adelbergi polgármestert idézi- akinek a lautersteini polgármesterhez hasonlóan felajánlotta dr. Benkő András a Balatonszabadi-Sóstón lévő úttörőtá­bort gyermeküdültetésre -, aki szerint az visz előre, ha minél jobb kapcsolat alakul ki a települések között és minél többször meglátogatják egymást Német- illetve Magyarországon. * A mesélendő történet ennyi, s hogy a bevezetőben említett távolság mekkora, az talán érzékelhető ebből is. Minden­esetre, ha már szembefutnak velünk - mert ez van -, akkor nekünk is el kell fe­lejtenünk a hátramenetet. Ugyanis csak igy csökkenhet a távolság. ÉKES LÁSZLÓ Az überkingeni fürdő parkja Jellegzetes Sváb-Alpok-beli táj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents