Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-17 / 88. szám
1990. július 17. NÉPÚJSÁG 3 Félpiacos mezőgazdaság Beszélgetés dr. Mészáros Gyulával, a Magyar Agrárkamara közgazdasági igazgatójával Modellmotorok Zalaegerszegről A MOM Műszeripari Rt. zalaegerszegi gyárában saját fejlesztésű modellmotorok gyártását kezdték meg. Az első szériában 300-300 darabot gyártanak repülő-, autó- és hajómodellekhez. A motorok hengerűrtartalma 3,5 köbcentiméter, teljesítménye pedig 1,1 kilowatt. Az új termékeket a kezdő versenyzőknek és hobbiból modellezőknek ajánlják. Ha fertőzött, világít Vége a megszokásoknak. Néhány éve még nyugodt, kiegyensúlyozott volt az agrárpiac, jól bevált agrárpolitikát emlegettünk. Valóban volt elég élelmiszer, kelet-európai viszonylatban elfogadható volt a minősége, s az árát is meg tudtuk fizetni. Mostanában minden összekuszá- lódott. Szakértők vitáznak a földről, az agrárpolitikáról, a háziasszonyok pedig egyre mélyebben nyúlnak zsebükbe az elszabaduló árak miatt. A kusza helyzet elengedhetetlenné teszi, hogy az agrár- gazdasággal foglalkozó, az abban érdekelt szervezetek kidolgozzák az új agrárpiaci rendtartásról szóló programjukat. A Magyar Agrárkamara, mint az érdekeket egyeztető és képviselő szervezet, kialakította erre vonatkozó elképzeléseit. A kamara az új kormánynak is segítségül ajánlja a szakmai téziseket. Elképzeléseikről dr. Mészáros Gyula közgazdasági igazgatóval beszélgettünk.- Ha nem szépítjük a helyzetet, megállapíthatjuk, kritikus a helyzet az élelmiszer-gazdaság piaci környezetében. Ön szerint mi ennek az oka?- Az élelmiszer-gazdaságban két tendencia találkozik manapság; a múlt maradványa, és a jövő szándéka. Ez a keverék rövid idő alatt nyilvánvalóan nem tisztulhatott le. A múlt kézi vezérléssel működött, s ha felszínre jöttek a feszültségek, ezeket emberek, hivatalok korrigálhatták. Manapság viszont tipikus félpiáci helyzet van az élelmiszer-gazdaságban. Vannak termelők, van kínálat, az árak jórészt szabadok. Csakhogy e rendszer működtetéséhez a magyarénál fejlettebb közgazdasági környezetben is tartoznak piacszabályozó elemek, amelyek nálunk hiányoznak. Ennek oka, hogy az élelmiszer nem csupán egy termék a fogyasztási cikkek között, hanem rendkívül sajátos portéka. Az agrártermelésben élő szervezetek működnek, a piaci ár közhangulatot, belpolitikát befolyásoló tényező, ráadásul a nyugati világban érvényesül egy igen erős protekcionizmus is.- Ön tehát azt állítja, hogy az élelmiszer-gazdaságban a szabályozott piac elengedhetetlen feltétel a kiegyensúlyozott termeléshez és ellátáshoz.- Pontosan erről van szó. Nálunk sokan vakon hisznek a szabad ár minden- hatóságában, ez azonban csak az élelmiszer-gazdaság összeomlásához elégséges. A mai magyar árrendszer egyébként is befejezetlen és ellentmondásos. Ennek csak egyik eleme, hogy a régi kormánynak már, az újnak még nem volt ideje meghirdetni a védőárakat az úgynevezett stratégiai termékeknél, mint pl. a sertés- és marhahús. Az szerencse, hogy az év első felében a világpiaci ár kedvező volt a sertéshús értékesítésénél, de egy kínálati pozíció ennek egy csapásra véget vethet, amire nem vagyunk felkészülve.- A sertésen kívül példaként lehetne említeni a gabonát, mint az árrendszer belső ellentmondásosságát felszínre hozó terméket. Gondolunk itt arra, hogy a kenyérgabona ára hatósági, a takarmánygabonáé pedig szabad ár. Önnek mi erről a véleménye?- A kenyérrel aligha szabad tréfálkozni, de ez az ellentmondás rossz viccnek is beillik. A döntés pillanatában is mindenkinek tudnia kellett, hogy a gabona kétféle árának az lesz a következménye, hogy a gyengébb minőségű, nagyobb hozamú takarmánygabonának magasabb lesz az ára, mint a jobb minőségű és kisebb hozamú terméknek. Ezenkívül ez a logika antiinflációs megfontolásokból is sántít, hiszen a takarmánygabona voltaképpen nagyobb mennyiségű fogyasztási cikkre van hatással, mint a kenyérgabona. Éppen ezért, ha a takarmánygabonára kialakítottuk a szabad árat szabályozó piaci mechanizmusokat, akkor annak a kenyérgabonára is működőképesnek kell lennie. Végül is vagy a hatósági ár és annak fiskális következményei, vagy a szabad ár és az ehhez igazodó piackezelő rendszer lehet a következetes döntés. Azt tudtuk, hogy a hatósági ár nem jó rendszer; azt most tanuljuk, hogy a keverék még ennél is rosz- szabb. Ebből következően a kenyérgabona árvitáját is a piacon kell eldönteni, s nem a régi alkumechanizmusban.- A szabad ár, piaci viszonyok között gyakorlat a tőlük fejlettebb mezőgazdaságú országokban is, de náluk működik - mint ön is említette - egy igen erős protekcionizmus és szükség esetén az intervenciós rendszer. A magyar élelmiszer- gazdaságból ez utóbbiak hiányoznak, ez is a félpiacosságot erősíti.- A félpiac igazolására ez valóban jó példa. Az intervenciós rendszer helyett a magyar gyakorlatban létezik a hatósági árakhoz rendelt normatív exporttámogatás, és az elkülönülten működő ágazati intervenciók. Ez féloldalas, nehezen működtethető piaci feltételeket jelent, hiszen a szabad árakhoz elengedhetetlenül szükséges egy olyan központi árvezérlés, amely a termelőt és fogyasztót egyformán védi. Az intervenció ugyanis túlkínálat, vagyis áresés esetén lehetőséget ad a felvásárlásra, és így piacos beavatkozással megakadályozza a termelő ellehetetlenülését. Ha hiány van valamely termékből, s ugrásszerűen nő az ára, az intervenció megint kiegyenlít, hiszen terméket dob a piacra, megakadályozva a drasztikus fogyasztói áremelést. Ha ez működik, biztonságosabb a termelő és a fogyasztó helyzete egyaránt.- Az intervenció jó megoldás, működtethető, azonban feltétele az előrelátás, a hazai és a külföldi piac naprakész ismerete. Egy nyugati farmernak például elegendő a lakásán elhelyezett számítógép gombját megnyomni, s máris tudja, melyik termékből milyen a piaci helyzet.- Ez az információs bázis még hiányzik a hazai agrárgyakorlatban. Azonban minél előbb elérendő, s a Magyar Agrárkamara - lehetőségeihez képest - mindent meg is tesz a gyors bevezetésért. Az intervenciós rendszer ugyanis nem működhet jól, ha egyes tárcákat, s azok felelősségét szétforgácsolják, s a döntésből kimaradnak az élelmiszer-gazdaság szereplői. Megítélésem szerint elő kell segíteni a ma még csíráiban lévő terménytőzsde gyakorlati működését is.- A magyar agrártermelésnek évtizedek óta feladata a hazai fogyasztók ellátása és a gazdaságos export bővítése, s ez a mai helyzetben sincsen másként. A hazai agrártermelés 800 millió dolláros aktívumot produkál, ami jelentős a magyar egyensúly szempontjából, de nem elégséges a külpiac befolyásolásához. Hogyan lehet így a nemzetközi rendszerekhez kapcsolódni?- Ha a gazdag országok agrárprotekcionizmusának mozgását és a saját termelési ingadozásunkat figyelembe vesz- szük, akkor mi csak úgy járhatunk jól, ha olyan országokkal törekszünk kölcsönös, intervenciós megállapodásokra, amelyeknek elegendő termékük van. Környezetünkben ilyen lehet Csehszlovákia, Ausztria és az EGK szervezete is. Ez nem jelentene még csatlakozást, csupán kísérletet arra, hogy a magyar agrárpiac ingadozásait szélesebb termékbázison kezeljük. V. FARKAS JÓZSEF Nagy-Britanniában olyan eljáráson dolgoznak, amellyel felismerhetővé tehetők az élelmiszerekben lévő baktériumok. Úgy járnak el, hogy a baktériumokat megtámadó bakteriofág vírusokba bejuttatják azt a gént, amely meghatározza a luciferáz nevű, fényt kibocsátó enzimnek a képződését. Amikor azután a bakteriofág beépül a baktériumba, benne létrejön ez az enzim. Az élelmiszer vizsgálói pedig a fénylés erősségéből következtethetnek a mintában lévő baktériumok mennyiségére. Az angol kutatók most olyan bakteriofágokat keresnek, amelyek csupán bizonyos baktériumokba épülnek be. Remélik, hogy ez év végéig sikerül kidolgozniuk annak módját, hogy miképp mutathatók ki az élelmiszerekben leggyakrabban előforduló baktériumok, s hogy talán másfél év múlva ezzel az eljárással a Salmonella-csoportba tartozó baktériumokat is földeríthetik majd. Nyelvtudás és jó szakma kell A szomszédos Ausztriában az elmúlt hónapokban mind súlyosabb belpolitikai problémává nőtt akülföldi munka- vállalók ügye, köztük a becslések szerint mintegy ötvenezer illegálisan foglalkoztatott személy sorsa. Egyes becslések szerint ezeknek az illegálisan Ausztriában dolgozóknak mintegy 6-10 százaléka magyar, így bennünket különösen közelről érint az az intézkedéssorozat, amelyről a napokban egyeztek meg az osztrák koalíciós pártok. A döntés lényege, hogy egyelőre 1991-re és 1992-re, - de a tervek szerint ezt a rendszert a későbbiekben is fenntartják - az osztrák munkaerőállomány tíz százalékában szabták meg a legális külföldi munkavállalók arányát. Ez körülbelül háromszázezer munkahelyet jelent. Jelenleg mindösz- sze 210 ezren dolgoznak legálisan Ausztriában külföldi állampolgárként, azaz csaknem harminc százalékkal nőhet ez a létszám már jövőre. Az illegálisan ott dolgozókat leszámítva - akik nyilvánvalóan az új lehetőséggel élve engedélyt fognak kérni - mintegy ötvenezer munkahely nyílik meg a külföldiek előtt. Az egyes tartományok külön-külön fogják szabályozni a náluk kiadható munkavállalási engedélyek számát. A rendelkezéscsomag fontos eleme, hogy azok a jelenleg illegálisan Ausztriában dolgozók, akik április elsejétől be vannak jelentkezve a rendőrségen, októberig rendezhetik munkavállalói státusukat. A többieket, akik április után érkeztek, vagy nincsenek bejelentve a rendőrségen, külön bírálják el. Aki már egy éve legálisan dolgozik az országban, az olyan igazolást fog kapni, amelynek birtokában munkahelyet is változtathat. Az a külföldi pedig, aki az elmúlt nyolc év alatt öt évet legálisan az országban dolgozott, mentesül mindenfajta elhelyezkedési kötöttség alól, és lényegében a belföldiekkel azonos munkavállalói jogokat élvez. A magyarok számára is jó hir reális értékeléséhez azonban hozzátartozik, hogy elsősorban a keresett szakmákban megfelelő képesítéssel rendelkezők, például ápolónők, kőművesek, egyes műszerészek számíthatnak jó eséllyel megfelelő állásra, és mindenekelőtt feltétel a használható német nyelvtudás. 16 keréken a Kárpátiéval (2.) Vosinból nehéz továbbjutni... Lassított felvétel (VI. 26.) Egy országba bejutni könnyű, onnan kikerülni már sokkal nehezebb. Ezzel kapcsolatban később majd a mi hazánkról is lesznek adalékok. Mivel szállítmányunk írásbeli adminisztrációja este 9-ig tartott, élvezhettük a lassan múló időt. Közben kiderült, hogy jövetelünk irányába nem térhetünk haza, mert az utakat sztrájkoló parasztok állták el. így Lete- nye, Nagykanizsa felé kellett fordulnunk, ami nem csekély kitérő. Várakozásunk során a gyárőröknek, portásoknak és Dusán barátunknak sikerült megismerkedniük a dunaszent- györgyi házikolbász és -szalámi ízeivel, nekünk az üzemi menza szalonnás fu- szulykalevesével és üvegszám kaptuk a baráti ajándék coca-colát. A délszláv vendéglátás és kedvesség makulátlan, természetes és őszinte. A Gaj egyébként történelmi hely. Partizánellátó légibázis volt és itt lőtték le 1944. július 21-én Gunther főhadnagyot és Tschentz őrmestert, akiket sebesülten mentettek meg a fogságtól a partizánok és juttattak vissza az olaszországi Bariba. Az USA katonái 1977-ben jöttek el köszönetét mondani. Az eseményeket kétnyelvű emléktábla örökíti meg a portánál. Mit csinálnak ilyen kényszervárakozás közben az újsütetű ismerősök? Kézzel, lábbal, papirral, golyóstollal politizálnak. Kiderült, hogy ezen a horvát vidéken, ahol minden második szobában Tito képe függ a falon, örülnek, hogy nálunk letűnt a kommunizmus. Melyhez hasonló jót maguknak is kívánnak. Továbbá némi szuverenitást a szlovéneknek és horvá- toknak. Néhai Josip Broz Tito iránti, valóban őszinte, tiszteletük egyidejű fenntartása mellett. Az úton - és kámionon - járó persze többet nézelődik, semmint beszélget. Főleg mert az előbbi könnyebb és felettébb tanulságos. Nézelődni érdemes. Azt, hogy Ószerbiában milyen a helyzet, minősítsék azok, akik ott jártak. Itt a falvak fél, vagy egészen városias házai, ahogyan már említettem, ízlésesek és jómódúak. Az útmenti vendéglők és benzinkutak egymást érik. Hasonlóan a településekhez, melyek olyannyira összefüggnek, hogy egy-egy névtáblája között 4-12 méter(!) a távolság. Hogy miért, az túlment felfogóképességünk határán. A községi közúti világítás vájtozatossága szinte ugyanennyire. Az éjjel 11 -kor kivilágltatlanul közlekedő kerékpárok tömege és az ugyanilyenkor munkából jövő kombájnok sora nem kevésbé. A legkülönbözőbb kamionok egymást kergetik, a miénknél 100 lóerővel erősebb, jórészt török rendszámú, „nagy” Rábák pedig esőstől. A Rábákat egyébként kamionos körökben „Edének” hívják, igy örökítve meg a győri gyár volt vezérigazgatójának, Horváth Edének emlékét... Késő éjszaka jutottunk el Koprivini- cáig, a vámállomásig, ahol persze ilyenkor nem vámolt senki. Megkezdődött a Rába meglehetősen szűk fekhelyének gyakorlati kipróbálása... Előbb azonban természetesen még kellett találni a soha nem hallott nevű, egyáltaán nem kis városban a vámolás helyét. Gondoltuk, hogy nagy épület, így éjfélkor biztos érzékkel bekanyarodtunk a helyi sörgyár udvarára. Itt a fegyveres vagyonőr az első szóra motorra pattant és elkalauzolt bennünket éji pihenőhelyünkre, egy meglehetősen kis villa elé. Ahol végre magyar Volvo-kamionosokkal is találkozhattunk. Borsy Istvánnal Nagykálló- ból és Urbán Andrással a nem egészen szomszédos Baktalórándházáról. Később egy ismerős, hazatérő kárpátiással is, akivel vígan állapíthattuk meg, hogy a Kárpátia a jelek szerint világcég, hiszen a külhoni utak „tele vannak” gépjárműveikkel. Varasdon, Letenyén, Nagykanizsán, Kaposváron és Dombóváron át értünk második napunk végére, eddig összesen csaí 622 kilométert hagyva a hátunk mögött... ORDAS IVÁN
