Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-14 / 86. szám

,1990. július 14. NÉPÚJSÁG 5 Állami Biztosító Gemenci Nagydíj Vasárnap a legnehezebb erőpróba Vasárnap 9.30 órakor a Mártírok teré­ről indul a XVI. Gemenci Nagydíj nemzet­közi országúti kerékpárosverseny IV. szakasza, mely egyben a leghosszabb is, hiszen 194 kilométert kell lekerekezni a versenyzőknek. A közel 200 ezer méte­res táv megtétele során 17 Tolna megyei települést érint a nagydíjnak e futama. A célba érkezés várható időpontja 14 óra, helyszíne akárcsak a rajtnál a Mártírok tere lesz. Délután 18 órakor kerül sor az ünne­pélyes eredményhirdetésre a sport- és szabadidőközpontban. A 14. labdarúgó-világbajnokság rajtja előtt 28 nappal hirdette meg szerkesztő­ségünk a háromfordulós Mondiale totó­ját. Játékra hívtuk olvasóinkat, próbálják ki szerencséjüket. A májusban közölt há­rom tippszelvényen a Mondiale ’90 cso­portmérkőzései közül harmincra voksol­hattak. Örömünkre szolgált, hogy a me­gye 109 településéről, továbbá Bajáról, Kaposvárról, Somogydöröcskéről, Vaj­tárói, Somogyszobról, Budapestről, Má- zaszászvárról és Pécsről összesen 11 871 darab totószelvény érkezett. A „legek” csapata Mindenki tetszés szerinti számú szel­vényt küldhetett. Mi tagadás, a szóródás nagy volt, egészen pontosan egytől a 110 darabig. íme a legtöbb szelvényt bekül­dők csapata: 110 db: Nemes József és felesége (Szekszárd), 119 db: Mercz Ba­lázs (Szekszárd), 104 db: Várkonyi Gyula és felesége (Szekszárd), 101 db: Keller Márton (Tolna), 94 db: Kurovszky Sándor (Tolna), 92 db: Baka Ildikó (Szekszárd), 72 db: Szekeres István (Fadd), 59 db: Kovács László és Kovács János (Szek­szárd). Sorsolás a Sajtóházban Befejeződött a szelvények értékelése és július 12-én délután a legtöbb találatot elérteket már a Sajtóházunkban köszön­tötte Kamarás Györgyné főszerkesztő. A 11 871 szelvényt beküldők legjobbjai, ti­zenheten vettek részt a sorsoláson. Kö­zülük hárman 23-23, tizennégyen pedig 22-22 találattal dicsekedhettek. A Dort- mundból érkezett vendég, dr. Wilfred Schmidt-Busemann úr, az Axel Springer képviselője húzta a nyertesek nevét. Mind a 17 meghívottét, hiszen a Mondiale totó legjobbjai közül senki sem távozott üres kézzel. A fődíjat, a 30 ezer forintos Akadi vi­deót a 23 találatos Schweitzer Zoltán (Tolna) nyerte. A szintén 23 találatot elért Mercz Balázs (Szekszárd) egy ro­botgéppel, Hőninger Gyula (Szedres) pedig egy mini presszógéppel távozott. A 22 találatosok nyereményei: Boronkai Bence (Szekszárd) olajsütő, Várkonyi Gyula (Szekszárd) gyümölcscentrifuga. Negyedéves előfizetést nyertek a Tolnai Népújságra: Veres János (Szekszárd), Biró Ferenc (Szekszárd), Bartal Zoltán (Szekszárd), Bakó Mátyás (Mórágy), Harte Zoltán (Tamási). Egyhónapos elő­fizetést nyertek: Várni László (Simontor- nya), Keller Márton (Tolna), Flaisz András (Paks), Markovics Béla (Szakály), Hor­váth Győző (Szekszárd), Tulner Istvánná (Szekszárd), Várkonyi Gyuláné (Szek­szárd). GEMENCI NAGYDÍJ KERÉKPÁRVERSENY ÚTVONALTÉRKÉPE A Tolnai Népújság Mondiale totó nyertesei Az Akai video fődíj a tolnai Schweitzer Zoltáné Bicskei: Köln, majd Leverkusen Néhány éve csak, hogy a hírneves köl­ni főiskolán diplomát szerzett Bicskei Bertalan, a magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya. Nos, Kölnben természetesnek tartják, hogy a múlt va­sárnap zárult világbajnoki döntő szakmai tapasztalatait összefoglalják, értékeljék. A jövő hét első három napjára az NSZK- beli városba hívtak meg számos szakem­bert Európából, akik bizonyára örömmel fogadják majd ezt akülönleges „summá- zást”. Hogy a magyar szakemberekről sem feledkeztek el, azt jelzi: Bicskei a Magyar Labdarúgóedzők Testületé elnö­keként (vele tart Varga Sándor is) ott le­het a kölni futballnapokon.- Igaz, jelenleg „munkanélkülinek szá­Játékoskeringő Olaszországban Gyakran mondják, hogy ami a jégkorongban az észak-amerikai profiliga, az a labdarúgásban az az olasz bajnokság. Az itáliai játékosügynökök nyáron sem tétlenkednek, mindent megtesznek azért, hogy a Mond iáién berobbant új sztárokat megszerezzék. A leghevesebb „hajtóvadászat" az angol kö­zéppályás, Paul Gascoigne után folyik. Koráb­ban elterjedt, hogy a Tottenham futballistája a Juventushoz került A legutóbbi hirek szerint a Genoa próbálja megszerezni a gyors, robbané­kony játékost Aldo Spinelli, a klub elnöke cáfolta azt a szóbeszédet amely szerint több minttizmil- lió dollárt kínáltak volna Gascoigne-ért Nem ta­gadta viszont, hogy több angol egyesülettel is tárgyal. A jelek szerint egyfajta „csereügyletet” szeretne végrehajtani. A Genoa két uruguayi ide­genlégiósát Jose Perdomót és Ruben Pazt szí­vesen továbbadná az angoloknak s az értük ka­pott fontokért talán sikerül Gascoigne-t szerződ­tetnie. Az idén nem az AC Milan és nem az Intema- zionále, hanem az utóbbi években vetélytársaitól kissé lemaradt Juventus kezdett hatalmas vásár­lásba. A klubot irányító Angelli-család nem saj­nálja a pénzt A hazai piacról Salvatore Schilaccit és Roberto Baggiót, külföldről pedig Tomas Hásslert, a nyugatnémet középpályást és Julio Cesart, a brazil hátvédet szerezték meg. A tori­nóiak most a brazil Carlos Dunga szerződtetésé­ről tárgyalnak a Fiorentinával. Amennyiben ez az üzlet kútva esik a nottinghami védő, Des Walker a következő „célpont". A Fiorentina is szeretne erősíteni. A firenzeiek anyagi lehetőségei azonban behatároltabbakaz előbb említett klubokénál. A Baggio távozása miatt csalódott közönséget azonban kárpótolni kell. Az új Fiorentiha-sztár valószinűleg a portu­gál Benfica brazil középpályása, Valdo lesz. Az olasz csapat azonban továbbra is anyagi gon­dokkal küszködik Úgy tűnik kénytelenek lesz­nek megválni a csehszlovák Lubos Kubiktól, aki esetleg a francia Cannes színeiben folytatja. mítok, de a továbbképzést és önképzést igen fontosnak tartom - mondta el Bics­kei Bertalan. - Köln után utazhatom to­vább Leverkusenbe is. Az ottani első li­gás csapat, a Bayer jelezte, akár fél évre is szívesen vendégül látnának. Úgy, hogy minden költségemet ők fedezik. Ha fél évről nem is lehet szó, azért nem hagyha­tom ki a nagy lehetőséget, igyekszem megszívlelhető tapasztalatokat gyűjteni Leverkusenben. Bicskei Bertalan Kölnben tárgyalásokat folytat arról, hogy a főiskola egy neves előadója e hónap végén a Magyar Labda­rúgóedzők Testületé egyik továbbképző rendezvényén tartson szakmai beszámo­lót a Mondiale 90 tapasztalatairól. Klasszisok találkozója Lausanne-ban Világklasszisok tucatjának találkozóját hozta az IAAF atlétikai Mohil Grand Prix sorozatának idei 11. állomása Lausan­ne-ban. A férfi kalapácsvetés a világ idei leg­jobb eredményét hozta a szovjet Nyikulin jóvoltából (84,48 m). A mezőnyök nagyságára jellemző, hogy nagyon sok számban rendeztek B- futamot A férfi vágtaszámban például a hatszo­ros olimpiai bajnok Carl Lewis is csak a második futamba kapott besorolást. El­képzelhető, hogy a sprinterek maguk nem vállalták a Lewis-Burrell párharcot. Az európai versenykörútját Lausanne- ban kezdő amerikai Lewis biztosan nyert, de gyengébb idővel (10,09), mint honfi­társa, Leroy Burrell (10,05), aki idén már többször futott 10 mp-en belül. A110 m-es gátfutásban az idén feltűnt amerikai Tony Dees 0,01 mp-es különb­séggel (13,21 mp) győzött az Európa- csúcstartó angol Colin Jackson előtt (13,22). A 400 m-es távon a lassan már vete­ránnak számító amerikai Danny Har­ris a világ idei legjobbjával nyert (47,49 mp). A kenyai fölényt hozó 3000 m-es aka­dályfutásban Vágó Béla az 5. helyen ért célba, 8:29,78 perces idővel. A rúdugrás legnagyobb meglepetését az jelentette, hogy a világcsúcstartó szovjet Szergej Bubka az 560 cm-es kez­dőmagasságon kiesett. ... És azóta mi lett velük? A simontornyai átlövő, aki a jobb kettőből ontotta a gólokat Alighanem veri az ördög a felesé­gét A gépkocsi szélvédőjére per­metező esőcseppeket azonmód fel­szántja a tűző napsugár. Simontor- nyára igyekszünk, egy sokadszorra elnapolt rendevú biztató ígéretével. Tombol a Mondiale, az „ügyeletes” meglepetésszerző Kamerun válo­gatottja jócskán szolgáltat beszéd­témát, ám a Simovill Siker Áruházá­nak főnöki irodájában Milláékról kevés szó esik. Annál több egy si- montomyai „öreg harcosról”, Sza­bó Gyuláról.- Tudod, 1959-ben a Hőgyész, a Gyönk és a Simontornya képezte a sportág megyei magját. Megyebajnok­ság sem volt, mi a Baranya megyei baj­nokságban szerepeltünk. Időközben le­töltöttem a katonaidőt, Békéscsabán a Dimitrov SE-ben kézilabdáztam. Lesze­relésem után megyebajnokként három­szor futottunk neki az osztályozónak, míg 1964 őszén sikerült a BTC-nek feljutni az NB ll-be. Akkor már három éve Temesvá­ri Feri is csapattársunk volt. Négy szép esztendőt töltöttünk az NB ll-ben, hiszen újoncként bronzérmesek voltunk, aztán ötödikek, majd nyolcadikok és... Álmaiban mindig az ellenfél vezet- Hogyan állítanátok össze Simontor­nya mindenkori legjobb csapatát?- Egybehangzó véleményként sorol­ják: Nagy - Temesvári, Hólik, Vinczellér I., Vida, Szabó, Cserháti.- Mi az oka, hogy manapság kevésbé motiválja a fiatalokat a sportpályákon elért siker? Tauker: - Három korosztályt ismertem meg edzőként, így van némi összeha­sonlítási alapom. Nehéz fanatizálni a mai fiatalokat. Még azokat is, akik tehetség dolgában egészen kiemelkedőek. Saj­nos, napjainkban eluralkodott a pénz­imádat a sportéletben is. Felborult az ér­tékrend, hiszen nagy hiba, ha valaki előbb tartja a markát mielőtt teljesített volna valamit. Temesvári: - Kell egy olyan gárda, amelyik kollektív szellemét, baráti kötő­dését tekintve sokkal több mint egy csa­pat. Elengedhetetlen két-három „zongo­racipelő”, aki az anyagi feltételeket meg­teremti, s nem szabad elfelejteni, hogy napjainkban sok minden más csábítja el a pályáról a fiatalokat. Jó csapat jó kö­zönség nélkül fabatkát sem ér. Simontor- nyán hajdanán mindez együtt volt. Szabó: - Nézd, a mi játékoskorunkban egy vidéki gyerek azáltal ismerte meg az ország városait, hogy mérkőzésekre uta­zott oda. Ma a szülők befizetik a srácokat, aztán irány Görögország, vagy Európa más tája. Nálunk ha edzés volt az edző­nek nem kellett számolni a köröket, min­denki becsülettel végezte a futó és a lab- dás penzumot egyaránt. Aztán, hogy el ne felejtsem: ha csapatunkban valaki ép­pen építkezett, akkor edzés előtt és utána együtt segédkezett a társaság. Megköszönöm a beszélgetést, bú- csúzkodunk. Szabó Gyula még beavat bennünket álmaiba.- Mostanában sokat kézilabdázóm ál­momban. Mindig az ellenfél vezet, előt­tem meg ott tornyosul egy ágaskodó vé­dőfal, azt keli átlőnöm, mert a simontor­nyai csapat nem veszíthet. Forgolódom, beleizzadok, s amikor a feleségem rám­kérdez, hogy mi van Gyula, mégnyugta-' tóm: semmi, semmi csak már megint meccset játszottam... FEKETE LÁSZLÓ Hallgatom a három grácia - Tauker Ist­ván üzletvezető, Temesvári Ferenc szövet­kezeti elnök és Szabó Gyula, a BTC férfi szakosztályának hajdani alapító tagja - évödését Ami közös bennük: a kézilab­dasportot igencsak magas szinten művel­ték, egyaránt közel egy évtizede játszottak a Simontornyai BTC-ben, s mindhárman az utóbbi egy évben besoroltak a nagypapák táborába. Csillog a szemük az unokák sz­torijainak felidézése közepette. A Vasas SC-ben kezdett Megértőek persze, amikor Gyulát fagga­tom, hiszen közös öröm, hogy a kórházi ke­zelések után összejött ez a találkozás. Az emlékezés fonalát attól az időtől gombolyít­juk, amikor még Deli György volt a simon- tomyai klub ügyvezető elnöke.- Tősgyökeres simontornyaiként a Va­sasban kezdődött a pályafutásom - emlé­kezik Szabó Gyula. - A fővárosban inas- kodtam, egyszer elkísértem a srácokat az edzésre, aztán, tudod hogy van, én ott ra­gadtam, a barátaim meg végleg hátat fordí­tottak a kézilabdázásnak. Szóval, 1955- ben a fővárosi piros-kékeknél a nagypá­lyás bajnokságban az NB l-es tartalékcsa­pattal játszottam. 1956 őszén megszöktem munkahelyemről, a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Eszközöket Kivitelező Vállalattól. Egyszerűen nem bírtam a lövöl­dözést, ezért gyalog hazaindultam. Villany- szerelőként felvettek a bőrgyárba, ahol az akkori NB lll-as focicsapat kapusa lettem. Másfél-két évet védtem, amikor Tauker Pis­ta leszerelését követően vele együtt már tí­zen voltunk, megalakult a férfi kézilabda­csapat is. Kortyolunk a hideg kólából, aztán újra pereg az emlékezés filmje. Szünetet tart, mindig nyerő típusú sportember volt, ennyi év távlatából is nehezére esik kimondani, hogy kies­tek.- 1969-ben a Szekszárdi Spartacus elleni mérkőzés kiesési rangadó volt Szekszárdon. Aki nyert, bentmaradt, aki vesztett, az elbúcsúzott ettől az osztály­tól. Röpültek az évek felettem, 36 éves koromban játékos edzőként még be-be- szálltam néhány meccsre a megyebaj­nokságban, eljutottunk újfent az osztá- lyozóra is, de a felkerülés nem sikerült. Szinte egyszerre hagyta abba az egész csapat.- No, és a játékvezetés?- Persze, az aktív pályafutás befejezté­vel öt esztendőn át bíráskodtam a me­gyében.- Mondd, Gyula, mit kaptál te a sport­tól?- Élményt, felejthetetlen emléket, ki­mondott szórakozást és egy sereg bará­tot az ország különböző részein - vála­szolja az 51. évét taposó egykori átlövő, aki a jobb kettes pozícióból ontotta a gó­lokat.- Többször kerestelek, mondták hogy betegeskedsz...- Sajnos, 1987-től egyre inkább hatal­mába kerített a krónikus májgyulladá­som. Vizsgálat vizsgálatot követett. Kór­házi kezelés Pincehelyen, Budapesten és Szegeden. Éppen kép hónapja jöttem haza Szegedről. Bizony 115 kilóról 83-ra lefogytam. Annak idején ez volt a ver­senysúlyom... Ez év május 21-től rok­kantnyugdíjas vagyok. A mozgás volt az életelemem, ettől a betegség most meg­fosztott. A tolnai Schweitzer Zoltán átveszi a fődíjat Koccintottunk a nyertesek sikerére

Next

/
Thumbnails
Contents