Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-14 / 86. szám
A Duna Menti Folklórfesztivál Bács-Kiskun megyéből - Kalocsáról - indult. Az újra és újra megtartott rendezvények ünnepélyes megnyitója mindig is ebben a közel húszezer lelket számláló alföldi városban volt. Itt szólaltattunk meg embereket. Aki fegyelmit kapott és aki jövőt remél Hangos, zajos üdvözlések, kemény, baráti kézfogások fogadják az érkező jó ismerőst, minden pontján a városnak. Bármelyik program esetébenjgy van ez. Vásárhelyi László, koreográfus (a néprajz berkeiben csak országos Laci bácsinak szólítják), éppen Kallós Zoltánnak mutatja be régi ismerősét, Farkas Gábort:- Ö az, aki fegyelmit kapott a fesztiválért!- ???- Mi részesei voltunk az első fesztiválnak is - mondja szinte egyszerre - Farkas Gábor és Vásárhelyi László. Jött a gondolat, hogy egy hagyomány- őrző fesztivált kellene csinálni Magyarországon, nemzetközi szinten, mert ilyen még nem volt. Ez 1968-ban történt.- Egy lett ez az ötlet a tettel, ezt láthatjuk, de miért kapott fegyelmit?- Nézze, 1968 az az esztendő volt, amikor Magyarországon az új gazdasági mechanizmus elképzeléseit kezdtük megvalósítani - magyarázza Farkas Gábor. A fesztiválról azt gondoltuk, hogy Kalocsa lesz a nemzetközi székhelye a népművészetnek. Mint tudjuk, 1968-ban vonultak be Csehszlovákiába a Varsói Szerződés csapatai. Ez így önmagában első hallásra nem okoz meglepetést, de aki politikai csomót akar keresni, az talál. Az 1968-as augusztus 21-i Petőfi Népe számolt be az eseményekről. Egyik oldalon üdvözölte a népek fesztiválját, a mellette levő oldalon tudósított a csehszlovákiai bevonulásról. Abban az időben ehhez különös kommentárt nem kellett fűzni, semmi magyarázkodás nem volt... Fegyelmi igen! A körben állók derülnek ezen az emléken, amikor Vásárhelyi László szólal meg:- Érdemes volt megcsinálni ezt a fesztivált. Nagyon jó együttesekkel találkozhattunk és sikerült lehetőséget teremteni a tudományos munkatársaknak, hogy összehasonlító folklorisztikai vizsgálatokat végezzenek. Ezzel a tudományos archívum is gazdagodott. Egyetlen példát említek. A török csoportok csak később jelentkeztek a fesztiválon, de azzal magyaráztuk létük jogosságát, hogy a Feketetengernek is két partja van. A szovjet együttesek mellett a törökök is magukkal hozhatták az évszázadok során különböző népektől felgyújtott, átvett kultúratöredékeket. Ez számos összehasonlításra kínált módot. Most már nemzetközi tanácskozást szerveznek a fesztiválon. Idén például a fegyvertáncokról van kétnapos tanácskozás. Tulajdonképpen virágzik a fesztivál.- A virágzást hervadás követ...- Ma még nem úgy néz ki Európában a folklór, hogy ennek lefelé hajló ága következne. Pillanatnyilag nagyon nagy az érdeklődés a népművészet iránt, sájnos, ennek torz mása is jelen van és piaci igényeket elégít ki. Az autentikus folklórnak egyre nagyobb közönsége lesz. A jövőt illetően nekem nagy a reményem - köszön el Vásárhelyi László. A művészettörténész szemével A Bács-Kiskun Megyei Múzeumok igazgatója, dr. Bánszky Pál művészettörténész gondolatait a kismesterségeket bemutató kiállítás megnyitóján így összegezte:- Győrffy István: A néphagyomány és a nemzeti művelődés cimű tanulmányában a következőket írta: „A néphagyomány tart meg bennünket magyarnak, s a nemzetközi műveltség tesz bennünket európaivá. Ha azonban csak az európaiságra törekszünk, lehetünk nagy műveltségű népek, de minél hamarabb megszűnünk magyarnak lenni. Beolvadunk a nagy nyugati nemzetbe, melynek műveltség- hatását legkönnyebben elfogadjuk. Ha pedig teljesen kivonjuk magunkat a nyugati műveltség hatása A holnap hangjai alól, akkor meg müveit és erősebb szomszédaink gázolnak keresztül rajtunk s úgy tűnünk el.” E fél évszázada leírt gondolat ma is időszerű. Ma sem fordulhat el az ember sem a hagyománytól, sem a jelentől, nem fordíthat hátat sem a saját nemzetének, sem az emberiségnek. Vannak népek és népcsoportok, akik különösen jó példát adnak miként válnak ipari nagyhatalommá anélkül, hogy nemzeti hagyományait feladta volna. Japánra kell gondolni. A finnek, dánok, svédek nemzeti karakterüket azzal erősítették, hogy gazdag néphagyományukat szervesen beépítették nemzeti műveltségükbe.- A hagyománynak tehát megtartó ereje van.- Erre egyik erdélyi települést említhetem példának, Szék múltját. Itt a nők, de a férfiak viselete sem változott évszázadokon keresztül. S hogy milyen mélyek a gyökerei ennek a magatartásnak, bizonyságként idézem Kallós Zoltán néprajztudós közlését: „Augusztus 24. Szent Bertalan napja, a székiek legnagyobb ünnepe. Az utolsó 1716. évi erdélyi tatárbetörés emlékére tartják minden évben. A Szék városára törő tatárok lemészárolták a város lakosságát. Az életerős embereket rabságra hurcolták. Gyermekek és felnőttek összesen százan maradtak életben... A Székről elszármazott lakosok az ország bármely részéről erre a nagy napra mind hazamennek... Három istentiszteletet tartanak. Ismerik Szék város történetét. Felolvassák a tett fogadalmát, majd az életben maradottak tanúvallomásait a mészárlásról. A széki lakosok ezen a napon örökös gyászt fogadtak. Ezért a széki kislánynak a fekete kendőt már bölcsőben a fejére teszik és azt haláláig viseli.”- Az utóbbi időben, a másfél, két évtizedben Euró- pa-szerte megnőtt az érdeklődés a népművészet iránt.- Ez a tendencia abból ered, hogy a modern művészet kiüresedett. A civilizált ember tiltakozik az el- gépiesedés ellen. Jobban becsüli az egyedi alkotásokat, mint a tömegterméket. Az érdeklődés jelei a népzenei mozgalomban, a táncházakban is megmutatkoznak. A játszótereken a fából készült eszközök sorozatban jelennek meg és nőtt a sikere az ilyen fesztiváloknak.- Ha a kismesterséget bemutató kiállítást tekintjük, azt kell mondanunk, hogy arról van szó, amikora tervező a kivitelező, a piackutató, a muzeológus és a kereskedő egy személy. Mesterség, művészet?- A polinézek azt tartják magukról, hogy nekik nincs művészetük, de mindent a legjobban csinálnak. Ebből a „legjobban csinálni” magatartásból születhet a művészet, amikor a funkció formába csap át. Lyka Károly művészettörténész szavaival élve: „Az anyag fölött való föltétien uralkodás, az anyag teljes átérzését teszi művészivé a mesterember munkáját. Ezt már nem lehet megtanulni, erre születik az ember, aki úgy tud formát és egyéni életet adni az anyagnak, a művészkategóriába tartozik, ha néha mesterembernek neveződik is.” ... Ennek a személetnek a terjesztését, a modern ember szolgálatát vállalja föl a Nemzetközi Folklórfesztivál keretében rendezett kiállítás is. Csak parasztegyütteseknek való Benkő Évával, az Országos Közművelődési Központ Módszertani Intézet igazgatójával arról beszélgetünk, hogy ez a fesztivál és a kistelepülések, falvak miként kapcsolódnak össze.- Ez a fesztivál Magyarországon az egyetlen olyan esemény, ahova hagyományosan és rendszeresen hívnak meg falusi együtteseket, sőt ha lehet kizárólag csak hagyományőrző, vagy parasztegyütteseket. Napjainkban kérdés, hogy a kisebb népcsoportok és nemzetek rangja mi, a nagyvilágban? Ez a világ egyre inkább az egyesülés irányába megy. Ezzel párhuzamosan folyik egy védekezés, az emberi egyéniség megőrzése érdekében. Ehhez tartozik a kistelepülések arculatának megvédése.- Ennek egy része a néptánc és a népzene.- Igen. Ez a fesztivál ezt szolgálja immáron tizedik alkalommal.- Miért nem maradhatott ez a rendezvény csak Kalocsán?- Azért mert a hagyományőrző együttesek egyik legfontosabb jellemzője, hogy csak saját hagyományos táncait adják elő és nem vállalják fel azt, amit más amatőr néptáncegyüttes. Ök amit tudnak, és mindenki másnál jobban tudják, az a saját hagyományanyaguk. Ennek viszont időbeli és egyéb korlátái vannak. Ez azt jelenti, hogy színvonalasan tíz és húsz perc között tudnak fellépni. Ez azzal a vonzattal jár, hogy egy fesztiválra nem elég néhány együttes meghívása ahhoz, hogy komoly fesztiválprogram legyen. Több együttes, nagyobb létszámú, tehát szükséges hozzá a többi rendezvény.- Ez természetesen megyék és városok közötti együttműködést is feltételez.- Tapasztalható a jó kapcsolat az említettek között, amihez a Közművelődési Központ és a Magyar Tudományos Akadémia is csatlakozik érzésem szerint egy nemzetközi kitekintéssel.- A tudományos értéken túl és azon is, ami a közönségnek a színpadon tetszik, mikor nevezhető jónak egy fesztivál?- Akkor, ha a megjelentek nemcsak mint néző és szereplő vannak jelen, hanem barátkozási alkalmak is teremtődnek együttesek és a lakosság között, amelyek a mindennapi élet megismerésére is lehetőséget kínál.- A jövőben lesznek-e ilyen alkalmak, lesz-e Duna Menti Folklórfesztivál?- Nem tudom. Szeretnénk! A magunk részéről mindent megteszünk ennek érdekében. Ha Magyar- ország ad önmagára, akkor ennek a fesztiválnak élni kell. Belülről nézvén Mátrai Károly, a Kalocsai Városi Tanács elnökhelyettese, aki a kezdetben járási hivatal dolgozójaként vett részt a fesztivál rendezésében, most belülről nézvén, milyennek látja a rendezvény jövőjét?- Ez az idei alkalom a legnagyobb fesztiválunk. A városok ezt anyagi támogatás nélkül nem tudták volna megoldani. A szervezéssel kicsit megkéstünk. Korábban minisztériumi és megyei tanácsi támogatással tudtuk megvalósítani terveinket ami most elmaradt, vagy váratott magára. A jövőben gazdasági érdekeltséget kell figyelembe venni az önkormányzatoknak, az idegenforgalom szervezőinek. Ez nem lehet csak egy tanács érdeke. A három városnak át kell gondolnia a fesztivál jövőjét. Nagyobb szerepet kell adni a magán- vállalkozóknak, hogy a fesztivál anyagi feltétele megteremtődjön, Kalocsán, Baján, Szekszárdon.- Az anyagiakról esik szó. Mennyibe kerül Kalocsának idén ez a fesztivál?- Előzetes terveink, felmérései alapján kettőmillióhatszázezer forintba. Ebből a városi tanács ötszázezer forintot vállalt. A többi megyei és minisztériumi támogatás.- Szó volt arról, hogy ez a legnagyobb fesztivál amit eddig Tolna és Bács-Kiskun megye rendezett. Nőhet-e tovább, milyen gondok merültek fel a szervezés során?- Sem városunk nagysága, sem intézményeink befogadóképessége nem teszik lehetővé, hogy ez tovább nőjön. Nem tudjuk a megnyitó programját bemutatni például a város lakóinak, mert az érseki kert szabadtéri színpadának nézőterére ezerkétszáz embert tudunk csak elhelyezni, nézőként. Nincs színháztermünk és nincs olyan sportcsarnokunk sem, mint Szekszárdnak, ahol két-három ezer embert lehet ültetni, mozgatni, befogadni. A következő öt évben nem javul a helyzetünk. Kisebb létszámmal leszünk kénytelenek dolgozni, úgy mint a kezdetekben.- Tanulság, amit a jövő szervezőinek figyelembe kell venni mikor a Duna Menti Folklórfesztiválért akarnak tenni?- Korábban kell elkezdeni a szervezést. A három városnak összehangoltabban kell együttmunkálkodni. Kevés idő maradt míg a megyék döntöttek a támogatás összegéről, módjáról. Idén pályázni kellett a forintokra. Kuratórium döntött, az idő ment a tervezés várt. Kalocsa város azt vállalta, ha nem kap elég támogatást, akkor kisebb létszámmal tartjuk meg a folklórfesztivált, ami ugyanúgy szolgálja majd a Duna menti népek barátságát, szerényebb, bensőségesebb körülmények között. DECSI KISS JÁNOS
