Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-14 / 86. szám
1990. július 14. NÉPÚJSÁG 3 Gustav Wabro tartományi miniszter nyilatkozta lapunknak A nagy történelmi meglepetések éve- Wabro úr!Baden-Würtemberg tartomány igen erős szálakat kezd szőni az új arcát mutató Magyarországgal. Úgy gondolom, nem lehet véletlen, hogy a Bonyhád-Wemau közötti partnervárosi ünnepet Ön megtisztelte jelenlétével.- Nagy szeretettel és örömmel tettem meg ezt, ami mindkettőnket ösztönöz, erőt ad jövőbeni kapcsolatainkhoz, munkánkhoz. Ez is egy szelete barátságunknak, s az, hogy Bonnból érkeztem, egy ülésről amelyen a német egyesítés mellett a magyar kérdéssel is foglalkoztunk, külön örömteli jeleket adhat a folytatáshoz. Újabb lépést teszünk immár közösen az egységes Európa felé. Az emberek találkozója élettel tölti meg a jó ideákat, s hogy sikerült egy konstans európai állandót képezni népeinknek, az szolgálja azt is, hogy kapcsolataink tartalmában csak pozitív irányban haladhatnak.- Az ilyen partnervárosi barátságokon kívül gazdasági, mi több, pénzügyi kapcsolatok sora is bizonyítéka lehet közös európai lövőnknek? Mutatkoznak a kétoldalú készségnek a gyakorlatban is jelei?- Hazánk nagyvállalatainak érdekeltté kell tennie magát az országhatárokon kívül is, nálunk kevés helyenként a munkaerő. Magyar- ország technológiai téren magas nivót volt képes nekünk bemutatni, ezt tapasztaltuk látogatásaink során. Mi élni kívánunk a lehetőséggel, s mindezek egy tökéletesen piaci szemléletből fakadó adok-veszek kapcsolatsort indukálhatnak.- Ezek szerint nem érzik Önök, hogy a szegény Magyarország „gazdasági kínjaiban” most Németországhoz szaladt? Mi úgy érezzük, hogy hazánk európai módon gondolkodva csupán a kötelességét teljesítette a német egyesítés kapcsán. Milyen a magyar nemzet megítélése most?- Kapcsolataink eddig is kiválóak voltak, most még inkább javultak, Magyarország Nyugat-Európa felé fordult, és igen népszerű lett azzal, hogy megnyitotta a határokat, amire évtizedeken át vártunk. Volt erejük, bátorságuk megtenni az akkor még valójában népszerűtlennek látszó lépést s amellett erősek is maradtak. Olyan nagyszerű érzés ez, melyet kérem, ne kérjen tőlem szavakban. Kiváló kisebbségi politikájuk az egész világ előtt példaértékű lehet egyébként Öröm számunkra, hogy Antall miniszter úr is először a mi tartományunkba látogatott el hivatalosan, s megragadom azalkalmat, hogy Lothar Spät úr jókívánságait is tolmácsoljam a magyar népnek. Európa nem egy zseniális tervre felépítve valósul meg, hanem a polgárok egymáshoz való közeledésével. Európa kommunikálni kezdett egymással, s a szavak tanítanak, a példák magával ragadnak és követendők. Baden-Würtemberg és Magyarország között dinamikusan fejlődnek a kapcsolatok minden téren, így pénzügyi, gazdasági és kulturális területen egyaránt.- Mondana példát is minderre?- Kérem. Tartományunk keresztapaságot vállalt 1954-ben a dunai svábság fölött, ami ma is tart, az óvodák segítésétől az iskolai cserekapcsolatokig. A partnervárosok polgármesterei most európai építőmesterek. Európai egységünk építőmesterei. Nemes a feladat. Nézze! Talán elég érzékeltetésül a legfrissebb információ, amit most Önnek adok: a Dunai Svábok Alapítványának támogatását most emeltük meg 2-röl 4 millió DEM- re.- A német egyesítés kérdése nem von el Önöktől túlságosan sok energiát és pénzt, amely esetleg az életszínvonal csökkentéséhez vezethet Németországban?- Nem vagyok próféta, de ha úgy tetszik, ez a fejlődés kihívása is egyben: pénzügyi, gazdasági és ne feledjük, emberi vonalon egyaránt De óriási lehetőség I Az NDK-t hasonlítsuk ezúttal egy nagyon nagy tartományhoz, s ezt ne politikai értékrendként kezelje, csupán érzékeltetni kívánom a helyes relációkat. Baden-Würtemberg tartomány is úgy igyekszik jövőjét megformálni érdekeltségi vonalon, mely a német-német kapcsolatok fejlődésének szolgálója is lesz egyben.- Köszönöm az interjút.- Herzliche Grüsse... SZABÓ S. Miért halt el az újrakezdési kölcsön? Az újrakezdési kölcsön körül mind több zavar volt az elmúlt hetekben. Először a felvehető összeget csökkentették, majd a hitelhez jutás feltételeit szigoritották, újabban pedig már egyre kevesebb bank folyósított egyáltalán hitelt a munka nélkül maradt és vállalkozásba kezdő személyeknek. A hazai kereskedelmi bankok közül az Országos Kereskedelmi és Hitelbank tartott ki legtovább. Ök - banktársaikkal ellentétben - vették legalább azt a fáradságot hogy a napokban nyilvánosan bejelentsék, bizonytalan ideig szüneteltetik a kölcsön folyósítását. A bankok sok mindenre hivatkoznak: túl sok az igénylő, az OKHB-nél például egy időben a napi kifizetés elérte a húszmillió forintot és ez épp a háromszorosa az általuk tervezettnek. Túl sok a munka a pénzek odaítélésével - állítják a bankosok - sok munkanélküli egyszerűen feléli a? újrakezdési kölcsönt aztán futhat a pénze után a pénzintézet De valószínűleg nem ez az igazi magyarázat Egyfelől a költségvetés szorongatott helyzete lehet az oka a kedvezményes hitelek befagyasztásának, egyszerűen többen kértek ilyen kölcsönt mint amennyire a pénzügyi kormányzat számított amennyit tervezett Ezt az érvet legalábbis tudomásul lehet venni, más kérdés, hogy igen sötét jövő elé nézhetnek az ezután ugrásszerűen növekvő számú munkanélküliek, ha ez a számukra szinte egyetlen újrakezdési lehetőség is megszűnik. Sokkal nehezebben érthető és védhető a bankok álláspontja, nevezetesen, hogy túl sok munka van az újrakezdési kölcsönnel, és túl nagy a kockázat veszélybe kerülhet a kihelyezett pénzük, hiszen akad, aki kocsmára költi a kedvezményes hitelt Mind több jel mutat arra, hogy a kereskedelmi bankok, különösen, ha védtelen kisemberekkel állnak szemben, igen hamar visszacsúsznak az elmúlt évtizedek rossz emlékű stílusába, és kegyként gyakorolják üzleti tevékenységüket. Az állástalan kölcsönre váró a jelek szerint mind kevésbé illik bele az egyre elegánsabb, bőrkanapés banktermek miliőjébe. A jelek szerint a hazai kereskedelmi bankoknak az állástalanok kölcsöne nélkül is jól megy, egyre-másra épülnek a székházak, ma már banktisztviselőnek lenni sem utolsó foglalkozás. A tisztes havi javadalmazás mellett például a dolgozók másutt elképzelhetetlen összegű kedvezményes kölcsönhöz jutnak, ha lakásgondjuk van, és jó néhány pénzintézet épített azelmúlt években pompás székházakon kívül pazar nyaralókat, hétvégi pihenőket Azaz jól megy a bankoknak, ezt igazolják éves mérlegeik, amelyek a gazdaságban másutt szinte elképzelhetetlen nyereségről tanúskodnak. Érvényesüljön a szabad piac minden mechanizmusa - mondhatja erre bárki - legyenek nyereségesek a bankok, ha jól tudnak gazdálkodni tőkéjükkel. Csakhogy a bank nem egyszerűen a tőke hozadékáért felelős, talán az sem egészen mindegy, hogy hol forognak a milliók: ott ahol termelés, értékalkotás zajlik, vagy pusztán pénzpiaci manőverezéssel, bankközi hitelezéssel keletkezik a haszon. Talán nagyobb hitelt ad ezeknek a gondolatoknak, ha felidézzük, hogy a miniszterelnök legutóbbi bonni látogatása során német pénzügyi szakértők nyomatékkai tették szóvá a szerintük indokolatlanul magas kamatokat, amellyel a kedvezményes nyugati vállalkozásfejlesztő hiteleket itthon továbbadják a hazai bankok. Márpedig a németeket azzal talán mégsem lehet megvádolni, hogy nem engedik érvényesüli a szabad piac hatásait De valószínűleg ők hosszabb távra gondolkodnak - és bármilyen hihetetlen, bankárként is felelősséget éreznek a súlyos szociális problémák, például a munkanélküliség csökkentéséért Ugyanis ez is az Európa-ház házirendjében szerepel. p ± A HIT VILÁGA „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Erdélyi kántor Tolnán Megmaradni, amíg csak lehet Egyházi hírek Baróti Szabó Dávid ünneplése Július 8. és 9-én Baróton az erdélyi város és az Erdővidék nagy szülöttéről, Baróti Szabó Dávidról nevezték el a parókia mellett már 1332-ben működő iskola mai utódját. A névadó az 1739-1819 közt élt híres erdélyi jezsuita szerzetes, világi költő, „a kassai főiskolában az ékesen szólásnak királyi professora”. Ebből az alkalomból emléktáblát helyeztek ez Baróti Szabó Dávid szülőházán, leleplezték Antal Tibor Ausztriában élő baróti amatőr művész szobrát, megnyitották a Barótról elszármazott grafikusművész, Gyulai Liviusz adományából létrejött tárlatot és a Baróti Szabó Dávid-emlékszobát. A katolikus templomban dr. Szénássy Zoltán komáromi helytörténész, dr. Görcsös Mihály kassai magyartanár, dr. Kósa Ferenc kolozsvári egyetemi tanár, Ferencz István baróti plébános és Tatár Zsuzsa baróti tanárnő tartottak tudományos értekezést Baróti Szabó Dávid munkásságáról. 1989. október 20-án Csedő István sepsiszentgyörgyi kántor átlépte a román-magyar határt. Szabályos, érvényes papírokkal jött, de tudta, hogy nem fog visszatérni. Mint sok más menekülttársa, a zugligeti táborban kötött ki, a Máltai Szeretetszolgálatnál. Munkaközvetítők segítségével került Tolnára, a katolikus templomban megüresedett kántori állást kapta meg.- December elseje óta vagyok itt. Nincs okom a panaszra, hisz úgy Lendvai plébános úr', mint a hívek sokat segítettek az újrakezdésben. Csedö István kántor- Miért kellett eljönnie?- Építkezni kezdtünk az ottani templomban, és a szekusoknak nem tetszett. Kötözködtek, persze találtak hibákat, nem volt minden anyagról számla stb... A sok zaklatást már nem tűrtem tovább: eljöttem. Ottmaradt a feleségem és három lányom. Ha két hónappal előbb tört volna ki a forradalom, ma nem lennék itt... Ha lecsendesül a világ, majd valahol egyesítjük a családot.- Milyen körülmények között él Tolnán?- Kaptam szolgálati lakást, kerttel, és a fizetésemből is kijövök, még az otthoniakat is tudom támogatni.- A családján kívül mit hagyott még Erdélyben?- Az egész múltamat, a 48 évemet, Gyulafehérvárt, ahol diákoskodtam, ahol 61-ben végeztem a kántoriskolában, és Sepsiszentgyörgyöt, ezt a 70 ezres székely várost, ahol éltem és dolgoztam.- Mit jelent székelynek lenni?- Bármilyen nehézségben kiállni és megmaradni. Én hozzáteszem még, a magam példája miatt, hogy „amíg csak lehet”. Küzdeni és reménykedni.- Hiányosak az ismereteim, de azt hiszem, hogy túl sok felhőtlen korszaka még nem volt ennek a népnek.- Ha volt is, rövid ideig tartott. Talán erre teremtett bennünket az- Isten... •Wessely Fotó: - ór Kálvária-domb, Dunaföldvár Kis házak, líciumbokrok, virágok és szennyvízpatak mellett visz fel a meredek út Dunaföldváron a Kálvária-domb tetejére. A tizennégy stáció körül a gaz burjánzik, az öntöttvas reliefeken kisebb-nagyobb, talán még a háború ütötte sebek láthatók. Az egyik stáció mellett lomha szamár fekszik, legelni kötötték ki az ittlakók. Fenn a tetőn Stációk a meredek úton sérült a keresztre feszített Krisztus, az egyik latornak csak a nyoma látszik, a másiknak feje hiányzik. Zab András káplántól azt tudakoltuk, hogy miért ilyen elhanyagolt a Kálváriadomb.- Tudomásom szerint a stációk és a korpusz még a háború nyomait viselik. Már sokszor szóba került, hogy rendbe kellene tenni a stációkat, azok környékét, de ez egyszerre nem lehetséges, hiszen csak a korpusz rendbe hozása 150-200 ezer forintba kerülne. Évente kaszálják a környéket, s azt tervezzük, hogy hamarosan a hit- tanosokkal letakarítjuk a környéket. A domb tetején a régészek ásatásokat végeznek, s ha ezt befejezik, fel kell tölteni a gödröket, s nem ártana a dombtetőn korlátot építeni, hisz rendkívül meredek a Duna felől a hegyoldal. Minthogy az út meredek, igazán jó lenne, ha lépcső vezetne végig a Kálvárián. A plébániahivatal egyébként reméli, hogy az új önkormányzat is több gondot fordít majd a dunaföldvári Kálvária-dombra. dvm Fotó: Kpm Évközi 15. vasárnap „Kiment a magvető vetni...” (Mt 13,1-9.) Jézus legismertebb példabeszédei közül való a magvetőről szóló. Talán azért, mert utána részletesen megmagyarázza tanítványainak a mondottak értelmét. De talán azért is, mert midennapi tapasztalásuk megerősíti a példabeszéd tanítását. Hiszen nap mint nap látjuk, hogy milyen sok ember leikéből lopják ki eszmék és irányzatok madarai az isteni élet igéjének magvait. Gyorsan kikelő és hamar elfonnyadó kereszténységnek is sokszor vagyunk tanúi. Hányán lángolnak fel egy-egy szép élmény, esemény hatására, de napok, hetek után visszasüllyednek közömbösségükbe. És milyen fojtogató ereje van a modern világ által kínált szórakozásnak, könnyű élvezeteknek, az önzés és törtetés szörnyű töviseinek! Hányán fordítottak hátat Jézus tanításának erkölcsi botlásaik és gyengeségük miatt! Ezeknek a történéseknek tanúi, szemlélői vagyunk, és sokszor elfog bennünket az aggodalom: lesz-e termése mégis az elvetett magnak? Tudnunk kell azonban, hogy Jézus parabolái nemcsak megállapítások, hanem jövendölések is. És bármilyen pontosan bemutatja az elvetett magra leselkedő veszélyeket, figyelmesen el kell olvasnunk a példabeszéd végét is: „a többi jó földbe hullott és termést hozott: egyik százszorosát, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosát.” Bárhogy is szomorkodunk az elpusztult mag sorsa fölött, észre kell vennünk magunk körül azokat az embereket, akiknek a lelkében sokszoros termést érlelt Isten kegyelme. Hitvalló keresztényeket, hivatásukért élő édesnyákat és édesapákat embertársaikért élő, segítőkész testvéreket híveikért élő lelkipásztorokat, növendékeikért dolgozó nevelőket... Be kell állnunk ezek sorába, hogy a, lelkűnkbe hullott isteni mag teremjen bennünk is sokszoros termést igazlelküségben, jó kereszténységben, őszinte szeretetben. Pápay József Wagner Antal: „Hiszek hitetlenül Istenben” A Szeretném, ha szeretnének kötet darabjai a Hatvány Lajos-féle besorolás szerint szintén az Istennel való találkozás élménykörébe tartoznak. Amellett, hogy a kötetben többnyire az előzőben is meglévő gondolatkörök folytatódnak, vagy válnak teljesebbé, másfajta hangokat is hallani. E másfajta hangokat leginkább a Rendben van, Úristen című versben véltem felfedezni. Isten itt úgy jelenik meg, mint a Minden- ség maga, könyörtelen és megvesztegethetetlen, kérlelhetetlen irányító. A kálvinista gyökereket lehet felfedezni a vers alaphangulatában, amely az Istennek való kiszolgáltatottság érzetét sugallja. Ez az eleve elrendelés, a predestináció azonban jellegzetesen adys megfogalmazásban van jelen. Számomra különösen kedves ez a vers, éppen azért, mert a megfellebbezhetetlent is olyan sajátos hetykeséggel veszi tudomásul, ami ellentmondásosságával is erősíti az általam szeretett Ady-képet Ahogy az előző versekben azt láttuk, hogy vágyik az Isten után, s meg is teremti magának, a Rendben van, Úristen soraival perbe is száll vele: „Ki akarta, hogy ne akarjak / S mint csenevész, őszi fű-sarjak / Feküdjek kaszája elé / S így szóljak: rendben van Úristen?” Minden kálvinista szemlélet mellett a századelő természettudományos világképét is láthatjuk a következő sorokban: „Lelkes képem kinek a képe? / Kinek ros- kadok és elébe, / Amikor minden elhagyott / S nem tudom, ő van-e valóban?". A Rendben van, Úristen című vers időrendben és a költő Istenhez való viszonyában is átvezet bennünket a Minden titkok versei (1910.) és A Menekülő élet (1912.) című kötetek világába, amit Hatvány a „viadal Istennel” találó kifejezéssel illetett. Ady Isten-képét, Istenei való viaskodását senki sem fogalmazhatja meg jobban, mint ö maga tette csodálatos tömörségű verseimében: Hiszek hitetlenül Istenben. „Mert hinni akarok” - folytatja. Titok, misztikum, tudatos bizonyosság, kétely. Mindezek lenyűgöző ellentmondásossága s mégis összhangja teszi élményé a verset. „Minden titok e nagy világon / S az Isten is, ha van / És én vagyok a titkok titka, / Szegény hajszolt magam.” Igen viadal ez valóban Istennel, de az Istenért! Ady Isten-képe nem az ótes- tamentumi, kálvinista Isten, hanem - ahogy Schöpflin Aladár írja - ...személyes élm ényből született, s nem egyházi tanításból.”. (Folytatjuk)
