Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)
1990-06-08 / 55. szám
1990. június 8. NÉPÚJSÁG 3 Nagy ötletek megvalósítói Serfőzde a láthatáron (Folytatás az 1. oldalról.) Az apró kis épület belülről átalakult, gyöngyszeme lett a szakmának, és a fényesre sikált rézüstök világa nehéz pálinkagőzös esték sorát hozta Kari Bélának. S most ez a prímán bejáratott, jól szupe- ráló kis pálinkafőzde eladó. Kari Béla újra kitalált valamit. Valami olyat, amire megint felkapják az emberek a fejüket.- Pálinkafőzdésből serfőzdés leszek - nevet. - Értékesítem a főzdét, s ha megkapom a bankhitelt - ami körül egy kis zűr van -, akkor hamar lábra állítom az új kisüzemet. Négy banknál lehet pályázni, a Vállalkozói Fejlesztési Alap segítségére. Benyújtottam a pályázatomat, s közölték velem, hogy majd az ősszel elbírálják... Azt hittem, rosszul hallok. A kivitelezőim ugrásra készen állnak, a berendezés gyártója várja az értesítést, el kellene döntenem egy hónapon belül, hogy csinálom avagy sem. Ezek után?! Szeptemberben szeretné megkezdeni Kari Béla a kivitelezést, az épület májusra elkészülne, de december végére az építők már átadnák a területet a technológiai szereléshez. A berendezések legyártását a tatabányai egykori Keripar- ból alakult Vértes Kft. vállalta el, egyedi tervek alapján, melyet szintén Kari Béla tervezett meg. Nem sörgyárat, hanem egy kisebb kaliberű serfőzdét, s annak berendezéseit fogják a bányászvárosban elkészíteni. Mindezt szakirodalomból tanulta meg a nagymányoki fiatalember, aki éppen a hűtő- és klímaberendezések szakirodaimában merült el, mig nem zavartam meg jövetelemmel. Van egy sörgyártó ismerőse, aki valószínűleg nem csak segédkezni fog az üzem megszületésénél, de vélhetően be is száll majd az üzletbe.- Van ebben fantázia? - kérdeztem a dolog lényegét.- Ma, amikor egy kocsmában átlagosan is 18 forintot kell adni egy korsó sörért, akkor igen... Ez egy kihívás, aminek meg kell felelni. Társ lenne, de nekem egy életre elég volt a társból. A bizalom szép dolog, de az üzletben nincs bizalom.- Teljesen szűz terület a mi országunkban ez. Nem fél tőle?- Nem. Bizonyítottan az az üzlet, amit még nem csinálnak. Amit már százan próbálnak...- A sörgyártáshoz príma vízre van szükség...- Adott. Nagymányokon az egyes kút vize kiváló erre. A vízfeltárással kapcsolatos összes jegyzőkönyvet átnéztem hozzá, az átlagminta is ragyogó. Különböző típusú söröket is tudunk készíteni, ott a váraljai viz, ami karsztvíz, vagy hozunk Komlóról, ha kell.- A Kiosz mit szólt...?- A Kioszból kiléptem.- Mert...- Mert állítólag érdekképviselet, mely az érdekeimet nem képviselte, így én a magamét képviselem majd. Az árát viszont megkérték. Fogadok egy könyvelőt, és megfizetem.- Nem veszélyes játék ez így?- Az ember önmagát igyekszik jól képviselni. Nem veszélyesebb, mint rábízni magamat valakire.- Sikeres volt a szakhatósági területbejárás?- Igen. A sokoldalú engedélyeztetési tortúra a dolog élelmiszermivoltából fakad. A Köjál is pozitívan állt hozzá.- Kint van már a Kari-féle serfőzde a köztudatban?- Nem tudom, nem propagáltam. Negatív jelzésre kereskedőktől akad példa, de bízom benne, hamarosan ők is tőlem vesznek sört, és ez átvált ellenkező előjelbe.- Érdemes lenne egy bajorországi látogatást...- Talán sikerül ez a szakmai út.- Titkokra vágyik?- Végül nincs is titok, de a vízminőség a döntő. A receptből nem érdemes titkot csinálni, mert csupán arra a vízre igazolható az.- Tíz év és a Henniger egyik legfőbb ellenfele a Kari-sör lesz?- Nem valószínű. Esély van rá, éppúgy, mint a bukásra is. Közvetlen a serfőzde mellett vendéglő is épül, de a termelés nagy része a kereskedőkhöz kerül. Kétszáz literes tankokban kaphatják, házhoz szállítva.- Ki tudja szolgálni ennek a jövőjét a magyar háttéripar?- Hááát... a precíziós munkák, gépek, berendezések egyedi gyártása terén még talán sok feladatot kell itthon megoldani.- A szesz üzlet ma. Nem borivó nemzet a mienk?- Nem, inkább a sörre van igény. A jó sörből pedig nálunk ma még kevés van.- Kevés az igényes sörivó is. A tétel: jöhet az olcsó sör, csak butítson és sok legyen...- Egyre inkább kell a jó sör, s ha az én jó söröm éppen annyiba kerül majd, mint az, ami kevésbé jó, kész a bizalom. Palackozni Kari Béla nem fogok egyelőre, elképzelés az, hogy ötliteres edényekben vigye haza mindenki tőlem. Száz ilyen palackot csináltatok kezdésre.- Kialakul lassan a piac is?- Ma még csak a tejföl leszedésére fordít mindenki energiát Piac majd csak lesz.- Nem tartják csodabogárnak?- Annak nem, hülyének igen. Ellendrukkerem van. Az jó. Doppingol.- Ez a pálinkafőzde egy kisebbfajta szerelem gyermeke, sok munka, energia... Nem sajnálja?- Lesz nagyobb gyerek belőle. Igaz, tíz év kell a valódi piacgazdaságig, de utána jó lesz. A bürokrácia útvesztői ma még elké- pesztőek.- Új kormányunk van. Pont, pont, pont...- Nem várok ma még semmit hatásuk ha lesz is, minimum három év múlva jelentkezik valójában. Minden attól függ, mi valósul meg az ígéretekből, mert nem elég hirdetni a vállalkozásbarátságot, azért tenni is kell. Jó, a hivatalokban szebben beszélnek az emberrel, próbálnak segíteni, de se adóban, se adminisztrációban nem változott séfrimi. Még a régi apparátus próbál egy pár évig elvergődni. Ha hitelt nem kapok, két évig maradok még főzdés, de nem mondok le a tervemről. Lesz serfőzdém. Jövő szeptemberben próbafőzést szeretnék végezni. SZABÓ S. Július 1 -jétől: nyugtaadási kötelezettség Pénztárgépek alkalmazása Az APEH szorosabb ellenőrzést akar Az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XI. törvény szerint a magánkereskedők egy részét már ez év július elsejétől nyugtaadási kötelezettség terheli. A bevezetés fokozatos, most csak a ruházati, vegyiáru-, iparcikk-, tüzelő- és építőanyag-kereskedőkre’ vonatkozik, más üzletkörökben tevékenykedők 1991. elejétől, illetve még későbbi időponttól kötelesek nyugtát adni. A nyugtaadás megoldható olyan elektronikus pénztárgéppel, amely tartalmaz úgynevezett „fekete dobozt”, vagyis olyan elektronikus adattárolót, amely az ösz- szes, forgalomra vonatkozó adatot tárolja, lehetővé téve ezzel, hogy az adóhatóság bármikor ellenőrizze a magánkereskedők tényleges forgalmát, ugyanakkor kellően védett a „megpiszkálás”, illetéktelen adatmódosítás ellen. E pénztárgépek alkalmazásának célja nyilvánvalóan az, hogy az APEH - amely eddig csak az adóbevallásokra, esetleg becslésekre támaszkodhatott - pontos és nem manipulálható adatokat szerezzen, megadóztassa az eddig eltitkolt jövedelmeket és ezzel nagyobb adóbevételt érjen el a költségvetés számára. Éppen ezért érthető, hogy a magánkereskedők nem lelkesednek az „ötletért”. * Kristóf Gézáné, az APEH Tolna Megyei Igazgatóságának osztályvezetője elmondta, erre a megnyugtató, jól ellenőrizhető bizonylatolási formára nagy szükség van, hiszen mindannyian tudjuk, hogy vannak igen magas, nem adózott jövedelmek. Az viszont más kérdés, hogy ennek kötelező bevezetése jár-e majd tényleges adóbevétel-növekedéssel a gyakorlatban. Egyébként a magánkereskedők lényegében ingyen juthatnak a megfelelő pénztárgépekhez, hiszen ezek értékét a befizetendő áfából levonhatják. Az APEH és a Kereskedelmi Minisztérium közösen megvizsgálja a forgalomba kerülő különböző pénztárgépeket, és aszerint minősíti, illetve ajánlja azokat, hogy megfelelnek-e a. manipulációmentes adatszolgáltatás követelményének. Ha egy magánkereskedő vásárol egy ilyen pénztárgépet, akkor annak üzembe állítása során valamilyen adóhatósági közreműködésre nyilván szükség lesz, például le kell pecsételni az adattároló részt. Ennek a közreműködésnek a pontos módja még nem tisztázott. *- Mi erről a Kiskereskedők Országos Szövetségének véleménye? - kérdeztük dr. Fischer Sándort, aTolna megyei szervezet titkárát.- Sajnos, a nyugtaadási kötelezettség bevezetésével párhuzamosan nem született adócsökkentő intézkedés, pedig mi ezt vártuk. így is óriási az elvonás, ezt már nem lenne szabad tovább fokozni, mert tönkremennek a magánkereskedők. Mindannyian tudjuk, hogy a forgalmi adó és a jövedelemadó is magasabb nálunk, mint a fejlett országokban, nem beszélve a társadalombiztosításról. Véleményünk szerint ez az új intézkedés további gátja lehet a magánkereskedelem fejlődésének, emellett feltehetően nem növelné a „kincstár” bevételeit. Az országnak viszont igen komoly valutakiadást jelent, hiszen számításaink szerint mintegy húszezer pénztárgépről van szó - vagy nyugati import, vagy túlnyomó részt nyugati alkatrészekből felépülő hazai gyártmány -, amelyek ára 60 és 100 ezer forint között mozog. Ki lehet számítani, hogy ez durván kétmilliárd forintnyi fölösleges tőkés importot jelent. Nagyon fontos a jogszabály pontos ismerete, tudniillik a többféle üzletkörben tevékenykedő magánkereskedőnek minden értékesítése tekintetében a számára előirt legkésőbbi időponttól kell eleget tennie a nyugtaadási kötelezettségnek. Ez azt jelenti, hogy van mód e kötelezettség kezdetének kitolására későbbi, kedvezőbb időpontra. Ha példáül egy ve- gyiáru-kereskedő engedélyt szerez más, hasonló üzletkörre - illatszer, háztartási áruk -, akkor nem 1990. július 1 -jétől, hanem csak 1991-től kell nyugtát adnia a vásárlóinak. Ezért mi azt javasoltuk a magánkereskedőknek, hogy forduljanak a helyi tanácsokhoz szakmabővítés érdekében. Egyébként a Kiosz-szal közösen nemrég létrehozott Magyar Magánvállalkozók Kamarája küzd az adócsökkentésekért, illetve ezen belül a pénztárgépekre vonatkozó kötelezettség eltörléséért.- áa Mit érnek a „hazatérők?” Legfőbb érték az ember - fogalmazták meg a jelszót Rákosiék mert ezzel akarták kifejezni, hogy a politikájuk embercentrikus. Természetesen ez a politika éppen azáltal vált emberellenessé, hogy erőszakkal akart boldogítani. A piaci társadalom bizonyul viszonylag azért a legkevésbé embertelennek, azaz a leginkább emberséges, mert felismerte a szaktudás, a szorgalom, a motiváció elsődleges jelentőségét. A modern társadalmakban nemcsak a jó közérzet, a társadalmi stabilitás, de még a profit nagysága is attól függ, hogyan becsülik meg az emberi értékeket. Mindez azzal kapcsolatban jutott az eszembe, hogy a 80-as évek amerikai bevándorlási adatait nézegettem. Az Egyesült Államokba az elmúlt tíz év során mintegy 10 millió ember vándorolt be. Mit ér ez a kereken 10 millió új amerikai állampolgár? Ha egy munkába lépő ember értékét azzal mérjük, hogy mennyibe került ez a befogadó országban, akkor a legegyszerűbb az élet első húsz esztendejére eső fogyasztással azonosíthatjuk. Ez azt jelenti, hogy 300 ezer dollárt ér egy, az országos átlagos szintnek megfelelő minőségű bevándorló. Ér eny- nyit? Az amerikai bevándorlással foglalkozó szakirodalom a bevándorlók értékét leginkább azzal méri, milyen keresetre, jövedelemre számíthatnak a bevándorlásuk után. Az adatok szerint a nyugat-európai bevándorlók erre vonatkozó indexe 120, a kelet-ázsiaiaké 93, a latin-amerikaiaké 60-70 között mozog. Az átlag 80 százalékos értéket mutat. A felértékeléskor tehát a bevándorlókat a 300 ezer 80 százalékának véve, 240 ezerrel lehet számolni. Ha most azt számoljuk, hogy 10 millió ember mindegyike 240 ezer dollárt ér, 2400 milliárd dollárt kapunk. Ehhez képest eltörpül az amerikai bankok által a latin-amerikai, az afrikai és a volt szocialista országoknak adott rossz hitelek összege. Az többszöröse a külföldön működő amerikai tőkének, vagy az Egyesült Államokban beruházott külföldi tulajdonnak. Gondoljuk meg, hogy mennyit foglalkoznak a nemzetközi tőkeáramlással, az abban beálló mennyiségi változásokkal, és menynyire figyelmen kívül hagyják azt a tőkeáramlást, amelyikben maguk az emberek mozognak! Arról még csak esik szó, hogy mit jelentett az Egyesült Államoknak, hogy Hitlerék zsidóüldözésének mekkora pozitív hatása volt az amerikai tudományokra és művészetekre, de arról már kevés szó esik, hogy nemcsak a kiválóak, hanem az átlagemberek is értékesek. A 20. század bőven hozott példákat a sikeres bevándorlásokra. A Német Szövetségi Köztársaság a háború után több mint tízmillió keletről kiüldözött németet fogadott be. Ezek a leginkább polgárosodott nyugatnémetekhez képest elmaradottabbak voltak. Különösen áll ez a keletporoszokra. Annak ellenére, hogy az élettér nagyon szűk volt, befogadták őket. A háború után nem volt mit enni, nem volt mivel fűteni, a lakóházak és a gyárak nagy része le volt rombolva. A nyomorban összezsúfolt lakosság azonban tíz év alatt létrehozta a gazdaságtörténet egyik legnagyobb csodáját. Ma már nyilvánvaló, hogy a betelepülők határtalan igyekezete nélkül ez nem sikerült volna. Ehhez ma már azt is hozzáteszik a szakemberek, hogy a német egyesülés az egész Közös Piac növekedését évi egy százalékkal fokozza. Európában kevéssé ismert, hogy Japánban hasonló hazatelepülés zajlott le a korábban gyarmatosított kontinensről. A befogadás feltételei ott még mostohábbak voltak. (Japánban egy lakosra tized akkoca mezőgazdaságilag művelhető, vagy településre alkalmas terület jut, mint nálunk!) Izrael is példával szolgál arra, hogy a betelepülök a gazdasági fejlődés igazi motorjai. Az 50-es és 60-as években, amikor nagy volt a betelepülés, a gazdaság évente átlagosan 8-9 százalékkal nőtt. Pedig a betelepülők nagy hányada a szegény és elmaradott afrikai és ázsiai zsidóság soraiból került ki. Most, hogy nagyobb arányú betelepülésre lehet számítani a Szovjetunióból is, újabb gazdasági fellendülést várnak. Minderről azért érdemes nálunk most beszélni, mert a viszonylag kis számú erdélyi hazatelepülőket sokan gazdasági nehézségekre hivatkozva ellenségesen kezelik. Azon lehet vitatkozni, hogy nemzeti érdekből mi a jobb, ha ott maradnak, vagy ha idejönnek. Azon nem, hogy az érintettek életszínvonala itt lesz sokkal magasabb. Azon pedig különösképpen nem, hogy ebből nekünk, az ittenieknek is hasznunk származik. K.S. Gázt kap Várdomb Ma már csak lakossági pénzből lehet (Folytatás az 1. oldalról.) Várdomb szerencsés helyzetben van, mert a határában húzódik a Bátaszéket Szekszárddal és Bonyháddal összekötő gázvezeték, így viszonylag kis költséggel megépíthető a bekötő szakasz. A rendkívül nagy lakossági igényt jelzi, hogy a tervekben szereplő ellátási körzetben hihetetlenül magas, 98-99 százalékos szervezettséget sikerült elérni, azaz szinte mindenki kérte a gáz bevezetését és vállalta az ezzel járó nem csekély költségeket ezen a településrészen. A lebonyolítást a Bátaszéki Nagyközségi Közös Tanács vállalta, sőt, a tervezési költségeket is állta. Berg István, a tanács műszaki előadója elmondta, hogy a kivitelezési munkák odaítélése előtt többfordulós versenytárgyalást tartottak. Hat pályázó közül a DD- GÁZ Tolna Megyei Üzemigazgatósága nyert, amely vállalta a generálkivitelezést és az átadást szeptember 15-ig. Ez garanciát jelentavárdombiaknakarra, hogy a munka gördülékenyen, jó minőségben és határidőre elkészül, a tanácsnak ugyanis voltak már problémái Bátaszé- ken más kivitelezőkkel. Várdombon az 56-os út és az Alsóná- nára vezető út által határolt településrészen lakó 123 család tehát az idei fűtési szezontól már élvezheti a vezetékes gáz előnyeit. Mivel Várdombon közületi nagy- fogyasztó nincs, így teljes egészében a lakosságnak kell finanszíroznia a vezetékhálózat kiépítését, ami egy családnak 38 ezer forint költséget jelent. Igaz, ennek 15 százalékát később visszakapják közműfejlesztési hozzájárulás címén. Várdomb térsége régészetileg védett terület, ezért a munkálatok csak a Wo- sinsky Múzeum felügyelete alatt folyhatnak. Ez némileg emeli a költségeket hiszen a múzeum 15 ezer forint átalánydíj ellenében vállalta ezt a felügyeletet Az Újberek melletti gázátadó állomástól megépítendő mintegy 1 kilométeres bekötővezeték és a Várdomb határában telepítendő előregyártott konténeres nyomáscsökkentő-egység alkalmas lesz az egész település ellátására. A most bekötésre kerülő településrész lakói tehát ennek költségeit tulajdonképpen megelőlegezik a tőlük délebbre élő várdombiaknak, ám ezt később visszakapják, ha folytatódik a vezetékhálózat kiépítése az egész településen. - árki Megkezdődtek a földmunkák. A háttérben Várdombnak az a része, amely idén már gázzal fűthet.
