Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-28 / 72. szám

1990. június 28. Képújság 5 Vállalkozói kölcsön és átképzési támogatás-1 Munkanélküliséggel, a mun­§ kanélküliek számának emel­kedésével - legalábbis egye­lőre - sajnos számolni kell. A ___már eddig közvetlenül érin­tettek túlnyomó többsége - a tapasztalatok szerint - munkanélküli-se­gély iránt folyamodott, ez a körülmény pedig arra utal, mintha a dolgozók a munkanélküliséggel kapcsolatos prob­lémáik megoldásának, de legalábbis a gondokon való könnyítésnek csupán ezt a jogi lehetőségét ismernék, szükséges­nek és indokoltnak tartjuk tehát néhány olyan jogi szabályozásnak a rövid ismer­tetését, amely a munkanélküliség súlyos gondján enyhíteni hivatott. A vállalkozói kölcsön, az újrakezdők, pályakezdők vállalkozói kölcsöne előse­gíti a munkanélküliség csökkentését, ugyanakkor elősegíti a vállalkozások élénkítését is, az egyéni vállalkozásról szóló törvény indoklása szerint ugyanis: „Kívánatos, hogy a magánvállalkozások köre jelentősen kiszélesedjen." Azok a munkanélküliek, akik vállalko­zási kedvet éreznek, kölcsön felvételével saját maguk számára teremthetnek mun­kalehetőséget. A vállalkozás történhet egyéni és társas vállalkozásban, a kölcsön felvéte­léhez saját erő nem szükséges, a köl­csön összege természetesen csak a vál­lalkozáshoz szükséges kiadásokra használható fel. A kölcsönt 10 év alatt kell visszafizetni, s a kölcsön utáni kamat, va­lamint az éves egyéb bankköltség megfi­zetése alól a vállalkozó a kölcsön felvéte­létől számított 4 évig mentesül, vagyis a vállalkozó számára a kölcsön négy évig kamatmentes, a kamatot ugyanis az első négy évben a Foglalkoztatási Alapból té­rítik meg a kölcsönt adó pénzintézet ré­szére. Vállalkozói kölcsönt az kaphat, aki- kereső foglalkozást nem folytat és részére a lakóhelye szerint illetékes mun­kaerő-közvetítő szerv a jelentkezésétől számított egy hónap alatt nem tudott megfelelő munkahelyet biztosítani;- aki felmondási idejét tölti, vagy kilé­pési szándékát a szövetkezetnek beje­lentette, továbbá akinek munkamegálla­podását a kisszövetkezet felmondta és részére a munkahelye szerint illetékes munkaerö-közvetítö szén/ nem tudott egy hónap alatt megfelelő munkahelyet biztosítani, és a dolgozó kötelezettséget vállal írásban, hogy főfoglalkozásban vállalko­zó lesz. A jogszabály pontosan megjelöli, hogy annak alkalmazásában mi tekintendő megfelelő munkahelynek, azt is, hogy ki nem igényelheti a kölcsönt (pl. akinek előző munkahelye „kilépett” bejegyzés­sel szűnt meg, vagy aki a részére koráb­ban folyósított kölcsönt nem fizette visz- sza), kimondja a jogszabály azt is, hogy a kölcsön igénylésére való jogosultság nem kötelezi a pénzintézetet a kölcsön­szerződés megkötésére. A már többször említett, az újrakezdők, pályakezdők vállalkozói kölcsönéről szóló jogszabály pedig az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének az 1 /1989. (III. 12.) ÁBMH számú rendelkezése, amely a Magyar Közlöny 1989. évi 15. számában olvasható. A munkanélküliség gondjain enyhíteni hivatott az átképzési támogatásról szóló jogszabály is, amelynek rövid ismerteté­sére visszatérünk. DR. DEÁK KONRÁD Vidék-Magyarország (Tévékrimi) Van vidék és van vidékebb. Annak ide­jén, gyerekkoromban, ha valaki idegen jött, tévedt a falunkba, azt mondták rá, vidéki. Mert ugye attól függ, hogy honnan nézzük. Budapestről Pécs is vidék, Szek- szárd is, meg Báta is. Azért az említett há­rom helység között van különbség. Pél­dául Pécsett egész biztosan kifogástalan minőségben sugározták hétfőn este a pécsi körzeti stúdió műsorát. Szekszár- don csak többé-kevésbé, Bátán meg va­lószínűleg sehogy sem. Gondok vannak a szekszárdi tévéadó­val. Tapasztaltam, meg a szerkesztőség­be érkező telefonhívásokból hallottam is. A Szekszárdról sugárzott, továbbított kettes műsor alatt „élvezhettük” az egyest is. A kettőt egyszerre. Nosza, megkerestük az illetékest. Az udvarias választ megosztjuk az olvasóval: „A Tolnai Népújság panaszbejelentése alapján megvizsgáltattam a Szekszárd (Kálvária-hegy) tv-átjátszó adót, mely az MTV 2-es műsorát sugározza. Az adóbe­rendezés kifogástalanul üzemel. A pana­szolt zavart, mely abból áll, hogy a TV2-es Tehát: ki tudja, hol, mi a hiba: Én nem, de ez gondolom megbocsátható. Nemrég, talán egy éve, Békés Sándor, a Magyar Televízió Pécsi Stúdiójának ve­zetője előadást tartott Szekszárdon, az újságíró-stúdió egyik foglalkozásán. Ha szerényen akarok fogalmazni, azt kell ír­nom, hogy az ő „fellépése” volt az egyik legsikeresebb. A szokásos honoráriumot mégsem fogadta el. Cserébe az átadott ismeretekért mindössze egyet kért: a hallgatók írják meg neki, mi a vélemé­nyük a pécsi stúdió műsorairól. Nem tu­dom, hány levelet kapott, vagy kapott-e egyáltalán. Mindenesetre jó, hogy nem mostanában kérdezett ilyesmit. Mert a néző nem nagyon vacakol azzal, hogy stúdió, műsor meg adó. Számára egy a fontos: mit lát. Márpedig Szekszárdon hol ezt, hol azt látjuk abban az időpont­ban, amikorra a nyomtatott műsor a pé­csi stúdió adását prognosztizálja. műsor alatt látszik a TV1-es műsor, véle­ményünk szerint több műszaki, terjedési probléma is okozhatja. A közelmúltban az adóberendezéseket és vevőantennákat a régi épület lebontása miatt áthelyeztük. A megváltozott körülmény miatt esetenként előfordulhat az adók egymásra hatása is. Jelenleg a bejelentés alapján folyama­tosan vizsgáljuk, illetve ellenőrizzük a be­rendezések üzemi és tartalékvételi rend­szerét. Tartósan most a kálvária-hegyi TV2-es adót a kabhegyi „anyaadóról” hajtjuk meg, Igya városban a nézők ebből semmit sem észlelnek. Egyben felhasználom az alkalmat, hogy tájékoztassam a tiszteltelőfizetőket, hogy a város nagy részén kifogástalanul vehető a csávolyi állomásunkról (TV1,28-as csa­torna, TV2 7 csatorna) az MTV műsora, más részről megköszönöm a segítőkész­séget is, melynek eredményeznie kell a térség kifogástalan műsorellátását. Pécs, 1990. június 22. Tisztelettel: HORVÁTH ATTILA __________ üzemigazgató D e ne beszéljünk csak úgy a levegőbe, vegyük példaként az elmúlt hétfőt, június 25-ét. Az egyesen meccset közvetítettek, a kettesen pedig 21.25-től a pécsi stúdió műsorát. Azaz hogy ezt kellett volna. Mert 21.36-kor Tüskés Tibor helyett csak szürke mezőt láttunk a képernyőn. Sebaj, hívjuk a 03-at, a hibabejelentőt. Talán el­felejtették átállítani a kapcsolót - volt már rá példa. Ezúttal más gond lehetett, az ügyeletes a technikai malőr kiküszöbölé­sével foglalatoskodhatott, mert hiába csörgött ki a készülék, senki nem vette föl a kagylót. A képernyőn a diszkrét szürke sercegést időnként felváltotta a szegedi stúdió élvezhetetlen technikai minőségű műsora. Válsághelyzetben sok mindenre képes az ember, még arra is, hogy meg­kérdezze a szekszárdi tudakozótól a ve­zeték nélküli távközlés pécsi ügyeleté­nek a számát. Másodszori próbálkozásra sikerült, íme: 76-106. Ugye, kitalálták már, hogy ezt a telefont se emelte föl sen­ki. A csőd majdnem tökéletes, de nem adtam föl. Ismét egy kérdés ä szekszárdi tudakozóhoz: honnan a szám? Válasz: a pécsi tudakozótól. Fölhívtam, és ekkor kijátszottam a nagy adut: ha nem is a közvélemény, de legalábbis a Tolnai Népújság nevében beszélek, kérek egy használható számot. Megkaptam - a mi­sinai adóét. (24-160). Állni látszék az idő, bár a műsor - bizonyára haladt. Már 21 óra 59 perc volt. Tárcsáztam, a készülék azt jelezte, hogy valahol hangosan csön­get egy telefon. A közismert nótához az asztalon az ujjammal vertem a taktust. („Vagy alusznak, vagy nem hallják, vagy talán nem is akarják...”) Csupa talány, úgy kell annak, aki ősz halántékkal de- tektívest játszik. Kínomban eszembe jutott a lapunkban olvasott hirdetés: városi rendőrkapitány­ság nyomozókat vesz föl, de csak fiatalok jöhetnek számításba. Gyöngébb idegzetűek itt abbahagy­hatnák - az olvasást -, de nem én a nyo­mozást. Tárcsáztam ismét és megint... mígnem egyszer csak... Fogadni mernék, nem találták ki, ki a tettes. Mítagadás, én sem. Mert 22 óra 04 perckor, amikor már kezdett előttem elhomályosulni a világ, egyszercsak váratlanul kivilágosodott a képernyő, s Tüskés Tibor dombóvári éveiről beszélt. Békés Sándor stúdióvezető szeren­csére nem engem kért föl, hogy írjam meg véleményemet a műsorukról. Ha akarnám se tudnám teljesíteni a kérését, mivel nem láttam. Annak ellenére sem, hogy havonta vagy kéthavonta leemelik az átutalási betétszámlámról a fene tudja hányszor emelt előfizetési díjat. Mert­hogy szerződéses viszonyban vagyok valakikkel. Én vállaltam, hogy rendszere­sen fizetek, ők meg azt, hogy rendszere­sen, használható minőségben szolgál­tatják a műsort. Én teljesítem a szerződést. GYURICZA MIHÁLY Mit akar a Tolna Megyei Faluszövetség? A Tolnai Népújságban rövid cikk tudósított arról, hogy megalakult a Tolna Megyei Faluszövetség. Az előzmények ismerete nélkül úgy tűn­het, hogy mi huszonketten - második nekifutásra - „összeerőlködtünk” egy szervezetet. Valóban a februárban tartott szekszárdi előkészítő megbeszélésen a községek szinte teljes számban képviseltették magukat és egyetértet­tek a Tolna Megyei Faluszövetség létrehozásával. A szándék és a testületi megerősítés - mely feltétele a szövetségi tag­ságnak - mégis csak 22 helyen találkozott. Az okok a testületek mandátumának lejárta és a tanácsi tisztségvise­lők helyzetének bizonytalanságában keresendők. A címben szereplő kérdésre a választ a szövetség programja adja meg. A Tolna Megyei Faluszövetséget az a felismerés hozta létre, hogy Tolna megye községeinek és lakosságának gondjait és problémáit csak egy alulról felépített - e gondokkal mindennaposán szembenéző - szervezet vállalhatja fel és láthatja el. Hazánk más térségeihez hasonlóan megyénkben is szembetűnő a különbség a városok és a községek között. A községek lakossága az infrastrukturális ellátottság, a szolgáltatások, az esélyegyenlőség, ér­dekérvényesítés terén hátrányos helyzetben van a városi lakossággal szemben. Az eddigi terület- és településfejlesztési politika és az azt támogató elosztási rendszer eredménye mindennapos gondokkal küszködő köz­ségi tanácsok, ellátatlanság, intézményektől megfosztott falvak, pusz­tuló nemzeti vagyon, elnéptelenedő községek, ingázó munkaerő, mely­nek perspektívát csak a városba költözés jelenthet. A szövetség nem a városok ellen irányul, de vallja, hogy önkormány­zással is elő kell segíteniük a községek helyzetének javítását, mert az eddigi falusorvasztó politika haszonélvezői voltak és objektív helyzetük jelenleg is kedvezőbbé teszi fejlődésüket. A szövetség a fenti helyzet megváltoztatása érdekében kíván tevé­kenykedni azért, hogy a települések közötti esélyegyenlőségek társa­dalmi mérvű megteremtésével lehetővé váljék a magyar falvak felemel­kedése. A szövetség Tolna megyei községi önkormányzatainak és lakossá­gának érdekképviseletét és érdekvédelmét kívánja ellátni. Ennek érde­kében együtt kíván működni a megyei irányítás különböző szerveivel, együttműködési szándékát fejezi ki a politikai pártoknak és társadalmi szerveknek minden olyan programjához, akciójához kapcsolódóan, amely a falusi lakosság érdekeit szolgálja. Ugyanezen szerveknek ha­sonló tartalmú együttműködést ajánl fel. . A szövetség részt kiván venni a falu sorsát befolyásoló döntések elő­készítésében, meghozatalában (településpolitika, jogszabályozás.) Tanácskozási joggal részt kíván venni a szövetség a Tolna Megyei Tanács testületi ülésén, továbbá kezdeményezi, hogy. a különböző ér­dekképviseleti szervek, a programot érintő üléseikre hívják meg a szö­vetséget. A szövetség támogatja egy olyan megyei önkormányzat létrejöttét, melyben a községek megfelelő képviseletet kapnak, mely az egyenjo­gúságon alapuló kölcsönös érdekeket figyelembevevő, valós érdeke­ket közvetít. Támogatja egy a feladatokhoztóazodó megyei, közigazgatási szer­vezet kialakítását, mely tiszteletben tartja az önkormányzatok önállósá­gát, mely szolgáltat, szakmai tanácsokat ad, információkat gyűjt és to­vábbit, segíti az önkormányzati vállalkozásokat. Alapvető feladatának tekinti a falvak népességmegtartó képességé­nek fokozását, a helyi közösségek visszaállítását. Támogatja a helyi önszerveződő csoportok működését, a helyi ér­dekérvényesítés mechanizmusának kialakítását. Harcol a valódi anyagi eszközökkel, köztük a községi tulajdonnal is rendelkező olyan önkor­mányzatok kialakításáért, melyek településük tényleges gazdájaként tudják szervezni a lakosság életét. A szövetség fontosnak tartja a decentralizált helyi munkalehetősé­gek megteremtését, az infrastruktúra fejlesztését, a környezetvédelem erősítését. Harcol az igazságos közteherviselésért. Meg kell szüntetni az infra­strukturális beruházások kapcsán a falvak lakosságát sújtó többletki­adásokat és a szolgáltatásokért fizetendő magasabb árakat. A lakosság hozzájárulásával létrehozott infrastruktúrát és egyéb javakat a helyi kö­zösség kezelésébe kell adni. Támogatja a mezőgazdaság hátrányos helyzetének megszüntetését és a föld reális értékének kidolgozását. Síkraszáll egy vállalkozói Magyarország megteremtéséért az egyéni vállalkozók perspektívájáért, melyben a falu eltartó és megtartó képes­ségének növelését is látja. A szövetség felvállalja a községi önkormányzatok és az önkormány­zatok dolgozóinak érdekvédelmét és érdekképviseletét. Küzd az állam- igazgatásban dolgozók reálisabb társadalmi megítéléséért, erkölcsi és anyagi helyzetük javításáért, és a községi önkormányzatok dolgozóinak hátrányos megkülönböztetése ellen. Fellép az önkormányzat, államigazgatási munka, a tisztségviselők és alkalmazottak rosszindulatú, megalapozatlan lejáratásával szemben. Küzd a szakapparátus stabilitásáért, hogy ne legyenek a politikai válto­zások kiszolgáltatottjai. A szövetség a megye falvainak minden reális problémájával azonosul, továbbá részt vállal más szervezetek érdek- szövetségek ilyen irányú elképzeléseinek megvalósításában. Felvállalja, hogy a községi települések közti érdekkülönbségeket is felszínre hozza és a kölcsönös előnyök szellemében az egyenrangú­ság alapján közreműködik azok áthidalásában. Pl. a társközségek önálló tanácsi községek kiválása kapcsán felvető­dő elszámolás a vagyonmegoszlás szinte megoldhatatlan békés úton. Gyakorlatilag egy szegényből csinálunk több koldust. Saját gondunk - Nagydorog és Pusztahencse - is igazolja ezt. Feltétlenül szükség lenne egy koordináló szervre és az új tanácsokat segítő pénzügyi alapra. A korábbi elosztási rendszerben nemcsak a társközségek sorsa volt sanyarú, hanem általában a községeké. Ennek árát nem lehet a székhelyközséggel megfizettetni, mert a követ­kezménye, hogy a keservesen létrehozott intézmények működésképte­lenné válnak. Terjedelmi okok miatt csak programszerűen vázoltam fel elképzeléseinket. A munkát megkezdjük, megalakulásunkról tájékoz­tatjuk a különböző szerveket, felkutatjuk a segíteni szándékozó szemé­lyeket - képviselőket, szakembereket és szimpatizánsokat. Információt gyűjtünk, továbbítunk és várjuk a szövetség tagjai részéről jelentkező feladatokat. Ezúton is szeretném megköszönni mindazok segítségét, akik közre­működtek a Tolna Megyei Faluszövetség létrehozásában. A Tolnai Nép­újság tudósítását és a SzekszárdÉRT Klub segitségfelajánlását. DR. HEIDECKER PÉTER a Tolna Megyei Faluszövetség elnöke Védd magad! A zsebtolvajok Az idei esztendő eddig eltelt időszaká­ban - csak a megyeközpont területét figyelembe véve - megközelítően 40 szá­zalékkal emelkedett az ismertté vált bűn- cselekmények száma. Ezen belül is kifeje­zetten nőtt a vagyon elleni bűncselekmé­nyek száma... * A szekszárdi piactéren 1990. június 11 -én, délelőtt 11 órakor egy idős, nyug­díjas hölgyet a zsebtolvaj megszabadított a pénztárcájától. Ekkor még árusítottak a románok a standok mögött, s a hölgy egy orkán anyagú bevásárlószatyrot kívánt venni. Forgatta, nézegette, mustrálgatta, s hogy mindezt kellő alapossággal tudja megtenni, egy pillanatra letette bevásár­lókosarát, aminek a tetején ott pihent a bukszája. Lenyúlt fizetni... csakhogy már nem volt mivel, s egy nyugdíjasnak 1700 forint is komoly veszteséget jelenthet. Akadt egy szemtanú aki látta az esetet. Észrevette amint egy nő másodpercek alatt kivette a pénztárcát, s már adta is to­vább társának. Az elkövetőt elfogták, aki tagad... * A zsebtolvajlások egyik legfrekventál­tabb helye a piac, a vásár, az a terület ahol egyszerre sokan gyűlnek össze. Pil­lanatok alatt „lenyúlják” a póruljártat, akin legfeljebb csak a tettenérés segít­het. A testközeli „véletlen” lökdösődés után jön a kétujjas módszer, amikor ki­emelik a zsebből, táskából a pénztárcát. Akad példa a zsilettpengés táskamet­szésre is, s nagyszerű alkalom kínálkozik erre akkor, amikor az illető az Itt a piros, hol a piros játékot bámulja önfeledten. Tehát: táskákat a hónunk alá véve vá- sározgassunk, a bevásárlószatyornak ne ‘ a tétjén virítson a bukszánk, a farzsebből jobb a belső zsebbe tenni a pénztárcát és ha nem feltétlenül szükséges, ne vi­gyünk ilyen helyre komolyabb összeget. Aki autót vásárol - az autóvásár is virág­zó piaca lehet a zsebtolvajoknak - jobtr ha foglalót visz magával s otthon bonyo­lítja le végleg a többszázezres autóvé­telt... vagy nagyon vigyázzon a pénzé­re.- szabó -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents