Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-26 / 70. szám

6 KÉPÚJSÁG 1990. június 26. t MONDIALE ’90 Mondialógus: Sebastiao Lazaroni Brazíliának még várnia kell... Hogy mire? Arra, hogy negyedszer is világbajnok legyen. Az argenti­noktól elszenvedett torinói vereség után a nagy esélyesek közé sorolt dél-amerikai csapat már csak fi­gyelheti a többiek versengését, s abban reménykedhet: négy év múlva az Egyesült Államokban ta­lán majd jobban sikerül... A DPA nyugatnémet hírügynök­ség interjút készített Sebastiao La­zaroni szövetségi kapitánnyal, aki minden kényes kérdésre hajlandó volt válaszolni. Ön, amikor megérkeztek Itáliá­ba, úgy nyilatkozott, hogy Brazília világbajnok akar lenni. És most mit mond?...- Hát igen... Elvesztettünk egy olyan mérkőzést, amelyen eddigi legjobb játékunkat mutattuk. Bon­colgathatjuk, hogy miért buktunk el, szerintem a magyarázat egy­szerű: sorra kihagytuk a helyze­teinket. Ez minden. Valóban?- -Mit tehetek még hozzá? Na­gyon csalódott vagyok, 10-12 helyzetünk volt Argentína ellen, nekik csak egy... Viszont ezzel á le­hetőséggel ők éltek, ezért megér­demelték a negyeddöntőbe jutást. Mivel magyarázza, hogy az utol­só percekben gólt kaptak?- Játékosaimból hiányzott a mérkőzés végén is elengedhetet­len nyugalom és higgadtság. Ezt Maradonáék kihasználták. Miért nem szerepeltette Roma- riót?- Kitűnő játékosom száz nappal a lábtörése után a skótok elleni mérkőzésen pályára lépett, de lát­hattam, hogy nincs a legjobb for­mában. És ez érthető volt. Később­re tartogattam. Sokan kifogásolták, hogy Brazí­lia nem a tőle megszokott támadó­játékát, a célratörő futballt alkal­mazta. Miért?- Nem láttam okát, hogy változ­tassak elképzelésemen, technikai­lag jobbak voltunk ellenfeleinknél. Mindent megtettünk, hogy a leg­jobbat produkáljuk. Szerintem nem játszottunk másként, mint ed­dig, én nem követtem el hibát. Hogyan tovább Brazília?- Remélem és főképpen kívá­nom, hogy Brazíliának a keserű ve­reség után is legyen elég ereje ma­gához térni, és újabb nagy sike­rekre törekedni. ön szerint melyik csapat most a nagy esélyes?- Azt hiszem, Olaszország. Nemcsak a hagyományai és klasz- szis játékosai segíthetik a győze­lemhez, hanem a nagyon sokat je­lentő hazai környezet is - voltak Lazaroni befejező szavai. Argentína ünnepel Argentína a Brazília felett aratott győzelem után vasárnap örömmámor­ban úszott. Buenos Aires hangulata in­kább a paradicsomi gyönyörökhöz volt fogható, mintsem puszta örömünnep­hez. Az utcákra kivonult emberek szá­zával, ezrével táncoltak kék-fehér nem­zeti lobogókat öltve magukra. Az abla­kokból szerpentin- és konfettifelhö ereszkedett alá. Petárdák pufogtak. Carlos Saul Menem argentin köz- gazdasági elnök kijelentette: „Több­ször megesett már, hogy jobbak vol­tunk ellenfelünknél, mégis vesztettünk, most nem így történt.” Menem elisme­réssel adózott a legyőzött ellenfélnek. Méltatta Maradona tehetségét és a gól­lövő Caniggia elévülhetetlen érdemeit. „Egy életre szóló élmény ez, ma­radjunk még egy kicsit a torinói sta­dionban, ezen az áldott pályán, amely­nek közönsége kilencven percen át ki­fütyülte Maradonát, majd fejet hajtott előtte” - mondta az argentin tv riporte­re a meghatottságtól elcsukló hangon. A Buenos Aires-i tv a mérkőzés óta százszor-ezerszer játszotta vissza a megváltó gólt, amely a negyeddöntőbe juttatta Argentína válogatottját. Brazília búcsúzik. Nagy kár érte, mert nagyon jól játszott, jobban, mint az argentinok. Különösen az első húsz percben remekelt, amikor is a maga ja­vára dönthette volna el a találkozót. De ezúttal nem szegődött mellé a szeren­cse. A már-már leirt Argentína viszont szívvel-lélekkel pótolta alacsonyabb tudását és Caniggia fantasztikus egyé­ni akciójával megfosztotta a brazilokat álmaiktól, hogy esetleg negyedszer is elnyerjék a Világ Kupát. Vb-szőttes Hol a kocsim? Kellemetlen meglepetés érte a Bec­kenbauer házaspárt: Ferenc császár­nak Milánóban ellopták a „második ko­csiját”, egy Mercedest. Beckenbauer felesége az egykori játékostárs, Günter Netzer nejével bevásárolni volt az olasz városban, s ennek végeztével már csak hűlt helyét találták a kocsinak. A rend­őrség egyelőre a „semmiben” nyo­moz... „Határpofonok” Hétfőre virradóra verekedés tört ki nyugatnémet és holland szurkolók kö­zött a Herzogenrath-Kerkrade határát­kelőhelyen. A rendőrség jelentése sze­rint elkeseredett holland motoros huli­gánok támadtak meg nyugatnémet drukkereket. Mindez azok után történt, hogy a hatóságok már jó előre alapo­san megerősítették a határátkelőhe­lyen lévő karhatalmi állományt, amely­nek tagjai aztán rendet is teremtettek. Egyéni büszkeség Harald Ganns, az NSZK namibiai nagykövete nagy örömmel könyveli el Kamerun labdarúgóinak eddigi szen­zációs szereplését. Amint elmondta, 1983 és 1986 között Kamerunban tel­jesített diplomáciai szolgálatot, s mint egykori labdarúgószakember támoga­tója és irányítója volt a helyi ifjúsági vá­logatottnak. Ezért is kísérte nagy figye­lemmel az afrikai együttes vb-szereplé- sét, s véleménye szerint a kameruniak sikere óriási hírverést jelent egész Afri­ka sportjának.' Gullitnak elege volt Soha nem látott vita és hangzavar követte a holland válogatott milánói vereségét. A játékosok az okok keresé­sében a szövetséget hibáztatták. Ruud Gullit csapatkapitány ingerülten mond­ta: „Egy világbajnokság kellett ahhoz, hogy kiderüljön: a szövetség hosszú ideje nem áll a feladata magaslatán, rengeteg hibát követ el”. Majd össze­csomagolta a holmiját, s otthagyta az öltözőt. Gullit a válogatott búcsúvacso­rájára sem ment el. Mérkőzésről mérkőzésre NSZK-Hollandia 2-1 (0-0). Milá­nó, 75 000 néző. V: Loustau (ar­gentin). NSZK: lllgner - Berthold, Augenthaler, Kohler - Reuter, Litt- barski, Matthäus, Buchwald, Brehme - Klinsmann (Riedle a 79. percben), Völler. Hollandia: Van Breukelen - Rijkaard, R. Koeman, Van Tiggelen - Van Aerie (Kieft a 67. percben), Van’t Schip, Winter, Wouters, Witschge (Gillhaus a 80. percben) - Van Basten, Gullit. Az NSZK kitűnő játékával igazolta, hogy nemcsak a kiscsapatok ellen képes jó teljesítményre. G: Klins­mann, Brehme, illetve R. Koeman. így látja a sportsajté A nemzetközi sajtó nagy terjedelemben foglalkozik a vasárnap le­játszott két nyolcaddöntő mérkőzéssel. Az olasz „II Messaggero" megállapítása a dél-amerikai derbiről: „Egy gólhelyzet, egy gól, s a rosszabb csapat nyert...”. A „Corriere della Sera” véleménye: „Brazília játszott, Maradona győzött.” A spanyol „El Pais” egyértelműen Maradonának adja a di­csőséget, aki zseniális megmozdulásával kiejtette Brazíliát. A nyugatnémet-holland találkozóval kapcsolatban az amszter­dami „De Telagraaf” bírálja M. van Bastent és R. Koemant, piert el­maradtak a tőlük megszokott jó teljesítménytől. A spanyol „El Pais” Klinsmannt dicséri szenzációs játékáért, míg az angol „The Times” teljesen megérdemeltnek tartja az NSZK sikerét. Az olasz „Corriere dello Sport” szerint: „Az Inter legyőzte Hollandiát, Klinsmannak cso­dálatos estélye volt”. A lap ezzel arra céloz, hogy az NSZK váloga­tottjában három Inter-idegenlégiós is helyet kapott. Kezdőkör A labdarúgó-vb mai műsorán két mérkőzés szerepel. Hírek, érdekes­ségek, várható összeállítások. Nyolcaddöntő: Spanyolor­szág-Jugoszlávia. Verona, 17 óra. A találkozó győztese nem ki­sebb csapattal találja majd szem­be magát a negyeddöntőben, mint a címvédő argentin válogatott. A két, technikailag képzett együttes rosszul rajtolt a Mondjálén: a spa­nyolok egy szerencsés 0-0-ás döntetlent játszottak Uruguay-jal, míg a jugoszlávok az NSZK-tól szenvedtek 4-1 arányú vereséget. A folytatás már jobban sikerült, két-két győzelemmel biztosították helyüket a 16 között. A keddi párviadal esélyesének a Real Madrid és az FC Barcelona játékosaiból álló spanyolok látsza­nak, s nemcsak azért, mert május 26-i előkészületi mérkőzésükön Butragüeno góljával 1-0-ra győz­tek a „plávik” ellen. A belgák felett aratott 2-1 -es győzelmük alkalmá­val bizonyították igazán tudásukat, s ekkor már a sajtó által sokat vá­dolt Luis Suarez szövetségi kapi­tány is örömmel jegyezhette meg: „végre élvezetes játékot nyújtot­tunk”. A kapitány tisztában van az­zal, hogy a jugoszlávok ellen ke­ményen kell játszaniuk, ugyanak­kor hangoztatja, hogy mérkőzésről mérkőzésre javulnak labdarúgói. Éppen ezért nem látja okát annak, hogy a következő „akadály” előtt változtasson felfogásukon. Persze, az újabb siker érdekében Butra- guenótól azt várja, hogy valódi ve­szélyt jelentsen az ellenfél kapujá­ra, mert idáig kissé szárnyaszeget- ten, korábbi önmagára nem emlé­keztetve játszott. Sokat remél Mi- cheltől is, aki'három csodálatos gólt lőtt a dél-koreaiak hálójába. A várható összeállítások: T­Spanyolország: Zubizarreta - Andrinua - Chendo, Sanchis, Gor- riz - Michel, Roberto, Martin Vaz­quez, Villaroya - Butragueno, Julio Salinas. Jugoszlávia: Ivkovics - Jozies - Sztanojkovics, Hadzsibegics, Szpaszics - Brnovics, Katanec, Szusics, Sztojkovics - Pancsev, Vujovics. Játékvezető: Áron Schmidhuber (nyugatnémet). Nyolcaddöntő: Anglia-Bel­gium. Bologna, 21 óra. Az esélylatolgatásokból nem marad ki egy hatásvadász fordulat: vajon a keddi mérkőzés után az angol labdarúgóknak is ugyanúgy távozniuk kell Olaszországból, mint rendbontó szurkolóiknak? Ezen az összecsapáson ugyanis már „élesben," megy a játék, s az egyik csapat súlyos árat fog fizet­ni... Hogy a belga kapitány Guy Thys, vagy az angol Bobby Robson vezette gárda lesz-e a vesztes - kedden késő este kiderül. Robson mindenesetre töretlen önbizalommal várja az összecsa­pást:- Igaz, hogy kemény dió az el­lenfél, de nem legyőzhetetlen - véli a szakvezető. Persze, a vetélytárs előzetes nyi­latkozatai sem éppen gyávaságról árulkodnak:- A spanyoloktól elszenvedett vereség egyáltalán nem tört le min­ket - adott hangot elszántságuk­nak Guy Thys. Az angol kapitányt azonban na­pok óta egyvalami erősen nyugta­lanítja: ki tudja megállítani Scifót? A belgák 24 éves játékmestere, aki hat éve az Európa-bajnokságon csodagyerekként robbant a lab­darúgás világába, már nagy tekin­télyt szerzett magának. Hiába ta­nulmányozta Bobby Robson a ve­télytárs játékmódját, a videokazet­ták serr> segítettek, a kérdés to­vábbra is él: hogyan semlegesítse a belga játékmestert?- Csak azt tudom, hogy Scifo egy briliáns tudású játékos, aki egymaga képes mérkőzések el­döntésére - mondta Robson. A várható összeállítások: Anglia: Shilton - Wright - Par­ker, Walker vagy Butcher, Pearce - Waddle, McMahon, Gascoigne, Barnes - Lineker, Bull. Belgium: Preud, Homme - De- mol - Gerets, Grun vagy Albert, de Wolf - Clijsters, Van der Elst, Scifo, Vervoort - Degryse, Ceulemans. Játékvezető: Peter Mikkelsen (dán). Formagyakorlat. (Az előtérben Balogh László edző.) Karate­edzőtábor Dombodban A szekszárdi Gyermekek Háza karateszakosztálya harmadik alka­lommal rendezte meg éves edzőtáborát Fadd-Domboriban. A tábor­ban a Hunor SE karatékái, az ország minden részéről képviseltették magukat. A karatékák magas szintű képzést kaptak az egyhetes tábor folyamán. Az edzéseket Závorszki Zoltán az MSKE instruktora és Ba­logh László a szekszárdiak edzője vezette. Zsolt Péter mester a Hunor SE elnöke és instruktora a szakmai munka elbírálását végezte. A kara­tékák napi három edzéssel készültek az övvizsgára. A falvak sportja A kaposszekcsői összekötő kapocs A településpolitikában végéhez közeledik egy rosszemlékű idő­szak, mikor a falvakat kategorizál­ták. így fordulhatott elő például az is, hogy néhány községnek a sze­repkör nélküli település nem ép­pen kitüntető címe jutott. Pedig ott is emberek élnek... De némi bizakodásra ad okot, hogy izmosodni látszanak a kiste­lepülések, növekszik a népesség- megtartó erejük. Amiben gyakran a sportolás tárgyi feltételeinek gyarapodása is közrejátszik. Ugorjunk csak megyénk nyugati csücskébe, Kaposszekcsőre. A fa­lusi sportéletben az iskola itt is meghatározó lehetne. Indokolt a feltételes mód, hiszen az iskolai és a községi sport teljesen elkülönül egymástól. Tóth László igazgató rendszeresen kézilabdaszakkört tart, sőt a Dombóvári VMSE NB l-es kosárlabdacsapatának utánpót­láscsoportja is itt tartja az edzése­ket. Azonban diáksportkör nincs, az iskolai sportnak a településre gyakorolt kisugárzó hatásáról nem beszélhetünk. Vajon a tanács betölti-e a falusi sport gerjesztőjének a szerepét? Gyakran van rá példa, különösen ott, ahol legalább az egyik tanácsi vezető a sportszeretettel van beolt­va, a Dombóvár melletti kistelepü­lésen azonban mindez nem jellem­ző. Akkor pedig minek köszönhető a körzeti bajnokságban szereplő labdarúgócsapat helyi viszonyok­hoz képest jó felszereltsége, a tö­megsport viszonylagos fejlettsé­ge? A vízvezeték-szerelő sportköri elnök A hozzávetőlegesen kétezres lé­lekszámú faluban ki legyen a helyi sport élesztője, ha nem az, aki annak idején a Komlói Bányász NB l/B-s labdarúgócsapatában ker­gette a labdát? A gazdaszerepet egy vízvezeték-szerelő kisiparos tölti be. Gazda Márton nevéhez egy nem mindennapi funkcióhalmozás fű­ződik. Mielőtt bárki is félreértené, gyorsan leszögezzük: a vízveze­ték-szerelő a Kaposszekcsői Tsz Sportkör elnöke és egyben a helyi futballcsapat edzője is, s termé­szetesen csak a legnaivabbak fel­tételezik, hogy mindezért fizetést is kap. De nem teljes a felsorolás, a sportköri elnök ezenkívül még szertáros és pályamunkás is egy- személyben. Csikóstöttösön talál­ható a helyi együttes futballpályá- ja, s nemrég készült el a vizesblok­kal ellátott öltöző. És az öntöző- rendszer kiépítését ki más végezte volna, ha nem a mindenes kisipa­ros? Természetesen azért ő sincs tel­jesen egyedül, ellenkező esetben a falu büszkesége, a 14 millió forint értékű új tornacsarnok sem fogad­ná a mozgásra, kikapcsolódásra vágyókat. A helyi Kossuth Mgtsz- nek komoly érdemei voltak a taná­csi beruházás beindításában, a kezdéshez szükséges egymillió forintot a téesz biztosította. Talán még ma is hiú ábránd lenne az im­pozáns létesítmény, ha az embere­ket nem mozgósítja a közös cél: például minden lakos kétezer fo­rint hozzájárulást fizetett, de mikor kellett, a lapátnyelet is megfogták. A tornacsarnok az egész kör­nyék testmozgását, fizikai felüdü­lését szolgálja, Csikóstöttösről, Szőlőhegyről, Jágónakról egy­aránt járnak ide. Elsősorban télen látogatott a létesítmény, nyáron in­kább alkalmi rendezvényekre ke­rül itt sor. Csak egyvalami bosz- szantja a lakosságot, hét végén vi­szonylag ritkán használhatják a csarnokot, pedig ilyenkor van a legtöbb szabadidejük. Gazda Márton nem szívesen be­szél saját érdemeiről:- A csarnok építésénél nélkü­lözhetetlen segítséget nyújtott Papp Nándor, a helyi téesz elnöke, Gombos Dénes, a klub gazdasági vezetője, valamint Körmendi Jó­zsef, akik a dombóvári vasútnál dolgoznak. Nem panaszképpen mondom, de tőlem az ügyintézés sokszor két-háromnapos utánjá­rást is követel, míg az illetékesek­nek mindez egy telefonba kerülne. A kaposszekcsői sport minde­nese elmondta, ha újra kezdené, talán nem vállalna fel ennyi min­dent. Mi viszont élünk a gyanúper­rel, hogy semmit sem tenne más­Megyei ifjúsági bajnokság A Bátaszéki SZVSE imponáló fölénnyel nyerte az aranyérmet Tolna megye 1989-90. évi ifjúsági bajnokcsapata, a Bátaszéki SZVSE együttese Mutasd meg az utánpótlásod, meg­mondom ki vagy! Akár köbe is véshetnék az örök igaz- ságú tételt, hiszen a legnagyobb klu­boknál éppúgy, mint a legkisebbeknél egyformán fontos az utánpótlás-neve­lés. Arról ugyanis az élet régen leszok­tatta a különböző osztályú csapatokat, hogy makacsul őrizzék korábbi felnőtt- csapat-centrikusságukat. Sutba kell vágni a „kész” játékosok igazolási dömpingjét, helyette a tehetségek kivá­lasztásával, felkarolásával, a saját ne­velésű fiatalokkal gondoskodhatnak a jövö csapatépítéséről. Jó, tudjuk, a ser­dülő- és ificsapatoknál foglalkoztatott edzők bérezése, általános megítélése e tekintetben még hátrányos. Számos olyan szakembert ismerek azonban, akiket cseppet sem az anyagiak moti­válnak. Annál inkább az a nagyszerű feladat, hogy a kezükre bízott fiatalok­ból a felnőttcsapatban is bevetésre, bi­zonyításra alkalmas focistákat nevelje­nek. Bátaszéken nemcsak az utánpótlás­nevelés fontosságának felismeréséig jutottak. A mindennapok gyakorlatá­ban évek óta bizonyítják: sikerrel ka­matozik a befektetett gondos nevelő­munka, a korosztályos képzés. A Báta­széki SZVSE idén megismételte tavalyi sikerét, aranyérmes lett a megyei ifjú­sági bajnokságban. Tavaly a Nagymá- nyokkal, az 1989-90-es évadban pe­dig a Kisdoroggal vívtak külön harcot a bajnoki címért. Tóbi István segédezdő 18-20 fős kerettel dolgozott. Közülük több remek adottságú fiatallal, akik kö­zül néhányukért már a PMSC, a Baja és a Szekszárdi Dózsa is „bejelentkezett”. Mindvégig kitűnő erőnlét jellemezte a bátaszéki gárdát, számos találkozón a második félidőben harcolták ki a győ­zelmüket. A bajnokcsapat erőssége a védelem, ám egyértelmű dicséret illeti a támadósort is, hiszen nem kevesebb, mint 180 gólt lőttek, ami meccsenként hat gólos átlagnak felel meg. Imponáló fölénnyel végeztek az élen: az ezüstér­mes Kisdorogot tíz, a bronzérmes Dombóvárt tizenhárom ponttal előzték meg. A magasabb osztály kínálta megmé­retés lehetősége természetesen az ő számukra is vonzó, továbbá a tovább­tanulás is akadályozza az aranyérmes csapat tagjainak Bátaszéken tartását, a felnőttcsapatba történő beépítésüket. Ami mégis biztató a jövőre nézve: az alacsonyabb korosztályból máris újabb tehetségek kopogtatnak az ifis- ták öltözőjének ajtaján. - fi -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents