Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-26 / 70. szám

1990. június 26. NÉPÚJSÁG 3 Pünkösdi találkozó Eckentalban (4.) A váltás két évtizedet késett? Vakolókőműves -karrier Grósz Károly: „Ne temessen korán!” „Hegy és völgy soha nem találkozhat, csak az emberek.” Német közmondás Akár Rómában érezhette magát pün­kösd vasárnapjának reggelén Eckental­ban bárki, úgy zengtek-búgtak kora reg­geltől egészen a 10 órás nagymiséig minden órában a harangok, hálaadásra szólítva a hívőket. Az ünnepi nagymisére az Eckentaltól három kilométerre fekvő Forth gyönyörű, modern katolikus temp­lomában került sor. A katolikus egyház ünnepén Klein Mihály hőgyészi plébá­nos mondott szentbeszédet a zsúfolásig megtelt templom gyülekezete előtt ma­gyar és német nyelven. A miséről kitóduló tömegben rég nem látott ismerősök találkoztak. Az eckentali magyar származású polgárok jól ismerik egymást. A nagyobb ünnepeken mindig összejönnek. Hogy ki, mely időpontban érkezett az NSZK-ba, az úgy tűnik, nagyban befolyá­solta érvényesülési lehetőségét. A Hö­A forthi templom oltár felöli része gyészről elszármazottak közül szép kar­riert mondhat magáénak az 1944-ben, 17 évesen idekerült Georg Kopp, vagy ahogy itt emlegetik, a „Kopp Gyuri”. A ke­délyes, magyarul még ma is kitűnően be­szélő férfi vakolókőművesként kezdte, mára 50 munkást foglalkoztató építési vállalkozása van Nürnbergben. Emellett elnöke Bajorországban az építészeti üzemek szövetségének, ugyanezen szervezet európai tagozatának pedig az alelnöke. Kopp úr jelenleg az 1993. ja­nuár elsején életbe lépő Közös Európai Piac bajorországi előkészítésével foglal­kozik. A nyugati viszonyokat épp olyan jól ismeri, mint a keletieket.- Az a baj nálatok, Magyarországon - mondja -, hogy a melóról senki nem be­szél még most sem. Mindenki csak azt nézi, hogyan lehet a legkönnyebben, leggyorsabban meggazdagodni. Rend­szeresen járok Magyarországra, sok em­berrel beszéltem, de azt senkitől nem hallottam, hogy gyerünk gyerekek, kabá­tot, inget le, és álljunk neki, csináljuk. Ez nagy probléma. Azt be kellene látni, hogy nem lehet Magyarországon egy-két év alatt azt a szintet elérni, ami a nyugat­európai országoknak évtizedek alatt si­került. A 40 éve beidegződött dolgokat nehéz levetkőzni, 10-15 év kell az előre­lépéshez, meg vállalkozó kedvű fiatalok és türelem. Georg Kopp magyaráz. Mondja, hogy most az NSZK-ban mindenki az NDK- sokra, az újraegyesítésre figyel, a nagy eufóriától nem jut idő a magyarokra. Azért nem kell megijedni, fűzi hozzá nyomban, mert Bonnban azért gondol­kodnak rajta, hogy miként lehetne segí­teni nekünk is. Ö maga építészeknek rendez találko­zót ősszel Budapesten, a várban, ahol a műemlék jellegű homokkő épületek res­taurálási technikáját szeretnék tanulmá­nyozni. Folytatjuk. Kép és szöveg: F. KOVÁTS ÉVA Georg Kopp Frau Hasselfeld szövetségi építésügyi miniszter asszonnyal A volt pártfötitkár a visszaemlékezéseit írja (Folytatás az 1. oldalról.) Nagy a csábítás, hogy részletesebben ismertessük nem minden tanulság nél­küli mondandóját, ám terjedelmi okok miatt csak néhány lényeges megállapítá­sára van lehetőség. A kelet-európai szo­cializmus általános és egyetemes válsá­gát Grósz Károly a nyugattal szembeni tudományos-technikai lemaradásnak tulajdonította, ami persze csak okozat, hiszen a versenyhez a szocialista politi­kai felépítmény nem teremtette meg a fel­tételeket. Az Antall-kormányt egyértel­műen a jobboldali erőkhöz sorolta, mely kormánynak végső célja a kapitalizmus visszaállítása hazánkban. S még egy fi­gyelemreméltó megjegyzés: élesen el­ítélte azorf törekvéseket, melyeknek eredményeként az MSZMP-szervezetek- nek ki kellett volnulniuk a munkahelyek­ről. * Több hír is keringett mostanában a ha­zai sajtóban Grósz Károlyról. Ezek egyi­ke, hogy megmérgezték a kutyáját. - Gyanakszik valakire? - érdeklődtünk a tamási MSZMP-rendezvény vendégétől.- Senkire - mondta Grósz Károly. - Annyit tudok, hogy a házam szomszéd­ságában található gazdaság nagyobb mennyiségű patkánymérget rendelt: va­lószínűsíthető, hogy a mérget becsoma­golták valamilyen húsdarabba, s úgy ad­ták be azt a kutyámnak.- A másik hír szerint dolgozik a visz- szaemlékezésein.- Igen, mostanában rendszerezem a gondolataimat, feljegyzéseket készítek, de az írásos anyagot nem akarom kiadni, azt a párt archívumában kívánom elhe­lyezni. Tudja, több okból sem szeretem a memoárirodalmat: mindenki arra emlék­szik, ami szép neki, mindenki megírja, hogy őt igazolta a történelem...- S ha Grósz Károlynak kellene vá­lasztania, akkor mi lenne az, amire szíve­sen emlékezne? Grósz Károly rózsákkal: van benne tüske?- Mindenekelőtt arra, hogy nagyon kor­rekten és tisztességesen felvállaltuk a szo­cializmus megújításának a programját. Hogy nem az lett belőle, hanem rendszer- váltás... Ez már messzire vezetne.- Tehát ez az, amire viszont nem szíve­sen emlékszik?- így van. Már régóta tisztában voltam azzal, hogy azon az úton menni tovább, amelyen a létező szocializmus haladt nem lehet Ez a rendszer kimerítette lehetősé­geit, új utat kellett választani. Ez az új út azonban nem a szocializmus tagadása, hanem egy új modell kialakítása. Ugyanis azt vallom: attól, hogy egy eszmét rosszul valósítanak meg, még nem biztos, hogy maga az eszme a hibás. Marx nem azt kér­te, hogy gondolatait szolgai módon félre­magyarázzák, torzítsák, leegyszerűsítsék.- Ön annak idején, főképpen Kádár Já­nos leváltása után, bizonyos népszerűség­re tett szert az országban. Azután ez a nép­szerűség fokozatosan népszerűtlenségbe, sőt, gyűlöletbe váltott át..- Ez mondhatni törvényszerű, ezen nem is szabad csodálkozni. Hát el tud képzelni válsághelyzetben egy olyan politikát ami népszerű? Egy válsághelyzetben csak olyan politikát lehet elképzelni, ami az or­szág érdekeit szolgálja, s nem egyes politi­kusok népszerűségét. Vannak a gazda­ságban és a társadalomban olyan rend­szertől független jelenségek, amelyekre csak egytípusú választ lehet adni. Az An- tall-kormány sem fog tudni semmilyen más választ adni ezekre a jelenségekre, elég megnézni a programját intézkedéseit Legfeljebb feltupírozzák, új kabátba öltöz­tetik azokat de a tartalom nem változik. Szóval, a politikus idővel elkopik, erre an­nak idején figyelmeztettem is a munkatár­saimat ­- Ezt az elkopást az új politikai erőkre is érvényesnek tartja?-Természetesen, efelől nincs kétségem.- Ahhoz, hogy az MSZMP, s így Grósz Károly ismét jelentős politikai tényező le­gyen, nyilvánvalóan szükséges a népsze­rűség visszaszerzése. Ennek azonban ma­napság éppen az ellenkezője igaz. Mit lehet tenni ebben a helyzetben?- Először is, ha elfogad tőlem egy kolle- gális tanácsot: ne temessen korán! A má­sik: a népszerűséget nem csinálják. Lehet manipulálni, ezt a maga szakmájában már kezdik jól alkalmazni. Egyetlen megoldás létezik, a problémákat fel kell oldani. Ebben nagy szövetségesünk az idő. Az MSZMP még nem egészen kiforrott, ám szerintem ez ad legpontosabb választ a mai magyar valóságra, s keresi a legeredményesebb kiutal- Még ha ez igaz is, az emberek többsé­ge ezt nem hiszi el...- Kérem, erre hadd mondjam a követke­zőt Az emberek legtöbbször nem hisznek valamiben, hanem tagadnak valamit A mostani választáson sem az MDF-re sza­vaztak, hanem az MSZP ellen. Eljön hama­rosan az az idő, amikor majd ezt a reális problémákat felvető, de a kivezető utat el- maszatoló programot is meg fogják tagad­ni az emberek. Ezt fogadja tőlem jóslatnak.- S ha netalán egyszer majd úgy alakul­na a politikai helyzet Grósz Károly ismét vállalná a megmérettetést?- A pártomon belül természetesen min­dent elkövetek, hogy részt vegyek a politika alakításában, de én nem akarok s nem is áll szándékomban közéleti szerepet vállalni az MSZMP keretein túl. Befejezésül tálán még annyi kívánkozik az interjúhoz: Grósz Károly a tamási MSZMP-tagokkal, érdeklődőkkel való ta­lálkozón még egy érdekes elméletet is ki­fejtett Véleménye szerint ha az MSZMP nem az utóbbi években, hanem már 1972- ben, a tetőponton végrehajtja a modellvál­tást hazánk, s vélhetően egész Kelet-Euró- pa történelme megváltozik Ám mint isme­retes, a történelem nem ismeri a feltételes módot.. SZERI ÁRPÁD Fotó: GOTTVALD KÁROLY Diákok szünidőben Fiam, tudd meg, mi a munka(nélküliség) Spóroló vállalatok (Folytatás az 1. oldalról.) A termetére nézve jóval kisebb, de idő­sebb srác elmondja, állattenyésztőnek tanul, egyelőre nyári gyakorlatát tölti, de július hatodika után szívesen elhelyez­kedne valahol. Szülei is ezt tanácsolják, próbálja csak ki, milyen a munka, milyen reggel hatra járni. Ő szíve szerint a sör­gyárba menne, úgy hallotta, oda szoktak felvenni középiskolásokat. Ő ugyan kicsi, de erős, tudna ládát rakni. A pénzt, amit keresne, összerakná, egyelőre nem dön­tötte el, mire költené. Társa szintén dol­gozna, ha tehetné, de tizennégy évesen nemigen alkalmazzák sehol. Ezért is gyűjt papírt. Elég jól fizetnek érte, délelőtt összeszedtek nyolcvan kilót, az négy fo­rintjával számolva nem is rossz napidíj. * Középiskolásokat toboroz újsághirde­tésével az Aranyfürt Téesz, erdészeti munkára. Mit kell majd csinálniuk a je­lentkezőknek? - kérdeztem Taksonyi Jó­zsef főerdésztől.- Fenyő- és tölgyfacsemete-kapálásra vennénk fel tiz-tizenöt fiatalt, a sötétvöl­gyi parkerdőben, meg Baranya-völgy- ben dolgoznának. Felnőtt nincs, akivel elvégeztethetnénk ezt a munkát, ezért al­kalmazunk gyerekeket. Idén először. És csak idénymunkára, úgy két-három hét­re. Hogy mennyit kereshetnek, azt még nem tudom megmondani, mivel teljesít­ménybért fogunk fizetni, s azt úgy aka­rom megállapítani, hogy egyikünk se jár­jon rosszul. Ehhez azonban látnom kell, hogy milyen a csapat összetétele, meny­nyi munkát képesek elvégezni. * Aszfaltlágyító kánikula van, aki csak teheti, a hűs habokba mártózik délidő­ben a dombori strandon. Az újságosbó­déban ácsorgó fiú leplezetlen epeke­déssel fordul a part felé riszáló tinibikinik után, az ABC-ben szakmai gyakorlatu­kat töltő diákeladók is láthatóan szívesen kibújnának kicsit a fehér köpenyből, hogy az üres üvegek rakosgatása helyett tempózzanak egyet a Duna-holtág vizé­ben. A bolttal szembeni kis maszek áruda ablaka mögött karcsú, szőke hölgy, a ti­zenöt éves Fenyvesi Hajnalka kínálja a friss péksüteményt. Ha - mint most is - épp nincs vevő, leül és olvas. Hogy meg­állunk a bolt előtt, már teszi is félre a Kő­szívű ember fiait, és udvariasan kérdezi, mit adhat. Bár csalogatóak a pirospozs­gás kenyerek, csak egy röpke beszélge­tést kérünk. Hajnalka készségesen el­mondja, eredetileg kereskedő szeretett volna lenni, de szülei rábeszélték, hogy inkább nőiruha-készítőnek jelentkezzen az 505-ös szakmunkásképzőbe. Egy év után azonban világossá vált, hogy nem neki való. Most abbahagyta, s szep­tembertől egy textilvarró tanfolyamra megy. De csak azért, hogy két szakmája is legyen, mert a kereskedőségről nem mondott le. Ha meglesz a textilvarrói ké­pesítése, bedolgozást szeretne vállalni, s estin elvégezni a kereskedelmit. Jó gyakorlás ehhez a nyári munka, már ta­így is eltelhet a nap valy is dolgozott eladóként, a szülőfalujá­ban, Faddon. Most június elejétől egé­szen augusztus 31-ig itt (a.dja s közben) keresi a kenyerét. Tiszta, kellemes kör­nyezetben, s közben egy csomó ember­rel is megismerkedik. Fürdeni, napozni munkaidő előtt vagy után szokott. Havi hatezer forintot kap, úgy tervezi, hogy ösz- szerakja, s talán befizet majd egy görög- országi útra. * A Pannónia Sörgyár szekszárdi egy­sége évek óta tömegével foglalkoztatott vakációs diákokat a kóla- és a sörpalac­kozóban. Ládát raktak, lámpa előtt ülve leszedték a futószalagról a mosás után koszosán maradt üvegeket. Viszonylag jól kerestek, annyi üdítőt ittak, amennyi beléjük fért, volt is jelentkező bőven.- Vagy 150 telefont kaptam idén is, jönnének a gyerekek, már csak azért is, hogy addig se legyenek az utcán, meg hogy egy kicsit hozzájáruljanak a családi költségvetéshez - mondja Gaál István üzemvezető. - Sajnos, többségüket el kellett utasítanom. Azokon a helyeken ugyanis, ahol diákokat szoktunk alkal­mazni, 80-90 decibelt is elér a zajszint, így a Köjál nem engedélyezi. A mai világ­ban a bérköltséggel is jobban kell taka­rékoskodnia minden vállalatnak, így az­tán összesen két, 10-12 fős csoportot veszünk fel üvegválogatásra a szokásos 40-50 helyett. Szinte kivétel nélkül a sa­ját dolgozóink gyermekei. De ez talán ért­hető. * A megyei munkaügyi hivatalban Si­mon József, a Szekszárdi Városgazdál­kodási Vállalatot említi, ők keresnek két lányt kertészeti munkára, de ezenkívül nem tud olyan gazdálkodóegységről, ahol diákokat vennének fel. Ahol mégis, ott többnyire házon belül oldják meg. Nem csoda, hiszen sokhelyütt még a fel­nőttek foglalkoztatása sem megoldott. Hát igen. Évről évre egyre szerencsé­sebbnek mondható az a gyerek, aki a szünidei lustálkodás helyett dolgozhat. Sokan már most, tizenévesen belekós­tolhatnak, milyen a munkanélküliség... CSER ILDIKÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents