Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)
1990-06-23 / 68. szám
1990. június 23. KÉPÚJSÁG 3 Pünkösdi találkozó Eckentalban (2.) Károly-rend a magyar népnek f tfWM / f ■ Georg Hänfling főpolgármester és Pál Imre tanácselnök a partnerkapcsolat dokumentumaival „Hegy és völgy soha nem találkozhat, csak az emberek”. Német közmondás- Ma este itt közöttünk nemcsak hőgyé- szi és eckentali polgárok vannak, hanem olyanok is, akik szivük szerint ide és oda is húznak - mondta Georg Hänfling főpolgármester szombaton este az eckentali hatalmas sportcsarnokban, megnyitó beszédében, utalva arra a több mint száz magyar származású eckentali polgárra, akik az 1946-47-es kitelepítések során kerültek a térségbe, és segítettek Németország újjáépítésében. Majd így folytatta:- Ezek az emberek hatalmas szorgalmukkal, kitartásukkal, takarékosságukkal új egzisztenciát teremtettek maguknak és családjuknak. Akár a közigazgatásban, akár az egyesületeknél, vállalatoknál, bárhol, bármely területen nézünk körül, mindenhol találkozunk ezekkel a törekvő emberekkel, akik kérésére a mai találkozót megrendeztük. Ezután a főpolgármester elmondta azt - amit a négynapos találkozó majd minden ünnepi szónoka -, hogy a partnerkapcsolat felvételét a rokoni szálakon kívül a Magyarországon lezajlott pozitív politikai változások motiválták, és az, hogy sok NDK polgár a szabadság felé vezető útját hazánkon keresztül találta meg. Magyarország a vasfüggöny felszámolásával beírta a nevét a történelembe, hangzott el. Mindennek nyomatékot adott az a tény, hogy éppen a találkozó megnyitójának napján, június 2-án hangzott el a bejelentés, miszerint a „Károly-rendet” nemcsak Horn Gyula volt külügyminiszter kapta meg az NSZK kancellárjától, hanem az egész magyar nép. Eckental azzal, hogy kezdeményezte és felvette a partnerkapcsolatot Hőgyésszel, elismerte Magyarország Európa felé tett lépését A partnerkapcsolat dokumentumainak aláírása túlmutat a rokoni, baráti kapcsolatokon, utat mutat Európa népeinek egymáshoz való közeledésében, az oldottabb kapcsolatok kialakításában, hiszen szellemi közösség köti össze a kontinens népeit A partnerkapcsolat dokumentumainak ünnepélyes átnyújtása- kor a högyészi tanácselnök, Pál Imre is ezt a tényt hangsúlyozta amikor azt mondta, szerencse, hogy a rokoni kapcsolat szálai a nehéz történelmi időkben sem szakadtak el és így a vérségi összetartozás két település kapcsolatává szélesedhetett ki. A jó hangulatú estén részt vett Kovács József, a bonni magyar nagykövetség főtanácsosa, aki a magyar kormány üdvözletét tolmácsolta a találkozó résztvevőinek, hangsúlyozva, az ilyen kapcsolatok segítik az előítéletek leküzdését egymás jobb megismerését a népek egymáshoz való közeledését A virágokkal díszített és fellobogózott sportcsarnokban vidám hangulatról a 7 tagú fúvószenekar gondoskodott mig a vendégek és vendéglátóik üdítőkkel és sörrel való kiszolgálásáról a helyi önkéntes tűzoltóegyesület tagjai. Kép és szöveg: F. KOVÁTS ÉVA A találkozón résztvett Dávid Ibolya képviselő és az MDF högyészi szervezetének vezetői Érdemi munka legyen a parlamentben! Kapitány Ferenc találkozott választóival A HIT VILÁGA „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Románia 12. évközi vasárnap A megértés nem szentségtörés Kolozsvárott röviddel a forradalom után létrejött az I. K. E. - a hit szabadságának első megnyilvánulása huszonöt év után. Huszonöt év egy fiatal ember kora. Talán épp ezért nagyon sok fiatal boldogan vállalta az egyházhoz tartozás lehetőségét és az ezzel járó felelősséget is. A társadalommal, de főleg a lelkiismerettel szemben. Az I. K. E. első összejövetelén - februárban - a terem kicsinek bizonyult a sok, nagyon sok ifjú számára, akik nem a szó szoros értelmében vett prédikációt kívántak meghallgatni, hanem azért jöttek, mert azt szerették volna megtudni, hogy az ember miért hisz, mit jelent hinni. Hinni, itt és most, egy felszabadult országban. A vallás nem tud, nincs is joga elszakadni a valóságtól. A forradalom lelki válságba sodorta a keresztényeket - ez volt Cs. Gyimesi Éva hosszan megtapsolt beszédének fő gondolata. A diktatúra alatt a passzivitás volt, lehetett az egyetlen megvalósítható életforma a hívők számára. Halogatva vállalni a „nem” makacsságát. Csak a kiválasztottaknak adatott meg a mártíromság lehetősége. De itt és most, amikor az „igent” büszkén lehet kiejteni, már nem elegendő a passzivitás. Eddig elég volt azt mondani: „nem mondok le Istenről”, de már nem kielégítő az „igen, hiszek Istenben”. A régi passzivitás helyébe egy új keresztényi életformának kell lépnie: aktívan kell vállalni a kapcsolatot az emberekkel. Bizonyos mértékig ez is egyfajta mártíromság, hiszen ha nem is a Securitatével, de a felebarátok gúnyával kell szembeszállni. Miért? A forradalom nem könnyítette meg a vallás gyakorlását. Csak azt a helyzetet teremtette meg, hogy a keresztény nem bújhat többé a hallgatásban el. Meg kell győznie önmagát és a többieket - az eszköz az Ige. Ezen a vonalon folytatódott a párbeszéd a közönség és az előadók közt. A lényeg: nem csak elfogadni - de megérteni. A fiatalok másként olvassák a szent könyveket, mint a nagyszüleik. Kételkednek, keresik és megtalálják a választ. A fiatal nem azért veti meg Tamást, mert kételkedett Isten fiában, hanem azért, hogy nem tudta megtalálni őt. Legalábbis ma, Romániában. Az összejövetel végén az előadók szerepét az ének, a gitár, a Biblia, a papír és a ceruza vette át. Február óta gyakorta lehet az.erdélyi templomokban fiatalokkal találkozni, akik, akár egy egyetemi előadáson, jegyzetelve hallgatják az igét. A megértés nem szentségtörés. Az idősek megvetéssel, más fiatalok gúnnyal tekintenek rájuk. Egyáltalán nem könnyebb kereszténynek lenni most Romániában, mint a diktatúra idején volt. De sok fiatal vállalja. ORBÁN MÁRTA Keresztelő Szent János Keresztelő János az utolsó nagy próféta, aki nemcsak megjövendöli a Messiás eljöttét, hanem tajálkozik is vele, megmutatja a népnek: „íme, az Isten báránya, ő veszi el a világ bűneit!” Szigorú képet fest Jézus működéséről: „A fejsze már a fák gyökerén van, kivágrtak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. ...Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja a szérűjét, ...a pelyvát olthatatlan tűzben elégeti.” (Mt. 3.10-12.) Figyelmezteti a bűnösöket, hogy Isten elpusztítja őket, ha meg nem térnek. Keresztelő János elfogatása után a börtöriből.figyeli az eseményeket, Jézus működését. Szívszorongva látja, hogy nem teljesednek be szigorú fenyegetései: Jázus nem büntet, nem irtja ki a megátalkodott bűnösöket, hanem gyógyít, megbocsát, mindenütt jót tesz. Talán mégsem ő a Messiás? Elküldi tehát tanítványait Jézushoz, kérdezzék meg nyíltan: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus érti, tudja a Keresztelő dilemmáját, ezért csak ennyit válaszol: „Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik rajtam.” (Mt 11. 3-6.) Keresztelő Szent Jánosnak ott, a börtön sötétjében kellett megértenie, hogy a mi Istenünk nem a bosszúállás, a kegyetlenség, az irgalmatlan számonkérés és ítélkezés, hanem a jóság, a megértés, a türelem és a szre- tet Istene. A tanítvány nem lehet különb mesterénél... Milyen jó lenne, ha mi is megértenénk ezt a tanítást, és embertársaink elítélése, számonkérése helyett megpróbálnánk őket türelmesebben elviselni, jobban megérteni, keresztény módon szeretni. PÁPAY JÓZSEF Kopjafaszentelés Tengelicen Június 24-én, vasárnap délután 18 órakor a tengelici református templom kertjében kopjafaszentelő istentiszteletet tartanak a kézdivásárhelyi református énekkar részvételével. A kopjafát Molnár Antal kézdivásárhelyi népművész faragta. Június 22-én Bölcskén, 23-án Pakson lépett fel Constantinescu Herman igehirdetése után a kézdivásárhelyi dalárda egyházi énekek négyszólamú feldolgozásaival. Egy pályázat nyertesei A Kereszténydemokrata Néppárt Tolna Megyei Szervezetének ifjúsági tagozata pályázatot hirdetett „Ady Isten-képe versei tükrében” cimmel. E pályázat azt a célt tűzte maga elé, hogy a középiskolások ismerjék meg, és ezáltal kerüljenek közelebb Ady költészetéhez. A beérkezett pályamunkák közül a háromtagú zsűri - Nagy László, dr. Kleinin- ger Ottó és Jelenics István piarista rendfö- nök, magyartanár, a zsűri elnöke - összesen tízet talált díjazásra érdemesnek. A megosztott harmadik díj nyertesei: Drescher Ildikó, egészségügyi szakközépiskola, Szekszárd, valamint Sztik Lívia, Magyar László Gimnázium, Dunaföldvár. Az ugyancsak megosztott második díjat Tulok Mariann, Béri Balogh Gimnázium, Tamási és Köbli Gábor, Illyés Gyula Gimnázium, Dombóvár kapták. Az első dijat elnyert pályamunkát, Wágner Antalnak, a dombóvári Udvari Vince Szakközépiskola harmadik osztályos tanulójának dolgozatát, mely egy figyelemre joggal számot tartó esszé követelményeinek is bátran megfelel, rovatunkban folytatásokban közzé- tesszük. Wágner Antal átveszi az első díjat dr. Kleininger Ottótól Ady Isten-képe versei tükrében „Hiszek hitetlenül Istenben” (Folytatás az 1. oldalról.) A választókkal való találkozás bevezető részében Kapitány Ferenc elmondta, hogy bár a földkérdés továbbra is igen nagy fontossággal bír, a parlamenti pártok, úgy tűnik, nem szívesen foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Mégpedig azért nem, mert ha a kisgazdák ezen a téren eredményt mutatnának fel, az vélhetően hatással lenne a helyhatósági választásokra. A rendezvény ezt követően egy kis kitérővel a kisgazdapárti földprogram néhány jellemző jegyének a fölvázolásával folytatódott, összehasonlítva azt a kormány tervezetével. Mint a későbbiekben kiderült, sok esetben zavart okoz az a tény, hogy valami oknál fogva kisgazda- párti földprogram néven közel egy tucat, egymástól különböző írásos anyag kering az országban, de ezek közül természetesen csak egy a hiteles. Részletesen esett szó az önkormányzati kérdésekről, az- ezekből következő változásokról is. A felszólalók közül többen nehezményezték, hogy érdemi munka helyett az Országgyűlés a részletkérdésekre pazarolja az idejét, egyes pártok képviselői mintha szántszándékkal gördítenének akadályokat a parlamenti munka elé. Görcsös János, a Parasztszövetség megyei képviseletében Orbán Viktort kritizálta, „aki, ha tükörbe nézne, meggyűlölné saját magát”. Egyetértésre talált az a javaslat, melynek értelmében ne csak a földet, hanem azzal arányban a termelőeszközöket is adják vissza az egykori tulajdonosoknak. Kapitány Ferenc válaszaiban ismételten türelemre intett, s hangsúlyozta: a negyvennégy kisgazda- párti képviselő egyet akar, soraikba még nem fészkelte be magát a métely, ám nekik szinte az egész parlamenttel fel kell venni a harcot. Mindez azonban nem riasztja vissza a pártot, s tovább kívánnak menni a már kitaposott úton.- szá Ady Endre életműve - s saját személyisége is - a léleknek olyan mélységeit és magaslatait tárja fel, hogy lehetetlen sablonokban megközelíteni. Ilyen léptékű költő portréjának megrajzolása nemzedékek munkája, őt megérteni pedig csak műveinek megismerése útján tudjuk igazán. Jelen pályázat témája mégis arra kényszerít, hogy a szerves egészből kiragadjuk verseinek egy csoportját, amelyeket jobb, szó híján „Istenes-verseknek” nevez az utókor. Ezek többsége az Illés szekerén című kötetben található, s - mintegy reprezentálva a költő meg nem értettségét - indulatos támadások célpontja mind klerikális, mind polgári körök részéről. Mielőtt leszűkítenék a kört Ady Istenképeinek megrajzolására, nézzük meg műveit általában! Függetlenül a költői pályaszakaszoktól, a szimbolista Ady művészi kifejezőeszközeinek kiteljesítéséhez igen gyakran fordul a keresztény kultúra örökségéhez. Életrajzából tudjuk, hogy a Biblia mindennapos olvasmánya volt. Műveltsége, indíttatása, kálvinista és katolikus vallásos emlékei révén költői nyelvének igen gazdag rétegét képezik a hitélet kifejezései. Szókészletében szép számmal találunk a protestáns terminológiából: „lángpallosú angyal”, „Jerikó- falak”, „Lehull a porba, amelyből vétetett”; de bibliai nevekből: „Júdás és Jézus”, „A szűz Pilátus”; a „zsolozsma” és más kifejezések pedig a katolikus iskolák emlékeit tükrözik. A költő címadására is jellemző a Biblia mint forrás: Küldöm a frigyládát. Egyes versei után ilyen megjegyzéseket olvashatunk: „Elolvasandó Máté evangéliuma”, vagy: „Jób könyve. 41.” és mások. A Biblia, az Isten-élmény a minduntalan új lírai ihletet kereső költőnek is kellett, kiteljesítve ezzel képi világát. A fenti megközelítés elsősorban mégiscsak formai, s önmagában kevés köze van Ady Isten-képéhez. Vallásos költő volt-e Ady? A következőkben erre keressük a választ. (Folytatjuk) WÁGNER ANTAL
