Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-02 / 50. szám

1990. június 2. NÉPÚJSÁG 3 Dr. Csaba Imrével abban a profesz- szori szobában beszélgetünk, mely valószínűleg évtizedekkel ezelőtt is úgy nézett ki, mint ma. A megszokott hangulatot csupán a kellemetlen zaj zavarja meg, melyet egy-két évig biz­tosan el kell viseljenek a pécsi szülé­szeti klinika dolgozói, s lakói.- Végre hozzákezdhettünk az épít­kezéshez - mondja a professzor -, egy 60 ágyas hotel, gyermek-nőgyó­gyászat s ambulancia lesz az új szárnyban. Nemcsak Tolna megye, hanem maga Tolna a szülővárosa dr. Csaba Imrének.- Édesanyám óvónő volt, édes­apám tanitó, a lakásunk az iskola mellett, ott nőttünk fel két testvérem­mel. Az pecsételte meg a sorsomat, hogy édesanyám mindig beteges volt, több műtéten esett át, s ez adta a lökést, hogy az orvosi hivatást vá­lasszam. Mindig vonzódtam e pálya felé. A tolnai gyermekévek s a gimná­zium elvégzése után a következő ál­lomás a Pécsi Orvosegyetem.- 1945 óta vagyok Pécsett, de egyetemi éveim alatt is rendszere­sen hazajártam a nyári időszakban. 1948-ban a szünidőt Szekszárdon, a szülészeten dolgoztam végig Tóth Sándor főorvos mellett. Már az egye­temi évek alatt önellátó voltam, de­monstrátorként dolgoztam a biofizi­kán. 1950-ben mint szigorló kerül­tem a pécsi szülészeti klinikára, az­óta itt dolgozom. Szerencsés is meg nehéz is, ha az ember egy he­lyen tölti el az életét. Bár a klini­ka soha nem volt egy öreg intézet, most is nagyon sok a fiatal. A tradíciók kö­zé tartozott a gyó­gyító munka mel­lett a kutatás is.- Gyakorlatilag 1956-tól mehet­tünk külföldre hosszabb-rövidebb tanulmányutakra, az utóbbi évtize­dekben szinte évenként. Sok intézet­tel, klinikával van kapcsolatunk Európában. A 80-as évek elején indított lom­bikbébiprogramra a környező me­gyékből csak úgy fogadnak jelentke­zőket, mint az ország távoli vidékei­ről. Nemcsak dicséret, sok támadás is érte őket emiatt: ezt is el kell viselni - nyugtázza. Ma már egy ala­pítvány segíti az ügyet. Az évtizedek során folytonosan születő tervek elképzelések nem­csak a gyógyító-kutató munkát vitték előbbre, hanem a klinika környeze­tét, a betegellátás helyzetét is könnyítették. A remények szerint két év múlva befejeződő építkezés is eb­ben ad előrelépést a klinikusoknak, s a hozzájuk forduló betegeknek. CSEFKÓ JUDIT Napjaink közül: A pedagógusoké Szeretném, ha az olvasó nem neheztelne túlságosan de nem szeretem a különböző állapotok­kal és foglalkozásokkal kapcsolatos ünnepeket. Ez az egyháziakra természetesen nem vonatko­zik, hiszen éppen elég vallásos ember van a hazában, úgyszintén nem a nemzetiekre, bár jó len­ne, ha egy nemzet nemcsak alkalmanként becsülné (meg) önmagát. Amennyire visszaemlékez­nem sikerül, mindezek mellett gyerekkoromban is volt anyák napja. A madaraké és fáké nem ke­vésbé, mely utóbbi időközben elenyészett, majd örömömre újraszületett, bár nekem óhatatlanul eszembe jut, hogy az esztendő további 364 napján (tisztelet a kivételnek) eszünk ágában se jut megbecsülni a madarakat és a fákat. Éppoly kevéssé, mint az egész természetet, melynek tönkre­tételében olyannyira jeleskedünk, hogy hovatovább egyre kevésbé kell tartanunk az atomhalál­tól, mert elpusztítjuk mi magunkat közös összefogással is. Később lett vasutasnap, épitők napja, nemzetközi nőnap, néphadsereg napja (mely utóbbit szerencsére ismét honvédségnek nevezünk). Továbbá voltak pártnapok, sót szocialista szomba­tok is, de ezeket most ne részletezzük. A „pedagógus” elnevezés a szakirodalomban már régóta létezik, mi - ántivilágbeli diákok - azonban csak tanitó néniket, tanító bácsikat, tanárnőket, tanár urakat ismertünk. A nemzet akkori napszámosai pedig csak feleitetéskor hívtak fel bennünket családnevünkön, egyébként a ke­resztnéven szólítás volt a divat. Teljességgel emberi és máig rokonszenves divat. Természetesen ismerték egymásnak osztogatott gúny-és beceneveinket éppúgy, mint azokat, melyekkel mi tisz­teltük meg őket. Ha sajnos egyre inkább fogyó régi diáktársaimmal összehoz a véletlen, egyi­künknek se kell magyarázni, hogy ki volt Klambó, Dzsodzsi, a Teve, az Ökör, Mócsing, Fóka, Balla­gó, Gumiló, Cuci, Unicum, Nagyfül-fönök, az Abbé és a többiek. Természetesen nemcsak ez hozott közel bennünket egymáshoz és ugyanilyen természetesen mindez nem nosztalgiázás, utólagos belemagyarázás. Tudtunk mi félni is tőlük. A légyzümmögés repülömotor dübörgésére emlékeztetett abban a dermedt csendben, ami egy osztályzónapló ki­nyitását kisérte és számlálhatatlan volt osztálytársammal együtt igazolhatom, hogy a legkemé­nyebb egyetemi szigorlataink se értek fel az érettségi élményével. A megmaradtakkal már kezd­jük szervezni az ötvenedik találkozónkat, de velem együtt sokan bevallották, hogy álmaikban oly­kor még nagypapa korukban is visszatér az a mentőkérdés, amelyet egy jóakaratú érettségielnök tett fel. Matematikából történetesen nekem is. Soha nem tudom megmondani, hogy későbbi pályafutásom egyik-másik sikerében mekkora része volt régi tanáraimnak. Másokkal együtt örülök, ha esztendőnként egyetlen napon hivatalo­san is megbecsülik őket. Mégis velük, hasonlóképpen ha a többi felsorolttal és fel nem sorolttal együtt ez a megbecsülés az év valamennyi napjára kiterjedne és még mielőtt valaki kitalálná az ember napját, megpróbálnánk nyélbeütni az ember évét, netán évtizedeit... ORDAS IVÁN (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Gyönyörű diákéveim legkedvesebb, legszigo­rúbb és legigazságosabb tanítója volt. Gondolom, sokan emlékeznek nagy szeretettel a szekszárdi Kubanek Gyulánéra, min­denki Nusi nénijére. Már távol vagyok az iskolá­idtól, de ha tehetem, mindig meglátogatom. Gondolatban sokszor őt hívom segítségül a nehéz percekben. Őt, aki 35 évet töltött tisztességgel, be­csülettel a pedagógusi pályán, akinek szive ma is szeretett iskolájáért do­bog. Akinek nevét a Ba- bits-iskola fiatal tanítói ta­lán nem is ismerik, pedig generációkat nevelt fel és mindig önmagához volt a legszigorúbb. Akinek mindig szent volt a gyer­mek és emberien, szere­tettel bánt velünk. Ma is sokszor eszembe jut tan­óráinak hangulata, és az, hogy mennyi mindent ta­nultunk tőle. Fellépése, megjelenése mindig tisz­teletet parancsolt, de a .szeretet szinte sugárzott lényéből. Az élet nehéz perceiből neki is bőven jutott, de emberségből mindig példát mutatott. 5 éve nyugdíjas, és csen­des napjaiban minden szónak, telefonnak, láto­gatásnak duplán örül már. Ilyenkor érzi igazán, hogy volt értelme szent hivatá­sának. Egyetlen fia is a pedagógusi pályát vá­lasztotta, tudását, tapasz­talatát már neki adja át. Korát sohasem tagadta, a napokban tölti be 60. életévét. Oly sokat irt már ez újság hasábjain, hadd köszöntsem én is itt őt. Drága Nusi néni! Egykori tanítványai nevében is kí­vánok erőt, egészséget és hosszú életet. Tisztelettel és szeretet­tel: MIKLÓSI EDIT A HIT VILAGA „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14, 10. Templom- sze nteI és A Makovecz Imre tervezte paksi Szentlélek- templomot pün­kösd vasárnap­ján 16 órakor Ma­yer Mihály pécsi megyés püspök szenteli fel. Az egyházi és építé­szeti szempont­ból egyaránt fon­tos, országos eseményről hét­fői lapszámunk­ban tudósítjuk ol­vasóinkat. FOTO: Gottvald Károly Pünkösdi istentiszteletek Pünkösd Azt olvassuk az ószövetségi szentírás­ban (Tér. 1-10.), hogy az elbizakodott emberek Bábelben tornyot kezdtek épí­teni, amely nagyságuk látható jele lett volna. A magabiztosság, az önhittség, a vakmerőség és az önzés kifejezése volt ez az építkezés. De minél jobban kezdett magasodni az építmény, annál kevésbé értették meg egymást az építők. „Az Isten összezavarta a nyelvüket”. Mivel hiány­zott az összhang, abbamaradt az építke­zés, félbemaradt a torony. Jelképévé vált annak, hogy közös építést csak megér­téssel, egymás segítésével, egymással összhangban lehet véghezvinni. Különböző nyelvekről olvasunk az Új­szövetségben is (Apostolok cselekedetei 2,1 -12.). Pünkösdkora Szentlélek leszáll az apostolokra, és igehirdetésüket nem­csak azok értik, akik népükhöz tartoznak, hanem az ünnepre Jeruzsálembe sereg­lett idegenek is. íme, két történet, mindkettőben több- nyelvűség szerepel, de mennyire külön­böző a két eseménysor vége! Bábelben elszakadtak egymástól az emberek; itt, pünkösdkor az idegenek is egyetértőkké váltak az egy hit közösségében. Az önteltség, önzés és szeretetlenség zűrzavarhoz vezet a mi világunkban is. A Szentlélek hatása: az egyetértés, szere­tet, és jóság bennünket is testvérekké tesz. Szent Pál irja a galatákhoz címzett le­velében: „A Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jó­ság, hűség, szelídség, szerénység”. Milyen nagy szükség lenne most, szebb jövőt építő országunkban a Lélek ajándékaira! Pünkösdkora keresztények ezért imádkozzék: Jöjj, Szentlélek Úris­ten! Hozz nekünk egyetértést a széthú­zás helyett, segítőkészséget az önzés helyett, kiegyensúlyozottságot és lelki békét a szorongások és félelmek helyett. Jöjj, Szentlélek Úristen! PÁPAY JÓZSEF Tömeg­tájékoztatási világnap Május 20-án, húsvét hatodik vasár­napján Szekszárdon a belvárosi temp­lomban megemlékeztek a tömegtájékoz­tatási világnapról: a hívek azért imádkoz­tak, hogy a hírközlő eszközök - sajtó, rá­dió, televízió - az igazságnak megfele­lően és pozitív módon tudják tájékoztatni az embereket. Római katolikus misék Szekszár­don: Szombaton, június 2-án 18.30 óra­kor, vasárnap reggel 7,9,11 és este 18.30 órakor a belvárosi templom­ban. Hétfőn reggel 7 és este 18.30 óra­kor, hétköznapi rend szerint tartják ugyanitt az istentiszteleteket. A Remete-kápolnában májustól szeptemberig minden szombaton reggel 7.15 órakor van szentmise. Református istentiszteletek Szek­szárdon: Vasárnap 18 órakor, hétfőn 10 órakor, majd 18 órakor hálaadó is­tentisztelet a Kálvin téri református templomban. Vidéken: vasárnap 13.30 órakor Kétyen és Felsőnánán, 14 órakor Mucsiban, 16 órakor Kisdorogon. Evangélikus istentiszteletek: Szekszárdon vasárnap 9.30 óra­kor német nyelvű áhitat, 10 órakor is­tentisztelet úrvacsoraosztással a Bajcsy-Zsilinszky utcai evangélikus templomban, Zombán az öregek napközi otthonában 15 órakor isten- tisztelet úrvacsoraosztással, a kétyi evangélikus templomban 14 órakor, a paksi evangélikus templomban 10.30 órakor, Gyönkön 9 órakor is­tentisztelet úrvacsoraosztással, a bonyhádi evangélikus templomban 10 órakor konfirmációi istentisztelet úrvacsoraosztással. Pünkösd hétfőjén 18 órakor Szek­szárdon istentisztelet, utána a konfir­mációi ünnep videofelvételének be­mutatása, Pakson 10.30 órakor is­tentisztelet, Gyönkön 10 órakor né­met nyelvű istentisztelet, Bonyhádon 10 órakor német nyelvű istentiszte­let Vasárnap, május 27-én, amint arról tudósítottuk olvasóinkat, mintegy kétszáz szekszárdi gyermek járult először a szentáldozáshoz a két egy­mást követő szentmisén a belvárosi templomban. Elmélyültség és áhí­tat ült az arcokon, megnyugvás és szeretet a lelkekben. Fotó: ÖTÖS RÉKA Elsőáldozók Szekszárdon Máriagyűd június hónapra eső " búcsúi Június 3.: pünkösdi főbúcsú, hogy a Szentlélek tegye apostolivá a pápaláto­gatásra való előkészületet. Június 10.: szentháromsági búcsú a társadalmi és hitbeli megbékélést szol­gáló előkészületért. Június 12.: a ministránsok búcsúja, hogy buzgó szolgálatukkal segítsék elő a pápalátogatás sikerét. Június 29.: hálaadó péter-páli búcsú 70 papi év kegyelmeiért. Kájusz atya ru­binmiséje. Június 29-30.: az ifjúság főbúcsúja, hogy az előkészület minden fiatalt rádöb­bentsen: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket"! A szentmisék vasárnap és Mária-ün- nepeken 8 és 10 órakor, hétköznap 7 órakor kezdődnek. A főbúcsúk előesté­jén 19 órától szentmise, gyertyás körme­net, szentóra, éjféli mise követi egymást. A zarándoklat bejelentését két héttel a búcsú előtt kérik. Tolnából indult A professzor ma is tervez Nusi néni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents