Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-18 / 63. szám

2 Képújság 1990. június 18. Megemlékeztek az 1956-os forradalom mártírjairól a nemzeti gyásznapon Sajtófesztivál ’90 (Folytatás az 1. oldalról.) A nemzeti gyásznapon, a Himnusz el­hangzása után először Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke koszorúzott, őt követte Szabad György, az Országgyűlés megbízott elnöke, majd a Magyar Köztársaság kormánya nevé­ben Antall József miniszterelnök és Für Lajos honvédelmi miniszter helyezte el a tisztelet és az emlékezés koszorúit a mártírok sírján. Ezt követően a Budapes­ten akkreditált diplomáciai képviseletek nevében Jósé Pablo Mórán Val, a Perui Köztársaság nagykövete, a testület do­yenje, majd a Történelmi Igazságtétel Bi­zottság (TIB) vezetősége nevében Nagy Erzsébet, Vásárhelyi Miklós, Hegedűs B. András és Hegedűs László, a Recski Szövetség nevében Zimányi Tibor főtit­kár és Bőd Béla koszorúzott. Elhelyezte a kegyelet virágait Fónay Jenő elnök veze­tésével a Magyar Politikai Foglyok Szö­vetsége, a Volt Politikai Foglyok Világszö­vetsége, valamint a TIB 1956-os, illetőleg lelkiismereti, nemzetiségi tagozata. Vé­gül Maiéter Pál özvegye, Gyenes Judit vezetésével a TIB katonai tagozata ko­szorúzott. A katonai tiszteletadással rendezett megemlékezés a Szózat hangjaival ért véget. * A hivatalos megemlékezést követően helyezte el a kegyelet virágait és koszo­rúit a mártírok sírjain számos társadalmi­politikai szervezet és párt, köztük az 1956-os szövetség, az 1956-os Kegyele­ti Bizottság, a Szabad Demokraták Szö­vetsége, a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt, az Ifjúsági Demokrata Fó­rum és a Magyar Demokrata Fórum több szervezete. Majd benépesült a 301-es parcella sírkertje, hozzátartozók és az emlékezők sokasága tisztelgett az 1956- os forradalmat követő megtorlás áldoza­tainak sírjainál. A Szabad Demokraták Szövetségének szombaton délután Budapesten rende­zett megemlékezésén Mécs Imre, az SZDSZ ügyvivője beszédében megemlí­tette: 1987. június 16-án vonult először utcára a demokratikus ellenzék mintegy ötvenfőnyi csoportja, hogy a sok eszten­dőn át illegálisan, bujkálva tartott emlé­kezés után, nyíltan is kifejezze kegyeletét és tiszteletét Nagy Imre és az 1956-os forradalom mártírjai iránt. Akkor „keresz­telték át” a mostani megemlékezés szín­helyén Batthyány Lajos-Nagylmre-em- lékmécsessé. Mécs Imre a továbbiakban kiemelte: 1956 értékvédő hagyomá­nyunk, s a forradalom céljaiból meg kell valósítani a legfontosabbakat, minde­nekelőtt az ország függetlenségét. Hankó Faragó Miklós, az SZDSZ par­lamenti frakcióvezetőségének tagja hangsúlyozta: a szabaddemokraták vál­lalják 1956 nemes hagyományainak foly­tatását. Szólt arról, hogy hosszú idő után végre szabadon választott parlamentje és legitim kormánya van az országnak. A kormányt azonban megoldatlan problé­mák feszitik, s úgy tűnik, hogy a „nyugodt erő egyre inkább tétova erővé válik”. A szabaddemokrata képviselő kifogá­solta, hogy még mindig nem indulhatott meg a valódi privatizáció, ezzel szemben a rendezetlen törvényi viszonyok tovább­ra is módot adnak a gazdasági visszaélé­sekre, a hatalomátmentésre. Késik az inf­lációellenes koncepció, az igazságos földprogram meghirdetése, s késnek az elengedhetetlen szociális intézkedések - mondotta. Bírálta a kormányt azért is, jóllehet szeptemberre tervezik az önkor­mányzati választásokat - még mindig nem terjesztették az Országgyűlés elé az önkormányzati törvényt. A szónok leszö­gezte: a szabaddemokraták tisztában vannak azzal, hogy egy csőd szélén álló országból nem lehet egyik napról a má­sikra jóléti demokráciát teremteni. Látva azonban a fokozódó bizonyta­lanságot, az égető társadalmi problémák megoldásának elodázását, a parlamenti jogalkotó munka tétlenségét - jelentette ki Hankó Faragó Miklós a Szabad De­mokraták Szövetsége, amennyiben a kormány továbbra sem lesz képes irányí­tani az országot, tudni fogja, mi az ellen­zék kötelessége. Az országnak most arra az elhatározottságra van szüksége, ame­lyet Nagy Imre tanúsított 1956 októberé­ben, és arra a hűségre, amellyel ő a már- tiromságot vállalta - tette hozzá. * Vidéken is számos helyen emlékeztek az 1956-os forradalom mártírjaira. Nyíregyházán, az északi temetőben a városi tanács, a Fidesz, az MDF és az SZDSZ helyi szervezetének képviselői megkoszorúzták a megtorlás két szabol­csi áldozata, Szilágyi László és Toma- sovszki András sírját. Este a nyírségi me­gyeszékhely főterén, a Kossuth-szobor- nál sokan gyújtottak gyertyát a mártírok emlékének tisztelegve. Szolnokon az MDF helyi szervezete rendezett megemlékezést az 1956-os forradalmi emlékműnél, amelyen több helyi párt, szervezet és egyesület képvi­selői helyezték el a kegyelet virágait. Az MSZP Jász-Nagykun-Szolnok Megyei és Szolnok Városi Irodája az Új Néplapban közzétett levelében tisztelgett Nagy Imre és az 1956-os forradalom hőseinek em­léke előtt. Szombathelyen a Fidesz, az FKgP, a KDNP, az MDF és az SZDSZ helyi szerve­zetei, a Savaria és a Vörösmarty út ke­reszteződésénél lévő emléktáblánál szerveztek este megemlékezést, ame­lyen a résztvevők gyertyát gyújtva tiszte­legtek az októberi harcokban elesett, ille­tőleg november 4-én lemészárolt Vas megyei forradalmárok emlékének. * Nagy Imre mártírhalálának 32. évfor­dulója alkalmából katonai tiszteletadás­sal emlékünnepséget rendeztek vasár­nap Kaposvárott. A néhai miniszterelnök emléktáblával megjelölt szülőházánál el­sőként Király Béla országgyűlés képvi­selő, az 1956-os Nemzetőrség főpa­rancsnoka köszöntötte a megjelenteket, köztük Nagy Erzsébetet és családtagjait, Szabad Györgyöt, az Országgyűlés megbízott elnökét, valamint a politikai élet Somogy megyei és kaposvári képvi­selőit. Az ünnepség szónoka, Szabad György Nagy Imre igazságkereső és igazságosztó szerepét méltatta. Június 22-én, pénteken kezdődik a magyar újságírás történetének első ha­zai fesztiválja. A Sajtófesztivál '90 ren­dezvény a szerkesztőségek és a kiadók találkozóhelye, és olyan alkalom, ame­lyen a nagyközönség megismerkedhet a lapok és az elektronikus sajtó képviselői­vel. Az országos és vidéki szerkesztősé­gek mellett francia, nyugatnémet, oszt­rák, lengyel és szovjet kiadók illetve újsá­gok vesznek részt az eseményen, és a fesztivál területére a Budapesti Nemzet­közi Vásárközpontban költözik a Szabad Európa Rádió képviselete is. A Magyar Távirati Iroda a vásárváros­ban fogadja a világ legnagyobb hírügy­nökségeinek telexjelentéseit, elektroni­kus adatbankját pedig a látogatók is használhatják. A helyszínen „élőben” ké­szül az Express újság és az új Tv Képúj­ság egy-egy „oldala". A posta alkalmi bé­lyegzőt használ, és a többi között bemu­tat egy század eleji hírlapszállító kocsit. A fesztivál legnagyobb területű résztvevő­je, a Népszabadság söröző felállításával is keresi majd az olvasók kegyeit. A vá­sárvárosban látogatók megismerhetik, miként alkalmazható az elektronika a lapkészítésben. Névre szóló oklevelet is A Jugoszlávia és Görögország kö­zötti három határátkelőhelyen szom­baton megbénult a forgalom, mivel jugoszláv oldalon az athéni kormány nemzetiségi politikája elleni tiltako­zás jegyében a polgárok tízezrei gépkocsikkal és egyéb akadályok­kal elbarikádozták az utakat. Gevgeliján a déli órákban több tíz­ezres tömeggyűlést szerveztek, amelynek résztvevői követelték, hogy Athén hivatalosan ismerje el a nyomtatnak a helyszínen egy Guten- berg-préssel. Az égi csatornák is képvi­seltetik magukat, a hazai televíziósok kö­zül pedig Chrudinák Alajos és a Panorá­ma csapata tv-mozit működtet a helyszí­nen. A pavilonokban és a BNV főterén mű­sor műsort követ. A rádió például a rádió­kabaréval is képviselteti magát. Más szerkesztőségek kártyavetövel, talp- masszirozóval és csontkováccsal nép­szerűsítik magukat; a lapok legjobb rik­kancsai pedig versenyen mérik össze hangjukat. Program tehát lesz bőven - és mindez ingyen, a belépődíjat a rendező Hungex- po vállalta magára. A szakmai programok közül kiemelke­dik a Nyilvánosság Klub által szervezett vita a frekvenciaelosztásról - erre meg­hívták az illetékes minisztert és parla­menti bizottságot is -, és a MÚOSZ által szervezett, a sajtószabadságról és a mé­diakoncentrációról szóló kerekasztal- beszélgetés. A pénteken 14 órakor kezdődő Sajtó­fesztivál '90 szombaton és vasárnap 10 órakor nyitja kapuit, s mindhárom nap este 9 órakor zár a BNV területén. görögországi makedón kisebbség létezését. A nyugat-európai országokban dolgozó és szabadságra autón utazó görög vendégmunkások ezrei csak kerülővel, Bulgárián át tudnak haza­jutni. Ezért a Kriva Palanka-i jugoszláv- bolgár határátkelőhelynél már a dél­előtt folyamán mintegy 5 km hosszú gépkocsisor állt, s az átjutáshoztöbb mint 5 órát kellett várakozni. EI ba r i ká d ozott jugoszláv—görög hatá rátkelőhelyek Az első „össznémet nagykövet” (Folytatás az 1. oldalról.) Kifejezték szerencsekívánataikat ab­ból az alkalomból, hogy Magyarország politikai előrelátással, másokat is meg­előzve cselekedett. Úgy értelmezték, hogy ezzel a magyarok mintegy kifejez­ték: azzal számolnak, hogy mielőbb de jure is megtörténik a két német állam egyesülése, s akkor már csak egy nagy­követre lesz szükség. Dr. Horváth István nagykövet, amikor nagy elfoglaltsága kö­zepette időt szakit az újságírónak, és mindezt számba veszi, hozzáfűzi: arra számít, hogy a megbizólevél-átadásra jú­lius első felében sor kerülhet. Eleinte nyilvánvalóan sokat kell majd Berlinben is tartózkodnia. Az elképzelések szerint azonban dr. Peisch Sándor jelenlegi bonni követtanácsos személyében olyan első beosztott lesz Kelet-Berlinben, aki mindkét helyen, az NSZK-ban és az NDK-ban is megfelelő tapasztalatokkal, jó kapcsolatokkal rendelkezik. A magyar kormányt „össznémet nagy­követének” (a Die Welt című napilap szó- ’ használata) kinevezésével az a megfon­tolás vezérelte, hogy a súlyponti Bonnból előnyös összehangolni a német állami egységesülés folyamatával összefüggő feladatokat. Az évek folyamán az NDK- val számos kétoldalú megállapodás jött létre: konzuli, szociális és egészségügyi egyezmény; az ott tanuló egyetemistákra vonatkozó megállapodás, de ide sorol­hatók a munkaerő-foglalkoztatás kérdé­sét is magában foglaló gazdasági egyez­mények is. Most át kellene menteni eze­ket az egyezményeket az egységes Né­metországba, hogy a Németország keleti részével kialakult magyar kapcsolatok a lehető legkevesebb kárt szenvedjék el. Július elején már életbe lép a német-né­met pénzügyi, gazdasági és szociális unió, amelyben az NSZK-ban érvényes legkülönbözőbb jogszabályokhoz, törvé­nyekhez igazodik majd az NDK politikai, gazdasági rendszere. Ehhez a folyamathoz kapcsolódik An­tall József látogatása is. A magyar kor­mányfő útja azt a célt szolgálta, hogy az egyesülésből adódó helyzetnek megfe­lelően újragondolják a két ország kap­csolatait, azt, hogy ezeket szerződéses formában miképpen tudják majd szabá­lyozni. Magyarország javasolja: a két kormány mellett hozzanak létre olyan bi­zottságot - feltételezhetően átmeneti jel­leggel a folyamat lezárulásáig -, amely koordinálná az újraegyesítés során je­lentkező feladatokat. Ez többcsatornás tevékenységet, mindenre kiterjedő, szé­les körű munkát igényelne, éppen ennek előkészítését szolgálja a magas szintű lá­togatás. Mint Horváth István nagykövet egyide­jűleg hangsúlyozta: Antall József látoga­tása jelzés értékű, hiszen Magyarország és az NSZK között már régóta minőségi­leg új kapcsolatrendszer alakult ki a poli­tika és a gazdaság területén, s az NSZK Budapest szempontjából az európai egységesülési folyamatban is döntő sze­repet tölt be. Amikor tehát a magyaror­szági szabad választások nyomán meg­alakult első kormány elnöke első hivata­los útja az NSZK-ba vezet, akkor ez nem­csak abból a szempontból jelentős, hogy legfontosabb nyugat-európai partneré­vel, a kereszténydemokrata Helmut Kohl kancellárral találkozik. Egyben jelzi azt is, hogy az NSZK milyen jelentős politikai, gazdasági és pénzügyi támogatást nyúj­tott a magyarországi demokratikus válto­zásokhoz. F. I. Ha Jugoszlávia problémáit nem sikerül megoldani a szövetség keretein belül, akkor reális lehetőségként merülhet fel Szlovénia elszakadása - jelentette ki Loj- ze Peterle szlovén miniszterelnök a bécsi Wochenpresse című hetilapnak adott nyilatkozatában.- Szlovénia nem fog minden áron arra törekedni, hogy Jugoszlávia része ma­radjon - fűzte hozzá. A szlovén politikus szerint a köztársa­ság önállóan is képes lenne a fennmara­dásra. Ugyanakkor kijelentette: ha Szlo­vénia el is szakadna Jugoszláviától, nem számolná fel teljesen a többi köztársa­sághoz fűződő gazdasági kapcsolatait. Spekulánsok, csempészek, kerítők Petre Roman a zavargások hátteréről A legutóbbi bukaresti erőszakhullám mögött azok a „spe­kulánsok, csempészek és kerítők állnak, akik fenyegettetve érzik magukat a demokráciától” - jelentette ki pénteken Petre Roman. A román kormányfő az egyik francia tévéállomásnak nyilat­kozva pénteken este elismerte, hogy az ország külföldi meg­ítélése sokat romlott a kormányellenes tüntetések erőszakos elfojtása miatt, de hozzátette: a demokratikus útról már Ro­mániában sem lehet letérni. Véleménye szerint a bukaresti in­cidensek nem jelentik azt, hogy az ország visszafordult volna. A vezetés „változatlanul elkötelezettje a demokráciának, amelybe az ellenzék léte és a véleménykifejtés szabadsága is beletartozik”. Elismerte, hogy a bányászok rendőri szerepe „teljesen szokatlan”, de szavai szerint a rendőrség képtelen volt meg­birkózni a kirobbant zavargásokkal. A miniszterelnök mind­azonáltal nem volt hajlandó elítélni a bányászok garázdálko­dásait, mondván: ők ugyanazok a munkások, akik a Ceau- sescu-rendszer ellen is harcoltak és életüket áldozták. Inzul­tus lenne őket fasiszta hordáknak nevezni - tette hozzá. Bukarestben a feszült légkör ellenére nyugalmasan telt el a szombatra virradó éjszaka, és délelőtt az Egyetem tér is csen­des volt. Hivatalos közlés szerint éjfélkor az utolsó bányász­csoportok is elhagyták a fővárost, és a bányászok visszatér­tek a munkahelyeikre. Temesvárról kormányellenes megmozdulásokról érkeztek hírek. Pénteken este is több száz főnyi csoportok járták a vá­ros utcáit. Jelszavaikban elítélték a kormány brutális fellépé­sét, a bányászok banditizmusát, s együttérzésüket fejezték ki a bukaresti tüntetőkkel, akik a demokratikus kibontakozásért emelték fel szavukat. A Temes megyei szabad szakszervezetek felhívást intéztek a kormányhoz, magyarázatot kérve arra, ki hívta be a bányá­szokat a fővárosba, és ki engedélyezte terrorjukat. Felelőssé teszik a történtekért Ion Iliescu elnököt és hibának tartják, hogy a Bukarestben kialakult helyzet miatt nem hívták össze a román parlamentet, amely az egyedüli illetékes testület rend­kívüli intézkedések megtételére. A bányász-szakszervezete­ket is felelőssé teszik, mert nem akadályozták meg a bányá­szok törvénytelen tevékenységét. A kormányhoz intézett fel­hívás ultimátumszerű: amennyiben nem kapnak kielégítő vá­laszt, akkor válaszként egész Temes megyére kiterjedő álta­lános sztrájkot hirdetnek meg. A felháborodás jelei tapasztalhatók Bukarestben az értel­miségi körökben is mindazokért a vandál cselekedetekért, amelyeket a bányászok követtek el. Mircea Dinescu, a Ro­mán írószövetség elnöke a televízióban ismertette az írók egy csoportjának nyilatkozatát, amely értelmiségellenesnek mi­nősíti és elítéli a vezetés magatartását. A nyilatkozat megen­gedhetetlennek tartja, hogy a főváros utcáin írókat, költőket üldözzenek, verjenek. Felszólítja a kormányt, haladéktalanul változtasson magatartásán, ne szítson ellentéteket az értel­miség és a munkásság között. A művelődésügyi minisztérium ugyancsak közleményt adott ki, figyelmeztetve rá, hogy a közvéleményt rosszul tájé­koztatják, s ez veszélyezteti a tényleges demokrácia elveit. A társadalmi rétegek egymás elleni uszítása nem vezethet jóra. Az állásfoglalás leszögezi: az a nép, amely nem tiszteli és nem védi meg saját értelmiségét, amely hajlamos elhamarkodot­tan elítélni az írókat, a gondolkodókat és a művészeket, azt kockáztatja, hogy a túlélés esélye nélkül kényszerül élni. A minisztérium vezetősége felkéri a kormányt és az új parla­mentet, határolja el magát a brutális akcióktól, amelyeket a közrend nevében követtek el olyan erők, amelyeknek ezek­hez nincs törvényes alapjuk. Egy valóban demokratikus rendszerben a vadállati tettekre törvényességgel válaszol­nak, nem pedig a spontán bosszúállás módszerével - szöge­zi le a közlemény. Közzétették a Nemzeti Liberális Párt nyilatkozatát is, ame­lyet a szombati lapok ismertetnek. A párt elítéli az erőszakos akciókat, de úgy véli, hogy a szélsőséges megnyilvánulások­kal szemben csak a rendőrség léphet fel. „Ilyen értelemben a bányászok jelenléte Bukarestben a hatóságok gyengeségét jelezte, fokozta a feszültséget, és az anarchiát. Ezekben a na­pokban Bukarestben úrrá lett az erőszak és a terror, kulturális intézmények, egyetemi épületek, székházak, szerkesztősé­gek feldúlása, békés állampolgárok törvénytelen zaklatása és bántalmazása igen súlyos cselekedeteket jelent” - szöge­zi le a közlemény. Több mint ezer személyt tartóztattak le eddig Bukarestben és a sebesültek száma meghaladja a félezret. Ezt Dumitru Bit- lan vezérezredes, a bukaresti rendőrség felügyelőségének vezetője jelentette ki, egyben arról is tájékoztatva, hogy foly­tatódik a bukaresti zavargásokban résztvevők azonosítása. Az MTI tudósítója arról értesült, hogy a megvert és letartóz­tatott személyeket Bukarest határába szállítják, ahol gyűjtőtá­bort rendeznek be az egyik katonai laktanyában. A területet szigorúan őrzik, az elhurcolt egyetemisták szüleit sem enge: dik a közeibe és a táborból csak az szivárgott ki, hogy a be- gyüjtötteket kínozzák és vallatják. Az internálótáborba hurcolták azokat a cigányokat is, akik bosszúból, mert a bányászok szétverték viskóikat, otthonu­kat, az elutazókat meg akarták támadni. A fejszékkel, láncok­kal, botokkal, vasdorongokkal felszerelkezett 150-200 főnyi cigánycsoport autóbuszt kerített hatalmába és az Északi-pá­lyaudvarra vitette magát, ahol rendőrgyürübe ütközött. Más irányból érkezett csoportok is hasonló kelepcébe jutottak, így a bányászok megmenekültek a vérbosszútól. Őrizetbe vettek két magyar nemzetiségű képviselőt is. Szilágyi Zsolt egyete­mi hallgató, a képviselőház legfiatalabb tagja és Zsigmond László mérnök Bukarestben az egyetem épületének közelé­ben a bányászok törvénytelen akciójának lett szenvedő ala­nya. A gumibotos bányászok igazoltatták őket, s a május 20- ikai választásokon képviselőnek megválasztott két RMDSZ- tag hiába magyarázta nekik, hogy mentelmi joguk van, s nem vehetők őrizetbe, mégis karon ragadták, ütlegelték, bántal­mazták és a rendőrségre vitték őket. A rendőri szervek elné­zést kértek az incidensért és a két képviselőt rendőri kíséret­tel szállodájukbe vitték. Mindezekről a két inzultált képviselő a bukaresti rádió magyar nyelvű adásában számolt be. Szlovénia elszakadási lehetőségei

Next

/
Thumbnails
Contents