Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-15 / 61. szám

1990. június 15. NÉPÚJSÁG 3 Nehéz helyzetben a pályakezdők is Tolnán volt tüzérhadnagy 1921-ben Növekvő munkanélküliség, apadó munkalehetőségek Ülést tartott a Tolna Megyei Tanács V. B. (Folytatás az 1. oldalról.) Mint dr. Brebán Valéria elmondta, 1500 fölé nőtt a munkaviszonyban nem álló, munkát keresők száma. Egy állás­keresőre jelenleg 0,4 munkahely jut. Az idén végző 3300 középfokú végzettségű pályakezdőnek 1000 munkahelyet tud­nak kínálni, tehát rosszabb a helyzet, mint Baranyában, ahol 4500 pályakezdő fiatalnak 2500 munkahelyet ajánlottak fel. A munkanélküli segélyen lévők szá­ma 1990. áprilisában 399 fő volt. A mun­kanélküliség ma már nemcsak az iskolá­zatlan, szakképzetlen munkásokat ve­szélyezteti, hanem a képzettebb rétege­ket is. Á megyei tanács kezdeményezte a pá­lyakezdők, újrakezdők vállalkozói köl­csönét szabályozó rendelet módosítását, mert lehetőséget adott ügyeskedők pénzhez jutásához, ahelyett, hogy a fog­lalkoztatási gondokat enyhítette volna. Tolna megye a foglalkoztatási alapból nem rendelkezett külön kerettel, de amit igényelt, azt megkapta a központi költ­ségvetéstől. Idén az első negyedévben ez meghaladta a 42 millió forintot, ami négyszerese az 1988. évinek. A foglalkoztatási helyzet súlyos romlá­sa megyénkben szükségessé tette a ta­nácsi munkaügyi szakigazgatás és a munkaügyi szolgáltató tevékenység sze­mélyi és tárgyi feltételeinek javítását, szervezeti korszerűsítését. Első lépés­ben munkaügyi körzetközpontokat hoz­tak létre Paks, Dombóvár, Bonyhád és Tamási városokban, valamint felállították a Tolna Megyei Foglalkoztatási Hivatalt, melynek vezetőjévé dr. Brebán Valériát nevezték ki. * Következő napirendi pontként a szo­ciálpolitikai tevékenység megyei alaku­lásáról hangzott el tájékoztatás dr. Szü­gyi Gyula osztályvezető-helyettestől. A rendszeres szociális segélyezettek szá­ma évről-évre fokozatosan csökken, mi­vel az állampolgárok jelentős része ma már nyugdíjjogosultságot szerzett. Nőtt viszont a rendkívüli, eseti segélyt igény­lők száma. Eredeti funkciójától eltérően a rendkívüli segély ma nem az átmeneti gondok enyhítésére szolgál, hanem a rendszeres jövedelemhiány pótlására. A segélyek megállapítása a szelektív szo­ciálpolitika eszközeivel történik, egyes településeken, ahol elöljáróságok mű­ködnek, „szegénypolitika” feléledése ta­pasztalható. Erősödik a cigányellenes­ség, az önhiba hangsúlyozása. Az egy fő­re eső segélyátlag évek óta változatlan, 1700 forint körül van, nem követte az inflációt. Folyamatosan nő a szociális étkezte­tést igénylők száma is. Ha ez a tendencia fokozódik, akkor szelektálni kell a beér­kező igényeket. A napirendi pontok tárgyalása után vb- bejelentések hangzottak el. A tengelici oktatási központ hasznosításával kap­csolatban Csekei Gyula osztályvezető el­mondta, hogy több javaslat is felmerült, melyek közül három tűnik hasznositható- nak. Az első javaslat, hogy szív- és érbe­tegek rehabilitációs központja kerüljön kialakításra három megye, Tolna, Fejér és Bács-Kiskun együttes beruházása­ként. A másik, hogy jelenlegi alapfunk­ciója megtartása mellett lásson el az ok­tatási központ kiegészítő oktatási teen­dőket, illetve ideiglenesen, a világkiállítás ideje alatt idegenforgalmi szolgáltatáso­kat. Harmadik variációként üzleti alapon, idegenforgalmi célokat megvalósító köz­pont lenne Tengelic. Ahhoz, hogy a vb bármelyik javaslat mellett állást -tudjon foglalni, további kiegészítő funkciókra van szükség - hangzott el -, mivel jelen­leg még hiányzik mindegyik előterjesz­tésnek a közgazdasági és jogi megala­pozottsága. f KOVÁTS ÉVA Kéri Kálmán és a megélt történelem Kéri Kálmán nyugalmazott tábornok, az Országgyűlés kilencvenéves korel­nöke - már csak életkorából adódóan is - maga az élő történelem. Erről meg­győződhettek mindazok, akik a szek­szárdi orvosklub legutóbbi rendezvé­nyén jelen voltak, s meghallgatták Kéri Kálmán kilenc évtizedet felölelő visz- szaemlékezéseit. „Egyaránt voltam Fe­renc József, IV. Károly, a Tanácsköztár­saság és Horthy Miklós katonája” - a meghívott vendég szavai jól jellemzik a magyar história meglepő, ellentmondá­sos időszakait. Kéri Kálmán még az első világháború előtt, 1913-ban kérte felvé­telét egy - nem is magyar, hanem osztrák - katonai intézménybe, a tüzérek trais- kircheni kadétiskolájába. A vizsgáztatás­kor némi vitába keveredett a bizottság el­nökével, mivel 1848-49-et mint szabad­ságharcot említette, szemben az akkor Ausztriában hivatalosan elfogadott válto­zattal, mely legfeljebb forradalomként is­merte el ezt az eseményt. Ennek ellenére bejutott az iskolába, s csak öt évvel ké­sőbb, 1918-ban került vissza Magyaror­szágra, a Ludovika Akadémiára. Ekkorra már felbomlott az Osztrák-Magyar Mo­narchia, a forradalmak következtek, köz­tük az 1919-es Tanácsköztársaság, melynek ugyancsak részese volt Kéri Kálmán. „Stromfeld Aurélra mint példa­képünkre tekintettünk fel" - idézte fel a dicsőséges északi hadjárat kidolgozójá­nak és végrehajtójának a képét. Az 1921-es év már egy új állomáshe­lyen, Tolnán találja a hadnaggyá előlé­pett Kéri Kálmánt. „Máig nagy örömmel emlékszem az itteni helyőrségben töltött egy évre” - jelentette ki az orvosklub ven­dége, bár azt is hozzátette, hogy akkori­ban a katonaélet sem tartozott a leg­Kéri Kálmán tábornoki uniformisban könnyebb mesterségek közé. A korona elértéktelenedett, s egyáltalán az egész ország - már az az egynegyed, ami Tria­nonban megmaradt belőle - szűkében volt mindennek. „Tisztában voltunk kato­nai gyengeségünkkel, s még a konszoli­dáció után is, egészen a harmincas évekig az volt a legfontosabb célkitűzé­sünk, hogy a magyar honvédség ne sod­ródjon háborúba. Csak hét napra volt lő­szerünk. Ezt nem árulhattuk el az egysze­rű katonáknak, mert akkor a lelkesedé­sük, amit a magyar területek visszaszer­zésének óhaja váltott ki bennük, elpárol­gott volna”. A területi revízió, legalábbis Csehszlovákiával és Romániával szem­ben békés úton ment végbe, a Délvidék visszacsatolása azonban 1941-ben már katonai erővel történt. S mindennek az ára: a magyar hadsereg Hitler mellett együtt menetelt a Szovjetunió ellen. „Azt hittük, hogy a német hadsereg gyorsan megveri az oroszokat” - összegezte a kezdeti német sikerekre alapozó, ám hosszú távon mégis naivitásnak bizonyu­ló, majd katasztrófába torkolló vágyál­mokat Kéri Kálmán, aki ezredesként ek­koriban már magas tisztségeket töltött be a hadvezetésben. 1944-ben, amikor már kezdtek kirajzolódni a tragédia körvona­lai, Kéri Kálmán, mint az I. magyar hadse­reg vezérkari főnöke, a rosszul sikerült Horthy-kiugrás után felvette a kapcsola­tot a szovjet haderőkkel, majd tárgyalá­sok céljából átment az arconalon. Moszkvába is eljutott, ám a tárgyalások­nak nem lett különösebb eredménye, Magyarországon Szálasi és a nyilaske­resztes párt vette át a hatalmat, s az or­szág hadszíntérré változott. A háború befejezése nem hozott meg­nyugvást Kéri Kálmánnak, a hatalom új birtokosai hamarosan letartóztatták, s egy nevetséges váddal, egy terrorcso­port létrehozásával gyanúsították meg. Szerencsére sikerült tisztáznia magát, de katonái pályafutása befejeződött, s a Rá- kosi-éra alatt három és fél évre megjárta a recsi munkatábort is. Szabadulása után éjjeliőrként, pincemesterként majd központi raktárosként dolgozott, innen is ment nyugdíjba. Szinte egészen a közel­múltig állandó zaklatásnak volt kitéve, rendszeresen kellett jelentkeznie kihallga­tásokon, majd az elmúlt két-három év hozta el számára a nyugalmat Az MDF tagjaként jelenleg országgyűlési képviselő, illetve el­nöke a recski szövetségnek. A közelmúlt­ban forgattak erről a táborról egy filmet, s a rendező összehozta az egykori rabokat és a rabtartókat. „Most is gúzsba kötne ben­nünket?” - szögezte neki az egyik börtön- őrnek a kérdést Kéri Kálmán. „Ha megpa­rancsolnák, igen” - válaszolta a semmit sem felejtő, de semmit sem tanuló foglár.- szeri - Fotó: KISPÁL MÁRIA Ötszázforintos, ezüstből Rózsa Bulgáriából, szegfű Romániából * * Az egyetlen kocsi­gyártó Tóth János kovácsmester az egyetlen Budapesten, aki lovas­kocsikat készít. Több mint 40 éve gyakorolja szakmáját. A ko­csigyártáson kívül lópatkókat, kocsialkatrészeket kovácsol, lo­vaskocsikat javít angyalföldi mű­helyében. Az általa készített ko­csikból több fut az NSZK-ban, Olaszországban, Svájcban is. Ezeket elsősorban vadászok, fo­gathajtók használják. A műhelyben Tóth János egy vadászkocsin dolgozik Kamatemelések az OTP-nél (Folytatás az 1. oldalról.) hitelek kamata pedig - kezelési költ­séggel együtt - az eddigi 30 százalék helyett 35 százalék lesz. A lakáshitelek közül a kedvezményes kölcsönök kama­ta nem változik, az úgynevezett üzleti ka­matozású hiteleké azonban - szintén ke­zelési költséggel együtt 28 százalékról 32 százalékra emelkedik. A vezérigazgató-helyettes ismertette az év első hónapjának pénzforgalmi ada­tait. Eszerint a betétállomány összege 255 milliárd forint, az év eleje óta gyakor­latilag nem változott. A lakosság 60 mil­liárd forinttal tartozik az OTP-nek, ebből 40 milliárd forint a lakáshitelek összege. Személyi kölcsönt eddig mintegy 160 ez­ren vettek fel. A fiókok 850 ezer átutalási betétszámlát kezelnek, s mintegy 250 ezer azoknak az ügyfeleknek a száma, akik munkabérüket, illetve nyugdíjukat átutaltatják. Mintegy 80 ezren rendelkez­nek takarékcsekkel. Az OTP a hitelkamatok növeléséből nem tudja kigazdálkodni a betétkamatok emelését. Számításaik szerint ebben az évben 1,1 milliárd forint többletkiadásuk lesz a kamatemelésből, s ez az összeg 500 millió forinttöbbletbevétellel állítható szembe. A tájékoztatón elhangzott az is, hogy a valutaeladás nagymértékben csökkent, 5 hónap alatt 1,8 milliárd forint értékű külföldi fizetőeszközt adtak el, s ebből mindössze 1,1 milliárd forintértékű volta konvertibilis valuta. (Ez mindössze egy ti­zede a tavalyinak.) Az OTP-től vásárolt külföldi fizetőesz­köz értéke 5 hónap alatt 1 milliárd forint volt. Ugyanakkor a lakosság 5 millió AustriaLotto-szelvényt vásárolt, abban reménykedve, hogy nyeremény útján jut egy kis valutához. Kalocsai Tamás végezetül bejelentet­te: az OTP jövőre megkezdi a nemesfém­érmék kibocsátását. Elsőként Mátyás király halálának 500 éves évfordulója alkalmából bocsátják ki az ezüstpénzeket, összesen 10 ezer pél­dányban. Az ezüstérmék névértéke 500 forint, áruk viszont énnek a többszöröse lesz. A nepperek itt is működnek Megkérdeztem az egyik szekszárdi vi­rágkereskedőtől: - Hogyan alakulnak az árak?- Pillanatnyilag nem tudom, naponta változik, de ha kíváncsi vagy gyere el ve­lem hajnalban a virágpiacra és megtu­dod.- Oké! Hajnali fél háromkor indultunk. Volt idő útközben beszélgetni. Megtudtam, az or­szág minden részéből hetenként kétszer, esetleg még háromszor is felutaznak vi­rágért a kereskedők. Budaörs, Flóracoop telep. Kocsi-kocsi hátán. Nehéz a bejutás. A termelőknek négykor, a kereskedőknek ötkor szabad a behajtás. Igaz, az utóbbiak nem nagyon tartják be az időpontot. A hatalmas csar­nokban a termelőszövetkezetek, az álla­mi vállalatok és a magánkereskedők - összesen vagy százan - ajánlják a külön­böző virágokat, szalagokat, díszítőele­meket. Kint a szabadban közel három­száz asztalon a termelők sorakoztatják fel szinte elképzelhetetlen mennyiség­ben a szebbnél-szebb virágokat. Útitár­sam elmagyarázza: a termelőknek 60 ezer forint kauciót kell lerakni az asztal­ért, de ha visszalép, ezt az összeget visz- szakapja. A napi helypénz 190 forint. Az asztalokon minden eladónak fel­tüntetve a neve és lakhelye. Honnan is szállítják a virágot a budapesti piacra: Makóról, Szőregről, Szegedről, Tompá­ról, Kiskunfélegyházáról, Fertődről és le­hetne sorolni oldalakon át. A felhozatal nagy, az árak viszont ingadoznak. Ami­kor ottjártunk, az árak feltűnően maga­sak voltak. Közvetlen utána két nappal már fele annyiért lehetett megvenni a vi­rágokat.- Ezen a piacon a kereslet-kínálat dik­tálja az árakat. Na meg persze a neppe­rek. Mert sajnos erről a piacról sem hiá­nyoznak, nemcsak a Bosnyák téren „dol­goznak”. Egy-egy nagy, nevezetes ese­mény (nőnap, anyák napja, ballagás, nagy névnapok) előtt felvásárolják vi­szonylag olcsón a virágot és a kellő pilla­natban piacra dobják. Hatalmas össze­geket keresnek, hisz a felhozatalból, a keresletből látják mi várható, mi az ami­ből kevés van, érdemes megvenni és mi­ből van dömping - tájékoztatott a helyszí­nen kísérőm.- Tessék szép rózsát venni, ma reggel kaptam - szólt utánunk az egyik eladó. A rózsa tényleg szép volt és friss. A kartondoboz végén a címke elárult min­dent. Előző nap szedték Bulgáriában, éjszaka hozták repülővel és reggel már a piacon lehetett vásárolni.- Ez tényleg szép áru, de legalább ilyen szépek azok a szegfűk, melyeket Romániából és Lengyelországból hoz­nak be azzal a céllal, hogy szabályozzák a virágpiacot. Sajnos ez nem mindig si­kerűi. .- De mi az oka annak, hogy Budapes­ten lényegesen olcsóbb a virág, mint vi­déken.- Ennek egyszerű a titka: nincs szállí­tási költség illetve csak minimális. Mert nem mindegy, hogy Mohácsról, Pécsről utaznak fel az áruért vagy a Kőrútról ki­szaladnak Budaörsre. Aztán van egy má­sik oldala is ennek. Szekszárdon például az egyik virágüzletet egymillió-három­százezer forintért bérli az egyik kolléga. Ez azt jelenti, hogy havonta több mint százezer forintot rak le a vállalatnak csak az üzletbérért. Aztán ott vannak az alkal­mazottak, azoknak a fizetése, utánuk az sztk. és egyéb járulék és ezt mind-mind a vevőnek kell megfizetni. Ma már sok üz­letben árulnak egy-két négyzetméteres területen virágot. Ők is havi 25-30 ezer forint bért fizetnek a zsebkendőnyi terü­letért.- Tehát végül nem a virág az ami drá­ga, hanem ami hozzájön.- Igen. Persze a termelők is többet kér­nek a virágért mint néhány éve. Összes­ségében kevés a virág, hisz a termelők­nek nagy százaléka lebontotta a fóliasát­rát az adózás miatt... Tehát hiába néztük egymást követően háromszor a virágpiacot, nem lettünk sokkal okosabbak. Legfeljebb annyival, hogy némi gyakorlatot kaptunk, hogyan is működik, mi a mechanizmusa ennek a területnek. Az biztos: nem teszi olcsóbbá a virá­got, hogy 200-250 kilométerről Buda­pestre, majd onnan ugyanilyen távol­ságra vidékre szállítják.- kas -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents