Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-14 / 60. szám

2 NÉPÚJSÁG 1990. június 14. Korszakváltás, tanulságokkal A történelmi korszakváltást jelentő jú­nius 16-i Nagy Imre-temetés évfordulója kapcsán megkérdeztük Király Bélát, Vá­sárhelyi Miklóst és Zimányi Tibort, miként látják az azóta eltelt időszakot személyes sorsukban, az ország életében. Király Béla:- Mindenképpen örülök annak, hogy törvényerőre emeltük: 1956-ban nem népfelkelés, hanem forradalom volt. Az, hogy mi történt velem, nagyon kevéssé jelentős. Nekem az Egyesült Államokban abszolút biztos egzisztenciám volt, s azt otthagytam. Ez az én bizalmi szavazatom is egyben. Mindezt azért tettem, mert éreztem, tudtam, hogy az ország jó irány­ba halad, érdemes hazatelepülni. A tá­voliét mindig fájó volt.- A tavalyi temetés nagy nemzeti fel- lobbanás volt. Mindenki elismeri, hogy az esemény nagy elismerés a vértanúk, mindenekelőtt Nagy Imre számára. Az akkori nap valaminek a vége, egyszers­mind valaminek a kezdete is volt. Nos, ebbe a kezdetbe teljes szívvel és lélekkel vetettem bele magamat. Azonban meg kell hogy mondjam: egyre jobban kiáb­rándultam. A demokrácia felé való hala­dásnak ugyanis békésnek, törvényesnek kell lennie, s örülök annak, hogy nincs bosszúállás, közvetlen üldözés. Az vi­szont fájt, hogy 1956 jelszóvá válik, az emberek mind kevésbé törődnek annak tartalmával, lényegével. Mintha elfelejte­nék, hogy 1946 és 1990 között volt 1956. Fájdalom például, hogy nohá törvény­erőre emeltük 1956. október 23-ának forradalmi jelentőségét, kihagyták belőle Nagy Imre nevét. 1956 nélkül nem len­nénk ott, ahol most tartunk. Éppen ezért minden alkalmat megragadok majd arra, hogy felhívjam képviselőtársaim figyel­mét a parlamentben: 1956-ot ne degra­dáljuk egyszerű jelszóvá és Nagy Imréről semmiképp sem szabad elfeledkeznünk. Vásárhelyi Miklós, az SZDSZ képvise­lője: ,- Úgy gondolom, hogy először az or­szág sorsának alakulásáról kell beszél­nünk. A lényeg az, hogy mindaz bekövet­kezett, amit tavaly ilyenkor beszédeink­ben mondtunk. Valóban sorsdöntő for­dulat ment végbe Magyarország fejlődé­sében. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Nagy Imré- t vei, mártírtársaival és a forradalomban ' résztvettekkel szemben hozott ítéletek törvénytelenek. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a november 4-i intervenció után ha­talomra kerülő kormány illegitim volt. Az 1989-ben megkezdődött kerékasztal- tárgyalások logikus következményei vol­tak ennek a nagy jelentőségű aktusnak, nevezetesen Nagy Imre és a többi vérta­nú temetésének.- Ami az én személyes sorsomat illeti, koromnál fogva úgy érzem: feladatomat bevégeztem ezzel a temetéssel. Mi alakí­tottuk meg a Történelmi Igazságtétel Bi­zottságot, amelynek kiemelkedő része volt a temetés megszervezésében. Az ak­tív politizálástól akkor visszavonultam, de miután szabad választásokat tartottak idén tavasszal Magyarországon, az SZDSZ egyik alapítójaként Göncz Ár­páddal együtt az SZDSZ budapesti listá­jának vezetője lettem. Nem vagyok csa­lódott, nagyjából ilyennek képzeltem a parlamenti munkát. A kezdeti nehézsé­geken át kell jutnunk az ország, a közvé­lemény meg fog bennünket érteni, és ez a döntö, nem az, hogy mi hogy érezzük magunkat. Remélem azt is, a magyar tár­sadalom megérti, hogy milyen nehézsé­gekkel állunk szemben. Zimányi Tibor, a Recski Szövetség fő­titkára:- A tavalyi temetés, amely voltaképpen egy csodálatos ünnepség volt, kifejezte azt, hogy 1956 törekvései jogosak voltak. Nagy Imre és mártírtársainak temetése megsokszorozta erőinket, további lendü­letet adott mindahhoz , amit szerettünk volna elérni. Jelenleg az MDF országos listáján parlamenti képviselőként tevé- kenykedek. A szűkebb területem a tör­vénysértések áldozatául esett emberek sorsának a rendezése. Nem a saját sor­som érdekel, mert végső soron én már nyertem azzal, hogy tehetek másokért. Sem anyagi, sem társadalmi problémám nincs, de látom, hogy az egykori elítéltek óriási többsége öt-hatezer forintos nyug­díjból él. Nem akarom részletezni, hogy ez mit jelent... Az erkölcsi elégtétel sem történt meg. Az nem elég, hogy egy hivatalos közlöny­ben az Országgyűlés megkövette őket, mert erről sokan nem is szereztek tudo­mást. E téren is tovább szeretnénk lépni. A rehabilitálást érintő új törvényben azt szeretnénk elérni, hogy mindenki, akit annak idején elítéltek, saját nevére szóló okiratot kapjon arról, hogy ártatlan volt. A Recski Szövetség további feladatokat vállalt magára, mert nemcsak az idehaza ártatlanul elítéltek sorsával foglalkozik, hanem például a Szovjetunióban egykori internáltakéval is. (MTI-Press) Bukaresti rendőrakció A rendőrség szerdán hajnalban összehangolt akcióban felszámolta a bu­karesti Egyetem téren április 22-e óta tartó tüntetést. Hajnali négy órakor pajzsos-sisakos rohamrendőrök jelentek meg minden irányból és szétkergették a téren éjsza­kázó mintegy ötven tüntetőt, akik többsé­ge a közeli Intercontinental szállodába menekült, betörve a főbejárat üvegajtaját. A tüntetőket (némelyeket véres arccal) kis idő múlva kihurcolták a hotelből, és a közelben várakozó járműveken elszállí­tották őket. Az egyelőre nem ismeretes, mi történt az éhségsztrájkolókkal, akik­nek a Nemzeti Színház előtt álló sátortá­borát lebontották. A térre néző egyetemi épület homlok­zatáról tűzoltóautók létrákról eltávolítot­ták a hatalmas kormányellenes transz­parenseket. A rohamrendőrök reggel hat órakor el­vonultak. Mintegy ötven közrendőr azon­ban továbbra is lezárva tartja a teret. A fővárosi ügyészség kedd este ki­adott közleményében a közrend hely­reállítását sürgette arra hivatkozva, hogy az engedély nélküli tüntetés akadályozza a közúti forgalmat, a téren és környékén „kábítószerezés, prostitúció és fekete­piac” ütötte fel a fejét. A tüntetők hét hete tartották megszáll­va a teret, amelyet „neokommunizmustól mentes övezetnek” nyilvánítottak. Köze- ---------------------------------------------------------í— pén felállították a „romániai demokrácia és szabadság nulla-kilométerkövét”. A Nemzeti Megmentési Frontot álcázott kommunista szervezetnek minősítő tün­tetőket kezdetben elsősorban a temes­vári kiáltvány nyolcadik pontja mozgósí­totta, amely a volt kommunista pártfunk­cionáriusok kizárását követelte a május 20-i parlamenti és elnökválasztásokon induló jelöltek közül. A Nemzeti Megmentési Front elsöprő választási győzelme után a megcsappant számú tüntetők független tévéadót köve­teltek, amihez a kormány elvi hozzájáru­lását adta. A megmozduláson részt vevő szervezetek többsége időközben a tün­tetés beszüntetése mellett foglalt állást. Készül az első, négyütemű Volkswagen- • motorral ellátott Trabant-kocsi a szász- országi autógyárban rint októbertől napi 50, 1992-ben pedig napi 400 Polo készül majd itt. 1994-től napi 1200-ra, azaz évi 250 ezerre - nö­vekszik a termelés mennyisége. Az ár a hírek szerint megegyezik majd a Wolfs- burgban készülő modellekével (13000 DEM). A Trabikból pedig lassanként emlék­tárgy lesz. Ma még mindenesetre körül­belül kétmillió gurul belőlük az NDK út­jain. A tavaly őszi határnyitás nyomán mintegy nyolcezer kelt át az NSZK-ba, s talált lelkes hívekre, elnyerve az év autója büszke címet az Elbától nyugatra élő né­metek körében. Sokan családi másod­autónak használják, élve egy nyugatné­met cég ajánlatával, mely katalizátort fej­lesztett ki és hozott forgalomba kifejezet­ten a Trabant-motorhoz. Ilyen példány­nyal jár munkába például Svájc bonni nagykövete, aki - Spiegelben megjelent nyilatkozata szerint - lépést kíván tartani a korral.. Lehet, hogy a Citroen gyár hí­res CV-2 modelljét utánozva a Trabi lesz a 90-es évek „rút kiskacsája”? TRABANT Egy tündöklő karrier szomorú vége (Folytatás az 1. oldalról.) Igen, e - hajdan - roppant népszerű kisautóról van szó, amely az NDK gyárt­mányai közül elsőként vérzik el a német gazdasági és pénzügyi unió oltárán. Ol­csósága, igénytelensége, alacsony fo­gyasztása igazi kelet-európai népautóvá (Volkswagen) tette a „Trabit”, amelyből 1957 óta napjainkig hárommillió darab hagyta el a zwickaui Sachsenring autó­gyárat. A jubileumi, hárommilliomodik kocsi május 21 -én készült el. Ebben már Volkswagen licenc alapján gyártott Polo- motor duruzsol. Az üzem egy ideig még. párhuzamosan gyártja a négy- és a két­ütemű változatot - ám az utóbbiakat (na­pi 400 darabot) május 21. óta kizárólag exportra. Ennek fő oka, hogy az NDK-ban szinte a nullára zuhant a műanyag karosszériás autó iránti kereslet. Márciusban - a gya­rapodó raktárkészletek láttán - az IFA- Vertrieb vagyis az NDK-beli Merkur, megszüntette az előjegyzés szerinti érté­keset, majd áprilistól a zwickaui gyár is jogot kapott termékeinek forgalmazásá­ra. A legújabb hír: 3000 márkával csök­kentették a belföldi fogyasztói árat - ám a vásárlók még a tízezer márkát is sokallják egy igénytelen, de műszaki és formater­vezési szempontból egyaránt elavult autóért. A kereslet visszaesése igen szorult helyzetbe juttatta a zwickaui gyárat. A 13 000 márkás ár már maga is mintegy 2500 márka szubvenciót tartalmazott, ám az árcsökkentés nyomán a ráfizetés 5500 márkára, vagyis az eladási ár több mint 50 síázalékára duzzadt. A vállalat - pénzügyi nehézségeit enyhítendő - kor­engedménnyel nyugdíjba küldött 1Ó00 dolgozót, és felbontotta 1000 vietnami, angolai, kubai és lengyel vendégmunkás szerződését. A megmaradó mintegy 9500 dolgozó mégsem érezheti biztonságban magát. Annál is kevésbé, mert a kormány eluta­sította figyelmeztető sztrájkjukkal nyo­matékosított követelésüket: az állam en­gedje el a Sachsenring adósságait, s egyúttal engedélyezze 3500 kétütemű Trabant exportját Romániába és Bulgá­riába. Az utóbbi tétel 46 millió márka be­vételkieséstől mentené meg a gyárat. A kormány azonban hajthatatlan volt. Mint a pénzügyminisztérium rámutatott, a két balkáni ország kereskedelmi mérlege az NDK-val szemben máris hatalmas pasz- szívumot mutat, s az év végéig várhatóan eléri, illetve meghaladja azt 1-1 milliárd márkát. Piacképes ellentétel híján szóba sem jöhet a Trabant-export engedélye­zése. Zwickauban, a szász iparvidék legna­gyobb üzemében többnyire borúlátóak a dolgozók. Tudják, hogy a négyütemű Trabant is csupán átmeneti mentőöv. Ma még vevőre találnak - többnyire közüle- tek, vállalatok körében - a csaknem 20000 márkába kerülő kocsik. Viszont július 1. után aligha lesz bárki is hajlandó nemhogy 20000, de még 10000 nyu­gatnémet márkát is fizetni értük. A reális, piacképes ár 6-7000 DEM lenne - ami azonban újabb ráfizetést jelent majd a gyárnak. A kiutat a válságos helyzetből minden bizonnyal a wolfsburgi „sógorok” segít­sége jelenti. Május 21-én gördül ki a Zwickau melletti Moselban épített új sze­relőcsarnokból az NDK-ban összesze­relt első Volkswagen Polo. A tervek sze­Ismét csendes a vámosszabadi határátkelőhely Öt nap után szerda reggel elhagyta a vámosszabadi határátkelőhelyet az a 104 lengyel tranzitutas, akit múlt héten, pénteken éjszaka magyar vámosok tar­tóztattak fel. Az utasokat egy török utazá­si iroda három autóbusza szállította Tö­rökországból Lengyelország felé. Mivel Vámosszabadinál két napig nem voltak hajlandók bemutatni áruikat a magyar vámszerveknek - s miként azt a vámvizs­gálat utóbb megállapította, a náluk lévő áruk összmennyiségének csupán kis hányada után fizettek vámbiztosítékot, amikor Gyulán átlépték a magyar határt -, ezért kénytelenek voltak a határon éj­szakázni. A magyar vámhatóság végül a török buszvezetők felelősségét állapítot­ta meg, mivel a vizsgálat során kiderült, hogy Gyulán ők vállalták a vámárunyilat­kozat-adási kötelezettséget és ők fizették be a vámbiztositékot is. A vámhatóság vámjogszabálysértő cselekmény elköve­tése miatt járt el a török sofőrök ellen, és személyenként 10 ezer forint bírság valu­tában történő befizetésére kötelezte őket. Ezt az összeget hétfőn este be i^ fi­zették, megtagadták azonban a lengyel utasok továbbszállítását Varsóba. A bu­dapesti lengyel nagykövetség közbenjá­rására szerda reggel Lengyelországból érkezett az a három busz, amely felvette a lengyel turistákat. A Törökországból magukkal hozott, 40 ezer dollár értékű árut a magyar vámha­tóság az utasoktól nem kobozta el, a len­gyel bevásárlók csomagjait a csehszlo­vák vámhatóság teherautóval szállította el a lengyel határig. Medellin- a bűnözők metropolisa Kolumbia Latin-Amerika Libanonja - írta a minap egy vezető kolumbiai lap kommentátora, s ha a hasonlat helytálló, Bejrút „testvérvárosa” Medellin. Az An­dok völgyében fekvő 2,5 milliós nagyvá­ros a „zűrzavar metropolisa”, az egy főre eső gyilkosságok számát tekintve a vi­lágranglista első helyeire pályázhat. Csak az idei év első négy hónapjában 1220 gyilkosságot követtek el a város­ban, s a rendőrség teljesen tehetetlen a mindent vérbe borító erőszakhullám ter­jedésével szemben. - Nézzen rám, két évvel ezelőtt, amikor a városba kerültem, egyetlen fehér hajszálam sem volt - pa­naszolja egy őszbe borult magas beosz­tású rendőrtiszt. - Időnként úgy érezzük magunkat embereimmel, mintha a har­madik világháború közepébe csöppen­tünk volna - teszi hozzá. A medellíni gyilkosságok nagy része a kábítószer-maffia számlájára írható, amely átfogó hadüzenetet intézett a kor­mányzatnak azután, hogy Virgilio Barco elnök tavaly nyáron az illegális kábító­szer-kereskedelem teljes felszámolását helyezte kilátásba. Csakhogy a helyzetet tovább bonyolítja, hogy narkomaffia mel­lett a gyilkosságokból, emberrablások­ból, pokolgépes merényletekből, autólo­pásokból kiveszik a részüket a köztörvé­nyes bűnözők, a szélsőbaloldali gerillák és a biztonsági erők korrupt tisztviselői is. Medellin ugyanis a kábítószer-maffia hadüzenete előtt is hírhedt csempész- és pénzhamisító központ volt. Az évtizedek óta itt működő „zsebmetszőiskolából” ki­került végzettek állítólag napjainkban is számos világvárosban tevékenykednek. Két független kutatócsoport közelmúlt­ban közzétett jelentése szerint az ember­ölések száma az elmúlt években kezdett meredeken felfelé ívelni, s a tavaly elkö­vetett 23 ezer gyilkosság csaknem fe­léért a kábítószer-maffia tehető felelőssé, 8755-öt követtek el köztörvényes bűnö­zők, és 3303 gyilkosság mögött gyanít­ható politikai motívum. 1983-ban a kábí­tószer a gyilkosságok hat százalékánál játszott csak szerepet - állítják a szerzők. A drogkereskedök megbízásából gyil­koló bűnözőknek jól elkülöníthető kaszt­ja alakult ki. „Sicario”-nak hívják azokat a mindenre elszánt fiatalembereket, akiket a maffiózók a szegénynegyedekből 6-7 éves korukban kiemelnek és profi bűnö­zőkké képeznek ki. - A kábítószer-ke­reskedők gyerekei ök - magyarázza egy kolumbiai katonatiszta kolumbia hadse­reg 4. dandárjának főhadiszállásán be­rendezett „Sicario-múzeumban”. A vitrinek mögött házilag fabrikált lő­szerszámok, pisztolyok, félautomata fegyverek, de látható itt távcsöves ijpus- ka és korszerű hangtompítós pisztoly is. Több elnökjelölt, egy-egy főügyész és lapkiadó, valamint számos magas rangú katona- és rendőrtiszt életét oltották ki ezek a fegyverek. Csak idén április óta az elnökválasztással összefüggő terror­kampány során 60 medellíni rendőrt öl­tek meg a „sicariók”. A falakon kifüggesztett portrék között fiatal gyerekek képei, köztük egy 14 éves babaarcú fiúé, aki rövid pályafutása alatt 18 embert gyilkolt meg. N. K. Vb-ülés Tamásiban Vita az oktatásért Igen aktív volt legutóbbi ülésén a Ta­mási Városi Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga. Nem volt ez véletlen, hiszen egyrészt az egyébként is agilis testületi tagok mel­lé meghívták a városban működő pártok képviselőit, másrészt pedig azért tevé­kenykedtek, mert olyan napirendeket tárgyalt a testület, amihez a meghívottak is értőn hozzászólták. (Itt jegyezzük meg, a meghívó mellé a pártoknak is elküldték a beszámolókat, hogy ezzel segítsék a felkészülésüket, és így jobban, megala­pozottabb véleménnyel segíthessék a testület munkáját.) Bárkiben felvetődhet a kérdés, miért volt nyílt a vb-ülés. Ez nem tamási specialitás, hanem az Or­szággyűlés május 24-i ülésén törvényt fogadott el a tanácsok megbízatásának szeptember 23-ig szóló meghosszabbí­tásáról, és arról, hogy a tanács és a vb csak nyilvános ülést tarthat. A sok napirend közül az oktatás, ezen belül is a zeneiskola ügye váltott ki legna­gyobb érdeklődést. Az intézmény évek óta eredményesen működik, de nagyobb figyelmet érdemelnek az ott dolgozók. Olyan körülmények közé kellene kerül­niük - az legalább tíz tantermet jelentene -, ami biztosítaná a nyugodt, kulturált, önálló elhelyezést. A tanárok munkájukat csak így tudnák igazán kifejteni. Szinte minden hozzászóló elismerés­sel szólt a zeneiskola munkájáról és tá­mogatta a külön elhelyezés gondolatát, ugyanakkor azt is hangsúlyozták - mi­közben keresték a legideálisabb megol­dást -, hogy félmegoldásokkal ne élje­nek. A vita több gondot is felszínre hozott - lakás, kerüljön helyére az általános is­kolában az énekoktatás, a gyermekkó­rus hiánya, a szakemberek megtartása - és végül úgy határoztak, hogy szükséges a jó megoldás keresése, de ez az új ön- kormányzatra vár. Azonkívül megbízta a testület a művelődésügyi osztály vezető­jét, vizsgálják meg, szükséges-e a ze­neiskola integrációjának a lazítása. Ha igen, kerüljön a vb e|é. A másik nagy vitát kiváltó téma is az oktatáshoz kapcsolódott. Szó esett a szakmunkásképzőben ősszel induló gazdaasszonyképzésről, pontosabban a tárgyi feltételek biztosításáról. Biztosít-e szakképzettséget ez a kísérleti jelleggel induló, NSZK-ban bevált képzési forma? Átmeneti vagy hosszú távú megoldás lesz? Megéri-e, hogy most beruházza­nak? Ezek és más kérdések hangzottak el, végül úgy döntött a testület, hogy egy újabb bejárással győződjenek meg a tankonyha kialakításával kapcsolatos felvetések jogosságáról. Döntött a vb más oktatással kapcsola­tos kérdésben is: Kurucz Gézát kinevez­te a Béri Balogh Ádám Gimnázium igáz- gatójának.

Next

/
Thumbnails
Contents