Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)
1990-06-14 / 60. szám
2 NÉPÚJSÁG 1990. június 14. Korszakváltás, tanulságokkal A történelmi korszakváltást jelentő június 16-i Nagy Imre-temetés évfordulója kapcsán megkérdeztük Király Bélát, Vásárhelyi Miklóst és Zimányi Tibort, miként látják az azóta eltelt időszakot személyes sorsukban, az ország életében. Király Béla:- Mindenképpen örülök annak, hogy törvényerőre emeltük: 1956-ban nem népfelkelés, hanem forradalom volt. Az, hogy mi történt velem, nagyon kevéssé jelentős. Nekem az Egyesült Államokban abszolút biztos egzisztenciám volt, s azt otthagytam. Ez az én bizalmi szavazatom is egyben. Mindezt azért tettem, mert éreztem, tudtam, hogy az ország jó irányba halad, érdemes hazatelepülni. A távoliét mindig fájó volt.- A tavalyi temetés nagy nemzeti fel- lobbanás volt. Mindenki elismeri, hogy az esemény nagy elismerés a vértanúk, mindenekelőtt Nagy Imre számára. Az akkori nap valaminek a vége, egyszersmind valaminek a kezdete is volt. Nos, ebbe a kezdetbe teljes szívvel és lélekkel vetettem bele magamat. Azonban meg kell hogy mondjam: egyre jobban kiábrándultam. A demokrácia felé való haladásnak ugyanis békésnek, törvényesnek kell lennie, s örülök annak, hogy nincs bosszúállás, közvetlen üldözés. Az viszont fájt, hogy 1956 jelszóvá válik, az emberek mind kevésbé törődnek annak tartalmával, lényegével. Mintha elfelejtenék, hogy 1946 és 1990 között volt 1956. Fájdalom például, hogy nohá törvényerőre emeltük 1956. október 23-ának forradalmi jelentőségét, kihagyták belőle Nagy Imre nevét. 1956 nélkül nem lennénk ott, ahol most tartunk. Éppen ezért minden alkalmat megragadok majd arra, hogy felhívjam képviselőtársaim figyelmét a parlamentben: 1956-ot ne degradáljuk egyszerű jelszóvá és Nagy Imréről semmiképp sem szabad elfeledkeznünk. Vásárhelyi Miklós, az SZDSZ képviselője: ,- Úgy gondolom, hogy először az ország sorsának alakulásáról kell beszélnünk. A lényeg az, hogy mindaz bekövetkezett, amit tavaly ilyenkor beszédeinkben mondtunk. Valóban sorsdöntő fordulat ment végbe Magyarország fejlődésében. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Nagy Imré- t vei, mártírtársaival és a forradalomban ' résztvettekkel szemben hozott ítéletek törvénytelenek. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a november 4-i intervenció után hatalomra kerülő kormány illegitim volt. Az 1989-ben megkezdődött kerékasztal- tárgyalások logikus következményei voltak ennek a nagy jelentőségű aktusnak, nevezetesen Nagy Imre és a többi vértanú temetésének.- Ami az én személyes sorsomat illeti, koromnál fogva úgy érzem: feladatomat bevégeztem ezzel a temetéssel. Mi alakítottuk meg a Történelmi Igazságtétel Bizottságot, amelynek kiemelkedő része volt a temetés megszervezésében. Az aktív politizálástól akkor visszavonultam, de miután szabad választásokat tartottak idén tavasszal Magyarországon, az SZDSZ egyik alapítójaként Göncz Árpáddal együtt az SZDSZ budapesti listájának vezetője lettem. Nem vagyok csalódott, nagyjából ilyennek képzeltem a parlamenti munkát. A kezdeti nehézségeken át kell jutnunk az ország, a közvélemény meg fog bennünket érteni, és ez a döntö, nem az, hogy mi hogy érezzük magunkat. Remélem azt is, a magyar társadalom megérti, hogy milyen nehézségekkel állunk szemben. Zimányi Tibor, a Recski Szövetség főtitkára:- A tavalyi temetés, amely voltaképpen egy csodálatos ünnepség volt, kifejezte azt, hogy 1956 törekvései jogosak voltak. Nagy Imre és mártírtársainak temetése megsokszorozta erőinket, további lendületet adott mindahhoz , amit szerettünk volna elérni. Jelenleg az MDF országos listáján parlamenti képviselőként tevé- kenykedek. A szűkebb területem a törvénysértések áldozatául esett emberek sorsának a rendezése. Nem a saját sorsom érdekel, mert végső soron én már nyertem azzal, hogy tehetek másokért. Sem anyagi, sem társadalmi problémám nincs, de látom, hogy az egykori elítéltek óriási többsége öt-hatezer forintos nyugdíjból él. Nem akarom részletezni, hogy ez mit jelent... Az erkölcsi elégtétel sem történt meg. Az nem elég, hogy egy hivatalos közlönyben az Országgyűlés megkövette őket, mert erről sokan nem is szereztek tudomást. E téren is tovább szeretnénk lépni. A rehabilitálást érintő új törvényben azt szeretnénk elérni, hogy mindenki, akit annak idején elítéltek, saját nevére szóló okiratot kapjon arról, hogy ártatlan volt. A Recski Szövetség további feladatokat vállalt magára, mert nemcsak az idehaza ártatlanul elítéltek sorsával foglalkozik, hanem például a Szovjetunióban egykori internáltakéval is. (MTI-Press) Bukaresti rendőrakció A rendőrség szerdán hajnalban összehangolt akcióban felszámolta a bukaresti Egyetem téren április 22-e óta tartó tüntetést. Hajnali négy órakor pajzsos-sisakos rohamrendőrök jelentek meg minden irányból és szétkergették a téren éjszakázó mintegy ötven tüntetőt, akik többsége a közeli Intercontinental szállodába menekült, betörve a főbejárat üvegajtaját. A tüntetőket (némelyeket véres arccal) kis idő múlva kihurcolták a hotelből, és a közelben várakozó járműveken elszállították őket. Az egyelőre nem ismeretes, mi történt az éhségsztrájkolókkal, akiknek a Nemzeti Színház előtt álló sátortáborát lebontották. A térre néző egyetemi épület homlokzatáról tűzoltóautók létrákról eltávolították a hatalmas kormányellenes transzparenseket. A rohamrendőrök reggel hat órakor elvonultak. Mintegy ötven közrendőr azonban továbbra is lezárva tartja a teret. A fővárosi ügyészség kedd este kiadott közleményében a közrend helyreállítását sürgette arra hivatkozva, hogy az engedély nélküli tüntetés akadályozza a közúti forgalmat, a téren és környékén „kábítószerezés, prostitúció és feketepiac” ütötte fel a fejét. A tüntetők hét hete tartották megszállva a teret, amelyet „neokommunizmustól mentes övezetnek” nyilvánítottak. Köze- ---------------------------------------------------------í— pén felállították a „romániai demokrácia és szabadság nulla-kilométerkövét”. A Nemzeti Megmentési Frontot álcázott kommunista szervezetnek minősítő tüntetőket kezdetben elsősorban a temesvári kiáltvány nyolcadik pontja mozgósította, amely a volt kommunista pártfunkcionáriusok kizárását követelte a május 20-i parlamenti és elnökválasztásokon induló jelöltek közül. A Nemzeti Megmentési Front elsöprő választási győzelme után a megcsappant számú tüntetők független tévéadót követeltek, amihez a kormány elvi hozzájárulását adta. A megmozduláson részt vevő szervezetek többsége időközben a tüntetés beszüntetése mellett foglalt állást. Készül az első, négyütemű Volkswagen- • motorral ellátott Trabant-kocsi a szász- országi autógyárban rint októbertől napi 50, 1992-ben pedig napi 400 Polo készül majd itt. 1994-től napi 1200-ra, azaz évi 250 ezerre - növekszik a termelés mennyisége. Az ár a hírek szerint megegyezik majd a Wolfs- burgban készülő modellekével (13000 DEM). A Trabikból pedig lassanként emléktárgy lesz. Ma még mindenesetre körülbelül kétmillió gurul belőlük az NDK útjain. A tavaly őszi határnyitás nyomán mintegy nyolcezer kelt át az NSZK-ba, s talált lelkes hívekre, elnyerve az év autója büszke címet az Elbától nyugatra élő németek körében. Sokan családi másodautónak használják, élve egy nyugatnémet cég ajánlatával, mely katalizátort fejlesztett ki és hozott forgalomba kifejezetten a Trabant-motorhoz. Ilyen példánynyal jár munkába például Svájc bonni nagykövete, aki - Spiegelben megjelent nyilatkozata szerint - lépést kíván tartani a korral.. Lehet, hogy a Citroen gyár híres CV-2 modelljét utánozva a Trabi lesz a 90-es évek „rút kiskacsája”? TRABANT Egy tündöklő karrier szomorú vége (Folytatás az 1. oldalról.) Igen, e - hajdan - roppant népszerű kisautóról van szó, amely az NDK gyártmányai közül elsőként vérzik el a német gazdasági és pénzügyi unió oltárán. Olcsósága, igénytelensége, alacsony fogyasztása igazi kelet-európai népautóvá (Volkswagen) tette a „Trabit”, amelyből 1957 óta napjainkig hárommillió darab hagyta el a zwickaui Sachsenring autógyárat. A jubileumi, hárommilliomodik kocsi május 21 -én készült el. Ebben már Volkswagen licenc alapján gyártott Polo- motor duruzsol. Az üzem egy ideig még. párhuzamosan gyártja a négy- és a kétütemű változatot - ám az utóbbiakat (napi 400 darabot) május 21. óta kizárólag exportra. Ennek fő oka, hogy az NDK-ban szinte a nullára zuhant a műanyag karosszériás autó iránti kereslet. Márciusban - a gyarapodó raktárkészletek láttán - az IFA- Vertrieb vagyis az NDK-beli Merkur, megszüntette az előjegyzés szerinti értékeset, majd áprilistól a zwickaui gyár is jogot kapott termékeinek forgalmazására. A legújabb hír: 3000 márkával csökkentették a belföldi fogyasztói árat - ám a vásárlók még a tízezer márkát is sokallják egy igénytelen, de műszaki és formatervezési szempontból egyaránt elavult autóért. A kereslet visszaesése igen szorult helyzetbe juttatta a zwickaui gyárat. A 13 000 márkás ár már maga is mintegy 2500 márka szubvenciót tartalmazott, ám az árcsökkentés nyomán a ráfizetés 5500 márkára, vagyis az eladási ár több mint 50 síázalékára duzzadt. A vállalat - pénzügyi nehézségeit enyhítendő - korengedménnyel nyugdíjba küldött 1Ó00 dolgozót, és felbontotta 1000 vietnami, angolai, kubai és lengyel vendégmunkás szerződését. A megmaradó mintegy 9500 dolgozó mégsem érezheti biztonságban magát. Annál is kevésbé, mert a kormány elutasította figyelmeztető sztrájkjukkal nyomatékosított követelésüket: az állam engedje el a Sachsenring adósságait, s egyúttal engedélyezze 3500 kétütemű Trabant exportját Romániába és Bulgáriába. Az utóbbi tétel 46 millió márka bevételkieséstől mentené meg a gyárat. A kormány azonban hajthatatlan volt. Mint a pénzügyminisztérium rámutatott, a két balkáni ország kereskedelmi mérlege az NDK-val szemben máris hatalmas pasz- szívumot mutat, s az év végéig várhatóan eléri, illetve meghaladja azt 1-1 milliárd márkát. Piacképes ellentétel híján szóba sem jöhet a Trabant-export engedélyezése. Zwickauban, a szász iparvidék legnagyobb üzemében többnyire borúlátóak a dolgozók. Tudják, hogy a négyütemű Trabant is csupán átmeneti mentőöv. Ma még vevőre találnak - többnyire közüle- tek, vállalatok körében - a csaknem 20000 márkába kerülő kocsik. Viszont július 1. után aligha lesz bárki is hajlandó nemhogy 20000, de még 10000 nyugatnémet márkát is fizetni értük. A reális, piacképes ár 6-7000 DEM lenne - ami azonban újabb ráfizetést jelent majd a gyárnak. A kiutat a válságos helyzetből minden bizonnyal a wolfsburgi „sógorok” segítsége jelenti. Május 21-én gördül ki a Zwickau melletti Moselban épített új szerelőcsarnokból az NDK-ban összeszerelt első Volkswagen Polo. A tervek szeIsmét csendes a vámosszabadi határátkelőhely Öt nap után szerda reggel elhagyta a vámosszabadi határátkelőhelyet az a 104 lengyel tranzitutas, akit múlt héten, pénteken éjszaka magyar vámosok tartóztattak fel. Az utasokat egy török utazási iroda három autóbusza szállította Törökországból Lengyelország felé. Mivel Vámosszabadinál két napig nem voltak hajlandók bemutatni áruikat a magyar vámszerveknek - s miként azt a vámvizsgálat utóbb megállapította, a náluk lévő áruk összmennyiségének csupán kis hányada után fizettek vámbiztosítékot, amikor Gyulán átlépték a magyar határt -, ezért kénytelenek voltak a határon éjszakázni. A magyar vámhatóság végül a török buszvezetők felelősségét állapította meg, mivel a vizsgálat során kiderült, hogy Gyulán ők vállalták a vámárunyilatkozat-adási kötelezettséget és ők fizették be a vámbiztositékot is. A vámhatóság vámjogszabálysértő cselekmény elkövetése miatt járt el a török sofőrök ellen, és személyenként 10 ezer forint bírság valutában történő befizetésére kötelezte őket. Ezt az összeget hétfőn este be i^ fizették, megtagadták azonban a lengyel utasok továbbszállítását Varsóba. A budapesti lengyel nagykövetség közbenjárására szerda reggel Lengyelországból érkezett az a három busz, amely felvette a lengyel turistákat. A Törökországból magukkal hozott, 40 ezer dollár értékű árut a magyar vámhatóság az utasoktól nem kobozta el, a lengyel bevásárlók csomagjait a csehszlovák vámhatóság teherautóval szállította el a lengyel határig. Medellin- a bűnözők metropolisa Kolumbia Latin-Amerika Libanonja - írta a minap egy vezető kolumbiai lap kommentátora, s ha a hasonlat helytálló, Bejrút „testvérvárosa” Medellin. Az Andok völgyében fekvő 2,5 milliós nagyváros a „zűrzavar metropolisa”, az egy főre eső gyilkosságok számát tekintve a világranglista első helyeire pályázhat. Csak az idei év első négy hónapjában 1220 gyilkosságot követtek el a városban, s a rendőrség teljesen tehetetlen a mindent vérbe borító erőszakhullám terjedésével szemben. - Nézzen rám, két évvel ezelőtt, amikor a városba kerültem, egyetlen fehér hajszálam sem volt - panaszolja egy őszbe borult magas beosztású rendőrtiszt. - Időnként úgy érezzük magunkat embereimmel, mintha a harmadik világháború közepébe csöppentünk volna - teszi hozzá. A medellíni gyilkosságok nagy része a kábítószer-maffia számlájára írható, amely átfogó hadüzenetet intézett a kormányzatnak azután, hogy Virgilio Barco elnök tavaly nyáron az illegális kábítószer-kereskedelem teljes felszámolását helyezte kilátásba. Csakhogy a helyzetet tovább bonyolítja, hogy narkomaffia mellett a gyilkosságokból, emberrablásokból, pokolgépes merényletekből, autólopásokból kiveszik a részüket a köztörvényes bűnözők, a szélsőbaloldali gerillák és a biztonsági erők korrupt tisztviselői is. Medellin ugyanis a kábítószer-maffia hadüzenete előtt is hírhedt csempész- és pénzhamisító központ volt. Az évtizedek óta itt működő „zsebmetszőiskolából” kikerült végzettek állítólag napjainkban is számos világvárosban tevékenykednek. Két független kutatócsoport közelmúltban közzétett jelentése szerint az emberölések száma az elmúlt években kezdett meredeken felfelé ívelni, s a tavaly elkövetett 23 ezer gyilkosság csaknem feléért a kábítószer-maffia tehető felelőssé, 8755-öt követtek el köztörvényes bűnözők, és 3303 gyilkosság mögött gyanítható politikai motívum. 1983-ban a kábítószer a gyilkosságok hat százalékánál játszott csak szerepet - állítják a szerzők. A drogkereskedök megbízásából gyilkoló bűnözőknek jól elkülöníthető kasztja alakult ki. „Sicario”-nak hívják azokat a mindenre elszánt fiatalembereket, akiket a maffiózók a szegénynegyedekből 6-7 éves korukban kiemelnek és profi bűnözőkké képeznek ki. - A kábítószer-kereskedők gyerekei ök - magyarázza egy kolumbiai katonatiszta kolumbia hadsereg 4. dandárjának főhadiszállásán berendezett „Sicario-múzeumban”. A vitrinek mögött házilag fabrikált lőszerszámok, pisztolyok, félautomata fegyverek, de látható itt távcsöves ijpus- ka és korszerű hangtompítós pisztoly is. Több elnökjelölt, egy-egy főügyész és lapkiadó, valamint számos magas rangú katona- és rendőrtiszt életét oltották ki ezek a fegyverek. Csak idén április óta az elnökválasztással összefüggő terrorkampány során 60 medellíni rendőrt öltek meg a „sicariók”. A falakon kifüggesztett portrék között fiatal gyerekek képei, köztük egy 14 éves babaarcú fiúé, aki rövid pályafutása alatt 18 embert gyilkolt meg. N. K. Vb-ülés Tamásiban Vita az oktatásért Igen aktív volt legutóbbi ülésén a Tamási Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Nem volt ez véletlen, hiszen egyrészt az egyébként is agilis testületi tagok mellé meghívták a városban működő pártok képviselőit, másrészt pedig azért tevékenykedtek, mert olyan napirendeket tárgyalt a testület, amihez a meghívottak is értőn hozzászólták. (Itt jegyezzük meg, a meghívó mellé a pártoknak is elküldték a beszámolókat, hogy ezzel segítsék a felkészülésüket, és így jobban, megalapozottabb véleménnyel segíthessék a testület munkáját.) Bárkiben felvetődhet a kérdés, miért volt nyílt a vb-ülés. Ez nem tamási specialitás, hanem az Országgyűlés május 24-i ülésén törvényt fogadott el a tanácsok megbízatásának szeptember 23-ig szóló meghosszabbításáról, és arról, hogy a tanács és a vb csak nyilvános ülést tarthat. A sok napirend közül az oktatás, ezen belül is a zeneiskola ügye váltott ki legnagyobb érdeklődést. Az intézmény évek óta eredményesen működik, de nagyobb figyelmet érdemelnek az ott dolgozók. Olyan körülmények közé kellene kerülniük - az legalább tíz tantermet jelentene -, ami biztosítaná a nyugodt, kulturált, önálló elhelyezést. A tanárok munkájukat csak így tudnák igazán kifejteni. Szinte minden hozzászóló elismeréssel szólt a zeneiskola munkájáról és támogatta a külön elhelyezés gondolatát, ugyanakkor azt is hangsúlyozták - miközben keresték a legideálisabb megoldást -, hogy félmegoldásokkal ne éljenek. A vita több gondot is felszínre hozott - lakás, kerüljön helyére az általános iskolában az énekoktatás, a gyermekkórus hiánya, a szakemberek megtartása - és végül úgy határoztak, hogy szükséges a jó megoldás keresése, de ez az új ön- kormányzatra vár. Azonkívül megbízta a testület a művelődésügyi osztály vezetőjét, vizsgálják meg, szükséges-e a zeneiskola integrációjának a lazítása. Ha igen, kerüljön a vb e|é. A másik nagy vitát kiváltó téma is az oktatáshoz kapcsolódott. Szó esett a szakmunkásképzőben ősszel induló gazdaasszonyképzésről, pontosabban a tárgyi feltételek biztosításáról. Biztosít-e szakképzettséget ez a kísérleti jelleggel induló, NSZK-ban bevált képzési forma? Átmeneti vagy hosszú távú megoldás lesz? Megéri-e, hogy most beruházzanak? Ezek és más kérdések hangzottak el, végül úgy döntött a testület, hogy egy újabb bejárással győződjenek meg a tankonyha kialakításával kapcsolatos felvetések jogosságáról. Döntött a vb más oktatással kapcsolatos kérdésben is: Kurucz Gézát kinevezte a Béri Balogh Ádám Gimnázium igáz- gatójának.
