Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-13 / 59. szám

2 NÉPÚJSÁG 1990. június 13. Országgyűlés - keddi munkanap Körösi-szobor Tokióban (Folytatás az 1. oldalról.) Végezetül Pozsgay Imre hangsúlyozta, hogy az önkormányzati törvénnyel való késlekedésért éppen a kormányt terheli a felelősség, hiszen a kormány vitte bele a parlamentet az alkotmánymódosítás meddő vitájába, ahelyett, hogy e fontos törvénytervezetet beterjesztette volna. Torgyán József, a Kisgazdapárt frak­cióvezetője ugyancsak lelkesen csatla­kozott az MDF felhívásához, bejelentve, hogy akár egész nyáron át hajlandók dolgozni annak érdekében, hogy ne csu­pán az önkormányzatok ügyét rendező törvény, hanem a földtörvény is megszü­lessen. Torgyán József egyúttal reagált Pozsgay Imre hozzászólására, s felhívta a szocialisták figyelmét arra: az előző kor­mányt és parlamentet terheli a felelősség azért, hogy a jelenlegi törvényhozásnak még ma sincsenek meg a működéséhez szükséges alapvető feltételei, nincs többpárti házszabály, és hiányzik a kép­viselők jogállását rendező jogszabály is. Orbán Viktor, a Fidesz-frakció vezetője is egyetértett azzal, hogy a nyári hóna­pokban rendkívüli ülésszakon folytassa munkáját a parlament, de csak azzal a feltétellel, hogy végérvényesen rendez­zék a képviselők jogállását, mielőtt az ön- kormányzati és más jelentős törvényeket megalkotják. Az elfogadott napirendnek megfele­lően ezt követően az országgyűlési bi­zottsági tagságra vonatkozó összeférhe­tetlenségi határozattal foglalkozott a plé- num. Szabad György ismertette az or­szággyűlési határozati javaslat módosí­tott szövegét, miszerint a képviselők jog­állásáról szóló törvény hatályba lépéséig miniszter, illetve politikai államtitkári tiszt­séget betöltő képviselő nem lehet tagja országgyűlési bizottságnak. A javaslattal kapcsolatban senkinek sem volt észre­vétele, így a döntés hamar megszületett, a képviselők 316 igenlő szavazattal elfo­gadták az indítványt. Az előzetesen eldöntött menetrend szerint ezután bizottsági tagok megvá­lasztására került volna sor, ám a Keresz­ténydemokrata Néppártnak a jelöltekre tett javaslata nem&jjezett meg idejében, így az elnök a délutánra ha­lasztotta. Déltájban kezdte meg a plénum a tár­sadalomban korábban nagy érdeklődést kiváltó téma, a közkegyelem gyakorlásá­ról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A törvényjavaslatot a szabadon választott Országgyűlés megalakulása alkalmából, s egyúttal Nagy Imre és mártírtársai halá­láról megemlékezve terjesztette elő a kormány. Balsai István igazságügy-mi­niszter szóbeli indoklásában egyebek között arról szólt, hogy a közkegyelem valódi célja a megbocsátás, ám a realitá­soktól szakadna el az a törvény, amely differenciálás nélkül részesítene kegye­lemben minden elítéltet. A miniszter han­goztatta, hogy a törvényjavaslat kidolgo­zásánál nem tévesztették szem elől a tár­sadalom szempontjait, azt, hogy emelke­dik a bűnözés tendenciája, romlik a köz- biztonság. Éppen ezért a kegyelmi ren­delkezés során figyelembe veszik az el­ítélt személyiségét, továbbá az elkövetett bűncselekmény súlyát és jellegét. A törvényjavaslat meghatározza azo­kat a körülményeket, amelyek a kegye­lem gyakorlását kizárják. Nem részesül­hetnek kegyelemben azok, akiket kém­kedés, államtitok, vagy katonai titok ki­szolgáltatásának bűntette miatt ítéltek el, a többszörös visszaesők, valamint az emberölésért elítéltek. Ugyancsak nem számíthatnak kegyelemre azok, akiket maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, életveszélyt, vagy ha­lált okozó testi sértés, illetőleg különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés, erőszakos közösülés, szemérem A sajtó szabadságát és az újságíró jo­gait messzemenően szavatoló törvényt fogadott el kedden a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa. A sajtóról és más tömeg­tájékoztatási eszközökről szóló törvény az első ilyen törvény a szovjethatalom hét évtizede alatt. Eddig csupán az alkot­mány deklarálta - részletezés nélkül - a sajtó szabadságát. A parlamenti vita egyik legtöbb indula­tot kiváltó eleme az alapítási joggal füg­gött össze. Végül az a - Szovjetunió által is elfogadott nemzetközi jogszabályok­ban rögzített elvekkel összecsengő - né­zet diadalmaskodott, amely alapvető em­elleni erőszak, természet elleni erősza­kos fajtalanság, terrorcselekmény, légi jármű hatalomba kerítése, kábítószerrel elkövetett visszaélés, pénzhamisítás, rablás, kifosztás, halált okozó, vagy külö­nösen súlyos következménnyel járó zen­dülés, szándékos emberöléssel végződő elöljáró, vagy szolgálati közeg elleni erő­szak, zsebtolvajlás bűntette miatt ítéltek el, illetve ellenük büntetőeljárást folytat­nak. Balsai István hangoztatta: bár a lopás és a zsebtolvajlás nem tartozik a legsú­lyosabb bűncselekmények közé, mégis kezdenek olyannyira elterjedni, hogy egyre inkább irritálják a lakosságot. Ezek az elszaporodó bűncselekmények keltik főként azt a benyomást, hogy romlik a közbiztonság. Ez a szempont indokolja, hogy az ilyen bűncselekmények elköve­tőit is kizárják a közkegyelemből. A miniszter szólt arról is, hogy a tör­vényjavaslat a szabadságvesztés végre­hajtásának teljes elengedését az egy évet meg nem haladó büntetésekre kor­látozza, de ebből is kizárja a visszaeső­ket. Az egy évnél hosszabb, de három évet meg nem haladó szabadságvesztés teljes elengedését csak a gondatlan bűncselekmények miatt elítéltek, vala­mint bizonyos humanitárius és szociális szempontok fennállása esetében tartják indokoltnak. A három évet meg nem ha­ladó szabadságvesztés tartama egyhar- madával, az a fölötti szabadásgvesztés időtartama pedig egynegyedével csök­ken a javaslat szerint. A közkegyelem gyakorlásában megnyilvánuló megbo­csátást juttatja kifejezésre az a rendelke­zés - mondotta Balsai István -, hogy az egyébként kizáró körülmény alá eső el­ítéltek szabadságvesztésének tartama az egynyolcadával csökken. Mindez azt jelenti, hogy - az életfogytig tartó sza­badságvesztésre ítéltek kivételével - va­lamennyi, mintegy 12 ezer szabadság- vesztésre elítélt részesül a kegyelem va­lamilyen, differenciált formájában. Az eljárási kegyelmet illetően a tör­vényjavaslat úgy differenciál, hogy az 1990. június 1. előtt elkövetett vétségekre a kegyelem feltétel nélkül vonatkozik, míg a bűntetteknél az az általános sza­bály, hogy nem folytatják az olyan bűntett miatt indított eljárást, amelyre a törvény három évnél kevesebb szabadságvesz­tést ír elő. Balsai István a társadalom megnyug­tatására hangoztatta: a kegyelemben ré­szesülő elítéltek nem egyszerre, hanem fokozatosan kerülnek szabadlábra. Ha három éven belül újbúi bűncselekményt követnek el, a kegyelem hatályát veszti. Végül utalt arra: Szokolay Zoltán MDF képviselő javasolta, hogy a hivatali visz- szaélés, a vesztegetés és a hűtlen keze­lés bűntettének három évig terjedő sza­badságvesztése büntetendő eseteire az eljárási kegyelem ne terjedjen ki. A mi­niszter ezt a módosító indítványt elfogad­hatónak tartotta, és kérte, hogy az Or­szággyűlés ezzel a változtatással fogadja el a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot. Ezt követően Kónyáné Kutrucz Katatin (MDF) az Országgyűlés Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizott­ságának állásfoglalását tolmácsolta. A bizottság egyetértett a beterjesztett tör­vényjavaslattal, és indokoltnak tartotta Szokolay Zoltán módosító indítványának elfogadását. A testület elutasította ugyanakkor Torgyán József (FKgP) ja­vaslatát, miszerint az erós felindulásban elkövetett emberölés bűntettére sem cél­szerű kiterjeszteni a kegyelmet. A bizott­sági előadó, szemben az általa képviselt testület véleményével, megfontolásra ja­vasolta Torgyán József indítványát. Mészáros István, az Emberi Jogi, Ki­sebbségi és Vallásügyi Bizottság nevé­ben jognak tekinti a sajtóorgánumok ala­pítását. így a törvény értelmében a 18. életévét betöltött minden szovjet állam­polgárnak joga van, az államhoz, pártok­hoz, politikai és társadalmi szervezetek­hez hasonlóan lapot, rádiót, televíziót alapítani. A törvény egyértelmű szövegezésben kimondja mindenfajta cenzúra tilalmát. Ennek megfelelően a titkok közléséért nem lehet a jövőben felelősségre vonni a sajtót, a felelősség a titkot kiszivárogtató forrást terheli. Az újságírói munka és az újságíró sze­mélye ezután törvényes védelmet élvez. ben kért szót, és összegezte az amnesz­tiával kapcsolatos hírek nyomán keletke­zett véleményeket. Mint mondotta: a la­kosság körében elterjedt az a nézet, hogy a bűnözők kiengedésével megren­dül a közbiztonság. Az elítéltek ugyanak­kor sürgetik, hogy a rendszerváltás az ő életükön is éreztesse hatását. A bizottság egyik legfőbb aggálya a törvényrendelet­tel kapcsolatban, hogy bizonyos körben nem eléggé nagyvonalú, tehát nem ked­vezményezi például a fiatalkorúakat, más esetekben pedig, nevezetesen a gazda­sági bűncselekmények egy részénél, in­dokolatlan kegyelmet kínál. Hiányolja a bizottság, hogy a kegyelem nem terjed ki a mellékbüntetésekre és az intézkedé­sekre, pedig azok következményei gyak­ran súlyosabbak, mint maga a főbünte­tés. A törvényjavaslat feletti általános vitá­ban meglehetősen szélsőséges nézetek csaptak össze. Az SZDSZ-es képviselők egyenesen elfogadhatatlannak tartották a közkegyelem gyakorlásának javasolt módját. Kőszeg Ferenc például arra a fo­nákságra mutatott rá, hogy a törvényja­vaslat ugyanúgy bírálja el a kémkedés miatt elítélteket, mint a legsúlyosabb erő­szakos bűncselekmények elkövetőit, azaz őket is kizárja a közkegyelemből. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az eljá­rási kegyelem gyakorlásával a társada­lom megfosztja magát attól a lehetőség­től, hogy elkövetett bűncselekmények esetén fény derüljön az igazságra. Úgy vélte, ezt a törvényjavaslatot akár a régi pártállam képviselői is készíthették vol­na, hiszen az túlságosan engedékeny­nek bizonyul a közelmúltban elkövetett gazdasági bűncselekményekkel, a pri­vatizáció vadhajtásaival szemben. A kép­viselő több társához hasonlóan a több­szörös visszaesők kilátástalan helyzeté­re mutatott rá. Túlságosan szigorúnak minősítette az ilyen elítéltek elbírálását. Ezzel kapcsolatban Torgyán József arról szólt, hogy a magyar büntetőtörvény­könyvnek a visszaélésekre vonatkozó része egyáltalán nem mondható euró­painak, a visszaesőket drákói szigorral sújtják, többféle joghátrány éri őket, bűn- cselekményükért többszörösen kell bűnhődniük. Mindenképpen indokoltnak tartotta a Btk. korszerűsítését. Darvas Iván (SZDSZ) színházi produk­ciónak is beillő, a teremben többször is derültséget keltő, de mélyen elgondol­kodtató „szüzbeszédében” mélysége­sen elítélte, bátortalannak, szűkkeblű­nek, szívtelennek minősítette a törvény- javaslatot. Szabó János (FKgP) ugyancsak azt hangoztatta, hogy nem ért egyet a tör­vényjavaslattal, bár - mondotta - a párt­fegyelemre tekintettel igennel fog sza­vazni. Ellenérvként teljesen más szem­pontokat sorolt fel, mint a szabad demok­rata képviselők. Úgy vélte: a bűnözés oly mértékben nö, s olyannyira romlik a köz- biztonság, hogy indokolatlan a közke­gyelem gyakorlása. Az Országgyűlés este háromnegyed hatkor tért vissza a közkegyelemről szóló törvényjavaslat korábban félbeszakított vitájára. A további egyórás szócsatában újabb érveket már nem tüdtak felhozni a képviselők, így háromnegyed hétkor sor kerülhetett a határozathozatalra. Az Or­szággyűlés 207 igen szavazattal elfo­gadta a Szokolay Zoltán (MDF) módosító indítványával kiegészített törvényjavas­latot. * Szabad György, a parlament megbí­zott elnöke június 18-án 10.30 órára összehívta az Országgyűlés rendkívüli ülésszakát. Ezt a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke és a miniszterelnök kezdeményezte. Büntetőjogi felelősségre vonással kell számolnia annak, aki az újságírót szak­mai tevékenységében gátolja. Szól a tör­vény az információszolgáltatás kötele­zettségéről, illetve az információ megta­gadásának szankcionálásáról is. Az új­ságíró nem kényszeríthető olyan anyag megírására, amelynek tartalma ellenke­zik elveivel, nézeteivel. Joga van nevének feltüntetését megakadályozni, ha írásá­nak tartalma a szerkesztői beavatkozás következtében eltorzul. Szerdán a LT ismét a kormánynak a szabályozott piacgazdaság bevezetésé­re vonatkozó koncepciójával foglalkozik. Ünnepélyes keretek között avatták fel Körösi Csorna Sándor világhírű magyar Ázsia-utazó szobrát a tokiói Tajso Daiga- ku buddhista teológiai egyetemen. Ezerötszáz résztvevő jelenlétében lep­lezték le Csorba Géza Kossuth-dijas szobrászművész 1933-ban készített al­kotásának a bronzmásolatát az egyetem aulájában. A szobor eredetije is Tokió­ban található, a Nemzeti Múzeumban, azonban az egyetem elnöki kara úgy döntött, hogy a világhírű magyar tibetoló- gusnak, a buddhizmus elismert kutatójá­nak az emlékét közvetlenül is ápolni akarják. Az egyetem rektora, Hajasi Rjoso buddhista szertartás keretében avatta Szántó András, az MTI tudósítója je­lenti: Bár a halottak száma már 139, a sebe­sülteké 486, a kirgíziai Os városban és környékén a jelek szerint enyhül a fe­szültség. A kirgiz hírügynökség és a TASZSZ közös keddi jelentése beszámol Kirgizia és Üzbegisztán kormányfőjének múlt szombati ősi találkozójáról is. A leg­feszültebb helyzetű településeken a ren­det a hadsereg és a belügyi csapatok egységei vigyázzák. Apasz Dzsumagulov kirgiz kormányfő a köztársasági televízióban elhangzott beszédében elmondta, hogy komoly ösz- szegeket fordítanak a lakóházak, köz­épületek helyreállítására. A helyzet teljes normalizálása után, feltéve, hogy nem 72 évvel elsüllyesztése után meg­találták az Adriai-tenger mélyén az Osztrák-Magyar Monarchia „Szent István” páncélos csatahajóját. A ha­jóroncs 50-60 méteres mélységben fekszik Zára (ma: Zadar) közelében a tengerfenéken. 1918. június 10-én érte két torpe­dótalálat az olasz tengerészet egy fel a szobrot. Ünnepi beszédében méltat­ta Körösi Csorna Sándor elévülhetetlen érdemeit abban, hogy az első nyugati utazóként Tibetet megnyitotta a külvilág számára, egyebek között azzal, hogy el­készítette a világon az első tibeti-angol szótárt. A japán-magyar kulturális kapcsolatok közvetett előfutára emlékének adózó rektor annak a reményének is hangot adott, hogy-a jövőben a korábbinál több magyar hallgató jut el az egyetemükre. A tokiói magyar nagykövetség képviselője az ünnepség alkalmából több Körösi Csorna Sándor által írt szótárt adomá­nyozott a japán buddhista teológiai egyetemnek. lesznek újabb villongások, a helyreállítá­si munkák néhány hónapot vehetnek igénybe. A szombati kormányfői találkozón részt vettek az kirgíziai Os és az üzbe- gisztáni Angyizsan terület vezetői is. Az üzbég miniszterelnök leszögezte: köztár­sasága nem támogatja egyes állampol­gárok és szélsőséges csoportok követe­lését, hogy Kirgíziában hozzanak létre autonóm üzbég közigazgatási egységet. Frunzéból, a kirgiz fővárosból is a nyu­galom helyreállítását alátámasztó hírek érkeznek. A kijárási tilalom körülményei között az elmúlt éjszaka mindössze egy összecsapás történt: fiatalok egy cso­portja kővel, palackokkal dobált meg egy rendőrjárőrt. A tetteseket őrizetbe vették. naszádjáról, mire a több mint száz­ötven méteres, óriási hajótest az ol­dalára dőlt és percek alatt elsül­lyedt. A legénység közül több százan vesztek oda. Az olasz televízió előbányászott egykori híradófelvételeket a csata­hajó elsüllyesztéséről. Párthír A Szabad Demokraták Szövetsége Tolna városi csoportja irodát nyitott a volt pártházban. Telefon: (74)-40-430. Ügyeleti napok: hétfő, szerda 17-19 óráig. Kedden jogsegélyszolgálatot tartanak, szintén 17-19-ig. A jogsegély- szolgálatot bárki ingyenesen igénybe veheti. Szovjet sajtótörvény Újabb „Rust-ügy”- de most Grúziában Egy csokor virágot és Mihail Gorbacsovhoz címzett német nyelvű üzenetet ha­gyott Batumi légikikötőjében annak a könnyű sportrepülőgépnek a pilótája, aki a hét végén sértette meg a Szovjetunió légterét, s sértetlenül távozott egymotoros gépé­vel - erről számol be keddi számában az Izvesztyija. A gép szombaton, fényes nappal repült be Törökország irányából a Grúziához tartozó Adzsar Autonom SZSZK területére, s akadálytalanul leszállt a tengerparti Batumi repülőterén. 30-40 másodperc múlva már startolt is vissza a gép, s újból átsurrant a határon. Az ismeretlen pilóta szovjet elnökhöz intézett levelében támogatásáról biztosítja az átalakítás politikáját, s azt kéri: tettét ne ítéljék meg huli­gán akcióként. A német nyelvű levélből az Izvesztyija arra következtet, hogy a szer­ző NSZK-állampolgár, s tettét Rust Vörös téri leszállásához hasonlítja. (Mathias Rust három'éve landolt Cesna-gépével sikeresen a Kremlnél), hiszen a szovjet lég­védelem ezúttal is ölbe tett kézzel ült, csak az éber határőrök nyitottak tüzet - gép­pisztolyokból - a kora délutáni órákban távozó határsértő gépre. A tekintélyes szovjet napilap epés hangú kommentárban hívja fel a figyelmet ar­ra, hogy hosszú ideig a szovjet légvédelem és a légierő vezérkarának illetékesei sem megerősíteni, sem cáfolni nem voltak hajlandók a szemtanúk értesüléseit, csak „nemzetközi incidensről" beszéltek. Az Izvesztyija felháborodottan ír arról, hogy csak hétfőn, késő este adott rövidke tájékoztatást a szovjet védelmi miniszté­rium a TASZSZ hírügynökségen keresztül, sommásan „provokációnak" minősítve az esetet. A batumi leszállás pikáns történetét pedig a közleményben azzal intézték el, hogy „a repülőgép a polgári légiközlekedés repterén szállt le Batumiban". Hála Istennek, hogy az újsütetű Rust volt annyira tapintatos, s nem egy katonai légitá­maszpontot választott ki erre a célra! - jegyzi meg az Izvesztyija. A lap nem fogadja el a katonáknak azt a mentegetőzését, hogy az incidens túl gyorsan zajlott le, S ezért a légvédelem „nem lépett akcióba Egyszerűen az történt, hogy a katonák nem vették észre, elbambulták az alacsonyan szálló gépet, az újabb légi határsértőt, aki a határőrök fegyverei által leadott „díszsortüzek" kíséretében távozott - állapítja meg az Izvesztyija. Kirgíziában enyhült a feszültség Megtalálták a Szent István csatahajót

Next

/
Thumbnails
Contents