Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)
1990-06-12 / 58. szám
1990. június 12. NÉPÚJSÁG 5 Zsinagógák sorsa Ez egy takarmánybolt...? Manapság már-már szokássá vált az antiszemitizmusról beszélni és írni. Ami lehet, hogy van, de e sorok Írója - eléggé kiterjedt ismeretségi körében - még nem tapasztalta. Persze a filoszemitizmust sem, ami épp olyan felesleges lenne, mint erre-arra az anti-, vagy filomagyar- ság, jóllehet ennek már jobban nyomon követhető jelei vannak. Az előző három mondat felettébb magánjellegű volt. Az alábbi tények azonban közérdekűek. Megyénkben az egykori paksi zsidó templomból mintaszerű könyvtár lett. A szekszárdiból az országhatárokon is túlterjedő hírnévre szert tett Művészetek Háza. Mindezek persze nem azért lettek azok, amik napjainkban, hanem mert volt történelmünkben egy gyászos időszak, amikor (sajnos, nemcsak) külső erők gondoskodtak a hithű zsidóság lélekszá- mának fogyásáról. A holcaustról, a népirtásról van szó. Aki a bonyhádi múzeumban jár, az két kis teremben az izraelita hitélet gazdag relikviáiban gyönyörködhet. Ha van szeme hozzá és nem táplál valamilyen örökített és őseibe belénevelt ellenszenvet a „mások” iránt. Alulírottnak egyetlen zsidó felmenője, vagy hozzátartozója sincs. Mégis örül és szomorkodik azon, ami jártában-kelté- ben a szeme elé kerül. Bonyhádon, melynek közéletében 200 éven keresztül a zsidóságnak fontos szerepe volt, a semmilyen művészeti értéket nem hordozó neológ zsidók templomát tatarozták, belseje most bútorraktárként szolgál. Az összehasonlíthatatlanul értékesebb, 1795-ben emelt ortodox zsidó templom azonban minden jel szerint halálra van ítélve. Tulajdonosa a Pannónia Tsz, vagy legalább reméljük, hogy az, hiszen az ilyesféle egyházi létesítmények tulajdonviszonyai az utolsó komplikált 4 évtized után nehezen kihüvelyezhetők. Reményünkben Ezer Mihály tanácselnök is osztozik, aki rendelkezésünkre bocsátotta a tanács műszaki osztálya által 1990. április 2-án kelt hasznosítási javaslatot. Ebben olyan részletek is olvashatók miszerint „a bima-oszlopok és a frigyszekrény oszlopai stukkó-márvány borításúak.” Továbbá „a hevedereken és a karzat fölötti boltozatokon finom orna- mentális festmények maradványai láthatók.” Építészmérnök olvasóink bizonyára tudják, hogy mit jelent a „bima-oszlop”. Alulírott töredelmesen bevalja, hogy sejtelme sincs róla. Arról viszont van, hogy a jelenlegi állapot a műemlékvédelmi bűn- cselekmény határát súrolja. Teljesen egyetért tehát a tanáccsal abban, hogy: 1. vagy ad helyet az itteni takarmánybolt ellenértékeként a Forberger utcában, 2. vagy felajánlja csereingatlanként a jelenlegi kertészeti telepet, 3. vagy legfeljebb 10 hektár külterületi szántót. Valamennyi javaslat jó. Csak a jelenlegi állapot nem az. ORDAS IVÁN Fényképezte: KISPÁL MÁRIA A magas hegyeken át vándorolnak „Bajusza van, mégis lepkéket fogdos” A szekszárdi Babits Mihály művelődési központban működő természetbarátok klubjában járt a közelmúltban dr. Szeőke Kálmán agrozoológus. Közvetlen hangú élménybeszámolót tartott az észak-kaukázusi lepkegyűjtő útjáról. Az elhangzottakból kiragadtunk néhány érdekes részletet a lepkékről, a tájról, az emberekről.- Mivel foglalkozik ön?- A Fejér Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomáson, Velencén mezőgazdasági rovartannal foglalkozom, s mint ilyennek, többek között, kártevő előrejelzéssel is bőven akad dolgom. Például 75-ben „váratlanul" fellépett hazánkban a nálunk is honos muszkamolylepke, és akkor az agronómusok minket okoltak, hogy miért nem jeleztük őket előre.- Jövetelük kiszámítható lett volna?- Elvileg igen, gyakorlatilag nem. Még nem ismerjük eléggé a vándorlepkéket. Ez a faj pedig az, és időnként keletről nagy tömegben vándorol be hozzánk.- Vándorolnak a lepkék?- Néhány faj igen, kontinenseken át. Kutatásuk nehéz, mert egyrészt kicsik, így a madarakhoz hasonlóan nem lehet gyűrűvel megjelölni és visszafogni őket. Másrészt rövid az életük. Sokszor a szülők kezdik meg a vándorlást, és az útközben lerakott petékből kifejlődött utódok fejezik azt be.- Ezek után hogyan tanulmányozhatók?- Úgy, hogy a kutatók az ismert vagy feltételezett lepkevándorlási útvonalakon fénycsapdákkal figyelik meg, vagy gyűjtik őket. Többek között így a vándorlási útvonaluk is kiderül.- Nálunk ismert ilyen útvonal?- A vándorlepkék főképpen a magas hegyeken át vándorolnak. A miértre még csak valószínűleg igaz, de nem bizonyított teóriák vannak. Egy bizonyos: a fajfenntartással áll kapcsolatban és öröklött tulajdonság. Magyarország tulajdonképpen nem esik a legkevándorlások útvonalába. Az egyik útvonal a Balkán irányából az Alpokon, a másika Kárpátokon átvezet. így valójában elkerülnek bennünket. Hozzánk csak néha téved be egy-egy vándorló csapat. Ekkor azonban jelentős gazdasági károkat is okozhatnak. Gyapotot például jelenleg mi nem termelünk, de az időnként megjelenő gyapotbagolylepke jelentős kárt tud okozni, főleg a gyapot-, dohány- és kukoricaföldeken. Idevándorolt gyapotbagolylepkék utódai már nálunk is okoztak kárt gyapotban (!) az 50-es években, és kukoricában a 80-as években az Alföldön. Ötven évre visszamenőleg találtam rá vonatkozó adatokat és kiderült, hogy tizenhét évenként nálunk is rendszeresen megjelenik. A tudományos értékeken kívül gazdasági érdekek is indokolják, hogy ismerjük a vándorlepkéket.- Ezek szerint a kutató vándorlepkékkel a magas hegyekben találkozhat. Miért a Kaukázusba mentek?- Annyira friss még ez a kutatási terület, hogy mindegy volt hová megyünk. Jó lett volna nekünk Franciaország is, de ide voltak kulturális kapcsolataink. A Csecsen-lngus Köztársaságba. A grozniji Tolsztoj Egyetemmel vettük fel a kapcsolatot, ők hívtak meg. A szerződés szerint ötször megyünk ki, kétszer már jártunk kint.- Milyen a táj?- Általában kétezer méter felett fekvő völgyekben vertük fel táborhelyeinket. Otthonos vagyok a természetben, de ott meglepett a táj vadsága, keménysége. Óriási, éles hegygerincek, kőtörmelékkel teleszórt legelők, erős kontúrok a jellezők. A tiszta vizű, gyors sodrású patakok némelyikében még megállni sem lehetett.- Milyenek a települések?- Főképpen mohamedán csecsenekből és ingusokból áll a lakosság. A középkorban az ottani völgyeken át húzódott a nagy örmény hadiút. Mindenfelé jelzik maradványai, a kőből rakott kucsmagomba szerű őrtornyok és egyéb jellegzetes kőépületek. Sajátságos hangulatuk uralkodik a településeken, bár sok elpusztult belőlük az ötvenes években.- Milyenek az emberek?- Arcélük alapján a szakemberek az iráni népcsoportba sorolják őket. Az ottaniak szerint rokonok vagyunk. Például a birkát ők „baran”-nak hívják. Persze ez csak azt bizonyíthatja, hogy őseink valaha találkozhattak. Állításuk szerint a vándorló magyarok egy leszakadt csoportja letelepedett ott, a Kaukázus egy völgyében. Lehetséges. Néprajzos és nyelvész szakemberek sok bizonyítékát látják a két nép rokonai eredetének.- Élményeiből mesélne néhányat?- Arrafelé idegen ritkán vetődik. A kies helyen felütött sátrunk mellett hamar megjelent egy vagy két pásztor. Velünk maradtak naphosszat. A Skolnij-Pervál nevű hágónál a sátrunk mellé kitett élelmünket megette a pásztor kutyája. Másnap a juhász kárpótlásul levágott nekünk egy birkát. Kondérként használt horganyzott vödörben levest főzött belőle. Egy vödörbe nem fér bele egy egész birka, de arra gondosan ügyelt, hogy a legzsírosabb részek belekerüljenek. Összes fűszer a só volt és ez a „leves” (bujon) rendkívül rossz ízűre sikeredett. Náluk a legfinomabb falat a legzsirosabb, és az a legjobban tisztelt embernek jár. Ez esetben az egyik kollégám (ő volt köztünk a legidősebb) kapta a legrezgősebb húst. A második ilyen nekem jutott, mert bajszom volt. Tútini kell, hogy ott nagy tiszteletben állnak az öregek és a szakállas, bajszos férfiak. A bajusz ugyan nem ad akkora tekintélyt, mint a szakáll, de vendéglátónk (gy is tekintélyes embernek nézett. Csak azt nem értette, hogy egy komoly, érett - még bajusszal is rendelkező - férfi, miért fogdos egész éjjel lepkéRet. —- Tehát nem ízlett az ottani koszt?- Végül is kijöttünk volna vele. Esténként birkát is sütöttek nekünk, de nagyon meggyötörtek a zsíros ételeikkel. A sajátunkat nem engedték enni. Az ízlésük szerinti legfinomabbakkal kínáltak, de a mi elsatnyult, kényes városi gyomrunk időnként méltatlankodott, és persze mi is.- Kanyarodjunk vissza a lepkékhez. Milyen fajokat gyűjtöttek?- Nyolcvan százalékban olyanokat, melyek nálunk is megtalálhatók. Az a terület még Európának számít, az ázsiai fajok onnan keletre kezdődnek. Éjjelente gyűjtöttünk. A 250 wattal megvilágított fehér lepedőre eleinte csak a helyi vándorok jöttek, majd az éjszaka egy bizonyos órájában megjelentek az igazi vándorok. Ellepték a lepedőt, a környékbeli köveket. Az út okozta izgalmaktól még leszállva sem tudtak szabadulni, mert folyton rezegtették a szárnyukat és egy idő múlva tova is repültek.- A húsz százalék az érdekes?- Igen. Találtunk olyan fajokat is, melyeket - eddig úgy néz ki - még nem írt le senki, ismeretlenek a tudomány számára. A budapesti Természettudományi Múzeum európai hírű lepkespecialistái az általunk gyűjtött új fajokat le fogják írni. Ezáltal is gazdagodik a tudományos ismeretünk. STEFÁN GYÖRGY Hói van, ami nincs Tárcsáznám a volt politikai foglyok Tolna megyei irodáját - ha lenne ilyen - hiszen ismét levelet kaptunk. A reszkető kezű írás s a kockás papírra vetett sorok egy kegyetlen s szomorú emberi sorsot vetítenek elénk. A levélíró Gulyás József hetvenegy éves alsóhetényi lakos már régóta csak rokkantkocsival tud közlekedni. A háború s a több mint hároméves hadifogság felőrölték egészségét, idegeit A baj csak a hazatérés után néhány évvel kezdődött, kórházról kórházra járva derült ki, mennyire megroppant szervezete az embertelen élet-és munkakörülmények közt. Jobb lába szinte teljesen használhatatlan, helyváltoztatásnál kezével segíti - húzza magát. „Kihez és hova forduljak kérelmemmel” - olvasom a szerkesztőségnek irt levelében. Nehéz kérdés, ma még szinte lehetetlen megválaszolni. Tolna megyében még nem kaptak állandó irodát, s telefont sem a volt politikai foglyok megyei szervezete számára, hiába fordultak az ügyet felkarolók a Szekszárdi Városi Tanácshoz. A legtevékenyebben Székelyhídi Géza segíti a rászorulókat, azokat, akik ha úgy tetszik, életkoruknál fogva sem tudják intézni ügyeiket hivatalos fórumokon. Akinek az ügyében kérelmeket írt, intézkedett, már hónapok óta kapják az ötszáz forintos nyugdijkiegészítést, amely sokaknál - szomorú, de való - az életfeltételeket javítja, szociális helyzetüket teszi elfogadhatóvá. Székelyhídi Gézát kalocsai otthonában kerestem fel, hiszen évtizedek óta kényszerűen él távol szülőhelyétől, otthonától, Tolna megyétől.- „Nagyon sok levelet kaptam az utóbbi időben. Volt bajtársaim kerestek meg, hogy segítsek, mert sokan a pécsi Pofosz irodában szerették volna intézni nyugdíj-kiegészitésüket. Elmentem Pécsre, olyan óriási tömeget találtam a volt pártházban, ahol a szervezet irodája működik, hogy szinte lehetetlennek tűnt még aznap eljárni akár a vidékiek ügyében is. Kezdeményezésünk, hogy a Tolna megyében élő volt politikai foglyok, málenykij robotot megjártak, internáltak egy szekszárdi megfelelő helyiséget kapjanak, eddig még nem járt sikerrej. Olyan irodára lenne szükség, ahova az öregek, rokkantak - hatvan-, hetvenévesekről van szó - is be tudnak jönni, le tudjuk őket ültetni. Kalocsáról különösen nehéz, bár gyakran átjárok, sőt Pestre is, a Belügyminisztérium igazgatási osztályára felutazom, ahol ténylegesen intézem az ügyeket, de a távolság megnehezíti a munkát. Remélem, hogy belátható időn belül sikerül visszaköltözöm, hazatelepülnöm.” Az idő múlása sokak kárára megy. Székelyhídi Géza 1956-60-ig volt börtönben, majd Bács megyébe kellett költöznie,-ott talált megélhetést családja számára. Barátai, volt bajtársai ma is Tolna megyében élnek, akik megbíznak benne, s segítségét keresték. Az idő sürget. Minden megyének július 16-ig kellene leadnia a hivatalos, végleges listát, hogy kik jogosultak a múltbéli meghurcoltatás miatt rendszeres, havi nyugdíjkiegészítésre. Azonban mind a mai napig nincs egy hely, egy cím, egy érdekvédelmi szervezet, amely fogadni tudná az igényeket. Talán a közeljövőben a megváltozott körülményekről is hírt adhatunk. Örömmel tennénk, tesszük. CSEFKÓ JUDIT Gorbimánia Japánban Tokió: Mosolygó eladólány mutatja be az árusításra kerülő háromfajta Gor- bi-babát, amely közül a 25 centiméteres ára 25 dollárnak megfelelő összeg lesz. A perselyként hasznosítható Gorbi-bankot 12 dollárért vásárolhatják meg az Avanti cégtől Mihail Gorbacsov szovjet államfő és pártfőtitkár hódolói- (MTI-PRESS Képszolgálat)
