Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-10 / 30. szám

1990. május 10. NÉPÚJSÁG s Az Úri Geller-jelenség Milyen képzettek a magyar vállalatvezetők? Kíváncsisággal - és nem tagadom - jó adag szkepszissel vettem kézbe a magyar származású, magyarul jól beszé­lő, zsidó mágus, Úri Geller önéletrajzi írá­sát: „így görbüljek meg ha nem igaz.” A szerzőről már sokan írták le, hogy szélhámos, hogy úgynevezett emlékező fémekkel dolgozik például. Az emlékező fém olyan ötvözet, amelyet ha hidegen meghajlítanak úgy marad, azonban ha felhevítik, újra felveszi eredeti alakját. Nos, Úri Geller kanálhajlitó képessé­gét telepatikus adottságait azóta olyan neves laboratóriumokban vizsgálták meg, mint a Stanford Intézet az USA-ban, és minden kétséget kizáróan sikerült iga­zolni, hogy nem csal, valóban rendelke­zik bizonyos megmagyarázhatatlan képességekkel. Bárkinek a kanalát villá­ját kését, kulcsát karkötőjét meghajlítja, anélkül hogy hozzáérne, lezárt borítékba tett rajzokat felidéz a képzeletében és le­rajzol, évek óta álló, elromlott órákat indít el újra, stb. A legfurcsább azonban az, hogy mind­ezt a képességét ki tudja terjeszteni a térben roppant távolságokra a televízió képernyőjén keresztül. Emlékszem, egy­szer olvastam a Magyarországban egy olvasói levelet, amelyben az illető leírta, hogy nézte a grázi tévében Úri Geller mű­sorát Úri váratlanul megszólalt magyarul és arra kérte a magyarországi nézőket is, hogy tegyenek ki a tv-készülék elé kana­lakat késeket, stb. Ezután rákoncentrált a kamerára, mereven belenézett, és a levélíró szerint a tv-készülék elé tett tár­gyak meggörbültek. Ostobaságnak tar­tottam a dolgot, nem is foglalkoztam vele. Úri Gellerről a magyar tömegkommuni­káció mélyen hallgatott, nem sokat tud­tunk róla, néha egy-egy „leleplező" cikk jelent meg róla csupán. Most kiderült, hogy éppen a mi agyonhallgatásunk volt az ostobaság. Bevallom, Úri Geller könyvének né­hány állítását ma sem vagyok képes el­hinni, azonban hogy rendelkezik ez az ember bizonyos meg nem magyarázható (paranormál) képességekkel, az bizo­nyított. Nyilvánvaló, hogy a tételes tudomány­nak ilyenkor nem az a megoldás, hogy struccként homokba dugja a fejét és nem vesz tudomást a számára kényelmetlen dolgokról, hanem az, hogy vizsgálni kez­di egzakt tudományos módszerekkel ezeket a jelenségeket. Ilyen jelenségek vannak, * léteznek, bizonyithatóak, nyilvánvalóan megvan a racionális, tudo­mányos magyarázatuk is, csak még nem találtuk meg ezeket. Persze a tételes tudomány joga, sőt kötelessége a kételkedés, de a kételke­dés nem azonos a tagadással! Talán a téridő szerkezetét kell újra gondolnunk, hogy megértsünk ilyen dol­gokat. Einstein óta már tudjuk, hogy a téridő görbült is lehet, sőt a modern fizika már operál a 3-tól eltérő dimenziószámú terekkel is. A négy, vagy ötdimenziós terek nem csupán elméleti konstrukcióként sze­repelnek az elméleti fizikában, hanem lé­tező valóságként is. A szubatomi világ­ban például valószínűleg nem háromdi­menziós a tér. Esetleg vannak emberek, akik képe­sek érzékelni a nem háromdimenziós terekben lezajló eseményeket is. Dr. Egely György, a Központi Fizikai Kutatóintézet munkatársa például felve­tette, hogy a gömbvillámot meg tudjuk ér­teni, ha nem háromdimenziós, hanem négydimenziós jelenségnek képzeljük el. Ha egy négydimenziós áramkör metszi a mi háromdimenziós terünket, akkor egy háromdimenziós vetületet kapunk, ez a gömb, vagy ellipszoid alakú gömbvillám. Háromdimenziós alakzatként a gömbvil­lám megsérti a fizika fő megmaradási tételeit, így az energia- és a töltésmeg­maradás törvényét. Négydimenzióban viszont már helyreállnak ezek a törvé­nyek. Lehet, hogy Úri Geller szervezete bizo­nyos négydimenziós elektromágneses jelenségeket is képes észlelni, vagy ke­zéből ilyen bioáramok lépnek ki? Az önéletrajzi könyvben Úri leírt egy ér­dekes dolgot, ami 3-4 éves korában tör­tént vele, és ami egy gömbvillámmal való találkozásra emlékeztet. Talán akkor tör­téntek vele, az agyában olyan elváltozá­sok, amelyek képessé tették négydimen­ziós áramok, hullámok keltésére? Ezek kérdések és a tudománynak kell megad­ni a választ» A parapszichológia, a paranormál je­lenségek léteznek, vizsgálnunk kell őket, hogy megtaláljuk tudományos magyará­zatukat. Persze meg lehet érteni a tételes tudo­mány elutasító magatartását, szkepszi­sét az ilyen dolgokat illetően. Ezen a terü­leten, az élet és a tudomány „homályos zónájában” nyüzsögnek a sarlatánok, a szemfényvesztők, a szélhámosok. Leg­utóbb például dr. Egely György bemuta­tott egy kisfiút a televízióban, aki az ujjá- val olvasott. Személyesen Egely mondta el nekem, hogy azóta leleplezték a kisfiút, egyszerűen csalt, de azt ügyesen csinál­ta. Ahhoz is bátorság kell, hogy egy tudós vállalja az ilyen kudarc kockázatát is. Minden elismerés tehát azoknak a kuta­tóknak, akik vállalják a kiközösítés, a kiátkozás veszélyét is, de kutatják ezeket a különös jelenségeket. Csak szurkolhatunk nekik, hogy egyszer megtalálják a megnyugtató megoldást, hiszen minden amit nem értünk, nyugtalanító, zavarja értel­münket, gondolkodásunkat, teret nyit az áltudomány, a szenzációhajhászás, a csalás előtt. GAZDAG LÁSZLÓ A Világbank nemrégiben tanulmányt készített a 29 legnagyobb magyar ipari vállalat igazgatóinak és vezető munka­társainak szakmai felkészültségéről. A felmérés tanulságait a Wirtschaftwoche című nyugatnémet gazdasági lap ismer­teti azzal a megjegyzéssel, hogy a többi kelet-európai államban még rosszabb a helyzet... Nos, ami a számokat illeti, valóban nincs okunk nagy elbizakodottságra. Kétségtelen pozitívum, hogy a megvizs­gált vállalatok élén általában fiatal embe­rek állnak: az igazgatók 5 százaléka, a vezető munkatársak háromnegyede öt­ven évnél fiatalabb. Viszont a vezetőknek csupán 13 százaléka látta hosszabb ideig működés közben a nyugati gazda­ság vállalatait. Nincs áttörés az idegen nyelvek ismeretében sem: a megkérde­zett vezetők 47 százaléka csak magyarul tud. A Világbank szerint a legtöbb magyar állami vállalatnál még ma is hiányzik az a menedzseri szaktudás, amely alapfelté­tele lenne a világpici pozíciók megszer­zésének. A stratégiai tervezés például a vezetők nagy részének ismeretlen foga­lom, és sokan egyszerűan azonosítják a tervgazdálkodásból jól ismert ötéves tervek készítésével. A marketinghez, azaz a piaci munkához szükséges szak­tudás is igencsak hiányos, hiszen egé­szen a legutóbbi időkig a monopolhely­zetben levő külkereskedelmi vállalatok uralták a terepet. A termelőknek nem is volt módjuk megismerni a világpiacot. A több mint két évtizedes múltra visz- szatekintő mechanizmusreform ismere­tében meglehetősen elszomorító a Világ­banknak az a megállapítása, hogy a ve­zetők meglehetősen rosszul informálták az általuk irányított vállalat költségeiről. Erről vagy nincsenek statisztikák, vagy használhatatlanok, s elsősorban a főha­tóságok tájékoztatását szolgálják. Az üzemi gazdasági mutatók, számítások nagy késéssel, és a Világbank szakértői szerint olyan rossz mnőségben készül­nek el, hogy azok nemigen szolgálhatnak a vezetőknek információs háttérként a tervezésnél. Lényegesen jobbnak ítéli meg a Világ­bank jelentése a technológiai területe­ken dolgozó vezetők szakmai felkészült­ségét. Itta szakismerettel is kevesebb baj van, a vezető posztokon szinte kivétel nélkül mérnökök ülnek. Ugyanakkor az új termékek kifejlesztése igen hosszú időt vesz igénybe, és megengedhetetle­nül laza a kapcsolat a fejlesztés meg a piac között. A Világbank összegzésképpen azt ajánlja a nyugati befektetőknek, hogy magyar partnervállalataik vezetőit alapo­san képezzék ki. Még mindig olcsóbb a leendő partner nyugati munkavégzésének, vagy menedzseriskolába járatásának költ­ségeit fedezni, mint esetleges üzleti balfo­gásainak következményeit viselni. Egy óriási ötlet Dél-dunántúli attrakció A világkiállítás megrendezése szükségszerűen az idegenforgalom kiemelt fejleszté­sét kívánja, melyet elkezdeni már tegnap is késő lett volna. A lemaradást behozni - ha lehetséges ez egyáltalán - csakis különleges, egyedi ötletekkel megvalósítható. „Kis-Magyarországot” javasolja felépíteni a Dél-Dunántúlra dr. Tóth József egyetemi tanár, a JPTE földrajz tanszékének professzora. A körülbelül 15 hektáron létesítendő óriási dombortérképen hazánk jelentősebb folyói, hegyei, vasútvonalai s városai is megtalálhatók lennének, csakúgy mint a hidak, a hajóforgalom, s az úthálózat. E terü­leten egy irányított és a tényleges útvonalakat követő sétaúthálózatot, s épületegyütte­seket, egy-egy jellegzetes városmakettet kívánatos felállítani, melyeket egy szakértő bizottság a „magyar örökségbe” sorol. A területet Pécstől délre, a Baranyai-dombság azon részén kell kijelölni, ahonnét Pécs és a Mecsek képe is jól látható. A séta során a látogató az összes magyar nagy­város jellegzetességeivel, s a környezet természeti tájrészleteivel megismerkedne (Bugac, Hortobágy, Balaton, Hollókő, Aggtelek stb.) s működő maketteken csodálhat­ná meg a közlekedés érdekességeit is. „Kis-Magyarország” együttese melléképületekkel valósulna meg, melyek közt vetí­tőterem csakúgy megtalálható mint alkalmi postahivatal, jellegzetes ételeket készítő gyorsbüfék, nívós ajándéktárgyakat kínáló kis boltok. Természetesen nagy befogadó­képességű parkolókra is szükség van, ahol a magánautók, a buszok várakoznának és őriznék őket A kivitelezés útja lehet: egy szolid alaptőkéjű kft létrehozása, melyhez a Kis-Ma- gyarországon szereplő összes város és a bemutatón látható nagy cégek tökével csat­lakoznának. Az átadás kívánatos időpontja az 1100 éves évforduló, illetve a világkiállítás időpont­ja. Talán még elegendő idő áll rendelkezésre, össznemzeti üggyé tenni a tervet. A ma­radandó „Kis-Magyarország” természetesen a továbbiakban is funkcionálna, idegen- forgalmi központként iskolai tanulmányutak helyszíneként illetve a Dél-Dunántúl egyik hétvégi kirándulóközpontjaként. Kínszenvedés a horgon „A halak nem éreznek fájdalmat, és nem is félnek” - a horgászok ezzel pró­bálják igazolni már régóta sokszor ke­gyetlen sportjukat. A valóság az, hogy a halak kínok kín­jával járják haláltáncukat a horgon - aho­gyan ezt az utrechti egyetem fiziológusai kísérletekkel kimutatták. A kutatók 30 da­rab egyéves ponty reakcióit vizsgálták, miután a szokásos módon: zsinórral, csalival és horoggal kifogták őket az akváriumból. Amint a horog hegye be­akadt a szájukba, megpróbáltak vadul előretörni a víz mélyébe, különösen ráz­ták a fejüket, és megpróbálták kiköpni a csalétket. Ezt a magatartást - nyilván­valóan a fájdalomreakció jelét - akkor is megfigyelhették, amikor a zsinór laza volt. Ha megfeszült, még nagyobb stresszhatás érte a pontyokat: néhány pillanattal a harapás után úszóhólyag­jukból kis léghólyagocskákat kezdtek köpdösni. A fájdalom és a pánikreakció mér­tékének pontos megmérésére elektró­dokat építettek a fiziológusok a pontyok szájába: kis feszültséget' vezetve az elektródokra, a halak rázni kezdték a fe­jüket, nagyobb feszültség' esetében azonban ugyanúgy köpködni kezdtek, mint a megfeszített zsinórra akadva - nyilvánvalóan a legnagyobb fájdalom je­leként , Ettől a félelemtől nyilvánvalóan még jobban szenvednek az állatok, ha a he­gyes horog a szájukba akad. Körülményes a csere Nem a legegyszerűbb a pb-gázpalackok cseréje Szek- szárdon. A jól bevált utcai árusítás megszűnt, igaz, rendelésre házhoz szállítják, aki ezt igényli, de természetesen plusz költ­séggel. A Keselyűsi úton lévő cseretelep kimondottan messze van a várostól. Amikor az épült, a tűzoltók szigorú követelménye­ket állítottak fel, megszabták a várostól lévő távolságot is. Igaz - tudomásom szerint - a pb-gáz gyúlékonysága nem csök­kent, de ma már a külső benzinkútnál, lakott területen is árusí­tanak gázt az autósok legnagyobb örömére. Az egyetlen baj, hogy sokszor napokon át nem lehet cserélni, mert „elfogyott”. Az Áfor-kút dolgozói szerint minden második nap kellene kapniuk, de a szállítók ezt a megállapodást nemigen tartják be. Az igazsághoz tartozik viszont, hogy a fogyás is rapszódi­kus, mert előfordulj hogy két-három óra alatt elhordják, de volt már olyan is, hogy két nap után is volt tele palackjuk.- De itt járnak el a töltőállomás előtt a pincehelyiek, a tele palackokkal. Miért nem cserélik le maguknál az üreseket? - vetettük közbe.- Csak azért, mert ők 20-25 palackért nem nyitják ki a ko­csi oldalát, nem cserélnek. A közelmúltban többször is előfordult, hogy három napig nem jöttek, így hiába autóztak ki a városból, eredménytelenül tértek vissza. A szekszárdiaknak marad tehát a nem olcsó házhoz szállí­tás, vagy a másik megoldás, hogy valamilyen úton-módon kijutnak a városközponttól három kilométerre lévő cserete­lepre.- kas ­C ikkeink nyom án Mint bárki más, az újságíró is örül, ha sikerélmény jut osztályrészéül. Sajnos ritkábban, mint szeretné. Már hosszú évekkel ezelőtt írtunk a kaj- dacsi kápolna, - Ybl Miklós tervezé­Tábla a Rockenbauer-túra emlékére se - sanyarú sorsáról. Majd a közel­múltban megállapíthattuk, hogy a helyzet változatlan. Ma már nem az. A kápolna kupoláját körül­állványozták, a tető kijaví­tása a községi tanács és az Országos Műemléki Felügyelőség összefogá­sával megkezdődött Az utolsó pillanatban, hiszen a becsurgó eső már azt is veszélyeztette, amit a van­dál kezek az értékes bel-: sőből meghagytak. Másik kifogásunk Roc­kenbauer Pál, a nagyne­vű természetfilm-rendező emlékére Szekszárdon felállított kopjafához kap­csolódott Erről ugyanis csak azt nem lehetett meg­állapítani, hogy kinek az emlékét kívánták megőriz­ni vele. A helyzet változott, a kopjafán tábla hirdeti, hogy annak idején innen indult ünnepélyes körülmények közt a Dél-dunántúlt bejáró Rockenbauer- emléktúra. O. I. Megkezdődött az Ybl-kápolna javítása Fotó: KPM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents