Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-09 / 29. szám

1990. május 9. NÉPÚJSÁG 5 Új kezdeményezés Szaktáborok Szekszárdon A Szekszárd városi úttörőház az idei nyáron - júliusban - szaktábor jelleg­gel kivánja megoldani a gyerekek fog­lalkoztatását. Olyan programokat terveznek ezért az intézmény dolgozói, amelyek lehetősé­get biztosítanak a már meglévő isme­retek gyakorlására, új, érdekes tevé­kenységi formát kínálnak és lehetősé­get adnak a sportolásra, a kulturális te­vékenységre is. A résztvevők minden csoportban - kilencet kívánnak indítani megfelelő ér­deklődés esetén - napi háromszori ét­kezést kapnak - tízórai, ebéd, uzsonna - és azok, akik kérik, rendszeres úszás- oktatáson vehetnek részt. Ennek költsé­geit a részvételi díj tartalmazza. Lássuk, mit kínálnak az egyes szak­táborok! Különféle anyagok megmun­kálása, használati tárgyak, eszközök, dísztárgyak készítése folyamán, így sum­mázhatnánk a kézműves szaktábor célját (július 2-től 13-ig), ahol agyagszobrá­szat, textilfestés, terménybáb készítése, fafaragás, tűzzománctárgyak készítése, szövés, papírhajtogatás, műteremláto­gatás Szerepel a programban. Az egészséges életmód legfontosabb szabályaival ismerkedhetnek meg a résztvevők a július 16-27 között indítan­dó fogyiklubban. Testük felépítését, önmagukat, a he­lyes és korszerű táplálkozást veszik gór­cső alá, s megtanulhatják - kocogás, labdás játékok, karcsúsító torna, jóga, aerobic segítségével hogyan sportol­hatnak helyesen. A tavaszi szünet után ismét összejö­hetnek a pecások. Terítékre kerül július 16-27 között mindaz, amit a horgász­nak tudni kell. Az ismereteket Sötét­völgy, Dombori, Váralja és Dunaföldvár vizein gyakorolhatják, részt vehetnek horgász-, halfőző- és célbadobó verse­nyen. Július 16-tól 22-ig tart a karate szak­tábor, amikor a résztvevők megtanul­hatják az alapállásokat, alaplépéseket, ütéseket, rúgásokat, s azt, hogy védheti meg önmagát kés, bot és pisztolyos tá­madás ellen. Mellette karatefilmeket is nézhetnek. Akiket a számítástechnika érdekel, azok július 2-től 13-ig megismerhetik a számítógép kezelését, a nyomtatót, a floppyt, programokat futtathatnak, egy­szerűbb programokat, grafikus ábrákat készíthetnek és elsajátíthatják a BASIC- nyelv alapjait. Két nyelvi tábor - angol és német - várja a nagycsoportos óvodásokat. Kedvcsinálás ez a nyelvtanuláshoz, de - német esetében az óvodai anyagra építve - gyakorlás, iskolára előkészítés is. Német nyelvi tábort terveznek általá­nos iskolásoknak is, ahol részben kedv­csinálás, részben pedig a gyakorlás a cél. Várják a kaucsuklabda szerelmeseit az asztalitenisz szaktáborba július 2-től 13-ig. A pingpong szabályait, az ütő he­lyes használatát, az ütéstechnikák alap­jait sajátíthatják el majd az érdeklődő gyerekek. Az úttörőház dolgozói nyári program- ajánlatukat a jelentkezési lappal együtt eljuttatták az iskolákba a gyerekekhez, most már csak a lehetőséggel kell élni. A szaktáborokkal kapcsolatosan felme­rülő kérdésekre az intézmény munkatár­sai készséggel válaszolnak telefonon, de személyes megkeresés esetén is.-él­Idén ismét: megyei borverseny A hagyományos Tolna megyei borversenyt ez évben is megrende­zik 1990. május 25-én, pénteken a Tolna Megyei Tanács V. B. Oktatási és Továbbképző Intézetében, Ten- gelicen. A borverseny lehetőséget ad a különböző termőhelyek, fajták, művelésmódok és borászati techno­lógiák összehasonlítására, az évjá­ratok szerint. A borversenyen ez év­ben is részt vehet a megye minden szőlészeti és borászati nagyüzeme, valamint Tolna megyei bort forgal­mazó nagyvállalat és intézet, ha a beküldött borminta mögött legalább 5 hektoliteres tétel van - ez nem vonatkozik az ó és muzeális borokra. A nevezés jeligés, a palackra és a borítékra mintánként - a jeligét, fajta nevét, évjáratot kell felírni. A mintán­ként megírt, lezárt borítékban csak a tulajdonos nevét és pontos címét kell feljegyezni. A benevezett borból faj­tánként három hét deciliteres mintát kell beküldeni. A leadás határideje: 1990. május 14-15-én, 7.30-15 óráig az ALISCA- VIN Borászati Közös Vállalat Garay téri pincéje, Szekszárd. Az ered­ményhirdetés és díjkiosztás idejéről a résztvevők külön értesítést kapnak. Nevezési díjat nem kell fizetni. Akik megfordították a napot Az éjszaka csillagai rész-áremelkedésekről már nem is be­szélek. Szóval vannak gondjaink. Az éjszakai taxizás rövid beszélgeté­sünk után igazából kezdetét veszi, Ta­kács Károly este 9-től reggel 6-ig van szolgálatban. A városban pezseg az élet, ünnep előtti péntek éjszaka, diszkó és a többi szórakozóhelyek is mind telt házzal működnek. Az utasok kivétel nélkül „viccesnek” találják, hogy az első ülésen már ül va­laki, aki á taxisofőrök éjszakai munkáját szeretné megírni. Beszállnak a „játék­ba” és a rövid kis útszakaszok alatt nem zárkóznak el a véleménynyilvánítástól sem. Ki névvel, ki név nélkül. Az ered­mény hízelgő a taxisokra nézve. Ritka kivételtől eltekintve, udvariasak, gyor­sak és ami a fő, jönnek. A Fáradt kapából két „megfáradt” utast szállítunk haza. Egyikőjük egy is­meretlen költő szerelmes versével szó­rakoztat bennünket miközben felesé­gének szedett - kicsit elhervadt délután óta - orgonacsokrot szorongat Nehe­zen száll ki a taxiból, jól érzi magát, bú­csúzóul - „csak neked Karcsikám, mint a legjobb barátomnak” - elénekli a Hal­vány Őszi rózsák című magyarnótát. A taxióra már régen áll, a régi „barát­ság emlékére”. Csinos szőke lány Molnár Ilona, a fia­talok garzonjába, haza igyekszik. Most jött meg Törökországból, végigmeséli az utat. Sokat utazom taxival és mindig a Hungáriával. A kedveskedés Takács Károlynak szól, aki az elismerést bölcs mosollyal szó nélkül a többi közé rakja. Hosszú fuvar következik. Azt hittük, hogy modern világunkban kihalt a ro­mantika? Óriási tévedés. Az Aréna disz­kóból egy fiatalember taxival viszi haza Decsre szive hölgyét. Omnia Vincit amor. Még a taxiárakat is. Nefelejcs presszó. Remek hangulatú társaság kicsit sokan vannak egy taxi­hoz. Takács Károlyt kitörő örömmel fo­gadják. Jó apaként terelgeti őket, mert maguk sem tudják merre, kivel, hová is akarnak menni. Két csinos fiatal lány - főiskolások súgja a taxisofőr - akár egy francia di­vatlapból léptek volna elő, ízléses ele­gáns öltözékben, a Coctél bárba men­nek. Útközben elmesélik a koktélok árait és izeit Udvariasak, érdeklődők, határozot­tak. Pedagógusok lesznek. Nagyon csinos - nagyon fiatal kis­lány miniben, vékony dzsekiben. Be­száll és pillanatok alatt vibrál körülötte a levegő. Keresek valakit mondja. Egy- egy szórakozóhelyre beszalad, aztán visszatérve bevágódik a kocsiba és mondja a következőt. Az utolsó cím egy házibuli helyszíne, a fiú meglett, remél­jük azóta is boldogan járnak illetve fut­nak egymás után. Hajnalodik. A megállás nélküli ese­ménydús éjszaka szinte észrevétlenül telt el. Most az egyszer nem kell taxit hívnom, hogy hazavigyen. A beszélgetésünk elején kedves Ta­kács Károly azt mondta, hogy ma már nem érdem az, hogy valaki egy munka­helyen ilyen hosszú ideig dolgozzon, senki sem értékeli. Lehet, hogy Ön nem kapott plecsniket, lehet, hogy nem ka­pott okleveleket lehet, hogy nem vere­gették meg a vállát bizonyos ünnepe­ken. Ne búsuljon azért, akinek az egész város a barátja, akit ilyen szeretettel fo­gadnak és ismernek fel még az éjsza­kában is, akit fiatalabb kollégái tiszte­lettel emlegetnek, aki mellé beülve biz­tonságot és nyugalmat érez az utas, an­nak a fentiekre nincs is szüksége. SAS ERZSÉBET Az autóbuszpályaudvar nappal Mottó: Sokan közülünk akkor kezdenek el dolgozni, amikor mi a nagy többség nyugovóra térünk, ök megfordították a napot, mert munkájuk, hivatásuk ezt kívánja tőlük. A megfordított élet egészségüket és családi életüket is nagy próba elé állítja. Csillagok ők, az éjszaka csillagai. Sosem hullanak le csak néha nagyon-nagyon elfáradnak. Közlekedés (II.) Irigylésre méltó helyzetben éreztem magam húsvét előtti nagypénteken, amikor is Takács Károly taxisofőr ven­dégutasaként egész éjszaka ingyen ta­xizhattam. Bizonyára sokan osztják a vélemé­nyemet, hogy a taxisok „elárasztották" a várost, ezért aztán felmerül a kérdés, hogy megéri-e taxisnak lenni, kivált­képpen főállásban.- Mikor elkezdtem ezt a szakmát nem az volta legfontosabb kérdés, sőt, azért sem lettem taxis, hogy sokat autózhas­sak. Egyszerűen azért, mert valahol dolgozni kellett és örültem, hogy biztos munkahelyet találtam. A mostaniak kö­zül sokan másodállásban, szórakozás­ból, vagy fizetéskiegészítésként végzik ezt a munkát. Az a véleményem, hogy mint annyi más helyen, itt sem érdem az, hogy valaki évtizedeket tölt el a szakmában.- Milyen kocsikkal járt eddigi taxis- sága alatt?- Warsava, Zsiguli, Lada, Wartburg.- Hány kilométert tett meg eddig?- Több mint egymilliót.- Sok mindent lát, hall, ez a szakma a legintimebbek közé tartozik. Mi erről a véleménye?- A taxisofőr magánéletét, gondjait hagyja otthon, munkában az utas a fon­tos. Annak gondjai és hangulata. A diszkréció az udvariasság és a gyorsa­ság a legfontosabb, a biztos vezetést nem is említem, mert az elengedhetet­len.- Szinte minden szakmának vannak íratlan szabályai. Itt melyek ezek?- A taxikba érkezési sorrendben száll be az utas. Ittas vendéget nem csapunk be. Segítünk a ki és beszállásnál - bár ez az utóbbi a többi általános emberi udvariassággal együtt sajnos kezd el­tűnőben lenni - segítjük egymást, akár kocsihiba akár más probléma esetén.- Volt már utassal igazi rázós ügye?- Sok váratlan dolognak vagyunk ki­téve, részben fel lehet ezekre készülni, részben nem. Pár éwel ezelőtt ittas fia­talok leütöttek. A dolog nem volt túl ve­szélyes, kollégáim derültségére több hétig napszemüvegben vezettem. A fiúk sem gondolták „komolyan” azóta is az . utasaim, ehhez a szakmához többek között a veszély is hozzátartozik.- Milyenek vagyunk mi, utasok?- Sokfélék. Általában aki taxival uta­zik az siet, viselkedéséből sok minden­re lehet következtetni. Van aki ránkzú- ditja a világgal való elégedetlenségét, van aki megosztja velünk a bánatát, vagy jókedvét, van aki fáradtan beül és egy szót sem szól, van aki szeret és van aki nem szeret bennünket- Az emelekdő benzinárak Önöket is sújtják, hisz a tarifaemelés utasvesztés­sel is jár.- Februárban a második benzinár­emelésnél emeltük az árakat Az eme­lés technikai munkát is jelent hisz a taxiórákat át kell programozni, az alkat­Juliska Délután öt órakor megszólalt a laká­sunkban a csengő. Az ajtó előtt, kissé telt, testetlen, hátrafésült hosszú hajú fiatal nö állt, kezében hatalmas tömött szatyrot tartott. A szatyorban bőrkabátok voltak, az asszonykát Juliskának hívták. Nagyvá­radról jött és házalt Behívtam Juliskát, kérdeztem, éhes-e, szomjas-e, inna-e kávét.- Én még sohasem ittam kávét, de egy pohár vizet elfogadnék - mondta, majd miután belekóstolt a málnaszörp­be, letette. Édes - állapította meg, és nem ivott belőle többet. Előszedte a bőrkabátokat, s azt kérte, vegyük meg mind, aztán dupláját adják majd érte a bizományiban, ugyanis tőle nem veszik át, ezért jár házról házra, hátha vevőre talál.- Tudja - mondta két hónapos kis­gyereket hagytam otthon, már nem tu­dom szoptatni, elapadt a tejem. Mert­hogy nálunk nincs semmi élelem, de semmi, és enni kell, főleg a gyereknek. Ezért aztán busszal átjöttünk, hoztuk ezeket a kabátokat, hogy az árából en­nivalót vegyünk. Idelenn, a nagy boltban már félre is rakattuk a tejet sajtot, konzerveket, s most nincs miből fizessünk. Pedig ha­marosan indulna vissza a busz, a bolt meg bezár. Csak álltam, és néztem, és meg sem tudtam mozdulni. Mi lenne ha nekem vagy a gyerekeimnek így kellene más országban ismeretlen helyen ismeret­len emberekhez bekopogni, kérni, kö­nyörögni, megalázkodni, csak azért, hogy legyen mit ennünk? Megtudnám tenni? Igen, megtudnám tenni. Juliska rimánkodó kék szemmel rám nézett s a fiamnak lett bőrkabátja. A 22 éves nagyváradi óvónő tanácsot kért: mi legyen a többi kabáttal? „Szemben a nagy házakban sokan laknak, s ilyen­kor már otthon vannak. Próbálkozzék, hátha akad, aki bőrkabátot venne.” Megpróbálom mondta szomorúan, összepakolta kopott szatyrába a kabá­tokat az arcát felém nyújtotta, és elkö­szönt: „Isten áldja meg magukat a szí­vességükért.”- Csak még azt szeretném megkér­dezni - fordult vissza az ajtóból - nin­csenek itt rendőrök, vagy ilyesfélék? Tudja mire gondolok?- Nincsenek - feleltem -, menjen csak nyugodtan, errefele rendes em­berek laknak. Intett, cipelte a holmiját, lófarokfrizurája lengett, ahogy szaladt. Mire kivonszoltam magam az erkély­re, hogy nézzem merre ment, már nem láttam sehol. A téren kisfiúk fotballoztak, és kislá­nyok szaladgáltak, akik hamarosan ha elérkezik a vacsoraidő asztalhoz ül­nek. S vajon jóllakottan ki gondol majd Ju­liskára, aki egy buszon zötykölődve en­nivalót visz egy másik országba a két­hónapos kisfiának?- dvm ­„Az év lakóháza 1989” nívódij pályáza­ton történő részvételre. A Tolna Megyei Tanács V. B. Építési és Vízügyi Osztálya pályázatot hirdet a Tolna megyében magánerőből épült új, bővített vagy átépített családi házak és társashá­zak építtetői - tervezői - kivitelezői részére. A pályázat célja, hogy az építészetileg értékes, környezetbe illő, a társadalmi igé­nyek és a gazdasági realitásoknak megfe­lelő, jól használható lakóépületek példa- mutatásával a magánlakás-építés színvo­nalának emelését segítse. A pályázaton a magánkezdeményezés­re, magánerőből megvalósult olyan lakó­házakkal lehet részt venni, amelyek építési és környezetének rendezési munkái 1989- ben (vagy korábban) befejeződtek, hasz­nálatbavételi engedéllyel rendelkeznek és még nem vettek részt a korábbi évek pályá­zatain. A lakóépületekkel a pályázatra az alko­tók (építtető, tervező, kivitelező vagy felelős műszaki vezető) együttesen nevezhetnek. A pályázat nyilvános névaláírásos, melyhez 1990. május 31-ig az alábbiakat kell eljuttatni a Tolna Me­gyei Tanács V. B. Építési és Vízügyi Osztá­lyához (Szekszárd, Mártírok tere 11-13. III. em.):- 1:1000 méretarányú helyszínrajzot a környezet ábrázolásával,-1:100 méretarányú műszaki tervdoku­mentációt,- az épület külső képét és környezetét bemutató, különböző nézőpontból felvett legalább két fényképet (13x18 cm méret­ben),- az épület és az alkotók (építtető, terve­zők, kivitelező vagy felelős műszaki vezető) adatait: helység, utca, házszám, név, lak­cím, személyi szám,-a díjazás esetére vonatkozó pénzjuta­lom megosztási arányát A benyújtott pályamunkák értékelését a díjak odaítélését a lakásépítésben érintett szakmai szervezetek (Közlekedési, Hírköz­lési és Építésügyi Minisztérium, Magyar Ur­banisztikai Társaság, Magyar Építőművé­szek Szövetsége, Építési Tudományos Egyesület valamint az érintett építésügyi hatóságok) képviselőit magába foglaló bí­rálóbizottság végzi. A legjobb pályázati eredményt elérő épületek alkotói az alábbi díjban részesülnek:- „Az év lakóháza 1989” díj 25 000 R ju­talommal, bronzplakettel, oklevéllel,- 3 pályaműnél dicséret 10-15 000 R ju­talommal (a bíráló bizottság döntésétől füg­gően) és oklevéllel. A díjban és dicséretben részesített la­kóépületek az országos pályázaton is részt vesznek. Tolna Megyei Tanács V. B. Építésügyi és Vízügyi Osztály Takács Károly Felhívás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents