Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-05 / 26. szám

1990. május 5. NÉPÚJSÁG 3 Mi lesz veled, KSZE? „Változnunk kell, bármennyire is keserves” (Folytatás az 1. oldalról.)- Ahhoz, hogy magunknak cselekvési programot tudjunk adni, bármennyire is bi­zonytalan és változó körülmények között dolgozunk, valamiféle prognózisra azért szükség van. E tekintetben lehet és kell is találni néhány kiindulópontot. Engedje meg, hogy a téma kapcsán az amerikai mezőgazdaság 2000-ig felrajzolt fejlődé­sének néhány megállapítását elmondjam. Szerintük a világ mezőgazdasági termelé­se a szükségletek kielégítése érdekében 2000-ig 1,8 százalékkal kell növekedjen és ennek a növekedésnek a 83 százalékát a mezőgazdasági termőterületek hozamai­nak növelésével lehet elérni, ami csúcs- technológiák alkalmazásával lehetséges. Úgy ítélik meg, hogy az új biotechnológiai és információs technológiák nagymérték­ben módosítják a mezőgazdasági struktú­rát és a farmergazdaság összetételét. Úgy vélik a farmergazdálkodás még jobban centralizált és vertikálisan még inkább in­tegrált lesz. A kis és közepes farmereknek kisebb esélyük van a talpon maradásra. Ennek okakénta nem kielégítő információs és pénzügyi lehetőségeket jelölik meg az új technológiák hatékony adaptálására. Ezeknek az új technológiáknak a hatását egyébként az USA-ban nagyobb mértékű­re becsülik, mint annak idején a gépesítés és a kemizálás eredményeit. Megítélésük szerint a kisméretű farmok nem tudnak majd megfelelő jövedelmet biztosítani a gazdálkodóknak. Amerikában 1962 és 1982 között a kis farmok száma 33 százalékkal csökkent, a nagyméretüeké viszont 100 százalékkal nőtt. A század végéig az 1982-ben még működő 2,2 millió farmból csupán 1,2 millió marad meg. Előrejelzésük szerint 50 ezer nagyméretű farm fogja 2000-ben a nagy­üzemi termelés 75 százalékát adni. A kon­centrációt a jövő mezőgazdaságában al­kalmazott csúcstechnológiák nagyobb tő­ke és szellemi befektetés igénye vezérli. A biotechnológiának és az információs tech­nikának azonnali hatása elsősorban az ál­lattenyésztésben jelentkezik majd, de a nö­vénytermelésre gyakorolt hatása is jelen­tős. A tápanyagvizsgálatot és utánpótlást, a betegség elleni védekezést számítógépek­kel képzelik el. Ebből a szempontból a nö- vénytermelési eszközpark műszerezettsé­ge is felértékelődik. .Emellett természete­sen nőni fog a tőke, a szaktudás és a keres­kedelmi készség jelentősége is. Építkezni nem a múltból, hanem a mából lehet- Véleménye szerint hazánkban milyen szereppel bírnak a jövőben Magyarorszá­gon a nagyüzemi gazdaságok?- Nem az úgynevezett kolhoztípusú nagyüzemeket vagy ezek létjogosultságát kívánom hangsúlyozni. A területileg kon­centrált és vertikálisan integrált, informá­ciós bázissal rendelkező, közvetlen keres­kedelmi kapcsolatokat folytató mezőgaz­dasági vállalkozásokat tekinthetjük a jövő termelőegységeinek, azokat amelyek ku­tatással, szaktanácsadással és egyéb inf­rastruktúrával jól felszerelt közegben jöve­delmezően és hatékonyan termelnek. Bármennyire is nosztalgikus és szép emlék, de nem az 1945 vagy 1947 előtti ál­lapotból, hanem a jelen állapotból kell to­vább építeni a magyar mezőgazdaságot. Meggyőződésem, hogy a tulajdonviszo­nyok rendezése mellett ez így is lesz. Ter­mészetesen eközben változnunk kell, bár­mennyire is keserves. S ezekhez a változá­sokhoz a KSZE is hozzá kíván járulni. A ma­gánvállalkozásoknak a valódi szövetkezé­sekként működő szövetkezeteknek és ál- * lami gazdaságoknak egységes egészként kell egymással együttműködnie és a jelen­leginél gazdaságosabb termelési struktú­rára átállni. Eközben nem kell félni az egészséges versenytől, sőt, örülni kell en­nek. Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy akár a termeltetés, akár a kereskedelem szférájában egy nulláról induló szervezet vagy magánszemély hamarabb tud ered­ményeket produkálni, mint egy épületek­kel, szakemberekkel, kapcsolati rendszer­rel kutatás-fejlesztéssel rendelkező - mé­goly strukturális és közgazdasági gondok­kal küszködő - mezőgazdaság. Ha ilyen körülmények között mi alulmaradunk a versenyben, megérdemeljük a sorsunkat.- Az igaz, hogy a szaktudás, kapcsolat- rendszer, kereskedelmi készség a nagyü­zemekben koncentrálódott, de háta külön- böző pártok mezőgazdasági programjai ettől eltérő módon képzelik el hazánkban a jövőben a mezőgazdálkodást.- Engedje meg, hogy hivatkozzam a csa­ládi farmokkal kapcsolatos nosztalgikus vélemények kórusában arra a hangra, amelyet a Szabad Európa Rádió kommen­tátorának egyik szekszárdi előadásán hal­lottam. Kovács Zoltán Károly úr szerint az elmúlt időszakban a magyar mezőgazda­ság sikerének magyarázata a nyugati kor­szerű technika adaptációja mellett nem más, mint a nagyüzem és a háztáji gazdál­kodás szerencsés összefonódása. A ter­melés tágabb értelemben történő ésszerű koncentrációja lehet a jövőben követett út, természetesen a lehetőségeknek meg­felelően és a sajnos nem túl gyorsan meg­valósítható termesztési struktúraváltás mellett.- Az üzemi viszonyok változásában az egyéni gazdálkodás mértékét a következő években nem prognosztizálta 15-20 szá­zaléknál nagyobb értékűre. Számításba véve a szakértelem, a farmgazdasági ta­pasztalat hiányát, úgy ítéli meg, hogy az or­szág élelmiszer-ellátásának szempontjá­ból a nagyüzemek a továbbiakban is jelen­tős szereppel bírnak. Természetesen meg kell újítani a jelenlegi nagyüzemeket. Meg kell szüntetni a pazarlást, meg kell teremte­ni a valódi érdekeltségi viszonyokat, s ez nemcsak gazdasági intézkedéseket felté­telez, hanem mélyreható változásokat a mezőgazdaságban dolgozók gondolkodá­sában és mentalitásában. Piac és talpon maradás- A mezőgazdasági struktúra ma még nem látható teljesen tisztán, az üzemekben is, az emberek között is egyaránt érzékel­hető az elbizonytalanodás.- Én az elbizonytalanodást átmenetinek tartom, és csak saját magunkat nézve úgy látom, hogy a változásra képesek vagyunk, hiszen amióta létrejöttünk, üzleti vállalko­zás a mienk. Úgy hiszem, minél valódibb a piac, annál nagyobb esélyünk lesz a talpon maradásra. Lehet, hogy a mezőgazdasági struktúra változik, de bennünket nem a struktúra hozott létre, hanem a mezőgaz­dasági termelésből fakadó munkameg­osztás célszerűsége, a kutatás és transz- misszió, amely Amerikában is, és Nyugat- Európában is megtalálható. Részvénye­seinkkel együtt létrehoztuk a munkánkat hatékonyan szolgáló eszközrendszert, amellyel, úgy hiszem, eredményesen tud­juk szolgálni azokat, akik hozzánk fordul­nak. Biztos hátteret jelent a műszaki ellátás területén nyújtott szolgáltatásunk, hisz ez a legkevésbé rugalmas eleme a mezőgazda- sági termelésnek. Erre sem politikai, sem közgazdasági változás jelentős befolyás­sal nem bírhat, hisz az elromlott gép csap­ágyát ki kell cserélni, a drága gépek javítá­sát el kell végezni. A mezőgazdaság jelen­legi gépparkja legalább 5-8 évig még üze­melni fog, bármilyen is lesz a gazdasági formaváltás. Ezeket a gépeket azonban al­katrészekkel el kell látni. Mi bármely szek­tor kiszolgálására készek vagyunk. A jövő­ben sem kívánunk az agrárfejlesztő és ku­tatási eredményeket terjesztő tevékenysé­günkről lemondani, mert tudatában va­gyunk annak, hogy ha nehézséggel küz­dünk is, az, aki lemond a fejlesztésről, le­mond a jövőről. Szeretném emellett megje­gyezni azt is, hogy a hőn kívánt Európához való csatlakozásunk záloga nem lehet az a szakképzetlen mezőgazdasági munkás, aki még a nyolc általánost sem tudta elvé­gezni. Ügy vélem, hogy az ilyen hátrányos helyzetű emberből egyhamar nem lesz mezőgazdasági vállalkozó.- Nem félünk a megmérettetéstől, éppen ezért alakultunk át részvénytársasággá, s külföldi részvényeseink is vannak. Tanul­nunk kell a piacgazdaságban szokásos üzleti magatartást és tudnunk kell kemé­nyen de becsületesen kereskedni. Az ál­landó változtatásokhoz az új gazdasági for­mációk nagyobb teret adnak, s mi a kívá­nalmakhoz alkalmazkodva kezdeményez­zük is a szolgáltatási és kereskedelmi vál­toztatásokat. Úgy vélem, hogy a KSZE részvénytársasággá történő átalakulásá­val nem eltávolodott, hanem még közelebb került a partnereihez, és a kapcsolataink úgy lesznek még eredményesebbek, hajó és becsületes üzleteket tudunk kötni. D. VARGA MÁRTA * Nagyon köszönjük Bräutigam Péter kajda- csi állattenyésztési brigádvezető reagálását cikkünkre -, annál is inkább mivel bár szán­dékunkban állt, de képtelenek voltunk a nyo­mára lelni. így legalább megadatik, hogy kö­zöljük olvasóinkkal az ő véleményét, állás­pontját is. A Kajdacson készített beszélgeté­seket magnószalag őrzi - tehát leírni csak azt tudtuk, amit akkor és ott a szövetkezet elnö­ke, és az állattenyésztők elmondtak. Nincs szándékunkban igazságot tenni, nem állt szándékunkban ellenségeskedést szítani - ez egyébként a riportból is kiderülhetett. Vé­leményünk szerint a téeszen belül felmerült vitás problémákat azoknak kell megoldaniuk, akik a szövetkezetben együtt dolgoznak. A Tolnai Népújság csak azt tette, ami a feladata: mert hívták, s mert e témát jelenségértékünek tartotta - tudósított a téeszben uralkodó álla­potokról. D. VARGA MÁRTA Hallgattassák meg a másik is (Folytatás az 1. oldalról.) Mélységesen felháborított az újságíró vagy újságírók eljárása is, merthogy en­gem nem kerestek meg, nem hallgattak meg. így fordulhatott elő, hogy kislányom a tv-műsort keresve az újságban, buk­kant rá az ominózus cikkre, és lelkileg összetörve, sírva kellett olvasnia az édesapjáról szóló mocskolódó, fenyege­tő írást. Tiltakozom családom nevében is! Az újságíró elfelejtette volna a régi keletű latin mondást, hogy „hallgattassák meg a másik is”? Aligha hiszem. Inkább arról le­het szó, hogy nem vette a fáradságot, hogy megkeressen a tsz-ben, ahol mun­kámat végeztem. De egyébként is, milyen dolog egy a rágalmaktól, becsületsértő kifejezésektől hemzsegő, a tsz elnöké­nek szóló levelet nyilvánosságra hozni? Tette mégis ezt a cikk Írója anélkül, hogy meggyőződött volna a levélben fog­laltak valóságáról, és anélkül, hogy az ar­ra illetékes fórumok, testületek állást fog­laltak volna az ügyben. A megdöbbenés erejével hatott rám az a tény is, hogy az újságíró nem a szövet­kezetbe küldött levelet ismertette, leg­alábbis nem abban a formában. A húsz aláírás ugyanis az eredeti levélen nem az újságban közölt levél végén, hanem a le­vél utolsó bekezdése előtt szerepel. Ez pedig azt jelenti, hogy a közgyűlés összehívását az adott ügyben csak ket­ten, a levél feltehető „szerzőpárosa”, Hu­nyadi és Lengyel kérték, nem pedig a többi aláíró. Hát szabad így megtéveszte­ni az olvasókat? Az írás címét önmagában is kikérem magamnak. Hiszen nem én támadtam a húsz ellen, hanem fordítva. A cím így sán­tít, az félrevezető, még akkor is, ha a szer­ző a felvetett kérdésekben nem foglalt ál­lást, mégha a címet meg is kérdőjelezte. Miután a sajtó nyilvánossága előtt en­gem alkalmatlannak, összeférhetetlen­nek, bosszúállónak stb. neveztek a levél írói, úgy gQndolom, jogom van nekem is ugyancsak a nyilvánosság előtt - arra reagálni. Csak úgy hemzseg az írás a nyilatko­zók valótlan állításaitól. Nincsenek birkáim a tsz területén. Azok a Sárvíz-parton legelnek és a Fer- ger Mihály szekszárdi lakostól bérelt ho- dályban tartom őket. Bizonyítani tudom azt is, hogy Csen­des János 3 nap szabadságot vett ki édesanyja temetésére. Nem igaz az sem, hogy Bors Lajost nem engedtem el feleségét meglátogatni a szekszárdi kórházba. Valóban a meg­előző napon őt is berendeltem a másnapi bikaszállításhoz, de miután az átvevő ké­sett, Borsot fél kilenckor hazaküldtem, hogy el tudjon menni a tizenegykor kez­dődő látogatásra. Nincs és nem is volt senki, akit „céltáb­lának” tekintettem volna, csupán a hibá­kat nem hagytam és ezután sem hagyom szó nélkül. Ezért vagyok ott, mint munka­helyi vezető. Szemenszedett hazugság az is, hogy nem kapták meg az emberek a mozgó­bérüket. Megkapták, de csak a február­ban megpúcolt állatok után, ami az állo­mány kétharmadát tette ki. Március ele­jére pucolták meg az elmaradt egyhar- madot. Az erre eső mozgóbért pedig áp­rilisban fizették ki számukra. Az állomány tisztaságát egyébként a föagronómussal, Vaszari brigádvezető­vel együtt ellenőriztük ill. mértük fel. Nem igaz az sem, hogy szemrevétele­zéssel állapítottam meg a 26,40 kilós súlygyarapodást. Ha Lengyelék bármi­kor megkérdezték volna, hogy miért eny- nyit, vagy miért nem többet híztak az álla­tok, akkor nekik is elmondhattam volna, amit most már a nyilvánosság előtt kell, hogy elmondjak, mielőtt bárki is hitelt ad­na Lengyel nyilatkozatának. Adott egy ja­nuár 1-jei mérlegelt induló állomány, amihez hozzájön az istállóba bevitt nö­vendék hízómarhák súlya, amiből viszont levonásra kerül az értékesítés darabra és súlyra, továbbá a december 31 -i mér­legelt állomány ugyancsak darabban és súlyban. A kettő érték különbözete adja az ösz- szes súlygyarapodást, amit elosztunk a takarmányozási naplóból megállapítható éves átlaglétszámmal. Ez adja az egy hó­napra eső átlagos súlygyarapodást. Ezt mi már kiszámoltuk, amikor közöltem a dolgozókkal. Említi a cikk, hogy az aláírók között vannak elismert emberek és törzsgárda- tagok. Arról viszont nem szól a fáma, hogy vajon kik, kinek a szemében, ki vagy kik által elismertek? Talán csak nem az aláírók azon csaknem egyharmadára gondolnak - mint elismert emberekre -, akiket az elmúlt években fegyelmi úton kellett felelősségre vonni? A törzsgárda- tagság pedig úgy vélem,'nem érdem, ha­nem egy állapot. Közülük többeket fe­gyelmezetlenségeik ellenére megtűrt a tsz vezetése, mert nem akarta őket a munkanélküliek keserű kenyerére kár­hoztatni. Úgy gondolom kérdésem az elletős fe­lé megalapozott és jogos volt, ugyanis egy heti szabadságom alatt három szo­pósborjú hullott el, míg a korábbi évek­ben átlagosan éves szinten ez a szám mindössze tiz volt. Lengyel József úgy látszik, jó hatásva­dász, mert 6300 forintos havi jövedelméből tartja el családját. Nem említi viszont felesé­ge - aki könyvelő a tsz-irodán - keresetét, és azt sem, hogy maszek kőművesként mennyit hoz a konyhára. Félreértés ne es­sék, nem irigylem a plusz munkával szer­zett jövedelmét -, mint ahogy ők az én bir­káimat, de nem tűrhető el, hogy azért csap­ja össze a tsz-ben a munkáját hogy több ideje legyen maszekolni. Az aláírók „segélykiáltása" eljutott va­lahová és valameddig. Hozzám meg a nyilvánosság hathatós közreműködésé­vel a súlyos fenyegetések, rágalmak, be­csületsértések. Állok akár a vella, akár a lapát elébe, csak azt nem tudom, hogy az aláírók közül néhányan hogyan állnak a tükör elébe. Lehet fenyegetni sztrájkkal is. Nem gond! Megoldom a problémát, felkészültem rá. így is voltak többen mun­kára jelentkezők sztrájk esetére. Lehet továbbá gazembernek vagy „halott gaz­embernek” nevezni, de nem büntetlenül. Sokat beszélünk a szólás- és sajtósza­badságról, de kevesebbet a szabados­ságról. Úgy látom, e két egymástól igen­csak élesen elkülönülő fogalmat még né­hány szakavatott újságíró sem ismeri, nemhogy a kisemberek. Ez lenne a sajtó- és szólásszabadság? Ekként egy emberről mindent le lehet írni a sajtóban anélkül, hogy illetékesek meggyőződtek volna a közöltek és leírtak valódiságáról? Remélem*a demokrácia nem szaba­dosságot jelent és azt is, hogy a rágalma­zók, fecsegők és fenyegetők a mocsko­lódók - mint a mesében van - a végén el­nyerik méltó büntetésüket. Tudatom egyébként minden Tisztelt Olvasóval, hogy a rágalmazó levél alá­íróival szemben büntetőeljárást kezde­ményezek, melynek kimeneteléről, re­mélem, e lap hasábjain keresztül is tájé­koztatást kaphatunk. Bräutigam Péter Kajdacs Brit segélyakció hazai vállalatoknak A brit kormány és az Európai Közös Piac más orszá­gainak kormánya jelentős pénzügyi segélyt szavazott meg a magyar vállalatok gazdasági megerősödésének, a magyar gazdasági élet mielőbbi rendezésének előse­gítésére. A segélyt a brit kormány közvetlenül a magyar vállalatoknak, a számítástechnika, valamint más, úgy- . nevezett „management technika" területén való szak­emberképzés formájában kívánja nyújtani. A magyarországi igényfelmérés, kapcsolatfelvétel és szakemberképzés operatív, teendőinek ellátását a brit Industrial Society (Ipari Egyesülés) kapta feladatául. Az Industrial Society célja, hogy minél több olyan válla­lattal, annak vezetőivel, vagy megbízottaival lépjen érint­kezésbe, amelyek ezt a segítséget igénylik. A brit kormány által felkínált számítástechnikai szak­ember- és menedzserképzés a magyar résztvevők és vállalatok részére teljesen ingyenes, hiszen a költsége­ket a brit külügyminisztérium fedezi, miután az Industrial Society által összeállított részletes magyarországi kép­zési programot elfogadta. . Minden típusú magyar vállalat, munkaadó benevez­heti alkalmazottad az általa szükségesnek ítélt szakem­berképző tanfolyamra, működjön akár az állami, akár a szövetkezeti, vagy magánszektorban. S ugyanez a lehe­tőség kínálkozik minden egyéb intézmény, szerv (bank, minisztérium, tanács, kórház, ügyvédi munkaközösség stb.) számára. A Magyarországnak nyújtandó brit segély forrása az úgynevezett „Know-How Found”. A segély keretében az Industrial Society olyan tanfo­lyamokat szervez, amilyeneket a magyar vállalatok, in­tézmények stb. igényelnek. A tanfolyamok előadásait igény szerint angol, vagy magyar nyelven tartják, a mun­kahelyeken, vagy azok közelében, tehát Magyarorszá­gon. Amennyiben a magyar vállalat, vagy intézmény á képzéshez nem kíván, vagy nem tud helyiséget biztosí­tani, a brit fél helyiséget bérel az igénylő munkahely kö­zelében. A tanfolyamok időtartama a képzés jellegétől és az oktatási anyag tartalmától, nehézségi fokától függ.- A számítástechnikai képzés elsősorban szoftverterüle­tekre irányul (WordStar Professional, WordStar 3.4, Word, WordPerfect 5, dBASE 3 +, SuperCalc 4-5. Lo­tus 1 -2-3). A menedzserképzés konkrét anyagát az igénylővel egyeztetve alakítják ki. Az angol fél azt kéri, hogy az érdeklődő vállalatok, in­tézmények lehetőség szerint egy-két héten belül ve­gyék fel a kapcsolatot telefax, vagy telefon útján az In­dustrial Society angliai megbízottjával, Fahidy Lászlóval (Leslie Fahidy-ve\). . Címe: Leslie Fahidy The industrial Society Quadrant Court 49 Calthorpe. Road Birmingham B 15 Ith Telefon: 021-454 6769. Telefax: 021-456 2715.. Fahidy úr minden érdeklődésre, jelentkezésre gyor­san válaszol és 1990. májusában-júniusában Magyar- országra utazva személyesen is felkeresi a brit segély­ben részesülő vállalatokat, intézményeket. RICHTER TIBOR Alanyi jogon, mindenkinek Vállalkozói igazolvány Ez még nem engedély! Április 1-jén hatályba lépett az egyéni vállalkozásokról szóló 1990. évi V. tör­vény, amely alanyi joggá tette a vállalko­zást. Ez azt jelenti, hogy a tanácsok nem engedélyezik, csupán tudomásul veszik a vállalkozási szándék bejelentését, és ehhez - kérésre - vállalkozói igazolványt adnak ki. E feladatot Szekszárdon a vá­rosi tánács termelés- és ellátásfelügye­leti osztálya látja él, amelynek vezetője Hóf Júlia.- Mit kell tennie annak, aki ilyen vállal­kozói igazolványt szeretne kapni a ta­nácstól?- Mindössze erkölcsi bizonyítvány be­mutatását kérjük, valamint egy kérdőívet kell kitöltenie a vállalkozni szándékozó­nak és két-három napon belülátveheti az igazolványt.- Az önök munkájában milyen válto­zást hozott az új jogszabály? .- Eddig mi adtuk ki a kisiparosok ré­szére az iparigazolványokat, a magán- kereskedők részére a működési enge­délyeket, de előtte megvizsgáltuk a jog­szabályokban előírt feltételek meglétét, ehhez kötöttük az engedélyezést. Most csak tudomásul vesszük a vállalkozási szándék bejelentését és ehhez kiadjuk az igazolványt, de tudni kell, hogy ez nem engedély. Ezután minden engedélyszer­zési és bejelentési kötelezettség a vállal­kozót terheli: Sajnos, meglehetős tájéko­zatlanság uralkodik ebben a kérdésben. A törvény szerint minden állampolgár alanyi joga, hogy vállalkozzon bármilyen tevékenységre, amit jogszabály kifeje­zetten nem tilt - és ilyen .már nagyon ke­vés van - ám a megfelelő szakképesítés és a szakhatósági engedélyek természe­tesen ezután is szükségesek. Egy étte­rem megnyitásakor például nyilván nem tekinthetünk el sem a megfelelő szakmai háttér, sem a közegészségügyi, tűzvé­delmi stb. feltételek megkövetelésétől. E feltételek meglétét azonban most már utólag ellenőrizzük. Ehhez hozzá kell ten­ni, hogy nem kell feltétlenül a vállalkozó­nak rendelkeznie a megfelelő szakképe­sítéssel, elegendő, ha üzlettársa vagy al­kalmazottja rendelkezik Hyennel. Nos, hogy a kérdésre is válaszoljak, a vállal­kozói igazolványok kiadása jóval egy­szerűbb és gyorsabb most, mint régen, de a jövőben is igyekszünk mindenkinek a segítségére lenni abban, hogy a terve­zett vállalkozáshoz milyen engedélyeket kell beszereznie és milyen bejelentési kötelezettségek terhelik.- Kötelezi-e a vállalkozót az igazolvány kiadása a tevékenység megkezdésére, folytatására?- Nem. A társadalombiztosítási járulé­kot viszont fizetni kell attól a pillanattól kezdve, hogy kiadtuk az igazolványt.- A már működő kisiparosoknak, ma­gánkereskedőknek kell-e kérniük vállal­kozói igazolványt?- Nem, az ő működési engedélyüket majd kicseréljük vállalkozói igázolványra a legközelebbi változás bejelentése kap­csán.- Milyenek az első hónap tapasztala­tai?- Tömegesen jelentkeztek a vállalkoz­ni szándékozók, jóval száz fölött igényel­tek nálunk vállalkozói igazolványt április­ban. Többségük a kereskedelmi tevékeny­séget választja, kevesebb a szolgáltató és még kevesebb az iparos vállalkozó. A tör­vény szerint egyébként most már több üz­letág vagy tevékenység együtt is gyakorol­ható, egy kisiparos például nyithat üzletet ahol a saját termékeit árusítja. - áa -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents