Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-31 / 48. szám

1990. május 31. NÉPÚJSÁG 3 mm -1———I 1 hb I —on i ■ m - ...—m Ismét emelnek Az OKGT új árpolitikát akar Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt új elveket fogalmazott meg a szénhid­rogén-termékek árképzésére. Az elvek abban az elemző tanulmányban jelentek meg, amelyet a tröszt a szovjet-magyar kereskedelem dollárelszámolásra való átalakításának hatásairól állított össze. Szükségesnek tartják, hogy a szénhidrogén-termékek ára rugalmasan köves­se a mindenkori világpiaci árat. A belföldi áraknak ezenkívül tartalmazniuk kell - a vételárra rakódó szállítási költségekkel együtt - az összes ráfordítást is. Az első negyedévben az OKGT 900 millió forint veszteséget szenvedett el a szovjet olajstop miatt. Ekkor 210 ezer tonna iraki kőolajat importáltunk. Az Adria-csővezetéken érkező olaj 11250 forintba került tonnánként, ám az álla­milag rögzített belföldi termelői áron, mindössze 7170 forintért voltak kénytele­nek azt értékesíteni. A tanulmány szerint az államnak meg kell szüntetnie a me­zőgazdaság, a vegyipar, a légiközlekedés, a brikettgyártás és a lakossági fo­gyasztás dotálását, hiszen ezt a Világbank a Petróleum Projekt II. hitelszerző­désben is előírta. A lakossági preferenciák megszüntetését bérreformmat együtt kellene végrehajtani. Az elemzés rámutat: az elkerülhetetlen fogyasz- tóiár-emelés hatását az indokolatlanul magas fogyasztói adók csökkentésével is mérsékelni lehet (MTI) A katonák kivonultak, a helyiek tanácstalanok Mi lesz a dunaföldvári szovjet laktanya sorsa? Őrség már van, terv még nincs . Expo ’90 Albérletben a Tolnai GÉM Manapság vásári kiállítóterülethez jutni szinte csak fondorlattal, vagy az egykorvolt testvérszövetkezeti kap­csolatok életben tartásával lehet. így volt ezzel a Tolnai Gép- és Műszer­ipari Szövetkezet is, hiszen második éve társbérlőként állítanak ki a BNV- n a Simovill standján - mondta el Szűcs László műszaki vezető.- Amikor hazánkban megkezdő­dött az elektrotechnikai program, an­nak elsődleges céljai között szere­pelt a tőkés importból származó anyagok kiváltása. Hazánk - az álta­lunk ma már gyártott transzformáto­rok egyes építőelemeit - hosszú ideig tőkés relációból tudta csak beszerezni. Szövetkezetünkben három esz- | tendeje indult egy OMFB fejlesztés­ből finanszírozott 25 milliós beruhá- f. zás, így már mi látjuk el az or­szágot ezekkel az anyagokkal, mi több, a jövő hónapban útnak indítunk Franciaországba egy tízezres nagy­ságrendet képviselő vasmagmintát. Ezeket a transzformátorainkat hoztuk el a vásárra, mert megkezd­jük a gyártást, melyhez MEI-engedé- lyünk is van. Könyv a növényvédő szerekről A növényvédő szereket és a műtrágyá­kat ismertető könyvet jelentetett meg a Mezőgazdasági Kiadó. A nagyüzemi szakemberek és a kister­melők által érdeklődéssel várt könyv a kemikáliák teljes választékáról és fel­használási módjáról ad részletes tájé­koztatást. A könyvben csaknem 600 nö­vényvédő szerről nyújtanak részletes is­mertetőt, a különféle műtrágyák száma pedig meghaladja a félszázat. A csaknem minden évben megjelenő kiadványban ezúttal a korábbinál jóval több, tucatnyi környezetkímélő növény­védő szert is ismertetnek. Ezek egy része a növények kártevőinek parazitáit, élős­ködőit tartalmazza, amelyek például kár­tevő atkákat vagy lárvákat pusztítanak el. Más szerek olyan baktériumokat „hor­doznak”, amelyek a rovarkártevőket a kultúrnövényektől távoltartják. Külön jelölték meg a könyvben a szer­zők azokat a vegyszereket, amelyeket kizárólag a nagyüzemekben használhat­nak fel. Viszont az egy évvel korábbihoz képest több, 55-60 olyan készítményt is­mertetnek, amelyeket a nagyüzemben használhatók köréből soroltak át - úgy­nevezett feltételes forgalmú kategória megjelöléssel - kisüzemi felhasználásra. Ez azt jelenti, hogy - a megfelelő enge­dély alapján - ezeket az anyagokat első- sorben azok alkalmazhatják, akik nö­vényvédelmi szakképzettséggel rendel­keznek, vagy a közegészségügyi illetve a növényvédelmi állomásokon vizsgát tesznek. A dunaföldvári szovjet laktanyából má­jus közepére kivonultak az addig ott állo­másozó légvédelmi alakulatok. Huszon­nyolc objektumot hagytak hátra mintegy 50 hektár területen. A 6-os főút mellett ál­ló laktanyában a 190 lakáson kívül gará­zsok, raktárak, gyakorló- és lőterek ma­radtak gazdátlanul. Azért gazdátlanul, mert a kérdés, kié is lesznek ezek az épületek, a földterület, mind a mai napig nem dőlt el, bár hóna­pok óta tudták az illetékesek, hogy a szovjet csapatok kivonulnak. Míg a tolnai volt szovjet laktanya épületét többen is igényelnék, a sokkal jobb állapotban lévő dunaföldváriért eddig még senki nem jelentkezett. Lehetséges, hogy a helyi tanácsnak nincs szüksége szolgálati - tanácsi laká­sokra, oktatási, közművelődési célokat szolgáló épületekre? Mit mond erről An­tal Ferenc tanácselnök:- Május 3-án a Belügyminisztérium Budapestre hívta azoknak a települések­nek a vezetőit, ahol várhatóan szovjet laktanyák kerülnek átadásra. A tájékoz­tatón közölték velünk, hogy ki az a sze­mély, aki területenként foglalkozik a lak­tanyák átadásával és kérték, hogy a tele­pülések készítsenek az objektumok hasznosítására tervet. A laktanyát május 18-án adták át a szovjetek, mi május 22- én tekintettük meg. A rémhírek, amik a városban terjedtek, hogy a távozók az aj­tókat, ablakokat kiszedték, a villanyveze­tékeket kitépték, nem igazak, sőt, minden ki van takarítva, rendbe téve. Az épületek viszonylag jó állapotban vannak, a prob­léma csak az, hogy a víz- és villanyháló­zat nem felel meg a magyar szabvány­nak, a lakások emiatt szorulnak minden­képpen felújításra.- Mire szeretnék használni az objektu­mot? Készített már a tanács hasznosítási tervet?- Hasznosítási javaslatot csak azután tudunk készíteni, hogy szakembereink műszaki és építészeti szempontból is fel­mérték a terepet. Azért hívtuk meg bejá­rásra a helyi áfész és termelőszövetkezet vezetőit, mert egyes épületek raktározási célokra kitűnően megfelelnének. A hasz­nosítási tervünket el fogjuk készíteni, de tárcaközi bizottság dönt hogy a megje­lölt célra átadja-e vagy nem és mennyiért a kért ingatlant. Egyébként olyan nagyságrendű ez a katonai objektum, hogy félő, egy vállal­kozónak nagy. * A kiürített, volt szovjet laktanya bejárati kapuja zárva. A csengetésre idősebb fér­fi kerül elő. Szerencsénk van, mondja, éppen itt van, jegyzőkönyvet készít Hon- ger Vilmos, a Pénzügyminisztérium Zá­rolt Vagyonkezelő és Hasznosító Intéz­mény osztályvezető-helyettese, így be­mehetünk, amit egyébként nem tehet­nénk meg.- Senkinek nem engedjük meg, hogy bejöjjön ide, mert vannak szabadon ha- gyot villanyvezetékek, szétszórt lőszerek - mondja a papírmunkákkal elfoglalt osztályvezető-helyettes. - Amíg tűzsze­részek át nem vizsgálják az egész terüle­tet, addig balesetveszélyes ide belépni, ezért vannak itt őrök. No meg a fosztogatók, alkalom szülte tolvajok ellen, akik aztán a hiányosságo­kat a már eltávozott szovjet katonák nya­kába varrnák. Mindezt már nem a pénz­ügyminisztériumi tisztségviselő nyilat­kozta, hanem az objektum őrzésével megbízott egyik civil ruhás őr, aki kész­ségesen mutatta - sajnos csak kívülről - az üresen álló volt körletet laktanyát le­génységi szállást lakásokat kultúrott- hont ahol hetenként vetítettek filmet Az épületek így első ránézésre jó állapotban vannak, körülöttük rend, tisztaság, virág­ágyak, meg éhes macskák, amelyeket a szovjet katonák az épületekkel együtt hátrahagytak. Mondja a kísérőnk, hogy az itteni laktanyaparancsnok ritka ren­des ember volt nagy fegyelmet tartott, azért ilyen rendezett minden. Meg jó len­ne, ha minél előbb gazdára találnának az épületek, mert sok a rossz szándékú em­ber. A vagyonvédelemmel megbízott töb­bi őr helyeslőén bólogat csak a macskák nyávognak panaszosan. F. KOVATS ÉVA GOTTVALD KÁROLY Gazdára váró épületek Az idő mindent megszépít? Emlékek szekszárdi emberekről - házakról (Vili.)- Most ellátogatunk a felsőváros refor­mátus negyedébe, de a Bartina utca elején kezdjük. Itt jobbra, az utca elején lévő eme­letes házban lakott és rendelt Kelemen főorvos. Megérdemli, hogy elmondjam: rendkívül szigorú, de jószívű orvos volt. Na­gyon sokat tett az orvosi ellátás javítása ér­dekében. Szinte éjjel-nappal - táskával a kezében - rótta a várost Ismerte minden betegét és ha tudta, hogy az szegény - mert akkor még több volt mint napjainkban - gyógyszert írt fel, megkérdezte van-e pén­ze azt megvenni. Ha az illető azt mondta, hogy nincs pénze, a sajátjából adott gyógy­szert de sok esetben pénzt adott. Valaha, úgy ötven éve olvastam az Árvíz Indiában cimű remekművet Mindig annak főszereplőivel tud­tam Kelemen főorvost ösz- szehasonlitani az önzetlen, fáradhatatlan munkája alapján.- Már biztos öreg lehét- Nem él szegény, 1944-ben elhurcolták, s valamelyik koncentrációs táborban kivégezték, vagy éhen halt- Ez tényleg megtörtént nagypapa?- Sajnos igen. Sok ilyen nagy tudású és a köz szá­mára hasznos embert pusztítottak el. Ha egyszer eljutsz Weimarba, menj el az oda vagy 10 kilométerre lévő egykori koncentrá­ciós táborba. Sok mindent megtudsz...- Tehát akkor sétáljunk tovább felfelé. Itt a dombte­tőn egy szatócsbolt állt. Először Stenger, majd Rib- ling bácsi árusított abban. Balról Tót-Simon kovács­műhelyében dolgoztak, patkolták a lovakat. Majd­nem szemben Léhmann pékműhelyében sütötték a házikenyeret Ebben a házban vagy 20-25 éven át Sápszkyék árusítottak vegyeskereskedésükben, majd átellenben Mészáros nevű kovácsmester dolgozott. Most jut eszembe, már elhagytuk a Bálint közt de azért megemlítem: ott lakott egy drótostót valami Szkakala nevezetű.- Légy szíves megmagyarázni azt hogy drótostót- Valaha a Felvidékről ősszel elindultak a szegény tótok és bejárták az országot Vol­tak köztük, akik lábast fazekat javítottak és néhányan ablakot üvegeztek. Járták a fal­vak utcáit és kiabálták: van-e valami drótoz- ni-foltozni való. Szinte most is hallom, ahogy dalolva mondták a szöveget Az ab­lakostót viszont valami olyasmit kiabált: ab­lakot csinálni, ablakot! Az a mondás is in­nen származik, hogy: „hiányzott mint abla­kostótnak a hanyattesés”.- Hallottam ezt de nem tudtam a jelenté­sét, de most hogy elmondtad, már értem.- Ma már nincsenek drótostótok, abla­kostótok és székkötők. De ha így megy to­vább, a javító iparosok is elfogynak. De mi­vel ezen nem tudunk segíteni, menjünk to­vább, messze van még a Remete-kápolna.- Ez a Remete utca. Itt is volt egy szatócsüz­let a Köpeci nevet viselte. Szemben Győrfy kovács dolgozott Ide nem messze Haidt pék sütötte a kenyeret Bevallom, a városnak ezt a részét nem ismerem annyira, de azt tudom, hogy a Remete-kápolna közel 200 éves, sőt biztos információm van arról, hogy 180-190 éve különlelkész volt Remetén. Különben a háború előtt híres búcsújáró hely volt 30-40 kilométerről is gyalog érkeztek a hívők. Igaz, a búcsújáró hely nem ment feledésbe, szep­tember 8-án a búcsú napján most is sokan keresik fel a Remete-kápolnát ahol ilyenkor szentmise van. A híres búcsújáróhely: a Remete-kápolna- Kezdjük itt a Szent László utca elején, il­letve ma már ez, ki tudja hány év óta, Babits nevét viseli. Gondolom, nem kell méltatni Babits Mihályt a magyar költészet nagy alakját A költő emeletes házában múzeum van, melynek sok-sok látogatója akad na­ponta. Ide mindössze 50-60 méterre volt az egyik szatócsbolt majd két házzal odébb a másik. Az egyiket Klein nevezetű birtokolta, míg a másik Mihályi Mária nevén vált is­mertté.- Itt az óvoda helyén állt még úgy 12-14 éve Theisz Lőrinc bácsi háza. Még a Theisz családtól tudom, hogy ebben a házban született Kelemen József «orvos, akiről a jó előbb esett szó. Az utcai részen Theisz né­ninek volt szatócsboltja, míg az udvarban, hátul a Theisz bácsinak az asztalosmühe- lye állt Ma már csak az idősebb generáció és néhány öreg iparos tudja, hogy Theisz bácsi az asztalosszakma valóságos művé­sze volt Életének utolsó szakaszában kizá­rólag a múzeumnak dolgozott, javította, res­taurálta a felbecsülhetetlen értékű antik bú­torokat- Most merre menjünk?-Talán kanyarodjunk balra. Ez itta Kálvin tér. A református templom is régi, több mint 200 éves.- Ebben a felsővárosi részben található a legtöbb református. Itta közelben működött a református olvasókör, mely ennek a vá­rosrésznek biztosította a szórakozást Itt is rendeztek évente színdarabokat szüreti felvonulást, bálokat Ez az emeletes ház ad otthont az általános iskolának. A háború előtt és utána is két kovácsmester, Szabó és Töttös dolgozott a környék polgárainak, vasalta a kocsikat patkolta a lovakat Mi­előtt tovább mennénk, eszembe jutott egy érdekesség. Nevet nem említek, mert való­színű a leszármazottak ma is élnek. Úgy öt­venöt éve a szekszárdi bíróság halálra ítélt egy férfit csendőrgyilkosságért Az ítélet végrehajtása előtt néhány órával az illető megszökött és miután a falon sikerült át­másznia, a Séd-patakon át bujkálva felju­totta református negyedbe, ahol felzörgette egy régi ismerősét Elmondta kérését aki befogott, a kocsiját megrakta szénával és ez alá elbújtatva vitte ki a városból a halálra ítéltet- De ezt csak most találtad ki nagypapa?- Nem. Szóról szóra igaz. Az akkori újsá­gok a címoldalon hozták: a bitófa alól szö­kött meg a madocsai csendőrgyilkos. Az­tán megindult a hajsza, így természetesen Madocsán is keresték, ahol a padláson rej­tőzött el. Mivel ez nagyon régen volt nem tu­dom pontosan, de úgy két-három csendőrt ott még agyonlőtt, miután valahogy beha­toltak a padlástérbe és őt is agyonlőtték.- Kanyarodjunk ide vissza a Kálvin térre. Az iskola alatti üzletben dolgozott negyven­két éven át Bandi János borbélymester, há­rom éve, hogy meghalt Még ma is emlege­tik szorgalmas munkáját A borbélyokról annyit hogy régen a jobbmódú gazdák egy mázsa búzát adtak a borbélynak, aki ezért egy éven át hetenként kétszer megborot­válta, havonta egyszer megnyírta, termé­szetesen a gazda házánál. Gyorsan elmondom: a közelben van a Bocskay és a Bethlen Gábor utca. Ezen a részen is volt szatócs, az egyik Pollák, a másik Dóczi, majd az utca végén Kótai. Ugyancsak itt a közelben dolgozott a Hor­váth nevű bognár. Van egy szomorú emlé­ke is ennek a környéknek. A Benedek- és a Szücsény-szurdikban sok szegény ember a hegyoldalba vájt „la­kásokban” lakott. Ezeket hívták szurdikla- kásoknak.- kas ­Jelszavak nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents