Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-30 / 47. szám

1990. május 30. NÉPÚJSÁG 5 Polgárkor Dombóváron Harmincán kezdeményeznek Készül Pári monográfiája Az innsbruckiak befejezték a gyűjtést Vendégek és vendéglátók Apróságok Konkurencia és falanszter -ország A minap reggeltől estig megfordultam Győr­ből. Vonattal, ami annyit jelentett, hogy 400 kilo­méter megtételére összesen 9 órát áldoztam, ja­varészt „gyorssal". Most azonban nem szidal­mazni akarom a MÁV-ot hanem dicsérni. A Szekszárdról 5.12-kor Sárbogárdra induló sze­mélyvonat tiszta volt ami meglepő, bár mindig gyanítottam, hogy a szerelvényeket sosem a vasutasok szennyezik. A WC-ben azonban ka- zalnyi kéztörlő papír, a csapból bő sugárban öm­lött a kézmosó víz, ami eddigi tapasztalataim sze­rint nemcsak személyvonatokra nem jellemző. Ismerjük el hát jónak azt is, ami természetes kel­lene, hogy legyen. Az újságíró komondorra emlékeztető élőlény, amely hasonlatot egyébként most találtam ki. Úgy ragadnak rá a feljegyzésre érdemes tények, mint a rokonszenves négylábú bundájába a bo­gáncs. Feljegyzésre érdemesnek tűnik például, hogyha az idegen a nagy városban taxiba ül, ak­kor nem szabad hinnie a fuvardíjat mutató órá­nak. A City-taxi vezetője eleve levon 10 forintot az ezen látható összegből, de a volános nyomban 20-at. Ez a konkurencia számomra rendkívül ro­konszenves példája, bár feltételezhető, hogy a fennmaradó forintokra egyik vállalat se fizet rá... Győr - magyar viszonyok közt - irgalmatlanul nagy, főleg pedig kiterjedt város. A székesegy­ház és a vár környékének ódon utcái a hazai műemlékvédelem remeklései közé tartoznak. A falanszterformán egyforma óriási külső negye­dek azonban nemcsak az erre ritkán járó tájéko­zódási képességét teszik próbára, hanem a hi­vatásos gépkocsivezetőket is. Ugyanilyen ta­pasztalatokat gyűjthet azonban az országjáró Székesfehérváron, Pécsett, Miskolcon, Ózdon különösen, vagy a fővárosban. (Salgótarjánban nem.) Szekszárd se kivétel. Amikor másfél évti­zede beköltöztünk a megyeszékhely Mészáros Lázár utcájának magasházai egyikébe, a kővet­kező kérdéssel fordultam Chrenóczy László fő­mérnökhöz:- Mondjad, Lacikám! Hány évi használatra szánták a tervezők ezeket az épületeket? A kiváló mérnök elgondolkozott, majd kibökte:- Ivánkám! Te negyven év múlva már egy er­kölcsi hullában laksz majd! Akkoriban 45 év körüli lehettem. Családom - nem újságíró - tagjai közül számosán túlélték a 85 ével Tudomásul véve aggastyánkorom vár­ható esélyeit, eszembe jutott, hogy vajh gondol­tak e ilyesmire Simontomya várának építői - 700 évvel ezelőtt... Mindez egyébként a számomra különösen emlékezetes székesfehérvári pá­lyaudvar láttán jutott eszembe. 1945-ben ennek rommá lőtt elődje elől hajtottak rövid lejáratú szovjet fogságomba. A lejárat azért volt rövid, mert már másnap reggel átbújtam a mai kórház melletti, őrizni elfeledett, szennycsatomán és azon illatosán felgyalogoltam Budapestre. A pá­lyaudvart nem sokkal később újjáépítették, neosztálini stílusban és a szocialista-realista építkezés egyik legszebb példájaként reklámoz­ták ország-világ előtt. Ma kívülről kissé elhanya- goltabb képet mutat mint a simontomyai vár ezelőtt harminc évvel. Ez egy másfajta falansz­terország kordokumentuma.. Egyébként a bevezetőben említett világkörüli utazás más fehérvári élményt is nyújtott Az ősi városban, ez még odafelé menet volt felszállt egy falkányi fiatal diáklány. Kiderült, hogy har­monikus gimnazisták. Csiviteltek, vidámak voltak és már csak fiatalságuk miatt is csinosak. Idővel eljutottunk Komáromig, tehát a Dunáig. Valaki közölte, hogy a túlsó oldalon elterülő város már Csehszlovákiában van. Az egyik ifjú hölgy szinte olyan extázisbán visított fel, mintha a Huron-tó partja került volna a szeme elé:- Az már Csehszlovákia! Hogy lehet ez? Sose gondoltam volna, hogy ilyen közel van! Az tisztázatlan maradt, hogy Székesfehérvár­hoz, vagy az innenső parthoz viszonyitva-e. Az élmény, ami természetesen apróság, bennem oktatáspolitikai (minősítő) gondolatokat ébresz­tett ORDAS IVAN Harmincán adták nevüket: népműve­lők, orvosok, nyugdíjas tanárok, kisipa­rosok, üzemvezetők, gyáregység-igaz­gatók, könyvelők, kertészek..., hogy Dombóváron is létrehozzák a demokrá­cia rendjét és rendszerét. Ők azok, akik hitük, tudásuk, szabad akaratuk szerint, meggyőződésükből fa­kadón akarják a helyi polgárok érdekei­nek megfelelő demokratikus önkor­mányzati rendszer fölállítását. Felhívá­suk a város falragaszain is olvasható. Ki­zárólag olyan eszmények, értékek, elvek és érdekek alapján kívánják a demokrá­ciát, amelyekben a helyi polgárok több­sége egyetért. Meg akarják érteni és ra­gadni a kor és a helyzet kínálta lehetősé­get és így elérni, hogy rajtuk kívül soha, sehol, senki ne döntsön. Tudják, hogy ehhez minden feltételt maguknak kell megteremteni. Ezért döntöttek úgy, hogy először egy demokratikus polgári fórumot teremte­nek, ahol a város szabad polgárai rend­szeresen megvitatják az országos és kü­lönösen a helyi gondokat, problémákat, helyzetet, s ahol a város ügyeinek mene­tére vonatkozóan, közös akaratból fa­kadó tennivalókat felelősen meghatároz­hatják. Természetesen most arra is gon­dolnak, hogy az önkormányzati posztok­ra alkalmas személyek felkutatását, jelö­lését, megválasztását is e kör tagjai vé­gezzék. Olyan önkormányzatot akarnak, amelyben biztosak, hogy a polgármester és a képviselőtestület tagjai képesek a kor által rájuk rótt és bízott feladatok ellá­tásra, a város történelmének, jelenének, jövőjének szolgálatára és ennek megfe­lelően élvezik a helyi polgárok társadal­mának bizalmát. A Dombóvári Polgárkör tehát minden régi és új párttól független, helyi társa­dalmi, politikai és közéleti, közérdekér­vényesítő egyesületként kíván működni. E kör tagja lehet - nemre, foglalkozásra, felekezetre és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül - minden nagykorú helyi polgár, azaz akinek állandó, vagy ideiglenes dombóvári lakása van, illetve aki legalább egy éve alkalmazott munká­ban van Dombóváron. Továbbá, aki a vá­ros közügyei iránt érdeklődik, azokról vé­leménye van, amit másokkal is szeretne megvitatni, aki cselekedeteivel a város fejlődését akarja szolgálni és csatlakozni kíván a Dombóvári Polgárkör szervezeté­hez. Ma még várják a városi művelődési ott­honba azon polgárok jelentkezését, akik a város demokratikus polgári közéleté­nek felvirágoztatásában munkájukkal részt kívánnak venni, de holnaptól min­den bizonnyal egyre többször tudósíthat lapunk e kör kezdeményező szándéka nyomán teremtett cselekedetekről, törté­nésekről is. (Folytatás az 1. oldalról.) Páriban - már amikor otthon voltak - könnyen meg lehetett találni a csoport tagjait, hiszen minden meg­mozdulásukról tudtak a helybeliek, így az első megszólított mindjárt útba is igazított bennünket Lehr Györgyékhez. Ott lakott a professzor. Lehrék kedvesen és mindjárt azzal fogadtak bennünket, hogy miért nem előző este mentünk, hiszen akkor mutatták be a vendégeknek a lako­dalmast... Volt ott susztertánc, gólya­tánc, polka, valcer, cepedli..., s főleg jó hangulat! Vidáman emlékeztek a házigazdáék, miközben a profesz- szorra vártunk. Nemsokára közénk telepedett a konyhában Leander Petzoldt, és mi­vel kedves háziasszonyunk vállalta a tolmács szerepét, így hamarosan meg is kezdődhetett á beszélgetés. Megtudtuk, a mostani anyaggyűjtés kiterjed az I. világháború előttre, a két világégés közötti és a II. világháború utáni időszakra. Azt kutatták, hogyan élnek egymással magyarok, néme­tek és cigányok. Ketten-ketten dol­goztak egy-egy témán, s az anyag- gyűjtés kiterjedt az infrastruktúrára, a szociálstruktúrára, a gazdálkodás­ra, a lakáskultúrára, az étkezési szo­kásokra, a falukulturára és a kitelepí­tésre többek között. Nagyon tetszett a kis csoportnak, hogy magánházaknál szállásolták el őket - ugyanúgy, mint tavaly -, ugyanis így közvetlen tapasztalato­kat szerezhettek arról, hogyan élnek a családok. A helyiek viszont kitettek magukért és nemcsak segítőkészek voltak, de barátságot is kötöttek a vendégekkel. A tíznapos gyűjtőmunka befejező­dött Páriban, a feldolgozás a tapasz­talatok összegzése azonban Innsb­ruckban lesz. Leander Petzoldt úr úgy fogalmazott, valószínű, jönnek még az idén a Koppány menti tele­pülésre, hogy kiegészítsék, pontosít­sák a most felvett adatokat. Ha ezzel készen lesznek, akkor pedig Ma­gyarországon nyomják német nyel­ven Pári monográfiáját, amit egy év múlva vehetnek kézbe az olvasók. Mielőtt összeálltak volna a ven­déglátó házigazdával és feleségével egy csoportképhez, a professzor az­zal zárta a beszélgetésünket, lehet, hogy egy fotóalbumot is készítenek, hiszen nagyon sok kép gyűlt ösz- sze...- ékes - Fotó: Kispál M. D. K. J. Megnyitotta kapuit a Zsolnay-mauzóleum Megnyitották a nagyközönség előtt a pécsi Zsolnay-mauzóleumot, mely nemcsak a kilencven éve elhunyt gyáralapító, Zsolnay Vilmos földi maradmányait őrzi, hanem a világhírű találmány - az eozin - titkát is. A Zsolnay gyár mögötti dombon álló, neoro- mán stílusú épületet május 16-tól múzeumként is megtekinthetik az érdeklődők. Van ilyen? Az elmúlt héten is szép számban ér­keztek kérdések, amelyek - bevalljuk - néha nehéz feladat elé állítottak ben­nünket is. Közülük ismét néhány: Nagyméretű szivacstábla kerestetik Kérdezőnk - elmondása szerint - sa­ját kezűleg szeretne fránciaágyat készí­teni, de olyan nagyméretű szivacsot, ami ehhez szükséges lenne, idáig sehol sem tudott beszerezni. Sajnos a szivacs mé­reteit elfelejtette közölni, igy egy kicsit bonyolultabb a megoldás. Amit meg­tudtunk: az ilyen matracnak való habszivacsot az Észak-magyarországi Vegyiművek (ÉVM, Sajóbábony) gyártja többféle mé­retben és vastagsággal. Az ajánlható 10 cm vastagságúból a legnagyobb gyártott méret a 140 cm x 200 cm-es. Ennél na­gyobb nincs. Ha ez a majdnem másfél méter szélesség kicsi, akkor az ezután következő méretűből, ami 90 cm x 190 cm, két darabot érdemes „egymás mellé kárpitozni”. A szabványméretü szivacstáblák ke­reskedelmi értékesítését a budapesti la­kástextilboltok, valamint az Ezermester végzi. A szekszárdi Ezermester boltban a legnagyobb méretű (140x200) már volt várnak is, most azonban nincs. Ami van, az ugyanilyen méretű, csak 5 cm vastag. A kaposvári Ezermesterben még van a legnagyobb méretűből, de kevés. Emel­lett tudnak ajánlani 90 cm x 190 cm-es, 10 cm vastag, már huzattal bevont matra­cot is. Ez utóbbi ára 2630 Ft. Cím: Kapos­vár, Rákóczi tér 2. Telefon: 82/16-916. Repedt a főzőlap Kellemetlen baleset érte olvasónkat - elrepedt villanytűzhelyének egyik főző­lapja. Több boltban is járt, ismerősökkel is kerestette, de sehol sem kapott. Nekünk sem sikerült, ezért megkeres­tük a gyártót, az Elekthermaxot. Cím: Bu­dapest, XIV. kér. Ilka u. 2-4. Telefon: 183- 5360. Javasoljuk olvasónknak, hogy ve­gye fel a kapcsolatot a gyárral, ők már tudják a megoldást Az olajkályha is kályha pedig „állítólag kiment a divatból”. Kér­dezőnk azonban még mindig ilyennel fűti lakását. Elmondása szerint sok ismerő­sének is gondja az öregedő kályhák al­katrész-utánpótlása. Néha-néha kapni hozzá egy-két dolgot, de aztán semmi. Sajnos a közelben - egyelőre - mi sem találtunk megnyugtató megoldást. Buda­pesten azonban tudunk egy olyan szak­üzletről, amelyik olajkályhákkal foglalko­zik. Címe: Budapest, XIII. kér. Reiter F. u. 220. Itt lesz érdemes érdeklődni alkat­részügyben. Zsákhálót keresek! Kistermelő olvasónk terményeit sze­retné benne tárolni. Értesüléseink szerint ez (még) nem hiánycikk, de a biztonság kedvéért egy beszerzési forrás: Surján Völgye Tsz., 7472 Szentbalázs, Fő u. 96. * Néhány olvasónk jelezte, hogy - sze­rintük - „okos dolog” a rovatunk, csak le­velet ne kellene írni! Leülni, fogalmazni... (Azért sikerült!) Nos azoknak, akiknek kérdéseik, ké­réseik vannak, de túl körülményesnek tartják a levélírást, közlünk egy „kérdező­lapot”. Ha ezt kivágják és (kitöltve) elkül­dik címünkre, becsszó, ugyanúgy vála­szolunk rá, mint a „fogalmazványok­ra”. Továbbra is írjanak tehát nekünk, osszák meg velünk gondjaikat! A szer­dai ötödik oldalon - amennyiben lehet­séges - segítünk az önöket foglalkoztató problémák megoldásában. Postacím: TOLNAI NÉPÚJSÁG „Van ilyen?” 7101 SZEKSZÁRD Pf.: 71, Tele­fon: 74/16-211 Szeifert Dezső Mikor tankolhatunk? Az autósok kíváncsian várják, va­jon mikor tankolhatnak már a Szek- szárd-Várdomb közötti, egészen pontosan a Decs-Szőlőhegyen épü­lő üzemanyagtöltő állomáson. Az eredeti terv szerint június végére kellett volna elkészülnie, de aAiő- pont eltolódott, sok váratlan akadály jelentkezett.- Mikor tankolhatunk, hol tartanak a munkával - kérdeztük a tulajdo­nost, Pető Attilát.- Most már minden akadály elhá­rult, a három, egyenként 25 köbmé­teres tartály néhány napon belül a helyére kerül. Ezt követi a kötelező nyomáspró­ba, amit a tartálynak csak a végleges helyén tudnak elvégezni. Ezután azonnal megkezdjük az építkezést. Minden anyag a helyszínen van és akár napi 15-16 órát is dolgozunk annak érdekében, hogy minél ha­marabb nyithassunk.- Tehát mikor tankolhatunk?- Napra pontosan még nem tu- ^ dóm megmondani, de remélem, au­gusztus első napjaiban már mérjük az üzemanyagot.- kas ­Van ilyen? KÉRDÉS, KÉRÉS Mihez: Mit: Méret, db: MÁR KERESTE Bolt: Gyártó: Megj.: NÉV: CÍM: TELEFON:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents