Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-28 / 45. szám

1990. május 28. ‘Í5ÉPÚJSAG3 Megyénket képviselik a BNV-n Elamat Kft, Az Elamat Kft standja. Profilváltás igény szerint, rugalmasság, hatékonyság - a ma­gántőkével működő kis cégek jellemzői. A kincs - ami nincs Porrá vált remények A hölgy tovább kutat A tavaszi BNV K-20-as pavilonjá­ban találtunk rá a szekszárdi szék­helyű Elamat Kft-re, amelyet nyugat­német és magyar magánszemélyek alapítottak. A cég fő profilja különbö­ző kompresszorok gyártása, össze­szerelése, főként az NSZK-ból szár­mazó alkatrészek felhasználásával, de az alkatrészek mintegy tíz száza­lékát helyben készítik. Széles telje­sítményhatárok között kínálják eze­ket a készülékeket vállalatoknak, magánszemélyeknek, vállalkozók­nak, a hagyományos dugattyús kompresszorok mellett gyártanak olajmentes, hűtött sűrített levegőt előállító csavarkompresszorokat és áramforrást nem igénylő benzinmo­toros légsűrítőket is. A komoly hazai és nyugati igényeket felismerve most kezdtek hozzá a robbanómotoros áramfejlesztők gyártásához és sze­retnék fejleszteni a hidraulikus be­rendezések kínálatát is. A fentieken kívül az Elamat Kft. kereskedelmi te­vékenységgel is foglalkozik, magas színvonalú nyugati kézi szerszámo­kat és pneumatikus szerszámokat forgalmaznak. Arra a kérdésre, hogy miért éri meg a cégnek a BNV-n kiál­lítani, Bakó Tibor az Elamat Kft piac­kutatója így válaszolt:- A vásár megdobja egy kicsit a piacot, lendületet ad az üzletnek. Ez a legjobb hely arra, hogy kapcsola­tokat szerezzünk és ápoljunk hazai és külföldi cégekkel, de nem utolsó­sorban arra is jó, hogy felmérjük a nemzetközi színvonalat és ehhez ké­pest a saját helyünket.-áa- Fotó: Ó. R. (Folytatás az 1. oldalról.) A titkot azonban ezúttal nem sikerült felfedni, bár igazán jól jött volna Magyar- országnak az a 40 millió dollár, amely a 14 darabból álló ezüstkincs kikáltási ára lesz, amikor idén ősszel kalapács alá kerül egy zürichi árverésen. Azt ugyanis, hogy ez a lelet Magyarországról szárma­zik, bizonyítani kell, s lehetőleg szemta­núkkal. Ez egyelőre még nem sikerült, azon­ban a cikksorozat szerzője - aki tovább­ra sem kívánja magát megnevezni - vál­tig állította, hogy a szobrok és érmék raj­zolata megmutatja a kincs lelőhelyét, amely nem másutt található meg, mint megyénk egyik Duna menti településén, ahol sok leletre bukkantak már. Ezek után fölkerestük dr. Nagy Mihályt, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályának vezetőjét, akinek a vélemé­nye szerint a szerző sok mindenhez ért és tájékozott, de szakszerűtlenség is fel­fedezhető dolgozatában. A régészeti osztály egyébként igen sok bejelentést kap a Pannónia ezüstkincsre, az úgyne­vezett „Seuso-kincsre” vonatkozóan, de egyelőre nincs olyan biztos szemtanú, nyom, támpont, amin el lehetne indulni, s ha minden jelzést alaposan megvizsgál­nak, a Dunántúlt négyzetméterenként át lehetne fésülni. A cikksorozatot egyéb­ként a tudományos ismeretterjesztő cik­kek kategóriájába sorolta. Megkértük dr. Gaál Attilát, a szekszárdi múzeum igazgatóhelyettesét, és Szabó Géza régészt, hogy a szerzővel együtt ta­nulmányozzák a helyszínt, a feltételezett lelőhelyet. A két muzeológus azonnal és készségesen vállalkozott a feladatra. A megjelölt helyszínen szemrevételezést, vizsgálatot végeztek, majd arra kértük őket, lebbentsék fel a titok fátylát, azaz mondják el véleményüket. Dr. Gaál Attila: Az az érzésem, hogy itt egyáltalán szó sincs régészeti lelőhely­ről. Amit a löszfalban láttunk, természe­tes képződmények, emberi kultúrának a nyoma sem látható, semmi jel nem mutat arra, hogy évszázadokkal, vagy évezre­dekkel ezelőtt emberek éltek volna ezen a vidéken, netán település lett volna itt. Nincs olyan beásás, ami arra utalna, hogy esetleg ide kincset elrejtettek. Ré­gészetiig semmi nem támasztja alá az állítást.- Talán úgy gondolja, hogy a hölgy fantáziája merész és a képzelete szülte a kincs elrejtése körüli históriát?- Nem akarom megbántani a hölgyet, de meggyőződésem, hogy a fantáziája igen kitűnő. Hasonlójellegű „beleképze- lésekkel” mi már korábban is találkoz­tunk, de azok más jellegűek voltak.- Mégis: ha ilyen kétséges volt az, hogy rábukkanjunk a lelőhelyre, miért vállalták, hogy egy napjukat itt töltik Du- naföldváron?- Mert addig, amíg az ember nem látja meg a végeredményt, nem szabad azt mondania, hogy nem igaz a feltételezés. A dolognak lehet igazságmagja és az is előfordulhat, hogy esetleg egy másik ré­gészeti lelőhelyre bukkanunk. Amíg az ember nem látja a saját szemével a hely­szint, bátorság lenne azt állítani, hogy nincs ott leletanyag. Néha a legképtele­nebb dologból is kijöhet valamiféle hasz­nosítható, értékes eredmény. * Hát - legnagyobb sajnálatunkra - ezen a településen kincs - nincs. A titok - egyelőre titok marad. A titokzatos hölgy azonban bizakodó, s így búcsúzik: „Saj­nos nem látok bele a löszfalakba, de mondjon bárki amit akar, én a teóriámat nem adom fel, itt nem település, hanem kultuszhely volt. Tovább kutatok a kincs után.” D. Varga Márta Az idő mindent megszépít? Emlékek emberekről - házakról (V.) Időpont 1936, a Ferencváros-TSE mérkőzés előtti ünnepség- Az evangélikus templomnál hagytuk abba a sétánkat...- így igaz. Itt, amit most látsz, ez az úttö­rőház. Ennek a helyén állt az iparosok székháza. Egész pontosan meg tudom mondani az avatását: 1928. október 14- én adták át ünnepélyesen. Ezzel kapcso­latban van egy anekdota: aki az ünnepi beszédet tartotta, ezt mondta: „Kedves iparostársaim és kőművesek!”.- Miért így mondta?- Mert ki akarta emelni a kőműveseket, akik oly sok áldozatot hoztak, hogy a székház elkészüljön. A vége az lett, hogy a kőművesek megsértődtek, felálltak, és el akartak menni az ünnepségről. Csak nagy rábeszélésre, magyarázkodás után maradtak.- Milyen volt a székház?- Na látod, erről órákat lehetne regélni. Az iparosok saját maguknak építették, és ez olyan is volt. Az alagsorban télikert, te­kepályával. A magasföldszinten színház­terem színpaddal, öltözőkkel, jobbra söntés, balról az ipartestület irodái. Az épületet sok mindenre, így mozinak is használták, de volt ott ökölvívó-mérkő­zéstől különböző közgyűlésekig, táncis­koláig minden. Egyszóval tökéletes volt.- De akkor miért bontották le?- Na látod, ez is olyan kérdés, melyre nehéz válaszolni. Valami „okos” kitalálta, hogy nincs szükség az iparosok székhá­zára, helyére úttörőházat építenek. Aztán elkezdődött a bontás, mely állítólag po­koli munka volt, olyan jól megépítették. Sajnos, a háború után történtek ilyen dol­gok tucatjával.- Nagypapa, most én mondom, menjünk to­vább és ne keseredj el.- Igazad van, hiába kesergek, a megtörtén­ten már nem lehet vál­toztatni. Na, akkor itt van a patak, ami olyan sok galibát okozott már Szekszárdnak. Ettől jobbra volt a Fleiser-féle fatelep, balról a Mutsen- bacher kőfaragóüzem és a sarkon, ahol most már az autóbuszok ér­kezése és indulása van, állt Bódai Guszti bácsi vendéglője. Róla csak annyit, hogy igazi ven­déglátós volt, mindenki­hez volt egy kedves sza­va, mosolya, sokat segí­tette, támogatta a szek­szárdi sportolókat, a lab­darúgókat. Igazi sport­ember hírében állt.- Most merre?- Talán menjünk jobbra, itt a patak partján. Mindjárt elmondom, hogy a va­súton túl a háború előtt nem volt egyetlen üzem sem. Akkor nem létezett gépjaví­tó, húskombinát, tejipar és hasonló, csak szántóföldek voltak. Két épület, igaz, volt, de az is jelentéktelen; egy trafóház, a mostani Dédász-telepen és a sörgyár helyén egy jelentéktelen kapacitású vá­góhíd. Itt - jobbra tőlünk - a laktanyával szemben - az Engel-féle fatelep állt, a vá­ros felé, ahol most a városgazdálkodási vállalat irodája van, illetve az ABC, ott volt a Volán elődje - a MÁVAUT irodája és ga­rázsa. Pontosan nem tudnám megmon­dani, de talán úgy 6-8 autóbuszból állt a parkjuk. Visszaérkeztünk a térre, ahol egy nagy gőzfürdő működött. Nézzük a szemben lévő bérházat és mellette a sportszékházat! Ezek az épületek a har­mincas évek vége felé épültek. A lakta­nyának a vasúttal párhuzamos épületei úgy 1934-35 körül készültek el. A Hunya­di utcai részt, mely most már iskola, csak 1950 után kezdték el. Tehát a harmincas évek elején, a mai Dózsa sörözőtől a vasút­állomásig üres, beépítetlen terület volt.- Akkor talán most menjünk befelé. Ahol most a Dózsa sörözö van, az Állami Építészeti Hivatal volt. Mellette a Társa­dalombiztosítási Igazgatóság helyén nagy sokáig üres telek állt. Ez nagyon jó volt nekünk, mert amikor csak szabad­időnk engedte, ott fociztunk, rúgtuk a labdát vagy éppen fejeltünk.- És a sportpálya hol volt?- Itta közelben, gyere megmutatom azt is. Ahol most a Béke ház áll, volt a sport­telep eleje. Jobbra, az Ady Endre utcai házak kertjének ma is az a betonkerítése, mely a sporttelepet övezte egykor. Ami­kor erre megyek - és ez naponta megtör­ténik -, mindig előttem áll a szép sportte­lep, a labdarúgó-, a kosárlabda- és atlé­tikai pályával, a fedett lelátójával. Hátul a Zunger partján volt az öltöző.- Mi az, hogy Zunger?- Itt volt egykoron egy nagy tó, melyet úgy hívtak, hogy Zunger. Télen itt korcso­lyáztak az emberek. A kellemes meleg öltözőben vették fel, illetve vették le a kor­csolyát, szólt a zene, forró teát lehetett kapni, egyszóval szép volt.- Nemcsak az idő szépítette meg? Mert tudod nagypapa, ti öregek már egy kicsit romantikusok vagytok.- Lehet, hogy van igazság abban, amit mondasz, de hogy szép volt, az biztos. Akkor egy futballmérkőzés is esemény­nek számított a városban. Igaz, volt egy kitűnő csapat és az emberek sem na­gyon válogathattak a szórakozási lehető­ségekben, úgy mint most. Én elmondom, hogy ezen a pályán láttam játszani a Fra­dit, abban játszott dr. Sárosi, Toldi, és Háda védte a kapujukat. A TSE csapatá­ban viszont játszott Dora Laci bácsi és Lőwi Bandi védett.- És mennyire nyert a Fradi?- Ennek több mint ötven éve, de ha jól emlékszem, 10-1 -re nyertek. De ezen azt hiszem, nem szabad csodálkozni. Tehát ismét a volt sportpálya bejáratánál va­gyunk. Mint már említettem, ez az épület, mely részben a BM-é, részben a Dózsa sörözőé, az Állami Építészeti Hivatalé volt. Mellette épült fel úgy 1940 körül a mai Társadalombiztosítási Igazgatóság. De ne gondold, hogy akkor is ilyen nagy volt, mint most. Akkor még elfért itt a bel­gyógyászat, a sebészet, a fogászat, a főorvosi felülvizsgálat és ki tudja még mi­lyen orvosi ellátás. Ma már csak akta­gyártás folyik. De menjünk egy épülettel odébb: ezt úgy hívják, hogy oktatási igaz­gatóság. Ebben az épületben székelt a Magyar Nemzeti Bank. Azt mondanom sem kell, hogy csak az első része volt meg, a többit úgy építették utána. Ahol most a garázs és felette az előadóterem van, egy szép teniszpályán sportolhattak a bank alkalmazottai.- Ez itt a megyei tanács épülete. A há­ború előtt úgy hívták, hogy pénzügyi pa­lota. Az talán már természetes, hogy az­óta legalább háromszor akkora lett az épület, állandóan bővítették. A következő szép hosszú épületet talán nem kell be­mutatni, ez a Garay gimnázium. Falai kö­zül 1897 óta sok neves ember került ki.- Pihenjünk egy kicsit, mára talán elég.- Oké.- kas-»•n MEGHÍVÓ. A SZEKSZÁRDI ÁLTALÁNOS IPARTESTÜLET 1928. ÉVI OKTÓBER HÓ 14-IK NAPJÁN TARTJA SZEKSZÁRDON, A VASÚTI FASORBAN ÚJONNAN ÉPÜLT IPARTESTÜLETI SZÉKHAZÁBAN HÁZAVATÁSI ÜNNEPSÉGÉT MELYRE T. CIMET TISZTELETTEL MEGHÍVJA AZ IPARTESTÜLET VEZETŐSÉGE AZ AVATÁSI ÜNNEPÉLY SORRENDJE: D. e. 8 órakor gyülekezés az ipartestületi székháznál, ahonnan az ipartestület tagjai zászlók alatt vonulnak fel az istentiszteletre. D. e. fél 9 órakor szentmise a belvárosi róm. kath. templomban, utána zászlók alatt visszavonulás az ipartestületi székházhoz. T). e. 10 órakor díszközgyűlés az iparosszékház dísztermében. 1. Hiszekegy. Énekli a Szekszárdi Dalkör. 2. Elnöki megnyitó. Tartja André István kormánytanácsos, ipartestületi elnök. 3. Ünnepi beszéd. Tartja Dr. Zsigmond Ferenc ügyvéd, iparhatósági biztos. 4. Az iparosszékhdz felépítésének története. Felolvassa az ipartestülct jegyzője. 5. Üdvözlő beszédek. 6. Hymnus. Közebéd 1 órakor az iparos székházban. — Egy teríték ára 5 pengő. a-f­& Meghívó az ipartestület házavatási ünnepségére Szabó Géza régész alaposan átvizsgálta a vélt lelőhelyet, a löszfalat. Településre utaló nyomokat egyáltalán nem talált- Értékelés - a muzeológusokkal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents