Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)
1990-05-26 / 44. szám
1990. május 26. TOLNATAJ - 7 Forrai Ágnes: Odaadások Sustorgását csöndön túli létnek. Odaadnám nádas sziszegését, holtnak jaját, bénult érverését. Halál vizének áldoznám a révészt. Ne juthass sohase odaát! Pusztai Zoltán: Küldetés A Sárkányt pediglen neked kell leölnöd fiam. Kuporgattam egy életen át. Kopját, pallost, veretes öltözetet, rostélyos sisakot, aranyozott sarkantyúkat, büszke pegazust s a hozzávalót megvettem mind - Az égiek legyenek veled. Sorozatok egyéni hőse: Zenthe Ferenc Zenthe ma népszerűbb, mint életében valaha volt. Ennek pedig egyszerű a titka: a televízió. Ha valaki - bárhol a világon - egy televíziós sorozat (egyik) hőse, az bizton számolhat azzal, hogy akár álruhát öltve, álszakállt ragasztva, fekete pápaszemmel arcát elbarikádozva is mindenki megismeri. Volt már egyszer nagyon népszerű Zenthe, akkor is egy tévéssorozat okán, amelyet A Tenkes kapitányának hívtak. Ám az évtizedekkel ezelőtt volt, amikor nem volt még ennyi nézője a képernyőnek, mint ma. Az a bájos eredetiség azonban, amit Zenthe a Szomszédok nyugdíjas sofőrjének, Takács Pista bá’- nak az alakjában megcsillogtat, egyszeri és egyszerűen utolérhetetlen. (Zárójelben: sokat segít a népszerűség fenntartásában egy másik, véget nem érő és évtizedekkel ezelőtt kezdődött, ám láthatatlan sorozat is: a Szabó család s benne Zenthe harcos újságíró figurája!)- Annak idején Fejér Tamás miért bízta éppen rád a Tenkes kapitányát?- Azzal indokolta: „Te kiegyensúlyozott ember vagy, tizenhárom folytatást végigdolgozni csak nyugodt színésszel lehet”. Valóban nyugodt vagyok, tudta ezt Horváth Ádám is, aki nem tizenhárom folytatásban, hanem valamilyen életfogytiglaniban gondolkodik a Szomszédok jövőjéről.- Talán bányamérnök apámtól örököltem, hogy nyugodt vagyok, és szeretem a rendet, a feszességet, a pontosságot, még ha mindezt lazán, könnyedén, jó kedéllyel próbálom is egyensúlyozni - folytatja Zenthe. - Édesapám szakmájában akár néhány centiméternyi pontatlanság is halálos veszélyt okozhatott: betör a víz az aknába, vagy ilyesmi.- Örülsz a nagy népszerűségnek, mint persze mindenki?- Csakugyan, mint mindenki, bár olykor terhes. A múltkor például a trolin egy néni (néni? lehet, hogy egyidős velem, esetleg fiatalabb) köszönés nélkül rám- förmedt: - Mi az, maga trolin jár, tán nincs kocsija, elissza? Van autóm persze, de sokszor kényelmesebb és gyorsabb a nyugdíjas kombinált bérlettel utazni, ám mire válaszolhattam volna, megrovóm már le is szállt.- Apropó: változott valamit az életed, amióta '81-ben nyugdíjba mentél?- Alig. Anyaszlnházamban, a Madáchiban továbbra is osztanak rám szerepeket, a különbség annyi, hogy most nem egyszerűen kiírják a nevem a próbatáb- lóra, hanem előbb megkérdezik: válla- lom-e a feladatot? Egyébkénttévé, rádió, szinkron változatlanul foglalkoztat, a filmgyár - hát az igen ritkán.- Pedig hogy kiugrottál annak idején a Kétszer kettő néha ötben. S néhány éve méltán nyerted el a filmkritikusok díját az év legjobb férfialakításáért a Jób lázadásában. És azóta?- Azóta nem léptem át a filmgyár küszöbét, de sohase a színészt kérdezd az ilyesmi okáról. A rendezők tudják, ha tudják, hogy időről időre miért felejtenek el. A filmszerű látvány azonban így sem kevés belőlem, itt a Szomszédok. Benne a Takács Pista, hát az igazán én magam vagyok, mintha rám írták volna, illetve két hétről két hétre írják.- Mit csinálsz a szabadidődben, ami azért még egy örökké elfoglalt, semmire rá nem érő nyugdíjasnak is jut?- Ha csak tehetem, Balatonszepezdre megyek, van ott egy kis házikónk. Vitorláshajónk van, kapitánya Feri fiam, azaz Golyó, ahogy a fejformája miatt születése óta hívom. A vitorlás legénysége pedig magam vagyok. Golyó egyébként külkereskedő, kétdiplomás, nyelveket jól tudó, meglett családapa. Szepezden a fiataloknál már megfordult a sorrend, ök gyakran engem hívnak öreg Golyónak. Zenthe észre sem veszi, hogy ragyog a szeme, amikor a fiáról beszél. Kamaszkorában, amely egybeesett a Beatles fénykorával, Golyó zenélni akart, emlékezik Zenthe. Később, gimnazistaként, fellépett a fiú a Madách egyik produkciójában, de ahogy a zenészség, úgy a színészet sem smakkolt igazán neki. Hanem? Mérnök leszek, mondta a fiú, no, ennek örülne igazán a nagyapád, ha élne, felelte Zenthe, de ahhoz előbb jeles érettségi kell, hogyan vesznek fel különben az egyetemre? Az meglesz, garantálta némi flegmával Golyó.- A Cukor utcai gimnáziumba járt, az érettségi délelőttjén beültem a szomszédos Bécsi sörözőbe, döntöttem magamba a korsókat, pedig amúgy sem vagyok nagy ivós, s közben óránként jöttek ki hozzám jelenteni: Golyó ebből is jeles, abból is jeles. Izgalmamban és örömömben már teljesen berúgtam, amikor jött végül Golyó, hűvösen, elegánsan, nyugodtan, mintha nem is ő érettségizett volna éppen, öt órán át, mit parancsolsz, kérdeztem rekedten, whiskyt kért meg Pali Mail cigarettát, parancsolj kérlek, mondtam, alig győztem instállni, spicces is voltam meg boldog is és a többit tudod: felvették a villamosmérnöki karra, tovább tanult közgazdásznak, most ide-oda utazgató és üzleteket kötő külkereskedő, én meg csak egy nyugdíjas öreg vagyok, hát hdl vagyok én ettől? Hogy hol van Zenthe Ferenc, örökifjú és hetvenévesén? A közönség szerete- tében él, nézőinek szívében. BARABÁS TAMÁS A romantika örök? Badacsonyban újra megnyílt a Szegedy Róza-ház „Édes, kínos emlékezet Óh, Badacsony szürete! Mulatságos gyülekezet, Te rabságom kezdete!” Nem kell mély irodalmi jártasság ahhoz, hogy a sorokban Kisfaludy Sándor Kesergő szerelem című ciklusából vett idézetére ráismerjünk. A sümegi születésű Kisfaludyt ugyan elkápráztathatta a Badacsony bazaltorgonáinak látványa, vagy az újra éledőben lévő badacsonyi szüretek magával ragadó vidám hangulata, a testőrtiszt-költő indulata azonban inkább szólt a Himfy-dalok múzsájának, Szegedy Rózának. A zalai alispán lányát többéves sóvárgás után végül is Kisfaludy Sándor feleségül vette. A badacsonyi ház boltíves pincéjével, emeleti szobáival, a vincellérházzal és egyéb toldalékaival - mai, többszörösen felújított formájában is érzékelhető ez - alkalmas volt a gazdasághoz tartozó szőlőterületek, gyümölcsösök termésének befogadására, feldolgozására éppúgy, mint a várt vagy hívatlan vendégek elhelyezésére. Az egykor itt vendégeskedők visz- szaemlékezéseiből, s a ház asszonyának leveleiből persze nemcsak a híres trak- tákról kaphatunk tudósítást, hanem az akkor természetes gazdaasszonyi teendők szinte teljes receptkönyvével is megismerkedhetünk. Szegedy Róza szakácskönyvét messze földön ismerték, a házi gyógymódok, gyógyfüvek leírásgyűjteménye, vagy az ürmös készítésének saját találmányú receptje szintén hozzájárult a ház hírnevének öregbítéséhez. Kisfaludy Sándor sokirányú - méltatlanul feledett - irodalmi, közéleti, a magyar nyelvű színházalapítás érdekében kifejtett tevékenysége mellett szükség is volt a nemesi birtok kezelését, gyarapítását igazi gazdai hozzáértéssel végző asz- szonyi gondoskodásra. Róza asszony hosszú betegeskedés után 1832-ben halt meg. A ház későbbi tulajdonosai a költő és hitvese iránti tiszteletből múzeumként igyekeztek megőrizni az utókornak az egykori szüreti .mulatságok helyszínét, Kisfaludy irodalmi munkássága java részének „szülőotthonát”, a nevezetes házaspár szerelmes éveinek szerény tanúját. Az utóbbi száz évben a ház történetét hol lelkes felújítások, hol a nemtörődömség lepusztító korszakai jellemezték. Most tíz év bedeszkázott ürességét, csendjét váltja fel az ismét korhűnek szánt múzeum zsongása. A berendezési tárgyak, a pipatórium, a kéziratok, Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza életéről valló dokumentumok bizonyára sok látogatót vezetnek majd fel a ház árkádos tornácára, ahonnan szép időben átlátni a Balaton túlsó partjára, s a százados jegenyék mögül előbukkannak a fonyódi hegyek. Idézve azt a látványt, amelyben lassan kétszáz éve egykori lakói is gyönyörködhettek. JUHÁSZ FERENC A Szegedy Róza-ház a hegyoldalban (fiamnak) Szétzúznám a túlpart balkonát. Szemednek megtartó sugarát adnám Istennek kardul, állnék elébe martalékul, addig, míg kardja kicsorbul. Cseh Gábor rajza Scultéty Erzsébet illusztrációja
