Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-26 / 44. szám

1990. május 26. NÉPÚJSÁG 3 Az európai kultúra talpkövei a falvak Falufelújítási díjat kapott Györköny Beszélgetés Rácz Zoltán építésszel A 470 pince felét sikerült megmenteni Mint lapunkban már hírül adtuk, az Euró­pa Tanács által alakított Európai Falufelújí­tási díjat, melyet minden évben annak a te­lepülésnek ítélnek, amelynek sikerült pél­damutatóan megvalósítania az épített kör­nyezet védelmét és felújítását, az idén a bí­rálóbizottság a fődíjas NSZK-beli Michael­bauern község mellett a Tolna megyei Györkönynek is odaítélte pincefalujának felújítása terén elért eredményeiért. Az ün­nepélyes díjátadás május 16-17-én volt a Német Szövetségi Köztársaságban meg­rendezett falufelújítási konferencián. Ezen megyénkből Rohn Mátyás györkönyi ta­nácselnökvett részt, valamint a picefalu re­habilitációstervének készítője, Rácz Zoltán építész. Vele beszélgettünk:- Számítottak a díjra?- Nem. Aki járt nyugaton és látta az ottani falvakat, az megértheti, hogy nem számítot­tunk erre a magas elismerésre.- Mit szólt a többi - NSZK-beli, svájci, olasz - díjazott, hogy mellettük éppen egy kelet-európai falu nyert még? őszintén örültek, hogy éppen egy nem­zetiségi falu kapta meg ezt a dijat A zsűri el­nöke a díj átadásakor elmondta, hogy ami­kor Györkönybe jött, bár először volt itt, mégis rögtön otthon érezte magát, mert olyan emberi melegséget, nyitottságot ta­pasztalt, amit kevés helyen. Először nyerte el kelet-európai falu ezt a díjat- A díj erkölcsi elismerés, nem jár anya­giakkal...- Igen, de komoly publikációt jelent, ami­vel Györköny az érdeklődés középpontjá­ba került lehetőség nyílik idegenforgalmá- nak fellendítésére. Adíj ide fogja csábítani a külföldi beruházókat és turistákat.- Turistacsoportok már most is látogat­ják a pincefalut, dicsérik a táj szépségét, az ételek izességét, a borok tüzességét de elég-e ez ahhoz, hogy több napot itt töltse­nek és főleg, hogy költsenek a vendégek?- Nem elég, bár van már Györkönyben európai színvonalú fogadó, sport- és lovag­lópálya, de mindez még kevés ahhoz, hogy a turisták heteket itt töltsenek. Tovább kelle­ne fejleszteni a szolgáltatásokat de ezt ön­magában segítség nélkül, egy ilyen kisköz­ség nem tudja megvalósítani. Ezért fontos, hogy az új önkormányzati rendszert a kis­községekre alapozva alakítsák ki. A megyei önkormányzatnak a jövőben menedzselnie kell ezt a kérdést, hiszen az európai kultúra talp­kövei a falvak. Az NSZK-ban egy év alatt a kormány 1,2 milliárd márkátfor- dít a kistelepülések fejlesztésé­re, míg nálunk mind a mai napig csak kiszipolyozzák a falva­kat. Vissza kell végre juttatni azt a pénzt a kistelepüléseknek, amit eddig csak elvontak tőlük. Meg kell szüntetni a falu és a város között jelenleg meglévő arány­talanságot, mert csak ezzel le­het megállítani a falusi lakosság elvándor­lását. Utakat kell építeni, szennyvíztisztító te­lepeket, törpevízműveket.- Igen, csakhogy ilyenkor szokták az ille­tékesek széttárni a kezüket és azt mondani, hogy jó, jó, de miből?- A falvak infrastruktúrájának kiépítését csak elkezdeni nehéz, hiszen sokkal ol­csóbb egy bekötőutat elkészíteni, mint la­kások tömegét építeni a városokba beköl­tözőknek. Nálunk eddig még nem vizsgálta senki mibe kerül, ha egy falusi beköltözik a városba. Magyarországnál gazdagabb országok sem tudnák elviselni, hogy falvaik egymás után elnéptelenedjenek, a házak összedől­jenek. Ezért kell minél előbb valami megol­dást találni. F. KOVATS ÉVA Fotó: GOTTVALD KÁROLY Faragott múlt Az önkormányzatról - röviden Kísért a múlt, hisz még el se múlt. A fa derékba tört, de gyökerei, ág­végei tovább buzgólkodnak, bi­zonytalan, önálló életet élnek. A semmiről hosszan beszélget­ni. Ez is egy hagyaték a sok közül, amit a leköszönőfélben lévő kor ránk testált. Ilyen gondolatok ötlöttek fel ben­nem azon a nem éppen fergeteges előadáson, amit dr. Tóth Lajos, paksi vb-titkár tartott a szekszárdi MTESZ-székházban. A téma az önkormányzati törvény tervezeté­nek ismertetése volt. A zömmel ta­nácsi emberekből álló huszonöt fős hallgatóságból volt aki érdek­lődéssel figyelt, volt aki ásitozott, volt aki el is bóbiskolt a székeken. A közel kétórás ismertetés - mely­nek veleje akár 30 percben is fel­vázolható lett volna - a következő lényeges információkat tartalmaz­ta: A törvény tervezete elkészült, tárgyalására a közeljövőben sort kerít az Országgyűlés. Azért volt rá szükség, mert minden társadalmi­gazdasági változás kölcsönhatás­ban van az intézményrendszer vál­tozásával, vagyis a magyarországi átalakulás fontos momentuma az önkormányzati törvény megalko­tása. A tervek szerint a hazai köz- igazgatást 120 nap alatt át fogják szervezni. Ez egyrészt szervezeti átalakítással, másrészt szakem­ber-áramoltatással jár majd.- De - mondta a titkár - a ta­nácsszervezet leépítése nem tör­ténhet az állampártnál alkalmazott módszerrel. Itt kíméletesen és kö­rültekintően kell eljárni. Utcáról be­hozott, laikus emberekkel nem le­het az önkormányzatot működtetni és fenntartani. A leendő törvény alapelve az önállóságra való törekvés. Minden ügyet, a lehetőségekhez képest, ott intézzenek, ahol a probléma, a feladat keletkezett. Ezért várha­tóan minden település alanyi joga lesz, hogy saját önkormányzatot hívjon életre. Kérdés, hogy rendel- keznek-e majd ezek az önkor­mányzatok megfelelő személyi, tárgyi és anyagi feltételekkel. Mi­lyen eszközrendszert kapnak? Mert az önállóság hatáskör és va­gyon nélkül fabatkát sem ér. A tervezet szerint a helyi rendőr­ségek is megváltoznak. Az állami­tól elválik az önkormányzati cso­port, s ez utóbbi speciális feladato­kat lát majd el (pl. útlevél és szemé­lyi igazolvány ügyintézést). Az elnevezések úgy módosul­nak, hogy a tanácselnököt polgár- mester, a titkárt jegyző, a-tanácsta­gokból álló tanácstestületet pedig képviselőkből alakított képviselő- testület váltja fel. Szekszárdon most közel ötven tanácstag van. Az új rendelkezéstervezet sokkal szűkmarkúbban intézkedik. Egy ekkora városnak 25-27 képviselői helyet ad. A megye helye és szerepe még tisztázatlan. Pillanatnyilag három alternatíva létezik: önkormányzati, hivatali és társulásos megye. Eldöntetlen kérdés az is, hogy mi képezi majd az önkormányzatok tulajdonát. Állami földek, középü­letek, közmüvek jöhetnek szóba, elsősorban. Az előadást kötetlen vita követte.- Wy ­Az idő mindent megszépít? Emlékek szekszárdi emberekről - házakról (IV.)- Tudod-e nagypapa, hol hagytuk ab­ba a beszélgetést?- Már miért ne tudnám: a Csörge-tóról esett szó, ami tényleg a Gauzeré volt. A háború előtt a Csörge-tó volt a város ki­rándulóhelye, ahol öltözők, tiszta vizű tó várta a fürdőzőket, meg étterem, állandó cigányzenével. Tavasztól őszig kitűnő szórakozóhely volt. 1930 előtt az úgyne­vezett féderes kocsi szállította a vendé­geket a Garay térről a tóra, majd később egy 18-20 személyes autóbuszt vásárolt Gauzer, mely óránként az üzlete elől in­dult. Ma már a Csörge-tó is csak emlék - a múltté.- És most merre menjünk?- Egy pillanatra itt álljunk meg. Az Au- gusz-ház hátsó részén székelt a Fleisl- féle hírlapterjesztő, a mai MEHIV elődje. Akkor a várost - amely igaz, jóval kisebb volt mint ma - egy háromtagú család látta el újságokkal és pontosan. Kora reggel és késő délután a legfrissebb újságokat árulták a rikkancsok. És ami a legérde­kesebb, ez a „vállalat” nem volt deficites, sőt abban a kis üzletben még könyv­kölcsönzéssel is foglalkoztak. Az öreg Fleisl bácsi mindig ajánlott egy-egy könyvet olvasásra. Neki köszönhetem, hogy olyan könyveket olvastam, mint pél­dául Réztábla a kapu alatt, Ez látják a csillagok, Árvíz Indiában, Elfújta a szél és úgyszólván Zilahynak az addig megjelent összes művét, köztük a Halálos tavaszt, és a Valamit visz a víz ciműt. Ugyancsak tőle kaptam a rengeteg útleírást, messzi fr- tájakról szóló könyveket.- Akkor talán neki köszönheted, hogy megkedvelted az utazást?- Nagy része van ebben és bizony sokszor gondoltam hálás szívvel Fleisl bácsira.- Szép ez a Prométheusz-szobor.- Igen. Valamikor ezen a helyen állt az a nagy épület, melyet úgy hívtak, hogy Selyemgyár. A századforduló után az 1940-es évekig Szekszárdon és környé­kén nagyban ment a selyemhernyó-te­nyésztés. Az országutak mentén, de Szekszárdon például a Patak két partján eperfák voltak, annak szedték a levelét és etették a selyemhernyókat. Ez az épü­let sok asszonynak adott munkát, kenye­ret.- De érdekes, hogy a hernyók eperle­velet ettek és abból lett a selyem.- Persze ez egy bonyolult folyamat volt, hogy a hernyóból gubó, abból se­lyemszál, majd drága anyag, többek kö­zött selyemharisnya lett. De hol van ez már.- Ma már nincs selyemhernyó-te­nyésztés?- Azt gondolom, hogy nincs, hisz a mű­szálak helyettesítik a selymet. Ezt a té­mát tehát lezártuk és most nézzünk be az Augusz Imre, a mai Beloiannisz utcába. Itt jobbra, közvetlen a Selyemgyár mellett volt a Katolikus Legényegylet. Ez rendkí­vül kulturált és olcsó szórakozóhelye volt a város főleg iparos és kereskedő fiatal­jainak. Visszatérve az útvonalhoz, a vasút felé haladunk, a Babits művelődési köz­pont helyén állt a Pelényiék modern cuk­rászüzeme. Ez családi alapon dolozott, mindössze egy alkalmazottjuk volt. Ép­pen a napokban hallottam - illetékestől -, hogy a háború után 4-5 évvel miután államosították, tizennégy alkalmazottal dolgozott a cukrászda, a presszó és cso­dálkoztak, hogy ráfizetéses a korábban jómenetelű üzlet. Erről ennyi elég... De nézzük ezt az utcát is. Itt dolgozott Botos bácsi, akit én már idős embernek ismer­tem meg, de a szakma igazi mestere volt. A cukrászda mellett viszont a Fekete ku­tya nevű üzlet látta el a környéket áruval. Csak azt ne kérdezd, miért Fekete kutyá­nak hívták, mert erre nem tudnék vála­szolni. Ez az utca viszont a Wosinsky ne­vet viselte. Balról találtuk Rotkai Árpádot, a zománcedény-kereskedőt, majd egy­két házzal odébb ugyancsak egy jónevű asztalost, Treibert nevezetűt. Vele szem­ben a hosszú szárú pipájáról közismert Flepp bácsi dolgozott, fújta a füstöt - faesztergályos volt. Műhelyét később fia vette át, aki valóságos művésze lett a ki­halóban lévő mesterségnek. Aztán meg kell említenem Szedlacsek herélőt és miskárolót. Na, látod, ez a foglalkozás is megszűnt, ma már csak állatorvosok végzik ezeket a műveleteket. Itt a sarkon egy hentesüzlet volt, mellette Flradek borbély, majd egy szabóműhely követ­kezett.- És ez itt milyen emlékmű, nagypapa?- Az 1944-ben elhurcolt és mártírhalált halt zsidók emlékére állították. Az 500 el- hurcoltból 50-en jöttek haza. Amint látod, ez a Művészetek Fláza, egykoron a zsidó­templom. Ennek közelében állt a zsidó egyházi épület. A zsidó iskola tanítójának fia 1945 után hazajött - név szerint Kő- nigh főorvos, aki haláláig a megyei kór­ház gyermekosztályát vezette. A kántor fia - Benau Feri - kitűnő labdarúgója volt a szekszárdi csapatnak. Neki is sikerült visszatérni a haláltáborból, de a sport számára „meghalt”...- Öt is ismerted?- Igen. Sőt, néhány éve találkoztam ve­le, Pécsett él.- De nagypapa, erről a gyönyörű épü­letről, a Művészetek Házáról nem mon­dasz részleteket?- A mi jelenlegi sétáink nem bírják el, hogy egy-egy épületről negyedórát, vagy félórát magyarázzak, hisz akkor hetekig bolyonghatunk, viszont figyelmedbe ajánlom azt a néhány könyvet, amiben szépen megírták Szekszárd történetét, múltját, jelenét, abban megtalálsz min­dent. Folytatom: ez volt a Lajos király ut­ca, itt dolgozott Tamás és Steig, a két neves fazekasmester. Ugyancsak itt volt Lakos bácsi kékfestőműhelye.- Ez önálló szakma?- Igen. Valamikor a falusi nők kékfestő ruhában jártak, a gazdák kék kötényt hordtak. Most ismét csak azt tudom mon­dani, ez is a múlté. Körülbelül itt állt - ahol most a Gemenc - a Debulayék és a Molnárék háza. Debu­layék lakatosműhelyé­nek jó híre nemcsak a megyében, hanem szinte az egész Dunán­túlon ismert volt A ko­moly szakmai tudás műveltséggel, jómód­dal párosult így a város megbecsült köztiszte­letben álló polgárai kö­zé tartoztak Közvetlen a sarkon volt a Molnár kelmefestő-vegytisztftó háza. Komoly üzemük volt sőt a család leszár­mazottai ma is vegytisz- títással foglalkoznak De itt is nézzünk be az utcába. Ahol a garázs­sor áll, nagyjából ott volt Márkus műasztalos műhelye, mellette a Ka­lória tüzelő, építési- anyag-telep. Ez a szép, komoly épület a mú­zeum. Sajnos sokan vannak, akik még nem lépték át küszöbét pe­dig sok-sok érdekes látnivaló akad ott Ha időnk engedi, egyszer egy egész napot töltünk ott- Ez az evangélikus templom. A gyülekezet 1908-ban alakult A templom 1929-ben épült a szekszárdi szár­mazású Szabó Dezső festőművész festette az oltárképet Közel ezer evangélikus vallású található Szekszárdon. Van egy érdekessé­ge a templomnak: 1930-ban Bonyhádiéi ke­rült ide a mintegy kétszáz éves barokk orgo­na, a szakértők szerint ritkaság a maga ne­mében. - kas A Művészetek Háza előtti emlékmű

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents