Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-23 / 41. szám

1990. május 23. NÉPÚJSÁG 3 „Ezt nem lehet kihagyni!” A kamara missziója a vállalkozások segítése Interjú dr. Prónay Gáborral, az MGK főtitkárával (Folytatás az 1. oldalról.)- Április 28-án a kamarán belül a konzervatív erők érezhe­tően háttérbe szorultak - nyugodtan mondhatjuk, hogy rész­ben a vidéki tagvállalatok progresszív föllépése következté­ben. Elutasította a közgyűlés az újnak mondott, ám nagyon is régire sikeredett alapszabály-tervezetet, támogatta az elnök­nek és a főtitkárnak azt a javaslatát, hogy kerüljön sor tisztúji- tásra. Ez azonban még nem nevezhető győzelemnek. Mi tör­tént azóta?- Elnökségi ülésen hosszú vitában egy alapvetően új ka­marai koncepció került elfogadásra, s biztosra veszem, hogy a június 2-i közgyűlésen ez a változat győz. A kamara feladata a vállalat, vállalkozás segítése, a hazai és nemzetközi keres­kedelem fejlesztése, az üzleti élet szolgálata lesz, a tagvállala­tok igényeinek messzemenő figyelembevételével. Vállalati vezetőkkel való találkozásaim során - Szekszárdon is - arról szeretnék mindenkit meggyőzni, hogy ez a kamara már nem az a kamara, ami akár egy hónappal ezelőtt is volt, s a jövőben a változások még inkább fölgyorsulnak. Arról is meg akarom győzni az érdekelteket, hogy a kamara egy olyan szervezet, amit nem lehet kihagyni, amiből nem lehet kimaradni, ami nem véletlenül van a világ minden civilizált országában, ahol működik a gazdaság.- Ön ragaszkodott hozzá, hogy a főtitkárt ne csupán az el­nökség válassza, hanem a közgyűlés is erősítse meg poszt­ján. Most erre is sor kerül, de ez nem feltétlenül lesz az Ön számára győzelem, hiszen - mint hírlik - több a jelölt minden tisztségre...- Életemben harmadszor kerülök olyan szituációba, ami­kor több száz ember döntésétől - attól, hogy adott pillanatban fölemelik-e a kezüket, vagy nem - függ az egzisztenciám, a családom másnaptól kezdődő megélhetése. Ennek vál­lalásához kell bátorság és önbizalom, ami bennem megvan. A közgyűlési határozathoz egyébként azért ragaszkodtam, mert ehhez a munkához csak a tagság bizalma adhat erőt, csak úgy képviselhetem erőteljesen a gazdálkodók ér­dekeit, hä erre több száz vagy ezer vállalat vezetője jogosított föl.- Vázolná röviden, hogy az új koncepció alapján mit vár­hatnak a tagvállalatok a kamarától?- Említettem, hogy a kamara missziója a vállalatok, vállalkozá­sok hazai és nemzetközi érvényesülésének elősegítése. Ezt töb­bek között információnyújtással - elsősorban lapjaink, a Kama­rai Hírlap, a Világgazdaság, a jövőben a Privát Profit, valamint egyéb kiadványaink segítségével -tesszük. Avilág gazdálkodóit tömörítő címjegyzékünk van, egy hónap múlva induló számitó­gépes rendszerünket igénybe vevők céginformációkhoz juthat­nak, partnereket kereshetnek, magukat ajánlhatják. Tanács­adással szolgálunk például joint venture-k és hazai vállalatok, vállalkozások alakításához. Szolgáltatásaink köre persze ennél sokkal bővebb, jelentős része igénybe vehető a tagdíj fejében, más részük pedig tagvállalataink számára kedvezményesek.- Tapasztalataim szerint a vállalatok - Tolna megyében le­galábbis - szinte kizárólag tagdíjuk közvetlen megtérülését, illetve gyorsan anyagi hasznot hozó információkat, szolgálta­tásokat várnak a kamarától. Mégis, érdekes lehet szólni a né­mileg hosszabb távra szóló „befektetésekről"!- Kamaránk részt vesz egy sor nemzetközi szervezetben, így a Világkereskedelmi Központok Szövetségének, az ENSZ munkaügyi és iparfejlesztési szervezetének munkájában. Külképviseleteink vannak, ezeket a tagok érdekeinek jobban megfelelve távoli városokból Brüsszelbe és Grazba szándé­kozunk áthelyezni, a Közös Piaccal és az Alpok-Adria mun­kaközösséggel való közvetlenebb kapcsolattartás érdeké­ben. Választott bíróságot tart fönn a kamara, amely nemzet­közi ügyekben is eljár. Kereskedelemfejlesztési tevékenysé­geink közül megemlítem a neves külföldi lapoknak való infor­mációnyújtást Magyarországról szóló összeállítások készíté­séhez, vagy magyar napoknak külföldön történő szervezését. Itt is folytathatnám a sort. Ezek a tevékenységeink valóban csak áttételesen hoznak hasznot, de hoznak!- Köszönöm. - ri ­Az OKG T nem akar ráfizetni Az ügyvezető kormány egyik legutolsó állásfoglalása szerint az OKGT-nek kell kigazdálkodnia azt a mintegy 900 millió forin­tos veszteséget, amit az olajipari tröszt az első negyedévben a 210 ezer tonna iraki kőolaj importálásával elszenvedett. A szov­jet kőolajszállítások első negyedéves leállítása miatt, az ország szénhidrogén-ellátásának zavartalansága érdekében felvállalt iraki üzlet azért okozott ilyen nagy mértékű ráfizetést, mivel a rögzített belföldi termelői kőolajár nem követi a világpiacit. Míg az OKGT tonnánként 11 ezer 250 forint értékben jutott a hajóval, majd az Adria-vezetéken szállított olajhoz, addig a magyar vá­sárlók tonnánként csak 7170 forintot fizettek érte. A tröszt többször jelezte a kormánynak, hogy nem képes vál­lalni a majdnem 1 milliárd forintos ráfizetést, ennek állami meg­térítését kéri, hiszen államérdekből importált világpiaci áron olajat A néhány hete született minisztertanácsi döntés nemet mondott, az OKGT azonban az új kormány felé változatlanul fenntartja megalapozott igényét. Elengedhetetlennek tartják, hogy a vásárló a világpiaci áron, illetve az ahhoz járuló költsé­gekkel együtt, a tényleges ráfordítást megfizetve jusson az energiahordozókhoz. Az államot a világbanki hitel feltételei is erre kötelezik, hiszen öt éven belül valamennyi ágazati prefe­rencia felszámolását írta elő a Világbank. Megkérdeztük Közteherviselés az oktatásban? Folytatódik-e a kötélhúzás a kistelepülések és Szekszárd Vá­ros Tanácsa között, vagy esetleg létrejön az egyezség? Mint ar­ról lapunkban már beszámoltunk, számos helyi tanácshoz be­futott a megyeszékhely igénye oktatási hozzájárulás címén. Is­meretes, hogy olyan speciális intézmények tartoznak Szek­szárd Város Tanácsa művelődési osztályához, ahova tekinté­lyes számú gyerek jár be a környező községekből, gondoljunk például a zeneiskolára vagy az ifjúsági tagozatra. így a város számára az egyetlen megoldás az érintett helyi tanácsok költ­séghozzájárulása, amitazönkormányzatoktermészetesen nem fogadtak kitörő lelkesedéssel. A falvaknak összesen 11 millió forintot kellene átvállalni. A legtöbb helyi államigazgatási szerv­vel nem sikerült megegyezni, náluk ebben a kérdésben testületi ülés fog dönteni. De akad egy kivétel: Kakasddal létrejött a meg­állapodás.- Egy Bonyhádra járó diákunk van, évente 37 ezer forintot, a Szekszárdon tanuló gyerekeink után hozzávetőlegesen 200 ezer forintot fizetünk - hallottuk Bányai János kakasdi tanácselnököt. - Belátjuk, hogy a városnál erre a célra nincs fedezet, testületi ülé­sünkön ezért döntöttünk a hozzájárulás mellett A szülőkre nem há­ríthatunk újabb anyagi terheket de az alapellátást mindenképpen biztosítani kell, ezért törekedtünk a megállapodásra. Mindez szá­munkra nem jelent túlzott anyagi megterhelést a hozzájárulás kifi­zetésére a tartalékalapunkat használtuk fel. . Levélhullás - évszaktól függetlenül Ősz húrja bezsong: lepereg a lomb. Évszaktól, napszaktól függetlenül po­tyognak a levelek, fürtök, szőlőszemek Szekszárd jelképéről, a kilátói szoborról. A ’83 augusztusában avatott mű nehezen állja az idő próbáját.- Szobában jó lenne, de ott fönn huzat van - jegyezte meg Kunfalvi László, a VGV főépítésvezetője, aki megmutatta a raktárban őrzött, lepotyogott „alkatrésze­ket”. Némelyik patinás levélkoszorú és pa- tinátlan fémfürt húsz kilót is nyomhat- Az első levélhullás ’84 elején volt - mondta Varga János, a Városgondnok­ság műszaki főelőadója. - Azóta aztán több-kevesebb rendszerességgel po­tyognak a darabok. A kép teljességéért azonban hozzá kell tenni, hogy a leg­utóbbi hónapokban bejelentett esetről nem tudunk. Több mázsa „potyadék” gyűlt össze. ’87-ben hegesztési és statikai vizsgálatot akartak kérni a dombóvári Láng Gép­gyártól. De a Városgondnokság (akkor még Gamesz) lépéseit az MSZMP (akkor még állampárt) leállíttatta. Varga János még arról is beszámolt, hogy a szobor alkotója, Kiss István körül­belül másfél éve kijavította a hegesztési hibákat. Ez a veszély tehát csökkent, vi­szont maradandó, és talán nem is orvo­solható baj, hogy a főtartóknak csak a külseje rozsdamentes acél. Belsejük vas. S mint tubusból a fogkrém, türemkedik ki a réseken a barna, rozsdás massza.- Másik rozoga szobrunk a múzeum előtti Szellőlány - mondta a főelőadó. - Potyognak róla a kőlapok. Lassan gon­dolkodni kell a felújításáról, de addig nem érdemes nekifogni, míg el nem dől, hogy ott marad-e, ahol jelenleg áll. Jogos vélemény, hogy nem illeszkedik a mú­zeum előtti tér hangulatához. Azokat a ta­nácsköztársasági embereket, akiknek emléket állít a vasúti töltésnél, valahol a Czikk halas üzletének környékén végezték ki. Pártok és magánszemélyek vitatkoznak az alkotás jövőjéről. De szoboráthelyezési ügyben az utolsó szót a tanácstestület hi­vatott kimondani. - Wy ­Fotó: KPM Érett fürt, levelekkel anyagtól a fűszerig, vasáruig mindent le­hetett kapni, sőt, mi több, még benzinkút is állt a ház előtt.- És miért szűnt meg, ha ilyen jó bolt volt?- Először államosították, majd meg­nyílt szemben a modern ABC és ezt meg­szüntették. Innen már nem kell sokat menni, mindössze pár ház az óvoda. Egykor ez volt az újvárosi gazdakör.- Az mit jelent?- Az újvárosi gazdálkodóknak ez volt a szórakozó, egyben kulturális helye. Könyvtár, kuglipálya, söntés és hason­lók. A fiatalok évente többször színdara­bokat mutattak be, mert volt színházte­rem is színpaddal. Aztán rendeztek szü­reti mulatságot, farsangi bálokat, egy­szóval ez volt az ő szórakozóhelyük.- És nézték a tévét!- Hol volt akkor még a tévé. Ha bele­gondolok, még rádió is kevés akadt, mert az nagyon drága volt. Éppen ezért volt nagy jelentőségük ezeknek a gazdakö­röknek.- Itt most cipőt árulnak, vajon régen mi volt?- Látod, ezt még én sem tudom ponto­san, csak annyit, hogy a háború előtt, de talán még utána is húst árultak itt. Azt vi­szont határozottan tudom, hogy a másik sarkon, ahol most a vendéglő van, régen egy üvegkereskedő volt. Ott ahol most a presszó van, elöl volt a Lipovszkyék pék­üzlete, míg - természetesen - hátul a péküzem. De menjünk tovább.- Régen is itt voltak ezek a közlekedési lámpák?- Nem, de minek is lettek volha, hisz óránként ha néhány lovas kocsi, esetleg egy-egy autó ment erre. Nézd ezt a szép, széles utcát, végén a felüljáróval. Ez is aránylag új, talán tízéves lehet. Tudod mi ennek az utcának az érdekessége? Az, hogy a szekszárdiak soha nem a nevéről emlegették, hanem csak úgy, hogy Csendes utca.- Nagypapa, te mindent tudsz Szek- szárdról!- Az túlzás, hogy mindent, de elég so­kat, hisz közel hatvan éve itt élek. Itt pél­dául, ahol most a női- és férfifodrászüzlet van, volt a Fenyvesi bácsi borbélyműhe­lye. Akkor nem mondták, hogy szalon és hozzá hasonlókat, csak egyszerűen bor­bélyműhely.- Itt meg autóalkatrészeket árulnak.- Igen, most. Valamikor, a háború előtt Ferger Mihály hentesüzlete volt. Aztán a háború után itt a húst, tejet élelmiszert és ki tudja még mi mindent árultak.- Szemben egy presszó, térjünk be egy kólára.- Nem bánom.- Erről mi a mondanivalód?- Ez volt valaha a Novák-féle vendéglő. Érdekes, hogy Szekszárd bortermelő hely volt már régen is, ennek ellenére na­gyon sok vendéglős megélt. Az üzletek tiszták voltak, kockás abroszokkal terí­tették le az asztalokat. A kiszolgálás fi­gyelmes volt, hisz kellett a vendég. Aztán nézzél csak ki az útra! Régen itt volt egy vízáteresztő, ezért az utat megemelték, úgy 40-50 centiméterrel. Képeztek egy bukkanót és bizony, ha a sofőr nem lassí­tott, ő és az utasa jól beverte a fejét. De ta­lán mára elég is, majd legközelebb foly­tatjuk. - kas Az újvárosi templom bejárati része Az újvárosi gazdakörben 1935-ben mutatták be a Kicserélt menyasszony című szín­darabot A szereplők: felső sor balról jobbra Sáfár János, Szűcs János, Fodor János, Csuka Ferenc, Csuka István, Cziráki Ferenc, Szűcs Ferenc, Leipold Mihály, Stier Fe­renc, Szilágyi Dezső. Középső sor: Jani Teréz, Szegedi György, Szűcs Rozália, Hor­váth Károly esperes, Steiner Rozália, Bors Julianna, Bors István, Vida Erzsébet Alsó sor: László István, Horváth Sándor, Vida Mihály. Megfogyva bár, de törve nem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents