Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)
1990-05-19 / 38. szám
2 KÉPÚJSÁG 1990. május 19. Szombat, május 12. - A három balti köztársaság vezetői tallinni csúcstalálkozójukon felújították az 1934-1940 között működött Balti Tanácsot - Bukarestben ismét nem jött létre az Egyetem téri tüntetők és Iliescu ideiglenes elnök találkozója - Mubarak egyiptomi elnök Pekingben tárgyalt Csiang Cö Minnel, a Kínai KP KB főtitkárával és Li Peng miniszterelnökkel - közel százezren tüntettek Prágában a kommunista párt törvényen kívül helyezését és vagyonának zárolását követelve. Vasárnap, május 13. - Ramiz Alia albán államfővel tárgyalt Tiranában az ENSZ-főtitkár - Moszkvába érkezett Punszalmágin Ocsirbat mongol államfő és Gombozsavin Ocsirbat, az MNFP vezetője - II. János Pál pápa befejezte mexikói látogatását. Hétfő, május 14. - Általános sztrájkot kezdtek a nicaraguai köz- alkalmazottak - Kohl nyugatnémet kancellár és de Maiziere NDK- beli miniszterelnök Nyugat-Berlinben tanácskozott - Prágában bejelentették: Csehszlovákia nem lép ki a Varsói Szerződésből - Tom King brit védelmi miniszter Moszkvában tárgyalt. - Több százezren tüntettek Párizsban az antiszemitizmus ellen. - Bécsben megkezdődött a NATO-VSZ tárgyalások újabb fordulója. - Az al- só-szászországi tartományi választásokon az SPD győzött. Kedd, május 15. - A szovjet-amerikai csúcstalálkozó előkészítésére Moszkvába érkezett Baker amerikai külügyminiszter - Gor- bacsov-Mubarak találkozó, politikai nyilatkozat aláírása Moszkvában - Románia és a Vatikán helyreállította kapcsolatait. - Boriszov Jovics lett a jugoszláv államelnökség új elnöke. - A Fülöp-szigetek hivatalosan felmondta az amerikai támaszpont szerződést. - Mitterrand francia elnök üzenetet intézett a szovjet néphez. - Függetlenségellenes tüntetések a balti köztársaságokban. Szerda, május 16. - Mubarak egyiptomi elnök Moszkvában tárgyalt Baker amerikai külügyminiszterrel - Csoóri Sándor Moszkvában tárgyalt - Leállították az NDK-beli szovjet csapatok kivonását - A salvadori kormány és a felkelők béketárgyalásokat kezdtek az ENSZ közvetítésével. - Véget ért a nicaraguai közalkalmazottsztrájk. Csütörtök, május 17. - Gorbacsov és Rizskov tárgyalt Prunskie- ne litván miniszterelnökkel. - Az izraeli elnök meghosszabbította Samir kormányalakítási mandátumát. - Bush-Kohl megbeszélés Washingtonban a német egység megvalósulásának menetéről. - Mubarak-Thatcher találkozó. Péntek, május 18. - George Bush fogadta Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnököt. - Bonnban aláírták a két német állam pénzügyi, gazdasági és szociális unióját keretbe foglaló államszerződést - Alexander Dubcek, a csehszlovák parlament elnöke Moszkyába utazott. A hét kérdése: Kik lesznek a romániai választások főszereplői? Több mint 80 párt és politikai szervezet próbál bejutni a vasárnapi romániai választásokon az ország új törvényhozói testületébe. Közülük azonban talán tíz se lesz, amely eléri ezt, s az eddigi előzetes felmérésekből az derül ki, hogy csak három párt játszik majd jelentős szerepet a 387 fős képviselőházban és a 119 fős szenátusban. Bár előnye napról napra fogyni látszik, a legnagyobb esélyesnek a Nemzeti Megmentési Frontot (NMF) tartják. A front hivatalosan 1990. február 6-án alakult párttá, s szervezeti felépítését csak április elején véglegesítették. Az NMF eddig rövid működése a lemorzsolódások története volt: abból a mintegy húsz emberből, akik decemberben a „Szabad Román Televízió” emlékezetes adásaiban irányították a forradalmat, mára csak egy maradt a szervezetben: Ion Iliescu ideiglenes államfő, az NMF vezetője és elnökjelöltje. Az NMF magát baloldali pártnak határozza meg. „Tőlünk balra már senki sem áll” - hirdeti egyik választási jelszavuk. Az ellenzék szerint ez a balloldaliság jórészt azt jelenti, hogy a Frontban próbálja folytatni karrierjét a megbuktatott rendszer számos - azért túlságosan nem kompromittálódott - kiválósága. A párt hivatalos programjában a gazdasági liberalizmus és a szabad vállalkozás szerepel. Az átalakításban a fokozatosságra és a korlátozó ellenőrzés szükségességére helyezi a hangsúlyt A nagy mezőgazdasági üzemeket meg akarja őrizni, s nem kíván új földosztást végrehajtani Romániában. Míg a pártnak esetleg szoros eredményre kell számítania, jelöltjének, Ion Iliescunak kényelmes győzelmet jósolnak az elnökválasztáson. A 60 éves politikus szakmáját tekintve vízmérnök, de ennek a végzettségnek megfelelő munkával csak azt követően kellett foglalkoznia, hogy fényes mozgalmi karrier után 1984-ben kegy- vesztett lett. 1944-ben lépett be az akkor még illegális kommunista párt ifjúsági szervezetébe, ahol végigjárt minden lépcsőfokot. 1965-ben az RKP Központi Bizottságának tagja lett, s 1971-ben ideológiai titkárnak is kinevezték, de erről a posztról alig fél év múlva távoznia kellett, mert a Kínában szerzett személyes tapasztalatai miatt ellenezte Nicolae Ceausescu tervét, hogy Romániának is végre kell hajtania a maga „kulturális forradalmát”. A diktátor vidéki pártbizottságok élére száműzte hűtlenné vált kedvencét majd 1984-ben kizáratta a párt Központi Bizottságából is. Az ellenzéki pártok közül a legerősebbnek a Nemzeti Liberális Párt látszik. Igazi történelmi párt, elődje még a múlt században, 1843-ban alakult meg. A nyugati liberalizmus értékrendjét tekintve jobbközép pártnak nevezhető. Saját adatai szerint félmillió tagja van, s elsősorban a fiatalok és az értelmiségiek körében népszerű. A liberálisok a gazdaság azonnali privatizációját akarják. Elvetnek minden félmegoldást s véleményük szerint csaka külföldi tőke segítségével lehet korszerűsíteni az országot Vidéken a parasztokra bíznák, hogy szabadon válsszanak: maradnak-e szövetkezetekben, vagy egyéni gazdák lesznek. Ellenzik, hogy Románia azonnal kilépjen a Varsói Szerződésből. Véleményük szerint továbbra is jó kapcsolatokat kell fenntartani a Szovjetunióval, ahol - a román határ túloldalán - jelentős lélekszámú moldvai nemzetiség él. A párt vezetői nem zárják ki annak lehetőségét hogy a választások után esetleg koalícióra lépjenek a Nemzeti Megmentési Fronttal, ha az kellőképpen elhatárolódik a régi kommunistáktól. Elnökjelöltjük, a 68 éves Radu Campeanu 1990 elején tért haza. 1946-ban letartóztatták. Hat évet töltött börtönben. 1970-ben svájci rokonai kifizették érte a Romániából távozni kívánókra kirótt váltságdíjat. Három évvel később politikai menedékjogot kapott Franciaországban, ahol több emberi jogi szervezetet alapított Harmadik helyre a szintén történelmi Keresztény és Demokrata Nemzeti Parasztpártot várják. Állítólag 750 ezer tagja van, de megfigyelők szerint a két világháború között jelentős szerepet játszó párt még mindig csak keresi a helyét a Ceausescu-diktatúra utáni Romániában. Programjuk kulcspontja: azonnal vissza akarják adni a parasztoknak a földet, hogy azok „svájci vagy holland típusú farm- gazdaságokat” hozzanak létre. Ellenzik a teljes gazdasági liberalizmust, külpolitikai téren Románia semlegességét akarják elérni. A parasztpárt elnökjelöltje, a 72 éves Ion Ratiu szintén januárban tért vissza Romániába. AII. világháborút követően a UPI amerikai hírügynökség elődjénél, az International News Service-nél dolgozott újságíróként. 1952-ben, Londonban üzleti vállalkozásba kezdett, s tengeri hajók bérbeadásából hamarosan nagy vagyonra tett szert. 1975-ben eladta vállalati részvényeinek nagy részét sa pénzből megalakította a Szabad Románok Világszövetségét A szervezet 24 országban képviselte a román ellenzéket. Az újságírásról üzletemberként sem mondott le, 30 éve igazgatja a Szabad Román Sajtó elnevezésű hírügynökséget Büchenbach - Németkér Az NSZK-beli Büchenbach községből érkeztek azok a vendégek, akik közel egy hetet töltenek Németkéren, illetve néhány környező városban. Büchenbach és Németkér ugyanis tavaly szeptember 7-én kötötte meg azt a partnerkapcsolati szerződést melyet most a német fél Németkéren is megerősített A helybeliek színes programokat szerveztek a közel százhúsz büchenbachi polgárnak, akik egyebek mellett a szekszárdi Prométheusz parkot is megtekintették. -szá-órKözéleti hírek Dr. Témák Gábor országgyűlési képviselő május 21-én, hétfőn 18 órakor Szekszár- don az SZMT-székházban tisztelettel találkozóra hívja az állampolgárokat. Ez alkalommal kíván beszámolni országgyűlési tapasztalatairól, s várja kérdéseiket és észrevételeiket * Május 17-én megalakult a Szabad Demokraták Szövetsége Szedresi Szervezete. Ügyvivőnek megválasztották Németh Zoltánnét, Andics Gyulát és Gyimóthy Lászlót. Május 29-én 19.00 órakor a helyi horgászklubban tartandó gyűlésükre várják a faluért tenni akaró, liberális eszmékkel rokonszenvező érdeklődőket. (SZDSZ) * A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt szekszárdi „Hunyadi” szervezete megválasztotta vezetőségét. Elnök: dr. Balogh Ádám. Vezetőségi tagok: Borcsa Károly, Lukács János, Németh János és Tölgyesi Lajos. A kisgazdapárt megyei irodáján, Szekszárd, Hunyadi út 5. szám alatt hétfőtől péntekig 14-től 18-ig tartanak ügyeletet. Telefon (és üzenetrögzítő): 12-472. Postacím: 7100 Szekszárd, Pf. 239. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. FKgP Szekszárdi „Hunyadi” Szervezete FKgP megyei vezetősége Az alkotmánymódosítás a rendszerváltás után írta: Dr. Takács Albert; az Állam- és Jogtudományi Intézet kutatója (Folytatás az 1. oldalról.) Az MDF és az SZDSZ váratlan egyezsége A válaszhoz az alkotmány módosításának körülményei a „nem”-et és az „igen”- t alátámasztó érveket egyaránt szolgáltatnak. Az aktuálpolitikai érdekek gyanúja mindenekelőtt abból táplálkozhat, hogy az alkotmánymódosítás lényege a két legerősebb parlamenti párt, az MDF és az SZDSZ minden bizonnyal valamennyi kívülálló számára váratlan politikai egyezsége alapján és annak megfelelően született meg. Az újra szabályozott tárgykörök alapján ezzel szemben az az érvelés látszik helyesnek, amely az alkotmánymódosítás időtállóságának szándéka mellett szól. A módosított alkotmányban szereplő új rendelkezések összhangban állanak mindkét pártnak a programjaikban meghirdetett alkotmányos elvekkel. De talán még ennél is fontosabb, hogy a módosított alkotmányba egy sor rugalmas, nagy teherbírású és a változó politikai erőviszonyok között is működőképes szabályozás került be, a stabil intézmények megteremtésének igényével. Az alkotmány mostani módosításának középpontjában a kormányzati rendszer alapelemei: az országgyűlés, a köztársasági elnök és a Minisztertanács működésének, illetve jogköreinek átalakítása áll. Az új rendszer logikája arra a megfontolásra épül, hogy a többpártrendszer bonyolult és változékony politikai viszonyainak kifejezésére olyan kormányzati mechanizmus alkalmas, amelyet sokrétű kapcsolatok fűznek össze, és amelynek politikai érzékenységét egyes elemeinek nagyfokú önállósága biztosítja. Ez a kormányzati rendszer akkor működőképes, ha a jogilag rendelkezésre álló hatalom arányosan van elosztva. Az arányosság kívánatosnak tartott mértékét az alkotmánymódosítás elsősorban azzal teremti meg, hogy a kormányzati rendszeren belül a köztársasági elnök és a kormány jogkörét szélesíti. A pa Fia ment új szerepe Csak az államfői jogok és a kormány hatásköreinek bővülésével összefüggésben állítható, hogy a módosított alkotmány szerinti kormányzati rendszerben a parlament relatíve kisebb szerepet játszik. A korábbi helyzethez képest a parlamenti jogkörök alig módosultak, ám a kormányzás rendszerének szabályozásából mégis kiolvasható az az elv, hogy a parlament uralkodjon, de ne kormányozzon. Tevékenységének ez a kerete az egész 1949 utáni állapothoz képest fontos újdonság. A pártállami időszakában a parlament nemcsak a törvényhozásnak volt a szerve, hanem a legfőbb végrehajtás - azaz a kormányzás - jogai is megillették, mert az akkori alkotmány szerint az államhatalom teljességét birtokolta. A rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakban pedig a politikai kényszer hozta úgy, hogy a parlament a Miniszter- tanács mellett a kormányzás mindennapi feladataival is foglalkozó szerv maradt. A parlamentbe még be nem került, de jelentős politikai erőt a hátuk mögött tudó pártok a parlamentre gyakorolt nyomással érvényesíthették az állam működésével kapcsolatos érdekeiket. Ez adott esetben nemcsak a törvényhozásra vonatkozott, hanem a végrehajtásra is, amely alól a saját politikai támaszát vesztett parlament nem vonhatta ki magát. Az alkotmánymódosítással most egyértelművé vált a parlament kormányzási jogainak leépítése. Az államügyek folyamatosságának szervezése, ehhez a feltételek megteremtése nem a képvise- löház dolga. Jól illusztrálja a helyzetet, hogy a parlament a Minisztertanács működésére nem gyakorolhat többé befolyást azzal, hogy a kormány egyes tagjait megválasztja. Szerepének súlypontja arra helyeződik, hogy utólag ellenőrzést végez, a végrehajtással kapcsolatos konkrét jogosítványai azonban nincsenek. Törvényhozó jogait az alkotmánymódosítás nem érintette. Elvileg tehát a parlament továbbra is jogosult bármilyen kérdésben törvényt alkotni. Az alkotmánymódosítás változtatott viszont a törvényalkotás formaságain azzal, hogy az 1989-ben bevezetett ún. alkotmányerejü törvények kategóriáját megszüntette. A csak az összes képviselő kétharmadának szavazatával elfogadható alkotmányerejű törvény ugyanis könnyen idézhetett volna elő olyan helyzetet, amelyben valamilyen döntés egyáltalán nem születhet meg, mert képviselők között az adott kérdésben ilyen mértékű egyetértés nem teremthető meg. A módosított alkotmány is ismeri a minősített többséggel elfogadandó törvények kategóriáját, de a kétharmados többség most már csak a jelenlevő képviselőkhöz való viszonyítást jelenti. Egyébként az ilyen törvényekkel érintett szabályozási tárgyak száma is csökkent. Ez nyilvánvalóan növeli a parlament döntési képességét és döntési szabadságát, mert nem terheli lépten-nyomon a kompromisszumkötés kényszere. Az új parlament a pártok képviseletére és azok működésére épülő parlament. A parlament mozgásszabadsága ezért mindenekelőtt és alapvetően azoknak a pártoknak az akcióképességét szolgálja, amelyekből a Minisztertanács tagjai kikerülnek. Ha erre nem volna lehetőség, megfelelő parlamenti támogatás hiányában a kormány nem láthatná el feladatait mert bármikor fenyegetné a leszavazás vagy a bukás veszélye. A módosított alkotmány kormányzati rendszerének tengelyében ezért a kormányt alkotó pártok koalíciója - mint többség - és maga a kormány áll. A kormányzati modell tehát a valóságban annak ellenére kétpólusú, hogy harmadik összetevőként a köztársasági elnök is jelen van benne. Ezzel az összefüggéssel megmagyarázható, hogy az alkotmánymódosítás a kormány pozícióját jelentősen megerősítette. A kormány és a miniszterelnök egysége A kormány hatalmának növekedésére mutat, hogy bizonyos keretek között a parlamenttől való függetlenedése is elképzelhető az alkotmánymódosítás alapján. A kormány ugyanis egyetlen szálon: a miniszterelnök személyén keresztül kapcsolódik a parlamenthez. A kormány tagjainak kiválasztására a képviselőknek közvetlen befolyásuk nincs. A miniszterelnök saját politikai szempontjai szerint veszi maga mellé minisztertársait, s a válogatásban az a szempont vezérli, hogy kellően erős parlamenti többséget tudhasson az általa vezetett kormány mögött. A miniszterelnök tehát a kormányban nem primus inter pares - első az egyenlők között -, hanem a kormány vezetője, aki nemcsak meghatározhatja az egyes miniszterek tevékenységének fő politikai irányait de aki mindenki mást megelőzően igényt tarthat kormánya tagjainak iránta való lojalitására. A kormánynak ez, a miniszterelnök politikája körül kialakuló egysége olyan lehetőség, amelyet 1949 óta a mostani alkotmány teremtett meg először, s amely egység birtokában a kormány nemcsak hatékony partnere lehet a parlamentnek, hanem alkalmanként erős ellenfele is. Természetesen a kormány a parlament bizalmából kormányoz. A politikai bizalom azonban nem parcellázható fel az egyes kormánytagok között, hanem azt a miniszterelnök testesíti meg. A kormánytól vagy bármely minisztertől csak a miniszterelnök megbuktatása útján lehet a bizalmat megvonni, a miniszterelnök bukása azonban egyértelmű a kormány bukásával. A kormány felelősségével kapcsolatos politikai rizikó meglehetősen nagy, ezért a testület elég tág határok között biztonságban érezheti magát a parlament politikai felelősségre vonásával szemben. Tovább növeli a kormány biztonságát hogy az alkotmány- módosítás a kormány bukásához vezető bizalmatlanság kérdését ún. konstruktív módon szabályozza Eszerint a miniszterelnököt - s személyén keresztül a kormányt - bizalmatlansági úton csak akkor lehet megbuktatni, ha a parlament egyszersmind az új miniszterelnök személyéről is dönteni tud. Ez a megoldás elkerülhetővé teszi az alkotmányos válság olyan fajtáit amelyekben az országnak nincs kormánya, de a kormánymegbuktatásban kifejezésre jutó felelősségrevonás politikai terheit is annyira megnöveli, hogy a bukás inkább csak jelképes fenyegetést jelent a miniszterelnök és kormánya számára. Milyen hatalommal rendelkezik az elnök? Bár az államfői tisztség, a köztársasági elnök méltósága az elmúlt év őszétől a politikai küzdelmek homlokterében állott, és az azóta történt alkotmánymódosításokhoz képest a mostani módosítás tartalmazza számára a legszélesebb jogkört, a köztársasági elnök szerepe mégis a parlament és a kormány erőterében alakuló kapcsolatoknak alárendelt. A kormányzati rendszert az alkotmánymódosítás nem fejlesztette a valóságos hatalommegosztás irányába, hanem megmaradt a parlamentarizmus keretei között. Az alkotmány módosítása szerint a köztársasági elnököt az országgyűlés választja. Az elnök így minden személyes és hivatali függetlensége ellenére mégiscsak inkább része annak a politikai klímának, amelyet az országgyűlés hordoz, s személyét illetően a parlamenti pártok hasonló elvek szerint állapodhatnak meg, mint a miniszterelnök esetében. Az a tény, hogy a parlament működésének időtartamára, azaz négy évre választja a köztársaság elnökét, szintén arra enged következtetni, hogy az elnök jogállását az alkotmánymódosítás elég határozottan a parlament politikai erőviszonyaihoz kötötte. Az alkotmánymódosítás szerint a köztársasági elnök jogkörét a parlament és a kormány közötti közvetítés igényei alakítják. Ennek a legmarkánsabb formáját jelenti, hogy az együttműködés lehetetlenné válása esetén a helyzetnek a felszámolását elvégezheti; elnöki jogkör a parlament feloszlatásának joga. Ha a köztársasági elnök ezzel a lehetőséggel szabad belátása szerint vagy kevés megkötöttség alapján élhet, akkor jelentős politikai hatalommal rendelkező elnökről beszélhetünk. Az alkotmánymódosítás szerint az elnök akkor gyakorolhat a házfeloszlatás jogát ha az ország- gyűlés egy éven belül legalább négy alkalommal megvonta a bizalmat a kormánytól vagy ha a miniszterelnöknek javasolt személyt negyven napon belül nem választja meg. Lényegében mindkét esetben arról van szó, hogy az országgyűlés nem tud olyan kormányt felállítani, amellyel eredményesen és folyamatosan együttműködhetne. Ilyenkor a parlament feloszlatása utáni választásokon a választópolgároknak ismét - soron kívüli - lehetőségük nyílik a parlament politikai összetételének meghatározására. A köztársasági elnök tehát a parlament és a kormány közötti kiegyenlített és harmonikus kapcsolat megteremtése érdekében az újrakezdés lehetősége előtt is megnyithatja az utat Ezt hozta a hét a külpolitikában
