Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)
1990-05-16 / 35. szám
1990. május 16. Képújság 5 Emlékek a múltból Kétezer év- téglában elbeszélve Tudomány Mindennapivá vált italunkat, a kávét a civilizált világ mindössze 300 év óta ismeri, pedig ez nem valamely távoli világrészről került hozzánk, hanem csak a Közel-Keletről. Őshazája Abesszíniának Kaffa nevű tartománya, melynek lakossága már ősidőktől fogva fogyasztja. Értékét és kereskedelmi jelentőségét az arabok ismerték fel, akik a növényt a 14. század közepén hazájukba átplántálták, és elsőként foglalkoztak a kávé termelésével. A legjobb kávét, a kitűnő illatáról híres mokkát Dél-Arábiában termelik. A kávéfogyasztás terjedésével párhuzamosan hamarosan kávémérések is keletkeztek. Az elsők még a 14. században Mekkában és Arábia más helyein tűntek fel. A mohamedán papság azonban nem jó szemmel nézte, hogy a nép a mecseteket elhanyagolja, s inkább a kávémérésekben tölti idejét. A kávét ezért mérges italnak minősítették, fogyasztását a Korán megtiltotta, s a tilalom megszegőit szigorúan büntették. Pedig maguk a papok is éltek ezzel az áloműző itallal, melynek a sokszor hosszúra nyúló és fárasztó vallási szolgálatok teljesítésénél nagy hasznát vették. A kávéfogyasztás a tilalom ellenére rohamosan terjedt, a büntetések helyébe a kávétermelés megadóztatása lépett, s a kávé éppúgy nemzeti itallá vált Arábiában, mint a tea Kínában. Nyugat felé azonban a kávé, mint fogyasztási cikk, csak igen lassan terjedt el. A terjedés időjelzőinek - más adat hiányában - a kávéházak felbukkanását tekinthetjük. Konstantinápolyban 1555- ben, Velencében 1640-ben, Londonban 1652-ben, Marseille-ben 1654-ben, Prágában pedig 1714-ben nyílt meg az első kávéház. Levantei, szíriai és örmény kereskedelmi ügynökök és hajósnépek voltak a kávé első terjesztői. Érdekes, hogy Párizsban, ahol a háború előtti időben ezernél több kávéház nyújtotta mind a franciáknak, mind az idegeneknek az olcsó szórakozást, a legelsők egymás után megbuktak. A jó borhoz szokott franciák csak nehezen tudtak az új itallal megbarátkozni. A kávét a 18. század elejéig csak Arábiából, akkori egyedüli termőhelyéről lehetett beszerezni. Mivel ezt a cikket a levantei kereskedelem tartotta kezében, a civilizált államok arra törekedtek, hogy maguk termeljenek kávét. Ez azonban nagy nehézségekbe ütközött, mivel az arabok halálbüntetést mértek a növény elviteléért, a kávémagot pedig csírátlanlt- va bocsátották a kereskedelembe. A növény megszerzése a hollandoknak sikerült, akik azt 1690-ben Jáva szigetén meghonosították, ami olyan jól sikerült, hogy ez a sziget hosszú időkre fő termőhelye lett a kávénak. Nem kívánták termesztését monopolizálni, hanem ellenkezőleg, XIV. Lajosnak kávét, a párizsi botanikus kertnek pedig palántát küldtek ajándékba. Ez a küldemény volt az alapja az 1723-ban Martinique szigetén, majd Guadeloupe és Saint Domingo gyarmatokon létesült, s oly híressé vált kávéültetvényeknek. Ceylon, Kelet-lndia, nemkülönben Jamaica kávéültetvényei 1728-30-ban, a spanyolok brazíliai ültetvényei pedig csak 1815 táján jöttek létre. A pompás kávéházairól híres Bécsben 1683-ig még senki sem ismerte a kávét. Bennünket, magyarokat talán külön is érdekel, hogy ott az első kávéház létrejötte egy hazánkfiának, Kolschitzky Györgynek a nevéhez fűződik. Neki többször sikerült álruhában átjutni a Bécset ostromló török ostromgyűrűn, fontos katonai üzeneteket vitt, és a törökök eltakarodása után jutalmul megkapta az otthagyott kávézsákokat. Hadizsákmányból eredt tehát az a kávé, mely az első bécsi kávéháznak, és ezzel az oly magas fokra emelkedett bécsi kávéipar megindulásának alapját képezte. Kreschitzky kezdetben utcai árusként mérte a törökösen elkészített kávét, a kannát és csészéket magával hordta. Ez azonban fárasztó mesterség volt, ezért a Dóm utca 3. számú házban, majd a Dóm u. 6. szám alatti „Vöröskereszthez” címzett házban kávéházat nyitott. Kolschitzky, hogy kávéját jobban megkedveltesse, cukrot és tejet is adott hozzá. A kávéházak Bécsben is csak lassan szaporodtak. így például 1700-ban mindössze 4,1747-ben is csak 11 kávéház volt. A19. század elején Bécsben és külvárosaiban 150 kávéházat számláltak. Bolthajtásos meghitt hangulatú kis kávéházak voltak ezek, közülük legjellegzetesebb a Kelmefestő utca (Färber- Gasse) 8. szám alatti, ma is fennálló Café Himmelstoss. Az empire építészet és világhírű bécsi zene a kávéházakat nagyon fellendítették. A Löwel-bástyán és a Népkertben épült Corti-kávéházakban ringatta mámorba a bécsieket Strauss, a keringőkirály. A' bástyafalak lebontása után épült Ring ragyogó kávéházaival csak a pestiek vetekedhettek. Pesten és Budán már a török hódoltság kezdetétől voltak kávémérések, hiszen Szulejmán padisah még 1535-ben adta ki azt a parancsot, melyben a kávéivást az egész török birodalomban megengedte. Keö Hogy az ötlet kitől eredt, ma már kinyomozhatatlan. Mint ahogy azt sem jegyezte fel eddig senki, hogy Fodor József tanár, a veszprémi gyűjtemény mai vezetője és gondozója hány kilométert utazott, gyalogolt, kilincselt ahhoz, hogy végre létrejöjjön Magyarország első olyan műszaki múzeuma, amely a magyar építőanyag-gyártás és építőipar-történet még fellelhető emlékeit, becses tárgyi rekvizi- tumait mutatja be a nagyközönségnek. A hazánkban működő 718 múzeum és emlékház közül ez az egyetlen ilyen „profilú”, de állja az összehasonlítást Közép- Európa hasonló gyűjteményeivel is. Különösen, ha majd nem kell kilométereket utazni az egyes részkiállítások között, s a tárgyi emlékek és dokumentumok 90 százaléka nem szűk konténerekben, bérelt raktárakban árválkodik, hanem láthatóvá és kutathatóvá válik. Kopogtató a vitrinben A hat fő részből álló gyűjtemény egy töredéke Veszprém patinás városnegyedének, a Dózsa-városnak "egy 17. században épült, 1988-ban felújított kétszintes barokk épületében kapott méltó helyet. A ház maga is a gyűjtemény „darabé ja” lehetne, hiszen az egykori tulajdonos, a híres veszprémi Prohászka kályha- csempegyártó-dinasztia munkaépülete volt, ma is látható égetőkemencével. A múzeum felső szintjén vitrinekben, vagy fali tárlókon mutatják be az építőipar elmúlt évszázadainak kétkezi szerszámait, dokumentumait, legalább tíz szakma mestereinek egykori, kézbe simuló, évtizedek koptatta eszközeit. A szögverő, a tűzikovács, vagy az úgynevezett „fehérkőműves" eszközök valamikor kúriákat, várakat építettek, együttműködve a szobrászok, kőfaragók vésőivel, erőt, ügyességet kívánó kalapácsaival. Talán a mai szakemberek is megcsodálják a Singer varrógéphez hasonló működésű, 250 éves faesztergát, a különböző asztalosmunkákhoz szükséges gyaluk sorát, vagy a zárak, lakatok, kopogtatók imponáló gyűjteményét. A mintegy 7000 kézi- szerszám jó néhány darabjának rendeltetését ma már talán csak az idősebb mesterek ismerik. Az alsó szinten őrzik az egyedülálló kályhacsempe- és téglagyűjtemény különleges darabjait, a római kortól napjainkig. A teljes gyűjtemény helyét most alakítják ki. Maga a helyszín is kuriózum, hiszen az 1793-ban épült veszprémi városháza egykori barokk boltíves börtöne ad majd szállást a címeres vagy bélyeges tégláknak, a kúpcserepeknek éppúgy, mint a manufakturális korból ránk maradt vályog, illetve téglavető sablonoknak. Fából van a kilincse A múzeumépülettől térben és időben is máshová kalauzol bennünket a város határában kialakított skanzenszerű gyűjtemény, amely két hektárnyi parkosított területével 600 építőanyag-gyártó és építőipari gépnek nyújt végső otthont. A középkori várcsörlötöl kényelmes séta Már nem dolgozik a faeszterga vezet napjaink toronydarujáig, miközben századok műszaki fejlődését is nyomon követhetjük. Külön kiállító pavilon őrzi az időjárás viszontagságaitól a 17. századi bándi vízi fűrészmalom épségben maradt faalkatrészeit, de szabad téren dacol az idővel az 1912-ben gyártott, kalandos életű gőzgép is. Valamikor az egyik Benyovszky gróf földjén teljesített szolgálatot, később ipari üzemben, majd az államosítás után a 22-es építőipari vállalatnál, míg 4 évvel ezelőtt a paksi atomerőmű konyhájáról került nyugdíjba, ahol gőzt állítottak elő vele. Külön figyelmet kapott a gyűjteményben a múlt századok „nyílászáró szerkezeteit”, azaz köznapian szólva: kapuit, ajtóit, ablakait bemutató kiállítás. S ha valaki a nóta gyökerét keresi, itt azt is megtalálja. Igenis van olyan ajtó, aminek „fából van a kilincse”. Falbontás szerencsével Fodor József tanár tulajdonképpen könnyű helyzetben van, hiszen minden tárgyhoz, dokumentumhoz köze van, írt is rójuk néhány tanulmányt. De a kutatók számára az igazi kincsek alig-alig hozzáférhetők. Pedig felbecsülhetetlen értékű aranybánya már maga a gyűjtemény is. Még inkább a hatezer darabból álló, zömében hagyatékból idekerült műszaki könyvtár, amelyben a magyar és külföldi szakkönyvek és folyóiratok mellett számtalan gépészeti, építőművészi alkotás leírása megtalálható. A több száz darabos architekturális fénynyomatgyűjtemény önállóan is egyedülálló; külföldön sincs párja. Valóban az építőművészet nagyjainak alkotásairól készültek, Berlinben, Párizsban, Londonban és Európa más nevezetes városaiban. Ilyen mennyiségben egyetlen hazai levéltárban, de az Akadémián sem található. Felfedezése - mint annyi esetben - véletlennek köszönhető. Veszprém belvárosában házbontás közben akadtak rá, a falba épített kis szekrény, több réteg tapétával borítva rejtette évtizedeken keresztül. J. E. Fűrészek, fúrók, csákányok Van ilyen? Tudomány Nemzeti kincs a frekvenciakészlet? Folytatjuk a múlt alkalommal megkezdett „hasznos címek” közkinccsé tételét:- Egy iskolának komoly gondot okozott, hogy sportpályájának felújításához honnan tudna beszerezni vörös salakot. A következőt tudtuk meg: sportpályaépítéshez használható vörös salakot a Nógrád Volántól lehet megrendelni. Cím: 3101 Salgótarján, Pf.: 118. Telefon: 32- 14-695, 10-800-182-es mellék- Kertészkedni szeretők egzotikus, gyümölcstermő dísznövények beszerzési forrása után érdeklődtek. Ajánljuk, hogy vegyék fel a kapcsolatot a Micsurin Mg. Termelőszövetkezettel. Cím: 2735 Dánszentmiklós, Irsai üt 10. Telefon: 20-11-525- Többen a Garzon Bútorgyár márkaboltjának a címét szeretnék megtudni. A kért cím: Garzon Márkabolt Székesfehérvár, Bakony u. 4. Telefon: 22-15-507 Utolsó információink szerint a bolt hétköznap 10-18 óráig tart nyitva.- Panelházban lakót festés közben egy kis baleset ért - az előszoba fénycsőburája eltörött. Több helyen próbálkozott, de bUrát önmagában sehol sem kapott. Ha feladja a kísérletezést utoljára érdemes megpróbálni a következő helyen: Műanyagipari Szövetkezet Budapest XV. kér! Telek u. 1. Telefon: 169- 7828- Kérdezőnk olyan szerencsés helyzetben van, hogy hosszU ideje cserépkályhával fűti otthonát. Ám az eltelt idő nem mUlott el nyomtalanul e tárgya felett, s most alkatrészutánpótlási nehézségei vannak. Javasoljuk, hogy vegye fel a kapcsolatot a Zalakerámiával. Cím: Zalaegerszeg, Mártírok Útja 23. Ha önöknek is vannak ezekhez hasonló gondjaik, osszák meg velünk. Legjobb tudásunk szerint megpróbáljuk kinyomozni azt a elmet vagy forrást, amely segít megoldani a problémát. S ha netán az általunk találtnál közelebb is van bolt, gyártó, forgalmazó, szívesen vesz- szük, ha néhány sorban értesít létezéséről. Végezetül: ha tollat ragadnak és Írnak nekünk, kérjük a címzés mellé írják oda jeligeként - Van ilyen? ________ ___A SZEIFER T DEZSŐ Szükségeltetik egy jó minőségű készülék, a hozzá tartozó antennával, s a tulajdonos a szórakoztató- és sportprogramok tucatjai közül válogathat. Legyen szó akár rádióról, akár televízióról. A honi műsorok soványka kínálatát külföldi adások sora egészíti ki. Csak a megfelelő állomásra kell kapcsolni, s kiki ízlése szerinti programot hallgathat, nézhet. Merthogy az éterben szigorú rend uralkodik.- Milyen elvek alapján osztották fel annak idején a légteret? - A kérdésre Ha- zay István, a Frekvenciagazdálkodási Intézet igazgatója válaszol:- A szándék az volt: az egyenlő jogok alapján részesedjék minden ország a rendelkezésre áló frekvenciakészletből. A gyakorlatban ez azt jelentené, ameny- nyiben a Föld biliárdasztal simaságú lenne, mindenkinek ugyanakkora rész jutna. Ám bolygónk felszíne hegyes-völ- gyes, ezért nem érvényesülhet maradéktalanul a már említett elv. Az már a mi pechünk, hogy országunk egy lavór fenekén terül el - földrajzi értelemben. Körülöttünk magas hegyek vannak, idegen adókkal. Rájuk az jellemző, hogy ellátottságuk nagy sugarú, és zavartatási távolságuk óriási. És ez, sajnos, nekünk jelent hátrányt. Aztán országunk kicsisége is gondot okoz a sugárzásban. Nem szólva az egyes államok csatornahasználati eltéréséről, ami szintén a kis országokat sújtja. Bár az alapelv az egyenlőség, a gyakorlatban mégis előnytelen helyzetben vagyunk. Azt a nemzetközi tervet, amely ma az európai televíziózást meghatározza, 1961-ben Stockholmban fogadták el a tagországok. A rádiózás - s itt az URH-s adások értendők - lehetőségeit szabályozó egyezmény Genfben született 1960-ban. Ez a szocialista országok adásait a 66 és 73 megaherz közötti sávokban engedélyezi. Az 1984-ben létrejött újabb megállapodás e sáv használata mellett számunkra is lehetővé teszi a 87,5-től 108 megaherzig terjedő frekvenciatartomány használatát. Ám az alapelv (hogy mindenki egyformán részesedjék) érvényesülését egy újabb keletű koncepció nehezíti. Nevezetesen az, akinek már van valamilyen adása, azt ne károsítsa más! A nyugati országok pedig a 60- as évek óta kiterjedt hálózatokkal rendelkeznek ebben a tartományban. Nekünk csak ott jut frekvencia, ahol őket abszolút nem zavarjuk. Vagyis a 87,5 és 100 megaherz közötti sávban alig van keresnivalónk. Újabb lehetőséget csak a 100-tól 108-ig terjedő sáv hasznosítása jelent.- Milyen nemzetközi szervezet koordinálja a frekvenciafelhasználást?- A Nemzetközi Távközlési Unió, az ENSZ szakosított szervezete foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Több tagszervezete van. Ilyen például a CCIR, a Nemzetközi Rádió Tanácsadó Bizottság, vagy az IFRB, a Nemzetközi Frekvencianyiíván- tartó Testület. Ez utóbbi koordinálja a tagországok frekvenciahasználatát.- Mi a helyzet a szabványok megsértőivel? Van lehetőség a büntetésre, vagy minden ország belátásában bíznak?- Szerencsére háborút még nem indítottak emiatt! De félre téve a tréfát, azt mindenki tudja, működni csák úgy lehet, ha kölcsönösen betartjuk az előírásokat. Természetesen van lehetőség panasszal élni a megállapodások megsértőivel szemben az IFRB-nél. A testület tárgyalásokat szervez, és egyezségre készteti az érdekelt feleket. Egyébként nem jellemző az egyezmények durva megsértése.- A határainkon kívül, a környező országokban élő magyarság kívánsága teljesíthető-e, amikor azt kérik: erősítsük a hazai adások sugárzását?- A válasz, sajnos, nem. Ugyanis nem térhetünk el azoktól a sugárzási paraméterektől, amit a nemzetközi terv számunkra előír. Vagyis: ha egy ország nem engedi meg, hogy felé többet sugározzunk - ami nyilván zavarná saját adását -, akkor mi azt nem tehetjük meg. S ebben a jogi akadályokon kívül gyakran technikaiak is szerepet játszanak.- Mennyire telített Magyarországon az éter?- Nagyon, hiszen nincsen olyan csatorna, amely ne lenne valamilyen adás számára lefoglalva! Egyébként a rádiózás esetében URH-n három központi program fogható: a Kossuth, a Petőfi és a Bartók műsora. Jelenleg van még némi lehetőségi helyi, illetve egy negyedik országos, nem teljes fedésű adás sugárzására. Később ennél több műsor is sugározható lesz. A televíziózásban a nemzetközi terv alapján három központi programra van csatornakészletünk. Ebből most csak kettő működik. A fennmaradó frekvenciatartomány hasznosításáról még nem született végleges döntés. Két alternatíva jöhet szóba: vagy egy újabb országos műsor, vagy több, úgynevezett regionális adás indítható.- Mind többször kerül szóba a magánadók ügye. A jogi lehetőség adott, ám az érvényben lévő moratórium felfüggesztette ezt a kérdést. Ön szerint műszaki indokok miatt született a moratórium, vagy politikai okokból?- Műszaki okok is indokolják a moratórium kihirdetését. Ám azt nem tudom, figyelembe vették-e ezeket, vagy kizárólag politikai szempontok határoztak. A műszaki ok egyébként az, hogy tervezni csak a felhasználási cél tisztázása után lehet. Mert az nem lehet érv, hogy kinek van több pénze, vagy kijött előbb? Egyelőre azonban az igények elbírálásának semmiféle elfogadható mércéje nincsen. Ezt a döntést a mérnökökre bízni nem szabad. Azt megmondani, hogyan viszonyuljon egymáshoz a jövőben a kereskedelmi és a regionális műsor, vagy az állami program, nem műszaki kérdés. Ez, bizony, elsősorban társadalmi ügy, hiszen sokféle érdeket kell egyeztetni. Ezért a döntés megszületéséig én indokoltnak tartom a moratóriumot. Ám halogatni a végtelenségig nem lehet! Kevés szó esik arról, hogy a világ országai közül nem sok helyen engedélyezik a magánrádiók és magántelevíziók működését. Most, hogy e téma nálunk napirendre került, igencsak megmozgatta a külföldi vállalkozók fantáziáját, amit az óriási érdeklődés bizonyít. Sok állam ugyanis frekvenciakészletét nemzeti vagyonnaktekinti. Ezért nem engedi eladni, szétaprózni! A szomszédos Ausztriában az állam nem ad lehetőséget magánrádió- és tévéadók üzemeltetésére. Napjainkban furcsa helyzet alakult ki. Osztrák vállalkozók Magyarországon szeretnének frekvenciát vásárolni, hogy műsoraikat magyar területről „szórják át” Ausztriába. GYERKÓ KATALIN Kávék és kávéházak
