Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-15 / 34. szám

1990. május 15.

NÉPÚJSÁG 5

Hitler Adolf és Joszif Sztálin

Közös jellemvonások

Mind Hitler Adolf, mind Dzsugasvili Sztálin a szó leghétköznapibb értelmében véve lumpen elem volt. Az elemi iskolán kivül egyiknek sem volt semmilyen iskolai végzettsége, nem szereztek soha szakmát, sohasem volt tisztességes kenyérkereső foglalkozásuk. Ha a történelem szennyes árja nem dobja őket a felszínre, valószínűleg alkoholista kocsma-és börtöntöltelékekként tengetik életüket. Ám közbeszólt a történelem és az egyikből „hivatásos forradalmár”, a népek atyja, a másikből pedig „világhódító” lett.

Hitler Adolf 30 éves koráig éli a lecsúszott lumpenek életét, senki sem ismeri, barátai nincsenek, és az első világháború szinte megmenti öt a teljes lezülléstöl. 1919-ben, harmincévesen lép a politika színpadára, amikor közönséges rendőrspicliként elvetődik a Deutsche Arbeiterpartei nevű, zavaros szélsőjobboldali szervezet egyik gyűlésére. (Egy bizonyos Ernst Röhm alkalmazza Dolfit két schillingért naponta, spicliszolgálatokra. Ezzel a Röhmmel számol majd le Hitler a „hosszú kések éjszakáján”.)

Sztálinról is kiderítették nemrég, hogy az Ohrana, a cári titkosrendőrség besúgója volt egy időben...

Valójában a „mozgalom” mindkét figura számára először is kenyeret adott, megélhetést, és ez a közösség kezdte őket emberszámba venni. Egyáltalán emberekre bukkantak, akik végre szóba álltak velük.

Hitler Adolf 1889. április 20-án született az ausztriai Braunauban, apja egy alkoholista vámtisztviselő volt Linzben, aki elvette feleségül egy rokonát. Ettől a rokontól született a kis Dolfi.

Hitler egyik testvére közönséges bűnöző lett, már 18 éves korában ült lopásért. 1909-1913 között Hitler Bécsben élt, nem vették fel a Művészeti Akadémiára, alkalmi munkákból, plakátrajzolásból és -ragasztásból tartotta fenn magát. Egyre lejjebb csúszott, a végén már éjjeli menedékhelyek, ingyenkonyhák állandó látogatója, s egy ilyen menedékhelyen egy Neumann nevű, jólelkű zsidó ószeres megszánja, és megajándékozza egy elnyűtt kabáttal...

1913-ban Sztálin is Bécs lakója, néhány háztömbnyire lakik Hitler Adolftól. Öjobb helyzetben van, öt már a „mozgalom” foglalkoztatja, fizeti. Adolf festő akart lenni, Sztálin költő, az egyiket nem veszik fel a művészeti iskolába, a másikat kirúgják a papi szemináriumból.

Lumpenek, bűnözők között

Bár igen gyérek az adataink Hitler és Sztálin korai időszakáról, azt tudjuk, hogy mindkettő kapcsolatba került évekig alvilági elemekkel, kétes egzisztenciákkal, és kifejezetten lumpen környezetben élt.

Sztálin 1879 december 21-én (az év legsötétebb napján) született Goriban. Hitler osztrák, Sztálin grúz, az előbbi a „legnémetebb”

német, az utóbbi a „legoroszabb” orosz lesz. Sztálin a Kaukázus hegyei közt nö fel, vad vidéken, ahol mindennapos a vérbosszú, ahol a hegyi törzsek és nemzetiségek között vak gyűlölet él, ahol nem működik a tételes törvény, csak az erő törvénye.

Bakui földalatti tevékenysége idején pedig a gyorsan fejlődő olajváros szintén gyorsan fejlődő alvilágába merül alá, a lumpenelemek közé.

így szívja magába ez a két sötét figura a lumpenvilág „erkölcsét”, gátlástalanságát.

Géniuszok vagy törpék?

Hitler Adolf primitív, műveletlen, iskolázatlan, azonban a lumpen életmód lehetőséget ad számára, hogy sokat olvasson. Nem dolgozik, teheti. Persze, nem világirodalmat olvas, hanem ponyvát és a mindent elárasztó politikai alvilágirodalmat. Akkoriban Bécsben minden utcasarkon működik egy ilyes szennyirodalmi kiadó, „magvas” eszmefuttatások jelennek meg soviniszta, zsidógyűlölő, fajelméleti alapon.

Hitler Chamberlaint, az eszelős angol lordból soviniszta németté lett „írót”, „teoretikust” olvassa, aki Nietschét hamisítva kifejti az Übermensch tanát. Persze, akkoriban minden bokorban termett egy ilyen félhülye, mint Chamberlain, tele volt Bécs az antiszemita, prefasiszta kiadványokkal, újságokkal. Hitler Adolf persze olvasott mást is. Felnőtt emberként Kari May a kedvence, de érdeklődik az asztrológiai és egyéb okkult kiadványok, fércművek iránt is.

Sztálin ekkoriban kissé másfajta, de hasonló színvonalú „irodalommal" ismerkedik: a vul- gármarxista zagyvalékkal. A Marxot velejéig meghamisító, primitív „forradalmi irodalom", amely elképesztően vulgáris magyarázatokat ad a történelem nagy problémáira, éppen megfelel Joszif Visszárionovics színvonalának. Persze, Sztálin is olvas ponyvairodaimat, lektűrt, stb.

Ilyen szellemi színvonalú emberek hogy kerülhettek, közel egy időben, a hatalom csúcsaira?

A történelem gyakran a „könnyebb" megoldást választja. Előállnak szituációk, amikor nem az értelmiség, a szellemi vezető elit kezébe kerül a hatalom, hanem ellenkezőleg: a történelem szennyes árján az alulról felkavart iszap került tajtékként a felszínre. Időnként hatalmas tömegek keresik a primitív sémákat, primitív gondolatokat, saját, megoldhatatlannak tűnő problémáik orvoslására. Hitler Adolf és Joszif Sztálin azonos salakból fejlődik ki: „a meg nem gondolt gondolat” piszkos salakjából.

Az emberiségnek örökre el kell ezt a piszkot takarítania!

GAZDAG LÁSZLÓ

Kirándulás

Május-június hónapban az átlagosnál szívesebben járnak a gyerekeink iskolába. Tervezgetik az igénybe vehető hétközi szabadnapjaikat, vagyis az osztálykirándulásokat. Egy ilyenre kapott meghívásnak örülhettem én is május 7-8-án. így jutottunk el a tolnai ll-es Számú Általános Iskola 7/A osztályos tanulóival Kékestető, Eger, Miskolc környékére. Hosszú lenne felsorolni a két nap alatt átélt élményeket és látnivalókat.

KISPAL MARIA

Siroki várnál nadrágféken

Megérkeztünk Aggtelekre

Felfrissülés a Parádi pataknál

Az egri vár bejáratánál

Eger a várból

Egész nap csúcsforgalom van ?

Ugyan elvből nem vagyok híve a sajtó útján történő levelezge- tésnek, de Piácsek György korábbi felvetéseimre adott kedves (bár cikkem megjelenéséhez képest kissé megkésettnek tűnő) válasza erre indít. Teszem ezt azért is, mert úgy gondolom, sem a gúnyolódó, sem az érveket, tapasztalatokat egyetlen mozdulattal lesöprő reagálás nem elég elegáns, s nem is okos megoldás, pedig most mégis (újra?) ez történt. De hát mindenki azzal küzd, amije van neki.

• Mindezekért úgy döntöttem, hogy nem hagyhatom szó nélkül váratlan vitapartnerem terjedelmes, de kissé másról szóló „válaszát”. Ellenkező esetben úgy tűnhetne, valóban lényegtelenről írtam, s mivel visszautasították nézeteimet, aggodalmas jelzéseimet, tudomásul veszem, „legfeljebb" marad minden minden a régiben... Csakhogy megerősítettek mindazok, akik olvasták, jól olvasták cikkemet, hogy igazságok vannak abban, magam pedig régtől érzem, tapasztalom a leírtakat, különben nem is ülök írógéphez. Azt természetesen megértem, hogy az ügyben érintetteknek ez nem igazán tetszik, de hát ez ezzel jár. Mellesleg első Írásomban is jeleztem, hogy a gondok több félre tartoznak, melyről P. Gy. mintegy vállrándítással annyit mond: „többségük (értsd: a magyarázatra sem érdemes felvetések!) egyébként is - kiemelés tőlem, D. J. A. - az utak kezelőit érintik” (sic!)... Annyira naiv pedig végképp nem vagyok, hogy pénz nélkül számolok minden megoldással, de tudtommal eddig sem pénz nélkül kellett ügyeket megoldaniuk, legfeljebb kevés vagy kevesebb pénzzel. Ettől függetlenül fenntartom ama nézetemet, hogy lehetne a kevesebb pénzzel is okosabban vagy tervszerűbben gazdálkodni, s erősen remélem, hogy egy alkalmas közigazgatási és helyhatósági apparátus majd ezt is be fogja bizonyítani.

Tisztelettel visszautasltom viszont a Szerző finoman szólva is rosszindulatú, gúnyolódó megjegyzéseit, melyek tipikus jegyei az érvnélküliségnek, mint pl. „ok nélkül kétségbeesett”, „munkahelyére elkésetten indulva”, hogy többel ne is untassam a tisztelt olvasót. Hadd kérem helyette azt, hogy vegyék elő újra első írásomat (ápr. 19.), s vessék össze a kapott válasszal. Any- nyit megjegyzek még, hogy szekszárdi munkahellyel rendelkezvén, a jelzett áldatlan körülmények ellenére - ez nem a t. válaszoló érdeme -, soha el nem késtem, s hétalvó sem vagyok. Sajnálom viszont, hogy ilyen olcsó poénnal üti el a komoly felvetést, pl. a reggeli káoszt, mert ha az nem az (a csúcsforgalom fogalma erre már nem elég), akkor el kell tűnődni a káosz jelentéskörén. A futballhasonlat pedig ebben az összefüggésben egyszerűen ízléstelen. Nem kívánom a jeles szakembernek, hogy a jelzett ominózus pontokon egyszer érette vijjogjon a sziréna, de engedtessék meg, hogy önzőén magamnak vagy társaimnak se kelljen ezt kívánnom valahányadik esélyként, merthogy ez is belefér most még a vázolt helyzetbe; az csak a legkisebb kár, hogy ömlik a kipufogógáz, fogy a benzin a hosz- szú várakozások alatt, az időről nem is szólva, de hát erről írtam már - elkerülte volna P. Gy. figyelmét, hogy csak a sopánkodás- ra tudta kihegyezni tollát? Miért, ezek nem károk, csak a súlyos baleset? Az viszont kár, nagy kár, hogy egy jogos felvetéssor nyomán pusztán élcek jutnak eszébe a szakembernek, s a gondokat felvetőt igyekszik kioktatni a kulturált és illedelmes viselkedés szabályairól. Nem nekem van szükségem erre.

Sem a kioktatás, sem a kiselőadás nem oldja meg az utak minőségének, a gépjárműpark állapotának, az átjelzések logikus rendjének gondjait, miként egy közlekedési szempontból túlterhelt városéit sem. (Régi felvetés - nem az enyém! -, hogy ki kéne vezetni a belvárosból a nagy átmenő forgalmat, ez valószínűleg az én jelzetemmel ellátott problémákon is enyhítene, de erre sem „mozdult” rá'még senki; mert nem „belterjes” javaslat volt, csak külső, oktondi laikusoké?) Én nem ráztam és nem is fogom rázni az öklömet más vezetők felé, P. Gy. felé sem, ha gépkocsival összetalálkoznánk, annál intelligensebbnek tartom magam. (Még ha fel is tételezi rólam az ellenkezőjét.) Már csak azért sem, mert nem a másik vezető tehet a felvetett helyzetekről. De én sem, aki felvetem a gondot! És itt vét P. Gy., aki mintha a felvetőt kárhoztatná-gúnyolná a gondokért. Már elnézést... Én őket, a közlekedésbiztonság iákat vagy éppen az útfelügyelet munkatársait sem vádolom olyan balesetekért, amelyekben az izgága vagy részég, vagy egyszerűen szabálytalanul közlekedő fél a ludas. Itt van köztünk a különbség: sokkal nagyobb higgadtsággal kéne olvasni mások gondolatait, s hasonlóan lenne szerencsés reagálni, mondom magamnak is, akit meglehetősen felháborított a válaszcikk hangvétele és irányultsága.

És ha türelmet kér még mindig számon, az nem végtelen. Ha sérteget és poénkodik, az erkölcstelen. Ha megnyugtatni kíván, ezzel, az sikertelen. Ötleteit különben köszönöm, főként a Béri B. utcán „hömpölygő végeláthatatlan jármüoszlopból” elsőként elsőbbségét átadó kapcsán, öt el fogom küldeni t. válaszolómhoz, megérdemel majd egy kitüntetést; de mi lesz a következő percben s a következő kereszteződésnél? Azt pedig tisztelettel jelentem, hogy a szerző által gonddal sorolt negatív esetekben még soha nem voltam tevőleges fél, mert nemcsak ismerem, de be is tartom a KRESZ előírásait (csakhogy a gondok ettől még gondok maradnak). Sajnálatos módon tehát a válaszcikk nem sok mindenre ad választ (s még így is túloztam), ellenben mintha belefeledkezne egy TIT-jellegű előadás hevébe, melynek csak jóindulatát tudom elfogadni. Az írásnak vannak azért pozitívumai: megnyutatott, hogy az egy év alatt 37%-kal(!) emelkedett balesetszám ellenére statisztikájuk a cikkemben felvetett okokat eddig nem regisztrálta. S van egy fél mondata, ami kimondottan örömmel töltött el: ....a város közúti forgalmának

szervezettsége a vitathatatlanul létező hibák ellenére...” (kiemelés tőlem: D. J. A.), szóval ezekre lettem volna kíváncsi* ha már érdemi választ felvetéseimre nem sikerült kapnom. És az is hasznos kezdő közlekedők, iskolai KRESZ-órák szervezői számára, akiket a cikk mintegy kétharmadában taglal, alig érintőleges összefüggésben a választ úgymond kiváltó cikkel.

Végezetül: ha első írásom címe netán sértő vagy elmarasztaló lett volna minősítést sugallva, úgy azt sajnálom^nem az volt a szándékom, de nem írhattam mást, mint amit tapasztalok. Azt viszont mélyen fájlalom, hogy egy remélten közérdekért felszólaló, nem önös tartalmú írás csak ilyen választ tudott kiváltani.

' Tisztelettel:

DRESCHER J. ATTILA

Bevonujóknak és hozzátartozóiknak

Újdonságok a honvédségnél

A Magyar Honvédség nem csak nevében változott, hanem tevékenységében is. Ebből kiemelve a katonai igazgatás területének egy részét, tapasztaljuk, hogy gyorsabb és egyszerűbb lett a hadkötelesek bejelentési és megjelenési kötelezettség teljesítésének esetei. A sorkötelesnek az idei évtől kezdve alapvetően csak egy esetben kell megjelennie sorozáskor, ami egyben fél éven belül történő bevonulását is jelenti.

A sorköteles kor (18-28 év közötti idő) ideje alatt a sorkötelesnek az iskolai végzettségét, polgári szakképzettségét, családi és egészségi állapotában történt változást, tanulmánypk megkezdését vagy befejezését, rövidebb vagy hosszabb ideig külföldön való tartózkodást be kell személyesen vagy írásban jelenteni az állandó lakhely szerinti hádkiegészitési és területvédelmi parancsnokságon. A bejelentési kötelezettség teljesíthető a helyi tanácsoknál, nagyobb vállalatoknál a kijelölt katonai ügyintézőknél.

Kinek az érdeke az adatok szolgáltatása, feldolgozása? A hadkötelesé, ezen belül a sorkötelesé, a tartalékos hadkötelesé vagy a hozzátartozóké. Mivel az adatok feldolgozása során egyeztetésre kerül az állampolgár és a Magyar Honvédség érdeke, ezáltal a legoptimálisabb időben, iskolai végzettség, polgári szakma, egészségi minősítés alapján tervezhető az igénybevétel.

A fiatal bevonulónak az időponton kívül a bevonulás helye is lényeges, amiben szintén változások történtek. Alapvető törekvés, hogy mindenki lakhelyéhez közel (40,80,150 km) teljesítsen katonai szolgálatot.

Változás várható a szolgálati idő hónapjainak mennyiségében - 18 hónap

sorkatonai idő helyett kevesebb lesz. (A csökkentést az Országgyűlés fogja eldönteni és jóváhagyni.)

A kedvező változások zömét már alkalmazták. Az 1990. május 30-án sorkatonai szolgálatra bevonulók 60-100 nappal a behívás előtt írásban tájékoztatót kaptak a bevonulás napjáról, a szükséges és javasolt dolgok elintézéséről. A tájékoztatóban felsorolt jogok és kötelezettségeken kívül jelezve lett, hogy meddig és milyen kéréssel-bejelentéssel lehet a leendő sorkatonának élni. Ezekre a Tolna Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság minden esetben 8-10 napon belül megalapozott és tartalmas választ adott.

Új alakja és tartalma van a behívóparancsnak. A szükséges adatokon kívül, hogy mikor és milyen közlekedési eszközzel utazzon, mit vigyen magával a bevonuló stb., fel van tüntetve, hogy hol kezdi meg a szolgálatot és a 30-60 napos alapkiképzés, báziskiképzés után melyik helyőrségben tölti el a sorkatonai szolgálat több hónapját. Akinek egy helyőrség lesz a behívóparancsára írva, az a fiatal aj. alapkiképzéstés a szolgálatot is ugyanott tölti.le.

Újszerűnek fog tűnni, hogy a bevonulók egy része nem a bevonulási központokba megy, hanem önállóan utazva közvetlen a csapathoz (laktanyába) vonul be a behívóparancson meghatározott időre. Ez nagy önfegyelmet, pontosságot követel meg a bevonuló újoncoktól. Természetesen a kedves szülők, hozzátartozók elkísérhetik a fiatalokat a laktanyakapukig, de ez a távolság miatt nem minden esetben gazdaságos.

ILLÉS GYULA őrnagy