Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-04 / 25. szám

1990. május 4. NÉPÚJSÁG 3 S. A pénz világa Vámdzsungel A vegyes vállalat a nagy üzlet Elvben a vámnak három funkciója is van: védi a hazai ipart, bevételhez juttatja a költ­ségvetést, és kereskedelempolitikai célokat is szolgál. Ugyanakkor igaz az is, hogy a magas vám nem a hazai ipart védi, hanem csak annak elkényelmesedéséhez vezet, el­maradottságát konzerválja. A vám mértéke ezek szerint egyenes arányban áll egy or­szág fejletlenségével. Ma a Közös Piac vámszínvonala 4,8 százalék, Magyarországé 16 százalék. Aligha fogja csatlakozási kérelmünket vonzóbbá tenni a közösség döntéshozói előtt, hogy a felvétel esetére megígérjük a vámmérséklést. Persze, egyetlen olyan jelentős piacgazdaság sincs, mely valamilyen mértékben ne alkalmazna vámosokat. A GATT, a Nemzetközi Vámtarifaegyezmény sem a vámok megszüntetését tűzte ki célul, hanem éppen a vámon kívüli akadályoktól kívánja meg­tisztítani a nemzetközi kereskedelmet. Ma Magyarországon külön szabályok vonatkoznak az utasforgalmi és a kereskedel­mi behozatalra. A „turisták” személyenként 5000 forintos értékhatárig vámmentesen, 15 000 forintig egységesen 17 százalék vám megfizetése mellett hozhatnak át árut a határon. Efölött az értékhatár fölött a kereskedelmi vámtarifákat kell alkalmazni. Tízezer tarifa A magyar „Vámkönyv” közel 10 000 különböző tarifát tartalmaz. Az alkalmazott vám­mérték függ a behozott cikktől és a származási országtól. Az államközi kereskedelem­ben, rubelért behozott áruk vámmentesek. Ugyancsak vámmentes a behozatal Finnor­szágból, de ezt nem a vámjogszabályok, hanem egy kétoldalú megállapodás, szabad­kereskedelmi egyezmény teszi lehetővé. Kedvezményes vámtarifákat kell alkalmazni a fejlődő országok egyes termékeinek importjakor. Ez az úgynevezett.Kereskedelmi Vámtarifakönyvben az első hasáb. A többi országból származó behozatal elvámolásá­nál Magyarország aJegnagyobb kedvezmény elvét alkalmazza, ez a második hasáb. Neve ellenére a legnagyobb kedvezmény épp csak a hátrányos megkülönböztetés hiányát, a diszkriminációmentességet jelenti, gyakorlatilag ebben a körben a legma­gasabbak a vámok. Például a szerszámgépekre kirótt vám átlagos mértéke az első ha­sábban 5 százalék, a másodikban 35 százalék. A vámosok a vásárlók közt már nem tesznek különbséget. A csak magánszemélyek­ből álló kis gazdasági társaságok is olyan elbánásra számíthatnak - a vámosok szerint - mint az állami vállalatok. Egyedül a vegyes vállalatók jelentenek kivételt. Teljes tehát a versenyegyenlőség. Az már igazán nem a vámosokon múlik, hogy például bizonyos kereskedelmi monopóliumok kedvezményezettjei nem a magánvállalkozások közül kerülnek ki... „Kiugrott” vámosok gmk-ban A tízezernyi különböző vámtétel, a poroszos precizitású szabályozás éppen azt cé­lozná, hogy ne fordulhasson elő visszaélés, ne lehessen „ügyeskedni” a vámnál. Egy élelmes vállalkozónak mégis elég széles játéktere marad. A vámdzsungelben való eligazodást speciális vállalkozások is könnyítik - olyan gmk-k működnek többek közt, amelyek nyugdíjas, vagy „kiugrott” vámosokat foglal­koztatnak. Az sem mindegy, hogy egy adott cikket egyben vagy részeire bontva vámol­tatnak el. Bár általában egy berendezés után részeire bontva több vámot kell fizetni, mint összeszerelve, nem zárható ki ennek a fordítottja sem. A hifitorony tarifája 15 szá­zalék, de már külön a magnóé 12,1 az erősítőé 50 százalék. Mindig az egyedi esettől függ, hogyan érdemes elvámoltatni. Ha viszont az elvámoláskor nyilvánvaló, hogy egy berendezést csak az egyszerűbb szállíthatóság miatt szereltek darabokra, az egészet úgy vámolják el, mintha össze lenne szerelve. Tehát egy cég teherautóján lépi át a határt darabjaira bontva egy autó, akkor arra a gépkocsivám vonatkozik. Ha már a felét a szomszéd gmk hozza át „szívességből”, külön vámolják el a motort, a futómüve­ket, és a többi elemet. A külföldi apport vámmentes Persze, mindez csak „seftelés”, ám a komoly vállalkozások is sokat nyerhetnek a vá­mon azzal, ha vegyes vállalatot alapítanak. A külföldi tulajdonos apportja ugyanis vám­mentes. és vámmentesen vásárolhatók a vállalkozás működtetéséhez szükséges ter­melőeszközök a külföldi által valutában befizetett alaptőke-hozzájárulásból. A terme­lőeszköz kifejezés értelmezése azonban komoly vitákhoz vezethet. Mint a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán megtudtuk, egy-egy telefaxot vagy má­solót vámmentesen behozhatnak a kisebb vegyes vállalatok is. A gond szerintük akkor kezdődik, ha egy vegyes vállalat úgy akar tíz faxot behozni, hogy összesen két telefon- vonala van. Ekkor a vámmentességről a helyi vámhivatal határoz, döntése ellen a me­gyei parancsnoksághoz, felülvizsgálati kérelemmel az országos parancsnoksághoz lehet fordulni. De még ha a vámosok nem is nyilvánítják a működéshez szükséges termelőeszköznek a behozott cikket, vegyes vállalatok esetében a vám megfizetésére részletfizetést engedélyeznek. De mi történik, ha a vegyes vállalat később felbomlik, megszünteti működését? Mi van, ha valaki csak azért alapít némi rokoni, vagy másfajta közreműködéssel vegyes vállalatot, hogy egy nagy értékű cikket saját céljaira vám­mentesen tudjon behozni, később eladja vagy egyéni vállalkozóként üzemelteti? Tulaj­donképpen semmi, hiszen a vámkedvezmény a vegyes vállalatok alapításához jár a későbbiekben pedig ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint a hazai vállalkozások. Vám­mentesen csak az alapításkor, illetve alaptőke-emeléskor befizetett valutabetétből vá­sárolhatnak. Ugyanúgy azt sem vizsgálja senki, vajon mi lesz a vámmentesen behozott eszközök későbbi sorsa. c k Völgységi vállalkozók Akikről nem volt szó A Kiosz Bonyhád Városi Szervezeté­nek nyilvántartása szerint a Völgység 23 településén összesen 489 vállalkozó él, dolgozik és tevékenykedik. Ebből is a legtöbb - szám szerint 270 Bonyhád vá­rosában. Olyan közismert és kevésbé közismert, mi több időnként igen külön­legesnek tartott szakma és vállalkozás birtokosai ők mint a cipész és cukrász, a léggömbtöltő és fémtömegcikkgyártó, vagy éppen a mosó-vasaló, netán a ká­dár. Mindegyikükről szólni szinte lehetet­lenség, különösen akkor az, ha figyelem­be vesszük azt a végtelenül elmaradott infrastruktúrát, amellyel a Völgység is rendelkezik. Szinte találomra mutattunk be közülük néhányat, ezzel is bizonyítva, hogy nélkülük egyre inkább elképzelhe­tetlen az életünk, szolgáltatásaik min­dennapjainkat segitőek. Vannak nagyok köztük és igen kicsik, gondokkal küszkö­dök és nagyszerűen prosperálók. Akad­nak csodálatosan jó szakemberek, akik hittel és okkal teszik amit tesznek, s tán van köztük olyan is, akinek van még mit tanulnia. Egy tény: mernek, vállalkoznak és befektetnek. Kockáztatnak és nyere­séghez jutnak, s talán van olyan is aki fel­adja. Szükség van rájuk, s 'ha kormá­nyunk majd képes lesz felvállalni ügyü­ket, s nem kell annyi bürokratikus útvesz­tővel számolniuk, netán még segíteni is fogják mindannyiukat, a mi jövőnk lesz tőle rózsásabb. Bizonyára sokakban fel­merült, még erről is érdemes lett volna ír­ni, sőt, a másikról inkább jobb lett volna, mint aki a sorozatban szerepelt. Bizonyá­ra így van, mindenesetre akadt vállalkozó akiről megtudtuk, időközben az NSZK- ba költözött, volt aki a falu szájától tartva kérte, hogy „ne értsük félre, de értsük meg”: nem nyilatkozik... Akadt aki azt mondta, neki az utóbbi öt esztendőben egyetlenegy ellenőrzése sem volt, úgy­hogy ne haragudjunk, de nem akarja ő magára felhívni a figyelmet. Szépen, csendesen, szorgalmasan elvan, őt is hagyja’ az adóhatóság békén. Volt aki morcosán, majdhogynem udvariatlanul ajánlgatott egyet, s mást... Őt is megértet­tük, bizonyára gondjai voltak. Kollégám a megmondhatója, hányszor kellett egy-egy településre telefon hiá­nyában kiautózgatnunk mire összejött a várva várt találkozó. Bezzel túl egyszerű lett volna ha a vállalkozóknak mondjuk legalább van telefonja... de nincs. Kérni szeretnénk. S ezúttal a megye összes vállalkozójára gondolva. Kérem, írjanak, mondják el gondjaikat, osszák meg velünk örömüket, s előbb-utóbb a vállalkozásbarát kormányok, a vállalko­zásbarát újságok és a kuncsafttisztelő vállalkozók ideje is eljön. SZABÓ SÁNDOR A sorozat fotóit RITZEL ZOLTÁN készítette. Tíz kiadó faházat építenek A hivatalos előszezon az ABC kinyitá­sával - az idén május 15-ével - indul. A főidény egy hónappal később. Dombori készülődik az üdülőtulajdonosok és a tu­risták fogadására. A részletekről Hirmann Béla gondnok­ságvezető tájékoztatott.- Célunk az, hogy gazdaságosan mű­ködtessük az üdülőtelepet. Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy az állami dotáció fogalmát törölni kell a szótárból. Nekünk is önfenntartókká kell válnunk. Ezért vezettük be az üdülődíjat (ez épüle­tenként 700 forint) és ezért szándéko­zunk belépődíjat szedni a strandolóktól is. Mit kínálunk cserébe? Színvonala­sabb szolgáltatásokat.- Könnyen vállalták az üdülőtulajdo­nosok ezt a 700 forintos plusz kiadást?- Nézze, a többség elfogadta. Ez a pénz megháromszorozódik, ugyanis ha felmutatjuk, hogy a telep fejlesztésére x összeg áll rendelkezésünkre, akkor a központi költségvetés is hozzájárul, mégpedig a duplájával. De ha csak ál­lunk és várunk, semmit sem kapunk.- És a szabad vízpartot kedvelők ho­gyan fogadták a strand körbekerítésé­nek hírét?- Három strandról kell beszélnünk. Az 1-es számú, a BM-üdülőnél továbbra is szabad strand marad. Sőt itt hamarosan nyernek még egy jó harmincméteres zó­nát a látogatók, mert tárgyalások folynak az érintettekkel (megyei tanács, BM, To- tév) hogy kerítéseiket, az eredeti állapot­nak megfelelően, a vízparttól jóval távo­labb helyezzék el. A 2-es számú strand lesz a „fizető”. Felnőtteknek 10, gyerme­keknek ötforintos napijegyek árusítását tervezzük - ezzel aztán annyiszor járkál­hatnak ki-be, ahányszor akarnak. (A 623 üdülő tulajdonosa 4-4 darab zsetont - állandó belépőt - kap.) És végül a 3-as számú strand: ez a Patex üdülő mögött van... Illetve lesz. Konkrét kialakításához, csinosításához az év közepén kezdünk. Egyelőre béléptidíj-szedést ott sem ter­vezünk.- Mire költik a befolyt összeget?- Pénzügyi alapot teremtünk a tovább­lépéshez. Uj pavilonsort építünk, hat kis üzlettel (vendéglátó- és ajándék-árudák­kal) kétoldali kiszolgálással: strandon belül és kerítésen kívül is vásárolhatnak majd ezekben. Ivókutakat, zuhanyzókat, többnyelvű tájékoztató-, figyelmeztető­táblákat szereltünk fel. Befejeztük a szennyvízhálózat bővítését - most foly­nak a házi rácsatlakozások. Folyamato­san végezzük a mederkarbantartást: az iszapkotró hajónk most is dolgozik. El­kezdtük a kajak-kenu pálya céltornyá­nak és partvédő művének munkálatait. Több száz négyzetméter vadonatúj park­felületet létesítettünk, stb...- Tehát minden szép és jó, és olajozot­tan működik.- Nem egészen. Vannak jogos és ke­vésbé jogos panaszok. Jogos az, hogy áz üdülőterület északi szárrlya elmaradot­tabb a délinél. Ott nincs bolt, keve­sebb az út, a járda, bővíteni kell a csapa­dékvíz-elvezető hálózatot. Nem értem vi­szont azokat, akik a strandbelépő ellen tiltakoznak. Hétvégeken, főidényben 2000-2500 ember fordul meg Dombod­ban. Mindent használnak, és - tisztesség ne essék - csak a kuplerájt hagyják maguk után. Ha nem a vízben végzik el a „dolgukat", akkor legalább kétszer ki kell menniük vécére. Ami eddig 4-4 forint volt. Most, mivel zárttá válik a terület, in­gyenes lesz... Ne sajnáljuk már a kulturált üdülésre azt az egy-két forintot! Vagy aki sajnálja, az menjen át a potyastrandra! Tudja, az az érdekes, hogy nem a nagy- közönség elégedetlenkedik, hanem az a néhány ember, aki az elmúlt 40 évben megszokta, hogy neki van igaza.- Tervezik-e az üdülőtelep továbbépí­tését, bővítését?- Igen. Egy magánvállalkozó most épít tíz faházat. Ezeket víkendezű családok­nak fogja majd kiadni. De terjeszkedni akarunk a műút túloldalán is. Ősszel sze­retnénk ott kitűzetni közel száz közműve­sített telket. A gépkocsik nagy részét is jó volna száműzni a vízpart közvetlen köze­léből. Ezért - szintén a túloldalon - egy nagy parkoló kialakítását is tervezzük. Dombori ázsiója emelkedik. Egyre több vendég fordul meg nálunk. Nincs megál­lás, munkálkodni, szervezni kell. Az idén is lesz öt rangos kajak-kenu verse­nyünk...- A magánvállalkozók részt vesznek e pezsdülö életben?- Kiadtunk a közelmúltban 25-30 ma­gánkereskedői engedélyt. Lesz verseny a vevőért. Változnak a tulajdonviszonyok. De néha még most is elkeseredik az em­ber a kuszaságon. Itt van például a szennyvízhálózat esete. Lakossági pénz­ből épült, egy fillér központi támogatás nélkül, s mikor elkészült, állami tulajdon­ba vették, a kezelői jogot pedig a vízmű kapta. Milyen alapon? WESSELY Fotó: KPM Startkészültség Domboriban Hogyan szerezzünk szennyvízcsatornát? Tudatos, széles körű munka Kiképzés és felkészítés a polgári védelemnél A polgári védelem feladatait miniszter- tanácsi határozat szabályozza. A szerve­zet alaprendeltetéséből fakadó tervsze­rű, szervezett keretek között felkészíté­sének megszervezésére és végrehajtá­sára. Ennek megfelelően a polgári véde­lemnél évente ismétlődő feladatként je­lentkezik a parancsnoki és a beosztott állomány képzése, valamint a munkavi­szonyban nem álló lakosság és a tanu­lóifjúság felkészítése. E feladatok megol­dása tudatos tervező munkát, jó együtt­működési készséget, megfelelően funk­cionáló kiképzési rendszer kialakítását és hatékony, széles körű propaganda- munkát igényel. A megyei polgári védel­mi parancsnokság ezen feltételeknek történő megfelelés igényével szervezte és koordinálta elmúlt évi kiképzési és propagandamunkáját. Egységes célok és követelmények Az elmúlt kiképzési év célkitűzései kö­zül előtérbe helyeztük a polgári védelmi szervezetek elemi csapások, ipari és természeti katasztrófák esetén jelentke­ző feladataira történő felkészítését. A me­gye polgári védelmi parancsnokának in­tézkedése alapján a foglalkozásokat központi előadói állomány vezette. A végrehajtást kedvező irányban befolyá­solták, hogy a városi törzsek és az üzemi parancsnokságok intézkedéseikben kellő időben, konkrétan és egységesen szabályozták a kiképzendő állomány fel­adatait, a követelményeket és az eléren­dő célokat. Ennek eredményeképpen elértük, hogy a parancsnokok többsége jártasság szintjén ismeri a polgári véde­lem szervezetek vezetésének, irányításá­nak rendjét, az alkalmazási készenlétbe helyezés és az alkalmazás alapvető ele­meit. Az elmúlt év során a parancsnoki kiképzés színvonala az elvárásoknak megfelelően alakult, az állomány megfe­lelő szinten képes a beosztottak vezeté­sére és polgári védelmi tevékenységük irányítására. A beosztott állomány képzésére a szervezési bázisokon és a megalakítási helyeken kerül sor. A foglalkozásokat az alegységparancsnokok vezették. A vég­rehajtás során legfontosabbnak azt te­kintettük, hogy az állomány ismerje meg beosztásából eredő, a polgári védelmi munkavégzéshez szükséges tudnivaló­kat. A munkaviszonyban neip álló dolgo­zók az előírt óraszámban - 4 óra - ala­pismereteket szerveztek:- az egyéni és kollektiv védelem meg­valósításáról,- mentő, mentesítő és helyreállító munkákban való közreműködésről,- a területi sajátosságoknak megfele­lően a békeidőszakban bekövetkezhető kataszt­rófák jellemzőiről és megelőzésük lehetősé­geiről. Önfenntartó tevékenység Az elmúlt képzési év­ben a megye területén 6 üzemi komplex polgári védelmi gyakorlatot haj­tottunk végre. A gyakor­latok közül 1 kiváló, 4 jó, mig egy megfelelő érté­keléssel zárult. A gyakor­latok összességében 160 000 forint nép­gazdaságig hasznos tevékenységet eredményeztek. A beérkező és a ki­képzési évet értékelő jelentések arról ta­núskodnak, hogy megyénkben a polgári védelem szervezett erői ismerik felada­taikat, képesek a gondjainkra bízott tech­nikai-anyagi eszközök, műszerek keze­lésére és szakszerű használatára. Az elért eredményeket egy kialakulóban lé­vő jó parancsnoki kollektívának köszön­hetjük, amelyben nemcsak a megyei pa­rancsnokság szakemberei, hanem a me­gyei szakszolgálati parancsnokságok, a városi törzsparancsnokságok és a pol­gári védelmi kiképzéseket vezető külön­böző szintű parancsnokok is aktivan közreműködtek. Összességében elmondható, hogy a polgári védelem sikeres kiképzési évet zárt. Ugyanakkor tudjuk, hogy az előttünk álló év feladatainak megvalósítása az ed­digieknél is nagyobb összefogást, jobb együttműködést követel meg. Lényeges­nek tartjuk, hogy a kiképzésekre fordított pénzösszegeknek, időnek és energiá­nak feltétlenül meg kell térülnie. Tapasz­talataink és ellenőrzéseink alapján jól tudjuk, hogy a polgári védelmi kiképzé­seken, felkészítésben résztvevő állo­mány többsége tisztességgel és becsü­lettel teljesítette és teljesíti a jövőben is feladatait. A feladatok végrehajtására vo­natkozó reális és teljesíthető célkitűzése­ket kívánunk meghatározni. Elsődleges­nek tartjuk a parancsnoki állomány terv­szerű, célirányos felkészítését, ugyanak­kor továbbra is a „differenciált felkészí­tés” rendszerét alkalmazzuk. Előtérbe helyezzük a helyi sajátosságok érvénye­sülésének és az önállóság növelésének elvét. Fő feladatunknak tekintjük, hogy ke­ressük és megtaláljuk a kiképzések szín­vonalát tovább növelő jó módszereket és biztosítsuk azok érvényre juttatásának személyi, anyagi és tárgyi feltételeit egyaránt. BODROGI GÉZA Egészségügyi alapozás Készül a céltorony

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents