Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-13 / 10. szám

1990. április 13. NÉPÚJSÁG 3 Völgységi vállalkozók A zománcozó- Valaha tanulni kel­lett a mesterséget, ké­rem, ma szabadipar - tár­ja szét karját Krátschmer László bonyhádi zomán­cozómester, akit csupán az a tény zavar, hogy rok­kantnyugdíjas. Sokat kel­lene dolgozni, igény van, de egy szerencsétlen baleset miatt elvesztett egyik láb sajnos nem pó­tolható. Ennek ellenére életvidám, jókedélyű em­ber Krátschmer László, akit 1953-ban vettek fel a Zománcárugyárba betanított munkás­nak. Zománcozta a lábasokat, szürkére 13 évig, s ott érte a baleset. Műszakváltás volt, egy lány viccből adott neki egy „kecsketúrót”, s a porc... Kórház hóna­pokig, majd betegállomány, később fűtő lett, majd művezető, hiszen megvolt a megfelelő előképzettsége. Felnőtt fejjel végezte el a gépipari technikumot. - Ne­héz volt, a tetejébe tanulni kellett - meséli nevetve, s aztán évek múltán már a tech­nológián dolgozott. Műszaki előkalkulá- tor volt, majd árügyi előadó. Négy évvel ezelőtt, amikor elvesztette a lábát, érezte, hogy jól jön az a lehetőség, hogy 1971-től otthon is dolgozik. Ma is teszi. Abban az időben nagyon sok mun­kával hozta össze annak a lehetőségét, hogy ma „kimankózhat” a műhelybe, leülhet és alkothat. Mert neki a zománco­zás is alkotás. Saját kezűleg, házilagos kivitelezésben készített el ismerőseivel mindent, még az égető kemencét is. Spe­kulált először, hogy mit is tegyen. „Pesti srác" lévén, neki aztán a föld nem való, hát hazavitte az ipart... Dr. Takács i.gyvéd, Szekszárdon an­nak idején fölvilágosította: a tanoncidő és segédidő különleges esetekben, a mestervizsgánál elengedhető. Neki volt gyakorlata, éppen a 13 év, s úgy emlék­szik, újfent nevetve, hogy könnyű volt a mestervizsga hiszen többet tudott a vizs­gáztatójánál a szakma rejtelmeiből.- Bírom a munkát, szeretem is csinálni, sajnos, éppen rossz a kemence, külön­ben be is mutatnám, hogy megy. Ami a kemencébe nagyságra befér, azt a mun­kát el is vállalom. Szeretem a feladatokat. Jó játszani a színnel, a festékkel, a formá­val. Nézze, itt Matyó utánzatú edényeket is láthat. Kívánságra neveket írok a halászlés tálakra, s többféle bográcsot árulok. Hét­végi tanyákra, barátnak, most ez a divat. Higgye el, nekem van munkám már több­felé a világban, Budapesttől Brüsszel­ig­A rokkantnyugdíjhoz jól jön Krátsch- raer László zománcozó mesternek az a kis kiegészítés.- szabó - ritzel ­Bejárják Európát Fuvarozási vállalkozás Szekszárdon Szinte mindenütt szaporodnak a vállalkozások, miért pont a nemzetközi szállítás lenne a kivétel? A Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat szállítási részlegének volt al­kalmazottai néhány magánszeméllyel összefogtak a külföldi fuvarozásban rejlő lehe­tőségek kihasználására és megalakították a Kárpátia Fuvarozási és Szolgáltató Kft.-t. A változatosság jellemzi tevékenységi körüket, hiszen a belföldi szállításból, a ke­reskedelemből, a vasáruk nagykereskedelméből és az élőhal-forgalmazásból egy­aránt kiveszik a részüket. Kuperczkó Istvántól, a kft. ügyvezető igazgatójától megtudtuk, hogy a kisvállalkozás a vállalatinál feszítettebb munkatempót követel. Szekszárdon a Bezerédj u. 2. sz. alatt kapott helyet a speditőr iroda, mely elsősorban a szállítások szervezésével foglalkozik. Akad munkájuk bőven: nemrég például a BHG szekszárdi gyáregységével kötöttek szállítási szerződést, az általuk gyártott terméket fogják az NSZK-ba fuvarozni. Szinte egész Európát bejárja a kft. tulajdonában lévő négy kamion. A vállalkozás sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy gépparkjukat hamarosan növelni fogják újabb négy autóval, hogy a megrendeléseket teljesíteni tudják. - km ­y Elég volt a házasságból Nincs harag, de csatázunk (Folytatás az 1. oldalról.)- Mondtam az uramnak, amikor az is­kolát építették, hogy aludjon ott, úgyis annyit van távol - meséli látogatásunkkor nevetve Hahn Jánosné, aztán telefont ajánl, mondván, azon keressük meg a férjét, aki éppen a különválás ügyében jár benn a megyénél. Szerencsére a táv­hívóhálózatban van Pusztahencse és se­gítőkészek a megyei tanács dolgozói, így létrejöhetett a Sajtóházban a rande­vú. Az elöljáró pontosan érkezik, s beszél­getésünk kezdetén már az óráját nézi. Ebből, no és a bejelentéséből derül ki, hogy az ideje szűkre szabott, hiszen nemcsak a lakodalom, hanem a válás le­bonyolítása körül is sok a teendő.- A falugyűlés kezdeményezte, a no­vemberi választásnál pedig megszavaz­ták az emberek, hogy legyünk külön Nagydorogtól - kezdi Hahn János. Az el­válás oka az, hogy a társközségekbe nem jutott, csökkent a falu népesség- megtartó ereje, és valójában rossz volt az egész koncepció - summáz, majd meg­toldja: - Nem azt mondom, hogy most több jut, de beosztjuk. A lakosság össze­tartó és akarja, ténylegesen akarja az önálló közigazgatást és, hogy gazdája le­gyen a falunak. Ha van intézmény, infra­struktúra és közigazgatás, sőt, ha a ke­reskedelem jobb ellátást biztosít, akkor van (lesz) kötődés is. Mindehhez hozzátehetjük a munkale­hetőség biztosítását. A pusztahencseiek a PAV-nál, a Paksi Állami Gazdaságban, a helyi Kossuth Mgtsz-ben, az ugyan­csak helyben működő Vasöntöde és Fémmegmunkáló Kisszövetekezetben találtak munkát. Azokat a nőket kellene helyben foglalkoztatni, akik nem tudnak eljárni Paksra. Az elöljáró szerint a téesz egy zöldségtermesztő ágazattal nem­csak munkát tudna biztosítani nekik, ha­nem növelhetné bevételét is. Nem vagyunk igazságosak, ha nem említjük meg Pusztahencse fejlődését. Mert fejlődött ez a település annak elle­nére, hogy a közös kalapból nem sok ju­tott neki. Fejlődött, mert tenniakaró, lel­kes lakói vannak, akik sem időt, sem fá­radtságot, sem kezük, sem agyuk mun­káját nem restellték a köz szolgálatába állítani. A pusztahencsei emberek össz- komfortosítani akarták falujukat. Ezért alakult meg 1982-ben a törpevízmü-tár- sulás, ezért vitték vissza 1987-ben az öt tanteremmel társadalmi munkával kibő­vített iskolába a felső tagozatot - az öt tanterem teljes bekerülést költsége nem haladta meg a négymillió forintot! -, és ezért is, no meg a léleknek kijáró juttatás miatt is fogtak hozzá a templomépítés­hez. A faluért végzett társadalmi munka értéke - a templomépítéssel együtt - 19 millió forint, az egy főre jutó érték tavaly 15 300 forint volt. Ez a két szám önma­gáért beszél, s a példaértékű összefo­gást, tenniakarást jelenti. A fő mozgató Hahn János volt, akinek közbenjárására társadalmi munkában készítették el a ter­veket, aki húszéves kereskedői tapasz­talatát latba vetette, és nagykereskedel­mi áron szerezte meg az összes anyagot a különböző cégektől. Az előbbiekben említett összeg - úgy gondolom - előkelő helyre juttatja a településfejlesztési ver­senyben a pusztahencseieket, de vajon kapnak-e pénzt, amire nagy szükség lenne, hiszen Nagydorog nem tud adni semmit. Templomot építenek társadalmi munká­val Az elöljáró bizakodó, ugyanis a megyei tanács ígért egy kis segítséget. A válás­hoz két helyiséget - a tanácsházban or­vosi rendelő és tanácsadó van ideiglene­sen, ám a végleges megoldáshoz idő és pénz kell. A11 milliós költségvetésből az ÁMK (óvoda, iskola, művelődési ház) el­visz 8 milliót, s a maradék? Nem jelentős. Még szerencse, hogy a tenniakarás tüze nem lohad le az emberekben, mert így, közösen, a gyülekező újabb problémákat is megoldják, megoldhatják, mint eddig, jó gazda módjára. Nem volt váratlan az ideiglenes köztársasági elnök döntése az önállóságról, hiszen a település felké­szült rá. Hahn János már tavaly karácsony és szilveszter között azt szorgalmazta a me­gyénél, hogy január 1 -jétől elszakadhas­sanak. Lassan összeáll a tanácsi apparátus is, ugyanis minden tisztségre van pályá­zó. A társadalmi tanácselnök mellett főál­lású yb-titkár, igazgatási, illetve pénzügyi előadó - szakképzett emberek - és egy hivatalsegéd végzi majd a munkát. Ha semmi nem jön közbe, akkor április 17- én 14 órakor megtartják az alakuló ta­nácsülést. Pusztahencsén ismét megnyertek egy „csatát”, mivel a kényszerházasságot fel­bontják. Biztosan nemcsak Hahn János, ha­nem több lelkes falubeli is úgy van, hogy köszönetét nem vár a sok mun­káért, de ha azt látja, jól érzik magukat a gyerekek, akkor megérte fáradozni... ÉKES LÁSZLÓ FOTÓ: RITZEL ZOLTÁN Az iskola visszahozta az életet Mi lesz veled, magyar mezőgazdaság? (Folytatás az 1. oldalról.)- Az idei ellátás nincs veszélyben. Ez minden termékre érvényes, ami Magyar- országon megtermelhető. Ez nemcsak amiatt van, hogy a fizetőképes kereslet csökkenése - az áremelések óta - tartós tendencia; hanem a mezőgazdasági ter­melés is megfelelő színvonalú. A kenyér­nek való őszi vetésterülete a szokott nagyságrendű, az őszi vetések áttelelé- sénél sem szenvedtek károkat. Az állatál­lomány ugyan csökkent, de ezt kiegyen­súlyozza, hogy a korábbinál kevesebb tejet fogyasztunk, a tehenek pedig átla­gosan több tejet adnak. Sőt, egyre in­kább a felesleges készletek értékesítése a kereskedők gondja. A sertésállomány is csökkent, de az exporthoz és a csök­kenő vásárlói szükséglet kielégítéséhez így is elegendő. A baromfihús külpiaca rendkívül rossz, következésképpen a belső ellátás - mintegy kényszerűen - javul. A zöldségtermelésben meglehető­sen felemás a helyzet: a Szovjetunió csökkentette vásárlásait; ez a hazai fo­gyasztóknak előny, hiszen javul a kínálat, ugyanakkor a termelőknek várhatóan ér­tékesítési nehézségeik lesznek. A magyar mezőgazdaságban most négy nagy veszély van. Az első az aszály, hiszen hét éve vízhiány van az ország­ban, s most különösen száraz ősz és tél volt. A mérések szerint a harmincéves csapadékátlagnak a fele sem esett le. A második nehézség a rubel-piacokon ta­pasztalható vásárláscsökkenés. Ez ugyan a hazai fogyasztóknak kedvező, de a termelők biztosan megsínylik. Ne­héz helyzetbe hozta és hozza a termelő­ket a hitelkeretek szűkítése, s a kamatlá­bak emelkedése. Már az a helyzet, hogy a kamat nagysága az eszközarányos jövedelemnek négy-ötszörösét is eléri. Ezt az önmagában is rossz gazdasági helyzetet erősíti a politikai bizonytalan­ság, a földosztással, a tulajdonváltozás­sal kapcsolatos felemás hírek. Nem le­hetnek biztosak a termelők, hogy aki el­vetett, az aratni is fog. Ezek együttesen a mezőgazdasági befektetések elhanya­golásával járnak együtt, a termelők vár­nak, nem gondolkodnak előre, ami a kö­vetkező évekre feltétlenül kedvezőtlen hatású.- Magyarország az ötvenes évek poli­tikai jelszavai ellenére is agrárország volt, s ökológiai adottságai miatt a jövő­ben is az marad. A mostani politikai csa­tározások során ezt a tényt nem ritkán kétségbe vonják. Ön szerint van-e jövője a mezőgazdaságnak?- Meggyőződésem, hogy az agrárter­melés szerepe a politikai kurzusoktól függetlenül jelentős marad Magyaror­szágon. Az ország gazdasági állapota, fi­zetőképessége arra nem nyújt lehetősé­get, hogy élelmiszert importáljunk. Erre nincs is szükség, sőt éppen fordított a helyzet, jelentős feleslegeink vannak, s belátható időn belül az élelmiszer-gaz­daság - az exportja révén - devizaszerző ágazata marad az országnak. Jövője van tehát az agrártermelésnek, s a minden­kori kormánynak az a feladata, hogy ezt ne csak kinyilatkoztassa, hanem a ter­melői bizonytalanságot kerülendő, gaz­dasági gyakorlatával is erősítse.- Az elmúlt évtizedben a mezőgazda­ság eredményeit elsősorban a mennyi­ségi mutatókkal jellemeztük. A mennyi­ségi szemlélet ideje azonban lejárt, hisz a hazai fogyasztás nem nő, a külpiacon pedig nem a mennyiséget, hanem a mi­nőséget keresik a vásárlók. Felkészül­tünk-e az átalakulásra?- Az 1991 -ben induló európai integrá­ció számunkra is elkerülhetetlenné teszi, hogy a termelés minőségi jegyeit erősít­sük. A mostani, átmeneti helyzet azonban ezt a gyorsítást nem teszi lehetővé, sőt mind többször tapasztalható, hogy a vi­ták közepette a követelmények lazulnak. A feldolgozók nem tudják érvényesíteni a szabványokat, mivel más árut nem kap­nak, egyszerűen megalkusznak a gyen­gébbel. Ez különösen érvényes nap­jainkban a sertéstartásra és a -feldolgo­zásra. Sokan vélekednek úgy, hogy a mi­nőség az ellenőrzés dolga. Azt viszont minden termelő tudja, hogy ellenőrzés­kor nem lehet változtatni a minőségen. Ez egyébként termelői érdek is, hiszen hosz- szabb időn át csak jó áruval lehet megél­ni a piacon. A minőségnek ezért a terme­lők és a feldolgozók közötti konszenzus­ban kell kialakulnia, érvényesülnie. Ezt az együttműködést a szakmai érdekegyez­tető fórumok szervezhetik.- A jelenlegi szervezeti rendszerben mi jelentheti a fórumot?- Például a Magyar Agrárkamara, melynek szervezése elkezdődött, de az együttműködés kialakítása meglehető­sen lassú. A kamara olyan szervezet le­het, amely integrálja a termelők jelentős részét, hiszen hozzá szakmai szerveze­tek, egyesületek, érdekképviseleti testü­letek csatlakozhatnak. Várhatóan az idén az Országgyűlés elé kerül a kamarai törvény, amely megerősítheti az új szer­vezet jogstátusát. Egy jól körülhatárolt működéssel bíró szervezetnek át lehetne engedni olyan feladatokat, amelyeket eddig az állam látott el. így a kamara a termelői érdekek képviseletében részt vehet a kormány agrárpolitikájának ki­alakításában; saját érdekében annak végrehajtásában is szerepet vállal, ami­kor az érdekegyeztető fórumokat mű­ködteti.- Az átálláshoz, a termelés minőségi jegyeinek erősítéséhez nem csupán kor­mányzati és termelői szándék szüksé­ges, hanem mindenekelőtt pénz. Ez azonban hiányzik, a gazdaságok műkö­dési zavarokkal küszködnek. A fejlettebb országokban egyedülálló jelenség, ami a magyar mezőgazdaságban tapasztalha­tó: az elvonások mértéke meghaladja a támogatásokét.- Nem az adó és más költségvetési be­fizetés teszi tönkre a magyar mezőgaz­daságot, hanem az ipari költségek folya­matos emelkedése, valamint a kamat mértéktelen elszabadulása. Ezzel a me­zőgazdasági termelés nem képes lépést tartani, így a gazdaságok nagy része egyre rosszabb helyzetbe kerül. Az önhi­bájukon kívül a csőd szélére jutott gaz­daságok számára programot dolgozott ki a kormány, s ezt pályázati rendszerben érvényesíti. A program célja nem az elv­telen támogatás, hanem a termelés fenn­tartása azokban a gazdaságokban, ame­lyek saját hibájukon kívül - külső hatá­sokra - kerültek kilátástalan helyzetbe. Másutt, ahol belső hiányosságok, rossz munkafegyelem, gyenge' hatékonyság tapasztalható, a kormány sem ad men­tőövet, hanem más gazdasági formációt javasolunk az ellehetetlenült termelőszö­vetkezeteknek, állami gazdaságoknak.- A mezőgazdasági termelésnek gát­jává válhat az is, hogy az agrártermelők egy része mind rosszabbul él. Korábban az ágazatban dolgozók jövedelme felzár­kózott az iparban és a szolgáltatásban foglalkoztatottakéhoz, de az utóbbi idő­ben a különbség nőtt a mezőgazdaság kárára.- Tagadhatatlan, a termelőszövetke­zetekben a közösből származó jövede­lem alacsonyabb, mint más ágazatok­ban. Ez azonban nemcsak a bérszabá­lyozás következménye, hanem az agrár- termelés nyereségének hanyatlásából is következik, hiszen korábban a nagyobb bérnek sokszor nem volt jövedelemfede­zete. A számítások szerint a helyzet az idén változatlan marad. Ez azonban arra figyelmezteti a kormányzatot, hogy a me­zőgazdasági termékek árait nem lehet szociális alapon megállapítani - mint ahogy tettük ezt évtizedeken át -, mert ez ebben az ágazatban okoz szociális prob­lémákat.- A mezőgazdaság megtorpanásával együtt a falu is lassú sorvadásnak indult. Az alapvető ellátás zavarai visszahatnak az ágazat fejlődésére is, következéskép­pen a falunak és a mezőgazdaságnak csak együtt lehet jövője. V. FARKAS JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents