Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-11 / 08. szám

1990. február 11. Képújság 5 Feladó: Louis & Maria Horvath Levél Torontóból Vannak rá bizonyítékok, hogy sem az időbeli, sem a földrajzi távolság nem törli az emlékeket. Hogy az igazi kötődések nem bomlanak fel ilyen tényezőktől. Hogy a szülő­föld, az első iskola, a hajdani családi otthon iránti szeretet nem csak bearanyozza idős, távolban élő emberek napjait, de önzetlen cselekedetekre indítja őket. Ilyen bizonyíték az alábbi levél is, amit a Dunaföldvári Magyar László Gimnáziumba hozott a posta a messzi Ontarióból. „Toronto, 1990. január 28. Kedves Igazgató Úr! Mint a volt dunaföldvári Polgári Iskola tanulója - a gimnázium elődje - méltánytalan lenne tőlem, ha elfelejtkeznék a gimnázium tanulóiról. Többször megkíséreltem még a kádári korszakban a diákok megjutalmazását, de a leveleimet még válaszra sem méltat­ták. Úgy látszott, hogy féltek egy volt „ellenforradalmárral” kapcsolatot felvenni. Már több mint fél évszázaddal ezelőtt, amikor az általános iskola első osztályába jár­tam, szorgalmamért megjutalmazott a tanító néni, a Piroska és a farkas című könyvvel. Én voltam a világ legboldogabb egyéne, hogy elismerték szorgalmamat. A szüleim ne­héz és küzdelmes életükben csak négy elemit tudtak elvégezni, így nem örökölhettem kiváló szellemi képességeket tőlük. De szorgalmammal mindig a jó tanulók közé küz­döttem fel magamat. Ezért határoztam el, hogy ha a sors megadja a lehetőséget, megju­talmazom a dunaföldvári iskolák legszorgalmasabb diákjait. Az általános iskola ballagásán való részvételem és a diákok megjutalmazása felejthetetlen élményt nyújtott számomra. Sajnálom, hogy nem volt alkalmunk találkozni a ballagáson, vagy az azt követő díszebéden, amellyel megtiszteltek bennünket. Szeretném tudni, hány osztály van a gimnáziumban, mivel minden osztályból egy leg­szorgalmasabb diákot szeretnék megjutalmazni a tanári kar szavazása alapján. Továbbá azt is, hány osztályban tanulnak idegen nyelvet, mivel a legszorgalmasabb idegen nyel­vet tanulók is jutalmat érdemelnek. Milyen nyelvet tanítanak jelenleg? Van-e az iskolának saját könyvtára ? Több száz könyvből álló könyvtáramat az iskoláknak, vagy Dunaföldvár városának kívánom adományozni vagy végrendelkezni. Ebben az évben nem látogatunk haza, de a szabad választások után jövőre okvetlen otthon szándékozunk lenni. (...) Nagy elragadtatással néztük mindennap a tévében az erdélyi magyarság szabadságküzdelmét... De a legnagyobb boldogságot az nyújtotta számunkra, mikor Németh Miklós bejelentette, hogy a szovjet megszálló csapatok kivo­nulnak 45 év után hazánkból! Milyen a Golgota? A Pegazus Tours Budapest és egy iz­raeli utazási iroda lelkészek részére szervezett kirándulást Magyarországról a Szentföldre.- Milyen a Golgota?- Izrael látnivalóinak ismertetése volt az utaztatás célja - mondja Horváth Emil Tibor, bogyiszlói református lelkész. Min­denhova elvitték a társaságunkat azzal a céllal, hogy majdan mi is segítsük az iro­dákat, legyünk propagálói a programjuk­nak. Mikor megtudtam, hogy meghívtak a Szentföldre, ez karácsony körül volt, azt mondtam: csodálatos lesz, ha eléne­kelhetem, hogy „itt állok jászolod felett, oh Jézusom szerelmem...” - no ezt nem tehettem Betlehemben. Veszekedés volt a Születés Templomban, az ortodoxok, az örmények és más néhány más náció vitatkozott, hogy melyikük szertartása kezdődjön már. Szóval nincs béke, nincs ma sem helye ott az élő Jézusnak.- A Golgota, a szent sír látványa vál­toztatott-e a hitén?- Nem változtatott meg hitemben az utazás, de úgy gondolom tisztább lett, ta­lán mélyült. Ott jártam a galileai tó part­ján, tudva, hogy ott járt Jézus is. Ma sincs semmi a köveken kívül. Hallani a hangját, amikor Pétertől kérdi: szeretsz-e engem? Hárman voltunk református lelkészek, ki­nyitottuk a bibliánkat és elolvastuk ezt a történetet. Olyan érzést sehol, egyetlen szószéken nem éreztem, mint ott. Kaper­naum romjaiban is borzongató érzés járt át.- Ezek az élmények nyilván hatnak a húsvéti igehirdetésére is.- Különösen azok, melyek az ünnep­körhöz kapcsolódnak. Képzeljük el, mi­lyen érzés volt állni a sziklabarlang előtt, ahol a hagyomány szerint Jézus teste fe­küdt. Csak ott lehet énekelni: „Jézus ki a sírban valál...”, vagy a Golgotán ketten elénekelhettük: „Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, a Golgotán...” Ezek az élmények a most következő ünne­peinket meggazdagítják. Azt mondtam a bogyiszlói gyülekezetnek, mikor el­mentem: elviszem a szemeiteket, hogy a ti szemeitekkel is lássak és hazahozom lelkemben a látványt. Azóta minden va­sárnap délután összejövünk és hallgat­ják az útibeszámolót, bár ennek napló formáját még most készítem.- Milyen a Golgota?- Ma is hihető, hogy a hóhérmunka he­lye. A formája is koponyához hasonlít. A sziklafennsíkon van néhány gödör, ami­be a kereszteket zöttyentették. Ezüsttel vették körül, le lehet borulni, benyúlni és kitapintható a gödör szögletes fala, ürege. Legtöbb emlékhely Jeruzsálemben, Galileában van, kertek, kolostorok állnak arra. Nekem azok jelentettek többet, ahol nem rakták tele ilyen új kori építmények­kel. Például Jordán forrás, ahonnan hoz­tam is vizet. Itt a vallási civilizációnak nincs nyoma.- Ezekkel az élményekkel együtt, mit jelent az Ön számára húsvét?- Húsvét, örök kihívás, amin vagy elbu­kik, vagy győzelmet arat az ember. Hús- vétkor csak látszólag lehet semleges az emberi lélek. A közömbösek a vesztesek oldalára kerülnek. Valójában olyan üre­sek tudunk lenni. Ha nem tölt be bennün­ket az élet öröme, olyan üresek is mara­dunk. Az emberiség történetében volt sok olyan nap, amelyikről azt mondták, hirdették, hogy megrengette a világot. Forradalmak, történelmi események. So­kan úgy vélték, hogy ezek valami nagyon döntők. Később kiderült, hogy mindez hamis képzelgés, illúzió volt. Összeom­lott. Napjainkban vagyunk tanúi nagy eszmék összeomlásának. Hitem szerint húsvét volt az egyetlen olyan, amely gyö­keres változást hozott. Még két évezred után is kihívást jelent az emberiségnek, hogy: „Hiszed-é ezt?” Húsvét olyan tény, amelyre válaszolni kell. Két olyan válasz van, amelyik méltó a húsvéthoz. Egyik a húsvéti bizonyságtétel, ami minden pásztor igehirdetése, a másik a húsvéti hitvallás ami egykor Tamásé volt, csön­des alázatos imádság, ez pedig a gyüle­kezet válasza. Akkor lesz szép a húsvét ha betölti a bizonyságtétel és a hitvallás... DECSI KISS JÁNOS „TARR-thatatlan” állapotok a kábeltévé- hálózatban A címben szereplő furcsa szójátékkal felháborodásunknak szeretnénk hangot adni az újság nyilvánosságát is felhasz­nálva, a Városgazdálkodási Vállalat által létrehozott és Tarr János nevével fémjel­zett városi kábeltelevízió-hálózat üze­meltetésével, valamint karbantartásával kapcsolatosan. Szerény kis lakóközös­ségünk elhatározta, hogy rácsatlakozik az említett hálózatra. Az első ígéret az olimpia idejére szólt. Sajnos, ez meghiú­sult, velünk nem közölt okok miatt, de az­tán 1989 novemberében mind a 3 csa­ládban elkészült a régóta várt „csoda". Örömünk nem tartott sokáig, mert ki­derült, hogy hol az egyik, hol a másik csatorna élvezhetetlenül rossz minősé­gű. A csoda ebben az értelemben már azt jelenti, hogy még van egy-két jó minősé­gű csatorna. Ez esetben marad a rekla­máció. Igen ám, de valami megmagya­rázhatatlan ok miatt reagálás még eddig érdemben egyszer sem történt. Nincs reagálás a személyes beszélge­tésre, a telefonra, és az üzenetrögzítőt sem sűrűn hallgatják vissza. Lehet, hogy felháborodásunk nem is jogos, hiszen eddig még ki sem kellett fi­zetnünk a rosszul elvégzett munkát. Eh­hez azonban két megjegyzés szükséges:- Mi nem ingyenes szolgáltatást kér­tünk, hanem határidejében és minőségé­ben elfogadhatót!- Ragaszkodunk az 1989-ben érvé­nyes tarifához! Bízunk benne, hogy a tömegkommuni­káció olvasható formája gyorsabb rea­gálásra készteti a rendszer megalkotóit, és ha mégsem, akkor folytatjuk más módszerekkel! Pontot szeretnénk tenni az ügy végére, de természetesen ez csak a meglévő hi­bák kijavítása után történhet meg! Reméljük, hogy a felügyeleti szerv ré­széről is olvassa valaki panaszunkat, és reagál rá! Köszönettel: A lakóközösség megbízásából: BÁLINT ZOLTÁN Szekszárd, Kálvária u. 8. sz. Ezzel zárom soraimat és búcsúzom, bízva abban, hogy a gimnáziumban már az igazi, tényékhez ragaszkodó, politikai befolyástól mentes történelmet fogják tanítani a tanu­lóknak. Tisztelettel: HORVÁTH LAJOS” Közismert, hogy élősködők az emberi társadalomban szép számmal akadnak. A nö­vényekében nem kevésbé. A fagyöngy (Viscum album) a fák kérgébe ereszti gyöke­rét és szívja el az éltető nedvességet; a tápanyagokat. A fagyöngy - majdnem úgy mint másféle élősködők - örökzöld, így amikor még nem látunk lombot, a fagyöngy jól fényképezhető és mutatja erdősávjaink és más fáink elhanyagoltságát is. Fotó: KPM Élősködők Üzleti fórum A Dél-dunántúli Regionális Gazdasági Kamara 1990. április 18-20. között üzleti fórumot szervez, melyen bél­és külföldi előadók tájékoztatói mellett üzleti tárgyalások­ra is sor kerül. A következő külföldi cégek adták meg együttműködési ajánlatukat: Warema Renkhoff Gmbh (napvédelmi tech­nika, zsaluk, védőtetők, rolók, sötétítők gyártása), ÖS- WAG-Linz AG (hajó és gépgyártás), Steyr-Daimler- Puch AG. (hajtóművek, precíziós alkatrészek gyártása, kutatásfejlesztés, engineering), Allirger- Mattner Gmbh (faipari termékek gyártása, közös vállalat alapítása), FESTŐ (pneumatika; elektronika, ipari automatizáció), BUDALIFT (hidraulikus emelőszerkezetek), UNIC Bank (külkereskedelmi ügyletek, pénzügyi tevékenység, lí­zing). A fórummal egy időben a kamara székházában tolmá­csokkal, szakértőkkel segítik a kétoldalú tárgyalásokat. A Tolna megyei cégek érdeklődésükkel a kamara szek­szárdi irodájában, a Széchenyi u. 56. alatt, vagy a 11- 633/24-es telefonon jelentkezhetnek. Faluszövetség országszerte A nagynyárádi találkozó Jöttek az Alföldről, jöttek Zalából s a környező megyékből mind, akikhez elju­tott a hír: a baranyai Nagynyárád nevű kis faluban jönnek össze a szövetség képvi­selői, hogy a falu ügyét ismét napirendre tűzzék. Elhallatszik-e a távoli kis faluk hangja Budapestre, a törvényhozókhoz? Közö­sen, felerősítve nagyobb erre az esély. A faluszövetségek „csak” a falvak ügyét, a falvak érdekképviseletét tűzték zászla­jukra. A csak szót kényszerűen kell idé­zőjelbe tenni, hiszen nem egy esetben olyan óriási, évtizedekre kivetíthető az el­maradás a városokhoz képest, hogy ez több emberöltőnyi feladatot foglal magá­ba. Az önkormányzatok megalakulása s a helyhatósági választások után, akkor, ha a falu az eddigi hatalmas(kodó) központ­tól távol, elszakadva maga veszi kézbe ügyeinek irányítását, nos, talán ekkor könnyebb lesz az európai átlagnak meg­felelő településeket alkotni. S jóllehet, az államnak ki kell vonulnia az önkormány­zatokból, az állami támogatásnak nem, az hivatott továbbra is a hátrányos hely­zetű térségek felzárkóztatására. Hatékony szolgáltatásra, európai szín­vonalú infrastruktúrára, kulturált körül­ményekre lenne szükség falun is, mindez a falu népének alanyi jogon megjár(na). Vannak félelmek is bőségesen a jövőt il­letően, hiszen maga az önkormányzat gazdasági eszközök nélkül vajmi keveset képes megoldani az óriási feladatokból. A település érdekeit hatékonyan védő, minőségi embereket kellene falun tarta­ni, vagy ismét megnyerni őket a falu ügyének. Az elvándorlás, az értelmisé­giek városba sereglése nem magáért a városért, a megfelelő munkahelyért s a lakásért, a városi kínálatért történt. Eddig. E folyamat ugyanis a városok beszűkült munkahelykínálata s az állami lakások építésének leállása miatt megtorpan. S bár falun kisebbek az esélyek munkahe­lyet találni, a mérleg másik serpenyőjé­ben ott a gazdálkodás lehetősége. Legyen szabad mindent egy önkor­mányzatnak, amit nem tiltanak magas szintű jogszabályok - fogalmazták meg a települések érdekeinek vonatkozásában a faluszövetségek képviselői. Kell-e jegyző, polgármester, bíró - ez az ön­szerveződési készségek alapján helyen­ként alakul ki. Egy biztos: a tapasztalatok szerint az emberek jobban tudnak azo­nosulni a helyi döntésekkel, melyhez közvetlenül van közük, s érinti őket. Nincsenek esélyei a kisközségeknek - fogalmazott borúlátóan egy résztvevő -, ha csak a hátrányok kezelésére, orvoslá­sára nem fordítanak intézményesen gon­dot. Jóllehet az önkormányzatok buktatói azok gazdasági alapjával kapcsolatosak, nem vitás, hogy az állami feladatokat vilá­gosan meg kell fogalmazni a jövőben. Garanciarendszerekre van szükség, mé­lyekből még semmi nem valósult meg eddig. A Tolna megyei falvak alakulóban levő szövetsége képviseletében dr. Heidec- ker Péter nagydorogi tanácselnök vett részt a találkozón.- A problémák mindenütt adottak, s ezekkel, sajnos, országos szinten még sokáig szembe kell nézni. Ezek megoldá­sára kell összefogniuk a falvaknak, hogy legyen előrelépés. - csefkó ­A tévedőkről - tévesen Nagy emberek „kis” tévedéseiről írtam cikket a Népújság 1990. április 4-i szá­mában. (3. oldal.) Nos, a tévedőkről írót is elérte végzete: maga is tévedett. Ernest Rutherford (ejtsd: ernszt rázerford) ugyanis nem a mesterséges atommaghasítást fedezte fel, hanem a mesterséges atommag át­alakítást. A kettő nem ugyanaz. Ernest Rutherford (1871-1937) az Új-Zélandon született angol-skót származású fizikus 1919-ben végezte el az első mestersé­ges atommag átalakítást. Természetes radioaktív uránium alfa sugarával (az urániumból kirepülő hélium atommagok­kal) bombázott nitrogéngázt. A hélium­magok időnként nitrogénmagokat talál­tak el, kiütöttek belőlük egy-egy protont, miközben beépültek a nitrogén atom­magba. A kilökött proton tulajdonképpen hidrogén atommag, így a reakcióban a hélium és a nitrogén találkozásakor oxigén és hidrogén keletkezett. Ruther­ford megfigyelte, hogy energia is fölsza­badul, azonban az atommagból felsza­baduló energiát nem tartotta hasznosit- hatónak, és ennek hangot is adott. A mesterséges atommaghasítást vi­szont 1939-ben fedezte föl Ottó Hahn és F. Strassmann, a két német fizikus. Ez indította arra Einsteint, hogy Szilárd Leo felkérésére levelet írjon Roosevelt ameri­kai elnöknek, figyelmeztetve őt az atom­bomba veszélyére. Hahn és Strassmann neutronnal bombázott urániumot, és a reakció során kripton, bárium és három szabad neutron keletkezett. Ez a három szabad neutron tette lehetővé elvileg a láncreakciót, amit majd Enrico Fermi va­lósít meg 1942. december 2-án, a chica­gói egyetem tornacsarnokában, a legna­gyobb titoktartás közepette. A tévedőkről irt cikkemben elkövetett tévedésemet ezúton korrigálom. GAZDAG LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents