Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-10 / 07. szám

1990. április 10. Képújság 3 Völgységi vállalkozók Elég volt a házasságból A gumijavító Kicsit keserű a szája íze Lovász Zoltán bonyhádi gumijavító mesternek, mert mint mondja, ma a szakma szabad pré­da, nem kötik szakmai tudáshoz, s példa­ként említi, az a természetes, ha az autó­szerelő gumit is centíroz. Bonyhádon már kiléncen vannak, s amikor ő kérte az iparengedélyt, bizony alanyi jogon is ne­hezen ment, 1972-ben még segítő meg­értés is kellett hozzá, s fitymálóan mond­ták még a maszekvilágra az áldást.- Az öreg Bruckmann úrnál tanultam, aki nemcsak jó szakember, de remek, ember is volt. A Gumijavító Ktsz-ről kelle­ne itt mesélni, arról, hogy apám fuvaros volt, úgy kerültem először a műhely köze­lébe. Egy szerencsétlen véletlen folytán kemény fizikai munkát nem végez­hettem... szóval gumis lettem. Bruck­mann úr még a szakik közé tartozott, úgy is kellett tőle tanulni, a kézműves világ alapjaitól... Piacnapokon jött a gumicsiz­ma meg strandpapucsjavitási dömping. S meg lehetett élni belőle. A félelem min­dig a szakmákkal együtt hál, de aki be­csületesen dolgozik, az talpon marad. Lovász Zoltán arra az időre is visz- szaemlékszik, amikor a konkurencia szondázta a munkáját. Amikor minden gumisszakmával induló a műhelyébe vitt egy munkát, hogy árakat tudjanak, hogy lássák miből mit kell (lehet) csinálni... Ve­szélyes üzem a gumisszakma, s aki kiad­ja a kezéből a javított, vagy csak szerelt gumit, gondoljon mindig arra, hibázni nem szabad. A kuncsaftok mára szegé­nyednek, sok a családok kiadása, a gu­min is próbálnak spórolni, azon amivel az életeket könnyű kockáztatni, s itt első­sorban a futózott kocsiköpenyekre utal a mesterember. Az olcsóság állandó vá­gyára, ami nagyon drága is lehet egyszer... Lovász Zoltán mindenféle gumiárut ja­vít, az olajálló anyagoktól a biciklibelsőig, a gumikarmantyúktól a csizmáig. Ami szembetűnő, végtelenül udvarias kun­csaftjaival, akkor is, ha pár forintos a,ve­vő, akkor is ha ezreket hagy nála. Az a ve­vő aki járatlan a szakma rejtelmeiben, aki nem mindig fogad el jó tanácsot, akit az­zal együtt is szolgálni kell. Sajnos, a vevő a pénzéért olyat is követelhet, ami a szak­mának borzolja az idegeit, lásd az előírt­nál nagyobb autóbelsők ügye...- A mi kereskedelmünk ma még mesz- sze van a valódi tőkés kereskedelmi el­vektől, s főleg a gyakorlattól, emellett Bonyhád kisváros, jelentős munkásré­teggel, s főleg nem kiemelt jövedelmek­kel. Ma még nem tudni mit és főleg kinek enged majd meg az új kormány... Nekem először be kellene zárni, hogy az üzlet fejlesztésére kapjak 400 ezret. Ez a teljes átmenet szakasza, amiben szintén dol­gozni kell. - szabó - ritzel ­Az egyik szemem sír... ... a másik meg nevet. Nevet azért, mert jön végre a külföldi tőke. Elkelt az Ózdi Kohá­szati Művek, mégpedig kemény nyugatnémet márkáért. Nevet azért is, mert lám már megjelent a külföldi tőke hazai versenytársa, a konkurencia, a magyar vállalkozó alak­jában. Petrenkó úr kesereg, mert nem ő kapta az OKM-et, holott ő is nyugatnémet már­kával fizetett volna. Na nem a saját pénzéből, hanem hitelből, de ez egyben azt is jelen­ti, hogy van már magyar vállalkozó, aki hitelképes a nyugati bankoknál is. Ihaj-csuhaj mulassunk hát! De a másik szemem sír. Nyugtalanít valami. A külföldi tő­ke és a hazai vállalkozók első fecskéinek egyike milyen terepen mérkőzik? A borsodi kohászat talpra állítása a tét. Véletlenül sem egy csúcságazat, vagy egy húzóágazat felvirágoztatása a versenyzők célja, hanem egy konzervatív ágazat megmentése, egy válságágazat talpra állítása. A külföldi tőkének megéri, hiszen egy környezetszennyező termelési kapacitást üzemeltethet saját országától távol, kihasználhatja a hatalmas bérkülönbségeket, a forint leértékeltségéből eredő előnyöket. Tipikus gyarmati jellegű tőkekihelyezés ez tehát az ö számára. És hogy el ne felejtsem, át sem kell vállalnia a borsodi kohászattiz- milliárdokra rúgó adósságait, hiszen ezt mi magyar állampolgárok fizetjük helyette. Petrenkó úrnak is csak így üzlet az üzlet: egyetlen filjért sem kellett átvállalnia e tete­mes adósságokból. Aki megint rosszul jár, az a magyar nép. De rosszul jár azért is, mert most külföldi és hazai magántőkével folytatódik az elavult XIX. századi gazdaság- szerkezet konzerválása, továbbra is hatalmas erőforrásokat fog lekötni az energia-és nyersanyagfaló „szent tehén”, hogy elvonja ezen erőforrásokat a csúcs- és a húzóá­gazatoktól, az infrastruktúra (közlekedés, oktatásügy, egészségügy, idegenforgalom, szolgáltatások stb.) területéről. Ha ezt a külföldi tőkét, vagy Petrenkó úr tőkéjét a gyógyidegenforgalom kiépítésére hasznosítanánk, ha a konzervatív nyersanyag- és energiafaló ágazatok helyett, illetve az ezekét kiszolgáló energia- és nyersanyagtermelő ágazatok helyett gyógyvizein komp­lex hasznosításába fektetnénk a pénzt, akkor ősztől tavaszik hazánk lenne a skandináv or­szágok lakóinak Mekkája, 15-20 Ft/dolláros devizakitermelési mutatóval. De nem! Mi most tapsolunk annak, hogy a külföldi töke megmenti azokat a halódó ágazatokat, amelyek karcsúsítása, leépítése, esetleg teljes felszámolása nélkül orszá­gunk nem léphet át a fejlettek birodalmába. A külföldi tökének éppen ez az érdeke, hogy fenntarthassa a jelenlegi, számunkra hátrányos munkamegosztást. Félreértés ne essék! Nem a külföldi tőke bejövetele, vagy a hazai vállalkozók színre lépése ellen vagyok. Csupán az ellen, hogy ezen erőforrások bevonásával oldjuk meg továbbra is elavult gazdaságszerkezetünk konzerválását. A fejlett nyugati országok előszeretettel helyezik ki az energia- és nyersanyagigényes, valamint a környezet- szennyező tevékenységeket a fejlődő országokba, és most mi válhatunk az ilyen kihe­lyezés célországává. Higgyük el, jönni fog a külföldi tőke hazánkba a csúcs- és a húzóágazatokba, az inf­rastruktúrába, az idegenforgalom területére, ha mi erre ösztönözzük. Értsük már meg végre, hogy külföldi tőkével, vagy anélkül, hazai magántőkével, vagy anélkül, de végre kell hajtanunk a nagy makroszerkezetváltást, ha a fejlettek vonatán akarunk berobog­ni a XXI. századba! Ha a külföldi és a hazai magántőke az elavult szerkezet konzerválá­sához fog hozzájárulni, akkor hosszú távon csak veszthetünk a csalóka rövid távú elő­nyök bűvöletében. GAZDAG LÁSZLÓ Felsőnánán megalakult a tanács Bevásárló szándékkal a központban (Folytatás az 1. oldalról.) Valószínű, hogy megfontolt, átgon­dolt volt a felsőnánaiak döntése, hi­szen erről tanúskodik minden lépé­sük. Úgy határoztak, hogy az MSZMP volt székházában - négy iroda és egy előtér van benne - lesz a tanács, a félfogadást egyelőre egy irodában, helyettesítő, társulási for­mában végzik. Mint már előbb emlí­tettem, társadalmi tanácselnök van a községben, a pénzügyes, nánai - gyesről jön vissza és marad állandó jelleggel -, a vb-titkár közös Kéttyel, s az igazgatási előadó is, aki hetente 1-2 alkalommal kimegy Felsőnáná- ra. Ez a felállás december 31 -ig ma­rad, az új önkormányzati törvény életbe lépése után tanácselnököt vá­lasztanak, aki meghirdeti az állá­sokat. Mindenképpen jónak, logikusnak kell tekintenünk ezt a döntést, hiszen nem haraggal válnak el a települé­sek, no és abban a pénzszűkében lévő világban az sem mindegy, hogy a kevésből mennyi megy el, illetve mennyi marad. \- Az idei költségvetést a lakosság arányában bontottuk szét - magya­rázza Kilyén Szilveszter -, hatmillió körüli összeggel gazdálkodhatunk. Fejlesztésre 607 ezer forint marad. Ebből kell megoldani a leendő ta­nácsháza fűtését, a vizesblokk kiala­kítását és az egyéb kisebb-nagyobb feladatokat. Az alakuló tanácsülés egyébként április 2-án megvolt. Azért ilyen korán, mert úgy gondol­tuk, jó, hogy egy ember viszi az ügye­ket, s nem hét, hétféleképpen. A „váló felek” úgy döntöttek, hogy április 11 -én legyen a vagyonmeg­osztás, s a községekből 4-4 tagú bi­zottság vesz részt azon. Határoztak arról, hogy az intézményeknél - is­kola, óvoda, könyvtár, idősek klubja - lévő berendezési tárgyak marad­nak, az MSZMP-töl átvett bútort, s a kétyi tanácson lévő irodagépet, bú­tort „lakosságarányosan” felosztják. Ami nem osztható - például beton­keverő -, azt átszámolják pénzre, de nem filléreznek. Eddig veszekedés, vita nem volt. A 740-760 körüli lelket számláló községet nem kezelték a közös ta­nácsban mostohagyerekként. Ez meg is látszik, hiszen sokat fejlődött Felsőnána az utóbbi 4-5 évben. Ve­zetékes ivóvíz az egész településen, szilárd burkolatú út két kis szakasz kivételével mindenütt van. Közös az orvos Kéttyel - hetente kétszer ren­del a faluban -, s a védőnő is, a zom- bai gyermekorvos pedig heti egy al­kalommal látja el Felsőnánán a rá­szorulókat. Sok új ház épült a '80-as években, s mivel az emberek megtalálták a számításukat, megállt az elvándor­lás. Lényeges, hogy helyben jelentős munkaerőt tud foglalkoztatni a tsz ipari üzeme, de sokan járnak el Szekszárdra a TÁÉV-hez, a Totév- hez, a Tejiparihoz, a Szekszárdi Hús­ipari Vállalathoz, és Bonyhádon, a ci­pőgyárban, no meg a Hőgyészi Álla­mi Gazdaságban is dolgoznak felső­nánaiak. Fél négykor érkeznek az el­sők a járattal, azután óránként a töb­biek. Estére mindenki visszatér a falujába. Felvetődhet a kérdés, ha - szeren­csére - nem volt csendes falurom­bolás, ha fejlődött a település - eb­ben nagy része van a helyi központú, de Kéttyel közös tsz-nek is -, akkor miért a válás.- Ha valami közös, akkor az embe­rek kételkednek abban, hogy jól van- e elosztva. Nem mi vagyunk a székhely­község, mondják, biztos becsapnak bennünket - adja meg a választ a társadalmi tanácselnök. - Most, hogy önállóak leszünk, jobban megy a társadalmi munka is, mert tudjuk, a haszon a miénk, s amit teszünk, magunknak csináljuk. Érdekes kis falunak jellemzi Kilyén Szilveszter Felsőnánát. Olyannak, ahol a zömében Hadikfalváról idete­Nemcsak a felnőttek, ők is építenek lepült székely mellett néhány család német és néhány felvidéki éli dolgos mindennapjait. Jó cél érdekében le­het őket mozgósítani. Az alakuló tanácsülésen a társa­dalmi tanácselnök arra kérte a testü­let tagjait, hogy fogjanak össze, hogy az elképzeléseket közösen valósít­hassák meg. Hogy mi várható a községben, azt talán Kilyén Szilvesz­ter visszacsengő szavaival lehet el­mondani:- Igyekszünk. A falu akarta, tehát bizonyítani kell. Ehhez annyit csupán: szeretnénk hírt adni az eredményekről. ÉKES LÁSZLÓ Fotó: RITZEL ZOLTÁN Az új sor otthonai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents