Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-07 / 05. szám
6 - TOLNATÁJ 1990. április 7. „Ez itt a magyar romantika meseföldje” Tolnai helynevek Vörösmarty irodalmi névadásában, költői helyrajzában Babits egy mondatába kapaszkodom, amikor a tolnai tájakat - ugyanakkor minden idők és minden vidékek tájait - idézem a múló emberi lélekben: „Életed gyenge szál, melyet a tájak szőnek, s múlt dob hurkot a jövendőnek.” Lám csak, szálaival hogy oszlik-fosz- lik, s hogy szétesik e szerettem-szövet! A muzeológusok - mint Vendel-Mohay La- josné - a tárgyakat mentve, irodalmi emlékhelyek miliőjét rekonstruálva döbbentek rá, hogy ezenközben a „kedves helyek”, a „jellegzetes tájak” elvesztették régi arculatukat. Mert más ma a táj és más lesz holnap. És megint más, amit az író-költő benne meglát, belőle kibont. A völgységi születésű irodalomtörténész, Brisits Frigyes egy régi munkája a XIX. század első felére teszi az irodalmi tájlátás megjelenését, amikorra ... a h elység egybetartozandóságának irodalmi jegye elnyomja a felekezeti hová- valóság szempontját.” Ez már nem csak a feléledt patriotizmus, hanem egy új látás- és alkotásmód. A nyelvi és a történeti miliő építőanyag lesz, ebből építkezik a költői világ. A magyar nemesi romantika két jeles személyisége - Garay János és Náray Antal - Tolnában születtek. Vörösmarty Mihály pedig - a Perczel-fiúk nevelője- ként - itt lelte föl „ifjúságának tündérországát”. Garay kisebb versei és a „Csatár”, Náray Antal „Máré vára" című regénye, Vörösmarty ifjúkori művei - hatásukkal, utóéletükkel - valóságos irodalmi tájat formáltak. Ezt érzi Illyés Gyula, amikor 1945-ös körútja során Dél-Tolnába, a Völgységbe ér: „Ez a magyar költői előidő s a magyar romantika meseföldje”. Garaynál, Náraynál, Vörösmartynál hősi eposzokat, színes meséket teremt a romantikus világlátás. Ősz atyák, karcsú leányalakok, harcosok, hősök lépnek elő. S az irodalmi névadás - külön stúdiuma ez a nyelvészetnek - valósággal megeleveníti a vidéket. „Villog, dörög a hadi környék” - írja Vörösmarty, de amikor ablakán kipillant, a „csendes örömű” és bukolikusnak mondott börzsönyi, gör- bői tájra lát. „A valóságnak itt egyetlen funkciója van: a képzeletet kell igazolnia” - írja Csányi László. Az önállósult képzelet fantáziadús részleteket teremtett, amit tovább színesítenek az „akár térképen is követhető” konkrétumok. A tolnai tájak bemutatásaként a következőkben Vörösmarty tolnai irodalmi topográfiáját adom, a helységek betűrendjében. * APOR - A „Zalán futása” 6. énekében a „bajnok Apor” Bendegúccal folytatott párviadalban esik el. - A történeti Apor egyike a kalandozó magyar vezéreknek, 958-ban az általa vezetett hadjárat alatt került sor Botond nevezetes cselekedetére. Györffy György a völgységi Apart tartja téli szálláshelyének. - Ma Apar- hant, Vörösmarty idejében különálló falu Apar és Hant. A névadásnál a helynév szerepe igen valószínű. BÁTA - A bolgár Izács a „Zalán futása” 3. énekében a harc hevében sorra végez a „rohanó Villám”-mal és két fiával, Bétával és Dússal. Az 5. énekben egy másik magyar hős, a „kis szemű Báta” - úgymond - „... iszonyú ordítással kezdé csatáját. Négy bolgárt űzött egyedül maga.” - A honfoglaló ősök között Báta nevezetűről nincs tudomásunk. (Kristó Gyula, az államalapítás korában elképzelhetőnek tartja a Bata-Vata megfelelést is. Egyébként nyelvészeink a bat=mocsár szóból eredeztetik.) Bátatő (a tő, ahol a Báta vize a Dunába szakad) halászfalu, egyike a pécsváradi apátság 1001 körül adományozott birtokainak, így a legkorábbi helyneveink közé tartozik. A bátai apátságot a Hunyadiakkal való kapcsolat tette híressé. A török alatt a legnagyobb magyarországi búcsújáróhely volt. - Feltehető, hogy Vörösmarty irodalmi névadását a Báta és Bátaszék helynevek ihlették. BONYHÁD - A Perczeleknek Bonyhá- don is volt udvarházuk. Vörösmarty 1822-ben írt egyik verse „A bonyhádi erdőben” címet viseli, a költő fiatal fácská- nak mondja el szerelmi panaszát. Bony- hádon laktak pap barátai. Egyed Antalhoz írott episztolájában Bonyhád sváb- ságára utal: „A vendég ajkú népben ki találna gyönyört itt?” - kérdezi. - „Széplak” című regényes eposzában a hős Orbai Széplakon hagyja nejét és csatába indul. Bonyhád mellett halad el hajnalok-haj- nalán: ,,-ifiú Lelke azonban örült a szép hajnalnak, az erdők Halk suhogásainak. Viruló völgyekbe lenézett, S látta kies téren Bonyhádot messze határos Falvaival, s délről-szomszéd patakokkal övezve. Andalgása között, madaraktól kére jövendőt; így haladott; s tova tér és hegy maradoztak utána.” A korabeli térképek jól mutatják a keletre néző domboldal beépültségét. A bonyhádi molnárcéh céhlevelének metszete hitelesen adja vissza a bemutatott panorámát. A mezővárost szántások kerítették, igy valóban „kies téren" feküdt. A szemközti dombtetők vonulatáról - Széplak, Úrihegy, Óhegy-jól látszottak a szomszéd falvak határai, a délről elfolyó vizek. - „A Rom” úri laka rajzában is - éppen a panoráma miatt -, inkább érezzük a bonyhádi, mint a börzsönyi kúria abla- * ka elé táruló képet: „...a hegy alatt szélt és hosszat meghintve falukkal / S a falu népeivel, gyönyörűn zöld róna virított; / Közben egész tájnak látója, az úri lak ál- lott...” BÖRZSÖNY - Vörösmarty verseiben mindig konkrét helyszín. Legelőször az 1821. július 3-án, „Klivényi barátomhoz" irt episztolájában rajzolja börzsönyi élethelyzetét: „Vagy tán kérded még, ki vagyok? ki nyög ily szomorodva? Puszta magányosság bús. fia, én vagyok az. Én kit társaitól különítvén félre szakasztott A bölcs gondviselés, s tolnai földre vetett. Itt mint élek most? oh tudják a kies erdők, Tudja hegyed völgyed, börzsönyi puszta vidék.” A Perczelek alsóbörzsönyi kúriája Börzsönytől keletre a völgyben feküdt - ma Alsóbörzsöny -, néhány jobbágyház társaságában. A szomszédos falvak és Bonyhád mezőváros messzebb estek, így a hétköznapok valóban kedvét űzhették a költőnek „unalmas napok gondjával”, s az elszigeteltséggel. A kárpótlás mindezért: a táj szépsége. Aki járt már Alsóbörzsöny környékén, különösen hitelesnek érezheti a költői leírást: „Gyakran nézegetek dombomról csendes örömmel / A suhogó erdő fái s homálya fölött. / Messze kipillantok sílczöld terekre körültem, / Míg látásom az ég végire jutva kivész.” - A Görbőn, 1822 decemberében keletkezett „Volt tanítványaimhoz” című versében a Kapos mentéről a déli „csendes völgybe” küldi erkölcsi tanítását. A vers végén egy börzsönyi virágszedés élményét idézi. - De ide sorolható valamennyi rejtett utalás, mely a „déli tájak völgyidről (Helvilához), a „megsiratott szép völgy”-ről (Széplak) szól. - Ha ösz- szevetjük Perczel Mór leírásával (a nagy vendégjárás Perczel Sándoréknál), ráismerhetünk az alsóbörzsönyi kúriára „A Rom” egyik részletében is: „Dús gazdát mutatott a ház, urodalma hatalmast Nem volt késedelem, vendégei jöttek; az ifjú A tehetős gazdát szomszédok s messze vidéknek Vándori látogatták... Háza szilaj kedvnek lett víg fogadója, kaputlan Udvara vendégért látszott mosolyogva kinézni, S szüntelen a járt út hoza és vive látogatókat.” CIKA - Az 1825-ben keletkezett „Cserhalom" énekes eposz, Salamon király idejében játszódik. A pogány kunok elrabolták az öreg Ernyei leányát, a „szöghajú nyájas Etelkét” is. A kunok között a legbátrabb Dember, „erős magzatja Ciká- nak”, aki a harc során László kardjától esik el. - Az irodalmi névalkotás Tolna megyéhez köthető. A költő és tanítványai által sokat látogatott széplaki rom a Börzsönnyel határos cikói területen feküdt. Éppen a neve miatt Cikónál keresték annak idején a híres cikádori apátságot, tévésen. Volt mégégy középkori Cika falu a Márévár közelében is, ennek emléke a magyaregregyi helynevekben maradt fenn. CSATÁR - A „Zalán futása” 6. énekében előtűnik a nagyapa, az „előszült hős”, Csatár, az apa Habilán, és a kérő - Apor vitéz. Megjelenik a rivális, „Bende- gúc a kutigúr”. Megküzdenek. - Bár több Csatár volt a történelmi Magyarországon, bizton állítható, hogy Vörösmarty a szekszárdi Csatár helynevet használta fel. Garay János „Csatárijának is ez a fő helyszíne. (A „csatár” pajzsgyártó, fegyverkészítő királyi szolgálónépekre utal.) DALMA - Az 1826-ban keletkezett Tündérvölgy az „Ezeregy éjszaka” hatása alatt íródott. Csabának Jeve iránti szép szerelméről szól, akinek kezét Dön- göre bírja. Néhányszor látjuk a lány apját, a „bajnok Dalmá”-t. - Talán nem állunk messze a valóságtól, ha a tolnai helynevek közül Dalmand hatását érezzük, mely 1828-ban „Dalmánd” néven 21 házból álló puszta. - Dalma szerepel egy másik müvében is. Az 1828-ban íródott, töredékesen maradt „Magyarvár" a Kuma parti romok történetét mondja el. Utolsó ura a „harczszerető Dalma", akit meglátogat házasságszerző Igar és figyelmébe ajánlja Kende szép leányát, Elvő-t. Mivel Igar is helynévi eredetű, megerősíti Dal- manddal kapcsolatos feltételezésünket. DÚS - A Kapos völgyében fekvő Dúzs is szóba jöhet, bár a helynevet nem a „valamiben bővelkedő, gazdag ember”-ből vezeti le az etimológia, mert az csak a 16. század eleje óta adatolható. Az Árpádkori „dús”-nokok szolgálónépek voltak, akik az ünnepi torravalót adták az egyháznak. - Vörösmartynál a „Zalán futása” 3. énekében a harcmezőn életét vesztő fiatal vitéz Dús, Báta testvére. Báta kapcsán így szóba jöhetatúladunai Dus- nok is. ETE - A bajnok Ete, a hős Ete, a „hajdanta dicső Etelének hős unokája”, a „hadzavaró kacagányos Ete” központi alak a „Zalán futásáéban. Honfoglaló hős, ki „...messze utat nyitott kardjával, menni fog, és az / Ősi hazát, ha különben nem, megszerzi erővel.” - Vörösmarty elsődleges forrása feltehetően Anonymus, akinél Ete Ond vezér fia. - Kristó Gyula és társai ún. „korai" helynév adattára szerint a Kárpát-medencében 18 Ete létezett. Legnevezetesebb közülük a középkori Sárköz egyetlen városa, Eteváros, mely 1591-ben pusztult el. Ma Városhely-dű- lő néven ismerik a decsi határban. Mivel Janyavár, Csatár, Cikádor és Báta egyaránt szerepel a költő irodalmi topológiájában, feltehető, hogy Etevárost is ismerte. - Megemlítendő, hogy Garay „Csatárijában Ete így idéz szózatot fiához, Ed-hez: „...Van szép földem elég, tájaink mosolyogva idézők; / Mit? ha díszes várost építesz a tünde vidékbe?” - ami közvetlen utalás az elpusztult városra. GÖRBŐ - Görbőn írta „A patvarista” című versét. Tudósít, hogy éppen „...tele van tájunk drága siralmaival, / S már csak eget, s vizeket látunk, s még így ha soká tart / Földesurunk Görbőn vagy viza, vagy csuka lesz...” - De azért ifjaink a borházat íg? is megtalálják. HAJNA - Perczel Etelkát idéző kedves nőalak a „Zalán futásáéban. A delinek és szép hajúnak mondott Hajna szerelmes, a „hadzavaró Ete hős van Hajna szívében”. A 9. énekben egy Börzsöny-motívum kapcsolja más versek rejtett értelmezési rendszerébe: „Délnek völgye, szívem titkainak régi hazája, Délnek völgyében is ily tüzes a lány szép szeme. Rajtam Nem könyörül; de megöl ragyogó sugarával utóbb is. Vagy hova vesztem el így?... Megtérek Hajna, tehozzád.” Amikor Kozocsa Sándor sajtó alá rendezte a „Zalán futásáénak első kidolgozását, felfigyelt a „Hajna" név kialakulására: „...Az egész első fogalmazványon át Kolma. Ezt a költő később valószínűleg keleties ízűnek találhatta, mert a 68/b oldalon a Kolma át van húzva s föléje írva Bajna. Ez már magyarosabb volt, viszont azért nem tetszhetett neki, mert a baj szó nem fejezte ki lényegét s nyilván nem is tartotta elég költőinek... A Bajnából lett a hajnal szó hatása alatt a végleges művészi alak: Hajna. Ez nemcsak szép és költői, de egyben magyaros is volt.” - Kolma valószínűleg Tolna analógiájára keletkezett. A Bajna névváltozat viszont megegyezik a Gyula-fiak egyike, Bucna/ Buchna némely régi történész által vallott értelmezési kísérletével. A történettudomány ma a Bonyha névnek felelteti meg, s Bonyhád névadójának tartja. IZMÉN - Egy 1831 szeptembere előtt keletkezett „Izmén sírjára” feliratú kétsorosában szerepel a „gyönyörű Izmén... sok szívnek gyötrelme...” - Adataink szerint már 1138-ban szerepel az Izmen személynév, míg a mai Izmény elődje 1378-ban tűnik fel Tóth Izmány-ként. Vörösmarty idejében használt volt az Izmén és az Izménd forma is. - Szóba jöhet azonban az Izméne görög eredetű keresztnév, hiszen Iszméné a görög mondák thébai Oidipusz királyának leánya. KÉT SZOMSZÉDVÁR - Vörösmarty- nak ez az 1831 -ben írott müve a Sár völgyét idézve kezdődik. Sámson Tihamér vitéz Kun László királyunk oldalán Ottokár ellen harcolt. Ez alatt Ságvár urai, a Káldorok rátörtek otthonára Ságvárra, és elpusztították. A hazatérő harcos a Sár bozótjából „...kihatván / Csak hamar a dombot s megpusztúlt várat eléré.” Látja mi történt, szörnyű bosszút esküszik. így indul a költői beszély. - Csányi László 1955-ös munkája jegyzetében említi a medinai hagyományt, hogy a költő és tanítványai többször jártak Medinán és a szomszédos Janyapusztán, ahol akkoriban még láthatók voltak az omladékok. (Maradékait végül a harci templom építéséhez használták fel.) „A szájhagyomány szerint az egymáshoz közelálló várromok adták volna Vörösmartynak a Két szomszédvár gondolatát.” - írja Csányi. - A terepbejáró régész szerint Harctól északra feküdt Anya, vele szemben épült Anyavára a Sárvíz egyik szigetén. Építési idejéről adataink nincsenek, első említései a XIV. század második feléből valók. Területéről kerültek ki Árpád-kori cserepek is. Valójában a néphagyomány három ösz- szefüggő várat tartott számon: a belaci Bativárat (Kakasdnál), az agárdi Leányvárat és Anyavárát a mai Janyapusztánál. Garay János a néptől úgy hallotta, hogy ...Nyanyában az anya, Leányvárban a l eánya, Batban pedig a bátyja lakott... megtámadásra gyertyagyújtás által adá- nak egymásnak jelt...” Hőke Lajos viszont azt a mondát jegyezte fel, hogy a várban Bati úr lakott, a Siónál a leánya Leány- várott, a köznép pedig a Sár szigetén lévő Janya várában. - Garaynál mindhárom helyszín szerepel. Biztosra vehető, hogy Vörösmartynál a szomszédvárak egyike valóban Anyavárát idézi. KUPA - A „Széplak” hőse, Ugod Simontornya felé tartván látja...fejedelmi K upának eldarabolt testét hosszú szálfára tűzötten...” - A múlt században az Ér- tényhez tartozó Edelénypusztán látható omladékokat tartotta a nép Kupa várának. LEÁNYVÁR - „Széplak” hazatérő Ugod vitéze Szekszárd felé kanyarodik, hogy a Leányvárban élő két öreg nemeskisasszonytól - akik jövendőmondó hírében állottak -, sorsát tudakolja. Ott laktak ...hol most fűnevelő halmát mutogatja Le ányvár, puszta lakatlan domb...” Wo- siosky Mór kelta kori földvárnak tartotta. Ma híres szőlőhegy Agárdnál. Garay „Csatárijában „Domborodó hegy emelkedik a Sár nyúgoti partján, / Puszta lakatlan ma, neve van csak tudva Leányvár.” ÓMBA - A „Zalán futása” 8. éneke az alpári síkon megütköző görög-bolgár és magyar csapatok harcát írja le. Egyik jelenetében a bolgár Viddin Kadosa népére csap le, s- ott „...hamar Ómba fejét megtörte halálos ütéssel...” - A névadás a völgységi Zomba helységnév alapján történt. PINCEHELY - A költő 1822 augusztu- sában-szeptemberében „Teslér barátomhoz” címmel verses levélben tudósítja, hogy Perczel Pistával Nyilas havának kezdetén Börzsönyből Görbőre kerültek patvaristának. „Ha Pincehelytől Görbő nincs tova, / Ha Pincehelyhez Teslér hű marad, /Ötét barátja többször látja ott.” SÁR - „A két szomszédvár” (1831) költői helyszínének rajzát a Sió és Sárvíz mocsarában fekvő hajdani Anyavára ihlette. Ember nem járta tájnak rajzolja a vidéket, hol „...völgyeiben maradozva foly a Sár, / S késő habjai közt resten nyújtózik az omboly...” Az Anyavár fölötti elmo- csarasodott árterületet érzékletesen írja le: ...ingó / Partjain a Sárnak, mely sással, rőt buz ogánnyal / És suhogó náddal koszorúzva tekerge, holottán / Vándor lápok alatt feneketlen iszap vala... / Ahova vad fiait a csörgő réce vezette...” SIMONTORNYA - A „Széplak” című regényes eposz Ugod vitéze harcba ment. Miután a régi Pécsről Székesfehérvárra tartó út valóban Széplak mellett, Bonyhádon, Kölesden, Simontornyán át tartott északnak, hiteles a leírás: ...hol náddal s szőke füzekkel Borzas partjai közt csavarog szilaj árja Kapósnak, S a Balaton küldötte Sió madarainak örülve Vajda-Simontornyát ingó lápokkal övedzi, Arra szegé útját Ugod...” Régi térképeink, várrajzaink még mutatják a várat körülvevő vizesárkot, mo- csárvilágot. SZÉPLAK - Széplak város a török alatt pusztult el. A török idők óta - napjainkig - búcsújáróhely. Szentélyrésze Vörösmarty idejében valamivel teljesebb volt, hiszen egy villámcsapás csak a századvégen bontotta meg a felső oromzatot. Fontos tudnunk hogy a XIX. században még nem dőlt el, hogy vajon a híres cikádori cisztercita apátsággal azonos-e. Ezt csak Békefi Rémig ásatása és könyve tisztázta. Mindaddig a rend franciaországi anyakolostora (Citeaux, ejtsd:’Szitó) nevét bizonyítéknak érezték a Cikó melletti romok eredetére. - Széplak a költő egyik legkedvesebb helye, valószínűleg érzelmi életének történetében is kulcsfontosságú helyszín. A „Széplak” hőse Széplakon lakik. A mű elején a legszemélyesebb vallomás hangzik el a költőről, ki „az ifjúság képét öltve magára”, gondolatban ismét: „Ábrándozva bolyong egyedül a csörge pataknál, S szárnyain ismét a szerelemnek hordja bilincseit, S hordja szelíd kötelét az elomló szőke hajaknak, Álmaiból virradnia, haj! mért kelle; miért kell, Megsiratott szép völgy! szemeimtől messze maradnod, Hogy soha többé víg hang dallód ajakára ne keljen, És legyen a dalban minden szava, mint szíve oly bús? De te nevezve maradsz kedvemben búmban egyenlőn Legkésőbb napomig, s mely tájadon őrzi regéit, Állni fog emlekeim közepett a széplaki bús rom.” Bár „A Rom” helyszíne a csendes Arai- tó melléke, a megrajzolt vidék sok motívuma Börzsöny és Széplak környékét idézi. Akár egy hosszabb séta, mikor a költő „elhagyta a kevély lak táját”, átvágott a „gyönyörű rónán” (Cikó felé), s „... túl azokon szomorú düledéken lelte Romistent.” (Kövessük gondolatban, az Ótemplomnál vagyunk.) VÖLGYSÉG - Jóllehet a völgységi táj képe sok helyütt felismerhető, Vörösmarty költői művei közül - név szerint - egyedül a „Szépiák" című regényes eposz híres bevezetőjében olvasható a tájnév: „Téged is, oh Völgység! az idő kiragadjon-e tőlem, Szóljak-e mindenről, ha dal ébreszt, csak ne te rólad? És ha neved zendül nagy késő korra lejutván, Senki ne tudja, hogy oly szentté lett tájad előttem? Hogy fiatalságom tündér országa te voltál? Halmaidat koszorúzza borág, koszorúzza tetődet Százados erdőség; köztük, mint égi maradvány, Nyúlnak el a völgyek, fiatal szépséggel igézők...” Tájnevünk népi elnevezésből 1727-ben vált hivatalos névvé, mint völgységi járás. - Ma már nehéz elképzelnünk a vidék ősi képét a tetőket koszorúzó százados erdőségeket melyek a XVIII—XIX. századi irtásoknak estek áldozatul, ahogy a szántók, szőlők aránya növekedett. Csak másik költő érezheti át oly mértékben Széplak jelentőségét mint Babits Mihály „Az ifjú Vörösmarty” című tanulmányában: ...Tetszik nek i Etelka, a finom, a komoly, a nyájas, tetszik neki ezer környezetben elképzelni ragyogó alakját.. Tetszik neki bevillanyozni Etelka emlékével minden képzeteit titkos összefüggéseket keresni Etelka és az egész világ közt Tetszenek a Völgység enyhe dombjai, a fiatal szépséggel igéző völgyek, fiatalságának tündérországa, melyet később, mikor már nem láthat többé - ó, hogy minden szépséget akkor érzünk igazán, mikor már nem látjuk - oly gyönyörűen rajzolva sirat meg: mely még később is a régi szerelmet költi fel lelkében. A Széplak gyönyörű tájképe melanchólikusan zárja be ezt a fiatalságot” SOLYMÁR IMRE
