Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-07 / 05. szám

1990. április 7. KÉPÚJSÁG 3 Megkezdődött a termelés a Kanizsa Bútorgyár új üzemrészében. A 972 négyzetmé­teres üzemrész beindításával lehetővé vált, hogy a boltok által megrendelt szekrény- elemeket közvetlenül a gyárból szállítsák. MTI FOTÓ Völgységi vállalkozók A fodrász Wurst János nagymányoki fodrász már dinasztiáról beszélhet, hiszen csa­ládjának férfi tagjai már több mint 70 esz­tendeje űzik ezt a mesterséget. A nagy­apa annak idején Kismányokon nyitott fodrászüzletet, s később a fia is ugyanezt a szakmát választotta. Szállt apáról fiúra, s most legutoljára már apáról lányra, hi­szen Wurst János mellett a lánya is fod­rász lett. S bizony a nagyapai örökség, mint üz­let, a kezdést követő években nagysze­rűen ment, jó hírnévre tett szert a kedves kis üzlet, ám jött a szövetkezetítés, amibe mindenkit belevittek, ha akart, ha nem. így került a Wurst dinasztia alapító fod­rásztagja a szövetkezeti iparba (szolgál­tatásba), ami két év után bizonyítva élet­képtelenségét, föl is oszlott. Tönkrement, s újra jöhetett a maszek élet, s a nagyapa összeállt a testvérével, Mátyással, s együtt dolgoztak. Az ifjabbik Wurst pedig ott nőtt föl az üzlet közelében, látta mi­képp bánik apja és nagybátyja az ollóval, borotvával, mi több, a kuncsafttal, így nem is volt kérdéses, lesz-e belőle is fod­rász. Tanulónak Szászvárra került 1958- ban, mert apja csak férfifodrász volt, mig ő női is. Dolgozott édesapja mellett a nagymányoki üzletben, mint besegítő családtag, majd 1972-től önállóan. A szakmáról ekképp vall: - „Tisztességes, becsületes munkát kell végezni, csak így bízhat az ember a jövőjében. A kuncsaft a törődést, az udvarias és jó kiszolgálást, mindig meghálálja azzal, hogy visszatér. Sosem feledhető tétel: a kuncsaftot könnyű megszerezni, de nehéz megtar­tani. Márpedig a mi üzletünkbe évek, évti­zedek óta járó törzstagok is vannak. A lá­nyom mellettem nőtt föl, vele még szigo­rúbb voltam, mint bármelyik tanulómmal, mert sok tanuló ismerte meg nálunk a szakma rejtelmeit. Eddig 15 tanulót neveltünk, a leányom a 16., és most van egy elsősöm is. Akik nálam végeztek, zömmel a környéken is dolgoznak, s higgye el, jó a konkurencia. Kell is!" A szakma ellaposodna, ha nem kelle­ne mindig újat, többet nyújtani. Az üzletbe jelentős összeget kellett be­fektetni, s különösen a női részleg állan­dó költségráfordítással jár. Wurst János a fővárosba jár tanulni. Még ma is képezi magát, az új, a divatforma csak így tanul­ható, mert aki megáll, s nem lép, az meg­nézheti magát. Kiváló reklámja is a szak­mának: végtelenül ápolt külső, patika­tiszta köpeny, választékos rend a polco­kon a tégelyek között is. Úgy tartja, a ren­des, jó munkáért nemsokára újra pénzt lehet majd kérni. S neki hinni kell, hisz egy jó fodrászműhely a legjobb hírköz­pontok egyike. -szabó-ritzel A Lakisz háza táján Szövetkezeti mozgalmasság Új helikoptereket vásárolt a rendőrség Na, ez egy jó kis szaftos téma. Ez egy olyan jó kis szaftos téma, hogy borsózik az ember háta a gyönyörűségtől. Olyan, amit lehetetlen úgy megírni, hogy érde­kes is legyen, igaz is, mégse szerezzen magának a tollforgató egy-két tucatnál több haragost - persze mindkét oldalon az egyiken azért, mert pipogya volt, puha, befolyásolható, és nem mondogatott elég­gé oda, a másikon mert felült amazoknak. * Úgy kezdődött, hogy Nagyné Csíki Márta munkaviszonyát felfüggesztette a Lakisz (Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet) Szekszárdon.- A szüneteltetés - mondta Nagyné - három évig tartott volna, de azutánra sem ígértek semmit. Engem, aki tag vagyok, elküldték átszervezés, létszámleépítés ürü­gyén, s közben olyanok, akik nem ta­gok, csak alkalmazottak, továbbra is ott­maradhattak. Pedig megtanultam a Com­modore kezelését, felajánlottam azt is, hogy gépelek, ha kell. Nem kellettem... De hogy milyen ember a Lakisz elnöke, a Geisz Józsi, azt majd elmondja a Vass Laci! Vass László, aki korábban a Lakisz má­sodik embere - műszaki vezetője - volt, ma a Sió Ipari Kisszövetkezet elnöke. Cégét ’88 novemberében alapította, nagyrészt a La- kiszból kivált dolgozókkal. P - Azt lenne jó feltárni, hány vezetőt emésztett meg maga mellett a Geisz Jó­zsi! Ha jól számolom, körülbelül három és fél év leforgása alatt én voltam a hetedik, akit alkalmatlanná nyilvánítva elküldött. Ezek az alkalmatlan kollégák ma .mind egészen jól profitáló kisszövetkezeteket működtetnek. A munkásaik - úgy mint nálunk is - nagyrészt a Lakisztól álltak át. A Sió 59 dolgozójából 39 volt lakiszos. Valamikor a 70-es években a Lakisz egye­dül uralta a piacot. Jelentős állami támoga­tást kapott, hogy. a megye báziscége le­gyen. Aztán a 80-as évek derekán egy be­jelentés kapcsán nagy rendőrségi vizsgá­lat történt. A hét vádlott pénzbüntetéssel megúszta, de a szövetkezet részeire hullott. Sorra váltak ki a vidéki telephelyek. Leány- vállalatok alakultak Siófokon, Tolnán, Pak­son, Baján, Bonyhádon. Mindegyik elvitte az általa használt vagyoni részt, a legjobb anyagokat, embereket gépeket. Kiszálltak ^ úgy a buliból, hogy a veszteséget a trutyit otthagyták az anyaszövetkezet nyakán. Senki nem merte elvállalni az elnökséget Ekkor jött Geisz. De ahelyett, hogy kisöpör­te volna a szemetet, úgy hozta helyre a mérleget hogy feltupírozta a vagyont (Egy gyalupadot például, ami akkor 3 és fél ezer forint lehetett - de ma sem ér többet hatezernél -, 30 ezres tételként kezeitek.) Aztán kivált a Koráll, kivált a Sió és még egy-két kisszövetkezet. A Lakisznak rossz hírneve lett, nem kaptak munkát... Sorra jöt­tek el az emberek. Hat festő úgy került át hozzánk 88-ban, hogy visszakapták az adóelőleget, mert ottani éves keresetük nem érte el a minimumküszöböt. Nálunk ’89-ben 150-200 ezer forintos jövedelmük volt. Mi a magyarázat? A Lakisznál két-há- rom fizikaira jut egy irodista, nálunk tizen­egyre. Ez az egyik oka annak, hogy az egykor ezres létszámú Lakisz százfősre zsugorodott. A másik az elnök személye. Az én esetem úgy indult, hogy egy délután kezembe kaptam egy papírt, mint műszaki vezető, hogy holnap reggeltől kőműves le­szek. Megfellebbeztem. Bonyolódott az ügy, gyűltek az akták, de végül kiderült hogy nincs visszaút. Ha az emberre rásü­tötték, hogy menni kell, menni kell. Ha az el­ső papír nem jó, majd akad másik... Meg­alakítottuk a Siót. Százhúszezer forinttal kezdtünk építőipart. S most ott tartunk, hogy április 15-től minden szakmunká­sunk másodállásos iparengedélyt kap, any- nyi a munkánk. Ezzel szemben a Lakisz - ahol annyi veszteséges év után tavaly vég­re összevakartak valami egymilliós nyere­séget - nincs jelen a piacon. Én még egyet­len olyan versenytárgyaláson sem vettem részt, ahol ők potenciális munkavállalók­ként léptek volna föl... A múlton nagyjából túltettem magam. Geisz Józsi nem egy olyan személy, akit az ember egy életen át magában hordoz. Geisz József nem szívesen nyilatkozott. Ahogy mondta: előre szeret nézni és nem hátra. Fölösleges dolog a múltat, a tagság hangulatát bolygatni, és ha egy-két ember megsértődik, abból ügyet kreálni. Néhány felvetésre azért reagált.- Mit mondott a Márta, mit mondott a Vass Laci, és én erre mit tudok felhozni mentségül? Nem akarok mentegetőzni, dolgozni akarok. Megvan az oka annak, hogy miért kellett elmenniük. A Vass hozzá­nyúlt a társadalmi tulajdonhoz, a Mártának pedig mint nemtermelőnek a létszámleépí­tés miatt kellett távoznia. Négy dolgozót érintett ez az átszervezés: két szövetke­zeti tagot és két alkalmazottat. Mindegyik­nek felkínáltunk másik munkahelyet; Nagynénak kettőt is. (A másik három már dolgozik.) Bejött a számítógép, nem gon­dolhatja senki, hogy azért vettük, hogy min­den marad a régiben. Persze, mindenki csak addig helyesli a létszámcsökkentést amíg nem öt érinti. Elküldtünk négy személyt - nyilván nem a legjobbakat - és akkor mi van? 129-en maradtunk a szövetkezetnél, az adminiszt­ratív állomány kettő kivételével mind szö­vetkezeti tag. Most nem ezzel kéne foglal­kozni, a múltat hánytorgatni, egymásra tücsköt-bogarat kiabálni, hanem a fel­adatra koncentrálni. Munkánk van, el is tudjuk látni úgy mint bárki más, vagyo­nunk közel felét üzletrészek formájában szétosztottuk a tagok között - az eltöltött évek és a keresetek arányában - próbál­juk ránevelni őket a tulajdonosi szemlé­letre, a tavalyi évet hitel nélkül végigcsi­náltuk és volt 1,2 millió nyereségünk... Ez a lényeg. Nyolcvanötben padlón volt a cég. Változtak a közgazdasági szabályo­zók, a nagy szövetkezet, a mennyiségi szemlélet nem felel meg a kor követelmé­nyeinek. Széthullott a Lakisz. Sok terhet hagytak itt azok, akik kiváltak. De nem akarok senkire mutogatni. Lezárult. Jelen pillanatban negyvenmillió forintnyi meg­rendelésünk van lekötve, s még jó né­hányról tárgyalunk. Semmivel sem rosz- szabbak a mi szakembereink, mint más cégeknél. Amit megtermelt a dolgozó, azt mindig kifizettük neki. Hogy miért mennek mégis el? Az építőiparban van egy olyan «segédmunkásréteg, amely mindig vándorol. Hosszabb időt sehol sem bír ki. A szakmunkások meg például a Sióhoz átállt festőbrigád... Róluk csak annyit: akik a mi feltételeink alapján nem találták meg a számításukat, elmehetnek, kereshetik másutt. A magyar mentalitás­ban egyébként benne van, hogy ha új cég alakul, az csak jó lehet. Sokan ezért pártoltak át a kisszövetkezetekhez. Mikor elnökké választottak, azt mondtam: csak az szavazzon rám, aki tisztességes mun­káért tisztességes bért akar. Az igaz, hogy nem megfelelő a szellemi-fizikai arány. Körülbelül 3-4 munkásra jut egy irodista. Igyekszünk javítani e statiszti­kát. Ezért is kellett most négy embert el­küldeni. De a nehézségek ellenére cé­günk még ma is a megye legolcsóbb épí­tőipari munkavállalója. Régi megrende­lőink kitartottak mellettünk a zűrös idők­ben is, s most végre feljövőben vagyunk. Részvényünk nyolcmillió forint. Mérle­günket rendbe hoztuk. Nem a „satupa­dokkal”. Azt nem mi csináltuk. Régi fő­könyveinkben szerepelt úgy, hogy a 3700 forintos satupad 37 ezer forint. Ezt a hibát észrevételkor korrigáltuk. Én annak örülök, hogy a dolgozóim keres­nek. Tavaly is volt a cégnél legalább negyven olyan ember, aki éves szinten több jövedelmet mutatott fel, mint a szö­vetkezet vezetői. Persze, az építőiparban nyolc hónap alatt kell produkálni. Télen hatékony munka nincs. A másik bökkenő meg a mai világban, hogy a megrendelő nem mindig fizetőképes... Egyébként vannak üzleti elképzeléseink, van két leányvállalatunk, két kft-nk... Ez érdekel, s nem az, ki haragszik. * Igyekeztem becsületesen visszaadni a hallottakat. Kívülállóként. Wessely Új rendőrségi helikoptereket mutattak be pénteken a Ferihegyi repülőtéren, a BM Légirendészet Parancsnokságán. Ilcsik Sándor altábornagy, belügyminiszter-he­lyettes arról tájékoztatta a jelen lévő újságí­rókat: első ízben fordul elő, hogy egy olyan ország, amely a Varsói Szerződéshez tar­tozik, nyugati gyártmányú, harci használat­ra is alkalmas helikoptereket állít üzembe. A Belügyminisztérium Légirendészete ugyanis a már 12 éve forgalomban lévő Ml- 2-eit amerikai gyártmányú McDonnell- Douglas típusú helikopterekkel váltja fel, s Mint arról már a hírközlő Szervek bősé­gesen beszámoltak, a Minisztertanács kezdeményezésére létrehozták a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványt, amely­nek mintegy ötmilliárd forintos tőkéjét a költségvetés, valamint különböző bankok, biztosítók, érdekképviseleti szervek adják össze. Az alapítvány célja az, hogy pénz­eszközeivel elsősorban új, kis- és közepes vállalkozásokat segítsen életre és támo­gasson. Nem részesülhet ilyen támogatásban az a cég, amelynek alkalmazotti- és taglétszá­ma meghaladja a 150 főt, illetve az állami vagy külföldi tőke részaránya 50 százalék­nál magasabb. A vállalkozók természetesen elsősorban hitel formájában juthatnak a pénzhez, de az alapítvány tőkekihelyezésre is kész, sőt, in­gyen pénzt is juttathat kisebb összegben, speciális esetekben az igénylőknek. A kér­vényeket az erre kijelölt bankokhoz kell be­nyújtani, ezek egyelőre az OTP, a Duna- bank, az MHB és a Postabank. Mivel ezek közül csak kettő van jelen megyénkben - az OTP és az MHB - hozzájuk fordultunk in­formációért arra vonatkozóan, hogy tud­ják-e már fogadni a vállalkozók konkrét igényeit pályázatait. A Magyar Hitelbanktól dr. Főglein János- né nyújtott felvilágosítást, amely szerint te­lexen értesítést kaptak a-központból, hogy április 3-tól fogadhatják a jelentkezéseket, de részletes útmutatásuk még nincs a pá­lyázati feltételeket és a rendelkezésre álló keretösszeget illetően. Eddig egy érdeklő­dés futott be telefonon és egy írásos pályá­zatot nyújtottak be. Csütörtökön délelőtt Főglein István, az OTP Tolna Megyei Igazgatóságának osz­tályvezetője arról tájékoztatott bennünket hogy kaptak már egy elég részletes tájé­koztatást a pályázati feltételekre vonatko­zóan, de sajnos még ők sem ismerik az erre ezekből két példány már meg is érkezett Ferihegyre. Az első kettőt még az idén, majd a jövő évben további két-két gép kö­veti. A helikoptervásárlás szervesen illesz­kedik a rendőrség műszaki felszereltségé­nek korszerűsítési programjához, az elke­rülhetetlen típusváltáshoz. A légijárművek cseréje mellett egy-két héten belül döntés várható a rendőrségi gépkocsiállomány tí­pusváltásáról is. A két gép 78 millió forintba került, a helikopterek árát gépipari áruszál­lítással ellentételezik. A fedezetet különféle belügyi vállalkozásokból teremtik elő. a célra felhasználható keretösszeget. Egyébként a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványtól kapott pénzt az OTP ugyan­annyival kiegészíti és így helyezi majd ki hi­telként a pályázó vállalkozók felé. A tájékoztató szerint a pályázathoz szük­séges 15 százalék saját erő igazolása, va­lamint természetesen az új vállalkozás vagy fejlesztés részletes leírása gazdasá­gossági számításokkal. Az alapítvány első­sorban új vállalkozásokat kíván segíteni, de újnak számit még az is, amelyet három hó­napon belül alapítottak. Kisvállalkozások számára, amely 60 fős határt jelent, 16 szá­zalék lesza kamat, míg közepes vállalkozá­soknak, 150 főig, 19 százalék. Mindkettő­höz évi egy százalék kezelési költség járul. A törlesztés megkezdését legalább egy és legfeljebb kettő év türelmi idő előzi meg, a visszafizetés időtartama pedig minimálisan három, maximálisan öt év lesz. A pályáza­tokat formanyomtatványokon lehet majd beadni, amelyekkel ugyan még nem ren­delkeznek, de hamarosan ezt is megkap­ják. Az elbírálás legfontosabb szempontja természetesen az, hogy mennyire látszik biztosnak a vállalkozásba fektetett pénz megtérülése, illetve a vállalkozó milyen biz­tosítékokat nyújt a pénzintézetnek a vissza­fizetésre. Versenyeztetésre kell számítani, hiszen várhatóan olyan nagy lesz az igény, ame­lyet nem tudnak majd kielégíteni, bár az is igaz, hogy a jelentkezők több pénzintézet között oszlanak majd meg. A pályázattal el­nyert pénzt az OTP a vállalkozó számlájára átutalja. Eddig mintegy tíz igénylő jelentke­zett és a legkülönbözőbb elképzelések megvalósítására kért hitelt Ezek között volt kemping, kaszinó, autóügynökség létesíté­se, benzinkút alkatrészüzlet nyitása, az igényelt összeg másfél és 30 millió forint között volt - áa ­Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány H iteléhség Ötmilliárd a vállalkozóknak i Új üzemrész

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents