Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-28 / 22. szám
Az Agram Gépipari Vállalat felvesz: gyakorlattal rendelkező - közgazdaságtudományi egyetemi, vagy számviteli főiskolai végzettségű személyt elemző munkakörbe. Jelentkezés: a vállalat személyzeti osztályán. Cím: Agram Gépipari Vállalat, 7100 Szekszárd, Keselyűsi u. 20. Tel.: 74-11-611/38 mellék. (218) VÁLLALKOZÓK, FIGYELEM! ELADÓ Németkér-Hardon gazdálkodásra alkalmas, 578 m2 területű, komfort fokozatú lakóépület a hozzá tartozó 9199 m2 területtel. Az épület közelében föld haszonbérlésre lehetőség van. Érdeklődni: Haladás Mgtsz, Németkér 7039. Tel.: 75-11-426 Az adásvétel árveréssel történik. Már a nyár jegyében! KEMPINGVÁSÁR A DOMBÓVÁRI FÉSZEK ÁRUHÁZBAN MÁJUS 7-20-IG. Nagy választékban kínálunk:- sátrakat - matracokat - kempingágyakat - napernyőket - hálózsákot és egyéb, kempingezéshez szükséges kellékeket. ÖNNEK CSAK VÁLASZTANIA KELL! Cím: Dombóvár, Gyár u. 7. ~fclrDUNÁA/ríV (189) 6 NÉPÚJSÁG 1990. április 28. „Ócskavashalom” a Csomolungma? A Himalájának egykor érintetlen lejtői - a Csomolungmáéi is az ember okozta károkozás nyomait mutatják. A hegymászók és kísérőik a csúcsok felé vezető utakon szemétkupacokat és félrehajrtott felszerelési tárgyakat hagynak maguk után, s ez arra késztette Sir Edmund Hillaryt, a Csomolungma első meghódítóját (1953), hogy a világnak e legmagasabb csúcsát - némi nosztalgiával a csúcs környezetének az ötvenes évekbeli érintetlen állapotára emlékezve - „ócska- vashalom”-nak nevezze. Ennél nagyobb baj az, hogy a hegység alacsonyabb hegyeinek erdői a fakitermelés következtében pusztuló- ban vannak, s emiatt a termékeny lej- tök erodálódnak, hegycsuszamláso- kat és a patakok feliszaposodását okozva. Évi átlagban 1200 hektárnyi erdőt vágnak ki, hogy azután a serpák - a Himalája vidékén élő mongoloid törzs fiai, a hegymászók segítői, teherhordói - a kitermelt tűzifát az évi mintegy 25 ezer turistának jó áron eladhassák. Sok gyermek kedvene a Teddy mackó. Kevesen tudják, hogy ezt a játékot egy Ausztráliában élő erszényes mackóról, a koaláról mintázták. Néhol - elsősorban persze Ausztráliában - olyan élethűen, hogy a játékmackó bundája is sokszor eredeti koalaprém volt. Bájos pofácskájára, lágy, puha bundájára és igen jámbor viselkedésére rá is fizetett a koala. Amikor jóllakva, szőrmegombóccá göm- bölyödve elszunyókált a ritkás erdő fáinak elágazásaiban, könnyű célpontot nyújtott a puskás embereknek. A kipusztulástól csak az mentette meg, hogy még idejében szigorú védelem alá helyezték. így ma már legfeljebb csak a fényképezőgépek zavarják meg a pihenését. Az erszényesek, ezek a viszonylag kezdetleges fejlődési fokon megmaradt emlősök ma már csak Ausztráliában és - néhány fajuk - Dél-Amerikában élnek. Nevüket arról a hasfalukon lévő bőrtasakról kapták, amelyben - mintegy utó- vemhességként - még jó ideig hordják a fejletlenül, magatehetetlenül világra jött kölykeiket Némely erszényesnek erszénypótló bőrkettőzete van a hasfalán, mások hasaljuk sűrű, puha szőrzetében őrizgetik az igen rövid vemhesség után megszülető, és az anya egyik csecsbimbójára, a szájával rátapadó kölyküket a teljes kifejlődésig. Némely fajnak ez a bőrtasakja nem előre, a fej felé nyílik, hanem h átra, a végbélnyílás felé. Ilyen a koaláé is. Ennek a biológiai szerepe bizonyára abból fakad, hogy a megszülető, alig gyüszűnyi koalaapróság - az anyaállat egyszerre csak egy kölyköt hoz a világra - életének első hónapjában nemcsak tejen él. Úgy erősödik önálló életre, hogy időnként anyja vitaminokban gazdag bélsárszerű tápürülékét is fogyasztja. Ezt a hátrafelé nyíló erszényből könnyen eléri, csak fejecskéjét kell kidugnia a biztonságot nyújtó helyről. Néhány hónap múlva az apróság már kinő az erszényből, de egy ideig még továbbra is az anyja cipeli magával, most már a hátán és a vállán. A koalának medveszerű az alakja és a tartása, olyannyira, hogy erszényes medvének is nevezik, bár fejlődésében igen távol áll a medvéktől. De nemcsak ez indokolja, hogy találóbb róla mintázni egy játékot, mintsem a mézevés mellett egyébként nagyon is ragadozó „igazi” medvékről. A mézeta koala is szereti, ha hozzájut, de ha nem talál, csupán az eukaliptuszok leveleit pusztítja. Az eukaliptuszok mintegy 350 fajából a koalát csak huszonkettőnek a levele érdekli, s ebből is csupán hat faj a fő tápláléka. Voltaképpen e leveleken kívül nincs is másra szüksége. A koala családtagjai - egy hím, több nőstény és a kölykök - gyakran hónapokig is ugyanazon a fán élnek. Csak akkor költöznek át egy „házzal” odébb, ha már lerágtak minden ehetőt. Még mindig csak anyja erszényében él ez a hathónapos koalabébi Miamiban, a Metrozoo állatkertben. Születésekor csak néhány centi volt. Ha a legnépszerűtlenebb állatokat keressük, valószínűleg előkelő helyet „vívnak ki” maguknak a békák, s ezt alighanem nyálkás bőrüknek, kifejezéstelen szemüknek köszönhetik. Pedig életük, életmódjuk sok érdekességet, különlegességet rejteget Észak-Amerika sivatagos tájain nyáron, amikor perzsel a hőség, és hónapokon át nem esik eső, a növényzet kiszárad, és a talaj szinte betonkeménységű lesz. Időnként azonban kiadós záporok enyhítik a kánikulát ilyenkor a csupasz földön a víz kicsiny tócsákban összegyűlik. S ekkor a kopár, néptelen tájat egy csapásra békák népesítik be. De a sivatagos tájon rövid ideig tart a nedvesség, a perzselő sugarak hamar felszikkasztják a tócsákat és eltűnnek a békák is, mintha a föld nyelte volna el őket A békákat valójában a föld nyéllé el. Az úgynevezett ásóbékák ugyanis szárazságkor laza talajú helyeket keresnek, s hátulsó lábaikon levő szaru anyagú sarkantyúik segítségével befúrják magukat a földbe, 30-40 centiméter mélyre. Ha tartós a szárazság, még mélyebbre fúrják magukata földbe. Megtörtént már, hogy háromméteres mélységben is találtak ásóbékát. Ezek a különös életmódot folytató állatok nagy mennyiségű tartalék tápanyagot meg nedvességet tudnak a szervezetükben felhalmozni. A nedvességet húgyhólyagjukban, valamint testüregeikben, meg a bőrük alatt tartalékolják. Ha ez a fölraktározott víz kifogy, akkor sem pusztulnak el, mert szervezetükjelentös mennyiségű vizet veszíthet minden károsodás nélkül. A földbe húzódott állatok nem fulladnak meg. Miután beásták magukat tüdőik működése megszűnik, az állatok már csak a bőrükön keresztül lélegeznek, és így ejegendő lesz számukra a talaj- szemcsék közötti oxigén is. Egy másik békaérdekesség a gó- liátbéka. Még a zoológusok előtt is majdnem ismeretlen állat a szakirodalomban alig található róla adat. Az biztos, hogy Afrikában, az Egyenlitői- Guineában és Kamerunban él egy mindössze 250 kilométer hosszú és 100 kilométer széles erdősávban, bővizű folyók vízeséseinek környékén. Háta zöldesbama, hasa sárga színű. Szemének átmérője 2,3 centiméter, tehát alig kisebb, mint az emberé. Súlya 4 kilogramm is lehetde az átlagsúlya 3,5 kilogramm. Fejének és törzsének hossza 32, hátsó lábai 44 centi- méteresek. Tojásainak átmérője 5-6 milliméter. A kikelő lárvák mintegy 8 milliméter hosszúak, 45 nap alatt elérik legnagyobb hosszúságukat a 4,8 centimétert Ezután leválik a farkuk, és a 3,5 centiméteres kis békák megkezdik további fejlődésüket. A góliátbéka főleg rovarokkal táplálkozik, de rákokat puhatestűeket hüllőket és pókokat is fogyaszt Még rágcsálókat is találtak a gyomrában. Az őslakosság nagyra értékeli a húsát Egy állatbarát 11 góliátbékát mutat be Kamerunból, amelyek közül a legnagyobb 4 kilogrammot nyom. (MTI Külföldi Képszerkesztőség) Őshüllők nyomában Megmenthetők-e az elefántok? Ez év elején az elefántok védelmét szolgáló nemzetközi egyezmény hatályba lépett, amelyet azonban öt afrikai ország - a Dél-afrikai Köztársaság, Zimbabwe, Zambia, Botswana és Malawia - egyelőre nem ismer el, lévén az elefántagyar jelentős szállítói. Az importőrök közül haladékot kért Nagy- Britannia gyarmata, Hongkong számára, hogy az eladhassa a raktáraiban heverő 670 tonnányi elefántcsont áruját. Kína is közölte, hogy nem tartja magát az egyezményhez. Sikerült megnyerni viszont a tilalomnak Japánt, amely eddig a világon forgalomba kerülő elefántcsont 40 százalékát vásárolta fel. Az elefántagyar adásvételét tiltó nemzetközi megállapodást tavaly októberben fogadták el a veszélyeztetett állatfajok sorsáért aggódó országok természetvédői. Talán az utolsó lehetőséget kínálták fel ezzel az állatfaj megmaradásának, mivel a Vadvédelmi Világalap (WWF) szerint tíz éven belül kipusztulnak az afrikai elefántok, ha nem vetnek azonnal véget az állatok nyerészkedési célú leölésének. A WWF adatai szerint az utóbbi öt évben mintegy félmillió, csupán 1988-ban 125 ezer elefántot pusztítottak el, s ma Afrikában 4-700 ezer közöttire tehető a számuk, holott 1978- ban még másfél millióra becsülték az állományt. Az elefánt egyébként a földkerekség egyik legbékésebb állata, valójában nincs is természetes ellensége, egyedül az embertől kell félnie. Képünkön egy több ezer, orwadászoktól elkobzott elefántagyarból álló máglyát láthatunk, amelyet azért égetnek el, hogy ne jusson el azokhoz, akik még ma sem hajlandók felhagyni a zongorabillentyűk, billiárdgolyók, kisebb-nagyobb farag- ványok elefántcsontból való előállításával. A mintegy 3 milliárd dollár értékű elefántagyar elégetésére a hatalmas testű, békés állatok megmentéséért folytatott harc élvonalában küzdő Kenyában került sor. A Sziklás-hegység előterében, Észak-Amerika nyugati részén, a hatalmas préri felé érdekes látnivaló kínálkozik: a Dinoszaurusz Park. Itt található a Föld egyik legnagyobb „csontbányája”: több mint 400, egykor - mintegy 100-200 millió éve - élt állatóriás maradványait tárták fel. Az ősi sárkánygyíkok első csontmaradványait mintegy 200 éve találták meg, azóta a Föld számos pontján bukkantak maradványaikra. Sok fajuk volt, kisebbek- nagyobbak, egyesek vízben, mások a földön éltek, sőt akadtak közöttük, amelyek repülni is tudtak. Némelyek növényekkel táplálkoztak, mások ragadozók, voltak. A legnagyobbak méretei lenyűgö- zőek: elérték a 28 méteres hosszt és az 50-60 tonna tömeget. Ez azt jelenti, hogy egy 50 tonnás sárkánygyík súlya megfelel 12 elefánt, 75 tehén, több mint 600 ember, 5 nagyobb tehervagon súlyának. Ha egy ilyen nagy testű dinoszaurusz a száját kitátotta, fogsorai félméternyire távolodtak el egymástól, egy- egy foga 12 centiméter hosszú és 5 centiméter széles, tömör kúp volt, s az egyméteres koponyában 70 centiméter hosszú volt a fogsor. Ezek az állatok mintegy 65 millió éve kihaltak. Mik voltak tulajdonképpen a dinoszauruszok? A nevet Sir Richard Owen még 1841 -ben adta az akkor felismert, óriási hüllőcsontokból álló leletegyüttesnek. Azóta számtalan lelet alapján tudjuk, hogy igen változatos, óriás faj-és egyedszámú állatcsoport tartozik a „sárkánygyíkok” gyűjtőfogalma alá. A dinoszauruszok - a legújabb kutatások szerint - messzemenően eltértek a ma ismert hüllőktől: fejlett anyagcseréjük és fokozott mozgáskészségük alapján inkább az emlősökhöz hasonlítottak. Valószínű, hogy egyes csoportjaik belső hőszabályozással is rendelkeztek. Kihalásuk a biológia egyik legizgalmasabb, máig sem igazán megválaszolt kérdése. Könnyen elképzelhető, hogy a természetes kiválasztódás hajtóereje miként vezet a fajok alkalmazkodásához és elterjedéséhez, de elképzelni sem tudjuk, milyen változásoknak kell bekövetkezniük ahhoz, hogy egész állatcsoportok pusztuljanak ki, mig más, ugyanakkor és ugyanott élű állat- csoportok változatlanul fejlődnek tovább. Pedig a dinoszauruszokkal ez történt: a júra időszak (úgy 200 millió éve) uralkodó állatcsoportjai a kréta időszak végére - földtörténeti mércével mérve igen rövid idő alatt - teljesen eltűntek mind a szárazföldi, mind a tengeri faunából. A biológusok és az őslénytan kutatói világszerte kutatják ma is az egykor élt óriások életét és kipusztulását. Az USA Colorado államában (nyugati rész) rendkívül ritka leletet találtak: egy húsevő őslény csontjait Mackó az erszényben Béka érdekesséoek
