Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-28 / 22. szám
1990. április 28. Képújság 3 Völgységi vállalkozók Ülést tartott a megyei tanács Az „Autó plusz” tulajdonosa „Minek nevezzelek?” - tehetném fel a kérdést Sövér Gábornak, aki kereskedő és műszerész éppúgy lesz, mint egy szolgáltató szféra egyik első tagja. Mert... az autós világ hazai rétege is eljut végre arra a pontra, amikor eljön a valódi szolgáltatások pillanata. Komoly anyagi erők mobilizálásával éppen május elsején nyitja meg Bonyhádon a Fáy lakótelepen „Autó plusz” névre keresztelt nagyszerű kis üzletét, ahol linóleumos padlóra áll be az autós, ahol autórádió magnetofonok között válogathat, azokat ki is próbálhatja, s ahol fölszerelik neki kocsijára a vonóhorgot, s intézik a vizsgáztatással járó ügyeit is. Ködlámpák és antennák felszerelése is a profilhoz tartozik, s tervei között szerepel a napfény- tetők beszerelése is. Szóval egy helyen mindent: - hiszen lehet vásárolni nála, be is szerelik a kiválasztott darabot, és garanciát is vállalnak a munkára. Sövér Gáborról már az érettségi után kiderült, hogy az autó örökre bűvkörébe vonta. Hiába vették föl a mezőtúri mezőgazdasági főiskolára, s hiába volt jóeszű gyerek, ő egy év után otthagyta mindezt. Rájött, nem a tanulással van gondja, hanem azzal, hogy ö valahogy sehogysem illik bele a mezőgazdaságba. Irány az AFIT - gondolta, s úgy tűnik, megtalálta azt, amire vágyott. A szakma szerelmese lett, s mellé valódi precizitás társult. Valamikor ő is tagja volt az „Am- rein-féle” autóklubos csapatnak, de úgy látszik, mára mindannyian kinőtték magukat, hiszen vállalkoztak, üzletet nyitottak, s erre vélhetően csak az képes, aki önmagában is mer bízni.- „Ki kell próbálnom magamat, éreztem, látnom kell, hogy az, amit valójában nyugaton tapasztaltam, az nálunk is elöbb-utóbb létjogosultságot nyer. Igyekszem szolgáltatni a szó igaz értelmében, s ebből kívánok lehetőleg jól élni majd. A bürokrácia útvesztői nem okoztak igazán nagy örömet, de a bonyhádi tanácsnál én személy szerint valódi segítségre leltem. Télen a lakótelepen segíteni kívánok majd egy inditószolgálattal is az autósoknak, tudva, látva, mennyi a csillaggarázsban tartott autó, s micsoda bosz- szúság, hatologálni kell... Hétvégén ügyeletet fogunk tartani a Bacsó-Kovács-féle autószerelő műhellyel közösen.” Új vállalkozó, a legújabbak egyike, akinek bátran mondható: elöbb-utóbb feltétlenül lesz jövője.- szabó - ritzel Jó a vízellátás - gondok a csatornázással Június 1 -tői: Tolna Megyei Foglalkoztatási Hivatal (Folytatás az 1. oldalról.) A foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer személyi és tárgyi feltételeinek javítása - a mindenki által ismert helyzet miatt - elodázhatatlan. Ezt szolgálja a megyei foglalkoztatási hivatal létrehozása. Dr. Ternák Gábor országgyűlési képviselő (MDF) egyetértő véleménye mellett szükségesnek tartotta megemlíteni az újrakezdési kölcsön körül az utóbbi időben tapasztalható anomáliákat is. Dr. Rózsa József, aki az országos munkaerőpiaci központ képviseletében vett részt az ülésen, ez utóbbi témához kapcsolódva elmondta, szerinte az újrakezdési kölcsön betöltötte hivatását, sürgősen meg kell szüntetni. A hivatal szükségességét elismerve Kis Pál István, az MSZDP képviseletében, elmondta, hogy véleménye szerint az előterjesztésből hiányzik a pontos feladatmeghatározás, a szervezeti felépítés, a költségvetés vázlata... Mindezt szakemberek bevonásával már ki kellett volna dolgozni. Dr. Brebán Valéria osztályvezető válaszában egyebek mellett hangsúlyozta, hogy minderről majd a vb dönt. Bizonyára a jelenlévők is megspó- rolhatónak vélték azt a személyeskedést sem egészen nélkülöző vitát, amely a téma kapcsán Kis Pál István és Tamás Ádám tanácselnök között bontakozott ki... A testület egyébként egyhangú szavazással létrehozta a Tolna Megyei Foglalkoztatási Hivatalt. Ugyancsak így létesített a Paksi Atomerőmű Vállalat területén a megyei tűzoltóparancsnokság irányítása alá tartozó üzemi tüzoltóparancs- nokságot. Ezt követően került napirendre az a tájékoztató, amely az országgyűlési képviselőválasztások tapasztalatait összegezte. A határozati javaslatnak megfelelően megállapította, hogy az előkészítésben és lebonyolításban a tanácsi közreműködés az előírásoknak megfelelő, jó színvonalú, eredményes volt. Megköszönték a területi és az egyéni választókerületi bizottságok megyei tanács által választott tagjainak, a pártok delegáltjainak, a szavazatszámláló bizottságok valamennyi tagjának a tevékenységét. Ugyanez a köszönet illeti a tanácsi dolgozókat, tisztségviselőket is. Mozolai Jánosnak, a területi választási bizottság elnökének, dr. Nőt László titkárnak és Deme Bertalannak, a bizottság tagjának a megyei tanács díszes oklevéllel és pénzjutalommal is elismerte tevékenységét. A tanács döntött arról is, hogy mandátumának lejártáig dr. Farkas László végezze el megbízottként a megyei tanács vb-titkári tisztségével járó teendőket. Szalma Lászlóné tanácstag az általános iskolai beíratások körül kialakult áldatlan helyzetre interpellációban hívta fel a figyelmet. (A témáról április 21-i számunkban irtunk, „Szabad iskolaválasztás - megkötött kézzel?” címmel.) A probléma lényege, hogy a központi támogatást a tanulók lakóhelye szerint kapják a tanácsok, ezért nem szívesen vesznek be az iskolába más településen élőket. Tamás Ádám válaszát, mely szerint jelzik a minisztériumoknak a törvények között meglévő ellentmondást - nekik nincs joguk ebben dönteni - az interpelláló tanácstag és a testület elfogadta. Megkérdeztük: Mi van a Bush-alapítvánnyal? „Szerkesztőségünk címére az alábbi telex érkezett: Érdeklődni szeretnénk, valamilyen közelebbi tájékoztatást tudnának-e adni a Bush-alapítványról? A Tolnai Népújság hasábjain is olvashattunk ezzel kapcsolatban több cikket. Kérdezzük, hogy esetleg valamilyen felvilágosítást nem kaphatnánk-e erről önökön keresztül. Valahogyan elakadt ennek az alapítványnak a további sorsa, itt Dunaföldvá- ron többen is beadtuk a pályázatot az első meghirdetett időpontra, de még csak visszaigazolást sem kaptunk ezzel kapcsolatban. Gondolom az újság is figyelemmel kísérné az elbírálások alakulását, esetleg már többet tudnak róla mint mi érdekeltek, akik pályáztunk, számítunk a támogatásra és ezzel indítottuk a gazdaságainkat. Kérjük, hogy amennyiben a cikkek nyomán tudnak róla valamit telexen is szívesen vennénk egy rövid választ. Köszönettel: több dunaföldvári pályázó nevében Tóth György.” A kérdéssel kapcsolatban felhívtuk Budapesten az amerikai nagykövetséget, ahol Dalos Ágnestől, a kereskedelmi attasé asszisztensétől a következő választ kaptuk.- Az alapítvány elosztására csak azt követően kerül majd sor, ha megalakul Magyarországon az új kormány. Ekkor osztják el a támogatás összegét, bírálják el, hogy ki kaphat ebből, s hogy milyenek lesznek a kamatfeltételek. Addig is fogadjuk a pályázatokat, s azokat érkezési sorrendben besoroljuk a nagykövetségen. dvm Paks a polgári védelem tükrében Atomerőmű nélkül nincs energia III. Az atomerőmű költségeinek mintegy harmadát teszik ki a biztonsági berendezések.” Város pánik nélkül Hogyan élnek együtt a veszélyes „partnerrel” a helybenlakók? Hiszen Paks régi és új részei az erőműtől nem nagy távolságra nyújtóznak. - Még néhány évvel ezelőtt is tabu volt a téma... azaz, hogy mi lenne a lakosok teendője egy üzemzavar bekövetkeztével - mondja a tanácsházán Herczeg József tanácselnök helyettes. - így aztán keveset tudtak a praktikus ismeretekből a helybeliek. Ezen később változtattunk. Mielőtt az elmondottak félreértésre adnának okot, szövezzük le: Paks lakói láthatóan nyugodtan élik életüket. Az emberekben tudatosult, hogy az atomerőmű nagy biztonsággal dolgozik. Ismeretterjesztő előadások sora szolgálta ezt. Erőműlátogatásokat is szerveztek. Az erőműben dolgozó ezrek zömben Pakson laknak, köztük a vezérigazgató és helyettesei. Ha egyáltalán van veszély, akkor az őket és családjukat éppúgy érinti, mint az őslaTelevíziót nyerhet! Beküldendő a bekeretezett rész a Tolnai Népújság címére borítékban vagy levelezőlapra ragasztva 1990. május 7-ig. A sorsolás főnyereménye egy Junoszty televízió, a második díj egy táskarádió, a harmadik egy hajszárító. Ezenkívül öt szerencsés nyertes negyed évig ingyen kapja a Tolnai Népújságot. Az atomerőmű nagy biztonsággal dolgozik kosokat. A helybeliek azt is nyugtázhatták, hogy Paks a nagy beruházástól lett város, áruházakkal, sportcsarnokkal, színházteremmel gyarapodtak, sűrűsödtek a helyi és távolsági buszjáratok. De a polgári védelmi feladatok oktatása a pániktól való rosszul értelmezett félelem miatt jó ideje nem követte az egyébként nyílt településpolitikát. Bebizonyosodott, hogy az embereket érdemes felnőttként ' kezelni - folytatta a tanácselnök-helyettes. Minden tanácstagi körzetbe kimentünk, tájékoztattuk a lakókat. Valamennyi családhoz eljuttatjuk a veszélyhelyzeti tudnivalókat. Számítógépes nyilvántartás készült a kitelepülő, illetve a befogadó családokról. Minden itt lakó megtudta, hogy mely település melyik utcájába, kikhez költöznek, ha a helyzet úgy kívánná. - A lakosok közül sokan hétvégi kirándulásként meglátogatták azokat, akik alkalmasint otthont adnának nekik. Igyekeztek figyelembe venni ki, hol szeretne megszállni - mondotta a továbbiakban Herczeg József, majd így folytatta:- Tavaly egyébként volt már egy kitelepítési gyakorlat, amelynek folyamán semmiféle pánikot nem tapasztaltunk. A városbeliek nyolc további községben lennének elhelyezve. A polgári védelem központi irányítóinak tudtommal van olyan elképzelése, hogy ezt a körzetet tágítani kellene. így esetleg a mostani befogadók is kitelepülőkké válnának. A tapasztalatok mindenesetre azt jelzik, hogy a polgárok együttműködésére számítani lehet. (X) PALKÓ SÁNDOR Fotó: GOTTVALD KÁROLY Nagy emberek - kis helyen (Folytatás az 1. oldalról.) Könyvtárát később a magyar államra hagyta, mely külön törvényben örökítette meg a nevét. Ez a lex Apponyiana, a grófot ugyanis Apponyi Sándornak hívták. A jelentéktelen plébános az ő segítségével lett szekszárdi apát, majd a szakmájában mindmáig világszerte ismert nevű tudós. Természetesen Wosinsky Mórról van szó. Nem sokkal azután, hogy ez utóbbi befejezte földi pályafutását, visz- szatért Szekszárdra egy jelentéktelen középiskolai tanár. Városában inkább kinevették, semmint becsülték. Ugyanis gombagyűjtéssel foglalkozott. Ma emléktáblája van és írásai a gombatudomány mívelői számára alapműveknek számítanak. Emléktáblája Szekszárdon, a Mátyás király utcában látható. Az rejtély, hogy az ellene lázadó apát várának falait leromboltató nagy király helyett miért nem Hollós László nevét kapta az utca, de vannak különb rejtélyek is. Egy megyénkben születésű repülőtiszt például akkor adta óceánrepülésre a fejét, amikor ez a későbbi holdraszállásnál is vakmerőbb vállalkozás volt. Magyar Sándornak hívták az illetőt. Van-e, aki e nevet ismeri? Sajnos, kevesen vannak. Úgy hozta a jó sorsom, hogy a közelmúltban egymás után három olyan idős, falusi tanítóval ismerkedhettem meg, akik fejenként négy évtizedet töltöttek ugyanazokban az iskolákban. Első tanítványaik már régóta nagyapák-nagy- anyák, ők pedig a falu közszeretetnek örvendő tanító bácsijai. Kitüntetéssel, elismeréssel alig-alig halmozták el őket, nyugdíjuk pedig azzal arányosan (?) kisebb, amennyivel idősebbek. Ami mögöttük áll, az külön-külön egy-egy életmű. Egy másik megyében - a somogyi Szennán - olyan kollégájukkal is találkoztam, akit hasonló múlt után hosszú évekig meghurcoltak, mert honvédtisztként - a magas tartalékos hadnagyi rangban! - részt vett a II. világháborúban. Tehát kiszolgálta a régi rendszert, majdnem pontosan úgy, mint mi néhány milliónyian a csak mostanában megszűnt közelmúltbelit... Az illető egyébként ötven és valahány évesen úgy döntött, hogy alapvégzettsége kevés, így két felnőtt fiához hasonlatosan elvégezte a jogi egyetemet, és doktorátust szerzett. A doktor úr, aki évtizedekig volt lakhelye és messze környék leghíresebb belgyógyásza, makulátlan szakmai munkájával nem hívta fel magára íróasztal melletti felettesei figyelmét Akkor aztán annál inkább, amikor távozáskor az utolsó szépségflasztromként felkínált kitüntetést visszautasította, amire korábban sokszorosan rászolgált volna. Egyébként ma is gyógyít, valószínűleg abból a sokakban élő meggondolásból, hogy vannak hivatások, melyeket nem lehet abbahagyni. Ismerek kőmívest aki fájrontkor undorral néz minden szaktársára, amelyik képes letenni a vakolókanalat és nem vet egy búcsúpillantást az aznap általa végzett munkára, meggyőződendő, hogy nem keveredett bele véletlenül valamilyen hiba. Ez nála az esetek 99,9 százalékában nem fordult még elő. Az említettek és soktízezertársuk mögött nem sorakoznak kötetek, halhatatlanságnak szánt alkotások, sőt a hosszú évtizedekig fejadagként, kvóta szerint kilóra mért kitüntetések sem. Mégis nagy emberek ők, kis helyeken és gyanítom, hogy összességükben sokkal inkább előre vitték az országot, mint sokan azok közül, akikezt önmagukról hangoztatták, vagy hivatalból szokás volt róluk hangoztatni... ORDAS IVÁN
