Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-28 / 22. szám

1990. április 28. Képújság 3 Völgységi vállalkozók Ülést tartott a megyei tanács Az „Autó plusz” tulajdonosa „Minek nevezzelek?” - tehetném fel a kérdést Sövér Gábornak, aki kereskedő és műszerész éppúgy lesz, mint egy szolgáltató szféra egyik első tagja. Mert... az autós világ hazai rétege is eljut végre arra a pontra, amikor eljön a valódi szol­gáltatások pillanata. Komoly anyagi erők mobilizálásával éppen május elsején nyitja meg Bonyhádon a Fáy lakótelepen „Autó plusz” névre keresztelt nagyszerű kis üzle­tét, ahol linóleumos padlóra áll be az autós, ahol autórádió magnetofonok között válo­gathat, azokat ki is próbálhatja, s ahol föl­szerelik neki kocsijára a vonóhorgot, s inté­zik a vizsgáztatással járó ügyeit is. Ködlám­pák és antennák felszerelése is a profilhoz tartozik, s tervei között szerepel a napfény- tetők beszerelése is. Szóval egy helyen mindent: - hiszen lehet vásárolni nála, be is szerelik a kiválasztott darabot, és garanciát is vállalnak a munkára. Sövér Gáborról már az érettségi után kiderült, hogy az autó örökre bűvkörébe vonta. Hiába vették föl a mezőtúri mező­gazdasági főiskolára, s hiába volt jóeszű gyerek, ő egy év után otthagyta mindezt. Rájött, nem a tanulással van gondja, ha­nem azzal, hogy ö valahogy sehogysem illik bele a mezőgazdaságba. Irány az AFIT - gondolta, s úgy tűnik, megtalálta azt, amire vágyott. A szakma szerelmese lett, s mellé valódi precizitás társult. Valamikor ő is tagja volt az „Am- rein-féle” autóklubos csapatnak, de úgy látszik, mára mindannyian kinőtték ma­gukat, hiszen vállalkoztak, üzletet nyitot­tak, s erre vélhetően csak az képes, aki önmagában is mer bízni.- „Ki kell próbálnom magamat, érez­tem, látnom kell, hogy az, amit valójában nyugaton tapasztaltam, az nálunk is elöbb-utóbb létjogosultságot nyer. Igyekszem szolgáltatni a szó igaz értel­mében, s ebből kívánok lehetőleg jól élni majd. A bürokrácia útvesztői nem okoz­tak igazán nagy örömet, de a bonyhádi tanácsnál én személy szerint valódi se­gítségre leltem. Télen a lakótelepen segí­teni kívánok majd egy inditószolgálattal is az autósoknak, tudva, látva, mennyi a csil­laggarázsban tartott autó, s micsoda bosz- szúság, hatologálni kell... Hétvégén ügye­letet fogunk tartani a Bacsó-Kovács-féle autószerelő műhellyel közösen.” Új vállalkozó, a legújabbak egyike, aki­nek bátran mondható: elöbb-utóbb fel­tétlenül lesz jövője.- szabó - ritzel ­Jó a vízellátás - gondok a csatornázással Június 1 -tői: Tolna Megyei Foglalkoztatási Hivatal (Folytatás az 1. oldalról.) A foglalkoztatáspolitikai eszközrend­szer személyi és tárgyi feltételeinek javí­tása - a mindenki által ismert helyzet miatt - elodázhatatlan. Ezt szolgálja a megyei foglalkoztatási hivatal létrehozá­sa. Dr. Ternák Gábor országgyűlési kép­viselő (MDF) egyetértő véleménye mellett szükségesnek tartotta megemlíteni az új­rakezdési kölcsön körül az utóbbi időben tapasztalható anomáliákat is. Dr. Rózsa József, aki az országos munkaerőpiaci központ képviseletében vett részt az ülé­sen, ez utóbbi témához kapcsolódva el­mondta, szerinte az újrakezdési kölcsön betöltötte hivatását, sürgősen meg kell szüntetni. A hivatal szükségességét elismerve Kis Pál István, az MSZDP képviseletében, elmondta, hogy véleménye szerint az előterjesztésből hiányzik a pontos fel­adatmeghatározás, a szervezeti felépí­tés, a költségvetés vázlata... Mindezt szakemberek bevonásával már ki kellett volna dolgozni. Dr. Brebán Valéria osz­tályvezető válaszában egyebek mellett hangsúlyozta, hogy minderről majd a vb dönt. Bizonyára a jelenlévők is megspó- rolhatónak vélték azt a személyeskedést sem egészen nélkülöző vitát, amely a té­ma kapcsán Kis Pál István és Tamás Ádám tanácselnök között bontakozott ki... A testület egyébként egyhangú szava­zással létrehozta a Tolna Megyei Foglal­koztatási Hivatalt. Ugyancsak így létesí­tett a Paksi Atomerőmű Vállalat területén a megyei tűzoltóparancsnokság irányítá­sa alá tartozó üzemi tüzoltóparancs- nokságot. Ezt követően került napirendre az a tá­jékoztató, amely az országgyűlési képvi­selőválasztások tapasztalatait összegez­te. A határozati javaslatnak megfelelően megállapította, hogy az előkészítésben és lebonyolításban a tanácsi közremű­ködés az előírásoknak megfelelő, jó szín­vonalú, eredményes volt. Megköszönték a területi és az egyéni választókerületi bizottságok megyei tanács által válasz­tott tagjainak, a pártok delegáltjainak, a szavazatszámláló bizottságok vala­mennyi tagjának a tevékenységét. Ugya­nez a köszönet illeti a tanácsi dolgozókat, tisztségviselőket is. Mozolai Jánosnak, a területi választási bizottság elnökének, dr. Nőt László titkárnak és Deme Berta­lannak, a bizottság tagjának a megyei ta­nács díszes oklevéllel és pénzjutalom­mal is elismerte tevékenységét. A tanács döntött arról is, hogy mandá­tumának lejártáig dr. Farkas László vé­gezze el megbízottként a megyei tanács vb-titkári tisztségével járó teendőket. Szalma Lászlóné tanácstag az általá­nos iskolai beíratások körül kialakult ál­datlan helyzetre interpellációban hívta fel a figyelmet. (A témáról április 21-i szá­munkban irtunk, „Szabad iskolaválasz­tás - megkötött kézzel?” címmel.) A probléma lényege, hogy a központi tá­mogatást a tanulók lakóhelye szerint kapják a tanácsok, ezért nem szívesen vesznek be az iskolába más településen élőket. Tamás Ádám válaszát, mely sze­rint jelzik a minisztériumoknak a törvé­nyek között meglévő ellentmondást - ne­kik nincs joguk ebben dönteni - az inter­pelláló tanácstag és a testület elfogadta. Megkérdeztük: Mi van a Bush-alapítvánnyal? „Szerkesztőségünk címére az alábbi telex érkezett: Érdeklődni szeretnénk, valamilyen kö­zelebbi tájékoztatást tudnának-e adni a Bush-alapítványról? A Tolnai Népújság hasábjain is olvashattunk ezzel kapcso­latban több cikket. Kérdezzük, hogy esetleg valamilyen felvilágosítást nem kaphatnánk-e erről önökön keresztül. Valahogyan elakadt ennek az alapít­ványnak a további sorsa, itt Dunaföldvá- ron többen is beadtuk a pályázatot az el­ső meghirdetett időpontra, de még csak visszaigazolást sem kaptunk ezzel kap­csolatban. Gondolom az újság is figyelemmel kí­sérné az elbírálások alakulását, esetleg már többet tudnak róla mint mi érdekel­tek, akik pályáztunk, számítunk a támo­gatásra és ezzel indítottuk a gazdasá­gainkat. Kérjük, hogy amennyiben a cikkek nyomán tudnak róla valamit telexen is szívesen vennénk egy rövid választ. Kö­szönettel: több dunaföldvári pályázó ne­vében Tóth György.” A kérdéssel kapcsolatban felhívtuk Budapesten az amerikai nagykövetsé­get, ahol Dalos Ágnestől, a kereskedelmi attasé asszisztensétől a következő vá­laszt kaptuk.- Az alapítvány elosztására csak azt kö­vetően kerül majd sor, ha megalakul Ma­gyarországon az új kormány. Ekkor osztják el a támogatás összegét, bírálják el, hogy ki kaphat ebből, s hogy milyenek lesznek a kamatfeltételek. Addig is fogadjuk a pályá­zatokat, s azokat érkezési sorrendben be­soroljuk a nagykövetségen. dvm Paks a polgári védelem tükrében Atomerőmű nélkül nincs energia III. Az atomerőmű költségeinek mintegy harmadát teszik ki a biztonsági berende­zések.” Város pánik nélkül Hogyan élnek együtt a veszélyes „partnerrel” a helybenlakók? Hiszen Paks régi és új részei az erőműtől nem nagy távolságra nyújtóznak. - Még né­hány évvel ezelőtt is tabu volt a téma... azaz, hogy mi lenne a lakosok teendője egy üzemzavar bekövetkeztével - mond­ja a tanácsházán Herczeg József ta­nácselnök helyettes. - így aztán keveset tudtak a praktikus ismeretekből a hely­beliek. Ezen később változtattunk. Mielőtt az elmondottak félreértésre adnának okot, szövezzük le: Paks lakói láthatóan nyugodtan élik életüket. Az emberekben tudatosult, hogy az atomerőmű nagy biz­tonsággal dolgozik. Ismeretterjesztő előadások sora szolgálta ezt. Erőműláto­gatásokat is szerveztek. Az erőműben dolgozó ezrek zömben Pakson laknak, köztük a vezérigazgató és helyettesei. Ha egyáltalán van veszély, akkor az őket és családjukat éppúgy érinti, mint az ősla­Televíziót nyerhet! Beküldendő a bekeretezett rész a Tolnai Népújság címére borítékban vagy levelezőlapra ragasztva 1990. május 7-ig. A sorsolás főnyeremé­nye egy Junoszty televízió, a máso­dik díj egy táskarádió, a harmadik egy hajszárító. Ezenkívül öt szeren­csés nyertes negyed évig ingyen kapja a Tolnai Népújságot. Az atomerőmű nagy biztonsággal dolgozik kosokat. A helybeliek azt is nyugtázhat­ták, hogy Paks a nagy beruházástól lett város, áruházakkal, sportcsarnokkal, színházteremmel gyarapodtak, sűrűsöd­tek a helyi és távolsági buszjáratok. De a polgári védelmi feladatok oktatása a pá­niktól való rosszul értelmezett félelem miatt jó ideje nem követte az egyébként nyílt településpolitikát. Bebizonyosodott, hogy az embereket érdemes felnőttként ' kezelni - folytatta a tanácselnök-helyet­tes. Minden tanácstagi körzetbe kimen­tünk, tájékoztattuk a lakókat. Valamennyi családhoz eljuttatjuk a veszélyhelyzeti tudnivalókat. Számítógépes nyilvántartás készült a kitelepülő, illetve a befogadó családok­ról. Minden itt lakó megtudta, hogy mely település melyik utcájába, kikhez költöz­nek, ha a helyzet úgy kívánná. - A lako­sok közül sokan hétvégi kirándulásként meglátogatták azokat, akik alkalmasint otthont adnának nekik. Igyekeztek figye­lembe venni ki, hol szeretne megszállni - mondotta a továbbiakban Herczeg Jó­zsef, majd így folytatta:- Tavaly egyébként volt már egy kitele­pítési gyakorlat, amelynek folyamán semmiféle pánikot nem tapasztaltunk. A városbeliek nyolc további községben lennének elhelyezve. A polgári védelem központi irányítóinak tudtommal van olyan elképzelése, hogy ezt a körzetet tá­gítani kellene. így esetleg a mostani befo­gadók is kitelepülőkké válnának. A ta­pasztalatok mindenesetre azt jelzik, hogy a polgárok együttműködésére számítani lehet. (X) PALKÓ SÁNDOR Fotó: GOTTVALD KÁROLY Nagy emberek - kis helyen (Folytatás az 1. oldalról.) Könyvtárát később a magyar államra hagyta, mely külön törvényben örökítette meg a nevét. Ez a lex Apponyiana, a gró­fot ugyanis Apponyi Sándornak hívták. A jelentéktelen plébános az ő segítségével lett szekszárdi apát, majd a szakmájá­ban mindmáig világszerte ismert nevű tudós. Természetesen Wosinsky Mórról van szó. Nem sokkal azután, hogy ez utóbbi befejezte földi pályafutását, visz- szatért Szekszárdra egy jelentéktelen középiskolai tanár. Városában inkább kinevették, semmint becsülték. Ugyanis gombagyűjtéssel foglalkozott. Ma em­léktáblája van és írásai a gombatudo­mány mívelői számára alapműveknek számítanak. Emléktáblája Szekszárdon, a Mátyás király utcában látható. Az rej­tély, hogy az ellene lázadó apát várának falait leromboltató nagy király helyett miért nem Hollós László nevét kapta az utca, de vannak különb rejtélyek is. Egy megyénkben születésű repülőtiszt pél­dául akkor adta óceánrepülésre a fejét, amikor ez a későbbi holdraszállásnál is vakmerőbb vállalkozás volt. Magyar Sándornak hívták az illetőt. Van-e, aki e nevet ismeri? Sajnos, kevesen vannak. Úgy hozta a jó sorsom, hogy a közel­múltban egymás után három olyan idős, falusi tanítóval ismerkedhettem meg, akik fejenként négy évtizedet töltöttek ugyanazokban az iskolákban. Első tanít­ványaik már régóta nagyapák-nagy- anyák, ők pedig a falu közszeretetnek örvendő tanító bácsijai. Kitüntetéssel, elismeréssel alig-alig halmozták el őket, nyugdíjuk pedig azzal arányosan (?) ki­sebb, amennyivel idősebbek. Ami mö­göttük áll, az külön-külön egy-egy élet­mű. Egy másik megyében - a somogyi Szennán - olyan kollégájukkal is talál­koztam, akit hasonló múlt után hosszú évekig meghurcoltak, mert honvédtiszt­ként - a magas tartalékos hadnagyi rangban! - részt vett a II. világháborúban. Tehát kiszolgálta a régi rendszert, majd­nem pontosan úgy, mint mi néhány mil­liónyian a csak mostanában megszűnt közelmúltbelit... Az illető egyébként ötven és valahány évesen úgy döntött, hogy alapvégzettsége kevés, így két felnőtt fiá­hoz hasonlatosan elvégezte a jogi egye­temet, és doktorátust szerzett. A doktor úr, aki évtizedekig volt lakhe­lye és messze környék leghíresebb bel­gyógyásza, makulátlan szakmai munká­jával nem hívta fel magára íróasztal mel­letti felettesei figyelmét Akkor aztán an­nál inkább, amikor távozáskor az utolsó szépségflasztromként felkínált kitünte­tést visszautasította, amire korábban sokszorosan rászolgált volna. Egyéb­ként ma is gyógyít, valószínűleg abból a sokakban élő meggondolásból, hogy vannak hivatások, melyeket nem lehet abbahagyni. Ismerek kőmívest aki fájrontkor un­dorral néz minden szaktársára, amelyik képes letenni a vakolókanalat és nem vet egy búcsúpillantást az aznap általa végzett munkára, meggyőződendő, hogy nem keveredett bele véletlenül va­lamilyen hiba. Ez nála az esetek 99,9 százalékában nem fordult még elő. Az említettek és soktízezertársuk mö­gött nem sorakoznak kötetek, halhatat­lanságnak szánt alkotások, sőt a hosszú évtizedekig fejadagként, kvóta szerint kilóra mért kitüntetések sem. Mégis nagy emberek ők, kis helyeken és gyanítom, hogy összességükben sokkal inkább előre vitték az országot, mint sokan azok közül, akikezt önmagukról hangoztatták, vagy hivatalból szokás volt róluk han­goztatni... ORDAS IVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents