Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-26 / 20. szám

1990. április 26. NÉPÚJSÁG 5 Rendőrségi közlemény: április 15-én 3 óra 15 perckor találtak rá Gyönkön a nyolcéves Niedermeier Attila holttestére, aki lakóhelye, a Rákóczi utca 221. szám közelében, utcájuk és az erdősor között elterülő réten a talajvíz felfogására szol­gáló, április 13-án géppel kiásott gödör­ben felgyűlt másfél méter mély vízbe ful­ladt. A kisfiú a gödröt körülzáró kerítésen átmászva esett a vízbe. A baleset körül­ményeinek tisztázására folyik a vizsgálat. „Meg is vertem, de hiába” A virágok már nem segítenek A két szemtanú: Ibolya és Henrik Alacsony, földszintes ház. Drótkerítés, rozoga deszkakapu. A lécek közül zo­mánctábla sarka lóg ki, feliratából csak annyi látszik: VIGYÁZZ. Kutyákra figyel­meztet. Pedig a két bánatos szemű fekete korcs csak kiabál, nem bánt. Mikor a tar­ka függönnyel takart, üvegezett zöld ajtó mögül előbukkan Ibolya, el is hallgatnak. A szőke kislány éppen ehetett, szája kö­rül ennivaló maradéka sárgul. Haja közt millió tollpihe. Sarkában alacsonyabb, vékonyka fiú tűnik fel, nadrágja, cipője nem éppen fényűző, ó Henrik, a középső testvér. Attila a legkisebb volt Félénken, de udvariasan fogadják az idegeneket készségesen mutatják, hol történt a tragédia. Ha az útszéli bokrok el nem takarnák, oda is lehetne látni. A rét túlsó szélén van az a gödör. Talán két­száz méternyire. Ezerszer játszottak már arra, de nemcsak ők, ide jár a fél falu gye­reke. Egy ideje focikapukat is felállítottak nekik a felnőttek. Nyirkos bóbitájú pity­pangokon gázolunk át esett a napok­ban. A gödör szélén csúszós sárkupac­cá változott a két kiásott földhalom. Ibo­lya akadozva mesél. Ö hatodikos, kisegí­tőbe jár. Heini harmadikos, Attila elsős lenne, de egyszer megbukott A kislány néha megáll, nagyokat sóhajt: Jaj, iste­nem. Állunk az embermagasságú drót­kerítés mellett a szürkés, gyilkos pocso­lyát bámuljuk. Fadarabok úsznak a tete­- Nem elég a nyomorúság, most még ez a fájdalom is - törölgeti a könnyeit. - Olyan aranyos kisgyerek volt az Attila. Barna szemű, barna hajú. Reggel mindig mellém bújt az ágyba. Fényképet nem tu­dok róla mutatni, az az apjánál van. A nyuszitól labdát kért - mutat a sarokba - és most nincs többé. Nem vádolok én senkit, de akik a csigatelephez azt a göd­röt ásták, legalább deszkákkal letakarták volna. Persze én is hibás vagyok, de nem foghatom egész nap a gyerekek kezét. A gyerek meg milyen? Csak a szabadba vágyik? Névtelenül Három helybeli házaspár csigákat akar tenyészteni. Ehhez béreltek egy da­rab földet a téesztől. Bekerítették, beül­tették növényekkel. A közelben ásták az öntözéshez a gödröt, amit másfél méter magas dróttal körül is vettek. Az ásáshoz külön engedélyt nem kértek, úgy tudják, ilyenhez nem is kell. A szükséges óvin­tézkedést viszont megtették, s bár na­gyon sajnálják a kisfiút, nem érzik magu­kat felelősnek a haláláért. Legalábbis.ezt mondja a három feleség, munkahelyü­kön, a Tüzép-telepen. Egyikük sírva is fa­kad, láthatóan nagyon bántja a dolog. Nevét mégse írjam le, kéri s ehhez ra­gaszkodik két társnője is. Mivel - úgy ér­zik - sok az ellenségük így is, azzal vá­dolják őket, hogy meg akarnak gazda­godni a csigákon. Ha uborkaöntözéshez ásták volna azt a kétméteres árkot, senkit se érdekelne. De a csiga most jól menő üzlet. Egy az irodába betérő fiatalember vigasztalja őket: - Magyarországon még így is lesz sokáig, mivel eddig nem volt divat a vállalkozás. * Fájdalom. Tehetetlenség. Gyász. Ér­zelmektől, indulatoktól fűtött, egymásnak olykor ellentmondó vélemények. És a biztos tény: egy kisfiú meghalt. Az orvos- szakértői jegyzőkönyv szerint halálának oka: fulladás. Bűncselekményre utaló körülmény nem merült fel. A vizsgálat le­zárult CSER ILDIKÓ , Fotó: Ötös, Kispál jén. A fiúk dobálták bele még vasárnap délelőtt. Ebéd után, mikor a három test­vér lejött játszani, Attila ki akarta horgász­ni az ágakat Hiába próbálták lebeszél­ni.- Még meg is vertem, hogy ne menjen be, de nem fogadott szót - szipogja Ibolya. - Átmászott a dróton, és mikor ki akart jönni, megcsúszott a lába és ha­nyatt a gödörbe esett Nagyon megijed­tünk. Az úton épp jött a Klemencz Feri bá­csi, kiabáltunk neki, hogy segítség, ó is bemászott, kereste Attilát, de nem találta. Elszaladtam apuért is. Ó végül ki tudta húzni, mikor negyedszer feldobta a víz.- Mit gondoltok, ki a hibás, hogy ez megtörténhetett? Ibolya sír. - Biztosan én, mert nem mentettem ki a testvéremet de anyukámék azt mondják, hogy nem.- Most hol vannak a szüleid?- Apu Szekszárdon öltönyt meg cipőt venni, anyu meg a temetést intézi. Megis­merik ha szembe jön, fekete ruhában van, olyan magas, mint én... Henrik közbeszól: - És szo­morú. Labdát kért a nyuszitól Szürke mozaiklap, fage­rendás plafon, ütött-kopott csövű szeneskályha, lavór- tartó, zöld konyhakredenc. A falon Szinyei Merse Pál Lila ruhás nőjének reprója, hím­zett fal védők. Szegénység. Niedermeier Henrikné mo- lett, barna fiatalasszony. Ká­ba még a nyugtátoktól, nem heverte ki az előző napi te­metést. Ma nem dolgozik, ki kell fizetnie a szertartás költ­ségeit. Különben a téeszben gyalogmunkás, férje ugyan­ott rakodó. Részletre vették ezt a kis házat, az anyuka rendes konyhabútort is sze­retett volna, meg befizetni a kábeltévére, hogy többet ott­hon legyenek a gyerekek. Helyette koszorúra, búcsúz­tatóra kellett a pénz. Attila nincs többé „Az utolsó szó jogán” - a Béres-cseppekről 1989. december 27-től háromré­szes cikksorozatom jelent meg a Népújságban „A Béres-cseppekről az onkológus szemével” címmel. 1990. január 17-i számban a megyei kórház Tudományos Tanácsa elha­tárolta magát cikkem tartalmától, szakmai és etikai kifogásokat emel­ve. Ez irányú véleményét eljuttatta az Országos Onkológiai Intézetbe, az Onkológiai Szakmai Kollégium­nak is, a testület állásfoglalását kér­ve. A kollégium állásfoglalását az áp­rilis 12-i szám közölte. Fenntartva azon véleményemet, melyet a cikksorozatomban leírtam, az esetleges félreértések elkerülése végett szeretném az alábbiakat tisz­telt olvasóim részére kihangsúlyozni. Fő célnak tekintettem a cikk meg­írásánál a Béres-cseppek körüli kaoti­kus állapotot tisztázni, nem pedig még nagyobb zavart előidézni. Nem állt szándékomban a Béres-cseppeket szembeállítani az eddig jól bevált és tu­dományosan megalapozott gyógymó­dokkal. A cikkemben és most is a tisz­telt olvasókat arra szeretném kérni, hogy a cseppeket csak kiegészítő gyógymódként használják, amíg a gyógyszerré nyilvánítás folyamata be nem fejeződik. Úgy érzem, az Onkoló­giai Szakmai Kollégium véleménye is ezen elvárásokat tartalmazza. DR. TÓTH JÁNOS megyei onkológus szakfőorvos Azt is elmondja, mitől Éden ez^az Éden. Szeméttelepből varázsolták a tó kör­nyékét ilyen széppé 2000 facsemete odaültetésével. d. e. - gk Éden - vasárnap Édeni béke üli meg a Konda-völ- gyet. Vasárnapi nyu­galom. Lágyan him­bálóznak a bárkák a Tüskei halastavon, amely 420 felnőtt, 200 ifi, 200 gyermek horgászparadicso­ma. Öt kilométer hosszú, fénylő tükrű, hullámzó csend. És gazdag a mély... Kö­ves József halőrtől megtudjuk: éves szinten 1500-2000 napi­jegy kel el, ebből mintegy 500 külföl­dieknek. Mit jelent a jelvény az egyenruhán? Tessék mondani, milyen párthoz való tartozást jelent ez? - kérdezték nemrég Szekszárdon az egyik közbiztonsági járőrt Hogy mi keltette fel így az emberek érdeklődését? Egy pajzs alakú jelvény, amely mérleget ábrázol, a tengelyében karddal. A pajzs az ország címerét jelképezi, a kard a testület fegyveres jellegét míg a mérleg az objektivitást és a törvényességet. Az ábra legalsó részén pedig a legfontosabb: az azonosító szám. Az állampolgárnak csak ezt kell leolvasni és pontosan tudja, hogy melyik rendőr járt el vele szem­ben. Dr. Berta Attila rendőr őrnagytól, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság 4 közrendvédelmi és közlekedési osztályának vezetőjétől megtudtuk, hogy BM-utasítás vezette be az új jelzéseket, melyeknek a viselése április 1 -je óta kötelező. Bár eddig is lehetett kérni az intézkedő járőrtől, hogy igazolja magát - sőt a jövőben is lesz erre lehetőség - de már kevésbé lesz rá szükség. Az új jelzések rendszeresítésének legfőbb indoka: megszüntetni a rendőri intézke­dések személytelenségét. Veterán autók kiállítása Zwickau, Karl-Marx-Stadt megye, NDK: A Sachsenring autógyárban 1911 és 1922 között gyártott 24 lóerős Horch 8/24 PS Phaeton típu­sú személyautó a gyár kiállí­tásán. Annak idején 902 ilyen I és hasonló autó készült az üzemben, ahol az utóbbi években csak Trahantokat ál­lítottak elő. (MTI Külföldi Képszerkesz­tőség)- km -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents