Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-25 / 19. szám
1990. április 25. ‘Í5ÉPÚJSÁG 5 Akik megfordították a napot Az éjszaka csillagai Mottó: Sokan közülünk akkor kezdenek el dolgozni, amikor mi, a nagy többség, nyugovóra térünk. Ők megfordították a napot, mert munkájuk, hivatá- t suk ezt kívánja tőlük. A „megfordított” élet egészségüket és családi életüket is nagy próba elé állítja. Ők az éjszaka csillagai. Sosem hullanak le, csak néha na- gyon-nagyon elfáradnak. Tanácskoztak a horgászok Minden vonal ide vezet! Mármint éjszaka a T. M. Távközlési Üzem szekszárdi szolgálati helyére, ahol a tudakozót, a távírdát, a bejelentőt, a belföldi és külföldi hívásokat egyetlen éjszakai ügyeletes - majdnem éjszakai őrangyalt írtam - látja el. 1990. április 4-én este 9 órától reggel 7 óráig László Dénesné vette a hívásokat. Csodálatra méltó türelemmel, rutinnal, tájékozottsággal, fáradhatatlanul. Az első két órában percnyi megállás sincs. A kábeltelevízió adásában a pártok képviselőinek vitaműsora. A műsor után égnek a vonalak, úgy látszik van még bőven megbeszélnivaló. Türelmetlenek. László Dénesné nem az. Udvariasan, higgadtan válaszol a legingerültebb hangra is. Beszélgetésről szó sem lehet, amire kíváncsi vagyok, két hívás között megkérdezem, ő pedig két hívás között válaszol, de a kérdés és a válasz között 20-30 hívás is elhangzik. Memóriája - látszik az állandó csiszolás - fantasztikus, a számok röpködnek, táviratot ír, egészen mást mond a tudakozónak, miközben keze már egy harmadik számot kapcsol. Ámulattal állapítom meg, hogy ez is azok közé a hivatások közé tartozik, amit csak megszállottként lehet végezni. László Dénesné 35. éve megszállottja a telefonkezelésnek, azóta dolgozik itt. Férje innen ment nyugdíjba 42 évi munkaviszony után. Édesapja is postás volt. Nehezen állt rá a beszélgetésre, azt mondja ő nem egy szereplő típus, különben is végzi a dolgát, mint itt mindany- nyian... „Kérem, uram, jegyeztem’’ - hangzik el már ki tudja hányadszor. Hát unatkozni nem lehet, az kitűnt már az első órákban.- Hanggal, idegekkel, hogy lehet végigdolgozni egy műszakot úgy, hogy nyugodt és udvarias tudjon maradni?- Meg lehet szokni. A folyamatosságban az a jó, hogy mindig kell valamit tenni, így aztán repül az idő. Éjfélig sok a külföldi hívás is, amire fokozottan kell figyelni, aztán kérik a hajnali ébresztéseket, táviratot adnak fel, amit reggel továbbítok a posta felé. A tudakozók telefonszámok után érdeklődnek még mielőtt nyugovóra térnek, már másnapi munkájukhoz lesz szükségük rá. Szerencsére itt már nagy segítségünk van, a 4 db mikrofilmes gép, amely kivetíti az előfizetők nevét és számát.- Hogy bírja az éjszakázást?- Megszoktam, érdekes, fárasztó, egészen más, mint nappal. Ilyenkor egyedül azonnal nekem kell döntenem. Férjem is több műszakban dolgozott, így aztán a kettőnk munkaidejének összevisszasága miatt nem tudtunk kialakítani egy egységes életritmust. Majd ha én is nyugdíjas leszek, akkor talán sikerül.- Vannak-e olyan hívások, sürgetések, panaszok, amelyek igazságtalanságuk miatt rosszul esnek Önnek?- Azt szeretem, ha sok a hívás, és ha azokat sikerül eredményesen megoldanom, akár külföldi, akár nehezebben elérhető belföldi állomásról van szó. Azért viszont kifejezetten haragszok, ha szórakoznak. Ilyen persze legtöbbször a gyerekekkel fordul elő, otthon vannak, unatkoznak, telefonálnak egyet, viccelődnek. Minden szülőnek gondolnia kell arra, ha telefon van a lakásban, a gyereket figyelmeztetni kell, ez nem játék, elveheti a vonalat egy mentő hívástól, vagy egy igen fontos és várt beszélgetéstől. Egyébként többször hívnak egyedülállók, csak egy szót akarnak hallani. Udvariasan kell őket visszautasítani, hisz beszélgetni nem érek rá, de megsérteni sem akarom őket.- Meg lehet érezni, ha ünnepek közelednek? Melyek azok, a napok, amikor több a hívás?- Az ünnepek közül a karácsony és a szilveszter hoz sok hívást. Megérezzük a politikai eseményeket is. A választás előtt bizony óriási volt a forgalom. A december végi romániai események alatt úgy megszaporodtak a romániai hívások, hogy alig győztük behozni. Nem voltak szabad vonalak. Még most is csak a késő éjszakai órákban és hajnalban sikerül összeköttetést teremteni. Aztán, hogy ne csak a közelmúltról beszéljünk, hisz az eltelt 35 év alatt bizony voltak nehéz napok. Az árvizek, dé talán jobb nem is visszagondolni ezekre. Itt a rendkívüli dolgok mindennaposak, a rosszat elfelejtjük, a jó műszakot pedig az jelenti számukra, ha minden hívást sikerül behozni. Ez erőt ad és sikerélményt a további munkához. Éjfél elmúlt. A postakocsik most indulnak, hogy holnap reggel a megszokott időben minden olvasóhoz eljusson megszokott lapja. László Dénesné az órákra figyel és a felvillanó fényekre. Ébreszt. A vonal másik végén képzeletben álmos arcokat látok. Ahogy számomra is az volt eddig, valószínű mindenki számára elképzelhetetlen, hogy egész éjszaka a távirda, a tudakozó és a bejelentő telefonját egy ember kezeli. Ugyanaz a hang válaszol megállás nélkül: „Tudakozó, jó estét, uram! Távirda. Igen, tessék diktálni. Jó estét kívánok, kapcsolom Moszkvát, Jó reggelt, uram, 1 /2 2 van. Igen, sikerült végre a romániai számot behozni, kérem beszélni. NSZK van vonalban...” Jó reggelt, kedves László Dénesné! Jó pihenést, jó éjszakát. Nem véletlenül nevezik a legdemokratikusabb szervezetnek a horgászokat, ugyanis ezt nap mint nap bizonyítják. Egyik legjobb példája volt ennek az a megyei küldöttközgyűlés, amit a hét végén a megyeszékhelyen tartottak meg a Szak- szervezetek Házában. Ha már Írásbeli beszámolót kapnak kézhez a delegáltak, akkor abban törekedjenek a teljességre- így döntött a közgyűlést megelőzően az ib - és rövid, tízperces vitaindító legyen, mivel a cél az, hogy a küldöttek beszéljenek, ne az intézőbizottság. Szegedi László ib-titkár szóbeli kiegészítőjét rövidre fogta, de a tömörség nem ment a tartalom rovására. A vitaindítóban elhangzott, a Gemenc horgászatával kapcsolatban elért eredménnyel elégedetlen az ib, a keselyűsi Holt-Sió horgászatával kapcsolatban az érdekeltek bevonásával kompromisszumos megoldást kell találni. Mivel a tolnai HTSZ-nek 625 035 forint halasítási lemaradása van, az ib addig nem utal pénzt, míg a lemaradást nem pótolják. Szó esett a gáton való közlekedésről is. Az 500 forintos gáthasználati díjat méltánytalannak tartja az intézőbizottság- tárgyalt a vízüggyel, de nem tudtak megegyezni -, abban az esetben fogadják csak el, ha az egész megyére vonatkozik. A megegyezéshez további tárgyalásra van szükség. Elhangzott a vitaindítóban az is, hogy a paksi pecások aláírásgyűjtést kezdeményeztek az elektromos halászat ellen. Követelik, minden olyan vizen, ahol a horgászok jelen vannak, tiltsák be ezt a fajta módszert. Kérték, hívják fel az ország horgászegyesületeit a csatlakozásra. A szóbeli kiegészítőt követő hozzászólók mindnyájan elismerésüket fejezték ki az ib és Szegedi László titkár munkájáért, eredményesnek Ítélték azt. A bátai küldött köszönetét mondott a horgászható vizekért és elmondta, három év múlva intenzív viz lesz a szekszárd-bátai főcsatorna. Javasolta, csatlakozzanak a paksi felhíváshoz és kérte a sajtó segítségét. A dunaföldváriak képviselője arról szólt, hogy ne csak a Dunán, hanem a természetes vizeken is tiltsák meg az elektromos halászatot. A szekszárdi delegátus a horgászmozgalom jövőjéről beszélve hangoztatta, szükség van az intézőbizottságokra, de jogkörüket növelni kell. A bonyhádi küldött egyetértett az elektromos halászat betiltásával, a bölcskei pedig azt javasolta, hogy Magyarország összes élővizeinél kezdeményezni kell ezt a tilalmat. Szólt arról is, hogy hazánk összes élővize legyen horgászkezelésben és hozzátette, ha nem gazdaságos a HTSZ-eknek az élővíz, akkor vonuljanak ki onnan. Az őcsényiek küldötte sem értett egyet az elektromos halászattal, míg a hőgyészi egyesületi elnök arról beszélt többek között, a horgászmozgalomban fel kéne függeszteni az úgynevezett tiszteletbeli állásokat, és azokat kellene erősíteni, akik foglalkoznak például a gyerekekkel, a halneveléssel stb., gyakorlatilag, akik dolgoznak. A dombóváriak küldötte nemcsak az elektromos halászat ellen szólt, hanem a környezetvédelem, ezen belül is a víz- szennyezések ellen emelte fel szavát. Elmondta, egyik pártnak sem volt programjában a környezetvédelem, márpedig ha Európába akarunk lépni, ez is fontos feladat. - Nekünk, horgászoknak - mondta - döntő módon fontos a környezet, ezért állítsuk le,.állíttassuk le a szennyezést. Befolyásolhatjuk a politikai vezetőket és az országgyűlési képviselőket. Új halászati törvény készül. Tudnak róla? - tette fel a kérdést, majd válaszolt is: - Nem. Amíg nem ismerik, addig nem is szólnak az érdekünkben. A pártok és a 400 ezres horgászmozgalom együttműködésének szükségességét, valamint a Sió és a Kapos szennyezésének megtiltását, a Balaton horgászkezelésbe adását javasolta. Utolsó hozzászólóként dr. Galabár Tibor, a Mohosz alelnöke dicsérő szavakkal kezdte. Tolna megyében 16,8 százalékkal nőtt az ifik száma - mondta -, s a 26,1 kilogramm egy főre eső fogási átlag országos első helyet jelent, valamint azt is jelzi, az egyesületek és az ib itt ért a halgazdálkodáshoz. Meglepőnek, tanulságosnak, elismerésre méltónak értékelte a szakbizottságok tevékenységét, majd reagált a vitában elhangzottakra. A horgásztanácskozáson Tolna Megye Horgászmozgalmáért kitüntetést kapott István József, az ib elnöke és Mester János tréner, Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést pedig Szalai Zoltán (Bonyhádi Pannónia HE) vett át. Megválasztották a Mohosz megyei jelölőbizottságát, s a tagjai egy év múlva tesznek javaslatot a Mohosz tisztségviselőire. Nevüket itt tesszük közzé, hogy minden horgásznak lehetősége legyen elmondani véleményét, javaslatát. A bizottság elnöke Geiszhauer János (Szekszárd, Sajtóház). Tagok: Marosi József (Tolna, Béri B. Á. u. 9.), Bogdán János (Várdomb, Béke u. 12.), Papp József (Dombóvár, II. u. 24/ B), Nagy Albert (Hőgyész, ÁG) és Rafaisz Mihály (Bölcske, Rákóczi u. 23.). A küldöttek elfogadták a beszámolót, csatlakoztak a paksi felhíváshoz: felhívják az ország valamennyi horgászegyesületét, emelje fel szavát az elektromos halászat ellen, és javasolták a Balaton horgászkezelésbe adását. - él SAS ERZSÉBET Lánc, lánc, Eszterlánc (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tamásiban a március vége hűvös, esős napokat hozott. De 27-én, délelőtt 11 óra tájban fényesen kisütött a nap és ekkor csodálatos látvány tárult elénk: mindenütt pitypang, vagy másnéven gyermekláncfű virított olyan tömegben, hogy aranysárga virágától sárgállottak a parkok, mezők. Ez arra késztetett, hogy megvizsgálja, milyen sűrűségben virágzik. Találtam egy olyan területet, ahol 1 négyzetméteren 150 virág is nyílt. Egy tőben találtam 9 virágot is. A gyermekláncfű virága fészeksze- rűen elhelyezkedő sok kis virágból áll. Elvirágzás után a terméseken ernyőt formáló fehér szőrbóbiták fejlődnek. A magokat a szél mindenhová könnyen röpíti. Régebben emiatt a nők úgy vélték, hogy bóbitás gyors távozás a férfihűséget szimbolizálja. A gyermekláncfű gyógyító növény. A modern vegyi kutatások sok drogot mutattak ki belőle. Levelében és virágjában B2- és C-vitamin van. Teáját a népi gyógyászat sokféle baj ellen használja. Gyökere 1 -3 cm vastag, karó alakú, 10-20 cm mélyen hatol a földbe. Hiába tépjük ki a földfeletti részét, újra kihajt. Levelei 10-20 cm hosszúak, a talaj felett a gyökér körül tőrózsában terülnek el. Lándzsásak, hegyesek, szélük durván, szabálytalanul fogas, a fogak lefelé görbülnek. Szorosan ráfekszenek a talajra, így óvja magát a növény a kiszáradástól. Egyébként a levél színén a főér mentén csatorna húzódik végig. Ez a növény tövéhez vezeti az esővizet és a harmat- cseppet. Ha körülötte megnő a fű, a növény levelei is felemelkednek, hogy napfényhez jussanak. A virágnak csöves szára van, amit a botanikusok tőkocsánynak neveznek, a levélrózsa közepéből nő ki. Ha ezt a szárat tőből kiszakítjuk és csúcsáról a virágot letépjük, mindkét végén tejnedv csapódik ki, ez keserű, de nem mérgező. A tehén lelegeli. Az ilyen, virágjától megfosztott, hajlékony szárat a két végén összedugjuk, akkor karikát kapunk. Több ilyen karikát összeakasztva láncot nyerünk. A falusi gyerekek ilyen láncot szoktak fűzni: innét van az egyik neve, a gyermekláncfű, a másik a pongyola pitypang, de több neve is van. Hajdan, az első világháború előtt, de még utána is Koppányszántón divatos volt az ilyen lánc készítése. A libalegelőn, vagy a rétszélen, egyéb gyepes területen, ahol sok volt a gyermekláncfű az iskoláskorú lányok öten-batan összeálltak és láncot készítettek. Ebben segítettek a fiúk is. Az elkészült láncokat a lányok nyakukba akasztották és kéz a kézben körbe álltak. Apró ringással körbe táncoltak, eközben hangosan énekelték az ismert versikét: Lánc, lánc eszterlánc, Eszterlánci cérna... D. KOPPÁN JÓZSEF Ha ólom kerül az emberi szervezetbe, az súlyos bajokat idézhet elő. A régebbi nyomdákban ez sajnos szinte elkerülhetetlen foglalkozási ártalomnak számított, de a gépjárműforgalom nagyarányú növekedésével ma már az egyszerű városlakót is a nyomdászokhoz hasonlóan a veszély fenyegeti: a szervezet kisebb-nagyobb mérvű ólommérgezése. Az ólomtartalmú por a gépkocsik kipufogógázával kerül környezetünkbe, s részben közvetlenül lélegezzük be, részben pedig az ólommal szennyezett növények elfogyasztása révén jut szervezetünkbe. Az ólommérgezés közvetlen tünetei: a végtagok remegése, csontkárosodás, a szellemi képességek rohamos romlása, de a terhesség folyamán magzati károsodásokhoz, s általában rákos megbetegedéshez is vezethet e súlyos fém feldúsulása az emberi szervezetben. Az autók meghajtására szerkesztett robbanómotorok működése szabadítja ki az ólmot a benzinből. De miért kerül oda? Furcsa módon egy másik kellemetlenség elkerülésére kevernek ólomtetraetilt az üzemanyaghoz: azért, hogy a benzin rugalmasabb, sűríthetőbb - szaknyelven: kompresz- sziótűrőbb - legyen. Ebből a vegyületből szabadul fel és távozik a kipufogógázzal az ólom a levegőbe, por alakban az utakra és a környezetbe. Nem egyedüli mérgező anyagként, hiszen a kipufogógázok szén-monoxidot és nitrogén-oxido- kat is jelentős mennyiségben tartalmaznak. Van-e mód arra, hogy környezetkárosító hatásukat csökkentsük, esetleg már a levegőbe kerülésüket is megakadályozzuk? Természetesen vannak jó megoldások, s ma már mind szélesebb körben ismertek is ezek. Az ólomszennyezés elkerülésére csak egy módszer jöhet számításba: ha olyan benzint használunk üzemanyagként, amely nem tartalmazza e veszélyes nehézfémet. Ilyen a „bleifrei”, azaz az ólommentes benzin, amely a Nyugaton újabban gyártott gépkocsiknak már- már egyedüli üzemanyaga, de igen jól megfelel a nálunk - sajnos - még rendkívül gyakori, kétütemű motorral ellátott gépkocsitípusokhoz, azaz a Trabanthoz és a régi Wartburghoz is. Sőt, a szovjet gyártmányú kocsik műszaki megoldása is lehetővé teszi, hogy minden átalakítás nélkül ólommentes benzinnel üzemeltessük! Csakhogy ez Magyarországon nem egyszerűen elhatározás kérdése, mert túl azon, hogy - ellentétben Nyugattal - az ólommentes üzemanyagot nálunk drágábban mérik, sok benzinkútnál hiába is keresnénk e környezetkímélő benzint, kénytelenek vagyunk a 92-es, vagy 98- as oktánszámú szuperbenzinnel beérni. Nincs azonban lehetősége a választásra annak, akinek autója ólommentes üzemre van állítva, s ráadásul katalizátorral is fel van szerelve. (A katalizátor az el nem égett szénhidrogéneket, a szén-monoxidot és a nitrogén-oxidokat alakítja át veszélytelen anyagokká), Ezt a szerkezetet az ólom tönkreteszi, így a katalizátoros kocsik csakis ólommentes benzinnel járhatnak. (A katalizátor viszont nem feltétele az ólommentes benzin használatának!) Ám hogy még egy modern, környezetkímélő nyugati kocsiban se legyen minden tökéletes, arról éppen a katalizátor gondoskodik: miközben „feladatát", azaz a kipufogógázok tisztítását végzi, az üzemanyagban mindig fellelhető ként kénhidrogénné alakítja, ez pedig igen kellemetlen szagú gáz. A jellegzetes záptojásszag dús üzemanyag-levegő keveréknél, azaz felpörgetett, jobban megterhelt motorban a legerősebb, s az utastérbe való részleges beáramlását egyelőre még nem sikerült kiküszöbölni. S. J. Úton-útfélen „Ólommentes” érdekességek
