Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-21 / 16. szám
1990. április 21. TOLNATÁJ - 7 Mrozek Kecskeméten Forrai Ágnes: Lehetnék Indulnék, űznek múltbéli vágyak. Rettent csönd pihéi körbezárnak. Ködben elporló csillag, .álma a halottnak, útszél göröngye - eltaposnak. Ám lehetnék éltes homlokon redő, szívdobbanásban ritmus, tüntető. Közietek volna a helyem: zsolozsmák között az Amen. A nagykövet magyarországi ősbemutatója A Kecskeméti Katona József Színház az elmúlt évek folyamán . nem állított olyan darabot a színpadra, amely a közismert - „habkönnyed zenés” vagy épp szárazon intellektuális - sémákon túl a színházcsinálás más modelljeit, a színházi élmény más dimenzióit kínálta volna a közönségnek, mert - hosszú idő után (s alighanem, ebben az évadban is kivételként) - valami ilyesfélét ígért. A nagykövet című darab már csak szerzője, Slawomir Mrozek miatt is alkalmasnak látszik arra, hogy a jelenlegi törzsközönségen kívül újabb érdeklődőket vonzzon színházba. Elsősorban azzal, hogy mai életérzésekről szórakoztatóan, szellemesen, mai színházi nyelven beszél. Mrozek „szórakoztató” színházának kellékei e darabjában is kivétel nélkül jelen vannak. Legelsősorban is a szó legnemesebb értelmében játékká oldott lét-és történelemfilozófia, ráadásként pedig költészet - minden mennyiségben. A színmű térből és időből kizökkentett konfliktusaival, elvonatkoztatott szerkezetével, a hatalom és az egyén viszonyának leírásával újabb variáció a szerző kedvenc gondolati konstrukcióira. A „sztori” alkotóelemei a magány, a létbizonytalanság, a szorongás, és a tökéletes diktatúrák működési mechanizmusainak leírása. A neves lengyel szerző most színpadra állított verziója természetesen saját receptek szerint készült. „Túl sok intoleranciát, rosszhiszeműséget és ostobaságot láttam hatalmon - jelenti ki eg/interjúban a szerző. Az effajta típusú kormány képes rá, hogy alattvalóit minden tisztánlátásuktól megfossza. Minden fasiszta és szovjet totalitárius rendszer sajátja, hogy az ember pszichikai felbomlásához vezet.” Bár a politikai alaphelyzet A nagykövet ősbemutatója, 1981 óta alapvetően megváltozott, Mrozek alapkérdése azonban e helyzettől függetlenül is érvényes. Érdemes-e, lehet-e hittel vállalni egy döntést egy morál mentes világban? KÁROLYI JÚLIA A dokumentumfilm - lépéshátrányban Beszélgetés Kosa Ferenc filmrendezővel A közelmúltban zajlott a Budapest Kongresszusi Központban a tavaly készült s a következő hónapokban mozikba kerülő magyar filmek minden korábbinál megfárad- tabb, válságtüneteket mutató seregszemléje. A rendezvényen idén nézőként volt jelen az MSZP színeiben manapság aktív politikusként tevékenykedő Kósa Ferenc filmrendező, akinek évtizedeken át ellenzékben születtek - dobozba zárt, s a legutóbbi évekig legfeljebb zártkörűen forgalmazott - alkotásai. Találkozásunkkor arról kérdeztem, megítélése szerint mennyire hatékony az informálásban úttörő szerepét immár elvesztett dokumentumfilm, a sajtószabadság hírversenyében, és a mai politikai közélet indulatoktól fűtött, alig átlátható harcaiban.- Hogy ma egyre átláthatatlanabbnak, egyre irracionálisabbnak, tébolyultabbnak érezzük a körülöttünk levő világ indulatait, eseményeit, abban szerepet játszik az is, hogy á nemzet többségét valamilyen érdekek, szerintem kizárólagosságra törekvő érdekek miatt félretájékoztatják mindabban, ami történt. A reális, józan és higgadt információk helyett mindenféle lehetetlen információk csapódnak be a nemzet agyába, leikébe, az emberek nem tudják pontosan, hogy kinek higgyenek, mire figyeljenek. Hol van itt az igazság, hol vannak az igazodási pontok? Különösen egy stratégiai kérdésben veszedelmes a helyzet: tavaly október óta az állampárt hatalmi szándékai megszűntek, ezáltal a posztsztálini visszarendeződési esély elhárult a nemzet feje fölül. Jelentkezett viszont egy jobboldali hatalomi kisajátítási veszély, amelyet a nemzet nem ismert még föl teljes súlyában. A téboly ott van, hogy a jobboldali egy már nem létező r veszélyt nevez szinte egyetlen és kizárólagos veszélynek. Ezzel saját magát álcázza, és mindenféle trükkökkel és demagógiákkal elfordítja a nemzet becsapható részének a fejét az igazságtól, a történelem megítélésének lehetőségétől. Miközben az ország az eladósodás következtében gazdaságilag egyre rosszabb helyzetbe kerül. A felszabaduló indulatok és szenvedélyek eredőjeként végül is mindebből erkölcsi-politikai szétesés, hatalmi vákuum, anarchikus állapot jöhet létre, s ez pedig véleményem szerint még polgárháborúhoz is vezethet. A testvérharc viszont beláthatatlan katasztrófába sodorná a nemzetet.- Kérdés: ebben a helyzetben tehet-e valamit a művészet? Tud-e például a dokumentumfilm versenyt futni, győzi-e feltárni késlekedés nélkül azokat az időszerű igazságokat, amelyek a nemzet tényleges tájékoztatásához szükségesek volnának?- Az az érzésem: nem képes. Egy játékfilm másfél-kétéves, illetve egy dokumentumfilm féléves átfutása már nem teszi lehetővé, hogy naprakész, átgondolt és megszerkesztett információkkal szolgálja a tisztánlátást. A magyar film jelenleg ezt az időhát• rányt, ezt a lemaradást érzékeli, hisz például a szemlén bemutatott filmeket valamikor tavaly tavasszal vagy nyáron készítették. A játékfilmeknél jól látszik, hogy teljesen más hangulatúak, mint ma az ország, de a dokumentumfilmek jelentős része sem arról szól, amiről most szólni kellene. Nem akarom bántani filmes kollégáimat, mert ezek tisztességes, fontos művek. De amikor ég a ház, akkor az oltást nem lehet áttenni későbbi időpontra. A szabad választások után, szükség van, lesz stratégiai gondolkodásra, s akkorra talán a műalkotások és a felgyorsult történelmi folyamatok közötti időeltolódás is helyrebillenhet. #■ Egyelőre tüzet kéne oltani. Furcsa benn ülni a nézőtéren, amikor érzi az ember, kinn ég az ország háza, és mi itt vagyunk, filmeket nézünk, tavalyiakat. Azt kell mondjam, még lelkiismeretfurdalásom is volt, hogy naponta öt-hat filmet végignéztem. Holott ez a szakmám, ez a foglalkozásom. Mivel aggódom hazámért, erről a tűzoltásról sem tudok elfelejtkezni egy pillanatra sem. Azért is alakult olyan különös módon az életemnek ez a szakasza, hogy késedelmesnek, kevésnek találtam az esztétikai gondolkodást, ezért _ bocsátkoztam közvetlen politikai cselekvésbe, noha semmiféle politikusi ambícióim nincsenek, és semmiféle hatalmi vagy szereplési vágy sincs bennem. KÁROLYI JÚLIA £& 6. Palántaárus _____c* eabo, rajza A nagykövet és felesége (Matus György és Sándor Erzsi)
